Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-13 / 12. szám

1 a Életek megrontöja: Z ALKOHOL Naponta négy liter bor Nem bűnözők, betegek Csak Pomáz a biztos pont K. Z., 30 esztendős, nősülés előtt álló fiatalember, pincér, 2000 forintot, keresete felét költötte szeszre havonta. Mint mondja, egyre nagyobb ada­gok elviselésére tette képessé szervezetét: három-négy liter bort és nyolc-tíz' fél konyakot is elfogyasztott naponta. Édes­anyja kérésére, munkatársai biztatására négyszer vett részt elvonókúrán, több-kevesebb eredménnyel, ugyanis nem vált antialkoholistává. Az orvoso­kat gyakran elgondolkoztatta: szervezete rendkívül jól meg­birkózott az alkohol ártalmai­val, a kezelések K. Z.-nál csak különlegesen nagy adag gyógyszerrel keltettek borzon­gást . . . Az ital magabiztossá tett — Miért ivott? — A szesz magabiztossá tett. Vonzott a nagyvilági élet, az előkelő társaság, a szép nők, gazdag külföldiek ... Aztán nagyjából ugyanezzel a társasággal ismét találko­zott K. Z. a Pomázi Munka- therápiás Intézetben, ahol az alkoholisták fokozatos rehabi­litációjával foglalkoznak orvo­sok, pszichológusok, ápolók. Az intézetben az átlag három-öt hónapig tartó komplex kezelés befejezése után az elbocsátott beteget (alkoholistát) az inté­zet mezőgazdasági üzeme al­kalmazza. A szállás ingyenes, a betegek étkezéséhez hozzá­járul az állam, ingyen munka­ruhát adnak és a kezeltek az ápolók felügyelete mellett na­ponta kétszer beveszik az Antaethyl tablettát. — A társadalom minden ré­tegéből vannak ott betegek — folytatja K. Z. — Az intézet vezetői a munka után sport- és kulturális foglalkozásokat is szerveztek. Esténként együtt nézhettük a tv-t, ki-ki sakkoz­hatott, olvasgathatott, beszél­gethetett, egy-egy pohár üdí­tőital, cola mellett. — Miben látja a Pomázi Munkatherápiás Intézet hasz­nát? — Abban, hogy gyógyít és nevel egyszerre. „Magunk kö­zött" vagyunk, könnyen oldó­dik az ember nyelve. Előbb- utóbb rájövünk arra: semmi értelme az ivásnak, és onnan kikerülve új életet, tiszta la­Ma este: • • On kérdez, mi válaszolunk A nagy népszerűségnek ör­vendő „Sárga fény” közlekedési sorozat közlekedési fórumot rendez ma — hétfőn este — 18 órai kezdettel Pécsett a Fegy­veres Erők Klubja színházter­mében, a legilletékesebbek vár­ják az érdeklődők kérdéseit. Kovács Jenő r. alezredes, a Megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési osztályának vezető­je, a Megyei Közlekedési és Balesetelhárítási Tanács ügyve­zető elnöke, Litvánéi Tibor, az ATI vezetője, az MKBT oktatási szakbizottságának elnöke, dr. Kamarás István, a Pécsi Járás- bíróság elnöke, az MKBT jogi szakbizottságának elnöke, Te- mesi Ferenc, a KPM Közúti Igazgatóságának vezetője, az MKBT elnökségének tagja, va­lamint Lovas Attila, a Városi Tanács építési és közlekedési osztályának közlekedési főmér­nöke, a Pécs városi KBT for­galomszervezési szakbizottságá­nak elnöke válaszolnak a feltett kérdésekre. □Hétfői pót kezdhetünk. Kiszakítva a nem ivók társadalmából és az ivókéból is, amolyan harma­dik csoportot alkot a pomázi közösség: a gyógyuló, az ivás- fcól kiábrándult ivókét. Mert számtalan hibájával, gyönge- ségével együtt az alkoholista is ember, aki megértésre, ba­ráti szóra, közösségre vágyik. Segítsen a közösség! — Tudja, van valami ész­bontó ellentmondás nálunk az alkoholisták és a nem ivók tá­bora között. A társadalom, a munkahelyi közösségek arány­lag jól elviselik az ivó, a rend­szeresen ivó embertársaikat. Csők akkor nyúlnak erélyes eszközökhöz, ha az alkoholista kirívó cselekedeteivel már tűr­hetetlenné teszi a körülménye­ket. Pedig akkor már leg­többször késő! — mondja el- komorodva K. Z. — Aztán: az elvonókúra, a kezelés után visszatért saját munkatársukat, szomszédjukat, sőt, családtagjukat is nagy- nagy ellenszenvvel fogadják. Megbélyegzettnek tekintik, szinte bűnözőnek, aki letöltöt­te ugyan a büntetését, de ... — Mindez nagyon megne­hezíti a gondos gyógykezelés utáni teljes rehabilitációt. Ki­közösítené válik az egyén, hi­szen nem fogadja be teljes mértékben a nem ivók társa­dalma, az ivók pedig nem tartják többé megbízható ha­vernak. Lényegében a nem ivó többi munkatárs az elvonókú­rával látja bizonyítottnak, hogy a szaki alkoholistává vált. Odáig már nem jutnak el a következtetésükben — és ép­pen ez lenne a józanok okos álláspontja —, hogy a súlyos betegségéből gyógyult munka­társukat éppen a közösség rendkívül nagy hatású befoga­dóerejével kellene szívükre ölelni. — A pomázi intézet vezetői igyekeznek segíteni ápoltjai­kat — mondja K. Z. — Azzal, hogy a kezelés után még hó­napokig engedélyezik az inté­zet gazdaságában dolgozni a volt alkoholistát. Megszokhatja a nem ivók józan közösségét (sorstársaiét), jelleme erősödik, csiszolódik a normális életre, akaraterejét edzi. Aztán, ha már elég szilárd a cél, hogy nem iszom! — a Pomázi Mun­katherápiás Intézet segít az elhelyezkedésében. — De miért csak az intézet a biztos pont? (Kulcsár) (Folytatjuk) Szepesi György szerelmei a foci és o színház Egyhetes szabadságát töltöt­te Pécsett Szepesi György, a Magyar Rádió főmunkatársa. Pihenni jött, de szinte minden napra jutott valami program. Az estéket azonban a színház­ban töltötte, mert Szepesi a „labdarúgás szerelmese" köz­tudottan a színház szerelmese is. — Bárhol, bármilyen színház­zal rendelkező városban járok, akár itthon, akár külföldön, a programot mindig igyekszem úgy megtervezni, hogy abba a színház is beleférjen — mond­ja. — Milyen benyomása alakult ki a pécsi társulatról? — Az első, ami igen megfo­gott, a színházi fegyelem, a fe­gyelmezett előadások. Nem volt a színpadon semmi felesleges mozdulat, s ami külön meg­lepett, mind a Hoffmann me­séi, mind a Zára előadásán, a tömegjelenetek kidolgozottsága, a tömegek precíz „műkö­dése”. Persze mindezen túl — s ezt nem udvariasságból mon­dom — egészében, maguk az előadások nagyszerűek voltak. — Sárospataky István szemé­lyében ismét egy fiatal írót is­mertem meg. Nagyon tetszik az a törekvés, hogy fiatal, te­hetséges szerzők színpadot kapnak Természetesen Pécsett nem lehet kihagyni a balettet sem. A „Balettek fehérben” előadása is bebizonyította, hogy nem hiába világhírű az együttes. Uhrik Dóra művésze­te egyszerűen lenyűgözött. — Külföldi útjai során melyek voltak a legemlékezetesebb színházi élményei? — Volt az életemben egy olyan szakasz, mikor „hivatal­ból" tudósítottam színházi ese­ményekről. Igen emlékezetes számomra a Royal Festival Hall megnyitásáról adott közvetítés 1953-ban. Annál is inkább, mert ez egybeesett az angol­magyarral, a legendás 6:3-as magyar győzelemmel. Aztán a Bécsi Operaház háború utáni első előadásának, a Figaró há­zasságának közvetítése, a Pá­rizsi Olimpia Színpad-ról adott közvetítés 1956 júniusában. És természetesen számtalan olyan színházi élmény, előadás, me­lyen „csak nézőként” vettem Jujujuj ... Ajajaj . .. hoplap- la .. . Nehéz dolog ezután szá­mokkal folytatni egy báli tudó­sítást, mégis megkísérlem, mi­után ebben az igazán vidám és felszabadult hangulatban is si­került szót érteni Becker Antal­lal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének titkárával: — Az országban 220 000 né­metajkú él, közülük 50 ezren Baranyában . . . talán ezérL is ilyen nagy a pécsi sváb-bálok sikere... Ez volt az idén az országban az első, Pécsett is rendezünk még kettőt ezen kí­vül — de jegyet már nem kap­ni rá . . . Áll a bál. Az isten tudja há­nyadik, Becker Antal is csak ar­ra emlékszik, hogy valamikor hatvankettőben a lovardában rendezték az elsőt... A lovar­da nem volt praktikus és ké­nyelmes, de nagy volt, most oz 50000 németajkú Baranyában Az első bál a lovardában Olimpia praktikus és kényel­mes — de kicsi. Szombaton háromszázötvenen mulattak ott és még kétszer három százötve­nen jelentették be magukat, a következő mulatságokra . . . Farmernadrág, fejkendő, pöttyös ruha, jőger-viselet, fe­hér ing és garbó, csodálatos szemű lány félig matróz-öltö­zékben, nemes prémes belépős hölgy . .. Áll a bál. Az étteremben Krachenfelzet Sebestyén zene­kara fújja a talpalávalót, az Olimpia eszpresszóban pedig Szécsei János zenekara keveri igen harmonikusan a beat-et a folklór muzsikával és a „né- metes beütésű" tánczenével. A fiatalabbak ide — mármint a presszóba — az idősebbek oda vándoroltak inkább —, végül is mindenki megkapta a ma­gáét . .. Áll a bál. — Sprechen Sie Deutsch? — Mi van? — Sprechen Sie Deutsch? Ja ... ... Ja persze ez a Lőrinc, a pécsi rádió német szekciójának riportere ... pardon .. . Érdekes módon a kollégám­nak a jelenlévők körülbelül egy­negyede köszönt. Erb Jánosnak hívják . . . Erb Jánosnak ... és fotóriporter. . . — D. Kónya — Újabb zenés darab... A Lokomotív GT Komlón Fiatalodott az együttes... Most jöttek Amerikából. Ere­detiben is átélhették a Képzelt riport egy amerikai popfeszti­válról körülményeit. Pár hónapja az országot járják, le­het ezeket a fellépéseket be­mutatkozásnak is nevezni, hi­szen új taggal gyarapodott az együttes: Karácsony János gi­táros személyében, aki Bartha helyébe lépett, mivel ő úgy gondolta, jobban jár, ha Los Angelesben marad. Terveikről, nagylemezeikről és a változá­sukról az együttes vezetőjét Laux Józsefet kérdeztem meg. — Remélem nem mondják azt, hogy az együttesre nem vet jó fényt a Bartha „ügy”, ne­künk semmi közünk hozzá, mondhatom, hogy jobb gitárost szereztünk, és jobb énekest Ka­rácsony személyében, aki a Ge­neráltól jött át hozzánk. Fiata­lítottuk az együttest vele. — Melyek voltak a legsike­resebb számaik? — Főleg azok, amelyek Ko­vács Kati nagylemezének szá­mai: a Szólj rám ha hangosan énekelek, valamint az Eső és én című dalok. — Mikor jelenik meg új nagylemezük a Kovács Katién kívül? — Már dolgozunk rajta, ta­lán márciusra lesz belőle vala­mi. Ha ezt a turnét befejéz-. zük, visszatérünk a Vígszínház­ba, ahol a „Popfesztivált” csi­náljuk. Tervbe vettük egy új zenés darab megírását, remél­jük lesz akkora sikere mint az előzőnek. — Befolyásolja-e zenéjüket a sok külföldi turné? — Nem kétséges. Kint Ame­rikában úgy beszéltek rólunk, mint a „fekete magyarokról” — vagyis, hogy hasonlít a ze­nénk a négerekéhez. Ennél na­gyobb elismerés nem is kell. Volt amikor megtréfáltak min­ket kint, legalábbis mi úgy'vet­tük. Telefonon megkerestek, hogy pár szót mondjak az együttesről, közben pedig egye­nesen ment az adás a rádió­ba. — Milyen érzés végre itthoni közönség előtt játszani? — Nagyon jó. örömmel fo­gadnak minket, úgy érzem lesz és van is sikerünk. Szombaton még Baján léptünk fel, vasár­nap Komlón, hétfőn pedig már Zalaegerszegen leszünk. Bódy Ágnes l részt — Leningrádtól New Yorkig .. . T. Simon István A Dorottya nyitásra készül A Dorottyát Kaposvár leg­öregebb, s legújabb vendég- fogadóját szilveszterkor még csak kívülről nézhették a város lakói. Nyitására bezárása — 1790 — óta több határidőt is kitűztek. A legújabb februárra szól s az előkészületekből ítél­ve ez már végleges. Az új gazda, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat felvette már a személyzet nagy részét is. A szálloda szobáiban már ott a berendezés, s a hátsó termek is tele vannak bútorral. Az étterem, az ételbár, a sörö­ző, a bár és drinkbár székeit, asztalait még kartonpapír védi. Az átalakítás — az új bútorok­kal együtt — körülbelül ötven­millió forintba kerül. Nemcsak arra törekedtek, hogy helyreállítsák a régi épü­letet. A század eleji hangulatot igyekeztek megőrizni, úgy, hogy a vendégek kényelmét és a személyzet munkáját korszerű eszközök szolgálják. Az 1911- ben elkészüt Hotel Turul pi­henőhely volt a városban. Dél­előttönként újságot olvastak, beszélgettek itt egy pohár bor vagy kávé mellett az emberek. Az épület szerkezete alapve­tően most is meghatározza az egyes termek funcióját. Ezek a termek azonban a ma ízlésének megfelelően kaptak tapétaborí­tást, bútorokat. S a felújított vendégfogadó neve megint vál­tozik. Korábban Pannóniának akarták keresztelni, de az ötle­tet elvetették. Szóba került a szép fekvésű táj, a Zselic is.' Végül a Csokonai teremtette, csinosnak éppen nem mond­ható Dorottyáról kapta a nevét, „mert a női név mindig szeren­csét hoz egy szállodának”. — Ennek az „öreglánynak” a kora megmaradt. Fiatalítani eredményesen aligha lehetett volna. De a ráncokat eltüntet­tük. Az újságíró még sörözött a régi Béke — bezárása előtt így hívták — öreg asztalai mellett. Most megelepődve veszi tudo­másul, hogy sokkal nagyobb ez az épület, mint amekkora a képzeletében élt. Nem járt még a nagyteremben, s csodálja a hófehér falakat, a terem han­gulatát és élvezi szinte stúdió­szerű csendjét. Az épület 28 ezer légköb­méter. Akkora, mint a buda­pesti Olimpia Szálloda. Ezt a folyosólabirintussal teli épületet a Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat decemberben mű­szakilag átadta. Az építők után legalább húsz vállalat munká­sai dolgoztak a házban, üte­mes, gyors munka folyik a nyi­tás előtt, de sok még a tenni­való. Az épület mögött, a régi platánok alatt is eltűnt a sze­métdomb. Apró bokszok ke­rültek ide, s ha ismét lombot öltenek a fák, megnyílik a Do­rottya sörkertje. Ez újabb szín­folt lesz a városban. Jffi ’ í $ 1 ® I & JF $ I ||||| .syv.v.v'fl v.v^l .... | §| ft* ...... ....... ...... ..... ...... ......

Next

/
Oldalképek
Tartalom