Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-07 / 335. szám

A nemzetközi politika eseményei képekben A Szojuz—Apollo szovjet—amerikai kísérleti űrrepülés szovjet előkészületi programjának megfelelően a Szovjetunióban felbo­csátották a Szojuz—16 űrhajót. Képünkön: Rukavisnyikov fedél­zeti mérnök és Filipcsenko ezredes, az űrhajó parancsnoka. Joszip Broz Tito jugoszláv államfő egy szlovéniai üdülőhelyen fogadta Jasszer Arafatot, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnö­két. A megbeszélésen a közel-keleti helyzet rendezésének idő­szerű kérdéseit vitatták meg. Megérkezett állomáshelyére, Berlinbe lohn Sherman Cooper (képünk bal oldalán) az Amerikai Egyesült Államok NDK-beli első nagykövete, s közvetlenül a megérkezésekor sajtóértekez­letet tartott a berlini—schönefeldi repülőtéren. Rekonstruálás és újjáépítés Gyertyák az ablakban Testvérlapjaink írják 1Y0VSZKAJA J! PRAVDA -: A Lvovszkaja Pravda ha­sábjain olvashattuk a közel­múltban, hogy Nyugat-Uk­rajnában, a rovenszki terü­leten megkezdték egy atom­erőmű építését. A 440 ezer kilowatt elektromos energia termelésére alkalmas atom­erőmű nemcsak Ukrajna északnyugati részét látja el árammal, hanem a Szovjet­unió más területeit is, be­kapcsolódva az országos energetikai hálózatba. Nemrégiben ünnepelték Ukrajnában az ukrán rádió 50 éves jubileumát. Fél év­századdal ezelőtt, 1924-ben csendült fel az éterben a Szovjet Ukrajna rádióadó el­ső műsora. A Ivoviak 70 speciális mo­toros rakodótarqoncát aján­dékoztak az 50 éves Mon­gol Népköztársaságnak. A Ivovi rakodógépgyárban ké­szült 10 tonna teherbírású gépeket léqkondicionált ke­zelőfülkével és különböző automatikókkal szerelték fel. tsLA ... SLAVONTJE || Méltatja a három nagy híd fontosságát és jelentő­ségét, amelvek a Dunán és a Dráván épültek, lloka és Bacske, Palenke, Dőlni Mi- holjác és Drávaszabolcs, Bezdón és Batina között. A Bezdán és Batina kö­zötti autóbusz-összeköttetés problémáival foalalkozva, megemlíti az összehangolás hiányát, ugyanakkor elisme­rően nvilatkozik a drávasza- bolcsi hídról. ,,Jobb a helyzet azon a hidon, amely két szomszédos országot köt össze. Pénte­ken, szombaton és vasárnap sűrűbb az autóbuszjárat Dőlni Miholjóc felé, illetve a Maqyar Népköztársasáq- ba. Az autóbusz érinti Pé­cset, Harkányt és Siklóst is. Megszervezés alatt van az eszéki „Autoreparaturás", és a maavar autóbusz is rendesen érkezik meg Dőlni Miholjácra. Mindent egybe­vetve a közlekedés meg­szervezésénél fiqyelembe vették az utazóközönséq kí­vánságait, s íqy mindig jobb lesz az összeköttetés. HÉTVÉGE Buda 1686-ban Varsó 1945-ben A Lengyelországban járt sok­ezer magyar turista már meg­győződhetett a méreteiben, költségeiben és társadalmi­nemzeti jelentőségében egy­aránt páratlan, hatalmas mun­káról, amely a felszabadulás óta folyik Lengyelországban, s amelynek célja a lengyel törté­nelem évszázadainak emlékeit kövekben - épületekben, épü­letegyüttesekben, városrészek­ben - megőrizni, a világhábo­rús pusztítások után konzer­válni, esetenként rekonstruálni. Igen, rekonstruálni, újjáépíte­ni. A lengyel művészettörténé­szek, építészek, restaurátorok világosan megkülönböztetik egymástól a restaurálás és a rekonstruálás fogalmát. Az előbbi a megmaradt és többé- kevésbé sértetlen építmények eredeti, vagy legjellemzőbb alakjának visszaállítását, kon­zerválását, az utóbbi a 90 szá­zalékos pusztulásból megújho- dó, vagy a semmiből újraál­modott múlt elénk varázsolásá­nak művészetét ielenti. Méq- hozzá sajátosan lengyel művé­szetét, tudományát! A magyar történelem is viha­ros volt, nálunk is az anyagi műveltség pótolhatatlan értékei vesztek el visszahozhatatlanul. Mégsem próbáljuk felépíteni új­összesen 180 kis és nagy nép él a Szovjetunióban. Há­rom és fél esztendő alatt szá­mos szovjet köztársaságot, autonom területet bejártam, sok népet megismertem, sok barátot szereztem. — Georgij, magyarul úgy tudom György, s ti mondjátok Gyurinak is. Udmurt vagyok, veletek rokon. Udmurt tulaj­donképpen azt jelenti, hogy út mellett, út közelben élő. így ismerkedtem meg kollé­gámmal, később jó barátom­mal, akitől nagyon sokat megtudtam a Szovjetunióban élő velünk rokon, finnugor né­pekről. Gyuri mutatott egy tábláza­tot, amely a finnugor népek ro­konsági kapcsolatait ábrázol­ja. Velünk, magyarokkal így fest a rokonsági fokozat: Vo- gulok — akik manyszinak ne­vezik magukat — osztjákok (hantik), zűrjének (komik), votjákok (udmurtok), cseremi­szek (marik), mordvinok (érzék és moksák), észtek, livek, vö­tök, izsórok, vepszék, karja- laiak, finnek (szuomik), lap­pok (számik). A legtávolabbi rokonok a szamojéd (nyenyec, ra a visegrádi palotát, a cseszneki várat, vagy a margit­szigeti kolostorok egyikét. Elvi különbözésről van szó? — Egyáltalán nem — mondta Zachwatowicz professzor, a len­gyel műemlékvédelem „nagy öreqe", a varsói óváros újrate- remtője. — Ahhoz azonban, hogy megértse az egész probléma bonyolultságát, el kell magya­ráznom önnek néhány dolgot. Varsónál maradva, a város 1945-ben ugyanolyan helyzetben volt, mint az önök Budája 1636-ban, a török kiűzésekor. Gyakorlatilag megsemmisült. Nem eqyszerűen a „normális" hadicselekmények következmé­nyeként. A fasisztáknak már 1939-ben, Lengyelország elfog­lalásakor kész „Deutsche Stadt Warschau" tervük volt. A Tél- szabaduláskor megtalált irat értelmében a régi, történelmi lengyel Warszawa módszeres lerombolása utón sokkal kisebb és monumentálisán ízléstelen náci német várost kívántak építeni. A lengyeleknek a né­metek kiszolgálására a Visztu­lán túl, zárt övezetet szántak. A vorsói gettó szisztematikus lerombolása, a varsói felkelés utáni robbantásos pusztítás mind e terv szerint történt. A professzor ezt követően a Felszabadulás utáni helyreállí­tás terveiről beszélt. A kihalt romváros, az egykori Varsó jö­vendőbeli sorsáról. Egyesek örök emlékeztetőül akarták meg­enyec, nganaszán és szelkup) népek. Rokon népeink többsége az Oroszországi Szovjet Szövetsé­gi Köztársaságban lakik. Barátom meghívott Izsevszk- be. Utazásunk éppen arra az időre esett, amikor Izsevszkben rendezték meg a Szovjetunió ökölvívó bajnokságának a küz­delmeit. A votjákok — udmur­tok — nagyon büszkék voltak rá, hogy e rangos sportese­mény színhelyének az Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosát Izsevsz- ket jelölték ki. Izsevszk korszerű, szép vá­ros. Az udmurt köztársaság la­kói nagyot léptek előre. Barátom nagyapja 87 éves. Ö még jól emlékszik a múlt­ra. Felnőtt fejjel, a szocialista forradalom győzelme után ta­nult meg írni, olvasni. Az udmurtok nehéz évszáza­dokat vészeltek át. A tatár iga alól 1552-ben szabadultak fel. Orosz fennhatóság alá kerül­tek. A cár úrbéreseket telepí­tett a nyakukra, s erőszakkal próbálták pravoszlávokká térí­teni őket. Megindult a gazdag föld kincseinek a kibányászósa, hagyni a romokat. Körvasutat építettek volna köré a látoga­tóknak és Varsót másutt szán­dékoztak felépíteni. Mások a romok hejyén teljesen új, mo­dern nagyvárost képzeltek el. Végül is az az elképzelés győ­zött, amely a varsói Óváros egészének rekonstrukcióját és az egyebütt fellelhető egyes emlékek konzerválását tervezte. — Nemzeti okai voltak en­nek — mondta Zachwatowicz. — Be akartuk bizonyítani, hogy nem lehet egy nemzetet és kultúráját, évezredes történel­mét semmissé tenni, s még az emlékét is kiirtani. Amit csinál­tunk - az ,;új" műemlékek épí­tésére gondolok — talán nem mindenben felel meg a tudomá- nyossáq szigorú mércéjének. Fi­gyelembe kellett vennünk azon­ban a lengyel nemzeti érzést, azt, hogy Varsó a lengyel törté­nelem, a lenqyel államiság jel­képe. Igyekeztünk lehetőleg mindent eredeti formájában fel­állítani, illetve helyrehozni. Sok­sok minden megkönnyítette ezt. A megszállás alatt egyszerű vcrsóiak mentették az értékeket, bútorokat, berendezési tárgya­kat, képeket, bizonyítván, hogy számítanak Lengyelország visz- szaállítására, a felszabadulás­ra. A piactér, az óváros szűk és hangulatos utcácskái, eldugott terei a konzerváló munka sike­reiről tanúskodnak. Az újjáépí- tők nem kerülték meg a ma igényeit sem. A korhű külsők möqött a keskeny házak eme­leteinek belső tereinek össze­vonásával modern lakások, iro­dák, éttermek kaptak helyet. A házakból kiszűrődő hangok és zene tanúsítja: az Óváros újra él. Dérer Miklós kialakult a kezdődő gyáripar. A munkakörülmények kegyet­lenek voltak. Ennek következ­tében az udmurtok nagy szám­ban áltak a Pugacsov-felkelés mellé. A cárizmus állandóan nemzeti ellentéteket szított az oroszok és az udmurtok között. Még ma is borzalommal beszél­nek az 1892-es provokatív pe­rekről. A Sztarij Multan-i per­ben vallási gyilkosságokkal vá­dolták az udmurtokat. A koholt vádak végül is rosszul sültek el. Az orosz haladó értelmiség az udmurtok mellé állt, s be­bizonyította, hogy ártatlanul üldözik, vádolják őket. Az ud­murtok sorsát nehezítette az is, hogy körükben egészen a huszadik század elejéig erősen éltek g régi társadalmi formák és ezek akadályozták a fejlő­dést. Nagycsaládi formában éltek, amely nemzetiségi alapon állt és közös, feloszthatatlan föld­birtokkal rendelkezett, de irá­nyítóik, az „öregek tanácsa” magukhoz ragadták a hatalmi pozíciókat és kiszipolyozták a gazdasági kötöttségektől amúgy is sokat szenvedő szegényeket. A későig fennmaradt feudá­lis-patriarchális és a cári el­Ragyog és világít december 6-án minden ház ablaka Finn- ország-szerte az égő gyertyák­tól. Különösen nagy élmény ilyenkor Senaatintori, a Szená­tus terének ünnepi kivilágítása, ahová este fáklyás menetben vonul föl az egyetemi ifjúság, hogy megünnepelje a függet­lenség napját - 1917. decem­ber 6-a óta minden esztendő­ben. Gyertyák az ablakokban — az emlékezés gyertyái.' Északi ro­konaink a sok évszázados svéd és orosz cári uralom után öt- venhét esztendővel ezelőtt — a Nagv Októberi Szocialista For­radalom győzelmével eqy idő­ben — a népek önrendelkezé­séről szóló lenini elvek érvénye­sítése következtében nyerték el nemzeti önállóságukat, függet­lenségüket. Van egy régi finn ének, ame­lyet az évszázadok elnyomása, a váltakozó idegen uralom keqyetlen, fekete ideje szült: „öreg Ukko, örök urunk, / ma­gos mennybéli istenünk, / vesd véqét a véres harcnak, / hozz már jó hírt határainkra, / adjál édes egyetértést, / nyomorult népednek nyuqovást, / szép szót szegény Suominak!” E himnikus óhaj a Nagy Októberi Forra­dalom győzelmével vált valóra: megteremtődtek a lehetőségek a finn függetlenség kinyilvání­tásához. A Finn Köztársaság nagy fia, az 1946—56-iq állam­elnök, Juho Kusti Paasikivi po­nyomás alól a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szaba­dította fel az udmurtokat. — Régen fogytunk, pusztul­tunk — mondta a nagypapa. — Ma mind többen és többen va­gyunk. Jól élünk. Mi volt ne­kem régen? Semmi, jó volt, ha éhínség nélkül sikerült átvészel­ni egy-egy kemény telet. Nézd meg most az udmurtok ottho­nait. Ruhájuk több, jégszekré­nyük, televíziójuk, mindenféle gépük, autójuk van. És nem bántja őket senki. Kilenc uno­kám van, mind vitte valamire, munkások, vezetők. S az öt dédunokámért ’sem kell félnem. Tanulnak ... Ha a régi cári rend marad, valószínű, hogy az udmurtok közül már csak nagyon keve­sen lennének. Ma, a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 704 ezren vannak, s több mint 83 százalékuk a votják anya­nyelvét beszéli. A szocialista forradalom és a lenini nemzetiségi politika nyo­mán bámulatos erők szabadul­tak fel. Az Udmurt Autonóm SZSZK az egyik iparilag legfej­lettebb autonóm köztársasággá vált. Gyógyszerektől kezdve, gépekig sok mindent gyárta­nak. Az IZS motorokat például sokfelé ismerik és elismeréssel illetik. Az Udmurt Autonóm SZSZK területén az 1966—70-es évek között a geológusok ha­talmas földgáztartalékokat fe­deztek fel, s több kitermelő litikai örökségét folytatván a pozitív semlegesség útján ha­lad, s nemzetközi tekintélye gya­rapszik. A Paasikivi hagyta örökséget továbbra is élteti az egykori harcostárs, Urho Kaleva Kekkonen elnök vezetésével a finn nép, példáját adván a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés, alkotó egymás mellett élésének. A nemzetközi békét és bizton­ságot, a népek közötti megér­tést és együttmunkálkodást hir­deti és qyakorolja a hozzánk, magyarokhoz oly közel álló Suomi, amelynek vezető poli­tikusai nem elégednek meg az államközi kapcsolatokkal, ha­nem éppen a földrajzi közelség és a gazdasági struktúra kínálta lehetőségeket kihasználva gyü­mölcsöző együttműködést való­sítanak meg a Szovjetunióval. Hazánk uqyancsak széles körű qazdasági, tudományos-műsza­ki és kulturális kapcsolatokat ápol a Finn Köztársasággal: politikai együttműködésünk rendkívül kiszélesedett az euró­pai biztonsági konferencia elő­készítésének idején — és azóta a qazdasági élet területén is terebélyesednek együttműködé­sünk szférái. Ma, a nemzeti ünnepnapon a rokonnak kijáró tisztelettel és melegséggel köszöntjük a finn népet, és újabb sikereket kívá­nunk országépítő, a nemzet­közi kapcsolatokat erősítő mun­kájához. központot hoztak létre. Roko­naink autonóm köztársasága az uráli gazdasági körzethez tar­tozik. Ez a körzet pedig — Nyu- gat-Szibériával együtt — az orosz SZSZSZK második nehéz­ipari bázisa. Ennek a gazdasá­gi körzetnek a fejlesztését a termelés magas részarányszá- zclékai bizonyítják ékesen. Pl. az Orosz SZSZSZK műtrágya- gyártásának a 26, a vasércter­melésnek az 55, a hengerművi berendezések gyártásának a 66, a szkréperek előállításának a 90, a bulldózereknek a 68, a motorkerékpárok készítésének pedig a 44 százaléka történik ebben a körzetben. A nagyszerű gazdasági hala­dással együttjárt a művelődés­beli fellendülés. Egy 1913-ból származó statisztikai adat: az udmurtoknak mindössze 3 szá­zaléka tudott írni-olvasni. Ma írástudatlanság nincs. Udmurt nyelven 30 újságot adnak ki, s az autonóm köztársaságnak 3 színháza, 5 múzeuma és több mint 700 könyvtára van. Orvosi, műszaki, mezőgazdasági és két pedagógiai főiskolájuk műkö­dik. S az udmurt nép művésze­tének, kultúrájának az ápolá­sára az Izsevszki Udmurt Tudo­mányos Intézet hivatott. Ez az intézet udmurt kutatókat foglal­koztat, akik a cárizmus idején elhalásra ítélt udmurt nyelvvel, népköltészettel, kultúrával fog­lalkoznak. Timár Ede I Néprokonaink Izsevszkben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom