Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-25 / 24. szám

1975. január 25., szombat Duncmtűli napló 3 brigádvezetők a kongresszusi irányelvekről Kedvező fejlődés, üj feladatok Szocialista Huszonegy szocialista brigádvezető, műszaki patronáló, művezető, ma­gas beosztású műszaki vezető vett részt a hét elején a Dunántúli Nap­ló gazdaságpolitikai ro­vatának .vita-délutánján, amelynek témája az MSZMP XI. kongresszu­sára kiadott irányelvek voltak. Néhány perces vitain­dító után közvetlen, nyílt­hangú véleménycsere kezdődött. Elsőként Dékány Tibor mon­dotta el, hogy brigádjában mi foglalkoztatja legtöbbet tár­sait az irányelvekkel kapcsolat­ban.- A következő esztendő fel­adatai reálisak. Megvalósítá­suk azonban nehéz lesz a munkások és a szellemi dolgo­zók számára egyaránt. A B. m. Építőipari Vállalat az elmúlt esztendőkben többször bebizo­nyította, hogy több mint há­romezer munkása, többszáz szellemi dolgozója képes azo­kat a feladatokat megoldani, amelyeket Baranyában a válla­lat számára kijelölnek. 1975- ben minden eddiginél na­gyobb, 850 millió forintos prog­ram megvalósítása vár a BÉV- re s ennek minden bizonnyal eleget is tesz.- Az Irányelvek kiemeli a nő­politikái határozat megvalósí­tását. Az építőipari vállalat munkásai között sok a nő. Munka- és életkörülményeik megjavítására sokat tesz a vál­lalat. Most a vállalati óvoda bővítése a soronkövetkező sür­gős tennivaló. Dunántúli Napló: — A megyében folyó beru­házások kapcsán gyakran hal­lani az önök vállalatáról elma­rasztaló véleményt. Most éppen a kertvárosi óvoda építésének késése miatt 700 gyerek elhe­lyezése került veszélybe. Dékány Tibor: — A vállalatnál is vannak hibák, bennünk, munkásokban is. - Pártszervezetünk egyik legfontosabb feladata, hogy serkentsen: ne topogjunk egy­helyben, a munkaidőt jobban használjuk ki, az anyagokkal takarékoskodjunk. Kerekes István:- Az irányelveket elolvasva először úgy tűnik, hogy nem lehet mit hozzátenni. Aztán, gondolkodva felette, mégis akad miről beszélni. Például a fiatalok tanulása. Meddig le­het tűrni, hogy gyerekek szá­zai ne végezzék el a nyolc ál­talános iskolát? Mikor szerez­nek érvényt a törvénynek? Ná­lunk kötelező az általános is­kola elvégzése. Till József: — A MÉV petőci üzemében az elmúlt években 341-en vol­tak, akiknek hiányzott az álta­lános iskolai végbizonyítványa. Megszerveztük az oktatást. 1973 őszén 60 főt beiskoláz­tunk, de csak 18-an végeztek. Most ismét készítettünk egy felmérést és kiderült, hogy szél­malomharcot vívunk, többen vannak mint korábban, akik nem végezték el a nyolc álta­lánost, Többségük (341 közül 250 fő) harminc esztendősnél fiatalabb. Erre nem lehet azt mondani, hogy a múlt bűne. Kerekes István: — Ehhez a témához kapcso­lódik, hogy művelődési házaink nincsenek jól kihasználva. Ke­vés az ifjúságot vonzó prog­ram. Az NDK-ban járt fiata­lok nem győznek eleget me­sélni, hogy ott milyen jó lehe­tőségek vannak a szabadidő eltöltésére. Nálunk - még Pé­csett is — alig van néhány mű­velődési ház, ahova szívesen járnak. Több intézmény kong az ürességtől. A sportolási lehető­ség is korlátozott azok előtt, akik nem a minőségi sportban akarnak kitűnni. A sorozáson az orvosok sok gyenge fiziku­mú legényt kénytelenek kiszűr­ni. Az üzemi demokráciával kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy nem több fó­rum kell, hanem a meglevők adta lehetőséggel kellene job­ban élni. Kiss Márton: — A képzésről beszélve, a szakmunkásképző intézet mos­toha körülményeiről is szólni kell. Valamikor 600 fő okta­tására készült, most — ha jól tudom — 1800-an tanulnak ott. Két tucat szakmára képzik a tanulókat, akiknek az elméle­ti oktatása is nehézségekbe üt­közik a zsúfolt intézetben. A sportolási lehetőségek, a kö­zösségek kialakítása, a tan­műhelyekben a gyakorlati kép­zés még nehezebb. — Nálunk is gond, hogy üze­münk dolgozóinak 15 százaléka nem végezte el a nyolc általá­nost. Nálunk 3 forint órabér­emelést és három nap pótsza­badságot kap az, aki ered­ményes vizsgát tesz. — Végül egy, a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos kéz­zel fogható reagálásról sze­retnék szólni, üzemünk KISZ- szervezete mozgalmat indított ,,Vedd észre, és tedd szóvá!” — jelszóval. Gondolom ez kife­jezi, hogy a fiatalok mire gon­doltak. A hanyagság, a pa­zarlás, a lógás elleni harc mindannyiunk kötelessége. Hajdú László: — Többször is elhangzott, hogy az 1975-ös esztendő a takarékosság éve lesz. Ez így nem pontos, mert véleményem szerint nemcsak az 1975-ös év, hanem mostantól kezdve min­den esztendőben gazdálkodá­sunk egyik legfontosabb voná­sa a takarékosság. Sokat be­szélgettünk társaimmal: az irányelvek tézisei közül fontos­nak tartják, hogy a munkáso­kat jobban be kell vonni a vezetésbe. Dékány Tibor: — Megenged egy közbeve­tést? Ha egy szakmunkásnak 20 éves rutinja van, lehetsé­ges, hogy jobban elvezeti az üzemet, mint az, aki az egye­temről éppen kijött. Dunántúli Napló: — Ezt nem vonjuk kétségbe, mégis mind kevesebb olyan munkahely van, ahol magas­szintű elméleti felkészültség és a gyakorlat alapos ismereté­nek hiányában irányítani lehet. Gálosi József: — A munkapad mellől sok minden másképpen látszik. Ha a gyárban áll a beruházás, mi csak az építőmunkásokat szid­juk. Azt már nem tudjuk, hogy ennek hányféle összetevője le­het. Mi úgy véljük, hogy a beruházásoknál jobb előkészí­tésre, összehangolásra van szükség. Hajdú László: — A munkahelyi vezetéshez rátermettség, gyakorlati tudás, elméleti ismeretek egyaránt szükségesek. Kisebb közössé­gek vezetése, a művezetői munkakör betöltése a legjobb szakmunkásoknak nem okozhat gondot. . . Lantos Károly: — A MOFÁ-ban is megszer­vezték az általános iskolát, a vállalat veszi a könyveket, fü­zeteket, írószereket. .. Később ez majd bizonyára sokszoro­san visszatérül. Mégis gondol­kodni kell: valóban az üze­mek, gyárak, vállalatok fel­adata, hogy ilyen terhet ve­gyenek a nyakukba? — A mi brigádunk a kong­resszusi munkaversenyben 61 órára csökkentette a gőzhiányt, ami korábban a különböző hi­bák miatt ennek kétszerese is volt. A fás és szenes vago­nok kirakását meggyorsítottuk, gyárunk kevesebb álláspénzt fizet, a MÁV pedig gyorsab­ban tudja a vagonokat oda küldeni ahol szükség van rá. Wéber György: — A Bólyi Állami Gazdaság versenyében a minőség, a szer­vezettség, a dolgozz hibátla­nul voltak a legfőbb szempon­tok ... Az irányelvekben is szó van ezekről. Közismert, hogy az állami gazdaságok szerepe nő. Kezdeményezők voltunk a vetőmagtermesztésben, a kor­mány kérésére nagyobb terü­leteken foglalkozunk cukorré­pa termesztéssel, a gépesítés olyan fokú, hogy gyalogmun­kás ma már alig van gazda­ságunkban. Az életszínvonal cí­mű fejezethez annyit tudok hozzátenni, hogy az elmúlt esztendőben 26 szabad szom­batunk volt, az idén pedig be­vezetik próbaképpen, hogy va­lamennyi szombatunk szabad lesz. Szeretnénk sikeresen be­fejezni a munkaversenyt, amelynek kezdeményezői vol­tunk . . . Botyi Tróján: — Azt, hogy a mezőgazda- sági dolgozók életében mekko­ra változás történt a legutóbbi pártkongresszus óta is, azt ne­héz röviden elmondani. Ná­lunk Babarcon épült például egy 400 férőhelyes szarvas­marhatelep, amely mellett öl­töző, fürdő, étkező áll az állat- gondozók rendelkezésére. A zárt rendszerű növénytermesz­tés, állattenyésztés, a korszerű gépek a munkakörülményein­ket is megváltoztatták. Talán csak a szőlőben van még sok kézi munka, de már ott is he­likopter permetez. Fazekas Sándorné: — A mi brigádunkban — Szigetvári Cipőgyár — minden­ki tanul. Kétéves pártiskolától a szakmai továbbképzésig a legkülönfélébb tanulási lehető­ségek között választottak a munkások. Ahhoz, hogy az üze­mi demokráciával élni tud­junk, fel is kell arra készül­nünk. Elhangzott itt, hogy a gyakorlati, vagy az elméleti fel- készültség-e a fontosabb? Ná­lunk jól képzett fiatal vezetők vannak, s ugyancsak nagytu­dású idősebbek segítik őket. Földes György: — A munkásosztály vezető szerepeiről beszélve nem az a kérdés, hogy a vezető mérnök, vagy a munkapad mellól ke­rült az irányító beosztásba. Az aknász is vezető, és szerintem egy sokéves tapasztalattal ren­delkező vájár is Tehet jó ak­nász. Ugyanakkor a politikai vezetést is erősíteni kell. Ná­lunk Zobák-bányán most szá­mos fiatal munkás került a pártvezetésbe, olyanok akik el merik mondani véleményüket, amikor a munkások dolgairól van szó. Arató László: — A pártszervezetre — Pannónia Sörgyár — most sok munka nehezedik az áremel­kedések magyarázata során. Köztudott, hogy az élelmiszer- ipar nem a legjobban fizető iparág, a mi dolgozóinkat job­Négyéves gyártásfejlesztési és beruházási program befeje­zéseként avatták fel pénteken a Finomkerámiaipari Művek Kőbányai Porcelángyárának új üzemét, amely a híradás- és számítástechnikai iparnak ké­szít kerámia fóliakondenzátoro­kat és több rétegű monolit kondenzátorokat. NSZK-beli és francia know how-k megvásárlásával és kor­szerű technológiai gépsorok felállításával az elektronikai ipar alkatrészellátására növel­ban érintik ezek az intézkedé­sek. Mélyrehatóbban kellene az okokat magyarázni, akkor jobb lenne a megértés. Egyszer azt halljuk, hogy a szocialista gaz­daság kivédi az inflációs fo­lyamatokat, máskor azt, hogy a szocialista gazdaság sem semlegesítheti magát a világ gazdaság jelenségeitől. Tud­juk, hogy a valóságban na­gyon bonyolult kérdés ez, ezért is szeretnénk mindenkor mély­reható magyarázatot, őszinte tájékoztatást kapni. Kaszler János: — Az irányelvekben kimond­ták, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni természeti kin­cseink kiaknázására. Ez meg­határozza a bányászok hely­zetét is. Végre ismét rangos lesz a szakmánk. A takarékos­ságról. Nálunk Pécs-Bánya- üzemben is van mit tenni. Be­építettek olyan nagy villany- motort, hogy kétszer annyi ka- parót is üzemeltethetne, nincs kihasználva, pocsékba megy az energia. Gyetvai János: — Falun nagyon megválto­zott az élet. A mezőgazdasági üzemekben Rózsafán is, fehér­fekete öltöző, étkező, orvosi szoba van. Régebben az asz- szony gyereket nevelt — a fér­fi mondhatott csak véleményt. Megkezdődött a kiegyenlítő­dés a munkások és parasztok között. Csak lassúnak tartjuk. A szocialista juttatások, szol­gáltatások, segélyek, az óvoda sokszor még elérhetetlen álom. Nálunk is két éve tervbe vették az óvoda építését, társadalmi munkát is vállaltunk, hiába . . Hegyi Györgyné: — A mi brigádunk tagjai — Szigetvári Konzervgyár— MEO- ban dolgoznak. A minőségi követelmények fokozottabb el­lenőrzését tartjuk a jövőben elsőrendű feladatunknak, a nyersanyag beérkezésétől a ter­mék elkészültéig figyelemmel kísérjük útját. Az irányelvek is ezt jelöli egyik legfontosabb feladatként. Kresz István: — A BCM-nél az irányelvek megjelenése óta az üzemi de­mokrácia érvényrejuttatásában fontos lépés, hogy fokozott fi­gyelemmel kísérjük a különböző fórumokon elhangzott javasla­tokat. Megvalósulnak-e, vagy csupán pusztába kiáltott sza­vakként vész el a munkások hangja. írásban kérjük számon az intézkedéseket. Dunántúli Napló: Az irányelvek valamiképpen minden embert közvetlenül is érintenek. Jauch Jakab: — Először azt hittük, hogy az irányelveket áttanulmá­nyozzuk, aztán végrehajtjuk. Igaz, szó esett arról, hogy mi közünk nekünk az importhoz, exporthoz, meg a tőkés világ válságához. Aztán rájöttünk, ha több szenet adunk, keve­sebb olajat, földgázt kell be­hoznunk, vagy többet tud ezek­ből a vegyipar felhasználni . . . Innen aztán már egyenes a gondolatsor... ték cső- és tárcsa-kondenzáto­rok, valamint különböző ferrit- alkatrészek gyártását. Ezekkel a fejlesztésekkel a Kőbányai Porcelángyárban 1970 óta 252 százalékkal emelkedett a külön­böző híradás- és számítástech­nikai kerámia-alkatrészek ter­melése, s ezen belül 355 száza­lékkal nőtt az export volumene. Az új fólia-kondenzátor üze­met Bondor József miniszter avatta fel és kitüntetéseket adott át a fejlesztésben kiváló eredményt elért dolgozóknak. fi vitafórum résztvevői voltak Dékány Tibor, a Baranya me­gyei Állami Építőipari Vállalat brigádvezetője, Wéber György, a Bólyi Állami Gazdaság brigádve­zetője, Gálosi József, a Pécsi Porcelángyár brigádvezetője, Lo­vai István Állami-díjas, Kossuth- bánya brigádvezetője, Kaszler Já­nos, Pécs-Bányaüzem brigádveze­tője, Földes György, Zobák-bánya brigádvezetője, Jauch Jakab, a Szászvári Bányaüzem brigádveze­tője, Kiss Márton, a Mecseki Ércbányászati Vállalat szolgáltató üzemének brigádvezetője, Zámbó János, a Szigetvári Állami Gaz­daság brigádvezetője, Gyetvai János, a Rózsafai Tsz üzemmér­nöke, Hajdú László, a Pécsi Vas­ipari Szövetkezet műszaki dolgo­zója, Somogyvári Márta, a CAR­BON Könnyűipari Vállalat bri­gádvezetője, Hegyi Györgyné, a Szigetvári Konzervgyár brigádve­zetője, Fazekas Sándorné, a Szi­getvári Cipőgyár brigádvezetője, Kresz István, a Beremendi Ce­ment- és Mészművek brigádveze­tője, Lantos Károly, a Mohácsi Farostlemezgyár brigádvezetője, Arató László, a Pannónia Sör­gyár Pepsi-üzemének brigádveze­tője, Szabóti Károly, a Sásdi Tsz kertészeti ifjúsági brigádvezetője, Till József, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat „Petőc” bányaüze­mének főmérnöke, Kerekes István, a petőci üzem brigádvezetője. A Dunántúli Napló szerkesztő­ségét Mitzki Ervin főszerkesztő, Lombosi Jenő gazdaságpolitikai rovatvezető, Kozma Ferenc, a gazdaságpolitikai rovat munka­társa és Erb János, a Dunántúli Napló fotóriportere képviselték. • • Uzemavatás a Kőbányai Porcelángyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom