Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-18 / 17. szám

A szocialista nemzet A felszabadulás óta eltelt három évtized döntő vál­tozást hozott a magyar társadalom életében, a terme­lési viszonyok, a gazdaság, a politika és a kultúra területén egyaránt. Hazánkban ma a munkásosztály vezetésével sike­resen épül a szocialzimus, ki­alakult és tovább fejlődik a szocialista nemzet. A társadal­mi változások hatására meg­erősödtek az egyéneket, kol­lektívákat, rétegeket és osz­tályokat a szocialista nemzeti közösséghez fűző kötelék szá­lai. A hazafiság gyökeresen új tartalommal telítődött. E folya­mat legfontosabb jellemzőit fo­galmazta meg az MSZMP Köz­ponti Bizottsága mellett mű­ködő Kultúrpolitikai Munkakö­zösség nemrégiben nyilvános­ságra hozott állásfoglalása a szocialista hazafiság és a pro- letárinternacionalizmus időszerű kérdéseiről. Az állásfoglalás polemizál a hazafiságról és a nemzetközi­ségről vallott különféle polgári és kispolgári nézetekkel; meg­győzően bizonyítja a szocialista hazafiság és a proletár inter­nacionalizmus elszakíthatatlan kapcsolatát; vázolja a szocia­lista nemzet további fejlődésé­nek perspektíváját; megjelöli a szocialista hazafiság és inter­nacionalizmus erősítésének, fej- lesztesésének teendőt. A nem­zettel és a nemzetköziséggel ösz- szefüggő kérdéseknek ebből a széles horizontiából a sikk kere­teiben szükségképpen egy pont­ra összpontosítjuk figyelmünket: a nacionalizmus és a szocialista hazafiság éles szembenállásá­nak bemutatására. A tőkés társadalmi rend, a polgári nemeztek kialakulásakor létrejött az egy nemzethez tar­tozók viszonylagosan egységes értékrendje, a közös törekvések, az önálló nemzeti lét megvaló­sításának politikai-eszmei alap­ja, amely légyegében haladó társadalmi tendenciának kibon­takozását segítette elő. A nemzettéválás folyamatá­ban kialakuló egységes érték­rend a további fejlődés során, a társadalmi ellentmondások ki­éleződésével mindinkább meg­osztottá válik. Ebben a helyzet­ben a mindenkori kizsákmá­nyoló uralkodó osztály saját ér­dekét igyekszik feltüntetni va­lamennyi osztály, az egész nemzet érdekének. A maga ha- zafiságát tekinti ideálnak, min­denki számára követendő pél­daképnek. Az osztályérdeknek ez a nemzeti érdekké történő általánosítása olyan mértékben válik hamis tudattá, majd a manipuláció eszközévé, ami­lyen mértékben eltávolodik az adott osztály a társadalmi ha­ladás vonalától. M iként válik mindenféle tár­sadalmi haladás fékjévé, s a legreakciósabb poli­tikai törekvések eszközévé a polgári nacionalizmus, az jól ismert a magyar történelemből is. A Horthy-rendszer uralkodó osztálya a maga nacionalizmu­sát átifogó „nemzeti” ideológiá­vá akarba emelni. Az egységes „szentistváni államtest", a ma­gyar nemzet „uralomra-hiva- tottsága”, a mgyar „kultúr- fölény” stb. téveszméi valóban sokakat zavartak meg, elsősor­ban az értelmiség és a kis- polgáriság soraiban. A nacio­nalista törekvéseket realizálni akaró politikának ezután szük­ségszerű következménye volt a tényleges nemzeti érdekek fel­adása, illetve alárendelésük a fasiszta Németország érdekei­nek. Az országot az igazságtalan háborúba sodró nacioanlista politikával, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja a széles kö­rű antifasiszta népfront politi­káját állította szembe, minden fasiszta-ellenes társadalmi erő összefogását a független, sza­bad, demokratikus Magyar- országért. Ebben a küzdelemben a polgári nacionalizmussal szembenálló, új típusú hazafi­ság formálódott ki, s vált meg­határozó tényezővé. A Szvojetunió győzelme a fasizmus felett, Magyarország felszabadulása gyökeres fordu­latot hozott nemzetünk életében is: megkezdődött a szocialista nemzet kialakulásának folya­mata. Ez a folyamat elválaszt­hatatlan a munkásosztálynak a szocializmusért folytatott har­cától. Küzdelmes, nehézségek­től és megtorpanásoktól ko­rántsem mentes történelmi útra tekinthetünk vissza a nacio­nalizmus visszaszorításának, szélsőséges formái legyőzésé­nek, a szocialista hazafiság ki­bontakoztatásának folyamatá­ban. A szocialista hazafiság az új típusú társadalmi közösséghez, a szocialista nemzethez való kapcsolatot jelent. Létezésének, fejlődésének alapja az alap­vető érdekek azonossága. „A szocialista nemzet valóságos, az egész népre kiterjedő közös­ség — írja az MSZMP — ál­lásfoglalás —. Olyan osztályok, rétegek közössége, amelyben a még meglévő, de nem kibékít­hetetlen érdekellentétek az alapvető érdekek azonossága révén a társadalom egészének javára folyamatosan feloldha­tók. Vezető ereje a munkásosz­tály, amelynek osztályérdekei, történelmi céljai és eszméi ma­gukban foglalják és kifejezik a többi dolgozó osztály és réteg érdekeit is.” A munkásosztály harcának nezetközi jellege követ­keztében a szocialista hazgfiság elválaszthatatlan a proletárinternacionalizmustól. A szocialista hazafiság a polgári nacionalizmustól eltérően nem zárkózást jelent, nem más nem­zetek rovására akarja érvénye­síteni a nemzeti érdekeket, ha­nem az alapvető érdekek azo­nossága révén bekapcsolódás a szocialista nemzetek közösségé­be. Az a körülmény, hogy bur- zsoá és szocialista nemzetek egyidejűleg léteznek, a két rendszer politikai és ideológiai harcának egyik ütközőpontjá­vá teszi ma is a nemzeti kér­dést. Az imperializmus ma a polgári nacionalizmus szításá­val, az egyes szocialista orszá­gok nemzeti sajátosságainak szélsőséges eltúlzásával igyek­szik ellentéteket kialakítani a szocialista országok között. A tőkés propaganda provokatív módon hol az egyik, hol a másik szocialista ország „mo­delljét” igyekszik követendő ideáinak beálítani, s egyúttal lebecsülni a szocialista építés más országokban mutatkozó eredményeit. A burzsoá nacio­nalizmus ideológiája gyakran összefonódik kozmopolita néze­tek terjesztésével, a nyugati életforma, az úgynevezett „fo­gyasztói társadalom” propagá­lásával. Bár a nacionalizmus és a kozmopoíitizmus megjelenési formái között fontos eltérések vannak, lényegük azonos: olyan ideológiai eszközök, amelyeket az imperializmus szükség szerint válogat a szocializmus erői elleni harcában. A nacionalizmus és a koz- mopolitizmus azonban nemcsak a múlt öröksé­ge, amelyeket az ellenséges propaganda igyekszik életben tartani és feleleveníteni. Mind­kettő, elsősorban o nacionaliz­mus, belső okok miatt is fel­erősödhet, ha a társadalmi fej­lődésünk által felvetett új kér­dések nem kapnak, megfelelő marxista-leninista választ, s nem nyernek kielégítő gyakor­lati megoldást. A polgári-kis­polgári nézetek elleni küzdelem legfontosabb tényezője e téren is a szocialista építés előre­haladó folyamata, az új típusú közösség, a szocialista nem­zet fejlődési lehetőségeinek maximális kihasználása. Józsa György Baranya egyik nevezetessége a villánykövesdi műemlék pincesor. (Erb János felvétele) HÉTFŐTŐL SZOMBATIG G e e politikai foglaló A szocialista nemzeti egység arra kötelez, hogy az együtt dolgozó, együtt élő, a különbö­ző adottságok miatt más és más érdeklődésű-érdekeltségű emberek gondjaival, sorsukkal foglalkozzunk — jelentette ki egyebek között Sarlós István a Hazafias Népfront Országos Tanácsának hétfői ülésén, ame­lyen a XI. pártkongresszus irány­elveit vitatták meg. Foglalkozott az irányelvekkel a nőtanács is, különös figyelemmel a nők tár­sadalmi helyzetére. Az a körül­mény tehát, hogy a legfonto­sabb politikai, társadalmi szer­vezetek előzetesen megtárgyal­ják a hamarosan összeülő párt- kongresszusra kidolgozott irány­elveket, alkalmat ad a különféle rétegek sajátos kérdéseinek megvitatására. De hiszen ez is a cél. Ha már erről van szó, hadd említsem meg, hogy a Minisz­tertanács a héten igen elisme­rően méltatta a közelmúltban megrendezett ifjúsági parla­menteket, s úgy foglalt állást: a forma bevált, az elhangzott javaslatokat meg kell vizsgálni. Néhány szót egy másik ta­nácskozásról. (Hiába, év eleje van, sok még a vissza- és előre­tekintő összegezés.) A Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csának ülésére bizonyára sokan odafigyeltek, még azok is, akik csak távolról ismerik mező- gazdaságunkat. Megtudtuk ugyanis, hogy a téeszek mező- gazdasági termelése, változat­lan áron számítva, kilenc szá­zalékkal nőtt az elmúlt, köztudo­másúan nehéz esztendőben. De nyilvánvalóvá lett az is, hogy a műszaki felszereltséget javí­tani kell, mert rendkívüli idő­járási viszonyok máskor is le­hetnek, a társadalom ilyen mér­tékű mozgósítása mégsem vál­hat rendszeressé. A hét legnagyobb megdöb­benést keltett hazai eseménye még túlságosan is friss, A tra­gikus ferihegyi repülőgép-sze­rencsétlenség okának, körülmé­nyeinek kivizsgálására szakbi­zottság alakult. Néhány közérdekű tájékozta­tóra is sor került a héten. Egyebek között bejelentették, hogy elkészült az egyetemi-fő­iskolai felvételik idei rendje. A részletes tájékoztató hamaro­san kapható lesz a könyves­boltokban. Az „előzetesből” csupán arra hívom fel a figyel­met, hogy az idén is a felvé­teli tárgyaknak a középiskola utolsó két évében elért ered­ményét veszik alapul. Az elér­hető pontszámot az említett tá­jékoztatóban közölt táblázat szerint lehet kiszámítani. Sike­res tanulást tehát és szeren­csét, annál is inkább, mért a tapasztalat szerint egyre erő­sebb a verseny. A közlekedésben viszont nincs szükség versenyre. Annál in­kább egyértelmű szabályozás­ra és a szabályok fegyelme­zett megtartására, ezért is ve­zetnek be 1976 januárjától új KRESZT-t, amelynek előírásai a hét végén kerültek nyilvános­ságra. Jellemző rájuk a gyalo­gosok fokozott védelme és a rendelkezések korszerűsítése is, ami az autósoknak is jó és a közlekedés egészének javára válik. Néhány egészségügyi vonat­kozású hírt említek még: 2500 új gyógyintézeti ágyat állíta­nak fel az idén — ilyen mérvű fejlesztésre még nem volt pél­da egyetlen év alatt —, ez a többi közt érinti Nagyatádot, Kisvárdát, Miskolcot, Karcagot, Zalaegerszeget, Szegedet. Itt írom meg azt is: dr. Hirschler Imre, a köztiszteletben álló nő­gyógyász főorvos, aki népsze­rű felvilágosító könyvek szerző- jeként is jól ismert, nyugalom­ba vonul, s ebből az alkalom­ból a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Végül bár még nem mondhatjuk, hogy vége —, immár egymillióan be­tegedtek meg influenzában, ám ezzel, úgy tűnik, a járvány túljutott csúcspontján. Ennek ellenére ugyanannyi óvatos­ságra van még szükség. Befejezésül pedig egy fontos érdekesség. Megalakult a Ma­gyar Reklámszövetség. Célja nyilvánvaló a jobb reklám. Ak­kor hát hadd idézzek egyet a hét reklámhírdetései közül. Me­leg lesz a lakása, ha magyar brikettel fűti. Bizony, ez figye­lemre méltó reklám napjaink­ban, de azt hiszem, még sem­mi köze a reklámszövetség megalakulásához. Balog János ij«i^ Mi a megoldás útja ? Hozzászólás a Dunántúli Napló cikkéhez A pécsi hangversenyterem problémájával foglalkozó új­évi cikk —melyben több illeté­kes mellett engem is idézett a Dunántúli Napló — úgy tapasz­talom széles érdeklődést vál­tott ki az olvasók körében. Ez is jelzi, hogy a téma, — a rég­óta húzódó probléma végleges megoldása - Pécsett közügy! Jó ezt tapasztalni, mert arra utal, hogy városunk lakói ma­gukénak érzik a kulturális élet, s benne a zenei élet örömeit és gondjoit. De jó ez azért is, mert ez a törődés kötelez, s valamiképpen energiává válva közelebb hozhatja a megoldás kilátásait. A cikk számbaveszi a létező, kézenfekvő lehetőségeket s mint optimális megoldást az új egyetemi aulát ajánlja. Jóma­gam is így kezdtem ezzel kap­csolatos mondanivalómat: „Az aula megoldást jelentene”. S most, hogy bővebben szólhatok, a feltételes mód után így folyta­tom: ,,De..l”. Legutóbb még csak egy „de"-t említettem a rektori hozzájárulást. S azt is nem csupán az udvariasság követelményeként, vagy mert eleve nem bíznék az elvi ,,igen” kimondásában. De azért mert itt többről van szó! A gyakorlati megoldások problémái sorakoz­tatják elénk a sok ,,de" egy­másutánját. Vegyük sorra eze­ket: Jómagam nemcsak javasol­tam, hogy avassuk reprezenta­tív hangversenyteremmé az új aulát (sok európai példa nyo­mán), hanem a magam terü­letén konkrét lépéseket tettem a megvalósítás érdekében. Már az újjáépítés alatt felvetettem azt a lehetőséget, hogy a Ze­neakadémia régi nagytermi or­gonáját egyszerű könyvjóváírás útján hozzák le Pécsre az aulá­ba. Ez az illetékesek elvi meg­oldása ellenére nem sikerült, mert a szakértők akkor azt mondták: Az orgona beépítése elrontja a megtervezett akusz­tikát. (Az orgonát aztán meg­osztották Sopron és Miskolc kö­zött.) Az új aulában próbaképpen vállaltam Händel: Messiás c. oratóriumának 1971-es előadá­sát. Sajnos a nagy vállalkozás a „megtervezett" akusztikai kö­rülmények miatt a „hallhatat­lanságba” süllyedt. Ezután — illetékesek jószán­dékú biztatása alapján - szak­emberek is- véleményt nyilvání­tottak. Első lépésként Lohr Fe­renc jeles hangmérnök nyilat­kozott s közölte: az akusztikai tervezés igénye elektronikus erősítéssel történő megoldás volt. Ö ennek a megrendelés­nek alapján tervezett. Tehát tényleg megtervezték az aula akusztikáját, de ellenünk, azaz a zene természetes, élő hang­zása és hatása ellen. Most már további mérnöki javaslat alapján az látszott legcélszerűbbnek, hogy akusz­tikai szakemberek reális hang­versenykörülmények között kí­sérleti méréseket végezzeneks ennek alapján tegyenek javas­latot a megoldásra s ha úgy látszik, hogy megvan a remény a körülmények jelentős javítá­sára, akkor el kell végeztetni a tervezést, ki kell munkálni a költségvetést, melynek alapján meg kell teremteni a megva­lósítás anyagi alapját, termé­szetesen ha a szükséges mun­kákhoz az egyetem is hozzájá­rul. Akkor úgy látszott, hogy egy ilyen megoldáshoz mind a Tanács, mind az Országos Filharmónia anyagi segítséget nyújt. Ez a kezdeményezés azonban elaludt, mert évek óta nem jött létre az a bizonyos próba, amely a fenti kérdése­ket végleg tisztázhatta volna. De érdemes ezt az álmot megzavarni? Tényleg csak az aula lehet a jövő egyetlen út­ja, vagy másfelé kell a megol­dást keresnünk? A Dunántúli Napló — más városok példája nyomán — szóbahozta a zsina­góga hangversenyteremként történő felhasználásának lehe­tőségét. Ügy tűnik, ez a meg­oldás Pécsett nincs tapintható közelségben. Mindent összevet­ve ma úgy látom, hogy egy ré­gen várt új művelődés« ház je­lentene végleges megoldást, ha legalább 7-800 személyes nagyteremmel épülne. Itt meg­valósulhatnának a terem akusz­tikai és az az igen fontos szempont is, hogy a zenekar­nak otthona legyen. Mert az magátólérthető követelmény, hogy egy zenekar ott próbál­jon, ahol koncertezik. Ez ma csak részben valósulhat meg s az aula esetében is problémá­kat okozna. (Nem is beszélve a raktározás, hangszertárolás problémájáról.) Ha végleg tisz­tázódik egy központi művelő­dési ház ügye, szakemberek­nek kell hangjukat hallatniok annak érdekében, hogy ezek az alapvető igények mind a ter­vezés, mind a kivitelezés fo­lyamán kellő súlyt kapjanak. Véleményem szerint minél in­kább reálissá válik ez a prog­ram, annál kevésbbé lesz ak­tuális az aula-hanversenyterem probléma. De addig is a je­len adottságai mellett, tovább kell vinnünk a város zenei éle­tét a jelenlegi két főműhelyben a Liszt-teremben és a Színház­ban. A Liszt terem akusztikája ki­váló, de méreteit! illetően alig nagyobb mint egy kamarate­rem. (Bár éppen oratórium hangversenyeken a szúk elhe­lyezés miatt nem érvényesülhet az orgona alatt álló férfikar hangzása.) Ez az akusztika még differenciáltabb lesz, ha az idei nyár folyamán beépítjük a textil-bevonatú széksorokat. To­vábbi gazdagodást jelenthet, ha a jelenlegi tárgyalások si­keres befejezésével az ország­ba most behozott legkiválóbb koncertzongora itt nyerhet el­helyezést. A fent elmondottak talán ar­ra a sokszor feltett kérdésre is választ adhatnak, hogy érde­mes-e ennyi pénzt költeni a Liszt-teremre. Erre csak azt vá­laszolhatjuk hogy igen. így, korszerűen megújított formá­ban hármas funkciót tölt be e terem; helyet ad sokféle zenei rendezvénynek, amíg ennél jobb nem épül (a rendezvények szá- ma évi 90-100). Egy korsze­rűbb mellett Pécsnek még min­dig szüksége lesz egy második jól felszerelt hangversenyterem­re. Végül ne felejtsük el, hogy a terem a Zeneművészeti Főis­kola Tanárképző Intézeté. A most alakuló jobb elhelyezés bár igényes, de nem fényűző megoldások árán jöhet majd létre, ezért a Liszt-teremre to­vábbra is szüksége lesz zenei intézményünknek, mert ezt igényli sokirányú zenei nevelő és szélesedő közművelődési munkánk. A Nemzeti Színház ad he­lyet a felnőtt zenekari bérleti hangversenyeknek. Itt azonban szintén az akusztika okoz gon­dokat. A zenekar tagjai nem hallják egymást. Az énekkar nem hallja a zenekart és vi­szont. A karnagy nem hallja sem a zenekart, sem a kórust. A közönség pedig széksoron­ként, oldalanként, emeletenként hall, — vagy nem hall — mást és mást, s nem sejti, hogy a színpadon a szó szoros értel­mében szenvednek. Együtte­seink budapesti sikerei a Zene­akadémia kitűnő akusztikájú nagytermének is köszönhetők. Némileg javulhatna a helyzet, ha a zenekar mindig előre ül­hetne, a színpadot mindig tel­jesen befednék és lenne állan­dó megfelelő kórusállvány is. (A televízió egyszer már meg­oldotta ezt a problémát nem sok költséggel, de nagyon jól.) Mindent összefoglalva felada­tainkat a következőkben látom: Megfelelő időben zenei szem­pontokat kell érvényesíteni a művelődési ház tervezésénél és építésénél; addig is a folya­matosság biztosítása érdeké­ben, javítani kell a színház akusztikai körülményeit, s az idei esztendőben végleg be kell fejezni a Liszt-terem felújítá­sát. Antal György HÉTVÉGE új típusú történelmi közösség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom