Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-07 / 335. szám

A Pécsi Stúdió jövő heti műsorairól

AZ ÉV RÁDIÓMŰSORAIBÓL címmel hangzik el héttőn válogatás olyan műsorokból, amelyeket a — hallgatók leveleinek tanúsága szerint - sokan hallgatnának meg szívesen még egyszer. A „Létesítményeink" sorozatban Beremend- ről jelentkezik kedden Nógrádi Erzsébet. A szokásos szerdai „Hét közben” című aktuális riportműsor ezúttal is változatos információs és szórakoztató riportokat, jegyzeteket és sok muzsikát ígér. Csütörtökön „A zenei szerkesztő postája" címmel dr. Nádor Tamás a Pécsi Nemzeti Színház operaegyüttesének új bemutatójáról, Offenbach: Hoffmann meséi című operájának főpróbájáról számol be, hangképek hangzanak el a zeneiskolák zongoranövendékeinek Mohácson megrendezett hangversenyéről, a Mecsek Fúvósegyüttes jubileum]^ koncertjéről. Folytatódik Varga Imre zenés egyiptomi útinaplója, valamint a „Harminc év tanúi" című dokumentum riportsorozat. Pénteken ismét jelentkezik a zenés-irodalmi fejtörőjáték a Jókai téri zeneműboltból, melynek felvételére, szerdán este 5 órakor szívesen várják a zenét és játékot kedvelőket. Dr. Rónai Béla nyelvművelő előadásának újabb fejezetét ugyancsak pénteken olvassa fel, s ekkor hangzik el a fogyasztók ötperce. A „Hangversenykalauz" a Pécsi Filharmonikus Zenekar soronkövetke- ző koncertjének műsorát ismerteti. Szombaton a „Zenemalom" - Dóm László beatműsora szerez kellemes pecceket a fiataloknak, utána az „Ismerőseink közelről" sorozatban Tiszay László az ismert humoristával, Radványi Barnával beszélget. Kodály művek hangzanak el vasárnap - a Mester születésnapja tiszteletére - pécsi művészek tolmácsolásában. A „Mikrofonstafétát” ezúttal Mákos Sándor, a vízügyi igazgatóság cserkúti állomásának villanyszerelője adja tovább.

A SZERB-HORVÁT NYELVŰ MŰSOROK közül figyelmet érdemel a „Panoráma" című hétfői kulturális magazin, amelyben szó lesz Braniszláv Nusics író születésének 110. évforduló- iáról. Második alkalommal ál- lítiák össze a zenés ifjúsági műsort a Tanárképző Főiskola Délszláv Tanszékének hallgatói, mely kedden kerül adásra. Dr. Harasztia Zoltán újabb orvosi előadását hallhatják a hallgatók szerdán. E napon hangzik el Márkovics Márk jegyzete a nemzetiségpolitika kulturális feladatairól. A kis község, Áta, nagy hírnévre szert tett triója énekel a csütörtöki műsorban. Az aktuális hírösszeállításon kívül „Népi kincsek nyomában" címmel a baranyai horvátok Luca-napi népszokásairól számolnak be. Mivel péntek és 13. van, természetesen szó esik az egyéb babonás hiedelmekről is. Baranya, Bács-Kiskun és Somogy megye aktualitásairól számol be a szombati „Három megyén át" című műsor. „A hét hetedik napja" c. vasárnapi zenés összeállításban elhangzik, egyebek között, a hét krónikája, kommentárokkal és szólnak az e napon életbe lépő sebességkorlátozásról is.

A NÉMET NYELVŰ MŰSORBAN hétfőn Kerner Lőrinc megkezdi „Két hét az NDK-ban” című zenés útibeszámolóját. Kedden „Tudósítóink jelentik" címmel hangzanak el friss információk, majd a hallgatók kérésére zene csendül fel. A szerdai ifjúsági műsorban az első félév tanulságait vonják le, utána a mesekönyvben lapoznak. Csütörtökön a dohánytermelő tsz-ekből hangzik el riport. A pénteki Kulturális magazinban Izményből közvetítenek riportot, melynek témája: az olvasás szerepe a nyelvi kultúra megőrzésében. A hétvége 45 perces műsoraiban heti összefoglaló, friss információ és muzsika szerez kellemes perceket a német ajkú hallgatóknak.

I Komolytalan rovat

Áldott jo emberek

Egy virágárus üzletben történt. Megjelenik egy asszony és temetésre koszorút kér.

Elétettek többet. Válogat, majd mindet drágának találja és megkérdi:

— Olcsóbb nincs? De szép legyen! Szegény megérdemli! (Nem a drágábbat, szebbet.)

Hoznak be olcsóbbat. Ebben is vadul válogatott, végül megfelel az ár is, a koszorú is.

Megegyeznek a felírásban is: „Felejthetetlen drága, jó édesapánknak!"

— Hova küldjük a koszorút? Mikor lesz a temetés?

Egy kis zavar:

— Kérem én kifizetem, de egyelőre még itt hagyom. Szegény papa még nem halt meg. Most rúgja az utolsókat szegény. De nem kell sokat várni. Nem éri meg a reggelt, azt mondta az orvos.

Szegény papa egy módon állhat bosszút, ha életben marad. Mert akkor ki téríti meg a koszorú árát?

Egyik ismerősöm eladta a kertje felét. Nem messze a határtól, de az ő földjén volt egy szép diófa. Olyan 20-25 éves. Alatta pad, ahol a pécsi tükék

baráti borozgatás mellett megisszák azt a bizonyos borocskát.

Egy nap a viruló, szép diófa kornyadozni kezdett és elhalálozott. Keresték az okát, de nem találták.

Nem volt rá oka I

Miután ilyen nincs, és az igazságot a tyúk is kikaparja, ez esetben is kikaparta. Kivételesen nem tyúk, hanem egy daxli. Elkezdett kaparni és ott, ahol már nem lehetett tovább ásni, mert igazság szerint a diófa gyökerének kellett volna lennie, nem volt gyökér.

Ez véletlenül a szomszéd földje volt.

Akkor biztatták a kutyát, ha már ilyen jó ásó kedvében van, hát ásson már a határ innenső oldalán. Ott is van gyökér.

Ott se volt!

A szomszéd, hogy biztosra menjen, ásatási munkálatait ezen az oldalon is folytatta, amíg elégnek nem látszott. Aztán mindkét oldalon a földet elegyengette, úgy, hogy nem tűnt föl semmi.

A diófa viszont rossznéven vette, stresszhatást kapott és zavarta az, hogy hiányzott gyökerének a java.

Hogy mi történt ezután?

Semmi. Ismerősöm nem pö- rösködő ember, a kutya nem ásott tovább, az asztal, az a bizonyos, amelyen az öregedő pécsi tükék baráti beszélgetésben megisszák azt a bizonyos borocskát, más fa alá került. Nem volt semmi baj, fa volt még!

Én meg ezzel az írással hadd állítsak emléket a diófának,

amit őszintén gyászolok, mint mindent, ami még élhetett volna.

Úgy mesélték, ne pereljenek be érte. Fiatalok jövőbeni érvényesüléséről, erkölcsi magatartásáról folyt egy vetélkedő. Kérdezgettek, ők meg válaszoltak.

Szó került itt sok mindenről, hősiessségről, akaraterőről, kitartásról, szorgalomról és más ilyen földi javakról.

Egy fiatal sráctól a következőt kérdezték:

— Hogyan akar érvényesülni?

A következő válaszok álltak

rendelkezésre: Szorgalmas munkával, kitartással, előre való felkészüléssel, akaraterővel, stb ...

A kis fickó egészen más utat választott. Keresgélni kezdett a betűk között és a következő jelent meg:

— „Terhelő bizonyítékokat gyűjtök a főnököm ellen."

Nem volt népszerű! A bemondó hebegett is valamit arról, hogy nem minden fiatal ilyen. Ennek ellenére meg kell állapítani, hogy a válasza frappáns volt és elgondolkoztatott.

Honnan a csudából tanulhatta ezt?

Szőllősy Kálmán

Keresztrejtvény •••:;

Fura fülológia

•

•

4

2

3

4

•

5

6

7

8

•

9

•

•

40

44

42

43

14

45

46

47

18

19

20

21

•

22

23

24

25

26

27- •

28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

38

39

40

4-1

43

Ah

45

46

47

48

49

•

50

51

52

53

54

55

•

56

57

VÍZSZINTES: 10. Recepttel rendelkező kerti munkát végez. 12. Regényeid szerzői. 13. Táplál. 14. Kiasz- szikus száj vagy csont. 15. A törvény megsértése. 16. Lóeledel. 17. Torzítás része. 18. Elméje lyukat készített. 19. Egyik egyetemünk nevének rövidítése. 20. Pálcikára erősített cukorka. 21. Elvisel. 22. Villamos töltést hordozó anyagi részecskét. 23. Étkészlethez tartozik. 24. Kettósbetűi

26. ............. tánca". Grieg Peer Gynt

k

ísérőzenéjének egyik száma. 28. Amit a játékos reszkíroz. 29. Tudományos tétel. 31. Kicsinyítő rag. 32. ,,Vízügyi" szakember. 33. Római százegy.

34. Kettőzve: Gonqszerű ütőhangszer.

35. Szándékozó. 36. Két kárt okozó eset. 38. Nyomósító szócska .39. ,,Az" Al-Dunába torkolló folyó. 40. Ilyen bér az illetménynek DÓtlékok nélküli része. 41. A cseh MTI. 42. Ének az állóképről. 43. Kiütés jele az ököj- vívásban. 44. Divat az ilyen sző- nyeq. 45. Néma vonó. 46. Időre vonatkozó kérdőnévmás. 47. Megszólítás. 48. Duna menti kikötőváros Romániában. 49. Domború fenekű nagy edény. 50. Van ilyen bejárat, de gondolat is (névelővel). 51. Értéket jelez. 53. Klasszikus levegő. 54. Tesz- vesz. 55. Korima nélküli női kalap. 56. Muskotályszólóbői készült erős, édes, spanyol csemegebor. 57. Alakját változtató vízben élő egysejtű mikroszkopikus állat.

FÜGGŐLEGES: 1. Éteri eset. 2. A

Tiszába torkolló csatorna a Nyírségben. 3. Tudni illik. 4. A talajban élő, főleg mikroszkopikus nö\ ínyi és állati szervezetek összessége, görög eredetű szóval. 5. Fényképezőgépmárka. 6. ,,L". . . c’est moi" (Az

állam én vagyok). 7. Birtokosrag. 8. Fordított kettősbetű. 9. Kerget a rövid nadrág. 10. Naturalista spanyol regényíró (Vérző aréna). 11. Orvosí- ság legkisebb alkotórésze. 13. Kelt

tészta állóvize. 14...................szömját

t

ejjel! 16. ,,Az" ócska holmik kamrája vagy lehullott falevelek gyűjtőhelye. 17. Valaminek burkolt értelmét tüstént felfogja. 19. Napszak.

21. Ráncigáid, cibáld, táji nyelven.

22. Gödröt csinál a német zuhanóbombázó. 23. Nátrium vegyjele. 25. Görög betű. 27. Vízi sportot űző egyén, de erőtől duzzadót is jelent

zsargonban. 28. Hímnemű hal. 29. ízesítsd az ételt. 30. Papírra vet. 31. Egykori sakkvilágbajnok. 33. Nincs italI (zsargonban). 34. Híres hóhér volt egykor (Mihály). 36. Hindu istenség keze. 37. Régi faliszekrény o földszemcsék részére. 39. Körül-be- lül. 40. Az ott levő. 42. Hab betűi. 43. Füstelvezető csatorna. 45. Keret. 46. Folyó Chilében. 48. Haragban van! 50. Kiejtett mássalhangzó. 51. Féltalp! 52. Szibériai folyó.

ACZÉL LASZIÖ

*

Beküldendő a vízsz. 10., 18., 36.,

42.. függ. 1.. 9., 11.. 13., 22., 28.,

33., 36. és 37. sz. sorok megfejtése leq- később december 16-án (hétfő) déli 12 óráiq beérkezőleg LEVELEZŐLAPON. Dunántúli Napló, 7601 Pécs, Pf. 134. címre. A feladó neve és irányítószámmal ellátott címe fölé a REJTVÉNY szó Írandó .

A november 24-i számban közölt rejtvény megfejtése: frappé — im- bisz — krém — rizs — hecsedli — fondant — rizottó — aszpikburizs — flekken — bifsztek — zselatin — sodók — frikasszé — grillázs — szósz — vaj.

Könyvjutalmat kapnak: Dr. de Sorgo Tiborné, 7621 Pécs, Kossuth tér 3. II. 6. Gyürke Lajos, 7741 Nagyko- zár. Kovács István, 7632 Pécs, Kertváros u. 4. Maráczy Imréné, 7624 Pécs, Alkotmány u. 75/1. I. 16. Sasvári Imréné, 7772 Villánykövesd, Posta.

A könyveket postán küldjük el.

Rejfvsflypályázat;

Felhívjuk rejtvénykedveio olvasóink figyelmét, hogy a Hétfői Dunántúli Napló december 9-i számától kezdődően új keresztrejtvény-pályázat indul.

KENDE SÁNDOR

^Tutcőa

32.

— Nem hisz nekem?!

— Késő! — ismételte keményebben. — Azt hiszem, elég érthető!

— Nem . . .

— Be kell vonulnom.

— Nem!

— Azonnal.

— A szabadsága?!... Hiszen . . .

Nem mutatott semmiféle papírt, táviratot, parancsot, csak kesztyűs tenyerével a zubbonya felső zsebére csapott.

— Úristen! Mi történt?!

— Kérdezze meg tőle! Nekik jobban kell tudniuk!

Dario Santi még mindig nem emelkedett föl a bőrkanapéból. Barátságosan mosolygott.

Miklós elkapta a kilincset.

Soha nem hallottam kiabálni. Elképzelni se tudtam volna, hogy egyszer így fölcsattanjon. Amúgy fordultából vágta vissza nekünk:

— Vagy olvassák el az újságokban !

A FIÚ

1.

Valóban úgy gondoltam, hogy elmondok majd Médinek mindent.

így vám ezzel a katonaságnál mindenlli. A fegyelmező foglalkozások egyhangúságában, gépiesen ismételve ezredszer is az értelmetlen mozdulatokat, aztán a gyakorlótéren, a pár percnyi pihenőben, elterülve a nyirkos füvön vagy a sáros

árokpartra guggolva, majd levesosztáskor is és a vaságyra heverve is, a dísztelen, sötét mennyezetet bámulva, míg elönt az álom, újra és újra az első mondatokat fogalmazza magában az újonc, azokat, amelyekkel majd beállít otthon. Fogalmak születnek és életre szóló elhatározások is — de mindennél fontosabbak a kis történetek, a még kisebb hősiességek, melyeket az első szabadság legelső napján oly ünnepi lesz elmondani, bevallani, meggyónni, aszerint, hogy ki az, aki hallgatja.

Én a gyalogságnál kezdtem. Akkor még nem hívtak bennünket „nyulaknak", és még ennél a fegyvernemnél is akadtak lovak. Helyesebben, itt csak a századparancsnoknak járt ló, azonkívül legföljebb szelídített géppuskahordozók és féltörpe málhásállatok lézengtek az istállókban, a mozgókonyhák elé már csak a hadra kelt alakulat sorozhatott be igásokat.

A lovakról úgy szokás beszélni, hogy ösztönösen szinte meghajtjuk magunkat, csaknem tisztelettel. Mert először: a ló a legtisztább állat, olyan vödörből például nem iszik, amelyből más ivott. Másodszor: pogány

idők óta a leghasznosabb munkatárs, cseléd, barát, bajtárs.

Mint karpaszományos újonc nem találkoztam egyetlennel sem. Elég volt nekünk a kiképző őrmesterünk, aki éppen azért utált minket, mert a lovak mellől vezényelték a tiszti iskolára, hogy megpróbáljon a sok fehérbőrű városiból normális embereket formálni, ha már az apánk oly sajnálatraméltó tehetetlenséggel elmulasztotta.

— Karpaszományos urak! — húzta félre a száját, s csupán azért nem köpött, mert lovak Időzött ez nem szokásos: az istálló nem vasúti váróterem. - A lónak több esze van! Maguknak hiába prédikál az ember! — így kezdte, s a továbbiakban nem is prédikált túlzottan sokat, de mi többet izzadtunk a keze alatt, mint szeretve-szeretett lovai valaha.

Bajuszt nem növesztett, dohányozni nem láttuk. Szokatlanul kicsi ember volt. Ha kimenőre kardot kötött, a csillogó nikkel mulatságos-hosszan kalimpált az oldalán. Nem is igen járt ki a laktanyából. A gyakorlótérre viszont úgy vezetett, olvan hegyesen lépett, annyira kopogósán, hogy ettől megnyúlt, egyszerre szikár lett, barna, barnább, mint a föld, amelyről azt oktatta, hogy néha üdvös lehet, ha leszorítjuk hozzá az arcunkat.

A civil nem ember! — sütött szeméből a gyűlölet és a katonagőg. Gyerek talán soha nem is volt, így született, komiszruhában.

Három hónap múltán szólt hozzánk először majdnem emberi hangon. Aznap kaptuk ugyanis meg az első csillagot. És az első kimaradási engedélyt —, mely azonban olyan rövid időre szólt, hogy hazautazni nem lehetett, csavargáshoz pedig nem volt kedvem.

Mindössze hárman maradtunk este az egymásba nyíló négy, kegyetlenül nagy szobában. Elnyújtóztunk, és vakaróztunk végre nyugodtan a vaságyon.

Ekkor rontott ránk váratlanul Bodnár őrmester.

— Föl! — kiáltotta. — Azonnal! Megértették?!

(Folytatása következik.)

HÉTVÉGE

[tfl

Harminc évvel a háború után