Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-22 / 21. szám
6 Dunántúli napló 1975. január 22., szerda Parancsnoki megfigyelőben Szemben a tankkal Ahogy múlt az idő, a Szovjet Hadsereg tovább haladt nyugat felé, újabb magyar falvakat és városokat szabadított fel. Minél reménytelenebbé vált a német fasiszta hadsereg helyzete, annál elkeseredettebbek lettek a harcok. Rendkívül nehéz csaták bontakoztak ki decemberben, amikor végéhez közeledett az e1- lenség budapesti csoportosulásának bekerítése. Ebben az időben Katyusa-ütegeink egy lövész ezreddel működtek együtt, amely a 3. Ukrán Front más egységeivel együtt a Velencei-tótól keletre, Bicske irányába tört előre. Rövid tüzérségi előkészítés után, amelyben Katyusáink is részt vettek, a lövész alegységek rohamra indultak. Futárommal, Vologya Anyiszimov- val és két rádióssal az első zászlóalj megfigyelőpontján tartózkodtam. A zászlóalj áz ezreddel együtt néhányszor támadásba lendült, de a tüzet egy pillanatra se szüneteltetvén mindannyiszor kénytelen volt visszatérni kiinduló állásaiba. Az egyik alegységnek a nap második felében sikerült három oldalról átkarolni az ellenség megszállta dombot és akkor tudtuk kivetni állásaiból. A hitleristák kezdtek hátrálni. Hogy ne veszítsük őket szem elől, előre kellett kúsznunk Fjodor Petro- vics Nyeverov géppuskás szakaszának lövészárkába. Nyeve- rovról hallottam már. Tudtam, hogy nem hivatásos katona, és a háború előtt iskolaigazgató volt. Az a hír járta róla, hogy rettenthetetlen, és a csatában szerencsés tiszt. Most úgy hozta a sors, hogy vállvetve küzdöttünk együtt. Nem túloztak a hírek, valóban rendkívül bátor, harcedzett katona. A fasiszták egy óra múltán erősítést kaphattak, és ellen- támadásba lendültek, hogy visszafoglalják állásaikat. Három fasiszta tank Nyeverov lövészárka felé robogott. Az egyik különösen nagy sebességgel tört előre, szinte rengett a föld alatta. Nyeverov intésére a katonák a lövészárok mélyére emelték át a géppuskát. A szakasz parancsnoka dobta az első tankelhárító gránátot a lánctalpak alá. Az acélmonstrum megremegett, de tovább haladt. A főhadnagy újabb gránátot hajított el, a páncélos csak nem állt meg. Szinte már a feje fölött süvítettek lövedékei. A forró légörvény lesodorta sapkáját, de felvenni nincs idő, már csak 4—5 méterre van a páncélos, amikor a parancsnok odavágta az utolsó gránátot. A lövészárok fölött, az épen maradt egyik lánctalpon még fordult egyet a tank, a tisztet belepte a föld, de a páncélos mozdulatlanná merevedett. Nyeverov kikászálódott a rászóródott földből, nyugodt mozdulattal kiemelte a géppuskát és tüzet nyitott a páncélos mögött már csak pár lépésre rohamozó fasiszta gyalogságra. Ez olyan váratlanul érte őket, hogy még elvetődni sem volt idejük. Egy részük visszafordult, a többieket lekaszálta a géppuska. A másik két páncélost Katyusáink vették célba. Az ellenség, a páncélos fedezetét elveszítvén fejvesztve hátrált a szomszédos állásokból is. Nyeverov lövészórkához érvén gratuláltam a csata sikeres befejezéséhez. Majdhogynem közömbösen fogadta. Nem tudtam eldönteni, hogy rendkívüli fegyelem, vagy tényleges passzivitás volt-e az oka. Rágyújtottunk, pár szót váltottunk, de sehogy sem akart kialakulni a beszélgetés. Lassan megtudtam, milyen szörnyű tragédiát élt át ez a férfi. Említettem, hogy Nyeverov a háború előtt iskolaigazgató volt egy Sztálingrád környéki faluban. A hitleristák megszállták a falut, az egész családja elpusztult. A fasiszták agyonlőtték szüleit, feleségét, még kicsiny gyermekének se kegyelmeztek, mert az öccse csatlakozott a partizánokhoz. Kötél- idegekre volt szüksége ahhoz, hogy mindezek után ilyen fegyelmezett, nyugodt lehessen. Igaz, a fasiszták iránt nem ismert irgalmat. Rövid cigarettaszünet után tovább indultunk — nyitva állt az út Bicske felé, amelyet estére el is értünk. Az állomáson hadifelszereléssel megrakott szerelvények vesztegeltek. Látszott, hogy a fasiszták nagy- sietve vonultak vissza. Nem számítottak arra, hogy a szovjet csapatok ilyen gyorsan áttörik védelmüket. Hadseregünk Esztergom irányába igyekezett, ott kellett találkoznunk a 2. Ukrán Fronttal, hogy bezárjuk a gyűrűt Budapest körül. (Folytatjuk) KENDE SÁNDOR % UtCÓŰ. lan 65. Azt se'bántam volna, ha berántanak egy boros verekedésbe, és úgy eltévedek a járdák nélküli zegzúgos utcákban, hogy reggelre szédülök ki a folyóhoz, egy öreg híd alá. De ha már a nagy utcákra cipelt a barátom: a kirakatok előtt megáll- hattunk volna, vagy a kávéházaknál is, benézni, lökdösődni kicsit, megfürdetni arcunkat a színes neonfényekben, bámulni a kereszteződésekben a közlekedést irányító rendőr virtuóz vezénylő-mutatványait és művészi handabandáját, a rengeteg egyenruhát, a vörös és sárga sujtásokat, az arany váll-lapo- kat, kardokat és malaclopó köpenyeiket, majd az újságárusok dallamos hókuszpókuszait, a forgolódó lányok retiküljei- nek a hintázását, az autók között cikázó merész kölyköket, az örökzöldet a teraszokon és a járdaszélen, és ... és mélyeket lélegezni, a levegőt hosz- szan a tüdőben tartani, lassan számolni, aztán megkönnyebbülten kifújni... De csak rohantunk. Fogta a karom, és rángatott magával. Egyetlen pillanatnyi időt se hagyott arra, hogy másvalami érdekeljen — kizárólag őrá figyelhettem. — Be fogom bizonyítani neked I. .. Háromemeletes ház, emeletenként egyetlen lakás. A görbe utcának ebben az ívében minden épület ilyen, szorosan préselődnek egymáshoz, mint az autóbuszban az utasok, behúzott vállal, nyújtózkodó nyakkal. Kőpárkónyos ablakok, s a tetőről lelógaszkodó futónövény beinteget a lakóknak. A kapu repedezett, barnára festett fa, a félszárnya tárva. Szembe lépve, talán be se fér rajta egy vállasabb férfi: oldalazva kell elérni a lépcsőig. Itt meg a szerpentinkanyar miatt tanácsos a nyakat behúzni; a régi vaskorlátba nem fogózik senki. Odafönt, a lakás ajtaja, mely ugyancsak barna fa, valószínűt- lenül nagy a ház egyéb méreteihez képest, csaknem olyan széles, mint maga az előszoba. Tízcentis névtábla kint, ugyanúgy dőlt betűkkel: E. A. Angelo — de sárgarézbe vésve. — Elfáradtál? — El. — Nem baj. Ahogy föltárta az ajtó szárnyát, a küszöbön állva, büszkén körülhordozta tekintetét a falakon, és nyújtott karral széles íveket kanyarított: a falakat kellett csodálnom. Ügy tessékelt beljebb, szüntelenül maga elé mutatva, mintha kincsek Baranya mezőgazdasága Az ország területének egy része még hadszíntér volt, amikor a felszabadított megyék községeiben a munka megkezdődött. 1945. január 25-én megjelent a földművelésügyi miniszter felhívása „a magyar föld népéhez", amelyben a parasztság valamennyi rétegét a mezőgazdasági munka megkezdésére szólította fel. Minden földet megművelni! A nemzeti érdek, és a lakosság egyéni gazdasági érdeke egyaránt a mezőgazdasági munka sürgős megszervezését követelte. Rendkívül fontos volt, hogy ne maradjon föld meg- műveletlenül, hiszen mezőgazdasági termékek - a mindennapi kenyér biztosítása nélkül nem lehetett politikai kibontakozás, országépítő munka sem. Ennek elérése azonban sokféle akadályba ütközött. A hosszantartó háború erősen igénybe vette az ország mezőgazdaságának termelő erőit is, a katonai szolgálat spk férfit vont el a mezőgazdasági munkától. Nagy hiány volt emberi, gépi és fogaterőben, a meglévő traktorokhoz pedig hiányzott az üzemanyag. Sok községben a földművelőknél kevés volt, vagy teljesen hiányzott a vetőmag. Hátráltatta a tavaszi mező- gazdasági munka megkezdését az a körülmény is, hogy a késő őszi hadiesemények miatt AS^ 1945-ben rint és községenként! tagolásban. A mezőgazdaság helyzetét a kormányzat is élénk figyelemmel kísérte; a földművelésügyi miniszter január 4-i. rendeletére az alispánok két hetenként jelentést terjesztettek fel a mezőgazdaság állapotáról. Nagy hiány volt munkaerőben. Az alispán március 27-én jelenti a földművelésügyi miniszternek, hogy Baranya megye területéről 30 ezer főre tehető mezőgazdasági munkaerő hiányzik; ezek részben az ország nyugati részében teljesítenek katonai szolgálatot, vagy mint volks- bundisták a németekkel együtt elmenekültek. Nehezítette a helyzetet, hogy a dél-dunántúli hadműveletek következtében kényszerintézkedéseket foganatosítottak. Mohács területén, a siklósi és villányi járásban, valamint a szentlőrinci járás Dráva menti községeiben a földművelő lakosság mozgási szabadságában korlátozva volt. Ezért szünetel a mezőgazdasági munDrávacsehi 1945 márciusában sok helyen kintmaradt a földeken a termés egy része. Baranya megye több községében is előfordult, hogy a kukorica betakarítása tavaszra maradt. így történt, hogy a földek egy részén a gazdák nem tudták a gabonát elvetni, az őszi szántást sem végezhették el. A demokratikus átalakulás biztosítására országszerte nemzeti bizottságok jöttek létre, a mezőgazdasági termelés irányítására termelési bizottságokat szerveztek. 1945. január 25-én kiadott földművelésügyi lendelet termelési és munkaterv kidolgozására hívta fel a felszabadult községek elöljáróságát, a mezőgazdasági bizottságokat, valamint a gazdák és munkások képviselőinek bevonásával a járási (vármegyei) gazdasági felügyelőket. E rendelet értelmében alakultak meg a termelési bizottságok, amelyek a termelési terveket a heA jövő búzája A Magyar Tudományos Akadémia martonvásári mezőgazdasági kutató intézetének búzanemesítő csoportja már a jövő búzáinak az előállításán dolgozik. Az intézet fitotronjában kutatják, azokat a keresztezéseket, amelyek eredményeként 10—12 év múlva korszerű, az akkori mezőgazdasági igényeknek megfelelő fajtákhoz jutnak majd a közös gazdaságok. A nemesítők javítani akarják a szem-szalma arányt, s arra törekednek, hogy adott területről az eddiginél több kalászt, s egy- egy kalászban több szemet takarítsanak be, anélkül, hogy a búza ezerszemsúlya csökkenne. A magas fehérjetartalmú búzák előállítása érdekében folytatott kísérlet — a feladat bonyolultsága miatt — előreláthatóan 10—15 év múlva hoz majd a termesztésben is hasznosítható eredményt. közé vezetne. Áhítatosan lépkedett saját birodalma gazdagságában, kissé meghajolva, olyan fejedelmi vendégnek érdemes eleganciával, hogy nem lehetett eldönteni, vajon a kincseit mutatja be nekem, vagy engem azoknak. Különben csak a legszükségesebb dolgok álltak a szobában, puritánul és praktikusan: asztal, szék, szekrény, fekhely, állófogas, írógép. A kincsei pedig: plakátok, meghívók, újságkivágások a falon, minden tenyérnyi helyen. S a szekrény oldalán is, az ajtó belső szárnyán éppúgy. Rajzok, feliratok, nyers aláírások vastag tussal, és megint plakátok, hirdetmények, meghívók, újságlapok. És egy könyvespolc-formájú állvány, egyetlen könyv nélkül. Hanem minden rekeszében, dugig, nyomtatványok, dossziék, piros, kék, sárga iratdossziék, levélrendezők és madzaggal átkötött füzetek, lefűzött kötegek, gumiszalaggal összepántolt jegyzetek. Ide vezetett, az állvány elé. — Be fogom bizonyítani neked !... És ünnepélyes, lassú nekikélyi viszonyok alapján a rendelkezésre álló erőforrások reális számbavételével készítették el. A meglévő csekély számú igaerőt a kölcsönös segítség alapján használták fel, hogy azok földjét is megművelhessék, akik saját erejükből nem tudják elvégezni a tavaszi szántást, vetést. Segített a szovjet hadsereg is A megye járásaiban a szovjet katonai parancsnokságok is tevékenyen résztvettek a mező- gazdasági munka megszervezésében. A hegyháti járásban a parancsnokság kívánságára már január 10-re elvégezték a mezőgazdasági gépek összeírását, feltüntetve a hiányzó üzemanyag szükségletet is. A pécsvóradi járás főszolgabírója ugyancsak a parancsnokság rendeletére készíttette el a jegyzőségekkel a vetésterületről összeállított kimutatást, amelyben feltüntették az elvetett és a bevetésre váró területek nagyságát, termények szeszülődéssel kiemelte az első dossziét. Ez sárga volt, amilyeneket a hivatalokban használnak. ... Ha arról beszéltünk volna inkább, hogy ... hogy Úristen, elvégre húsz év!... hol is hagytuk abba? ... mikor folytatjuk inkább ott, ahol abbahagytuk?!... Hogyan jött el, miért tűnt el?! Arra sohase lesz már időnk, hogy magunkról beszéljünk? ... Magunkról és magamról... Hát kinek?!... Abbamaradt, hát abbamaradt! Félbeszakadt! Megszakadt! De folytatni azért csak lehet? Akkor is, ha egyszer megszakadt! Elkezdeni, újra kezdeni, belefogni megint... Lehetetlen, hogy semmi más ne érdekelné!... Még egyszer... De mikor?! — A bundás nőről szól- jak-e? Bevalljam-e? Miért? És miért ne?!... Apámat, Rádai Médit? És a karomon, a sebesülés helyét, mikor mutathatom meg neki? A szilánk nyomát, a homlokomon, föl se fedezte még?... (Folytatása következik) ka mintegy 100 ezer holdon, 29 községből a lakosságot kitelepítették. Megyénkben tehát a Dráva menti községek mezőgazdasági ingatlanainak megművelése jelentette az egyik legfőbb gondot. Míg ugyanis 1944. december 6-án úgy látszott, hogy a harcok végleg megszűntek a megye területén, és zavartalanul megindulhat az újjáépítés munkája, a Dráva menti harcok március 6-ra virradóra indultak meg és 19-én fejeződtek be. E községek földjeinek megművelésére a megye ösz- szes járásaiból ember és igaerőt, traktorokat rendeltek ki. A mezőgazdasági munka későn indulhatott meg, a feladatok összetorlódtak; szántás, vetés, gyomirtás, sok helyen újravetés- sel próbálkoztak, mert a szárazság miatt nem kelt ki a mag. Nehéz feladat volt az elhagyott uradalmi földek megművelése is, a helybenmaradt gazdatisztek irányították a mezőgazdasági munkálatokat. A felszabadulás után a nemzeti bizottságok javaslatára olyan gondnokokat rendeltek az elhagyott birtokok vezetésére, akik a gazdaság ügyeiért és minden ténykedésükért felelősséggel tartoztak. A szovjet katonai parancsnokságok is szorgalmazták és ellenőrizték az uradalmakban a mezőgazdasági munka megindítását. Szigorúan felléptek a munka szabotálói ellen. Ez történt a Kozármislenyhez tartozó üszög pusztai uradalom esetében is, ahol a parancsnok ellenőrzése alkalmával azt tapasztalta január 7-én, hogy a munka felvételére nem történt intézkedés. Elrendelte, hogy a gazdaság munkájának megkezdése és a szükséges mezőgazdasági eszközök rendbehozatala érdekében a gazdaság vezetője intézkedjék. Megszűnt a nagybirtok 1945. március 15-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány kiadta történelmi jelentőségű rendeletét a nagybirtokrendszer megszüntetéséről, a földműves nép földhözjuttatósáról. A földreform végrehajtásával parasztságunk birtokába vette ősi jussát, a földet. Baranya Margit levéltáros
