Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-28 / 354. szám
2 Dunántúlt napló 1974. december 28,. szombat Beteglátogatási tilalom a kórházakban Járványos influenza Az északról érkező, A—2 vírus okozta járványos influenza a napokban Baranyát is elérte. Karácsony előtt még csak szórványosan fordultak elő megbetegedések, a kettős ünnep alatt azonban 3 ezerre nőtt az influenzás panaszokkal orvoshoz fordulók száma. Kisebb gócok alakultak ki, így elsők közt a Mohácsi Kórház fekvőbetegei között lobbant fel influenzás fertőzés, s emiatt már a múlt héten beteglátogatási tilalmat rendeltek el. Ugyanakkor — a kórházakban, klinikákon ápolt betegek védelme érdekében — tegnaptól Pécs és Baranya valamennyi fekvőbeteg-ellátó intézményében megtiltották a látogatást. A Baranya megyei KÖJÁL tájékoztatása szerint az influenzás betegek mindössze 25—30 százaléka gyermek, a járvány zömmel a felnőtt korosztályt érinti. Bár szövődmény szerencsére ritkán kíséri a fertőzést, az A-2 okozta vírusos influenza súlyos panaszokat, magas lázat, stb idéz elő. Orvosi vélemény szerint kockázatos a betegséget lábon kihordani, „házi gyógyszerekkel" kezelni. Fontos, hogy a betegek néhány napot ágyban töltsenek, vagy legalábbis kerüljék a zsúfolt helyeket — maguk és embertársaik érdekében. Jelenleg csupán fálszázra tehető a kórházakban fezeit influenzások száma, a járvány tetőzése azonban még ezután várható. A Szigetvári Konzervgyárban jó évet zárnak 5400 wagon „uitamin** Az export nyolcvan százaléka a szocialista országokba irányul Úgy látszik egyedül Ázsiában nincs keletje a Szigetvári Konzervgyár termékeinek, ugyanis minden más világrészre szállítanak gyümölcsbefőttől savanyúságig mindent. Az idén 5400 vagon „vitamint” raktak el, s ezzel a mennyiséggel minden eddigi rekordjukat megdöntötték. Nyugodtan beszélhetünk már múlt időben, hiszen az éves tervüket — 364 millió forintot december 5-én, a kongresszusi munkaversenyben vállalt 370 milliót pedig december 20-án teljesítették. Leállt a gyár, a dolgozók hazamentek szabadságra, s átadták helyüket karbantartóknak, leltározóknak. S külön öröm a gyárban, hogy nemcsak a mennyiségi tervüket teljesítették — illetve a kongresszusi felajánlások nyomán túlteljesítették —, hanem a különféle gyümölcsökből, savanyúságokból is arányosan jól sikerült a „téli raktározás”. Kezdjük sorrendben. Ezerki- lencszóz vagon gyümölcskon- zervet állítottak elő. Igen kiváló volt az idén a kajszi- és a szilvatermés — körtéből még a Nagykőrösi Konzervgyárba is küldtek a felesleqből —, almából, őszibarackból is volt elég. Kevés termett viszont a meggyből, cseresznyéből, szamócából. A tervezettnél több almabort készítettek, lett bőven a dzsemfélékből, ízekből. Rosszul induló szezon után jó finissel sikerült a tervezett mennyiségű főzelék- konzervet dobozolni, üvegekbe tölteni: borsóból ezer vagonnal, babból 216 vagonnal, zakusz- kából — zöldséggel, pirított Százezer név Befejeződött a földrajzi nevek gyűjtése Baranya megyében A honismereti, nyelvjárási, néprajzi gyűjtők és más önkéntes munkatársak újabb sikeréről számolhatunk be: Dél- Dunántúl megyéi között — tavalyi felhívásunk alapján — 1974 decemberében Baranya megyében is befejeződött a földrajzi nevek gyűjtése. A megye 316 községében és 4 városában mintegy 100 000 mai (élő) földrajzi nevet jegyeztek föl a gyűjtők, és fontos szerepük van a gyűjteményben azoknak az adatoknak is, amelyek a múlt századi gyűjteményekből valók, illetve a Baranya megyei Levéltár kéziratos térképeiről származnak. A települések ma is használatos bel- és külterületi neveit a gyűjtők részletes térképek segítségével azonosították a földrajzi hellyel. A nevek, névváltozatok mellett közük a gyűjtők a földrajzi helyek természetföldrajzi (domborzati, vízrajzi stb.) viszonyainak jellemzőit, valamint a művelési ágakat és ezek változásait. Tartalmazza névadattárunk a földrajzi nevek eredetére utoló adatokat és az egyes helyekhez kapcsolódó mondákat, folklór közléseket is. Számba vették a gyűjtök, hogy milyen régészeti anyag bukkant fel a kérdéses területeken. Minthogy Baranya megye a különböző nemzetiségi nyelvek és kultúrák találkozásának, egymásra hatásának immár évszázadok óta sajátos területe, — rendkívül érdekes és gazdag ímegyérvk nemzetiségi helynév-kincse. Természetes tehát, hogy a gyűjtemény a magyar helynevek mellett tartalmazza megyénk német és szerb-horvát földrajzi neveit is. Mivel a nevek átvételének kérdéseit még tanulmányozni ok kell a kutatóknak, a gyűjtők csupán arra vállalkozhattak, hogy a névhasználat alapján különítették el a párhuzamosan egymás mellett élő magyar és nem magyar neveket. A gyűjtési munkálatok előkészítését, szervezését, irányítását és ellenőrzését a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar nyelvtudományi tanszékének munkaközössége a Baranya megyei Levéltár közreműködésével végezte, illetve végzi. A gyűjtést a Pécsi Tanárképző Főiskola 120 magyarszakos hallgatója és 60 társadalmi gyűjtő (tanácsi doljozó, tanító, tanár, agronómus, középiskolai tanuló) teljesítette. Bár a hatalmas névanyag helyszíni ellenőrzése hátravan (s ezt 15 nyelvész szakember végzi el 1975-ben), a gyűjtemény a Pécsi Tanárképző Főiskola névarchívumában máris c kutatók rendelkezésére áll. Névgyűjteményünk a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságának és a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával — várhatóan — 1978-ban kerül nyomdába, és 1979-ben jelenik meg a Baranya megyei „monográfia-so- rozot"-ban. A Baranya megyei Levéltár és a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar nyelvtudományi tanszéke e helyről is köszönetét mond a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságának és mindazoknak, dkik önzetlen adatszolgáltatásukkal segítették a gyűjtők munkáját! Végül köszönjük gyűjtőink lelkes, fáradhatatlan .falujárását! Hogy páratlanul rövid idő alatt egybe gyűjtöttük Baranya megye földrajzi neveit, ez elsősorban gyűjtőink érdeme. Baranya megyei Levéltár Pécsi Tanárképző Főiskola magyar nyelvtudományi tanszéke hagymával töltött paprika olajos-paradicsomos lében — pedig most az ősszel 380 vagonnal. . A szigetváriak az idei 370 millió forintos termelésükből a nagyobb részt - 270 milliónyit — exportálják, a többi marad csak belföldön. Exportra menő legkedveltebb termékeik: za- kuszka a Szovjetunióban, a „Balaton" fantázianevű vegyesvágott savanyúság az angoloknál, a paradicsomkészítmények pedig az afrikai országokban. S végül még egy adat: a „vita- min”-export 80 százaléka a szocialista országokba utazik. Karácsony óta nappali fénybe borítja a Rákóczi utat az ezer wattos ostornyeles higanyfénycsövek sora. A póni ló hőforrás Tél az állatkertben A nemrég lehullott első hó ugyan már elolvadt a Mecseken, de az igazi tél még ezután várható. A hideg napokra felkészültek a pécsi állatkertben is. Kérdésünkre — hogy miként biztosítják a téli időszakban az állatok etetését és hideg elleni védelmét — Fülöp István, a Mecseki Kultúrpark igazgatója elmondotta, hogy a szükséges szemes- és szálastakarmányok megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre. Mint minden évben, az idén is jelentős támogatást nyújtottak a beszerzésben a megye termelőszövetkezetei és állami gazdaságai. A déligyümölcsöket hazai termésű zöldségfélékkel és gyümölcsökkel helyettesítik. A másik jelentős téli feladatot — a teleltetést és fűtést is megoldották. A majmok például központi fűtéses „lakásokban" telelnek, önálló fűtéssel biztosítják a jaguár, az oroszlán, a puma és a párduc téli nyugalmát. A hidegre fokozottan érzékeny egzotikus állatokat speciális teleltetőkbe helyezték. A már régebben működő ilyen épület mellett idén egy újabbat is létesítettek. A trópusi éghajlathoz szokott madaraknak és apró állatoknak kazánfűtéssel biztosítják a 20— 25 fokos hőmérsékletet, a többi kevésbé igényes lakó infralám- pa-fűtést kapott. Régi tapasztalatok alapján alkalmazzák természetes „fűtőtestnek" a pó- nilovakat, melyek szintén a te- leltetőkben kaptak helyet és párájukkal, testük melegével biztosítják az optimális hőmérsékletet kisebb és kényesebb lakótársaik számára. Vu Ouoc Uy, a Külföldi Kapcsolatok Bizottságának elnökhelyettese (balról az első) búcsúbeszédet mond. A „mindenütt otthon költője December 25-én, karácsony napján lett volna 50 éves Váci Mihály, ha 1970. áprilisában, vietnami utazása során az életében oly sokszor kísértő halál el nem ragadja. 1972 júliusában Vietnamban jártam. Az árvízveszélyt jelentő amerikai gátbombázások időszakában különtudósító voltam. Feladataim mellett sem hagyott nyugodni egy gondolat: vajon emlékeznek-e a két évvel korábban Hanoiban elhunyt magyar költőre. Habár tudtam, hogy egy európai ésszel nehezen felfogható méretű légiháború kellős közepén nem ildomos ilyen témával előhozakodni, mégis megpróbáltam emlékezéseket gyűjteni a költőről. Sikerült beszélnem a Szovjet- Vietnami Barátság Kórház azon orvosaival és ápolóival, akik az utolsó időszakban a költő közelében voltak. Élményeimről korábban már beszámoltam a Dunántúli Naplóban. Hadd idézzek fel egy akkor nem említett mozzanatot. Dr. Búi The Ky szívspecialista, a Váci Mihály mellett ügyeletet tartó orvoscsoport egyik tagja így kezdte emlékezését: „Miska . . ." Ilyen baráti megszólítást, ha úgy tetszik, nyelvbotlást, az udvariasság nem diktálhat. Az újonnan szerzett vietnami barátok azért becsülték és szerették meg az addig előttük bizonnyal ismeretlen magyar költőt, mert rendkívül nehéz időszakban látogatott el hozzájuk. Tragikus véletlen, hogy Váci Mihály Hanoiban hunyt el, de korántsem véletlen maga az utazás. Korábban — egészségi állapotára hivatkozva - sikerült lebeszélni az utazásról. Erről, az utolsóról nem. Versei bizonyítják, hogy utolsó időszakában milyen mélyen és őszintén foglalkoztatták a világ forradalmi mozgalmai, földünk bármely pontján támadtak is fel, s a róluk szerezhető közvetlen élmény vágya. A mellékelt képet vietnami barátaimtól kaptam. A költő ravatalánál készült, 1970. április 17-én Hanoiban, a Külföldi Kapcsolatok Bizottsága székházának földszinti nagytermében, amint a VDK jelenlévő állami és kulturális vezetői végső búcsút vesznek a költőtől. Váci Mihály verseinek népszerűsítésére ma nem szükséges mesterséges kultuszt teremteni. A „mindenütt otthon” gondolatának költője otthonra lelt a versszeretők legszélesebb táborában. Marafkó László Januártól etilént termel a TVK olefingyára A negyedik ötéves terv egyik jelentős vegyipari beruházása, a Leninváros térségében, a Tiszai Vegyi Kombinát hatodik egységeként épülő olefin-gyár a tervek szerint januárban kezdi meg az etilén termelést. A magyar—szovjet petrolkémiai egyezmény alapján mintegy hatmilliárd forintos beruházással épülő üzemben az év végén sem szünetel a munka. PÉCS SZÜLETTEK Takács Tibor, Szűcs Anna, Erős Mónika, Löcser Attila, Fűző Tünde, Ké- méndi Beatrix, Győrfi Eszter, Bá- novics Péter, Tóth Márk, Perényi Tímea, Ürmös Attila, Igaz Bertalan, Panni Szilvia, Petrinovics Csilla, Mészáros Norbert, Kismihály Erzsébet, Balázs Andrea, Lukács Norbert, Varga József, Lippóy Edit, Müller Katalin, Sebők Roland, Szauer Zoltán, Trasszer Zsolt, Gorsics Gábor, Hózsa Csaba, Orsovai Gábor, Kri- zsán Gábor, Drescher Aliz, Háber Agnes, Nagy László, Kovács Attila, Tóth Zoltán, Mammel Magdolna, Albert Flórián, Krausz Tamás, Pon- tyos Zoltán, Berkó Zsolt, Haffner Roland, Orsós Ferenc, Tóth Ferenc, Kárpáti Gábor, Badó Krisztina, Füles Ferenc, Bogdán József, Fábián Viktor, Hollósi Krisztina, Abrudbá- nyay Gabriella, Oláh Ildikó, So- mogyvári Gábor, Herke Beáta, Zengő József, Péterfai Gábor, Nagy Béla, Kosztolányi Szabolcs, Pál Viktor, Lenti Margit, Horváth Zita, Szili Dóra, Szirtes Zsolt, Rózsár Ildikó, Osztlánczi Szilvia, Haág Henrik, Marafkó Bence, Bite Erika, Kovács Zsolt, Boda Judit, Schindl Bálint, Kovács Mária, Szentes László, Panta Éva, Sándor Ágnes, Wirth Viktória, Piti Ákos, Sztankovics Viktória, Majorosi Valéria, Pauncz Adrienn, Bányai Héra. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Ivsovics Károly és Kántor Mária, Kardos Barnabás és Hufnägel Teréz, Plasszauer István és Kftntis Katalin, Istókovics József és Kenyeres Melinda, Mazár János és Csizmadia Ágnes, Pápai Ferenc és Deés Erzsébet, Kovács Gyula és Gyulai Kornélia, Ludvig János és Czigler Györgyi, Árvái Vilmos és Gesztei-Nagy Edit, Balogh Gyula és Deményi Mária, Horváth László és Miskolczi Valéria, Szívós Nándor és Ágoston Márta, Mosdósi János és Kőhegyi Erzsébet, Sipos Károly és Púnak Mária, Pincz- ke László és Szalóki Margit, Kovács József és Kelemen Anikó, Tarlósi József és Hohner Zsuzsanna, Molnár János és Marosi Ildikó, Szekeres Ferenc és Erdélyi Gyöngyi, Keresztes János és Bencze Mária, Áts Károly és Barlai Adrien, Petterman Ferenc és Proszonyák Ildikó, Erdei István és Pintarics Ilona, Koltai Dénes és Fábián Ilona, Horváth György ^ és Tihanyi Julianna, Jozip Péter és Tóth Ilona, Reiner László és Halter Judit, Krasznai Ferenc és Tóth Julianna, Tóth László és Witzl Anna, Szabó György és Györfi Magdolna, Szita Imre és Hermann Zsuzsanna,. Cséplő László és Barta Magdolna, Kaszás Lajos és Perencz Edit, Buzády Károly és Kunitz Klára, Sörlei Péter és Papp Emerencia, Czérna József és Kolonics Edit, Csik Gyula és Varga Ilona, Gondos János és Szommer Ágnes. MEGHALTAK Tamás Vendel, Járányi Béla, Németh Géza, Sütő István, Tóth Sándor, Bérces Ferenc, Győrvári Istvánná Madák Erzsébet, Verner Bá- lintné Schmidt Teréz, Horvatics Bé- láné Hock Terézia, Bakó Jánosné Komár Mária, Paragi Kálmán, Kö- vesdi Ferenc, Kiss Ferenc, Hergyo Zsigmondné Fazekas Etel, Kővári Mihály, Szekeres Ambrusné Fuchs Ilona, László Antalné Bux Regina, Tausig Salamon, Eőry László, Balogh József, Lőrinc Miklósné Kohl Erzsébet, Berta János. MOHÁCS SZÜLETTEK Marozsán Timea, König Helmut, Witzl Brigitta, Schmidt Mária, Kovács Mária, Stingier Ildikó, Vukvics Mária, Burgstaller Attila, Szalai Zsolt, Orosz Attila, Győri Adél. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Fehér János és Vincze Ilona, Vida László és Gruics Katalin, Erdélyi Sándor és Valentovics Julianna. MEGHALTAK Weintraut Józsefné Kindlein Gertrud, Schneider János, özv. Breitenbach Jánosné Marksz Julianna, özv. Weidert Józsefné Denk Verona, Garai János, Hell Teréz. Pénteken a Tiszai Vegyi Kombinát szerelői tevékenykedtek többek között csőszigetelésen, valamint a különböző berendezések rendkívül nagy gondosságot igénylő szabályozásán. Az olefinmű a feldolgozásra kerülő évi kilencszázezer tonna benzint Százhalombattáról kapja. A megközelítőleg kétszáz kilométeres szállító csővezeték már üzemel, s a benzin folyamatosan érkezik, amellyel most a tárolókat töltik fel. A Tiszai Vegyi Kombinát olefinművében termelt évi kétszázötvenezer tonna etilén felét a szovjetunióbeli kalusi kombinátban dolgozzák fel. Az etilént háromszáz kilométeres csővezetéken továbbítják a testvérüzemüknek. Ennek száztizenhét kilométeres része esik magyar területre. A vezeték hazai szakaszának tisztítása megtörtént, s jelenleg a szárítás van soron, párhuzamosan a nyomáspróbákkal. A Tiszai Vegyi Kombinát olefin-gyára a kétszázötvenezer tonna etilénen kívül többek között százhuszonötezer tonna propilént, nyolcvanezer tonna műgumi alapanyagot, valamint kétszázezer tonna pirobenzint is termel majd évente. A termékek jelentős részét a kalusi üzemben dolgozzák fel. Cserébe a Szovjetunióból olyan műanyagokat kapnak, amelyet a hazai ipar nem gyárt.
