Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-13 / 12. szám
1 a Életek megrontöja: Z ALKOHOL Naponta négy liter bor Nem bűnözők, betegek Csak Pomáz a biztos pont K. Z., 30 esztendős, nősülés előtt álló fiatalember, pincér, 2000 forintot, keresete felét költötte szeszre havonta. Mint mondja, egyre nagyobb adagok elviselésére tette képessé szervezetét: három-négy liter bort és nyolc-tíz' fél konyakot is elfogyasztott naponta. Édesanyja kérésére, munkatársai biztatására négyszer vett részt elvonókúrán, több-kevesebb eredménnyel, ugyanis nem vált antialkoholistává. Az orvosokat gyakran elgondolkoztatta: szervezete rendkívül jól megbirkózott az alkohol ártalmaival, a kezelések K. Z.-nál csak különlegesen nagy adag gyógyszerrel keltettek borzongást . . . Az ital magabiztossá tett — Miért ivott? — A szesz magabiztossá tett. Vonzott a nagyvilági élet, az előkelő társaság, a szép nők, gazdag külföldiek ... Aztán nagyjából ugyanezzel a társasággal ismét találkozott K. Z. a Pomázi Munka- therápiás Intézetben, ahol az alkoholisták fokozatos rehabilitációjával foglalkoznak orvosok, pszichológusok, ápolók. Az intézetben az átlag három-öt hónapig tartó komplex kezelés befejezése után az elbocsátott beteget (alkoholistát) az intézet mezőgazdasági üzeme alkalmazza. A szállás ingyenes, a betegek étkezéséhez hozzájárul az állam, ingyen munkaruhát adnak és a kezeltek az ápolók felügyelete mellett naponta kétszer beveszik az Antaethyl tablettát. — A társadalom minden rétegéből vannak ott betegek — folytatja K. Z. — Az intézet vezetői a munka után sport- és kulturális foglalkozásokat is szerveztek. Esténként együtt nézhettük a tv-t, ki-ki sakkozhatott, olvasgathatott, beszélgethetett, egy-egy pohár üdítőital, cola mellett. — Miben látja a Pomázi Munkatherápiás Intézet hasznát? — Abban, hogy gyógyít és nevel egyszerre. „Magunk között" vagyunk, könnyen oldódik az ember nyelve. Előbb- utóbb rájövünk arra: semmi értelme az ivásnak, és onnan kikerülve új életet, tiszta laMa este: • • On kérdez, mi válaszolunk A nagy népszerűségnek örvendő „Sárga fény” közlekedési sorozat közlekedési fórumot rendez ma — hétfőn este — 18 órai kezdettel Pécsett a Fegyveres Erők Klubja színháztermében, a legilletékesebbek várják az érdeklődők kérdéseit. Kovács Jenő r. alezredes, a Megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési osztályának vezetője, a Megyei Közlekedési és Balesetelhárítási Tanács ügyvezető elnöke, Litvánéi Tibor, az ATI vezetője, az MKBT oktatási szakbizottságának elnöke, dr. Kamarás István, a Pécsi Járás- bíróság elnöke, az MKBT jogi szakbizottságának elnöke, Te- mesi Ferenc, a KPM Közúti Igazgatóságának vezetője, az MKBT elnökségének tagja, valamint Lovas Attila, a Városi Tanács építési és közlekedési osztályának közlekedési főmérnöke, a Pécs városi KBT forgalomszervezési szakbizottságának elnöke válaszolnak a feltett kérdésekre. □Hétfői pót kezdhetünk. Kiszakítva a nem ivók társadalmából és az ivókéból is, amolyan harmadik csoportot alkot a pomázi közösség: a gyógyuló, az ivás- fcól kiábrándult ivókét. Mert számtalan hibájával, gyönge- ségével együtt az alkoholista is ember, aki megértésre, baráti szóra, közösségre vágyik. Segítsen a közösség! — Tudja, van valami észbontó ellentmondás nálunk az alkoholisták és a nem ivók tábora között. A társadalom, a munkahelyi közösségek aránylag jól elviselik az ivó, a rendszeresen ivó embertársaikat. Csők akkor nyúlnak erélyes eszközökhöz, ha az alkoholista kirívó cselekedeteivel már tűrhetetlenné teszi a körülményeket. Pedig akkor már legtöbbször késő! — mondja el- komorodva K. Z. — Aztán: az elvonókúra, a kezelés után visszatért saját munkatársukat, szomszédjukat, sőt, családtagjukat is nagy- nagy ellenszenvvel fogadják. Megbélyegzettnek tekintik, szinte bűnözőnek, aki letöltötte ugyan a büntetését, de ... — Mindez nagyon megnehezíti a gondos gyógykezelés utáni teljes rehabilitációt. Kiközösítené válik az egyén, hiszen nem fogadja be teljes mértékben a nem ivók társadalma, az ivók pedig nem tartják többé megbízható havernak. Lényegében a nem ivó többi munkatárs az elvonókúrával látja bizonyítottnak, hogy a szaki alkoholistává vált. Odáig már nem jutnak el a következtetésükben — és éppen ez lenne a józanok okos álláspontja —, hogy a súlyos betegségéből gyógyult munkatársukat éppen a közösség rendkívül nagy hatású befogadóerejével kellene szívükre ölelni. — A pomázi intézet vezetői igyekeznek segíteni ápoltjaikat — mondja K. Z. — Azzal, hogy a kezelés után még hónapokig engedélyezik az intézet gazdaságában dolgozni a volt alkoholistát. Megszokhatja a nem ivók józan közösségét (sorstársaiét), jelleme erősödik, csiszolódik a normális életre, akaraterejét edzi. Aztán, ha már elég szilárd a cél, hogy nem iszom! — a Pomázi Munkatherápiás Intézet segít az elhelyezkedésében. — De miért csak az intézet a biztos pont? (Kulcsár) (Folytatjuk) Szepesi György szerelmei a foci és o színház Egyhetes szabadságát töltötte Pécsett Szepesi György, a Magyar Rádió főmunkatársa. Pihenni jött, de szinte minden napra jutott valami program. Az estéket azonban a színházban töltötte, mert Szepesi a „labdarúgás szerelmese" köztudottan a színház szerelmese is. — Bárhol, bármilyen színházzal rendelkező városban járok, akár itthon, akár külföldön, a programot mindig igyekszem úgy megtervezni, hogy abba a színház is beleférjen — mondja. — Milyen benyomása alakult ki a pécsi társulatról? — Az első, ami igen megfogott, a színházi fegyelem, a fegyelmezett előadások. Nem volt a színpadon semmi felesleges mozdulat, s ami külön meglepett, mind a Hoffmann meséi, mind a Zára előadásán, a tömegjelenetek kidolgozottsága, a tömegek precíz „működése”. Persze mindezen túl — s ezt nem udvariasságból mondom — egészében, maguk az előadások nagyszerűek voltak. — Sárospataky István személyében ismét egy fiatal írót ismertem meg. Nagyon tetszik az a törekvés, hogy fiatal, tehetséges szerzők színpadot kapnak Természetesen Pécsett nem lehet kihagyni a balettet sem. A „Balettek fehérben” előadása is bebizonyította, hogy nem hiába világhírű az együttes. Uhrik Dóra művészete egyszerűen lenyűgözött. — Külföldi útjai során melyek voltak a legemlékezetesebb színházi élményei? — Volt az életemben egy olyan szakasz, mikor „hivatalból" tudósítottam színházi eseményekről. Igen emlékezetes számomra a Royal Festival Hall megnyitásáról adott közvetítés 1953-ban. Annál is inkább, mert ez egybeesett az angolmagyarral, a legendás 6:3-as magyar győzelemmel. Aztán a Bécsi Operaház háború utáni első előadásának, a Figaró házasságának közvetítése, a Párizsi Olimpia Színpad-ról adott közvetítés 1956 júniusában. És természetesen számtalan olyan színházi élmény, előadás, melyen „csak nézőként” vettem Jujujuj ... Ajajaj . .. hoplap- la .. . Nehéz dolog ezután számokkal folytatni egy báli tudósítást, mégis megkísérlem, miután ebben az igazán vidám és felszabadult hangulatban is sikerült szót érteni Becker Antallal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének titkárával: — Az országban 220 000 németajkú él, közülük 50 ezren Baranyában . . . talán ezérL is ilyen nagy a pécsi sváb-bálok sikere... Ez volt az idén az országban az első, Pécsett is rendezünk még kettőt ezen kívül — de jegyet már nem kapni rá . . . Áll a bál. Az isten tudja hányadik, Becker Antal is csak arra emlékszik, hogy valamikor hatvankettőben a lovardában rendezték az elsőt... A lovarda nem volt praktikus és kényelmes, de nagy volt, most oz 50000 németajkú Baranyában Az első bál a lovardában Olimpia praktikus és kényelmes — de kicsi. Szombaton háromszázötvenen mulattak ott és még kétszer három százötvenen jelentették be magukat, a következő mulatságokra . . . Farmernadrág, fejkendő, pöttyös ruha, jőger-viselet, fehér ing és garbó, csodálatos szemű lány félig matróz-öltözékben, nemes prémes belépős hölgy . .. Áll a bál. Az étteremben Krachenfelzet Sebestyén zenekara fújja a talpalávalót, az Olimpia eszpresszóban pedig Szécsei János zenekara keveri igen harmonikusan a beat-et a folklór muzsikával és a „né- metes beütésű" tánczenével. A fiatalabbak ide — mármint a presszóba — az idősebbek oda vándoroltak inkább —, végül is mindenki megkapta a magáét . .. Áll a bál. — Sprechen Sie Deutsch? — Mi van? — Sprechen Sie Deutsch? Ja ... ... Ja persze ez a Lőrinc, a pécsi rádió német szekciójának riportere ... pardon .. . Érdekes módon a kollégámnak a jelenlévők körülbelül egynegyede köszönt. Erb Jánosnak hívják . . . Erb Jánosnak ... és fotóriporter. . . — D. Kónya — Újabb zenés darab... A Lokomotív GT Komlón Fiatalodott az együttes... Most jöttek Amerikából. Eredetiben is átélhették a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról körülményeit. Pár hónapja az országot járják, lehet ezeket a fellépéseket bemutatkozásnak is nevezni, hiszen új taggal gyarapodott az együttes: Karácsony János gitáros személyében, aki Bartha helyébe lépett, mivel ő úgy gondolta, jobban jár, ha Los Angelesben marad. Terveikről, nagylemezeikről és a változásukról az együttes vezetőjét Laux Józsefet kérdeztem meg. — Remélem nem mondják azt, hogy az együttesre nem vet jó fényt a Bartha „ügy”, nekünk semmi közünk hozzá, mondhatom, hogy jobb gitárost szereztünk, és jobb énekest Karácsony személyében, aki a Generáltól jött át hozzánk. Fiatalítottuk az együttest vele. — Melyek voltak a legsikeresebb számaik? — Főleg azok, amelyek Kovács Kati nagylemezének számai: a Szólj rám ha hangosan énekelek, valamint az Eső és én című dalok. — Mikor jelenik meg új nagylemezük a Kovács Katién kívül? — Már dolgozunk rajta, talán márciusra lesz belőle valami. Ha ezt a turnét befejéz-. zük, visszatérünk a Vígszínházba, ahol a „Popfesztivált” csináljuk. Tervbe vettük egy új zenés darab megírását, reméljük lesz akkora sikere mint az előzőnek. — Befolyásolja-e zenéjüket a sok külföldi turné? — Nem kétséges. Kint Amerikában úgy beszéltek rólunk, mint a „fekete magyarokról” — vagyis, hogy hasonlít a zenénk a négerekéhez. Ennél nagyobb elismerés nem is kell. Volt amikor megtréfáltak minket kint, legalábbis mi úgy'vettük. Telefonon megkerestek, hogy pár szót mondjak az együttesről, közben pedig egyenesen ment az adás a rádióba. — Milyen érzés végre itthoni közönség előtt játszani? — Nagyon jó. örömmel fogadnak minket, úgy érzem lesz és van is sikerünk. Szombaton még Baján léptünk fel, vasárnap Komlón, hétfőn pedig már Zalaegerszegen leszünk. Bódy Ágnes l részt — Leningrádtól New Yorkig .. . T. Simon István A Dorottya nyitásra készül A Dorottyát Kaposvár legöregebb, s legújabb vendég- fogadóját szilveszterkor még csak kívülről nézhették a város lakói. Nyitására bezárása — 1790 — óta több határidőt is kitűztek. A legújabb februárra szól s az előkészületekből ítélve ez már végleges. Az új gazda, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat felvette már a személyzet nagy részét is. A szálloda szobáiban már ott a berendezés, s a hátsó termek is tele vannak bútorral. Az étterem, az ételbár, a söröző, a bár és drinkbár székeit, asztalait még kartonpapír védi. Az átalakítás — az új bútorokkal együtt — körülbelül ötvenmillió forintba kerül. Nemcsak arra törekedtek, hogy helyreállítsák a régi épületet. A század eleji hangulatot igyekeztek megőrizni, úgy, hogy a vendégek kényelmét és a személyzet munkáját korszerű eszközök szolgálják. Az 1911- ben elkészüt Hotel Turul pihenőhely volt a városban. Délelőttönként újságot olvastak, beszélgettek itt egy pohár bor vagy kávé mellett az emberek. Az épület szerkezete alapvetően most is meghatározza az egyes termek funcióját. Ezek a termek azonban a ma ízlésének megfelelően kaptak tapétaborítást, bútorokat. S a felújított vendégfogadó neve megint változik. Korábban Pannóniának akarták keresztelni, de az ötletet elvetették. Szóba került a szép fekvésű táj, a Zselic is.' Végül a Csokonai teremtette, csinosnak éppen nem mondható Dorottyáról kapta a nevét, „mert a női név mindig szerencsét hoz egy szállodának”. — Ennek az „öreglánynak” a kora megmaradt. Fiatalítani eredményesen aligha lehetett volna. De a ráncokat eltüntettük. Az újságíró még sörözött a régi Béke — bezárása előtt így hívták — öreg asztalai mellett. Most megelepődve veszi tudomásul, hogy sokkal nagyobb ez az épület, mint amekkora a képzeletében élt. Nem járt még a nagyteremben, s csodálja a hófehér falakat, a terem hangulatát és élvezi szinte stúdiószerű csendjét. Az épület 28 ezer légköbméter. Akkora, mint a budapesti Olimpia Szálloda. Ezt a folyosólabirintussal teli épületet a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat decemberben műszakilag átadta. Az építők után legalább húsz vállalat munkásai dolgoztak a házban, ütemes, gyors munka folyik a nyitás előtt, de sok még a tennivaló. Az épület mögött, a régi platánok alatt is eltűnt a szemétdomb. Apró bokszok kerültek ide, s ha ismét lombot öltenek a fák, megnyílik a Dorottya sörkertje. Ez újabb színfolt lesz a városban. Jffi ’ í $ 1 ® I & JF $ I ||||| .syv.v.v'fl v.v^l .... | §| ft* ...... ....... ...... ..... ...... ......