Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-20 / 19. szám

NAGYVILÁGBAN Merénylet az Orly-i repülőtéren A nyugati hírügynökségek je­lentései szerint vasárnap dél­után merényletet követtek el az EL-AL izraeli légitársaságnak a párizsi Orly-i repülőtér mel­lett lévő irodája ellen. A me­rényletet állítólag egy vagy több palesztin gerilla követte el. Egy API-jelentés viszont ar­ról számolt be, hogy egy férfi egy izraeli utasszállító repülő­gépre nyitott tüzet és több túszt ejtett, többen megsebe­sültek. A rendőrség kiürítette a repülőteret. A londoni rádió egy francia rádiójelentésre hivatkozva ké­sőbb közölte, hogy a fegyvere­seket letartóztatták és a rend­őrség kihallgatja őket. A Pa­lesztinái Felszabadítási Szerve­zet egyik szóvivője Párizsban el­ítélte a támadást és elkülöní­tette a szervezetet az akciótól. 4 MOSZKVA: Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára az 1974-es — a munkálatok meg­gyorsítására vonatkozó — vál­lalások teljesítése alkalmából üdvözölte a Moldovai SZSZK építőipari dolgozóit. 4 BEIRUT: Fejszál szaud- arábiai király a közeljövőben a három arab frontállam és a PFSZ képviselőit csúcsértekezle­ten látja vendégül Rijadban — adta hírül vasárnap a Reuter beiruti arab diplomáciai forrá­sokra hivatkozva. Az értesülé­sek szerint a rijadi négyes-ér­tekezlet előtt még e hónap vé­gén külügyminiszteri szintű megbeszélést tartanak az ér­dekelt felek a sziriai főváros­ban. 4 KAIRÓ: Norbert Segard francia külkereskedelmi állam­titkár szombaton Kairóban tár­gyalásokat kezdett egyiptömi kollégájával, Fadhi Matbulival, a két ország közti kereskedelem előmozdításáról. A francia ál­lamtitkár üzleti és pénzügyi szakértőkből álló 40 tagú dele­gáció élén pénteken érkezett Kairóba, hogy a gazdasági együttműködés kérdéseiről foly­tasson megbeszéléseket. Földrengés Egymást követően több földrengés rázta meg va­sárnap reggel a Kasmír kör­zetében levő Srinagar és a Punjab államban fekvő Chandigar városát. A föld rengést az uppsalai földren gésjelző intézetben is ész lelték. A földmozgások erős sége a Richter-skála muta tó szerint 7,2-et ért el. Sérti lésekről vagy károkról egye lőre nem érkezett jelentés + ASSZUÁN: Háromnapos jordániai tárgyalásait befejezve vasárnap délelőtt Asszuánba érkezett Fejszál szaud-arábiai uralkodó. A repülőtéren Anvar Szádot egyiptomi államfő fo­gadta a magas rangú vendé­get. Edward Cierek fogadta a Varsó félszoba dulása 30. évfordulójára érkezett szovjet küldöttség vezetőjét, V. Grisint, a moszkvai pártbizottság titkárát. 4- MOSZKVA: Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy február elején hivatalos látoga­tásra a szovjet fővárosba érke­zik Einar Augustson izlandi kül­ügyminiszter. Vonatszerencsétlenség Több mint 20 személy megsebesült, amikor szom­baton Rhodesiában össze­ütközött egy személy- és ex­presszvonat. A rhodesiai vas­úti társaság szóvivője sze­rint a személyvonat műsza­ki okokból hirtelen megállt és igy rohant bele az ex­pressz. 4 BARCELONA: Több száz személy tüntetett szombaton , este Barcelona központjában, a Franco-rezsim politikája el­len. A kivezényelt rendőrség a tüntetőket szétoszlatta és töb­bet közülük letartóztatott. 4 WASHINGTON: Az’ameri­kai külügyminisztérium szomba­ton aggodalmát fejezte ki a ciprusi kormánynak a nicosiai amerikai nagykövetséget ért tá­madás miatt. A külügyminiszté­rium szóvivője felszólította a ciprusi kormányt, hogy biztosít­sa a nagykövetség és a Cipru­son élő valamennyi amerikai személy teljes védelmét. A szó­vivő közölte, hogy a ciprusi ka­binet ígéretet tett a szükséges védelmi intézkedések megtéte­lére. 4 AMMAN: Husszein jordá­niai és Fejszál szaud-arábiai uralkodó vasárnap végétért tár­gyalásai után közös közleményt hoztak nyilvánosságra Amman- ban. A közlemény bejelenti, hogy Szaud-Arábia Jordánia „legidőszerűbb szükségleteinek kielégítésére" negyvenhétmillió dollárt bocsát az ammani kor­mány rendelkezésére. Emellett a szaudi uralkodó további tíz­millió dollárt adományoz Jor­dániának a hadsereg tisztjeinek szánt lakások építésére. Új alkotmány Kínában A kínai parlament által el­fogadott új alkotmány szerint Mao Ce-tung a KKP elnöke tölti be az ország fegyveres erői leg­főbb parancsnokának tisztét. A régi, 1954-ben kelt alkot­mány szerint a fegyveres erők legfőbb parancsnokának tisztét az államfő töltötte be. Az új alkotmány az államfői (köztársasági elnöki) tisztet megszüntette, egyszersmind a legfőbb parancsnok jogkörét — amelyet a régi alkotmány sze­rint az államfő töltött be - a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökére, jelen esetben Mao Ce-tungra ruház­ta át. Csang Csun-Csiao-nak, a KKP KB Politikai Bizottsága ál­landó bizottsága tagjának a parlament előtt elhangzott, és vasárnap nyilvánosságra hozott előterjesztése szerint ez a vál­tozás „feltétlenül erősíteni fogja a párt centralizált vezetését az államapparátus fölött és talál­kozik az egész ország népének óhajával". 4 PÁRIZS: Jól értesült pári­zsi forrósból vasárnap közölték, hogy Jigal Állón izraeli külügy­miniszter „a nem túl távoli jö­vőben” Franciaországba láto­gat A hírrel kapcsolatban em­lékeztetnek arra, hogy a kül­ügyminisztert Jean Sauvagnar- gues, a francia diplomácia ve­zetője október végén lezajlott izraeli látogatása alkalmával hívta meg. 4 LONDON: Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője vasárnap az angol televíziónak adott interjú­jában kijelentette, véleménye szerint elkerülhetetlen az újabb közel-keleti háború, mivel Iz­rael megelőző támadásra ké­szül. 4 ANKARA: Sadi Irmák tö­rök ügyvezető miniszterelnök szombaton kijelentette, hogy Törökország a jövő hónapban megkezdi az Égei-tenger konti- nertális talapzatában található olajmezők kiaknázását. Mint is­meretes, Törökország és Görög­ország vitatja a térségben ta­lálható olajmezők hovatartozá­sának jogát és emiatt több esetben súlyos összeütközésre került sor a két kormány kö-. zött. VDK tiltakozás a párizsi megállapodás megsértése miatt A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériu­márak szóvivője élesen tiltako­zott a Thieu-adminisztráció erő­szakos akciói miatt, amelyeket a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság (NEFB) tagjai ellen hajtott végre. A külügyminisztérium vasár­nap Hanoiban közzétett nyilat­kozata elmondja, hogy 1975. január 10-én fiatal suhancok polgári ruhába öltözött saigoni rendőrökkel és katonákkal együtt betörtek a NEFB Saigon­tól északra fekvő Xuan Loc-i csoportjának székhelyére és erőszakkal arra próbálták kény­szeríteni a bizottság jelenlevő tagjait, hogy egy előre elké­szített „petíciót” írjanak alá. A „petíció” azzal vádolta a Dél- Vietnami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormányát, hogy megsérti a párizsi békemegál­lapodást. A bizottságban részt­vevő lengyel küldöttség szóvi­vője a NEFB elnökének minő­ségében határozottan tiltakozott a Thieaii-junta ezen akciója mi­att, „Teljesen világos, hogy a Thieu-adminisztráció fenyeget­te a NEFB tagjainak életét és biztonságát, durván lábbal ti­porta azokat a privilégiumokat és mentelmi jogokat, amelyeket a bizottság tagjai élveznek. A Thieü-rezsimnek ezek az akciói, amelyek a DIFK rágal­mazására irányulnak, részét ké­pezik a Ford-adminisztráció je­lenlegi propagandakampányá­nak, amelynek valódi célja, hogy fokozódó katonai elköte­lezettségét és Dél-Vietnam bel- ügyeibe való beavatkozását leplezze, és az amerikai kong­resszust a Thieu-rezsimnek nyúj­tandó katonai segítség növelé­sére ösztönözze, megszegve a Vietnamról szóló párizsi béke­megállapodást” — szögezi le a dokumentum. A Föld körül keringő Szaljut —4 szovjet tudományos űrállo­máson vasárnap reggel befeje­ződött a nyolcadik munkanap. Az űrhajósok folytatták a tudo­mányos program végrehajtá­sát: röntgenteleszkóppal vizs­gálták az égboltot és felvéte­leket készítettek, biológiai kí­sérleteket és komplex orvosi ellenőrzést végeztek. A legénység életét ellenőrző földi orvosok megállapítása szerint Georgij Grecsko fedél­zeti mérnöknek van több dolga a repülés során: a nyolcadik munkanapon az ebéd és va­csora között eltelt négy és fél óra alatt több mint 5 kilomé­tert „úszott” a kabinban. A nyolcadik munkanapon az űrhajósok több ízben kapcso­latot teremtettek a földi irányí­tó központtal, majd nyugovóra tértek. A Szaljut—4 fedélzetén. Gubarev parancsnok (jobbra) és Grecsko repűlőmémök a központi ellenőrzőtábla előtt a tv-adás idején. Rhodesia: Omladozó bástya Nicosia: Ciprusi görögök tüntetése vasárnap az amerikai nagy­követség előtt Régi igazság, hogy Afrika déli részén volt — és van — a fehér gyarmatosítás utolsó bástyája. Most azonban úgy tűnik, e bástya körül is meg­mozdult a föld. A rhodesiai fővárosban, Salisburyban nagy tömegek üdvözöltek sok éves fogvatartásuk után kiszabadult politikai vezető­ket. Valaha Zimbabwe néven erős afrikai birodalom vi­rágzott ezen a földön. Terüle­tére 1514-ben hatoltak be az első portugál előőrsök. A múlt század végén az ango­lok lettek a térség urai: Sir Cecil Rhodes brit politikus, a névadó nyilvánította brit érdekszférává az ásványi kincsekben gazdag országot. A második világháború után a nemzeti felszabadító mozgalom hullámai nyomán Észak-Rhodesia, Lusaka fő­várossal levált és Zambia néven független köztársaság lett, amelyben az afrikai többség szava érvényesül. A mintegy másfél magyaror- szágnyi Dél-Rhodesiával kapcsolatban Londonban ki­mondták, hogy az „fokozato­san” függetlenséget kap és a kormányzást természetesen az arányoknak megfelelően, az afrikaiak veszik át. Az arányok pedig önma­gukért beszélnek. Az immár csak Rhodesiának nevezett egykori Dél-Rhodesiában a lakosság összlétszáma ma 5,8 millió fő és ebből mind­össze 273 ezer (!) a fehér. Csakhogy a gyarmatosítás kegyetlen törvényeinek meg­felelően minden hatalom en­nek a maroknyi kisebbség­nek a kezében volt — és ma­radt. A londoni ígéret elle­nére. Miért? Mert a fehér ki­sebbség úgynevezett telepes- kormánya, a hírhedt lan Smith vezetésével 1965-ben egyszerűen kinyilvánította a brit koronától való elszaka­dást, az egyoldalú függet­lenséget. London pedig gya­korlatilag semmit sem tett a számára is megalázó hely­zet megváltoztatására. Az ENSZ egymás után hozta a telepes-rezsim gazdasági- politikai bojkottjára irányuló intézkedéseket, amelyeket a NATO-hatalmak egymás után szegtek meg. A hallgatólagos nyugati segítségen kívül Salisbury- nek még két jelentős oka volt a derűlátásra: a szom­szédos Dél-afrikai Köztársa­ság és Mocambique portu­gál gyarmati Jjatóságainaik sokoldalú támogatása. A tör­ténelmi jelentőségű változás kezdetének dátuma 1974. áp­rilis 25. Ezen a napon dőlt meg — éppen a kilátásta­lan afrikai háború nyomán — a lisszaboni rezsim és az új rendszer azonnal megígér­te a függetlenséget afrikai gya rmatainak. Rhodesiára ez mind keres­kedelmi — exportcikkeinek jórészét a mocambiquei fővá­ros, Lorenco Marques kikötő­jén ót juttatja el a külvilág­ba — mind politikai értelem­ben kiheverhetetlen csapás­nak bizonyult. És a csapást megsokszorozta, hogy a Dél­afrikai Köztársaság kormá­nya, Vorster miniszterelnök­kel az élen ugyancsak meg­rettent a portugál visszavonu­lástól és ebből bizonyos, ^Salisbury számára súlyos, kö­vetkeztetéseket vont le. Igy határozta el Pretoria, hogy nemzetközi helyzete megjaví­tásáért két komolyabb áldo­zatot hoz: 1. teljesíti az ál­tala törvénytelenül megszállt Délnyugat-Afrikában, afrikai nevén - Namíbiában a világ- szervezet vonatkozó határo­zatainak legalább egy részét és 2. a saját apartheidje megmentésének oltárán ál­dozza fajüldöző védencét, a rhodesiai Smith-rezsimet. Ilyen előzmények után raj- zottak ki különböző afrikai országokba Vorster puhatoló­zó követei és végül dr. Ken­neth Kaunda zambiai elnök közvetítésével olyan előzetes megállapodás jött létre, amelynek lényege a követke­ző: 1. Smith kiengedi a poli­tikai foglyokat. 2. Ennek fejé­ben a rhodesiai afrikai moz­galmak beszüntetik a gerilla­tevékenységet. 3. Az egymás között előzetes tárgyalásokat folytató afrikai vezetők ta­nácskoztak Smithék képvise­lőivel, és 4. ennek nyomán összeülhet a rhodesiai alkot­mányt előkészítő konferencia. London úgy érezte, eljött az idő, amikor legalább vala­melyest kiköszörülheti az 1965-ös csorbát. Callaghan külügyminiszter ezért indult a közelmúltban hosszú afrikai körútra, amelynek során meg­fordult Lusakában, Zambia fővárosában és a dél-afrikai Port Elizabethben is, ahol Vorsterrel találkozott. Útja a rhodesiai események egyik érdekes, London számára megalázó tanulsága: James Callaghant mindenütt udva­riasan meghallgatták, de or­szágát csakis olyan szem­pontból tartották lényegesnek, hogy Smithék számára bizto­síthatja a „legális visszavo­nulás” útját. Ez az út a kétségtelen eredmények ellenére is rend­kívül rögösnek tűnik: lan Smith például — ígérete el­lenére — a mintegy 300-ból eddig mindössze nyolc politi­kai foglyot bocsátott szaba­don. Ez pedig veszélyezteti minden további lépés sikerét. Nehezíti a kibontakozást az is, hogy az afrikai mozgal­mak között változatlan sze­mélyi, sőt törzsi ellentétek akadályozzák a teljes össze- forrottság kialakulását. Vé­gül nem feledhetjük, hogy a pretoriai közvetítés jógái természetű — csak addig megy el, amíg a saját apartheidje védelmében megfelelőnek látja. Harmat Endre Szál jut—4

Next

/
Oldalképek
Tartalom