Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-16 / 15. szám

1975. január 16., csütörtök Dunántúli napló 3 Grammok és tizedgrammok (2.) Egy százalék megtakarítás kétmillió forintot ér a Kesztyűgyárban Takarékoskodjunk az anyag­gal és az energiával! Ezt már sokszor hallottuk, örökzöld té­ma, mondhatnánk, s különben is, minden ésszerű gazdálko­dás lényegéhez tartozik, ed­dig is így csináltuk. Igen ám, de közben a körülmények na­gyon is megváltoztak körülöt­tünk, az egész világ a nyers­anyag körül forog, a nyers­anyagok és az energiahordo­zók, amelyekből köztudottan szűkében van az ország, drá­gábban s egyre drágábban csordogálnak, ma már csepp- jük és morzsájuk elhullajtása is megbocsáthatatlan. összekaparni a grammokat és a tizedgrammokat... nem látványos tevékenység. A nem nagy és látványos megoldá­soktól eleve húzódozunk, arról pedig többnyire végképp le­mondunk, hogy a szemétben is forintokért kotorásszunk. Pe­dig az egy-két százaléknyi megtakarítások a népgazda­ság szintjén már százmillió fo­rintokra rúgnak. Cikksorozatunkban a takaré­kosság nyomába eredünk a ba­ranyai vállalatoknál. Talán még ötleteket is tudunk adni egy­másnak. Hazai alapanyagból — Kétszázmillió forint a köz­vetlen anyagfelhasználásunk, háromnegyed részét külföldről hozzuk be. Hacsak egy száza­lékát meg tudjuk takarítani . . . — tűnődik hangosan Bischof László, a Pécsi Kesztyűgyár fő­mérnöke. Ez az 1 százalék — 2 millió forint, már meg is ad­ja beszélgetésünk témájának súlyát. A Kesztyűgyárban nem hir­dettek meg külön takarékossá­gi programot, ezt a szempon­tot mindenkor az éves tervek összeállításánál igyekeznek ér­vényesíteni. Ott, ahol közvetle­nül jelentkezhet anyagmegta­karítás — a szabászatban — régóta bevált ösztönzőrend­szert alkalmaznak, ezen szük­ségtelen változtatni. A szabá­szok keresetük 20—25 százalé­káig zsebre menően érdekel­tek az anyagtakarékosságban, sőt, megfelelő fékeket is be kellett építeni, nehogy elspó- rolás legyen a nagy igyekezet­ből — a minőség és az export­arány rovására. Van azonban a bőrökkel va­ló takarékoskodásnak egy ezt megelőző szakasza is. A Kesz­tyűgyár a háború utáni ínsé­ges időkben éppen azzal csi­nált nagy húzást, hogy a drá­ga marha-, juh- és kecskebő­rök helyett a bőségesen ren­delkezésre álló hazai alap­anyagból - sertésbőrökből — kezdett el kesztyűket gyártani s később meghódította vele a világpiacot is. Most valami ha­sonlóra készülnek a Budapes­ti Bőripari Vállalattal. A sí­kesztyű nagyon fut most a vi­lágpiacon. Drága importanyag­ból, főként báránybőrből ké­szül. Nem lehetne hazai alap­anyagból? Meg kell próbálni. A budapestiek meg is próbál­koztak, az eddig olcsó bélés­bőrnek való marhahasszélből síkesztyűnek való bőrt készítet­tek. Az eredményeket most ér­tékelik. Az egész piaci szem­pontból is szerencsés húzás, mert mihelyst — s ez egy-két éven belül bekövetkezhet — te­lítődik a jó pénzt érő síkesz­tyűk világpiaca, a pécsiek be tudnak dobni egy olcsóbb sí­kesztyűt. Pénzt csinálni a szemétből . . . A leglátványosabb eredmények talán a hulladékok hasznosí­tása révén érhetők el. A bőr­ruházati üzemben meglehető­sen sok hulladék esik le. Eb­bőt eddig is készült munkavé­delmi kesztyű, tízezer számra kulcstartó. Jövőre méginkább rómennek a hulladékok feldol­gozására, a mintadarabok — gépkocsi kormányvédő, autós táska, különböző kulcstartók — már el is készültek. Ami hul­ladék a szabászatban keletke­zik, egy részét a Pécsi Fém­ipari Vállalat használja lánc- fényesítésre, a másik része vi­szont a szemétbe megy. Talán ezzel is lehetne valamit kez­deni, ahogy a lehulló bélés­anyagokkal is. Csak lenne aki átvenné, elvinné. Az áramon már nem tudunk mit megspórolni, mondják, a Kesztyűgyár egyébként sem tar­tozik a nagy energiafogyasztók közé. Legfeljebb annak tudato­sítása szükséges, hogy csúcs­időben feleslegesen senki se égesse a villanyt. Az üzem­anyag megtakarításban viszont még látnak további lehetősé­get, jóllehet a Kesztyűgyár te­hergépkocsi-parkja nem nagy. Az üzemszervezéssel most még­is kidolgoztatnak egy javasla­tot, hogy az üresjáratok vég­képp megszűnjenek. Az alkatrészeken is pénzt le­het megtakarítani, ha nem vesztegelnek feleslegesen a raktárban. A Kesztyűgyár álta­lában 5,5—7 millió forint érté­kű alkatrészt tart, nagy részük tőkés import, tegyük hozzá, évről évre dráguló import. A takarékosság jegyében most igen-igen megszigorították az alkatrészek beszerzését, alapo­sabban bírálják el az igénye­ket. Az üzemek közük igényei­ket, ezt egybevetik a raktár- készlettel, az elmúlt 4—5 év be­szerzéseinek tapasztalataival, a gépek nagyfelújítási tervével, s csak az igazán legszüksége­sebbeket szerzik be. Emellett keresik a lehetőségét a külföl­diek hazai alkatrészekkel való helyettesítésére. A takarékosság gazdái A Pécsi Kesztyűgyárban a takarékosság érvényesítésének hivatalosan is van gazdája: a műszakiak egy csoportjának feladata állandóan kutatni az újat, köztük az új anyagfélesé­geket. Ténykedésükről havonta beszámolnak. Most például azt a feladatot kapták, mérjék fel, milyen munkavédelmi kesztyűk­re van szükség, mivel bővíthet- nék gyártmányaikat. Többek között amerikai szaklapot sze­reztek be, mintakollekciókat rendeltek az NSZK-ból, Japán­ból. Egy másik sík: az alkotó ifjúsági pályázat. Ezt üzemi újságjukban hhdették meg, a szempontok között az anyag­megtakarítás is szerepel. — Az osztályvezetői értekez­leteken 1975-ben még sok szó esik a takarékosságról — mond­ja búcsúzóul Bischof László fő­mérnök. Miklósvári Zoltán Proksza László felvétele Vezetőségváfásztó taggyűlések Fiatalok az új pártvezetőségben a FTY-nél Most már olyan széleskör­ben ismertek az MSZMP XI. kongresszusára kiadott irány­elvek, hogy a vezetőségválasz­tó taggyűlések vitaindítóiban alig-alig lehetséges a párttag­ságnak újat mondani. Borsos Tibor, a Pécsi Tervező Vállalat párttitkára is, a keddi taggyű­lésen inkább azt a módszert választotta, hogy az irányelvek néhány fejezetéből a Tervező Vállalat kollektíváját közvetle­nül érintő kérdéseket emelte ki. Mint hangsúlyozta, nincsenek az irányelvekben az eddigiekkel merőben ellentétes dolgok, a párt politikájának folyamatos­sága tűnik legfeltűnőbben ki a dokumentumokból. Ilyen nagy szellemi erőket koncentráló szervezetnél, mint a PTV, külö­nösen figyelemreméltó, amit az értelmiség fontos szerepéről hangsúlyoznak az irányelvek.- - ’.'.ív.;. «■Mf * w MM * | s; m 0 ? gill A lapát néhány nap alatt elüldözi a gyenge akaratúakat. Az izomerő kevés a legyőzésé­hez — második nap már fog- vicsorgatva kell marokra fogni, akkor is, ha a tükörfényesre csi­szolódott nyél a felsebzett te­nyérhez ragad. Csak azok ma­radnak, akik kezén munka köz­ben gyógyulnak be a sebek. Győri Tibor műszaki patronáló saját brigádjához adta a fiát — most már úgy tűnik, ő le­győzte a szívlapátot. Nagy Dezsőék 90 fős brigád­ja napi 600—700 tonna szenet termel. Felét a robbantás, a fejtőkalapács közvetlenül a kaparóra omlasztja, a többit lapátolni kell. A csilléseknek. Műszakonként 10—15 tonna jut egy lapátra, vagyis a szerszám­mal küszködő fiatalra. A lapát és a kapa a csillésé. Néhány hét utón, amikor az újonc a fejtésbe kerül, beáll a vájár mögé s megkezdi esztendőkig tartó küzdelmét. Persze vannak, akik az első napokban felad­ják: a múltkoriban egy va­gány azt mondta a vájárnak, hogy aztán csak annyit jövesz- szen, amennyit el is tud lapá­tolni, mert ő nem fogja többet a lapátot. .. Nagy Dezső ifjúsági brigád­ja immáron az örökifjú címet is megérdemli. Tizenöt eszten­deje dolgoznak együtt, az át­lagos életkor most már meg­haladja a negyvenet. Nagy Dezső 48 éves, Kincses Imre 53 múlt, Rákosa Gyula, bár na­gyon fiatalosnak látszik, ma­holnap 44 lesz. László András 43 esztendős. Nesz János a bri­gádvezetőség fiatalabbja közé tartozik 38 évével — ő viszont huszonkettedik éve dolgozik a bányában. Ök valamennyien betörték a lapátot, pedig ami­kor a brigád alakult, még nem volt kaparó: a lapát, a kapa, a talicska, a csille hamar ki­szűrte a gyengéket. Új iskola épül Bicsérden Ebben az évben, nyáron kez­dik meg Bicsérden az új, nyolc­tantermes, korszerű általános is­kola építését. Az Aranymező MGTSZ egymillió forinttal, a községi tanács pedig félmillió forinttal járul hozzá az építési költségekhez. ötszáz fiatal — Kossuth-bá- nyán ma összesen nincs ennyi — elhatározta, hogy ifjúsági brigádba szervezkedve dolgoz­nak. A „nagy kétszárnyas fej­tés” ontotta a szenet, az üzem szinte teljes termelését ők ad­ták. Lakatosok, szerelők, anyag- bekészítők mind a komplex bri­gádhoz tartoztak. A brigád­gyűlésre nem fértek be a Kos- suth-bányai nagyterembe, a csa­ládi estre 4 disznót vágtak, 700 liter bort hoztak. Kibérelték egy-egy előadásra a pécsi szín­házat, nyolc busz szállította a Nagy Dezső brigádjának né­pét. Akkqr mind fiatalok voltak. Most már rátartiságból ra­gaszkodnak az ifjúsági címhez. Lehetnének akár pártbrigád is: Nagy Dezső az MSZMP Bara­nya megyei Végrehajtó Bizott­ságának tagja, a brigád min­den harmadik tagja párttag, a „Szenes A” alapszervezet tit­kára Nesz János, a vezetőség­ben még hárman a Nagy De­zső brigádból vannak. Az alakuláskor hozták a szén- gyalut. A fiatalokra bízták, kí­sérletezzenek vele ők. Aztán a maróhengert is ők próbálták ki, csakúgy mint a fémtámokat. Később már természetes volt, hogy a pajzsot is az ő fejtésük­ben építik először be . . . Egy 1972-es őszi délutánon a mun­kaszervezésről beszélgettünk Nagy Dezsővel, a mostani ri­port tulajdonképpen azóta ké­szül, akkor két kaparót építet­tek a fejtésbe, az embereket ezzel a módszerrel folyamato­san lehetett munkával ellátni. Amíg a pásztában jövesztettek, az öreg fejtésben az omladé- kot szállították ki. Sajnos be­szélgetésünk közben tűz ütött ki a bányában. A mentés, a tűz megfékezésének többnapos tör­ténete, az áldozatok, a védeke­zés erőfeszítései háttérbe szo­rították az ifjúsági brigádot. Később új bányát kellett épí­teni, aztán ismét tűz pusztított, mások voltak az első vonalban. A Mecseki Szénbányák 53 ezer tonna többlet szenet adott az elmúlt esztendőben — eny- nyit ajánlottak fel a pártkong­resszus tiszteletére. Nagy De­zsőék az elmúlt esztendőben 17 800 tonna szenet termeltek a tervfeladatukon kívül. Lehet­séges, hogy a kongresszusi vál­lalás egyharmadát ők adták? A fejtés zajában nem értem pontosan, hogy is van ez: terv és tényszámok röpködnek . . Valaki azt mondja, hogy 292 ezer forint értékű anyagot ta­karítottunk meg, letromfolják, hogy azzal ne dicsekedjünk: a brigádvállalásban 100 ezret vállaltunk, a kongresszusi ver­senyben 200 ezerrel megtoldot- tuk a vállalást, de 8 ezerrel kevesebb sikerült.. . Nyolcezer, nyolcezer? De hát miért nem arra büszkék, hogy 192 ezret, illetve az eredeti vállalással együtt 292 ezret megtakarítottak. Nem jó így a számokat, a százalékokat iste­níteni. A megdöbbentően sok, 2700 óra társadalmi munkában is az érték az óvoda gyeptég- lázása, a falusi járda építése... Tízen általános iskolába jár­nak, heten marxista középisko­lába, négyen robbantómesteri tanfolyamra . . . Persze a szá­mok nem fejezik ki legjobban, hogy mit tesznek. Szabó Lajos árváit, Gergye István két évti­zede rokkant társukat segítik. De most hiába írnék le forin­tot, hogy hányszor voltak láto­gatóban, úgysem lehet az em­beri segítőkészséget százalék­ban kifejezni. Robbantáshoz készülődnek. Védett helyre megyünk. A rob­bantómester megnyitja a csa­pot, 700 atmoszféra nyomású levegő áramlik a lapátnyél vas­tagságú csőben. Valójában ta­lán két milliméter lehet a lyuk, csak vastag acél képes ellent- óllni ilyen nyomásnak. A rob­bantó puska végén lemez áll a levegő útjába, amikor a nyo­másnak már nem képes ellen­állni, kilyukad, a levegő egy­szerre préselődik a szénfalba. Szétfeszíti. Néhány pillanatig semmit sem látunk, aztán a légáram elviszi a szénport, a kaparóban szénfolyam úszik a szállítóvágat felé. Ez is új mód­szer, Kossuth-bányán Nagy De­zsőék próbálják ki először a sű­rített levegős robbantást. Nyolcadik és tizedik szint kö­zött fekszik a 70 méteres fejtési front, fémtámok, fémsüvegek tartják a bányát. A szép vas­tag széntelepben néhány per­cig úgy tűnik, gyerekjáték dol­gozni. Aztán megváltozik .min­den: a kaparó elvitte, amit a sűrített levegő kitermelt szenet, a vájárok kézbefogják a fejtő­kalapácsot, 30—40 kilós fém­támokat igazgatnak a főte alá, a többiek lapátot ragadnak .. . Az első mozdulatok még köny- nyűek, csak a kar dolgozik. Aztán a felső testet is belelen­dítik a mozdulatba, aztán a lel­ket, az akaratot, úgy tűnik, a lapát kezükhöz nőtt, a szerszám szinte együtt izzad az ember­rel .. . Lombosi Jenő A vitában Rapi János köz­gazdász a határozatok végre­hajtásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondotta, eddig is számos, a társadalmi és gazdasági életünket egy­aránt előrevivő határozat szüle­tett, a következetes végrehajtá­sával azonban adósak marad­tunk. Példaként említette a te­rületfejlesztésre hozott rende­letek végrehajtásának vonta- tottságát, a lassú előrehala­dást. Rapi János szólt az ál­lamigazgatási szervezetekben tapasztalható bürokratizmusról, a hivatalnokszellem káros ha­tásáról. Mészáros András, az MSZMP Pécs városi Bizottságának gaz­daságpolitikai osztályvezetője elmondotta, hogy a kongresz- szuson a pártvezetők az egész párttagság, a magyar nép vé­leményének ismeretében sze­retnének a kongresszusnak je­lentést tenni. Nemcsak az el­múlt négy esztendő, hanem a felszabadulásunk óta eltelt harminc esztendő munkájáról, előrehaladásunkról. Ezért is fontos, hogy ki-ki a munkahe­lyének leglényegesebb problé­máit elmondja, a PTV-nél pél­dául egyik legfontosabb kér­dés, a tervezők mit tehetnének a beruházások hatékonyságá­nak növelése érdekében. Mischl Róbert, a vállalat igazgatója a végrehajtás fon­tosságát hangsúlyozta. Eddig is jók voltak az irányelvek, a ha­tározatok, a következő idők­ben azon dől el minden, ho­gyan hajtjuk ezeket végre. Az irányelveket és majd a kong­resszus határozatait is alkal­mazni kell a PTV-re, minden párttagra, valamennyi dolgo­zóra. A PTV-nél például a két­ségtelen eredmények ellenére is fokozni kell a vállalat társa­dalmi hasznosságát, javítani kell a hatékonyságot. Bűnös mulasztás lenne olyan nagy szellemi értéket, mint a PTV- nél koncentrálódott, nem a maximális hatékonysággal fog­lalkoztatni. Dr Soós József, a PTV igaz­gatási osztályának vezetője ér­dekes gondolatot vetett fel a beruházási tevékenység javítá­sával kapcsolatban. Azonos ér­dekeltségi rendszert kellene al­kalmazni a beruházónál, ter­vezőnél és kivitelezőnél csak­úgy, mint a beruházást bonyo­lító vállalatnál, és ki-ki csak ak­kor érvényesíthetné érdekeit, ha a beruházás elkészült, az min­den tekintetben megfelel a vá­rakozásnak. A vita után került sor a' veze­tőségválasztásra: a PTV pórt- alapszervezetének új titkára Ra­pi János közgazdász. A vezető­ségbe négy új fiatal vezetőt vá­lasztott a tagság: Megyes Jó­zsef üzemmérnök, Szalai László technikus, Szokolai Imre köz­gazdász és Gáspár Ferenc üzemmérnök személyében. L. J. 100000 óra társadalmi munka Az Oroszlányi Szénbánya Vál­lalatnál dolgozó több mint 200 szocialista brigád a kongresz- szusi verseny első szakaszában nemcsak a termelésben ért el kimagasló eredményeket, ha­nem társadalmi munkában is. Elsősorban lakóhelyük fej­lesztéséhez járultak hozzá. Oroszlányban szinte nincs egyet­len olyan új létesítmény sem, ahol ne dolgoztak volna. A vá­rosi tanács több mint 40 bá­nyászbrigádot tüntetett ki em­lékplakettjével. Az oroszlányi szocialista bri­gádok a kongresszusi verseny első szakaszában a vállalt 50 000 helyett több mint 100 000 óra társadalmi munkát teljesí­tettek. Az ez évi felajánlások­hoz már megkezdték a szerző­déskötéseket: íme, ez lett a hulladékból...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom