Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-09 / 8. szám

6 I 1975. január 9., csütörtök Dunantmi napló-A magánfuvarozók izsarölása ■ Amiről elfeledkezett a VOLÁN Idézet egy pécsi nyugdíjas le­veléből: „Tizedik éve élek másodma- gammal a kis nyugdíjamból, melynek minden egyes forintját csak nagyon gondos számolással tudjuk beosztani háztartásunk szerény biztosítására. Különösen nehéz ez a téli hónapokban, amikor a tüzelőről is gondos­kodni kell. Ezt hosszú éveken át úgy oldottuk meg, hogy 5—7 mázsánként vásároltuk a szenet, fát, mert cgy-egy alkalommal csak ennyire futotta a pénzünk­ből. Nos, mindez a múlt év őszétől felborult. Tíz mázsán alul nem vesznek fel rendelést, mert >— úgymond — a VOLÁN nem vállalja el a tüzelő házhoz szállítását. Kinek jó ez? Csak a maszek fuvarozóknak, akik egy-egy ilyen kis fuvarért nem egyszer többet számolnak fel, mint a megvásárolt tüzelő ára. Érthetetlen és felháborító, hogy éppen a legjobban rászorultak — a kis nyugdíjasok — estek el e szolgáltatástól, amelyre nem magyarázatot, hanem intézke­dést várunk az illetékesektől..." t Kényszerhelyzet és uzsora Vörös Imréné, a TÜZÉP Vál­lalat Jászai Mari utcai eladási irodájának vezetője sem vitatta a panasz jogosságát. — Ez a szolgáltatás — mint mondotta —, tavaly január óta megszűnt. Iletve, úgy „módo­sult”. hogy a VOLÁN Vállalat nem fogad el 10 mázsán aluli szállításokat. Következménye, hogy azóta még jobban felvi­rágzott a maszek fuvarozás, hi­szen nincs konkurrenciájuk. Ezért annyit kérnek egy-egy kis fuvarért, amennyit nem szé­gyellnek. Példákat is mondott. — Innen a telepről, legfel­jebb a Petőfi utcába, a Rét utcába és a Pacsirta utcába vállalnak fuvarokat, 80—100— 150 forintért, ami nem egy eset­ben azonos, vagy csak álig ke­vesebb a vásárolt tüzejő érté­kénél. De arra is voft már pél­da, hogy szállítás közben „emeltek rá” még egy ötvenest a fuvardíjra. Olyképpen, hogy félúton megálltak és hatásos műfelháborodással közölték a fuvaroztatóval, hogy az vissza­élt a jóhiszeműségükkel: „Mi nem tudtuk, maga meg nem mondta, hogy ilyen messze la-' kik. Ha nem fizet még egy öt­venest, akkor itt lerakodunk, vagy visszavisszük a telepre a tüzelőjét." A kapzsiságukról még any- nyit, hogy távolabbi helyekre, pl. Meszesre, Patacsra már nem is vállalnak fuvarokat. Ez „ért­hető”, mert sokkal kifizetődőbb számukra a közelebbi és ezért sűrűbb fuvarozás. A TÜZÉP Rákóczi úti központ­jában is az a vélemény, hogy a VOLÁN 12-es Vállalat illeté­kesei nem számoltak kellőkép­pen a múlt év januárjában kö­tött (5 évre szóló!) szállítási szerződésük fentebb említett következményeivel. Csirke Ist­ván, a TÜZÉP Vállalat szállítási osztályvezetője módot adott arra, hogy beletekintsünk e szerződésbe. Pontosabban en­nek egy időközben módosított passzusába, amely az eredeti­hez képest annyi „engedményt” ad, hogy a 10. mázsán aluli tüzelőt is elszállítják, de csak akkor, ha a vásárló megfizeti a 10 mázsáért járó fuvardíjat. — Természetesen ezt sem fogadtuk el — mondotta —, mert ezzel végképp átadtuk volna a terepet a lelkiismereti kérdésekkel legkevésbé törődő magánfuvarosoknak. Intézkedés a lelki­ismeretlenség - ellen Laki Pál, a VOLÁN 12-es Vál­lalat igazgatóhelyettese erről így nyilatkozott. — Mindenekelőtt el kell mon­danom, hogy a szállítási szer­ződés e kritikus passzusára a kényszerűség késztetett ben­nünket. Mert amíg korábban még válogathattunk a rakodó­-munkásokban, s emellett szer­ződéses magánfuvarozóink is voltak, mindez ma mór a múl­té. A jövedelmezőbb fuvar-, il* letve munkalehetőségek elcsá­bították őket a vállalatunktól. Ma ott tartunk, hogy a kiste- herbírású ’kocsijainkra — ép­pen a kistételű, s ezért szeré­nyebb jövedelmet biztosító szál­lítások miatt — alig, vagy csak átmenetileg vállalnak munkát a gépkocsivezetők. Mégis iga­zat kell adnunk a TÜZÉP Vál­lalat illetékeseinek, mert arra valóban nem gondoltunk, hogy ezzel ténylegesen átadjuk a te­repet a konkurrencia hiányát lelkiismeretlenül kihasználó magánfuvarozóknak. Ezért — mint mondotta —, mindent elkövetnek, hogy meg­előzzék, megakadályozzák az uzsorafuvarokat. — Lehetővé tesszük a 10 mázsán aluli tüzelő házhozszál­lítását — mondotta. — Oly­képpen, hogy 5 kilométeren be­lül 52 forint, 10 kilométeren be­lül 68 forint és 15 kilométeren belül 82 forintban állapítjuk meg a fuvardíjat, függetlenül attól, hogy 5 vagy 9 mázsa a szállítandó tüzelő súlya. De kilátásba helyezett más lehetőségeket is. — Ha megkapjuk az idei év­re megrendelt 2 tonnás gép­kocsikat, egyet külön erre a célra rekeszesre alakítunk át, amivel egyszer- s mindenkorra megoldjuk a kistételű szállítá­sokat. Pálinkás György A’ilióHiesziőség postájából S VEYGESBOir 'ITALBOLT A fenti kép Túronyban készült. A címfestő valószínűleg hiányzott az iskolából, amikor a kétjegyű mássalhangzókat tanították. Peres Árpád felvétele Olvasóink írják Kié a játszótér? A Varsóny út és <g Kamilla út között kaptunk egy szép játszóteret, aminek a kisma­mák, a nagymamák egyaránt örültünk. De nem örültünk az ott lévő focipályának. Ugyanis ezt nem a kis gyermekek hasz­nálják, hanem jól megermett nagy fiúk, akik tettleg is, szó­val is elzavarják a kicsiket, nem beszélve arról, hogy egész nap fociznak drasztikus ordí­tások közepette. Én, mint két unokás nagymama, nem me­rek az unokáimmal lemenni, Példás segítés Egy vak asszony a Szabad­ság és a Szalai András utca kereszteződésében lévő vil­lanyrendőrnél át akart a másik oldalra menni. Gyalogosok mentek el mellette, hagyták. Személygépkocsik vágtak át előtte a zöld jelzés után, fe­hér bottal a kezében ekkor már lelépett a járdáról. Ezután mi történt? A GC 02—83 rendszámú 16.30-kor a főpályaudvarról in­dult 50-es autóbusz sofőrje, — fiatal, szemüveges, barnasza- kálú, — amikor látta a vak né­nit, megállt, leszállt, odasza­ladt hozzá és átvezette az út­test szemben/lévő oldalára. Pil­lanatok alatt máris tovább in­dult az autóbusz. Mi utasok fellélegeztünk. A kezét nem szoríthattam meg, mivel a vo­lánt fogta. Lélekben, a többi utassal együtt köszönjük e ne­mes emberi qesztust. Emrich Ferenc ny. építész hasonlóan a többiek ' sem. Ezért kérjük, hogy a focipá­lyát építsék olyan helyre, ahol nem zavarják a kicsik játékát és az itt lakók nyugalmát. A focipálya helyét parkosítsák, hisz úgy is kevés a zöldövezet a Kertvárosban. Ugyanakkora régi lőtérből el vehetnének 'egy darabot, ahol az ifjúság — társadalmi munkával —egy kis sportpályát létesíthetne. Azt hiszem szívesen csinálnák. Németh Árpádné Varsány u. 8 Értéknövelő dísz? Végre teljesült a-r vágyam, november 9-én beköltöztem a Krisztina tér 21. IX. 38. sz. alatti új szövetkezeti lakásom­ba. örömöm — érthetően — nagy volt. Sajnos, azóta kü­lönféle bosszúságok egész so­rát kell elviselnem. Ezek közül a legtűrhetetlenebb állapot a lift-ügy jelenti. Amióta beköltöztem, mind­össze csak néhány napot mű­ködött a lift. Tulajdonképpen állandó jelleggel használhatat­lan, annak ellenére, hogy a VILLGÉP liftszerelői gyakran lá­togatják, javítják. Szeretnéd olvasni a VILLGÉP illetékesei­nek erre vonatkozó válaszát. Annál is inkább, mert nem hi­szem, hogy a tízszintes épüle­tekbe csak értéknövelő dísznek szerelték fel a liftet. Dr. Székelyhídi Gyula Az illetékesek válaszolnak Nyugdíjasok figyelmébe A névtelen és magukat Már­tírok útja lakóinak nevező le­vélírók postai csomag, távirat, levél és nyugdíjkézbesítéssel kapcsolatos panaszára az aláb­bi választ kaptuk a Pécsi Pos­taigazgatóságtól : „A város területén dolgozó kézbesítők egy részénél lénye­ges túlterhelés mutatkozott, s ezért szükségessé vált számuk növelése. Az új kézbesítő já­rások kialakítása természete­sen együtt jár a személyi vál­tozásokkal és a nyugdíj kifi­zetési rend módosításával. A nyugdíjasok nagy száma miatt a kézbesítők nem tudják egy nap alatt eljuttatni a nyugdí­jakat. Ezt ugyanis sem a ren­delkezésükre álló napi mun­kaidő, sem a kézbesítőknél lé­vő készpénz komoly összege nem teszi lehetővé. * A nyugdíjak fizetése általá­ban minden hónap 20-tól, a hónap végéig esedékes. így természetesen van olyan terü­let is, ahol a nyugdíjak kifi­zetése a hónap utolsó napjai­ra tolódik elr A levélben arról is szóvolt, hogy az ajánlott levelet, kö­zönséges levélként kézbesítet­ték. A Postaszabályzat 50. §-a (3) bekezdése értelmében ajánlott küldeményt is lehet levélszekrény útján kézbesíte­ni. A jelenleg érvényben lévő belső utasítás értelmében ily- módon a belföldi feladású, nem express — utánvétellel nem terhelt és tértivevényes kikötés nélkül feladott ajánlott külde­ményt lehet levélszekrény út­ján is kézbesíteni: ha a cím­zett a kézbesítés megkísérlé­sének idején nem tartózkodott otthon. Ez a rendelkezés a cím­zettek érdekeit szolgálja, mert az értesítővel nem kell lefá­radniuk a postahivatalba a küldemény átvételére. Kántor Sándor igazgató-helyettes üzemviteli vezető „Szellemvasút” Megállapították, hogy a kér­déses személyvonat az utóbbi egy hónap alatt mindössze négy esetben késett, három­szor minimális (3,5 és 10 perc) és egyesetben 22 perc késés­sel indult Szentlőrinc állomás­ról. A 22 perc késést nem a tehervonat, hanem ellenirányú személyvonat okozta, A teher- vonatra egy hónap alatt egy esetben kellett 5 percét vára­kozni. A fentiek szerint tehát szó sincs rendszeres késéről. Dr. Szilágyi Jenő osztályvezető-helyettes KENDE SÁNDOR TU.1C5G Lány 54. Bandival valami biztosan nem úgy van, mint másokkal, ebben biztos lehettem. Ezért féltem, ezért kellett volna megtalálnom. A bundás nőnél is megpró­báltam. Aki miatt azelőtt azt a közös szobát fenntartottuk. A szép, fekete kalapja, amiben délutánonként megjelent, iste­nem, milyen csodájatosan hul­lámzó, óriási karimája volt an­nak a fekete kalapnak, szebb a legszebb festménynél, akár bele is szerethettem volna a minden mozdulatra másképpen csillanó bársonyba! — de el­fordultam, és ott is hagytam őket, mihelyt Bandi érte nyúlt, hogy. levegye. Pedig a bundá­ból akkor még mindig nem bújt ki, hiába fűtöttem nekik olyan jó melegre a szobát. Öt, a bundás asszonyt, ott találtam meg, abban az albér­letben. Nem voltam benne biz­tos, csak sejtettem, hogy meg­tartotta a szobát, vagy Bandi tartotta meg a részére. A szobát... Először is: mi­helyt a lövöldözés a környéken elhalkult, aki kezdhette, tüstént el is kezdte a kapkodást a „jo­gaiért” — őt tehát simán és na­gyon qyorsan kitették, miután a lakbért emberemlékezet óta senki se fizette ki. Másodszor és ráadásul: az illető szobából amúgy se maradt jóformán semmi, mert bizonyos bomba­találatok vagy aknabecsapódá­sok szinte szétfröcskölték a fa­lait, abban pedig az úristen egyetlen jámbor jószága se re­ménykedhetett, hogy éppen ez az asszony fog nekiállni falakat tapasztani. Maradt tehát a lépcsőház — az utcára elvégre nem vihette az ágyát! A kanyarodóban, ahol a lépcsősor derékszögben jobb­ra fordult, ez alá tolta be az ágyat, szorosan a hajlat vé­delmébe. Csak behúzott nyak­kal ülhetett föl, különben be­ütötte volna a fejét a lépcsők aljába. De hát nem ült föl. Arra sem, hogy meglátott. Pedig megismert, a csúnya homályban is rám ismert. Nem tudom, mi mindennel takaró­zott s mennyire lehetett piszkos az az összevisszaság — az ösz- szes holmija az áqyon volt, és legfelső takaró gyanánt a bun­dája. A kalap talán az ágy alatt kapott helyet, vagy sehol. És savanyúság, hideg és huza­tos savanyúság. Rövid a haja! — vagy mindig is ilyen volt, csu­pán én képzeltem bomló fürtö­ket a fekete kalap alá? Nyújtotta a kezét, utána gyorsan visszarejtette a hasá­ra, a halom holmi alá. Tudta rögtön, hogy Bandit keresem. Mielőtt bármit kérdez­tem volna, már mondta is: — Hülyéskedett, hogy Bécsbe megy . . . Engelt soha nem lehe­tett kiszámítani! Vártam a folytatásra. — Tudja, milyen bolond volt!... Megcsókolt. .. na, nem itt, hanem még odafönt!... Kértem, hogy maradjon. Min­dig én kértem, ilyenek vagyunk mi . . . Nem akart. Ügy készülő­dött, mint máskor. Kérdeztem, hová siet? Azt mondta, Bécs­be , Most?!... Megvonta a vállát. Hát mikor? . .. Ügy lát­szik, tényleg elment. — Hát akkor... — Utánamegy?! - próbált föl­ülni. — Én? Hová? Visszadőlt. Keze a holmik alatt, tehát nem tudott legyin- teni. Csak a szája biggyedt go­noszul félre: — Meg fogja találni ... Ma­guk meg fogják egymást talál­ni ... Akár indaihattam volna, más dolgom itt igazán nem volt. Udvariasságból vagy miből, megkockáztattam azért: — Segítsek valamit? — Itt??? Úgy szisszent föl, olyan sér­tett méltósággal, hogy gyilkos­sággal is fölért volna, ha körül-' nézek akkor. — Enni legalább . . . valamit... Azt hiszem, azért nevette el magát, mert annyira bátortala­nul kérdeztem. Nevetni egyéb­ként nem láttam akkoriban, ha­nem méltósáqqal és sudáregye- nes tartással lépett először min­dig a tükör elé. Nevetett: — Hiszen már el se mehet! Valóban, csaknem teljesen besötétedett. — Jó, ahogy gondolja! — fészkelődött, s ropogott és nyikorgott alatta minden. — Ilyenkor már igazán nem taná­csos az utcán mászkálni, én csak erre gondoltam ... Olyan határozatlanul álltam és guggoltam ott, az ágya mel­lett — az idő meg múlt, csupán egy-egy ablakban imbolygott némi világosságféle. (Folytatása következik.) Jogi tanácsadó Z. Károly termelőszövetkezeti tag egyedül neveli két kiskorú gyermekét. Kérdése: az egyedül­álló termelőszövetkezeti férfi tag­nak is jár-e a gyermekek után fi­zetett vagy fizetés nélküli pótsza­badság? Köztudott, hogy az elmúlt évben a munkaviszonyban álló kisgyermekes szülők pótszabad­ságra jogosultságát külön jog­szabály rendezte. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter is szabályozta a pótszabadságot a termelőszö­vetkezeti tagok vonatkozásá­ban. A 18/1974. (VII. 25?) MÉM sz. rendelet 3. § (2) bekezdése ér­telmében a tagként folyamato­san dolgozó nőt és gyermekét egyedül nevelő apát évenként — a jogszabályban meghatá­rozott fizetésn^küli szabadna­pon túlmenően — a tizennégy évesnél fiatalabb — egy gyermeke után kettő, — két gyermeke után öt, — három és ennél több gyer­meke után kilenc fizetett sza­badnap illeti meg. Olvasónk, tehát a két kis­korú gyermeke után — ameny- nyiben azok tizennégy éven aluliak — öt fizetett szabad­napra jogosult. A szabadnapokat a termelő- szövetkezet olvasónk kívánsá­gának figyelembevételével egy­ben vagy részletekben köteles kiadni. A fizetett szabadnapon túl, a 18/1974. (VII. 25.) MÉM sz. ren­delet 3. § (1) bekezdése értel­mében, annak a tagként dol­gozó nőnek- és gyermekét egye­dül 'nevelő apának, aki leg­alább két tizennégy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza — kérelmére — minden olyan hónapban, amikor beosztásá­nál fogva a hónap minden munkanapján dolgozik, a ház­tartás ellátása érdekében ha­vonként egy fizetés nélküli sza­badnapot kell engedélyezni. Tehát olvasónk a gyermekei után fizetett és fizetésnélküli szabadnapok igénybevételére jogosult a most ismertetettek szerint. R. N.-né munkaviszonyban áll, de elhalt férje után özvegyi nyug­díjat és árvaellátást is kap. Szeptember és október hónapok­ban munkahelyén is és a Nyug­díjfolyósító Igazgatóságtól is megkapta az 50,<— Ft-os munka- bérkiegészítést. Novembertől már munkahelyén nem kapja a mun­kabérkiegészítést. Kérdése: He­lyesen jártak-e el esetében és miért nem jogosult továbbra is két helyen a munkabérkiegészí­tésre? A munkáltatója későbbi el­járása a helyes, és jogszerű. A 31/1974. (VII. 15.) MT sz. ren­delet 1. § (3) bekezdésének c) pontja szerint nem jár munka­bérkiegészítés azoknak a fog­lalkoztatottaknak, akik nyugdíj­ban, járadékban vagy egyéb szociális juttatásban részesül­nek. Ugyanis ezeknél a szemé­lyeknél — a nyugellátások és egyéb ellátások, valamint a gyermekgondozási segély ki­egészítéséről szóló 32/1974. (VII. 15.) MT Aámú rendelet alapján — az említett juttatá­sokat az ellátást folyósító szerv egészíti ki. Olvasónk esetében a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság. A munkabérek kiegészítésével kapcsolatban a Munkaügyi Mi­nisztérium 4740/1974. (VI. 24.) sz. alatt közleményt is adott ki, amelyből félreérthetetlenül meg­állapítható a fizetési forma és a munkáltatók teendője. E köz­lemény szerint, ha a munkál­tató nyilvántartásai „alapján nem állapítható meg, hogy a dolgozó a felsorolt juttatások­ban részesül-e,* a munkabér­kiegészítés első kifizetésénél a dolgozótól nyilatkozatot kell kérni arról, hogy nyugdíjban, járadékban vagy egyéb rend­szeres szociális juttatásban ré­szesül-e. Szerkesztői üzenetek ..Volán" jeligére üzenjük, hogy minden rendben van, a fizetése is a beosztásának megfelelő. * Z. István, Siklós: A jogos és igazolt kárát az Állami biztosító rövidesen megtéríti. * Szabó Józsefné, Pécs: Ha édes­anyja jelenlegi munkaviszonyát meg­szünteti, régi nyugdíja ezíel nem emelkedik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom