Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-11 / 339. szám
1974. december 11., szerda Dunántúli napló 3 A napi munka után az iskolapadban idejükkel fizetnek. Egyre többen lesznek a gyermekgondozási szabadságukat töltő nők, akik este beülnek az iskolapadba. Nem kevés szülőt általános iskolás gyermeke késztet az érettségi megszerzésére. „Nem járja az, hogy maholnap többet tud a gyerek, mint én ...” Ki ezért, ki azért tanul. Háromnegyed 9-kor csengetnek ki. Későre jár. Egy bizonyos, tanulni soha- sincs késő... És a mondás: a bölcs is holtáig tanul — ma is igaz. Bebesi Károly Már háromnegyed 5-kor megmozdult a sötét a Leöwey Gimnázium épülete körül. Egyre többen bukkannak fel, és tűnnek el a kapu fényrekeszében. Esti gimnazisták. Komlódi József tenyérnyi igazgatói szobácskájábán szorongunk. Rattinger László 13 évig tanított nappali tagozaton. Jelenlegi munkahelye a Dolgozók önálló Gimnáziuma. Osztályfőnök. Miért tanulnak? — Osztályfőnöki órákon sokat beszélgetünk a hallgatókkal arról is, mi hajtja őket ide, miért ülnek esténként iskolapadba. Többségükben fiatalok. Meglehetősen világos fogalmaik, elképzeléseik vannak a tanulás céljáról. Talán nem is annyira az érvényesülési vágy, mint inkább az igényesség fűti őket. Vannalk, aki'k a tanulás révén jobb beosztásba szeretnének kerülni, vannak, akik jelenlegi pozíciójuk betöltéséhez érzik szükségesnek a gimnáziumi szintű tudást, műveltséget. A többség azonban azon a véleményen van, hogy ma már műveltség nélkül nem lehet eligazodni a világban. Mint aki eddig nappali tagozaton tanítottam, azt mondhatom, a felnőttoktatásban tevékenykedő pedagógusoknak egészen új úton kell járniok, speciális módszereket kell kialakítaniok. Ilyenkor este a hallgatók közül már sokan fáradtak. Némelyikük mögött 8—10 órai kemény fizikai munka van. Éppen ezért az órákat nemcsak érzékletessé, hangulatossá is kell tenni. — Kezdő iskola ez felszereltség tekintetében is — jegyzi meg LIzsáki Valéria, aki pillanatnyilag a dolgozók gimnáziumának legfiatalabb tanára. — Fizika szertárról nemigen lehet beszélni. Kísérleti eszközök nélkül pedig a fizika nehéz tantárgy. Egyelőre az írásvetítő és a színes kréta a legfontosabb szemléltető eszközünk. Az elméleti részt igyekszünk minél rövidebbre fogni, hogy itt, az órákon minél több feladatot oldhassunk meg. A matematikában ez különösen fontos. A legnehezebb tantárgy hírébe — nem véletlenül — a matematika keveredett. Erre a hallgatók is felszisszennek. Akaraterő ős kitartás Nagy Ilona, a Nádor szállóban dolgozik. Azt mondja, otthoni lehetőségei nem voltak December végéig Új közvilágítás a Kórház tőrig 3,5 millió forintórt Pécsett a 48-as tértől a Kórház térig folytatódnak pillanatnyilag a közvilágítás korszerűsítését szolgáló munkák. Első ütemben elkészült a Fehérhegytől a 6-os út torkolatáig, második ütemben a Petőfi laktanyától a 48-as térig, s jelenleg a harmadik ütemben megvalósítandó feladatokon dolgoznak a DÉ- DASZ pécsi üzemigazgatósága szerelési osztályának szakemberei. Ezekben a napokban a villanyrendőr környékén tevékenykednek, a közvilágítást tápláló földkábeleket fektetik le. A tervek szerint 13 méter fénypont magasságban hatvan darab 2-szer ezer wattos higanygőz armatúrákat szerelnek majd fel. A szeptember végén kezdett beruházás 3,5 millió forintba kerül s várhatóan december végén befejezik a munkákat. megfelelőek é középiskola elvégzésére. Most azért is tanul, mert új szálloda épül Pécsett. Fiatal gárda kerül oda — elsősorban azok, akik nyelveket is tanulnak. Csányi László (parkettázó szakmunkás a PIK-nél): — Az általános iskola után nem szerettem volna tanulni. Később, munka közben jött meg a kedvem. Ha leérettségizek, művezető is lehetek ... Mindketten megegyeznek abban: nem kis akaraterő, kitartás kell a tanuláshoz. És közben ugyanúgy kell dolgozni is, mint egyébként. De megéri. Az ember mindenhez jobban hozzá tud szólni, többet megért, és szinte automatikusan számos dologra felfigyel tanulás közben. Érdeklődni kezd olyasmi iránt is, ami korábban elkerülte a figyelmét. Becsengetnek. Kint a folyosón kisebb csetepaté. Csikkeket találtak a takarítónők ... — A végleges megoldás az önálló iskolaépület lesz — mondja Komlódi József igazgató. — Jelenleg 1200 hallgatónk van. Közülük 550 esti tagozatos, a többi levelező. Az összlétszámnak körülbelül a 45 százaléka szakmunkás, a többség adminisztratív munkakörben dolgozik. 11 fős önálló tanári karunk van, munkánkat további 18 óraadó segíti, tanáraink többsége fiatal. Főiskolai—egyetemi szinten a pedagógusképzésben felnőttoktatással még nem foglalkoznak, ezért pedagógusainknak tágas teret tudunk adni a hatékonyabb módszerek kialakítása érdekében végzendő kísérletekEgyre többen segítenek A dolgozók gimnáziumának célja: — az általános iskolában és a munkahelyen szerzett ismeretekre, képességekre építve — a tanulók műveltségének továbbfejlesztése, ezáltal annak elősegítése, hogy a dolgozók munkahelyi és közéleti tevékenységüket színvonalasabban végezzék, s közülük a megfelelő képességűek felső fokon továbbtanulhassanak. Korábban számos munkahelyen akadályba ütköztek az „estisek”. A közművelődési határozatok óta javult-e helyzetük? — Számos hihetetlennek hangzó elrettentő példával találkozhatunk még ma is, de a vállalatok többsége belátta, hogy a tanulnivágyó dolgozókat hiábavaló dolog volna gátolni ebben. Egyre többen és egyre többet segítenek. Pécsett ilyen szempontból különösen jó példát mutat a Kesztyűgyár, a MÁV, a rendőrség és az egészségügyi intézmények. Sokan azért tanulnak, mert „nem értek rá" annak idején. Sokan elmulasztották a tinédzser-kort és most szabad Az öröklődés titkai sikere Levelek özönét váltotta ki a televíziónak Az öröklődés titkai című sorozata. A film készítői kedden sajtótájékoztatót tartottak. Elmondták az újságíróknak, hogy amióta a produkció képernyőre került, háromszorosára nőtt a forgalom a fővárosi genetikai tanácsadásokon. Mint az adásokat vezető dr. Czeizer Endre tudományos kutató közölte, a sorozat nyolcadik részét egyébként december 17-én láthatja a sokmilliós nézőtábor. Az adásban az előadó kitér a lombikbébi kérdésére is. Dr. Lajos László felvétele. Richtert hallgatva Körkérdés pécsi előadóművészekhez Kimagasló esemény foglalkoztatta napokon át Pécs város zenei közvéleményét, a hangversenylátogatókat és más érdeklődőket is. Pénteken és szombaton este a Liszt Teremben adott koncertet a világ egyik legnagyobbnak tartott, talán legnagyobb élő zongoristája, Svjatoszlav Richter. A két koncert élménye mindenkit magával ragadott. Érthetően különösképp azokat, akik maguk is aktív előadóművészek. Hozzájuk fordultunk egy körkérdéssel: Az ön számára mit jelentett Richtert hallani? Bánky József, zongoraművész: — Csak igazán kiemelkedő produkciók után szokott felcsattanni olyan lelkes taps, amilyet Richter még az első hang leütése előtt kapott, mikor megjelent a pódiumon. És ez a közönség részéről nem sznobság volt. Én egy város hálóját és köszönetét éreztem benne áradni egy olyan művész felé, aki a világvárosok előkelő hangversenytermeinek és hangszercsodáinak világából jött el és ült le a pécsi Liszt Terem zongorája mellé. — Nem először hallottam Richtert, s merem remélni, nem is utoljára. Akadályokat nem ismerő technikája, zenei tudásának nagysága mindenkit elbűvöl. Engem mégis mindig az a nemes egyszerűség ragad meg benne, ahogyan korlátlan képességeit, hallatlan szuggesz- tív erejét a művészet legigazibb céljainak szolgálatába állítja. Barth István fuvolaművész: — Szeptember elején Rámpáit, M. Andréet, Cziffrát, Roszt- ropovicsot hallottam, őket hallgatva ámultam a művek megszólalásának tökéletességén, virtuozitásuk, szellemük hatalmasságán. — Ezúttal az a művészi tökély, kristálytiszta technika, a letisztult formák és mindaz, amit Richter tud, (amit gyarló fülünkkel és értelmünkkel zsenijéből felfogni képesek vagyunk), játékát elemezve csak később jut eszünkbe. Mikor Beethovent játszik, az előadóművészet végső eszménye valósul meg. Személye a mű varázslatában szerényen megszűnik és a zongoránál maga Beethoven szól hozzánk. Borsay Pál zongoraművész: — Nem először hallottam Richtert játszani. Több alkalommal hallgattam meg pódiumon, éppen ezért nagy örömmel készültem pécsi koncertjére is. Sajnos, csak az első, pénteki hangversenyét hallhattam. Beethoven szonátái nekem mindig sokat jelentenek, valahányszor játszom őket, Anteusként mindig új erőt nyerek belőlük. Fischer Edwintől Dohnányi Ernőig számtalan nagy előadó tolmácsolásában hallottam a koncertműsorán szerepelt szonátákat. Richter előadásában elsősorban meghatott az a mélységes művészi alázat, amivel néhol önmaga egyéniségét is alárendelte a szerző géniuszának. Állítólagos fékezhetetlen dinamizmusa ott nyilvánult meg kézzelfoghatóan, ahol Beethoven dinamikus mondanivalóját kemény vonásokkal még jobban aláhúzta. Mindenesetre a fékezhetetlen jelzőt, amit elég gyakran lehet Richterről olvasni, megkérdőjelezem, mivel csak egy teljesen tudatos művész tudja indulatait ennyire kordában tartani, ennyire a zenei kifejezés szolgálatába állítani, mint ő. Bankettre volt hivatalos a színházművészeti csemegéket kedvelő pécsi közönség szombaton este a Doktor Sándor Művelődési Háza. A budapesti „Stúdió K" kísérleti színházi ragaszokkal és meghívókkal alkotóközösség invitálta, fal- egy kollektív színházi alkotásra. Nincs ebben persze semmi új, hiszen minden színházi alkotás kollektív, nemcsak az érte szívvel-lélekkel dolgozó sokfajta művész, hanem a közönség is mindenkor részese a színház esténként létrejövő egyszeri és pontosan sohasem megismételhető alkotásának — az előadásnak. Nem fizikailag, hanem szellemi együttját- szásával részese. Bár az ilyen meghívók és falragaszok láttán felbukkan bennünk a vágy: hátha a színháztörténet azon ritka eseményei közé tartozik majd az előadás, amelyen a nézők is felállva együtt játszanak a művészekkel. Ezzel a várakozással léptünk be az előadásra. De a Bankett csak ülővendégként fogadta a közönséget, mert ez a bankett a szegények bankettje volt. Tulajdonképpen az a csodája - mert hát minden igazi színházi előadás valamiképpen egy-egy csoda is! — hogy szegény volt, de ezt nagyon szépen csinálta. Az pedig már egyenesen elkeserítő, hogy a korszerű színházi formanyelv kutatásában az amatőr-színjátszás jó lépéssel előbbre jutott, mint az eszmeileg gondozottabb hivatásos színművészet. A Bankett láttán ismét korunk esztétaóriását, Lukács Györgyöt kell citálni, aki nélkül ma már szinte nem lehet megmozdulni a művészet- elméletekben, és persze a gyakorlatban sem. Az ő művészetpszichológiai elképzelése- vagy felfedezése? - az egy- vessző jelzőrendszer. Ez a feltételes reflex és a beszéd közötti jelzőtartomány, a csendek, sóhojok, a mozgásritmus beszédnél is kifejezőbb rendszere, amelyet a Stúdió K együttes oly nagyszerűen alkalmaz. Csakhogy a Bankettnek a gondolatai szegények, mert az előadás félig érett és ezért furcsa gondolatízeket tálal fel. Csodálatos, korszerű művészi szervizben híg szellemi táplálékot - nagyszerű, izgalmas formában bizonytalan tartalmat. Ez a tartalom a strukturalizmushoz látszik közel, vagyis a különböző társadalmak között nem sok különbséget látó világnézethez. A mai társadalmi szerkezetben sajátos agro- nómus egy primitív lelkű cigánnyal, az első világháborús rokkant katona egy igénytelen traktoristával, aztán mindnyájuk mellett egy nagyon elvont női alakkal — mindezzel valami társadalmon kívüli és tár- sadalmontúli megfoghatatlan közösséget gyűjtöttek össze. Mert a mű arról szól, hogy ezek az egymáshoz nem illő figurák hogyan élik ki magukat. És a bankettről szép, misztikus balladisztikus mozgásokkal az örök szegénység árad, egy sárélet reménytelensége. Kitörni is csak primitív hangulatokkal és igényekkel törnek ki, és sehol sincs bennük a társas emberi élet legértékesebb és egyben legéltetőbb eleme: a mindennapok forradalmisága. Kár a kristály- tiszta godolatok és világos eszmeiség hiányáért — ilyen sikeres formai keretből. Ha a gondolati tisztaság ebben a talán az ötvenes évekről szóló történetben nehezen volt megfogalmazható, akkor inkább — a távlatok révén biztonságos ítélkezést nyújtó - történelmi témát kellett volna választani. Mindez persze kísérlet csupán — mondja a meghívó. Tartalmilag nem érett alkotás. De a Stúdió K megéri az eszmei segítséget - sőt, rá is szorul erre - mert igen tehetséges együttes, és sokat ígérő formanyelve van. Földessy Dénes Szegeden, a Tabán utcában házgyári elemekből épült óvoda. Az új, 100 személyes gyermekintézmény — amely több mint hatmillió forintba került — üzemek, vállalatok összefogásával, anyagi hozzájárulásával épült fel. Szegények bankettje íív.v.-ivJiwi-.vÁv.vS" v :
