Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-21 / 20. szám

1975. január 21., kedd Dunántúli napló 3 Másfél millió négyzetméter ponyva, kétezernyolcszázhetven tonna fonal Szakmunkásképzés a gyáron belül A kenderiparban mindenki munkaerő után szalad. Ez alól a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat hirdi gyára sem kivétel. Holnaptól akár kétszáz embert állíthatnánk a szövő- és fonó­gépek mellé, de ha ötvenen jelentkeznének felvételre, az is so­kat segítene... Legalábbis biztosítékot nyújtana az 1974. évi termelési szint tartásához. Lássuk tehát az elmúlt év eredményeit! A gyár 26 szocia­lista brigádja — amelyben a munkások több mint egyharma- da dolgozik —a fajlagos alap­anyagköltségek csökkentését, a termelési terv teljesítését, a gépkihasználás fokozását, a kommunista műszakokon való részvételt vállalta a kongresz- szusi versenyben. A gyárhoz tartozó egységek közül a duna- földvári bútorlap üzem érte el az első helyezést, második lett a hirdi fonoda, harmadik a szövődé. A gyár brigádjai köí zül a legkiemelkedőbb munkát Rameisl Istvánná fonodái cso- nortja véaezte. 6,5 százalékkal teljesítették túl termelési tervü­ket. A brigádot egyszer sem marasztalták el minőségi hiá­nyosságok miatt. Segítés a gondokon A szegedi központ — figye­lembe véve a hirdiek igen nagy létszámhiányát — az elmúlt esz­tendőben sem kért többet a hirdiektől, mint annak előtte. A fonodának 2780 tonna fonalat kellett készítenie, míg a szövő­dé terve 1,55 millió négyzet- méter ponyva szövése volt. A fonoda 3,6 százalékkal túlszár­nyalta az előírásokat, de a szö­vődé képtelen volt teljesíteni tervét. 74 gépe közül műszakonként átlagosan negyven áll. De ha­sonló a helyzet az előkészítő üzemrészben is. A gyár vezetői a gondokon úgy kívánnak segíteni, hogy sor­ra járják a baranyai falvakat munkaerő után kutatva. Nem sok sikerrel. Legutóbb például öt embert sem tudtak meggyőz­ni Kozár és környékéről, hogy Hirden vállaljanak munkát; pe­dig a gyári busszal vitték vol­na őket műszakra. Most a szi- lágy-berkesd—romonyai vonaltól remélnek munkásokat. Ha vala­ki nem vállalja a három mű­szakkal járó nehézségeket, akkor felajánlják: járjon délelőtt. Az álló gépek ezt lehetővé teszik. A fonónőket a gyáron belül szakmunkásképzőn képezik ki. Jelenleg két szövőosztály műkö­dik. A másodévesek már gép mellé állhatnak, s az elért tel­jesítmény nyolcvan százalékát kézhez kapják. Nem ritka, aki 1000-1200 forintot visz haza ha­vonta. Mégis; ha a szövőnő férjhez megy, a szülést követő gyermekgondozási idő letelte után alig tíz százalékuk tér vissza az üzemhez. Juhász Ist­ván igazgató szerint Hird látja el a hasonló profilú üzemeket, szövetkezeteket fonónővel. Az ok egyszerű. Másutt jobbak a munkakörülmények. A szakmun­kás-utánpótlás másik formája a gyermekgondozási segélyen lé­vők továbbtanulásának biztosí­tása. Az új képzési formára, amely februárban indul a 170 GYES-en lévő közül huszonöt asszony jelentkezett. A hirdi gyárnak ebben az esztendőben 2870 tonna fonalat, valamint másfél millió négyzet- méter ponyvát kell termelnie. Ehhez különböző műszaki intéz­kedésekre lesz szükség. S mert a Tolna megyei rostkikészítő üzemek is a gyárhoz tartoznak, a dunaföldvári, valamint a szekszárdi egységek korszerűsí­tése sem hagyható el. Dunaföldvár ebben az esz­tendőben szovjet gyártmányú kenderturbinát (tilolót) és kóc- gépsort kap. Ezzpl a bútorlap és a rostüzem gépi berendezé­sei egytől-egyig megújulnak. A szekszárdi üzemet fokozatosan alakítják át fonodái előkészítő­vé; így már kártolt és gerebe- nezett anyagot hoznak majd Hirdre. A szükséges gépeket Hirdről telepítik ót Szekszárd- ra; így kívánják tehát enyhí­teni az anyagyár létszámgond­jait. További korszerűsítések Tovább folytatják a fonodái berendezések cseréjét, a gép­park korszerűsítését. A függő­szálas fonógépek helyett auto­matizált berendezéseket állíta­nak munkába, amelyek csak felügyeletet kívápnak. Az üzemi klíma javítását szolgálja a kö­zeljövőben elkészülő kazánház. Az idén megkezdik az üzemi konyha és étterem építését, amelynek létesítése immár öt éve húzódik: átadását követően egy csapásra kulturáltabb kör­nyezetben biztosíthatják a gyár dolgozóinak ebédeltetését. Hird már eddig is sokat tett a gyár dolgozóinak gyermekeiért. Több mint hatvan gyerek jár a tavaly átadott óvodába. S most azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy Vasas ll-n a Petőfi-bá- nyaiakkal közösen bővítsék a helyi óvodát. Salamon Gyula Üzemel az olefinmű A hét végén sem pihentek a Tiszai Vegyi Kombinát olefin gyárában. A szabad szombat ellenére megfeszített erővoj dolgoztak a negyedik ötéves tervidőszak egyik legjelentő­sebb vegyipari beruházásának üzembehelyezésén. A szerelés befejezésével megkezdték a kü­lönböző technológiai rendsze­rek összekapcsolását. A különböző berendezések gondos, nagy ■ figyelmet köve­telő ellenőrzése után vasárnap húsz óra huszonöt perckor a kettes számú pirolízis kemen­cében, a tízezer köbméteres tartályból megkezdték a ben­zin adagolását. A berendezé­sek előírás szerint üzemelnek, az olefinmű megkezdte műkö­dését. ^Nliirtcfleki erőmmel segítem az Irányelvek; végrehajtását’ ■ ■ Összevont párttaggyűlés Görcsönyben Nagy aktivitás és az Irányel­vekben foglaltak elemzése, a minél jobb végrehajtás érde­kében, — ez jellemezte a Me- csekvölgye Termelőszövetkeze­tet, a görcsönyi téglagyár, a görcsönyi és a pellérdi községi pártalapszervezet összevont taggyűlését. V Üj városközpont épül Kecskeméten űlőutakon is kérdezzék meg. E gy esztendeje a kétújfalusi terme­lőszövetkezeti közgyűlés vendége volt Faluvégi La- £?s pénzügyminiszter. Aligha lehetett számitani arra, hogy a felkészült hozzászólókon kívül a tagság soraiból bárki is hallassa hangját. Maguk között is nehéz kiállni és elmondani, mi nyomja az ember lelkét, hát még ha ilyen magasrangú vendé­gek vannak. Nagy Károly hangja eleinte el-elcsuklott, de a végén fel­csattanó tapsból kiderült, min­denki jól megértette, mit is akart mondani. — Ki ez az ember? — kér­deztem a mellettem ülő asz- szonyt. — A zádori üzemegységve­zető. A bőrsapkás, gumicsizmás, nagydarab öreg parasztember barázdált arcát nem felejtettem el. A pártkongresszust megelő­ző országos véleménycserében vajon mint vélekedik ez az egyenesbeszédű öreg? Telefonon érdeklődtem: az elnökhelyettes emlékezett a hozzászólásra, s meg is mond­ta, hol találom Nagy Károlyt. Zádorbon, a műhely mellett van a porta, ott megtalálom. Csaknem fél óráig autóztam a szövetkezet földjei mellett — a mostani egyesüléseket meg­előzően ez volt Baranya legna­gyobb szövetkezeti gazdasága, több mint tízezer hektáron, nyolc falu népe gazdálkodik. A Gyöngyös mellett cukorrépa­máglyák sorakoznak, az erőgé­pek egymást vonszolva küsz­ködnek a sárban. A vasúti ájáró mellett sok száz tonna műtrágya fehérük. Kétújfaluból kiérve — Szörény előtt — úgy tűnik, ipartelepet építettek az út mellé, közelebb érve kiderül, hogy sertéstelep. Zádorban hamar megtalálom a tsz telephelyét, a portát is. Nagy Károly — azt mondják — otthon vár rám. Kicsit fur­csállom, hogy dologidőben . . . — Nem voltam én soha üzemegységvezető csak brigád­vezető. Most portás vagyok. — Csak nem azért, mert a közgyűlésen . . . — Nem. Már akkor is portás voltam. — Emlékszik, mit mondott? — Hogyne emlékeznék, ak­kor találkoztam életemben elő­ször miniszterrel. Hatvanadik esztendejét ta­possa. Huszonkilencben jött át a család Jugoszláviából. Apja cseléd volt, tizenhárom gyerek­kel tért vissza hazájába. Ami­kor felnőttek, a maguk erejé­ből próbáltak a gyerekek szak­mához, kenyérhez jutni. Nagy Károly a palánki gazdaiskoló- ba járt, amíg a háború közbe Megmondta a miniszternek nem szólt. Nyolc évig volt tá­vol. — Mindig is kiálltam az em­berek mellett. Még amikor a donyeci szénbányákban dol­goztunk, akkor is. A munkám mellett ezzel szereztem elisme­rést magamnak, segítséget baj- társaimnak. Elérzékenyedik. Néhány per­cig hallgatunk. Menye kávét hoz. Nagyobbik fia az Uránnál dolgozik, a kisebb még itthon van. A házat Nagy Károly épí­tette, amikor a hadifogságból hazatért. Felesége hét holdat kapott a földosztáskor, azon gazdálkodtak 1959-ig, addigra 30 ezer forint értékű vagyont verejtékeztek ki magukból, azt vitték a közösbe. — Azt mondtam, hogy a gazdálkodással egyetértek, azt jónak tartom. A magam mun­káját is benne érzem, hiszen tizenhárom esztendeje növény- termesztési brigádvezető va­gyok ... — Azt viszont már nem sze­retem, hogy . .. Elfordul tőlem, valamerre ki­néz az ablakon, túl a verandás előtéren, a kis lugason, a zá­dori telepen. (A földosztáskor földhöz jutott nincstelenek épí­tettek 20 házat, azt hívják itt telepnek.) Nagy Károly már nem nekem beszél, ismét átéli a közgyűlés hangulatát, amikor a miniszternek mondta el. — ... az asszonyaink, akik két kezükkel dolgoznak a föl­deken, akiknek a gépek alig- alig segítenek, s akik még a háztájiban, a gyermeknevelés­ben is helytállnak, megérde­melnék, hogy ha a dűlőúton az autóval mennek a vezetők, meg­álljának és megkérdezzék: asz- szonyok, hogy vannak? — Miniszter elvtársi Ebben a társadalomban már mi is letet­tük a magunkét. Ha egy apá­nak két gyereke van, ne legyen az egyik mostoha a másik ked­ves. Hatvanöt esztendős korunk után már hiába kapunk jára­dékot, nyugdíjat, alig élvezzük azt. Kérem a miniszter elvtár­sat, segítsen, hogy azok a szö­vetkezeti járadékosok, akik csak 70 éves korukban dobhatják el a kapót, ne csak 350 forintot kapjanak. Tavaly én vittem ki­rándulni az öregeket és ketten nem jöttek be az étterembe. Kérdem: ti? Szép ez a Balaton — mondják —, örülünk, hogy a fiataloknak már ilyen gyönyö­rűség jut, de nekünk nincs pén­zünk az étteremre. Hát ezt kér­jük, segítsen Faluvégi elvtársi Ezzel köszönöm szépen, a hoz­zászólásomat befejeztem. Hallgatunk. — Tudom, a fiam, a nagyob­bik is mindig mondja, hogy nem könnyű segíteni. Most az ipari munkásságon a sor, egy kicsit nagyobb kenyeret kapja­nak. Láthatta, a mi kis itthoni gazdaságunkban is megvan a fejőgép, szépek az állatok, mo­sógép, hűtőszekrény van a la­kásban, itt a televízió. De tud­ja-e, hány évig keltem fel há­romkor az állatokat rendbe- tenni, kapálni. Hatra már mun­kába mentem. Most már na­gyon megkoptam, nem bírnám ezt. S hát azért is meg kellett mondanom, mert nekünk nincs szakszervezetünk, nekünk nincs nyaralónk ... — Én nem vagyok párttag, de mindig is azt mondták rám a múltban, hogy kommunista va­gyok. A fiaim párttagok. Azt mondják, a kongresszus a mun­kásosztály vezetését erősíti majd. Rendben. De az irányel­vekben rólunk is szó van, nem vagyunk mostoha gyerekek. Benne van, hogy erősíteni kell a háztáji gazdaságot is öregsé­günkre. S az is benne van, hogy erősíteni kell a szövetkezeti de­mokráciát, a kollektív tulajdo­nosi érzést. Magunkért beszél­hetünk .,. Hát hiszen csak ezt mondtam a miniszter elvtársnak is. A fődet, az állatokat szol­gálni kell, ezt meg is tesszük. Az embereknek pedig közösen kell egymást megbecsülve dol­gozni. Nem szolgálni. — Ne haragudjon, hogy egy kicsit elérzékenyültem az ele­jén, azért fogott el úgy az ér­zés, hogy amit esztendeje mondtam, megmaradt az emlé­kezetben . . . Lombosi Jenő Több olajtartalmú növény A mezőgazdasági üzemek­ben kisebb-nagyobb termelési szerkezet-változtatásokra kerül sor az idén, mert az eddiginél nagyobb mennyiségű alap­anyagra van szüksége a nö­vényolajiparnak. A téeszek és az állami gaz­daságok 1975-ben 201 000 hek­táron termesztenek különféle olajtartalmú növényeket. Ez 50 000 hektárral haladja meg az elmúlt évi területet, és — ha jó lesz a termés — elegen­dő nyersanyaghoz jut majd az ipar. A tervek szerint 126 000 hektárra napraforgó kerül. A te­rület legnagyobb részén kor­szerű fajtákat termesztenek, ezek hozama helyenként meg­haladja hektáronkénti 20 má­zsát, s így a gazdaságok szá­mára kifizetődő a termesztés. Termelési rendszerekben — ál­lami gazdaságok és téeSiek összefogásával — több mint 48 000 hektárra kerül napra­forgó vetőmag. A görcsönyi Művelődési Ház­ban rendezett taggyűlésen Mó­ricz Pál csúcstitkár ismertette a csúcsvezetőség beszámolóját. Hangsúlyozta, hogy az eltelt négy évben a pártszervezetek kommunistáinak kezdeményező kézsége az élet minden terüle­tén érvényesült. Részük van a termelőszövetkezet gyors fejlő­désében, a községfejlesztésben, az életkörülmények kedvező alakulásában. Csak néhány példa: az elmúlt négy évben Görcsönyben a lakásépítő szö­vetkezet keretében 20 kétszintes korszerű lakóház épült, vagyis 50 család jutott szép otthon­hoz. Az életszínvonal egyik mu­tatója: a kiskereskedelmi egy­ségek forgalma az elmúlt négy év alatt 34,6 százalékkal nőtt. A jelenlegi csúcsvezetőség 1974 januárjától tevékenyke­dik. Addig két csúcsvezetőség látta el a feladatokat. A gaz­daságok egyesülése után a pártszervezetek is egy csúcs­vezetőségbe szerveződtek. Ti­zenkét új párttaggal erősödtek az alapszervezetek. A beszámoló értékelte a párt- határozatok végrehajtását, majd a kommunisták politikai továbbképzésének fontosságát hangsúlyozta. A csúcsvezetőség­nek egyik feladata volt az ide­ológiai munka erősítése. Az 1974/75-ös évadban beindítot­ták a marxista esti középisko­lát, működik a női politikai kör, a szocialista brigádok —, amelyek a termelésben kitűnő eredményeket értek el, — a po­litikai oktatásban is mind job­ban bekapcsolódtak. A csúcs­vezetőség titkára utalt arra is, hogy a feladatok megoldásá­ban minden párttagnak na­gyobb részt kell vállalni. Nem helyes ha egy párttagot 3—4 féle társadalmi munka is ter­hel. Külön kiemelte: az Irányel­vekben foglaltakat az alap­szervezeti taggyűléseken meg­beszélték és egyetértőén elfo­gadták. A beszámolóhoz, az Irányel­vekhez és a Szervezeti Szabály­hoz kilencen szóltak hozzá: Papp István, Nagy Jenő, Nagy Imre, Kovács Sándor, Polacsek Lajos, Kuti Lajosné, Dékány József, Péter József és Meszteg- nyei Imre, a Pécsi Járási Pártbi­zottság csoportvezetője „Az Irányelvekben foglaltak végre­hajtása fiatalnak, idősnek egyaránt fokozott munkát ad, és ezt a munkát ala­posan kell elvégeznünk". — „Az Irányelvek is azt bizonyít­ják: az út amelyen jártunk jó volt, ezen kell továbbhalad­nunk. Nincs új szakasz, de szükség van az ismert felada­tok megoldása érdekében még áldozatkészebb munkára.” „Az Irányelveket emberközpontúnak tartom és céltudatosnak értéke­lem”. — „Az Irányelvekben fog­laltakkal egyetértek és erőmhöz képest propagálom, dolgozom annak végrehajtásáért”. Kiragadott mondatok a fel­szólalásokból, de érzékeltetik: nagy felelősségérzettel tárgyalt a taggyűlés. De — ugyancsak az Irányelvek szellemében — ejtettek szót például a jogtalan haszonszerzés megakadályozá­sa érdekében, — a társadalmi tulajdon védelmének fokozásá­ért is. „Ha például egy bri­gádban dolgozó párttag észre­veszi a pazarló, vagy a közös vagyont károsító hanyag mun­kát, ott, helyben emeljen szót ellene!” A taggyűlés mind a beszá­molót, mind az Irányelveket, a Szervezeti Szabályzat terveze­tet és a határozati javaslatot elfogadta. Ezt követően a mun­kában élenjáró párttagokat könyvvel jutalmazta a csúcsve­zetőség. A taggyűlés megvá­lasztotta 9 tagú csúcsvezetősé­gét és a járási pártértekezlet­re a 8 küldöttet. A csúcsveze­tőség titkárául ismét Móricz Fáit választották. G. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom