Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-11 / 339. szám

6 Dunántúlt napló 1974. december 11., szerda Harminc éve írták... A nyilas összetartás 1944. november 26-i számában Göb- bels érdemeit méltatta: „Ha majd a háború végén a háborús érdemekről lesz szó: a német propagandaminiszter ne­ve azoké közt fog szerepelni, akik nélkülözhetetlenek voltak ebben a halálos viaskodásban. Amikor a német nép, a német vezetők példátlan és egyedül­álló teljesítményéről van szó, az övé a legelső, a legnagyob­bak között áll." A propagandaminiszter való­ban különleges teljesítményeit jól illusztrálja az általa irányí­tott sajtó szinte naponkénti bűvészmutatványa, amellyel a legsúlyosabb vereségeket is győzelemmé varázsolták. A bal­káni fasiszta front összeomlásá­ról például a következő diadal­ittas szalagcím alatt számolt be a november 29-i Új Nemzedék: „A balkáni német erők vissza­vonulása sikerült!" Egy nyugat-európai erődrend­szer elvesztése így hangzott „göbbelsül": • _ A Metz környéki védőmű­vek védörségei továbbra is megtartották állásaikat, vagy pedig a szétlőtt védelmi be­rendezésekből átküzdötték ma­gukat a szomszédos erődökbe. (összetartás, 1944. november 29.) 1944. november 30: öthasábos címmel hír és kommentár az összetartásban; ezzel a cím­mel : „Az ország népe büszke örömmel köszönti Szálasi Fe­rencet, a rendfokozat nélküli honvédet." A „büszke örömöt" kiváltó hír pedig a következő: „A Budapesti Királyi Törvény­szék Szálasi Ferencet 1937-ben megfosztotta szkv. vezérkari őr­nagyi rangjától. Az Igazság­ügymin. 1944. november 15-én az ítélet hatályát megszüntette, a Nemzetvezető katonai rangját visszanyerte. Szálasi Ferencet, személyes parancsára, régi rendfokozata helyett, mint gya­logsághoz tartozó rendfokozat nélküli honvédet a Honvédség nem tényleges állományába he­helyezem. Beregfi honvédelmi min. s. k." S egy hirdetés a Nemzeti Újság november 30-i számá­ból : „Menekült, kibombázott tisztviselőt papír- vagy virág­kereskedésbe kitűnően benősit Úrasszony, postafiók 304." Minden lap közli a mozik mű­sorát. A Fórum mozi azt is tu­datja, hogy a nézők részére modern óvóhelyet biztosít. A haza és a magyar nép felszabadítása érdekében A z Ideiglenes Nemzeti Kor- mány 1944. december 28-án hadat üzent Németor­szágnak. Az 1945. január 20-án, Moszkvában aláírt fegyverszü­neti szerződésben a magyar kormány kötelezte magát, hogy 8 nehézfegyverzettel ellátott hadosztályt szerel fel, és bo­csát a szövetséges hatalmak rendelkezésére a Németország elleni hadműveletekben. Foglalt '' fegyvert! A fegyverszüneti szerződést követően a kormány toborzási felhívást tett közzé, melyben felhívja az ország népét, hogy „Fogjon fegyvert minden ma­gyar a haza és a magyar nép felszabadítása érdekében." Mivel a magyar hadseregnek ekkor még nem volt katonai adminisztrációja, a falvakban a községi elöljáróságon, a vá­rosokban a polgármesteri hiva­talban lehetett jelentkezni. Megyénkben 1945. február 1-én jelentek meg a toborzó plakátok. Hatásáról Pécsett így számol be a szemtanú újság­író: „Alig jelentek meg a nem­zeti kormány toborzóplakátjai a város, utcáin, a társadalom máris megindult, hogy a ma­gyar nemzeti lélekben hagyo­mányos szabadságszeretet és német ellenszenv végre hadse­reg, ütőképes, a sérelmeket megtorló hadsereg formájában testesüljön meg. Alig egy nap­ja, hogy a fegyverbe hivó szó­zat elhangzott és máris megál­lapíthatjuk, hogy nagy vissz­hangra talált. A társadalom minden rétege megmozdult, hogy azt a háborút, amelyet a magyarság ezer éve kisebb- nagyobb megszakításokkal az örök és igazi ellenség, a német fenyegetés ellen vívott, újból, most igazán létünkért és fenn­maradásunkért folytassa... A jelentkezés első óráiban máris nyolcvan férfit tartottak nyilván a főlajstrom könyvben, és ti­zenhét magyar nőt, de egy­másnak adták és adják is nap­nap után a kilincset a jelent­kezők, és mint már annyiszor a magyar történelem során, a semmiből támad majd egy ma­gyar hadsereg..." ICcirtlcarftKI fonva 1945. március elejére már felállították a pécsi honvédszá­zadot. Március 3-án mutatko­zott be a pécsi polgárságnak. Erről a díszszemléről így tudó­sít az Új Dunántúl március 6-i száma: „Kart-karba fonva ment az orosz, a bolgár és a magyar tisztek csoportja végig Pécs főterén és mögöttük a magyar polgári meghívottak és a város népe, az új magyar honvéd ke­rületi parancsnok épülete felé, a Rákóczi útra. Amikor a me­net az Irgalmasok utcájából be­Kszilletik a honvédség fordult a Rákóczi útra, felriadt egy magyar honvédkürtös kürt­jén a tisztelgés jele, és az ámuló szemek előtt feltűnt egy hosszú sor magyar honvéd alakja. Feszes vigyázzba áll­tak és a sor elején a zászlótar­tó a virággal diszitett magyar nemzeti lobogóval, melyet meg­hajtott az érkezők előtt. Megilletődött néma csend támadt — a csoport megállt, az orosz, bolgár tisztek fesze­sen tisztelegtek, az emberek némán és örömkönnyekkel a szemükben, csak nézték a ké­pet . .. W m imiwfli iterBien rancsnokságot, melynek felada­ta volt a népmozgalmi nyilván­tartások vezetése, valamint az esetenkénti toborzások és soro­zások lebonyolítása. Megyénkben a hadsereg szervezése március 7-én meg­akadt. A fasiszta hadsereg át­kelt a Dráván, és nagy erőkkel Pécs felé tört. A kialakult helyzetben a 4. honvéd kerü­let parancsnoksága Bácsalmás­ra települt át. Visszatelepíté­sükre még május 20-án sem került sor. FELHÍVÁS! A demokratikus Magyarország hadserege, a honvédség újjászületik. Ez a hadsereg a magyar nép, a dolgozók hadserege lesz. Magyarok támogassátok! Felhívom a polgári lakosságot, hogy minden nála levő kincstári eredetű, katonai egyenruhát, ruhaszövetet, lábbelit, felszerelési tárgyat, ágyneműt, fegyvert, löszért és Jármüvet késedelem nélkül, önszántából bocsásson a honvédség rendelkezésére. Ez aihaiommal az áladon vagy deieM ci eredetet senki sem iDQta kérdezni A honvédség a nem kincstári eredetű hasonló cikkek felajánlását is szívesen veszi és hazafias cse­lekedetnek tekinti. Tudom, hogy különösen a lábbelik leadása a lakosság szegi- nyebb részét érinti érzékenyen, de vegye figyelembe mindenki, hogy a rajtunk átzúdult vihar után a honvédség a legszegényebb. A lenti anyagot városokban a rendőr órszobákon, honvéd őrsége­ken, vidéken a községi elöljáróságoknál kell leadni, vagy bejelenteni meg mindent az eredményes gyűjtés érdekében. A felhívás és az utasítás nem maradt eredmény nélkül. Me­gyénkben egész évben folytak a gyűjtések. A honvédség szervezéséhez hozzátartozott a katonai kór­házak felállítása, felszereléssel, gyógyszerrel való ellátása is. Ennek érdekében az alispán elrendelte, hogy a felesleges gyógyszerkészletet zár alá he­lyezzék. Ezt egy bizottság vé­gezte, mely a honvédség képvi­selőjéből, egy tisztiorvosból és egy gyógyszerészből állt. A megszervezett alakulatok élelmezése is nehézségekbe üt­között. A honvédségnek saját magának kellett gondoskodnia a beszerzésekről. Heml' fenntartás Kuszlriäban Pécs, 1945. évi március hó 4-én. Marosy László alezredes s. k. 4. kcrUlat parancsnoka. Kemény vezényszó hangzik, a zászló felemelkedik, a sor megfordul és bevonul az épü­letbe, megszületett Pécsett az új magyar hadsereg." Április 12-én a kormány újabb toborzási felhívást bo­csátott ki. A második felhí­vásra jelentkezőket már az idő­közben megszervezett kiegészí­tő parancsnokságok írták ösz- sze. A honvédelmi miniszter a pécsi 4. honvéd kerület pa­rancsnokságának vezetésével, 1945. február 1-i hatállyal Ma- rossy László alezredest nevezte ki. A kerülethez Baranya, So­mogy és Tolna megyék tartoz­tak. Ezt követően február 12-én Baranya megye területén fel­állították a 42. kiegészítő pa­A már bevonult honvédeket fel is kellett szerelni. Sem ru­ha, sem fegyver, sem egyéb katonai felszerelés nem volt. Ezért Marossy László alezredes falragaszok útján felhívta Ba­ranya lakosságát, hogy a birto­kukban levő, kincstári eredetű katonai egyenruhákat, lábbeli­ket, ágyneműket, felszerelési tárgyakat, fegyvereket, lőszere­ket bocsássák a honvédség ren­delkezésére. Az alispán is utasította a já­rások vezetőit, hogy tegyenek Objektív és szubjektív okok miatt az új demokratikus ma­gyar hadsereg nem tudott részt venni hazánk felszabadításá­ban. A felállított 1. és 6. had­osztályok Ausztriában tisztoga­tó, rendfenntartó feladatokat láttak el. Ha Baranya megyében nem is sikerült felállítani a 4. hon­véd hadoszályt, azért a bara­nyai, pécsi fiúk részt vettek az új demokratikus magyar hon­véd hadosztályok akcióiban. Példa erre az a levél, amit az Új Dunántúl szerkesztőségébe küldtek és április 8-án közölt az újság: „A volt pécsi IV. hír­adó zászlóaljnál szolgált hír­adók üzenjük hozzátartozóink­nak és ismerőseinknek, hogy élünk és jelenleg az újonnan felállított magyar hadosztályok­ban teljesítünk szolgálatot." A második világháború be­fejezése után a honvédségre új feladat várt: bekapcsolódni az ország újjáépítésébe. A saj­tó erről így tudósít: „A ruházat gyenge, a koszt silány... de dolgoznak. A katonaság részt vesz az újjáépítésben, főleg technikai vonalon ... Két hó­nap alatt Baranyában 44 583 aknát szedtek össze, ártalmat­lanítottak is, majdnem puszta kézzel, mert az eszközök hiá­nyoztak. A háború ezen útórez- gése nyolc honvéd életét vette el." Az új demokratikus honvéd­ség történetének kezdeti idő­szakához hozzátartozik még az is, hogy Berzencén rendezték meg az első honvédnapol, 1945. július 10-én. A helybeli határportyázó század és a falu­ban tartózkodó honvéd nevelői tanfolyam hallgatói rendezték, nagy sikert aratva a község la­kói között. Tegzes Ferenc KENDE SÁNDOR TUZC5CL Lánu 35. A forgós hangszóró recsegni kezdett, mintha a ludakat akar­ta volna elijeszteni a mezőről. Sok nóta szólt, csupa lelkesítő. Ilyen is: „Győz a szittya förgeteg, a rohanó sereg I..." — Szittya förgeteg I — ser- cintett az egyik tizedes. — Éppen úgy nézünk ki... — dünnyögte más, és a sapka­rózsáját előrébb húzta. — Kinézhetnénk még szeb­ben is! — Például, ahol lövöldöznek néha I — Megesik — vonogatta emez a vállát, és vonogatta más is. — Meg, a keservit! — Arra való, hogy elsüljön! — vélte a tizedesünk, s meg- paskolta a puskája nyakát. — El is sül, ha arra való... — Ott ez isten se gyalogol ennyit! — Hanem fut... Távolabb néhányon felhörög­tek, a közelben állók elhallgat­tak. A zeneszóra és a pihenőre pedig azért volt szükség, mert valami városhatárhoz értünk: rendbe kellett hoznunk magun­kat, díszbevonulás. Ez is hoz­zátartozott egy tisztességes hadgyakorlathoz. Bakancs, de­rékszíj, tölténytáska, heveder ki- suvikszolandó, bogárfeketére és nagyon gyorsan, még a sisak állszorítója is! Aztán sorakozó, vigyázz, me­netirány egyenes, nóta az élen! Az első házaknál cserdített rá hirtelen a nyári eső. Mire a térre fordultunk, a friss suviksz fekete ráncokban patakzott már az állunkon, zubbonyun­kon, nadrágunkon. De a díszlé­pést, a szobortól a nagykávé­házig, az őrnagy úr előtt, a vérrel és maszattal bélelt ba­kancsokkal, ki kellett vernünk, nótaszóra, szittya förgeteg! Járt is érte egy álló nap pi­henő. Aki nem volt éppen szol­gálatban, egyetlen parancsra kellett vigyáznia csupán: a té­ren a nagykávéház előtt, a jár­dára csak tiszt léphetett, lóhá­ton akár. Más katona lent az úttesten, ahol előzőleg a díszlé­pést verte. És nem mentem be a város­ba, nem kívánkoztam a térre. Kint szellőztettem a lábam egész nap a folyó partján, és szárítottam a kapcáimat. Ha­nyatt feküdtem, fütyörésztem az égre, hívtam a felhőket. Bodnár őrmester nem tapos­hatta végig az országutakat, nem vehetett részt a hadgya­korlaton. Félszemmel nem illett a szittya förgetegbe. Csak a lovaira volt szükség. Öt, nem tudom hová osztották be. 2. A nagygyakorlat végén, a laktanyai rend helyreállta után kaptam először szabadságot. De nem került sor arra, hogy katonatörténetekkel traktáljam az otthoniakat — nem hősköd- hettem Médinek, éppen, hogy neki nem. Aztán a fronton, rettenetes éjszakákon, reszkető magány­ban, félelmemben kezdtem gondolkozni azon, keserűen és reménytelenül, hogy szerelem-e az, ahogyan Médit otthon hagytam? Amikor berántottam magam mögött az ajtót, és otthagytam őket kettesben — még nem tudtam. Sokáig nem is őt lát­tam, vészárkok agyagába ra­gadva, hideglelősen dideregve, a fagyos rohamsisaknak döntve a homlokom, egymást váltva telepedtek oda mellém: a mo- solytalan Bodnár őrmester és a mindig mosolygó olasz a kéz­csókjaival. Tehát, hogy szerelem-e? Akkor tudtam meg, amikor megsebesültem. Vagy ponto­sabban: még ennél is egy ki­csit később. A kórházvonat a józsefváro­si pályaudvarra vánszorgott be, de nem rakodtunk ki, sejthette mindenki, hogy tovább viszik az egész szerelvényt nyugat felé. Sötét volt és hideg, a ka­romon és a fejemen kötés, s a tépett zubbonyt kínnal-keserv- vel tudtam csak magamra rán­gatni, miután kimásztam a vö­röskeresztes kocsiból, és derék­szögbe görnyedten trappogtam, amennyire csak bírtam, gyor­san, gyorsan egy fabódé vagy egy ládahegy mögé. A házfalakon ekkor már különböző méretű, fekete pla­kátok fenyegették a lakossá­got, hogy katonaszökevények és más árulók rejtegetéséért ha­lálbüntetés jár. (Folytatása következik.) Mill, hallottuk Baranyáról Kinek játszik a Pécsi Nemzeti Színház? — kérde­zi Földes Anna a Nők Lap­ja november 30-i számá­ban. Nógrádi Róbert a színház igazgatója azt mondja: a pécsieknek! A szerző egy évtizede figyelemmel kíséri a város és a színház kapcsolatát. Úgy véli, ma szívesebben fogadnak egy új magyar drámát, mint annak idején a balettot. Az érdeklődés­re jellemző, hogy tízezer­nél le kellett állítani a bér- letezést, mert különben a pénztárt be lehetett volna zárni. * A Pécsi Szimfonikus Ze­nekar a Zeneakadémia nagytermében adott hang­versenyt december 3-án. A nagysikerű bemutatkozást a rádió 3. adásában köz­vetítette. A mintegy más­fél órás műsorban Ravel, Britten és Schumann művek­kel igyekeztek megnyerni a közönség tetszését. A zene­kart Guido Aimone Mar- chand vezényelte. * „A gabona fajtakiválasz­tása olyan ősi, mint ami­lyen az embernek az a ténykedése, amikor vadfü­vek magját kiválogatta, el­vetette, hogy másik évben megintcsak a legszebbjét válogassa és vesse el" — olvashatjuk a Képes Újság­ban. Ez a munka ma már tudomány s a két oldalas riport olvasása ebből a tu­dományos munkából ad ízelítőt, bemutatja a Bólyi Állami Gazdaság nemesítő üzemét. Ősszel a kukorica betakarítása jelenti a mun­ka dandárját a feldolgozó üzemben. Fajtánként külön szedik és külön dolgozzák föl. A martonvásári fajtá­kon kívül a jugoszláv ko­operációban idekerült faj­ta termesztésével is foglal­koznak. Naponta 15—20 va­gon termény tisztítása fo­lyik a két tisztítóban, s a félkész termék 12 darab, egyenként 400 tonnás tár­házakba kerül. Az üzemet egyetlen ember egyetlen gombnyomással irányíthat­ja, ellenőrizheti a létesít­mény munkáját: a tárolók hőmérsékletét, mikor me­lyik telik meg gabonával, és egyáltalán mi történik a hét emeletnyi üzemben? A szójabab feldolgozó tisztító, szárító-tároló be rendezése angol gyártmá­nyú, de mint az egész üzem, saját tervezésű és kivitelezésű. Ez az üzem­rész napi öt vagon termék befogadására alkalmas. Egyébként a gazdaság évi 30 ezer tonna vetőma got termel és tisztít, mely bői a hazai szükségleten kívül exportra is kerül. * Pécsett alakult ki a vi­dék legnagyobb nyelvisko Iája — adja hírül a Képes Újság november 23-i szá­ma. Az 1974-75-ös oktatási évben több mint ezerhat- száz felnőtt tanul idegen nyelveket a városban: az országban csak Budapesten van ennél több hallgatója a TIT nyelvtanfolyamainak. * Ifj. Kovács Imre vezetésé­vel sikeresen mutatkozott be a mohácsi tamburaze- nekar, melyet a Petőfi rá­dió november 24-i adásá­ban közvetített. Délszláv dalokkal szórakoztatták a hallgatóságot. Fellépett az átai énekhármas, akiktől a nemzetiségi politika műve­lésében, a dalok felkutató sóban még sokat remélhet Baranya. Bunyevác Anna méltán érdemelte ki a hall gatóság elismerését. Lipóczki József osztagok

Next

/
Oldalképek
Tartalom