Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Szerelmem, Elektra. Gyurkó László drámájából irta a szerző és Hernádi Gyula. Rendezte: Jancsó Miklós. Főszereplők: Törőcsik Mari, Madaras József, Cserhalmi György, Balázsovits Lajos. Jancsó új, különleges hangvételű filmjét januárban Pécsett az art kinó-ban mutatják be. pécsi jaiuunm estek SZÍNHÁZ Giricz Mátyás rendezte a „Képzelt riport egy ameri­kai pop-fesztiválról" című musicalt, amelyben a fősze­repeket Szilvássy Annamá­ria és Holl István játssza. Viktor Rozov Szituáció című drámáját mutatják be a Pécsi Nemzeti Színházban. A szovjet drámaciklus kere­tében a Rozov-alkotást Nógrádi Róbert rendezi. A főbb szerepekben Vári Évát, Labancz Borbálát és Szeg­vári Menyhértet láthatják a színházlátogatók. FILMSZÍNHÁZ Az Ámokfutás című színes új magyar film egy szerelmi háromszög: alig 48 óráig tartó szerelem történetét mondja el. A mozilátogatók megnézhetik még a világhí­rű „A gamma-sugarak ha­tása a százszorszépekre” cí­mű amerikai filmalkotást. ZENE A Liszt-teremben 20-án Bolbericz Tamás vezényli a Pécsi Filharmonikus Zene­kart. Közreműködik Lehotka Gábor (orgona) és a Me­csek Fúvósötös. Hubert Ber- gant jugoszláviai zongora- művész előadói estjét tart­ják meg 22-én szintén a Liszt-teremben. A mind népszerűbb Csontváry ze­nei matinésorozat kereté­ben 26-án — ezúttal — Pé­csett először lép fel dalok­kal Németh József magán­énekes, Petényi Ilona szín­művész pedig Arany-bal­ladákat ad elő. KIÁLLÍTÁSOK A Pécs városi Tanács Ki­állítótermében, a Déryné utcában 9-én a Képzőmű­vészek Dél-dunántúli Szer­vezete és a Pedagógusok Szakszervezete közös rende­zésében a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére ju­bileumi kiállítás nyílik. A Színház téri Kisgalériában 2-tól az érdeklődők megte­kinthetik Tardi Sándor bu­dapesti grafikusművész, 20- tól Pauer Tamás fotóművész tárlatát. A Mecsek Fotó­klubban, a Doktor Sándor Művelődési Központban 24- én a Budapesti Fotóklub fiataljai mutatkoznak be alkotásaikkal. RENDEZVÉNYEK „Munkások a képtárban" címmel új sorozatot indít a Pécsi Janus Pannonius Mú­zeum és a Kulturális Ren­dezvények Irodája január 4- től. Minden szombaton az érdeklődő szocialista brigá­dokat a múzeum művészet­történészei a Pécsi Modern Magyar Képtárba kalauzol­ják el. A Steinmetz Művelődési Házban a Mesevasárnap című sorozat keretében 12- én a szülőknek előadásokat tartanak a gyermekneve­lésről, míg közben gyerme­keiknek meseműsort szervez a művelődési intézmény. A Gárdonyi Géza Műve­lődési Házban 11-én „Ne­vess velünk!" címmel mű­sort ad a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat irodalmi színpada. Ugyan­itt 25-én „Aki ember, most álljon ki" című népdalestre kerül sor. A József Attila Művelődési Házban 8-án a Nyolcadik osztályosok klub­jában az egzotikus zenék­ről hangzik el előadás, 12- én a Szóljatok szép szavak versmondó-verseny megyei döntőjének a résztvevői ve­télkednek. 18-án a KISZOV 15 éves táncegyüttese jubi­leumi műsorral szerepel A napsugár nyomában jártak KAMERÁVAL A FÖLD KÖRÜL A Kossuth Könyvkiadó újdon­ságai között találjuk Marxnak, Engelsnek és Leninnek a nő­kérdésről és a családról írt, e problémakörrel kapcsolatos cikkeit, megjegyzéseit. A sze­melvény-gyűjtemény melléklet részletet közöf Clara Zetkin: Visszaemlékezések Leninre c. írá­sából is. Az MSZMP KB Társa­dalomtudományi Intézetének gondozásában jelent meg — Böhm Antal tollából — A kö­zéprétegek helye a társadalom­ban. Herbert Marcuse és a harmadik erő filozófiája címmel a lengyel Jozef Forgosz veszi marxista kritikai bírálat alá Herbert Marcuse tanait. A Szépirodalmi Könyvkiadó az Olcsó könyvtár sorozatban jelentette meg Kaffka Margit három kisregényét, Két nyár címmel; a kötethez Bodnár György írt utószót. Kenyeres Zoltán tanulmánykötetének cí­me: Gondolkodó irodalom. Megjelent Kis Ervin regénye, az Origenész, Módos Péter: Lecke fiúknak című regénye; Molnár Gál Péter tanulmányo­kat, portrékat közlő kötete, az Izgága színház; Kondor Béla verseskötete, a Jelet hagyni és Kis Ferencé, a Munka és sze­relem; utóbbihoz Juhász Ferenc írt bevezetőt. Irodalomtörténe­ti kuriózum Gárdonyi Géza Tit­kos naplója, melyhez Z. Szalai Sándor irodalomtörténész írt bevezetést és utószót. A Ma­gyarország felfedezése sorozat 12. köteteként látott napvilágot a Molnár Géza pesterzsébeti szociográfiai riportjait tartal­mazó Külvárosi barangolás. A Gondolat Könyvkiadó Tár­sadalomtudományi Könyvtárá­nak új kötete a Történelem és filozófia; ez a mű a szovjet filozófiai kutatások legfrissebb törekvéseit mutatja be, Huszár Tibor válogatásában. A Világ­járók sorozatában látott nap­világot Ignácz Rózsa és Vámos Magda útleírása, a Tűzistennő Hawaiban egykor és most. rintos heverő, hófehér, francia, kör-alakú, uralja az egész szo­bát. A tévé vaslábakon, forgat­ható, a mennyezetről dísz-cse­repek lógnak, a dísz-cserepek­hez méltó nem közönséges nö­vényekkel. Az egyik fal szépen erezett fenyőfa borítású a pad­lón állatbőrök. „Na?" — Csodálatos, — mondom miközben fűzöm a ci­pőmet. — erre a cseppet sem diszkréten odakészített gyé­kénypapucsok figyelmeztetnek — és amikor leülök a „húsz­ezer forintra" úgy érzem, mint­ha múzeumban lennénk. A mo­dern otthon múzeumában. Há­zigazdám kérés nélkül vállalja a tárlatvezetést: ezt a Domus5 ban vettük Pesten, egyedi da­rab, gondolhatod, hogy nem könnyű hozzájutni, ez az ipar- művészetiből van, nem azért mondom, de ezt a keramikust jegyzik most a legjobban, ezt innen, ezt onnan ... Tizenkétszer harminc percig láttuk a nagyszerű természeti tájakat, jártunk a napsugár nyomóban, hogy egy kicsit fel­fedezzük Földünket, a vulkáno­kat. az őserdőket, a földkéreg fejlődésének útját. Vezetőnk, a szakértő dr. Balogh János aka­démikuson, Halász Mihály ope­ratőrön kívül Rockenbauer Pál, a televízió rendezője és — rész­ben — a sorozat írója volt. Csodáltuk a különös tájakat, állatokat, növényeket, hallgat­tuk a külföldi tudósokat, láttuk a különböző földlakókat — s minden nézőben, s több kriti­kában is felvetődött a kérdés: vajon a tévések saját maguk­ról, úti élményeikről miért nem szóltak? Miért nem tudtunk meg többet a nehézségekről és az örömökről, amelyek egy ilyen tíz és tízezer kilométeres utazás természetes velejárói. És ezen túlmenően: nem fájt-e szétszabdalni, témánkénti ren­dezésben újra teremteni ezt a hatalmas filmmennyiséget? Rockenbauer Pál egyetért: — Fájt bizony! Hatvan-hetvenezer kilométer — nem számoltuk ki pontosan mennyi — színes film­anyagát szinte centinként kel­lett újra sorbarakni. És az úti élmények?! Ehhez néhány dol­got el kell mondanom a körül­ményekről. A filmet a Magyar Televízió készíttette ugyan, de a Hungarofilm megbízásából és költségére. Ezért cserébe ex­portképes műsort kellett pro­dukálnunk a földkéreg fejlődé­séről, hogy a „belénkfektetett" összeg megtérüljön. És a mű­sor megvásárlóit egyáltalán nem az érdekli, hogy hogyan utaztunk, milyen nehézségeket kellett legyőznünk, hanem a so­rozat témája, amely — remé­lem — ettől függetlenül is hasz­nos ismeretterjesztést szolgált. # Elégedett a sorozattal? — Tudom, hogy hasznos volt a munkákn, mégsem vagyok elégedet?. Mindjárt találok persze mentséget is a magunk számára, hiszen ez volt az első ilyen nagy vállalkozásunk. Na­gyon kevés tapasztalattal ren­delkeztünk. Nagyon hosszan ké­szültünk fel, nagyon fontos, tu­dományos alaptételt akartunk bizonyítani — és ez a felkészü­Hideget érzek, az idegen- ség hidege merevvé teszi mind­kettőnk mozgását. Próbálko­zom a hangulat fűtéssel. Em­lékszel? — Tíz valahány éve ott a Petőfi utcai garzonban éjszakánként ültünk a rozzant sezlonon, telebagóztok a szo­bát, és ha megtelt a hamutar­tó, a virágcserépben nyomtuk el a csikket...' Emlékszel? Osszepacáztuk az íróasztalo­dat, sárgombócokkal ragasz­tottuk tele a szőnyeget, és megíttuk még a feleséged kö­römlakk ízű diólikőrjét is... és egymás szájából loptuk a szót és hegymozgató indulat feszült bennünk... Emlékszel? — Igen, — mondja olyan hangon, mintha a padlóra ha­muztam volna, — hót igen, csórók voltunk ... Nem, nem, ebben a szobá­ban már soha többé nem lesz meleg ... Régóta rág egy kérdés, most lés mégis kevés volt. Még rész­letesebb, még pontosabb elő­tanulmány kell, hiszen az uta­zás során adódó váratlan hely­zetek, szervezési nehézségek ugyanis okoznak elég kondot. # Mi maradt ki a sorozat­ból? Teljes-e a kép a Föld fel­színéről? — A kép szinte teljes. Két terület maradt ki tulajdonkép­pen: a számunkra meglehető­sen ismert mérsékelt égöv és Kelet-Afrika szavannái. # Sok érdekes emberrel is­merkedett meg, például a mű­sorban megszólaló külföldi tu­dósokkal, de gondolom, rajtuk kívül is érdekes ismeretségekre tettek szert. — Szívesen keresek kapcsola­tot és hamar szót is értek az egyszerű emberekkel. Ezek a ta­lálkozások az út legkedvesebb élményei. Egy pápua faluban megvettünk egy disznót, hogy megvendégeljük vele a falu lakosságát. Sehogyan sem ér­tették. Hogy valaki megfizessen egy állatot és azután velük etesse meg! Hálából leölték a falu kakasát és ők is megaján­dékoztak bennünket. Nagyon tiszták az érzelmeik, őszinték az igen-jeik, a nem-jeik. # Milyen közönségvisszhang­ra talált itthon a sorozat, ezt várták-e? — Gratuláló levelek érkeztek gyerekektől és idős hölgyektől, sok érdeklődés egyes részletek iránt, meghívások előadásra, élménybeszámolóra. És még valami, aminek a legjobban örülök: a munkás- szállásokon állandó program volt a műsor megtekintése. Ha e szállások lakóit sikerült le­kimondom: miért nézünk kicsit sandán az otthonülőre, a min­dig hazasietőre? Rágódásom igencsak szerény végterméke egy tétova gondo­lat: talán lapul bennünk va­lami irigység, mert azt, amit mi ezernyi élményben kere­sünk, — ők megtalálják ott­hon? * Otthon. Már nyúlnék is az értelmező szótárért, hogy meg­keressem a meghatározást, de még idejekorán visszakapom a kezem: a rideg és pontos tudományos megfogalmazást, az érzelem nélküli definíciót úgysem tudnám elfogadni, az nem az az otthon, amire én gondolok, az csók egy szó, hat betű, amelyet mindenki más és más tartalommal tölt meg... ... Eszembe jut a Moravia novella két kis kurtizánja, akik ültetni a képernyő elé, ha őket érdekli, amit csináltunk, s leg­főképpen, ha ők megértik — akkor nem volt hiábavaló, amit csináltunk. Mert az alapvető célkitűzésünk is ez volt: min­denki számára hozzáférhető, érthető ismeretterjesztő soroza­tot akartunk készíteni. T. A. mindenre hajlandók — de nem otthon, a lakásunkban, mert „az otthon az szent”, oda nem szabad bevinni a rosszat, a bűnt... Eszembe jutnak birsalmaillatú, csipketerítős porcelánfigurás szobák, csupa- könyv szobák, nagy erkélyek és vaksi ablakszemek, ridegen szép és olcsón meghitt lakások, paloták és kunyhók ... ottho­nok ... És eszembe jutnak a nadrágomba kapaszkodó me- csekjánosi csöppségek, akik majd csak így ismerik a fogal­mot önálló életük megterem­téséig : gyermekotthon ... Eszembe jutnak a kérő-szemű öregek, a soha-haza-nem- igyekvők, akiknek csak lakásuk van, otthonuk nincs, az egye­dül élők és a kettesben magá­nyosak ... És eszembejut az édesanyák útra bocsátó mon­data: ide mindig visszatérhetsz, ez az otthonod. D. Kónya József Egy sikeres tévé-riportról Fiatalok gyára Huszonnyolcadikén ment a tévében László Lajos forgató- könyvéből készült riportfilm, a Fiatalok gyára. Pécsi téma — pécsi szerzővel. Sikerült túlmu­tatni vele a provincián, orszá­gos érdekű volt. Pályakezdő fiatalokról szólt, a pályakezdés országos érdekű téma és ahogy erről beszéltek szereplői, ugyan­úgy szólnának, beszélnének ró­la az ország bármely gyárá­ban. ma — pályakezdők egy gyár­ban, egy gyár életében — amelyről az író úgy érzi, hogy sajátja, amellyel önmagát is kifejezheti és amely munkáját fémjelezni fogja. Joga, sőt kö­telessége felmutatni és érvénye­síteni ezt az értéket, mint sa­ját, öntörvényű alkotását. Kísértés Egyéni hang De a hang mégis valahogy egyéni, ezért érdekes volt, a válaszok el nem hangzott kér­désekre adódtak, helyesen, mert a fiatalság kérdései eleve bennünk élnek s nemcsak fia­talokban, hanem mindazokban, akik számontartják az életbe belépő új munkásgeneráció helyzetét, sorsát a jövőben is. Az érdek, amelynek megfele­lően ez a gyári riport íródott, nemes emberi érdek, noha a hagyományos gyári-üzemi be­állítás és környezet a már meg­szokott s éppen emiatt imitt- amott unalomba hajló riporto­kat idézte volna. A megszokot­takat, ahol minden szó és moz­zanat termelés-érdekű, legyen bár kritikai avagy dicsérő, oly­kor reklámszerű a hangja. A Fiatalok gyárában nem hiány­zik a termelés fontossága, sőt, csupán a sorrend ezalkalom- mal olyan, hogy előbb az em­ber, az ifjak hangja szól, de ahogyan megszólal a hangjuk, abban ott munkál a termelés sokrétűsége, követelményeinek egész rendszere. Szerintem ez helyes, mert a riport belső szerkezete így meg­telik élettel, s az életről, a fiatalokéról kerekedik a szó, ők maguk szövik. Segít hozzá az operatőr is, amint életük egyes mozzanatait, szemük he- lyenkint sokat mondó villaná­sait elkapja és szakállas, „ezer- hajú" portréik mögül felvillant­ja q tiszta vagy éppen tisztuló emberi arcot. Égyszóvol a né­zőnek szánt élmény igazát, a riport hitelét. Szabadjon ezen a ponton el­kanyarodnom — elrugaszkod­nom — magától a riporttól, amelynek, mint tévé-műfajnak megvan a maga jelentősége, szerepe, értéke, de kár lenne „túl lihegni". Amiért alkalmi kritikusként szót vállaltam, hadd folytassam a vállalkozás­sal, amely László Lajos érde­me, elhatározott írói útja, tevé­kenysége; a munkásábrázolás. Könyvben, az Uránbányászokra utalok, s most a riport forgató- könyvében. Van egy „csoda­szere", az azonosulás. A té­mával és a munkással. A mű­vészi alkat kivételes képessége, hétköznapiasan az írói, művé­szi magatartás. Egyedi, csakis az íróra, a művészre jellemző sajátos érték, az azonosulni tu­dás. Amikor felmerül egy té­De, ott áll a kísértés, saját „jólfelfogott érdeke” is, mert „nyilván" könnyebb dolga, körjnyebb „sikere” lesz, ha úgy ír, hőseit úgy választja meg és sorsukat úgy formálja — akár egy tévé riport erejéig —. hogy az pontosan megfeleljen bizonyos „elvárásoknak”, helye­sebben koncepcióknak. Az író, ha ezt szolgálja és nem o való­ságosból indul ki, lemond ar­ról, aki és csupán bizonyos szempontok, esetleg a tudat­lanság szolgája lesz. És ezzel együtt lemond arról is, hogy műve hozzájáruljon az élet for­málásához, hogy gondolatokat, ellenvéleményeket is keltsen és — tisztázzon, ne csak elismerő dicséretet. Lászlónak egyesek szemére vetették Uránbányászok könyve után, hogy nem kifogásolják ezt sem, de csak, ha ugyan­akkor nem feledkezik meg a „pozitív hősökről” sem. Egy ci­gány, egy pápa alapon? Hiszen a „legnegatívabb hős” is lehet pozitív figura, ha — mint az Uránbányászokban is — az író ezt eszmeileg meg tudja mu­tatni, ha az eszme megtartó, tisztító és felemelő erejét dol­gozni érezzük benne is, a nega­tív hősben csak rosszabb fel­tételek és nagyobb nehézségek árán és ha ezt az élet is iga­zolja. Nem értik... A Fiatalok gyára tévé-képei is ezért szépek, nem egy jele­netben megindítóak. Emlékez­tetek a már említett brigád­vezetőre, aki családos és aki­nél a többiek - akik szinte csak sportból dolgoznak, mert otthon mindenük megvan — nem értik, miért költi „linkre", azaz társadalmi munkára az idejét... Pécsről sok művész, író in­dult el a maga egyéni útján. László most van távozóban. De elindulhat valaki Pécsről úgy is, hogy Pécsett marad — ha nem­csak alkotásaiban, de lehető­ségeiben is túllépheti a pro­vinciát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom