Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-11 / 10. szám
A magyar történelem neves éve lesz 1975. Két nagy eseményre készülünk: pártunk kongresszusára és felszabadulásunk 30. évfordulójának köszöntésére. Mindkét esemény nemcsak csábít, de kötelez is visszapillantásra, a mérlegkészítésre. Ezt tesszük mi is, számot adunk megyénk három évtizedes fejlődéséről. És ez a számvetés nem a múltbeli időkben való kalandozást, visszarévedést jelenti, hanem inkább az események, a fejlődés szigorú politikai jellegű rendezését. Lássuk hát hová, s mire jutott szabaddá vált hazánk és megyénk három évtized alatt! Baranya megye három évtizedes előrehaladása egy darabkája az országénak, megyénk fejlődése azonos íven mozgó az országéval. Ezért arra a kérdésre — hol tart ma Baranya a fejlődésben — csak úgy lehet helyesen válaszolni, ha arra a kérdésre felelünk elsőként: hol tart ma az ország, a társadalmi-gazdasági építő munkában? Általános jellemzőként fogalmazható meg, hogy Magyarország ma — gazdasága növekedését és fejlettségét tekintve — közepesen fejlett ország. Ez azt jelenti, hogy hazánk a világ 120-nál is több, egyenként 1 millió főnél népesebb országa közül a 25. helyet foglalja el. És, hogy ez milyen utat jelez mekkora erőfeszítéseket takar, annak még érzékeltetésére is nehéz vállalkozni. Egy dolog bizonyos: hazánk gazdasági fejlődése, a gazdasági növekedés mértéke és üteme egy megalapozott politika — a szocializmus gazdaságpolitikájának eredménye. Társadalmi fejlődésünk szélesebb sodrású, mint a gazdaság változása, a politikai és kulturális viszonyok átalakulása, -az ember kiteljesedése is része ennek, ebben — a szocialista országokkal együtt — a világ élvonalába tartozunk. Mert nálunk — és a többi szocialista országban is — az ,,1 főre jutó életforma" messze fölötte van valamennyi tőkésországénak. Baranya megyére térve hadd szóljak elsőként a megye jellemzőiről. Nem tartozunk az óriások közé. Megyénk területét és népességét számítva az ország közepes nagyságú megyéje. Társadalmi-gazdasági fejlődését mindenekelőtt az energiahordozónak számító két bányászati termék — a kőszén és az urán — határozza meg. Ezért mondhatjuk, hogy megyénk ipari képét eddig is, és azt hiszem még hosszú ideig a bányászat fogja formálni. A felszabaduláskor a mainál kisebb — a mai országhatárok közti — területen 252 ezer ember élt itt, 40 százalékkal kevesebb a mostaninál. Az itt élők döntő részét akkor a mezőgazdaság foglalkoztatta. Az ipar legegyenletesebben fejlődő ága, a háborús igényeket is szolgáló bányászat volt. Gyáripar — a szó igaz értelmében — csak Pécsett alakult ki. A megyeszékhelyen kívül legfeljebb Mohácson, Siklóson, Beremen- den és a később idecsatolt Szigetváron találhattunk gyárA Megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatósága által 1974. december 18-án rendezett tudományos emlékülésen elhangzott előadás rövidített szövege. A felszabadult Baranya és Pécs fejlődésének 30 esztendeje nak nevezhető üzemeket. Az ellátó-szolgáltató ágazatok, intézmények pedig teljesen Pécsre összpontosultak. A földterület 40 százalékán — a jórészt hercegi és grófi nagybirtokokon — 8 ezer gazdasági cseléd és 13 ezer napszámos dolgozott nyomorúságos körülmények között. A kisbirtokos helyzetét — a banki és kulák uzsorán túl — a háborús be- szolgáltatási rendszer is elviselhetetlenné tette. A bányákban és gyárakban dolgozók életkörülményeit a háborús rablógazdálkodás határozta meg. Baranya megye háborús kárai nem voltak ugyan jelentősek, mégis a kiürítési intézkedések és a német ellentámadás következtében keletkezett károk érzékenyen érintették, különösen a megye déli részének gazdaságait. Gyakran változó frontvonalak, kiürített gazdaságok, megműveletlen földek mutatták a sivár helyzetet. Közel ezer lakóház pusztult el, elhurcolták az állatállomány majdnem felét, s a közlekedési eszközök döntő többségét. A ma Baranyája és Pécs városa így indult új útjára. A kommunisták vezette forradalmi átalakulás földhöz juttatta a földnélkülieket és szegény- parasztokat. Elsöpörte a gazdasági életet gúzsba kötő inflációt. Helyreállította a háborús károkat és újjáépítette a gazdaságot. Népi demokratikus államhatalmat teremtett és kisajátította az elsajátító- kat. A munkásosztály hatalmat szerzett és jól hasznosította azt. A kommunisták vezette politikai harc sorsdöntő csatákat vívott a tőkés társadalmi-gazdasági viszonyok felszámolásáért. És ez a harc győzelemmel végződött. A ma Baranya megyéje szívós politikai harcokban néha bukdácsoló, de mégis tervszerű társadalmigazdasági építőmunkában for málta át arculatát. Ma Baranyában 430 ezer ember él, az ország lakosságának alig több mint 4 százaléka. Három évtized alatt — a területátcsatolások és a megyébe vándorlás eredményeként nőtt a megye lakosságszáma. A megyébe vándorlást a gazdaság - gyorsütemű fejlődése segítette. A gazdasági fejlődéssel együttjáró életkörülmény-változások azonban nem serkentették a természetes szaporodást. Hajdan egykéjéről volt híres e megye, s ma sincs jelentősebb előrehaladás a népességszaporulatban. Emiatt gyorsan öregszenek a baranyai apró falvak és romlik a munkaerő korösszetétele is. A megye népmozgalmának mégsem ez a fő ismérve. Inkább az — és ez a gyökeresen megváltozott arculat legszembetűnőbb jele —, hogy az elmúlt három évtizedben erőteljes társadalmi mozgás zajlott le. E mozgás két fő iránya érdemel külön is figyelmet: a gazdasági átrétegeződés és a települések közti népességmozgás. A mozgás voltaképpen egyfelé tartó: a mezőgazdaságból az ipar és a szolgáltató ágak felé, a faluból, pontosabban a falvakból a városok, illetve nagyobb települések irányába. Három évtizeddel ezelőtt még a mezőgazdaságból élt a keresők háromötöde, ma alig több, mint egynegyede. Akkor az iparban és a szolgáltató ágakban dolgozott a 'keresők egyaránt egyötöde. Ma az ipar a vezető ágazat. Itt a keresők 40—42 százaléka, a szolgáltató ágakban közel egyharmada munkálkodik És mit mondanak ezek a számok egyszerű szavakkal? Azt, hogy a szocialista iparosítás — különösen az 50-es évek közepétől a 60-as évek közepéig — a megye iparának gyorsléptű fejlődését eredményezte. Innen származik a megtermelt nemzeti jövedelem 60 százaléka és ez az ágazat — együtt az építőiparral — megközelítően annyi embert foglalkoztat, mint amennyit a felszabadulás előtt a megye * valamennyi ágazata együttesen. Túl szép lenne, ha e nagyszerű előrehaladás mellett nem lótnánk e fejlődés árnyoldalait is. Azt, hogy eléggé egysíkú, a kitermelőipart erősítő volt ez a fejlődés, és azt, hogy a megye iparának területi szerkezete is egyoldalúvá vált. Akárhogy is közelítjük, újkeletű gondjaink közé sorolandó, hogy az ipari foglalkoztatottak több mint fele a bányászatban, s közel 80 százaléka a pécs—komlói ipari koncentrációban dolgozik. És bizony 1970 után az ipar fejlődésének lassulása visszafogta megyénk egészének fejlődési ütemét. Ezért esik mostanában egyre több szó a megye fejlesztéspolitikájának változtatásáról, az ipar ágazati és területi szerkezetének javításáról. A megye élelmiszergazdasága. három évtized alatt a tegnapból a holnapba lépett. A mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak azért volt történelmi tett, mert gyökeresen megváltoztatta a mezőgazdaságban uralkodó tulajdonviszonyokat, hanem azért is, mert megteremtette a hatékonyabb és korszerűbb termelés társadalmi és gazdasági feltételeit is. És e feltételek folyamatosan és fokozatosan válnak valósággá. Hosszabb időszakot vizsgálva ma megyénk mező- gazdaságáról a következők mondhatók el: Az összes termőterület 13 százalékán állami gazdaságok, 62 százalékán termelőszövetkezetek gazdálkodnak. A többi területen erdőgazdálkodás és kis mértékben más szektorú tevékenység folyik. Termelési eredményeink jók. Az intenzív növényfajták — főleg a szovjet búza és a magyar kukoricafajták — széles körű és egyre jobban terjedő ipar- szerű termesztése évről évre kiemelkedő eredményeket hoz. Gabonából nem ritka a 35—40, a kukoricából az 50—55 mázsás hektáronkénti átlagtermés Ezekkel a terméseredményekkel évek óta az első 6 megye közé tartozunk. Állattenyésztési eredményeink is évről évre javulnak. Szarvas- mafha tenyésztésünk most van fellendülőben és közelít a felszabadulás előtti eredményekhez. Sertéstenyésztésünk 15— 20 százalékkal több sertést tart mint akkor. És ami fő dolog: ez több tejet és húst jelent nekünk is és exportunknak is. A változáshoz alapot, a továbbfejlődéshez pedig a feltételeket a szocialista átszervezés teremtette meg. És ezek a feltételek, ezek a lehetőségek úgy váltak valósággá, hogy a párt és a szocialista állam átsegítette'a még erőtlen termelő; szövetkezeti gazdaságokat — és lényegében a már többször meggyengült termelőszövetkezeti mozgalmat — az újrakezdés nehézségein. A következetesen végrehajtott gazdaságpolitika és az ennek részét képező agrárpolitika talált jó talajt és követést parasztságunknál, lámogatási készséget a munkásosztálynál, a munkás államnál. A Központi. Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatóságának számításai szerint a megye dolgozóinak átlagkeresete — bár az utóbbi években csökkent az eltérés mértéke — meghaladja az országos átlagot. Az iparban dolgozók átlagkeresetét tekintve a másodikak, a mezőgazdasági jövedelmeket számítva harmadikak és a nem termelő ágak átlagbérét nézve a negyedikek vagyunk a megyék rangsorában. De nemcsak ezek az adatok, hanem a kereskedelem áruforgalmának számadatai is bizonyítanak. Három évtized átlagában évente 7—8 százalékkal — az országosnál gyorsabban — nőtt Baranyában cf kereskedelmi vállalatok forgalma. Ez egy lakosra számítva 600 forinttal magasabb az országosnál. Azt hiszem, dicsekvés nélkül mondhatjuk: a baranyaiak és a megyeszékhelyen élők műveltsége is tiszteletet ébresztő mértékben gyarapodott. Ledőltek a társadalmi válaszfalak, s így mindenki korra, nemre, vagyoni helyzetre, felökezetre és foglalkozásra való tekintet nélkül lehetőséget kapott az alapműveltség megszerzésére. 1938-ban megyénkben csak 1200 tanuló végezte el az akkori elemi iskolák megfelelő osztályait. És ma? A legutóbbi tanévben közel 6 ezren fejezték be az általános iskola 8. osztályát, és ezek 82—83 százaléka tovább tanul. Akkor a középiskolások száma nem érte el az 1,5 ezret, ma 9 ezren tanulnak ebben az iskolaformában. Akkor a rosszhírű tanonciskolák csak gyér számban képezték a jövő szakmunkásait. Ma a magasabb szintű elméleti és gyakorlati képzést nyújtó szakmunkásképző intézetekben évente 9—10 ezren tanulnak. Akkor a pécsi egyetem 4 karának csak 1300 hallgatója volt, ma a 6 felsőfokú tanintézet nappali tagozatán évente 2 ezren szereznek diplomát. A lakosság iskolázottsági színvonala Baranyában viszonylag magas, második helyen állunk a megyék sorában. A szocialista egészségügy Baranyában és Pécsett hasonló, gyorsuló fejlődést mutat. Amíg a felszabadulást közvetlenül követő időkben még csak a lakosság 40 százalékára terjedt ki a társadalombiztosítás, addig ma már teljes körű. Kiépült az üzemorvosi ellátás, és ma ötször annyi körzeti orvos látja el a lakosságot, mint akkor. B aranyában a felszabaduláskor a városlakó népesség aránya 42 százalék körüli volt. Ez az arány az\ jelezte, hogy az országosnál jóval rangosabb volt itt az urbanizáltság. Pécs és Mohács — a megye két akkori városa — iparának és szolgáltató ágainak fejlettsége következtében képes volt 100 ezer főnél is több lakost eltartani. A másik póluson viszont sivárabb volt a kép: a mostoha gazdaságföldrajzi tényezők és az akkori gazdaságpolitika; a megye egy részén rendelkezésre álló kevés és gyenge minőségű művelhető föld és csak a kis parcellás paraszti gazdálkodást megtűrő agrárpolitika, egy-egy vidéken csak kevés embernek biztosított termelési és megélhetési lehetőséget. A megye 30 éves társadalmigazdasági fejlődésének egyenes következménye, hogy — különösen a szocialista iparosítás vonzásaként — nagymérvű társadalmi jellegű népesség- mozgás indult meg a falvakból a városokba és a — mezőgazdaság szocialista átszervezését követően már tervszerűen befolyásolt folyamat részeként — a kisebb falvakból a nagyobbak-- ba. Ez az átgondolt település- fejlesztés már érezteti előnyeit: a községek egy része már magasabb szinten képes ellátni lakosságát. Főként a nagyobb falvak fejlődnek gyors ütemben. Pécs — 88 000 fős lakosságával, sajátom szerepével — már a felszabadulás előtt is jeles magyar városnak számított. Fekvése, gazdasági, földrájzi adottságai már az ősrégi időkben is menedéket nyújtottak az itt élő népeknek. A ma is féltve őrzött régészeti, építészeti emlékek az egykor itt élt ember életét és kultúráját idézik. Mégis — azt hiszem joggal mondhatjuk — ez a város a történelmi korok emlékeit igaz módon csak a felszabadulás óta ötvözi a ma élő ember sikeres alkotásaival. Pécs ma valóban nagyváros. Nemcsak azért, mert 160 ezer ember lakja, és nemcsak azért, mert itt él a megyei városlakó népesség 80 százaléka. Inkább azért, mert ide összpontosulták azok a tudományos, kulturális és egészségügyi. intézmények, amelyek a megye határain túlra is vonzást gyakorolnak. Ezért nevezhetjük joggal Pécset szellemi és kulturális központnak. U tunk a fejlett szocialista társadalom felépítése felé vezet. Pártunk és szocialista államunk intézkedései — ha voltak is zökkenők életünkben — sikeresen valósították meg társadalmipolitikai céljainkat. Igaz történelmi szemmértékkel mérve is, népünk életmódja és életformája egyre jobban megfelel a szocialista társadalom igényeinek. Céljaink eléréséhez eddig is és a jövőben is nagy segítséget nyújt az az együttműködés, mely a szovjet és a magyar nép, a szocializmust építő baráti országok és hazánk közt kovácsolódott. Ez segítette megyénk bányászatának, főként uránbányászatának fejlesztését és ez alapozta meg mezőgazdaságunk növénytermesztési eredményeit. Ez a kapcsolat biztos alapja jelenünknek és jövőnknek. Hétfőn és még egy-két napig az éppen életbe lépett árváltozások keltették a legnagyobb érdeklődést, de úgy látszik, az emberek napirendre tértek az egyébként már jóval korábban kilátásba helyezett árintézkedések fölött. A biztató hírekhez és talán jogos reményeinkhez tartozik, hogy az egyes iparágak, tárcák sorra nyilvánosságra kerülő ez évi tervei alapján — tagadhatatlanul nehéz feladataik megoldásán túl — azzal számolhatunk, hogy tovább javul a ruházati cikkek választéka, növekszik a belföldi kereslet... Ismét 90 ezer lakás épül majd, akárcsak az idén, de az eddiginél több állami és tanácsi beruházásban, nagy erőfeszítések árán javítják a tömegközlekedést, tovább épül az „M 7-es” és az „M 1-es”. Ami a termelés, a gazdálkodás gondjait illeti, az Anyag- és Arhivatal elnökének nyilatkozata nem hagy kétséget afelől, hogy nagyon komolyan kell venni egyebek között a takarékos energia- és anyagfelhasználás követelményét, amire egyébként a termelés vonalán intézkedéseket is hoznak. Ha a háztartásunkban is takarékosabban gazdálkodunk, a közérdeken túl, a saját hasznunkra is cselekszünk. A SZOT elnöksége a héten az újítások elbírálásáról tárgyalt és több fontos javaslatot fogadott el. Például akkor is hasznosnak kell ítélni az újítást, ha nem a kiszámítható nyereséget, hanem a dolgozók munkakörülményeit, éjetbizton- ságát növeli. Az újítási díjak alsó határát és kiszámításának módját pedig messzemenően az újító érdekeinek figyelembe vételével kívánják meghatározni. Azt különben, hogy új év van — ha még el is vétjük olykor írás közben az évszámot —, sok egyéb is jelzi. Egyre-másra kerülnek még nyilvánosságra múlt évi összegezések, beszámolók. Hadd említsem például a társadalombiztosítási főigazgatóságét, amiből kitűnik, hogy 1974-ben már csaknem kilenc és fél milliárd forintot fizettek ki különböző címen a gyermekes családoknak, ez megközelítőleg két és fél mil- liárddal több, mint a megelőző évi juttatások összege. Röviden még: féltett kincsünk, a Balaton ismét kap egymilliárdnyi „segélyt”. Kell is, tudjuk, hogy minél többünket fogadhasson, ne psak a külföldieket, akik a hírek szerint már szorgalmasan foglalják nyárra a helyet. Egészségünkkel más vonatkozásban is fo- kozódóan törődnek az illetékesek: súlyos szankciókat helyeztek kilátásba a légszennyezőkkel szemben, és, mint olvasom egy pécsi kollektíva új műszert is kitalált, amellyel kitűnően lehet mérni a légszennyeződést. Tehát mérni is tudjuk már. Akár az influenzát, amelyet az utóbbi időben már bizony százezrekkel jelölünk. A legutóbbi jelentés szerint vidéken még terjed és — Budapest után — leghamarabb Pest, Borsod és Győr-Sopron megyében tetőzik. Aki beleesik, az persze a saját hőmérőjében méri le a bajt, amihez ez esetben csak nagy elővigyázatosságot és mielőbbi gyógyulást kívánhatok. Balog János HÉTVÉGE □ Horváth Lajos Llj társasházak épülnek Szentlőrincen
