Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-11 / 10. szám
Ezt halljuk! A Pécsi Stúdió jövő heti műsorairól Téli esték a címe Vórkonyi Balázs hétfőn közvetítésre kerülő összeállításának, melyben versek, népszokások, riportok szófnak e sokak számára kedves évszakról. Rezes Zsuzsa Egészséges újszülöttekért című riportjában kedden dr. Gáti István egyetemi tanárral és dr, Doszpod József tanársegéddel beszélgető szülészeti klinikán folyó, a népesedéspolitikai határozat végrehajtásával kapcsolatos tudományos kutatómunkáról. Utána a Siklóson nagyon népszerű Mester József játszik örökzöld melódiákat orgonán, majd Szőllősy Kálmán olvassa fel humoros írását: Egy ember, akitől nem lehet elvenni a szomorúságot. Ezután a Komlói Spirituálé együttes műsorából következik néhány szám. Itt a prózai stúdió — itt a zenei stúdió: szerdán ezzel a címmel jelentkezik az aktuális magazin, Borsos József és Nádor Tamás szerkesztésében. Riportok, prózai írások váltakoznak majd benne új zenei felvételekkel. Beat-kivánságokat teljesít csütörtökön Dóm László. Utána dr. Rónai Béla olvassa fel írását, melynek címe: Nyelvi szinten. Hidvégi József szerkeszti a Fogyasztók ötperc-ét, utána a Fonográf-együttest hallják. Pénteken ismét jelentkezik tíz percre a Zenés játék a Jókai téri zeneműboltból. 18.10- kor kezdődik A mecseki szénbányászat jövőjéről szóló riport II. része. Új stúdiófelvételeket mutatnak be: Barth István fu- volázik, zongorán kísér Varga Márta. Hétvégi kaleidoszkóp szerez a hallgatóknak szombaton este kellemes időtöltést. Népszerű melódiák közben beszélgetés hangzik el Miseta Lászlóval, valamint Gombár János riportja Hajósok pihenőben címmel. Lámpaernyő alatt beszélget vasárnap este Antal Györggyel szovjetunióbeli utazásáról dr. Nádor Tamás. Majd Szluka Emil olvassa fel heti jegyzetét, utána Vasárnapi kívánságok címmel kedvelt melódiák csendülnek fel. A szerb-horvát nyelvű műsorban hétfőn „A munka örö me” annak a riportnak a címe, mely a kongresszusi mun- kaversenyben résztvevőkről szól. A műsor zenei részében a népszerű Predrag Zivkovic Tozovac szórakoztatja a hallgatókat. A pályaválasztásról nyilatkozik Ruzsin Milán, a Pécsi Horvát- szerb Ált. Iskola igazgatója a keddi zenés ifjúsági műsorban. Több nyelven - azonos célért. Ez a címe a német és a szerb- horvát szerkesztőség közös, kétnyelvű szerdai zenés műsorának. Csütörtökön tudósítások hangzanak el 3 megyéből a jubileumi munkaversenyről és részleteket közvetítenek nemzetiségi kultúrcsoportok műsorából. A „Harminc év tanúi" sorozatban Lásztity Lyubomir egyetemi tanárral hangzik el beszélgetés. Szombaton „Három megyén át” c. aktuális összeállítással jelentkezik a szerb-horvát nyelvű műsor. Va- sárnpp a „Vendégségben Győri Emilnél" című összeállítást ismétlik meg. A német nyelvű „Hétfői magazinban” többek között beszámolnak az első pécsi farsangi svábbálról. Kedden a tudósítók jelentései •mellett a zárszámadások előkészületeiről lesz szó. Szerdán Ifjúsági műsorral jelentkezik a német adós, melyben riport hangzik el az iskolai félévről. „Mikrofonnal útközben” a címe a csütörtöki riportnak, melyet a hallgatók kérésére összeállított zenés műsor követ. Pénteken a „Kulturális magazin” témája: Az anyanyelvi művelődés helyzete és feladata falun. Majd folytatják a baranyai fúvósok bemutatását. A hétvégi műsorok ezúttal is sok szórakozást ígérnek. Hámrn kis történet A futbalíbíró eseté Legutóbb Hofi böllenkedett a futballbírókkal. Az az ő dolga, de őszintén szólva tiszteletet érdemelnek, hogy annyi gyalázkodásnak teszik ki magukat olyan kevés pénzért. Mégis van benne humor, hadd mesélem el egy jóismerősöm történetét. Ö is futballbíró, harmadrendű csapatoknál bíráskodik és meglepően sok kalamajkában van része. Egyszer megkérdem: — Mondja, megverték már? — Hát egyszer vidéken vezetek egy mérkőzést. A helyi csapat ellen meg kellett ítélnem egy tizenegyest, s amikor a mérkőzésnek vége volt, roppant népszerűtlen lettem. Körbe is vettek, elém áll egy dromedár alak és azt mondja: — Idehallgas te szemétláda! Én hentesmester vagyok. Miszlikre aprítalak! Erre azt mondja az ismerősöm : — Én meg judóbajnok vagyok! — Erre mi lett? - kérdem.- Hát az utóbbi nem volt igaz! Az előbbi sajnos igen. A másik történet még érdekesebb. Hajszálnyira az előbbi eset ismétlődött meg. Késdobáló vidéki pályán megítéli a tizenegyest. Lefelé vonultak, körbeveszik és elébe áll egy ugyancsak nagy darab fickó.- Idehallgas te szemétláda! (Tudom, az előbb is ezt írtam, dehát a valódi futball- szurkolók szókincse nem különösképpen komplikált.) összekuszálom a fogaidat! Barátom benyúl a szájába, kiveszi a műfogsorát, odatartja eléje: — Nincs nehéz dolgod pajtás! Parancsolj! Nagy nevetés és ez esetben megúsztam. Valamit a bacilusokról Egyik ismerősöm az üzemi konyhára is elvitte a saját kanalát és villáját is. Aggódik a bacilusoktól. Erről jut eszembe egy diákköri történetem. Volt egy instruktorom (ha egyesek arra gondolnának, hogy a tanulmányaimban valami nehézség keletkezett, ezt azonnal letagadom). Szóval volt egy instruktorom. Rendkívül óvatos fickó volt, kezet senkivel sem fogott, inni csak a saját poharából ivott és minden kilincsfogós után kezet mosott. Most jön a poén! Ezt a rendkívül gondos, óvatos embert becsukták 5 évre postarablásért. Szerintem a postától kellett volna óvakodnia, nem a bacilusoktól. Ravasz megoldás Láttam egy célszerű megoldást egy Pécshez közelálló faluban. Valamilyen hivatalos ügyben egy embert kerestem. Megmutatta az újítását. Volt vagy negyven táblája. 1. A boltban vagyok! 2. A szomszédban vagyok! 3. A szőlőhegyen vagyok! A negyven tábla közül mindenre jutott. Jutott arra, ha két községgel arrább ment, ha Pécsett volt, ha a kocsmában volt. Várta az elismerést. És mégsem voltam az újításával elégedett. Egy tábla hiányzott: Itthon vagyok! A többit meg is spórolhatta volna. Szőllősy Kálmán Vidám sorok Egy chicagói moziban olvasható a felirat: „Ne dobd a csikket a padlóról Chicagót tűzvész ’fenyegeti I" Valaki ceruzával odaírta: „Ne köpj a padlóra, kiönt a Mississippi!" — Mielőtt összeházasodtunk. Markó azt mondtp, hogy otthon ő fog parancsolni. — Akkor miért mentél hozzá? — Hogy bebizonyítsam, mennyire tévedett! — őszinte leszek hozzád: életemben csak háromszor hazudtam — mondja a leány a fiúnak. — Ezzel együtt tehát négysker — válaszol a hidegvérű fiatalember. NYUGDÍJASOK BÁLJÁN: — És gondolja Lajoska, megélnénk a maga nyudijából... ? GÉGÉSZETEN: — Megengedi, doktor úr...? A nyomdászatban használatos betűk elnevezését rejtettük el rejtvényünk 12 sorában. Vízszintes: 1. Zsemle nagyságú kerek, fonott kalács. 6. ... V .... 10. író, költő és műfordító (Antal, 1862—1943) 11. Tüdőtágulat a lovaknál. 13. A fa dísze. 15. A rámutatás szava. 16. Ahányon vagyunk. 17. Oxigén és szén. 19. Arcrész (ford.). 20. Római 51-es. 21. Wagner-opera címadó hőse. 23. Nitrogén. 24. Erbium. 25. Akadályozó körülmény jelzője. 26. Stannum. 28.............halála az okoskodás. 30. Nyögdécselő, akadozó hangon mondja. 32. Idegen rövidítés számok előtt. 33. Hóbort, vesszőparipa, argóban. 35. Visszér! 36. Arzén. 37. A honfoglaló vezérek egyike. 39. Dél- Amerikai füves síkság. 41. Az egykori monarchia vezérkari főnöke volt az I. világháborúban. 42. A járásban segíthet. 43. Amibe kerül (ford.). 44. Tengerészital. 45. Dél- Afrikai holland származású telepes. 46. Menyét-féle ragadozó állat. 48. Hajók sebességét mérő orsó. 50. Feszítő eszköz. 51. Az egyik Morzejel. 52. Közvetít: útján tudat valamit, népiesen. 54. Kettősbetű. 55. . . . . ?...........57. Magyar diplomata (Jenő), kairói nagykövetünk. 59. Mód betűi. 60. Kedvelt nyári étel. 62. Kén és hidrogén. 64. Tudományos vita, görög eredetű szóval (ék. h.). 66. Kettőzve: kisgyermeket veréssel fenyegető szó. 67. Zell am ... 69. Megszid. 70. Sok ország nevének végződése. 71. Hangerősség egysége. 72 ............-halva. *74. Az étkészlet e gyik darabja. 76. . . . . ?........... 7 7.................?............ 78. Gyűlöletet k eltőén alávaló, hitvány, népi kifejezéssel. Függőleges: 1. .....? .............2. Hócsalán. 3. Erre a helyre. 4. Azonos betűk. 5. A szobába. 7. Félelem! 8. Lakoma. 9. István király fia volt. 11. Kikötőváros az NSZK-ban. 12. Nem jön üres kézzel. 14..............? . . . . 16...............? ...........18...............?.............21................— V égh István, művelődéstörténeti szakíró. 22............? . . .. 23. A győz elem görög istennője. 25. Germá- nium. 27. Tiltó szócska. 29. Finom szivar-fajta. 31. 34. Fair .... (becsületes, sportszerű játék). 38. Betűk rendje. 40. „Héja .... az avaron" (Ady). 41. Mongol hegyi tanya, sátor. 45. Nyugalmas állapot. 46. Ilyen „fehérvár" volt Belgrád régi magyar neve. 47.............? .. ... 49............?.... 51. A kalap a nyagául szolgáló harang formájú nemezdarab. 53. Az USA repülési és űrkutatási hivatala (röv.). 56. Háziállat. 58. Puha fém (ford.). 61. Május 28-án van a névnapja. 63. A térnek meghatározott célra használt része. 65. Felesége sóbálvánnyá változott. 66. Svájci óramárka. 68. Falatozó. 71. Valamit borítóval lát el. 73. Kiejtett mássalhangzó. 75. A szegény embert még ez is húzza. 76. Szovjet repülőgép- típus. Aczél László * Megfejtésül beküldendő a 12 betű megnevezése, legkésőbb január 20-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezöleg LEVELEZŐLAPON, Dunántúli Napló, 7601 Pécs, Pf. 134. címre. A feladó neve és irányítószámmal ellátott címe fölé a REJTVÉNY szó írandó. A január 1-i számban közölt rejtvény megfejtése: Tudom, az én Cézárom már elmesélte. — Közvetlenül nem, de kitűnően ismeri a Morzejeleket. Könyvjutalmat kapnak: Csonka Béla, 7624 Pécs, Bartók B. u. 17. Gádor Lászlóné, 7629 Pécs, Feketegyémánt tér 17. Hargitay György, 7621 Pécs, Felsőmalom u. 12. Nagyági Zsolt, 7635 Pécs, Fenyvessor 15. Szendrő Sándor, 7768 Vókány, Jókai tér 3. A könyveket postán küldjük el. 56. — üljön fel. — Nem tudok. — De. Följebb rángattam a vállára a bundát. A kezét nem akarta előhúzni a takaró meg a göncök alól. — Hagyjon engem . . . A falatot a bicskával a szájába tettem, le kellett nyelnie. Rágott, köhögött, szívta a sebet a szája széléről. — Nem ... — De! Bicska, újabb falat a szalonnából. Aztán a krumpliból harapás, úgy, ez kézből is megy. — Nem bírom ... — Tudom. Még. El kell fogynia. Szépen. Egymásután. Kinyitni a szájat. Bumm! Csatt! — a bicska kiugrott a kezemből, és szerencsétlenül nagy ívben, le egészen a lépcsők alá! Akkorákat csattogott, amíg egy végső ijedelemmel egyenesen le nem röpült a kapualj cementjére, oz istent is fölrázta volna álmából, csak úgy visszhangzott tőle a huzatos folyosó, imint ha egymásután háromszor, négyszer a levegőbe lőttek volna — a fene a nyavalyás kis vacakot, hogy mekkora ricsajt csap, az őrséget is fölverte, már trappogott is egy szöges csizma a lépcsőkön. A káromkodást nem értettük, csak körülbelül, és utána is áradt még a kiabálás, hadonászva, fenyegetőzve. Hiába álltam föl az ágy széléről, a katona nem hagyta abba. Míg végre meghallotta, hogy ez a fehér asszony az ágyban azt suttogja, hangosabban nem bírja: — Iván ... És akkor valahogy már elkezdhettük a magyarázkodást, kapkodva, mutogatva, hogy nem történt semmi, hülyeség, nem akartuk fölrobbantani a világot, nézze, az az átkozott bicska odalent!... Percekig abba se tudta hagyni a nevetést, tenyerével rá-rácsapott a bélelt nadrágjára, és magasba emelte a puskáját, a feje fölé. Ű is nevetett valahogy a bundája védelmében, s amíg az oroszra nevetett, közben odasúgta nekem: — Mondtam, hogy vigyáznak ránk ... És később, miután erőt gyűjtött: — Ivánnak két felesége van . . . Isten bizony! És magyarázta is a katonának, mindenféle szavakat próbált egymásba illeszteni, meg egyszerű jelekkel az értésére adni, hogy elárulta nekem a két feleséget. Megértettem, és ő is megértette, hogy én megértettem; erre még vastagabban zúdult a jókedve. Az asszony odahaza, az az egyik feleség — ez a puska pedig, a puskája, igen, itt meg ez a felesége — és mutatta, hogy vele kell aludnia, szépen maga mellé fekteti éjjel, meg is simogatja mindig, így ... Hirtelen hátat fordított nekünk. Egy perc múlva azonban már trappolt is vissza, diadalmasan maga előtt tartva az istenverte bicskát. De nem adta simán a kezembe, hanem odabillegette az orrom elé. Azt már tudtam, hogyan kell megköszönni. Mire folytatódott a felszabadult nevetés. És azt kellett még megértenem, hogy rendes embernek tart, a magyarra ők nem haragszanak. Utána pedig azt — de ehhez már igazán szükségem volt közös védencünk mindenféle segítésére: — hogy bál lesz. Bál! Holnap este. Odalent, náluk. Muzsika lesz, és tánc lesz, és jöjjek el. Bál??? Ne féljek, lány is lesz, katonák azok is, de lányok. Három lány. Abba kellett hagynunk a nevetést, mert alulról fölkiáltottak valamit, és Iván erre magához ölelte a puskát azonnal. Nehéz csizmájával éktelen lármát vert, úgy hagyott ott minket. A takarókat meg kellett igazítanom az ágyon. — Jó, hogy ennyi szót megtanult már — mondtam. — Gyorsan ment. — Lehetséges — vonta meg a vállát. A szalonnás papírost eldobtam. —A bicskája ... — figyelmeztetett. — Ne felejtse itt. — Köszönöm. Zsebre süllyesztettem. — Valaki kereste magát — mondta, mikor már látta, hogy mennék. Mintha a derékszíjam ragadta volna meg. Vagy szikra pattant volna a szemembe. Nem igaz! Képtelenség! — Itt?! — Idetalált. .. Egész köny- nyen ... — Nem! — Reggel.. . Azt hiszem, reggel volt... — Fekete pokrócban?! Ezt nem akartam megkérdezni. Semmit se akartam kérdezni. Csak elindulni. — Ő az? . . . — Nem tudom — hazudtgm neki. * elején közölték, hogy négy-öt napról van szó, de utána írást kapunk, hogy közmunka-kötelezettségünket teljesítettük, és ez a továbbiakban minden hasonló alól mentesíteni fog. Úgy emlékszem azonban, hogy több mint egy hétig is eltartott. S amikor a József körúton, a Magyar Művészek és Műpártolók Tábora aranybetűs, fekete üvegtáblája alatti csengő elé érve újra odaálltam, jóidéig még nem mertem mozdulni. Azt is meg akartam várni, míg a hatodik emelet megmászása után teljesen kifújom magam. A ház összedőlhetett volna — ez az üvegtábla épségben maradt! Meg a párja is odalent, a kapualjban. Az egész világból talán csak ez a két tábla vészelte át ilyen dicsőségesen a földindulást. A csengő. Helyes, meg kell próbálni. Arra való. Szólt! Errefelé tehát már helyreállt valami. Berregett a csengő. Másodszor is megnyomtam. A folyosóra nyíló ajtó üvegkockái helyére kék csomagolópapír került, nemrég rakhatták ki, még be se szakadt, rajzszögek feszítették a keretre. (Folytatása következik.) ... A sorompót a Thököly úton megint csak nem úsztam meg. Irány ezúttal is a mátyásföldi repülőtér. Mindjárt az HÉTVÉGE jj]
