Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-26 / 25. szám

1975. január 26., vasárnap Dunántúli napló 3 A számok elgondolkodtatok. Pécsett másfél év alatt 2696- tal nőtt a lakásigénylők száma. Az elsőfokú lakásügyi hatósá­gok a múlt év végén 9138 igényt tartottak nyilván. 1972 áprilisában 5693, előtte egy év­vel 6442 igénylő volt. Mi az ugrásszerű növekedés oka? Az 1973 áprilisi összeállítás szerint a gyermektelen igénylők száma 2613, az egygyermeke­seké 2674, a kétgyermekeseké 976, a három- vagy többgyer­mekeseké 179 volt. Múlt év szeptember végén: 3709—3638— 1512 és 271. Minden kategóriá­ban jelentős tehát a növekedés, a többgyermekeseknél pedig ez azért is szembetűnő, mert az utóbbi években alapelv Pécsett, hogy elsősorban ezeknek a csa­ládoknak a lakásgondját kell megoldani. Mire számíthat a többi? A két felmérés közötti idő­szakban megfordult az ún. fia­tal és nem fiatal lakásigénylők aránya. 1973-ban 4509 fiatalt és 1933 nem fiatalt tartottak nyil­ván, tavaly 4430-at, illetve 4708-at. Mivel magyarázható ez? Érdemes felfigyelni arra is, hogy egyik évről a másikra je­lentősen megnőtt a főbérlő (264-gyel), a családtag (550- nel) és az albérlő (260-nal) la­kásigénylők száma. Ennek mi a magyarázata? A számok seregnyi kérdést vetnek- fel, közülük a lakásigé­nyek nagymértékű emelkedésé­re vonatkozó a legizgalmasabb. 1971-ben - a lakásigények megújításának évében — 2368 új igényt nyújtottak be, amivel csaknem megkétszereződött Pé­csett az addigi lakásigény. A következő évben valamivel ke­vesebben — csupán 1232-en je­lentkeztek (ugyanakkor 493- mal csökkent a lakásigénylők száma), utána újabb ugrás kö­vetkezett: 3726 új igény az 1030 kielégítette! szemben. A számok mindenképpen egyet bizonyítanak: minden eddiginél többen várnak Pé­csett lakásra és kételyek ébred­nek, hogy akár egy évtized múltán eljutunk-e oda, hogy a mai lakásigénylőnek akkor va­laki meg tudja mondani, mikor jut lakáshoz. Ha a következő években a lakásigények a mos­taninál mérsékeltebb ütemben növekednek, ugyanakkor erőtel­jesebb lesz a lakásépítés, az igények akkor is meghaladják a lehetőséget. Mik lehettek a hirtelen vál­tozást kiváltó okok? Elsősorban az, hogy még a tervezettnél is kevesebb lakás épül a városban. Ennek okai ismertek. A másik fontos ok a szakértők szerint az, hogy az 1971-ben megjelent új jogsza­bályok (emlékezünk, akkor volt az első ugrás) most már tudato­sultak az emberekben, s tisztá­• Nem a „bevándorló” a sok • Előtérben a nagyobb lakások • Minden eddiginél többen ban vannak, hogy az azóta született intézkedések köze­lebb vihetik a saját lakáshoz, a jó otthonhoz. A lakásügyi hatóság nagyon sok olyan igénylőt tud, aki la­kásához juttatását követően nyomban újból jelentkezett. Miért? Azok a másfélszobás lakásokat mondják „bűnösnek”, amelyek által a lakásszám meg­volt ugyan, de egy-, két- vagy többgyermekes család igényét nem elégíthették ki. A laká­sokkal gazdálkodó szakembe­rek állítják: jóval kevesebb len­ne Pécsett a lakásigény, ha az ilyen mini-lakások nem csalá­doknak épültek volna. Az igénynövekedés tehát alapvetően nem bevándorlás­ból adódik. Ez a rész el is ha­nyagolható. A város belső la­kásproblémái a feszítők. Feltét­lenül pozitív tényként kezelhe­tő, hogy a legfrissebb adatok szerint nincs mór 1966 előtti lakásigénylő, s a 66—67-es igénylők száma is mindössze 351. A „régiek” tehát előnyben vannak. A helyi lakáspolitika másik sarkalatos elve a nagycsaládo­sok lakáshoz juttatásáról intéz­kedik. Ez a kategória a népe­sedéspolitikai intézkedések ha­tására örvendetes módon újra­termelődik, az elv valóraváltása tehát folyamatos feladat. Je­lentősen megnőtt azonban a gyermektelen és az 1—2 gyer­mekes igénylők száma. Velük' mi lesz? Népesedéspolitika és lakáspolitika nem választhatók el egymástól. Nem serkent az első gyermek világrahozatalára a 800—1000 forintos albérlet, s 1—2 gyermek nevelésére is csak nehezen lehet vállalkozni egy­másfélszobás lakásban. A „kis- családok” igényének a család­alapítási kedvet növelő kielé­gítésére azonban csak több és — mondjuk ki azt is — nagyobb lakás építésével lehet gondol­ni. örvendetes dolog Pécsett az is, hogy a lakásépítésben a nagyobb lakások felé tolódott el az arány. Az 1971-72-es el­osztásnál még nem voltak 3 szobás lakások, a tavalyi és az idei elosztásnál viszont már 500 ilyen lakás állt rendelkezésre. Van még egy figyelemre méltó jelenség. Az úgynevezett nem fiatal lakásigénylők ará­nyának emelkedése. Ez tulaj­donképpen várható volt, hiszen életkörülményeink javulása hoz­za magával, hogy mindenki a jobbra törekszik. Lakásban is. Komfort nélküliből a komfortos­ba, kicsiből a nagyobbá. Ez Magyar—jugoszláv közös program: Erősebb lesz a Dráva töltése A Dél-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság építési feladatai közül az idén is kiemelkedik a drávai program. Árvízvédelmi beruhá­zásra 13 millió forintot költe­nek. Ebből erősítik meg a Drá- vaszabolcs és az országhatár közötti töltést. Bővítik a szel­vényt, Ez év végéig a töltés 15 km hosszan 60 cm-rel maga­sabb lesz az 1972. évi eddigi legmagasabb árvízszintnél. Most indul a Dráva szabályo­zásának harmadik üteme Vejti és Majláth-puszta — a 85—95 folyókilométer — közötti szaka­szon. A 75-85 folyókilométer — Drávaszabolcs és Cun — között tavaly fejeződött be a szabá­lyozás. Az öt évre tervezett munka 30 millió forintot emészt fel. Ennek egyharmadát kell idén elvégezni. Nagy mennyi­ségű követ építenek a partba, keresztgátakkal terelik a vizet a kívánt irányba. Hosszú évek óta és mind szervezettebben őrködnek a magyar—jugoszláv szervek a Dráva vizének minősége felett. A két ország között olyan meg­állapodás született, hogy egy­más tudomása és beleegyezése nélkül a határfolyó további szennyeződését nem engedélye­zik. Idén, tavasztól-őszig, négy alkalommal értékelik a közös vizsgálat-sorozat tapasztalatait, adatait, a Dráva vízminőségé­nek alakulását. Kétszer Ma­gyarországon, Pécsett, kétszer pedig Zágrábban találkoznak ilyen céllal a vízügyi szakem­berek. mind igényt jelent. Voltaképpen ezeknek sem lehet nemet mon­dani. A 9000-nél több lakásigény nyomán felvetődött kérdések egy részére igyekeztünk vála­szolni. A válasz azonban sem­mit nem mond, ha nem tá­masztja alá megfelelő mennyi­ségű lakás építésének lehetősé­ge. Pécsnek nagy a késése, amit a következő években be kell hoznia. Hársfai István Év eleji hajrá a SZÜY-ben Két lábon való járás Bőrruhák Pécs­bányáról A Pécsi Kesztyűgyár kon­fekció üzeme az idén már 55-60 milliót termel - Egy amerikai: „ölökre ellátom magukat munkával..." — Maguk készítik modelljeiket Elhagyott és üresen álló üze­mi épületekben villámgyorsan berendezkedni, asszonyokat és lányokat a varrógép mellé ül­tetni, a világpiacra termelni — íme a Pécsi Kesztyűgyár pécs- bányatelepi bőrruházati üze­mének dióhéjnyi története. A vállalat vezetőinek elgondolása nagyon is célzatos volt: az új terméknek a kesztyű világpia­ci keresletének ingadozásait kellett ellensúlyoznia, g terme­lés biztonságát fokozni, vagyis a bőrruha a két lábon való já­rást jelenti a Pécsi Kesztyű­gyárnak. Az új gyáregység most kétéves, tavaly már nyereséget is hozott, az idei esztendő pe­dig a kifutás éve lesz — ka­pacitása felső határáig. Alka­lom a számvetésre. Két év számvetése A kesztyűgyári irodaház he­tedik emeletén már valamivel korrábban hozzákezdtek a bőr­ruhák varrásához. 1973-ban Pécsbányatelepen megvásárol­ták a termeléssel leálló Szé- chenyi-akna KISZ- és párthá­zát, valamint raktárát, ahol bá­mulatos gyorsasággal beren­dezkedtek. Az időközben önál­ló gyáregységgé előlépett üzemben, tavasz végén már meg is indult a termelés. A be­ruházás a gépekkel, minden­nel együtt mindössze 6 millióba került. Hasonló kapacitású új létesítmény 30—35 millióba is belekerült volna. Két év alatt mit adott a bőr­ruházati üzem, először erről kértünk számvetést dr. Szabó József gyárvezetőtől. Számok­ban: az első, nem teljes év­ben 20 millió, tavaly pedig már 50 millió forint értékben össze­sen 40 ezer különféle bőrhol­mit — kabátot, zakót, szok­nyát, hulladékból védőkesz­tyűt, sapkát és más holmikat — varrtak meg. Mint újoncok, sikeresen mutatkoztak be a ha­zai piacon, a BNV-n való sze­replésük sok látogató számára emlékezetes marad. A legké­nyesebb bőrholmik elkészítésé­be is belevágtak. Ilyen volt például az a műszőrme béléses női kabát, amelynek az ára hétezer forint volt. A budapesti Corvin Áruház az első kétszáz darabos tételt, úgymond fáz­va vette át, három nap múl­va aztán jöttek, van-e még? A világpiacon A pécsi bőrruhák nagyon ha­mar kijutottak a világpiacra is. A két év 70 millió forintos ter­melésének felét külföldre szál­lították, ennek is fele bérmun­kaügylet volt. A piacok: Hol­landia, NSZK, Anglia, USA, Ausztria, Olaszország. Amikor a tavalyi sikeres szereplésük színhelyén, a párizsi bőrhéten az egyik holland cég meglátta a pécsi bőrruhákat, rögtön bérmunka rendelést adott, mondván, akik így varrnak, azokra nyugodtan rábízhatja anyagát. Az amerikai Getex cég főnöke — aki csak arra várt, hogy az USA Magyaror­szágra is kiterjessze a legna­gyobb kedvezmény elvét, ami ma sem történt meg, így végül- is nem tudták nyélbe ütni az üzletet — ezt mondta: Uraim, ha önök belépnek az amerikai piacra, soha nem lesz gond­juk, örökre ellátom magukat munkával . . . Mellesleg, a bőr­ruházati üzem jól el van lát­va rendelésekkel, a piacokat illetően nincs gond. Ugyanak­kor a pécsiek hajlandók koo­perációba lépni — a finnekkel, majdnem létre is jött ilyen — külföldi cégekkel. Bőrruhák a volt aknaépüle- tekből, ez a dolog egyik oldala. Nem mellékes az sem, a bőr­ruházati üzem 250 pécsi lány­nak és asszonynak, köztük a környékbeli bányászfeleségek­nek adott munkát. A betanuló bér havi 1000 forint, később a teljesítménytől függ. Mondják, a közepesnél jobb teljesítmény­nyel a 2500—3000 forintot is meg lehet keresni. Pécsbányán hamar megtanultak varrni, s modelljeiket is zömmel maguk kreálják. Például a Trudi fantá­zianevű, érdekes varrásvonalú háromnegyedes női kabátjuk nagy sikert aratott, sokat gyár­tottak belőle. Ma még minden szerkesztő egyben modellez is, később azonban önálló tervező részleget szeretnének létrehoz­ni. Gondok? A második műszak este tízre végez, de a busz csak fél 11-kor indul Pécsbá- nyáról, addig ácsorogniuk kell a sötétben. Még több dollárt A tervek? Az idén 30 ezer különféle bőrholrtfit varrnak meg, 55—60 millió forint érték­ben. Kétharmadát exportálják, kemény valutát kapnak érte. Egy darabka bőr sem rnggy veszendőbe, az idén teljes egé­szében megoldják a hulladék feldolgozását. Már tavaly is 800 ezer forintos bevételt értek el ebből, az idén legalább egy­milliót szeretnének kapni hasz­nos kis holmijaikért: a védő­kesztyűkért, a sapkákért, autós­táskákért, kormányivédőkért, kulcstartókért. Ezzel a teljesít­ménnyel a bőrruházati üzem az idén ki is fut, mondja dr. Szabó József, s itt mindketten arra gondolunk, érdemes lenne még további épületrészeket haszno­sítani. A volt Széchenyi-akná- ból még több dollárt ki tud­nánk hozni. Miklósvári Zoltán Hajrával kezdődött az év a Számítástechnikai és ügyvitel- tervező Vállalat pécsi központ­jában. A tavaly vásárolt R-20- as számítógép január elseje óta még szusszanásnyi időre sem állt meg. Gyorsított ütem­ben készítik a központtal kap­csolatban álló vállalatok mér­legeit, A pécsi központ eddig közel 30—35 céggel állt kapcsolat­ban, de mivel mind többen is­merik fel a számítógépes adat- feldolgozás előnyeit, várható, hogy idén több új vállalat, in­tézmény jelentkezik. Állandó megrendelőként jelentkezik az OTP, az Állami Biztosító és az AFIT is. Az OTP-nek az átutalá­si betétszámlák és a takarék- betétkönyvek számfejtésében segít az R-20-as, az Állami Biz­tosítónak a kötelező gépjármű biztosítások terén. Az előzetes megállapodások szerint az OTP az idei év közepén veszi fel a kapcsolatot a pécsi központtal, az AFIT és a biztosító adatai­nak feldolgozását pedig már megkezdték. Több nagykereske­delmi vállalat jelentkezett a közelmúltban; új igényekkel jött az AGROKER, s az idén kezdik meg a szovjet gépen a MÉK és a TITÁN adatainak rendszere­zését. Megállapodás ugyan még nem született, de bizonyá­ra a népességnyilvántartás adatait is feldolgozzák. Az igények tehát állandóan nőnek. Hiszen sok olyan válla­lat van, melyek nagy adathal­mazzal dolgoznak, illetve elég­gé bonyolult adatfeldolgozást végeznek, — egyelőre „kézi” módszerrel. Jelentkezésük vár­ható. Különösen most, hogy a takarékosság szinte minden té­ren előtérbe került. A számító­gépek nemcsak időt takaríta­nak meg, hanem olykor anya­got is. A közelmúltban történt, hogy egy több raktárral rendel­kező vállalatunk 6-os anyacsa­vart akart nagy tételben rendel­ni, mondván kifogyott. A számí­tógép juttatta eszükbe, hogy van az egyik raktár mélyén, csak elfelejtkeztek róla. Végül egy megjegyzés: a pécsi számítógépközpontban negyedévenként tíz tonna im­port papírt használnak fel. Ta­pasztalják, hogy a vállalatok majdnem minden esetben maximumot követelnek az adat- szolgáltatóktól. Olyanokat is, melyek például egy vállalati anyaggazdálkodás mellékes té­telei és megkérése „nagyzolgs- nak” tűnik. Ez felesleges. Csak a vállalat fizet többet és a papír fogy. A számítógépesek mondták: néhány százalék pa­pír megtakarítása töbj) millió forintot jelentene. Ez pedig a takarékosság má­sik oldala. — Kozma — — DUNAÚJVÁROS az idén a felszabadulás 30. évfordulója mellett a városalapítás 25. év­fordulóját is ünnepli. Ez alka­lomból a tanács felszabadulási emlékművet állíttat, amelyet Kiss István Kossuth-díjas szob­rászművész készít. Elfogadta a művészeti zsűri Kiss' Kovács Gyula Dózsa György szobrát is, amelyet bronzba öntenek és a Dózsáról elnevezett út, vala­mint a Bocskai út sarkán állí­tanak fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom