Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-04 / 3. szám
Bárdosi Németh János HÓMEZŐ Ez a nagy, fehér Nirvána megnyugtat engem, elborít, leplébe úgy bújok bele, szakállam hóvirág-csokor, a csönd ujjam hegyére fagy, szivemben nincsen szenvedély, ami közel volt, messze van, s belém olvad a messzeség, egybefoly álom és való, zenébe olvad minden át, fehér hó, versem, szállj te is, adj hirt a roppant semmiről, hogy ég, föld minden összeér s halál, vagy élet, csak szavak, vakíts meg, végtelen havas. Várna/ Dea AMPHÓRA Évszázados utcák zegzugába rejtelek, hogy el ne érjelek, hogy meg ne unjalak, hogy megőrizzelek. Évszázados utcák zegzugába rejtelek, hogy egyszer megtaláljalak. Csorba Győző ANABÁZIS Az Anabázis Csorba Győző tizedik verseskötete; csendes jubileum a magasodó pályaíven, az olvasónak pedig kilátópont, ahonnét önmagába s a világra nézhet. A versek témái az egyéni létezés-élmény és a magánélet belső köreihez kapcsolódnak. Nem prófétai, de örök témák, s igy mindnyájunknak ismerősek: a magány gyötrel mei és a lélek csöndjében születő apró csodák, a halál felé fáradó test esendőségei és a halál ellen lázadó lélek „különös furfangjai"; a szerelem, a család, a barátok; az otthon, a szülőföld és más tájak ajándékai . fájdalmai — s a természet kifogyhatatlan bőségű jelenségvilága. A társadalomban élő ember tágabb körű közösségélményei, a nemzet gondjai, az emberiség ügye közvetlen témaként alig szólalnak meg ebben a költészetben. Az ag:- tatív hang és törekvés teljesen hiányzik. Csorba Győző költészete a szavak közkeletű értelmében nem közéleti és nem politikai líra. A magánéleti témájú költészet is hordoz azonban világnézeti tartalmakat, leggyakrabban az életérzés, vagyis az élet egészéhez fűződő érzelmi viszony kifejezésével. Csorba Győző lírájának világnézeti tartalma és politikai minősége elsősorban a benne feltáruló életérzés megfigyelésével ragadható meg. A harmincas évek induló költőjénél a legerősebb érzés az életből kitagadott, magányra és halálra kárhoztatott ember vacogó félelme, az egzisztencializmussal is érintkező „vi- lágba-vetettség” érzékelés, ugyanakkor ennek ellenhatásaként anarchista lázadás a legyőzhetetlen halál, a teljességében birtokolhatatlan élet és a rideg, elutasító társadalom ellen. Ez a végsőkig egyszerűsített életérzés-modell a következő évtizedekben rendkívül lassan módosul: a nagy időközökben megjelenő kötetek is karco- lásnyi változással jelzik csupán az átrendeződést. Az ólrendeződés, az életérzés átalakulása hatalmas belső küzdelmekkel, egymásnak feszülő ellentétek harcában megy végbe, ennek során kovócsolód- nak ki Csorba Győző jellegzetes verstípusai, költői eszközei, egész, esztétikai fegyvertára, s eközben fogalmazódik meg tudatos költői hitvallása, ars poeticája. Az Anabázis hat ciklusra oszlik, ezek között azonban erősebb a belső azonosság, mint a különbözés. A nyitó Várhatok jót a család-verseket, a szülőkhöz, a feleséghez és a gyermekekhez kapcsolódó költeményeket foglalja magába. Az egyén és a mik- ro-közösség áll itt a középpontban, de az érzelmi-gondolati feszültség az élet és a halál, az egyén és az univerzum pólusai között szikrázik. A Szüleimnél, az Ö és a Reggel a költő legszebb szerelmes verseinek sorát árnyalja, gazdagítja. Az Anabázis nemcsak a Csorba költészetét jellemző „időjáték" újabb bravúrja, hanem címadóként az egész kötetre szétsugárzik. Az „anabázis” már a szót először irodalomba emelő Xenophon művében sem csupán „vonulás"-t jelöl, és nem „seregnek viszontagságos körülmények között való vonulását" — ahogy már pontosabban, de még mindig túlságosan tágan értelmezve a kötet fülszövege említi —, hanem egy viszontagságos körülmények között vonuló seregnek a megőrzését és hazavezetését. Az otthonra találás a legfontosabb gondolat Csorba versében is, s ezt erősítik a ciklus-záró ló lenne lassan gyönyörű sorai a „kicsi nyáj" örökr^ szóló egymásra találásáról és összebújósáról. A Válaszok ciklusa halott és élő költő-társak, példaképek és barátok tágabb szellemi közösségét — többek között Bartókot, Csontváryt és Weöres Sándort — idézi. Itt találjuk a Janus Pannonius szellemével azonosuló Csorba Győző ars poeticájának újabb szép megfogalmazásait: ,,A belső fény a csillagként vezérlő nem nézte a láb érdekeit sőt az egész test érdekeit sem mesélni akart hírt adni hasznosat nem nézte a lélek érdekeit sem. a verseim a versei mm élve maradnak folytatják a dolgom tehetős áldott sarjaim." (Janus Medvevárban) Mindkét, Petőfit idéző vers ismét a család-motívumra épül, s a másodikban figyelemre méltóan tágul a család országos szélességűvé: „Lobogó melegnél / megbújó család most az ország meleg van / meleg a család a falakon belül s a / falakon kívül ...” (1973. január.) A múlthoz forduló Vissza c. ciklus talán a leghalványabb. Mintha azt igazolná: ha a múlt csupán témaként jelenik meg, nem pedig a belső forma időjótékában, akkor csökken a művészi erő. A ciklus legjobb darabjai — a címadó, a Köszöngetem, a Vakáció előtt és kiváltképpen a Nehezen s gazdagon — voltaképpen időjáték-techniká- jukkal emelkednek ki; az utóbbi az anabázis-motívum- nak az egész köteten belül is igen magas színvonalú megfogalmazásával. A prédikátor könyve-ciklus ismét emelkedő ívet mutat. Az Elve már és a címadó a kötet kulcsversei közé tartoznak, a meghatározó életérzés legtisztább hordozói. Utóbbi a hit és kétkedés antinómiájának felmutatásával, az előbbi pedig a költészet és közösség egyneműségének megragadásával: „. . . élve már oszoljak / élve már közössé / étkül akaróknak / étkükül kezessé / / hisz én is örökre / maradni szeretnék / nem tűnni a ködbe / volt-nincs futi-ven- dég II s az tart ha fölesznek / elveszve virágzóm / tápul ha keresnek / az tart e világon." A kötet két utolsó ciklusa, az Alkonyodó és a Szél, terjedelmi súlyukkal s gazdagságukkal is a halál-téma erősödését mutotják a költő utóbbi pólyaszakaszán. A két ciklust nehéz különválasztani; lényegük azonos. Az előbbi talán egy árnyalatnyival tény- szerűbben és motivikusabban kapcsolódik az öregedés-élményhez, az utóbbi kissé el- Vontabb, filozófikusabb. De mindkettő igen magas művészi szinten, jelentős versek sokaságával sugallja, hogy „ke- ményedik a próba" (Kívül). „Izzik már a jövő" (Gyülekezik). „Szaporodnak a laikus anatómia-órák / betegségprofesszorok fájás-tanársegédek / tanítanak test-ismeretre" (Ahol nehéz), „a virradat félelmes éggel tárul fölé- bünk" (őszi napéjegyenlőség), „itt is ott is hontalanság ... rideg-hideg a világ” (Révfülöp, október). — Ugyanakkor azonban: „...belül új világ érik kerekül" (Forduló), „A teljesség ezzel teljesedik be / az emberség ezzel emberesül meg" (Alkonyodó). Az A/konyoc/ó-ciklus élettől búcsúzó hangulatú záróverséCsorba Győző ANABÁZIS vei (Megérezné) az egész kötet záróverse, az Ember az őszben vitatkozik: „Óvakodva bóklász az ember ne vesszen el a veszendőkkel szervezi különös furfangjait Ismét kivág a temetőből..." A kötet sötét tónusát és drámai összhatását az adja, hogy az elidegenedés jelenségei közül ismét a halál került a középpontba, mint a pályakezdés időszakában. Az akkori anarchikus lázadás helyett azonban most más a válasz. A közösségben való feloldódás, a hazatalálás, az otthonteremtés vágya fogalmazódik itt a legerősebb hangon, s a behódolással, a megadással szemben a küzdelem újravállalósa. v A költészet Csorba győzőnek több mint hivatás: élet- szükséglet és program együtt, önmaga teljes megvalósításának lehetősége, a halál legyőzésének egyetlen esélye, kitörés az egyéniség zártságából és feloldódás a közösségben, a nembeli emberiben Az Anabázis költőjének életérzésében is alapvető jelentőségű az elidegenedés, de a vers legfőbb célja, tartalma, értelme éppen az elidegenedés jelenségeinek megragadása, átélése, tudatosítása, nevén nevezése, s ezzel megszüntetése. Amit meg tudunk nevezni, amit a költészettel birtokba tudunk venni — vallja Csorba — az emberivé válik s megszűnik a hatalma felettünk. Ezzel segítheti Csorba Győző az olvasót is, saját rémei ellen, ezzel válhatnak versei — a költő legszebb szándéka szerint — „táplálékká számunkra is: hol véres hússá, hol kenyérré." Szederkényi Ervin A Nemzeti egyik homályos bokszában ültek. Körülöttük méla délutáni csend, csak egy takarítónő percegtette konokul seprűjét a fakó futószőnyegen. Figttra Pál benn ült a fal mellett, Hubácska Tamás és Medve János pedig oldalt, egymással szemben. Medve összenyalábolta szétteregetett jegyzeteit - vagy húsz darab negyedíves papírt. Fene rosszul érezte magát. Mint egy besúgó, aki önmagát súgta be. Már mindegy, visszavonhatatlan. — Hát így képzelem. Valahogy így — mondta. Kissé berekedt, már közel egy órája nyomta a szöveget. Hubácska Figurára pislantott. Már azok a jegyzetek is! Ugyancsak visszájáról látta őket, de hát azért forma is van a világon! Volt amelyik tele volt írva, mindkét oldalán, aztán voltak egyoldalasak, de olyanok is, amelyeken csak egyetlen mondat vagy éppen egyetlen szó díszelgett vastag rosttollas kalic- kában, mint egy kitörni készülő vadállat. És a sorok?! Nemhogy nem igazodtak a papír széléhez, de egymáshoz is alig, némelyik pedig egyik sarkot a másikkal kötötte össze. A papírszélekről pedig jobb, nem is beszélni. Nincs egy írónak papírvágó kése? Vagy ha van, nem használja? Elképesztő. Hubácska oroszlános híve volt az éles vágásoknak. Egyik legutóbbi filmjében például egy modern lakótelepi fürdőszoba kádjából, a lányunoka ingerlő mellbimbóit diszkréten rejtő habfürdőből csap fel a pusztító láng, hogy fél évszázaddal korábban felperzselje az erdész nagypapa bakonyi faházát. Aztán a lángokban vidám madárcsicsergés, és egy virágzó cseresznyefáról felröppenő buksifejű cinke, amely néhány felívelő szárnycsapás után orral lefelé zuhanni kezd, de nini, már nem is cinke, hanem egy üvöltő stuka .. . A néző a fejéhez kap: „Mit akarok én, mit tudok én, mit értek én, ki vagyok én?” Hubácska látta, Figura észrevette pislantását, de úgy tesz, mintha nem vette volna észre, „Ha te úgy, én is úgy" — gondolta. Hallgattak. A seprűpercegés felerősödött, mintha egy óriás vakarta volna a hátát. — Inkább egy szemétdombon élnék, semhogy körülöttem állandóan söpörgessenek — mondta Medve. Hubácska finoman elmosolyodott. „Csak egyszer tudnál röhögni - gondolta Medve. - Csak egyszer láthatnálak röhögni, ordítani, vagy akármi!” Gondolhatta! Ilyesmi egyáltalán nem illetF'volna gondosan (talán naponta) stuccolt kis kecskeszakállához. Egy szakáll legyen zord, bozontos. Vagy ne legyen. De egy ilyen! Még csak elképzelni is Michelangelo Mózesét Hubácska-féle stuccolt kecskeszakállal! Vagy Krisztust a kereszten. Figura a kóláspoharát simogatta, most ő sandított Hubács- kára, s ezt tette, mintha észre se vette volna. Medve felhajtotta a sörét. „Gáz van — gondolta —, ezek begazoltak”. — Na, mi van? — kérdezte. — Nézd, Jancsikám — kezdte Figura —, a téma nagyon szép ... Szép L Hát persze, hogy gáz van. Medve közbevágott. — Hogyhogy szép? Ti választottátok, nem? Ti kötöttetek szerződést erre a novellámra. Nem? — Dehogynem — mondta Figura. - Vadászunk a munkástémára. Jól tudod. — Kell a munkástéma — mondta Hubácska. Most szólalt meg először. Kissé éneklő hangsúllyal beszélt. — Hát most itt a munkástéma — mondta Medve. Seprűpercegés. Ráejtette tenyerét Medve a jegyzethalomra. — Itt van — mondta. — És máris begazoltatok. Mintegy beintésre, a rendező és a dramaturg elhessentő mozdulatot tett: ugyan, dehogy, micsoda képtelenség. „Megvan az összhang - gondolta Medve —, és néha, legalábbis villanásnyira, még mintha hasonlítanának is egymásra". Pedig nem hasonlítottak. Figura arca szép kövér, sima és nyugodt volt. Az ilyen kiegyensúlyozott, rózsaszín York-pofáért persze fizetni kell. Másoknak. Medve visszaemlékezett egy telefonbeszélgetésükre. — Azonnal találkoznunk kell! — jelentkezett Figura. Medve felmérte, egy napja ismét széttörik, idegeskedés, vita, gyomorremegések a visszanyelt hallgatás-gombócoktól, meg minden, de alapjában véve a dramaturg nem rossz gyerek, a napok pedig igy vagy úgy, különben is széttöredeznek. — Rendben van — mondta —„találkozzunk. Jelölj meg egy helyet, és én húsz perc múlva ott^eszek. — Csak némi döbbent csend után szólalt meg Figura. — Húsz perc... hogyhogy húsz perc? — Azt mondtad: azonnal. — Na de én nem ilyen azon- nalra gondoltam. Nem húszperces azonnalra. Három perc múlva dél, Fruzsina behozza a levest... — ölt bénultan Medve a letett kagyló mellett. Akár egy sorompó előtt. Mint végtelen tehervonat vonult el előtte nagy harangzúgás közepette töméntelen sok délidő. Amikor nem ebédelt. Nem is mindig azért, mintha neiíi lett volna mit. (Bár a vagonok között üres is akadt szép számmal.) Hallotta, amint a Sörgyár, morogva delet fúj, a Csokoládégyár ijedt sikkantással követi, és a Ganz-MÁVAG jóváhagyólag bömböl utánuk a távolból. Elképzelte Figurát, ott ül az asztalnál, fehér damaszt-szalvéta a nyakában (vagy a térdén? Nem! A nüanszok lényegesek. A nyakában! így jön ki igazán a rózsaszín Yörk-pofa, így érvényesülnek a fehér damaszt derengésben az optimistán körülnyírt magaabiztos fülek.) A rádióban a déli harangszó utolsó kondulásai. Nyílik az ajtó, belép Fruzsina (Figuráné). Kezében virógmintás porcelán levesestál (minden valószínűség szerint herendi), szája szegletén mosoly, arca kipirult, szemében derű. Tyúkleves illata lengi be a szobát. Figura pirosló fülekkel markolja a kanalát... — Vagy nem gazoltatok be? — Te mindent félremagyarázol — mondta Figura —, azért mondtam, hogy szép, mert szép. Ezt nem kell másképp érteni. Ezt így kell érteni. — Tehát hogy? — kérdezte Medve. — Nehéz veled — mondta Figura. Hallgattak egy kis ideig. Hubácska Figura „Ezt igy kell érteni”-ére apró bólogatásba kezdett, és ezt még mindig nem tudta abbahagyni. \ ^ft^^filiS^^^RS-3if3MiiÄ^^iHÄl3l^SiM:^Äii;lJ^i';EiiMliiÄ ..... . . ...
