Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-21 / 349. szám

Ezt Halljuk! A Pécsi Stúdió jövő heti műsorairól Az ÜNNEPI MŰSOROK már hétfőn kezdődnek a hallgatók kérésére összeállított szép dal­lamokkal, versekkel, beszélge­tésekkel. Kedden 17.35-kor kez­dődik A KARACSONYFÁS EM- BÉR című irodalmi összeállítás, melyet Galambosi László válo- gatott, nagy részben pécsi köl- tok és írók ünnepi hangulatú müveiből. A szép esti muzsi­kában bemutatkozik a Bara- e9yüttes- Szerdán ÉL­MÉNYEK, EMLÉKEK KÜLFÖLD­RŐL címmel a stúdió munka­társai elevenítik fel úti élmé­nyeiket. SPORTFOTÓK 74 cím­mel csütörtökön jelentkezik So- mogyvári Valéria és Kovács Imre szokásos év végi összefog­lalója. Pénteken Tiszay László riportmontázsa a szilveszter előtti készülődés jegyében ké­szül majd a Pécsi Jogtudomá­nyi Egyetem ERGO együttesé- nek ui studiófelvételét mutatják be. PÉCSI SZÍNHÁZI ESTÉK a .a szombaton közvetítésre kerülő összeállításnak, melyben az évad eddigi bemutatóiról vallanak az írók, a szereplő szí- , ®s ° színházlátogató közönség. A darabokból vett részletek színesítik a szombat est! zenes műsort. Május 12-én kezdődött a Pécsi Stúdió új sorozata, mely azóta nagyon c??Sr-z£Té vált- a MIKROFON­STAFÉTA. Vasárnap este e mű­sor vendegeinek suqároz a stú­dió ajandékműsort, idézve a beszélgetések néhány emléke­zetesen szép pillanatát. A mű­sort a sorokat szerkesztője, ♦ m tren vezeti, és alkalmat talal arra, hogy a műsorban szép versek és zeneszámak is f e I cs en d ü I j e n ek. A SZERB-HORVAT nyelvű műsorok közül Filókovity István szerkesztő a hallgatók figyel- mebe ajamüa hétfőn a NEMZE­TISÉGI KULTÚRMUNKÁSOK c. sorozatot melyben olyan em­berekről lesz szó, akik nagy szeretettel, lelkesedéssel és lozzaertéssel .dolgoznak a még meglevő népi értékek mea- menteseert, összegyűjtéséért és neoszerus'teséért. Kedden, A BEKE És SZERETET ÜNNEPE címmel hangzik el műsor, mely- ben ős, karácsonyi népdalok csendülnek fel és szó lesz a regi bunyevac karácsonyi nép­szokásokról, amelyek ma mór csak az emlékezetben élnek. A belgrádi, zágrábi, szarajevói, kópén eszeki és pécsi stúdió S eru közös zenés műsorát ismétlik meq szerdán. Zenés műsorra ajándékozzák meq a hallga okát csütörtökön. Válo­gatás hong,* el azon iuaosz- lav és zenekarok repertoár,óból, akik magyar Hírekkel, tudósítók ielentéseivel r.vuitanak információt a hollqa- ^n°k °e.nteken’ és bemutat­lak a Kozoonti Nemzetiségi Fnek- es Tanceavüttest. Szom- f l urn JÓCS-Kiskun megyei falu HERCEGSZÁNTÓ FELSZA BADULASARÓL szóló doku­mentumműsort ismétlik meq Vasarnap, az év utolsó vasór- bODian, A HÉT HETEDIK NAPJA címmel zenés összeállítást su­gároznák. pam NYELVŰ ADÁS­BAN hétfőn rioort hangzik el VENDÉGSÉGBEN HELMUT RU- £°,LEN,AL HALLE-BAN címmel. A keddi, hallgatók kérésére összeállított műsorban helyet kaoott Fath György írása- KA RACSONYI TÖRTÉNET. Szer- ^r^er Lőrinc pvűjtésében KARÁCSONYI NÉMET NÉP SZOKÁSOK GYÓDON címmel csendül fel műsor, majd verses £n*s_ ös5zfé"ítás következik: BÉKÉS KARÁCSONYT! Csü­törtökön Szende Béla műsorát közvetítik, KISKARÁCSONY NAGYKARÁCSONY címmel. Á pénteki adásban bemutatják a weímari Liszt-házat, új könyve­ket ismertetnek és fúvószene szol. A hét végén az év króni­ka iát idézik, nyelvjárási törté­net hangzik el és sok-sok mu­zsika a hallgatók kérésére. A_ Pécsi Stúdió munkatársai remélik, hogy műsoraikkal hoz­zájárulnák az ünnepek kelle­mes hangulatához. Egy kiállítás megnyitása Az író elvállalta egy képző­művészeti kiállítás megnyitását. Amikor az idő közel volt már, begyulladt. Próbálta lemondom, de a ki­állítás gazdái erőszakoskod­tok: — Majd beszélsz valamit, öt percig. Pár mondatot, és meg­nézed a képeket is! — Azokról én nem tudok semmit se mondani. — Hívd segítségül a helybeli festőket — ajánlották. Jó ötletnek látszott, neki is állt a telefonnak. Fölhívta az elsőt. — Te, mondj valamit erről az ipséről. Együtt jártál vele az: egyetemen, vagy főiskolán, vagy mi az isten csudáján! — Az nagyon régen volt. Azóta megváltozott. Az újabb munkáiról nem tudok semmit. A másik kérdezett válasza ez volt: — Jó festő! — Hogyhogy, menjek oda és mondjam azt, hogy jó fes­tő? És azután hajoljak meg? Te szent Isten I Hiába, többre nem tudta rá­venni. Jó festő és kész! A negyedik és az ötödik csak a nevét hallotta, a hato­dik azt se. A hetedik volt a legerede­tibb: —- írd meg, hogy a főnöksé­gek milyen lehetetlenek velünk szemben! Nem vásárolnak ké­pet tőlünk. — Egyéb bajom sincs, mint ezen a kiállításon az ellensé­geimet szaporítani, — mondta keserűen. — Te beolvashatsz! És azt is elmondhatod, hogy kiállítási helyiség is kellene, — erőslkö- dött a festő. — Hogy gondolod? Ott áll az a szegény messziről jött pik­tor. ö saját magáról szeretne valami szépet és jót hallani. Én meg elkezdjek a ti fciállitóhe- lyiségetek miatt áskálódni? Lerázta és visszament: — Fiúk! — mondta a ren­dezőknek. — Süssétek meg a festőiteket. Én változatlanul benn vagyok a bajban. — Majd, ha jön a művész, akkor telefonálunk. — Remek ötlet, de azonnal! Még az ebédet sem tudta megenni, telefonáltak: — Itt a művész! Odaüget. Bemutatkoznak. Nyújtja a kezét egy idősebb úr is. Szent Isten! — rémül el az író. Ez művésztörténész. Még csak ez hiányzott! A festővel nem próbálkozott. Az révülten nézte a képeit és motyogott valamit a külső és belső látásról. Rávágódott a művészettörté­nészre: — Professzor úr! Mi a véle­ményed? Mintha zsilipet nyitott volna meg! Hajjajj,. volt véleménye! De csupa olyan fickóra hivat­kozott, hogy az egyetlen Goyán kívül okár kibernetikusok is le­hettek volna. Látja, hogy nincs más hátra, mint az őszinteség: — Professzor úr! Én nem mondhattom nemet. Gondolom, megnyitásnak ez kevés. Segíts egy kicsit! — Miért, te nem vetted ész­re, a Zoli (ez volt a festő) szür­realizmusát? — kérdezte elhűl­ve a nagy ember. — Azt igen! — mondta. (Ez már nagyon jó szó!) — És azt nem vetted észre, hogy népi? — támadt neki. — Hát ez is feltűnt, ha őszinte akarok lenni! Ebben tehát egyetértettek, de ez még kevésnek tűnt. Érezte, hogy még többet is ki kell pré­selnie. — Ezek a bohócfigurák azonban idegenek nekem. Gya­nús, hogy a lábuk a fejetete- jén van. — Ez neked gyanús? — né­zett rá rémülten a művészettör­ténész. — Hisz ő az egyetlen pop-árt! — Ja, az más! Ha pop-art, akkor már értem! Zseniális meglátás! Aztán sor került még sok mindenre, amivel tökéletesen egyetértett, de azonmód elfe­lejtette. De három épkézláb szó megmaradt. Szürrealizmus, népi, pop-art. Ha még belekeveri a realiz­must is, akkor már nagy baj nem lehet. Hirtelen eszébe jutott, amit a festő motyogott: külső, meg belső látás. Ez az! Aki ezt tudja, hogy mi, az megérdemli, hogy ‘ újra halija, aki meg nem, okosabb lesz. Éljen! Mivel elég zűrzavar volt már benne, kitépte magát a művé-’ szettörténész karmaiból, aki tovább akarta okítani, hisz az is pedagógus, csak komplikál­tabb és elrohant. — Ide a művészeti lexikono­kat! Becsületesen másolt, hol az egyikből, hol a másikból. Most a festőnek is adjuk meg a magáét, — mormogta. „És ezt az embert nem is­merik eléggé! Ha megállunk ez előtt a kép előtt, lehet nem észrevennünk, hogy a népi pop- art legjobb hagyományával ál­lunk szemben.” A kiállítást délután megnyi­totta. Ott állt jobbján a festő, háta mögött a művésztörténész, előtte a közönség. Elmondta az első eredeti mondatot: •— Kedves közönségünk! Ezután következett a lexikon. A lexikon felsorolása alatt a művész sírva fakadt a nevek­től, akikkel együvé került. Meg­tetszett neki a külső és belső látás is, hisz gyerekkora óta azt dédelgette és valaki életében először rájött. Hátra volt még a művésztör­ténész. Tőle szó szerint idézett két zseniális megállapítást. Majd hozzátette a második eredeti mondatot, ami tőle származott: — A 'kiállítást ezennel meg­nyitom ! Frenetikus siker volt. A lexikont senki sem olvasta. Szőllősy Kálmán KENDE SÁNDOR Ti utcáa Ián 43. A szekrényajtó fölpattant, fe­hérnemű dőlt ki a földre. — Veled akarok meghal­ni! ... — Megfojtalak!... — Fojts meg!... — Kiabálj!.. . Meg akartam ütni. Vagy megütöttem. Vagy megütött, vagy megrú­gott. Vagy fölszakadt minden sebem. Vagy a szobánk fala omlott ránk. És a hirtelen csönd. Minden abbamaradt, egy­szerre. A világban. A fejünk fölött. A szobában. Csak por hullott. Majd az' se. A perc se. A percek se. — Te, te gyilkos ... — Igen . .. Ő mondta, vagy én — nem tudom. ... Milyen józan is a csönd, amikor váratlan! Amikor vég­telen. Vagy nem végtelen — hiszen nem az idő a legjellem­zőbb tényező. Mélység, tágasság, végte­lenség. Mellettem feküdt a csönd­ben, a szőnyegen. Elfértünk. Vártuk, mikor roppan újra a tető, mikor robbanunk, mikor szűnünk meg. Gyöngén, fá­radtan, s az erőlködéstől meg­szakadton, megpattanva, ki- elégülten a kielégült földhöz verve, szájunk elengedte a szá­jat, görcsösen és reszketve szorítottuk ökölbe a kezünket, és az ökölbe szorított kéz az ökölbe szorított kézbe fagyott... — és nem dőlt ránk a pillanat. Nem zuhantunk le. Nem ért tőrszúrás. Tovább égett a némaság. Feszült a fejünk fölött, hullá­mot se vetett, fodrokat se vál­tott. Ránctalanul, márványosan borult. Végül az öklünk szorítása is engedett. A tenyerem, a sző­nyeg mellett, a hideg padló­hoz simult. Ö szólalt előbb: — Nem is pofozol meg?... És megint ő, mérhetetlenül később: — Vagy tudtad, hogy csak ilyen vagyok? ... — Hallgass ... — Hogy ilyen leszek, ha újra megtalálsz... — Nem akarom, hogy gyónj .. . — Hát mikor? . .. — Utálom a gyónást! — Gyónni?... Most már tudod ... Ezután a csönd egy percig se tartott. Ez a csönd biztosan nem tartott egy percig. — Hallgass. — Valaki jön! — Bezártuk? — Mit tudom én! 4. Hedvig nyitott ránk. — Mi ez itt?!... — tánloro- dott vissza, aztán újra előrébb lépett. ■ H2|3|4ÍsTTn E E ■ nrrri 3 8 1 9 1 [w r 12 d 0 14 0 0 J 01 1 E 0 Ej d [20 d na d d E 0 ■ 0 0 m \ i d [28 d 27 d § d 0 _ _ _ _ mKm ja 0 mm m ? 10 TTJ 0 0 1 0 0 0 — lö 0 0 20 20 0 23] 22] 23] ■ 0 E 2Ö] 0 26] 28] 29] 20] 29] 0 30 0 __ _ hogy melyik ábrába kell beírni az összekevert meghatározások megfej­téseit! Vízszintes: 10. Galiba, bosszantóan kellemetlen eset — Oszlopot tartó kőből faragott nőalak — Rossz hang­zás, hangzavar — őseink tintatar­tója. 11. Hosszú nyelű, szekerceszerű vágó- és szúrófegyveres katona — Riaszt — Könyöradomány — Alatto­mosan ravaszok, sunyik. 12. Európai valuta — Régi űrmérték — Apró szi­lárd szemcsék és víz (együtt áramló) keveréke — Kapaszkodó növényi haj­tás. 14. Rugó része — Fordított ki­csinyítő — Amerikai hírügynökség — Névelő. 15. Francia utca — Vizet ad — Római 506 — Macera azonos ne­mű betűi. 16. Caola-darabka — Ytt­rium és deutérium — Diplomás (röv.) — A hegedű legmélyebb húrja, ki­ejtve. 17. Latin költő — Kampós csőrű madarak — Hanghordozás, hangnem — Szeszes italok. 19. A Balaton környékén sok található (2 szó) — A dolgozók napi munkaide­je — A sejt több önálló részre válva szaporodik — Névtelenek, ismeretle­nek. 21. Visszales — Kemence sarka — Ica betűi — Prem . . . (bemutató előadás). 23. Hiányos gipsz — . . . itur ad astra — Vas megyei község — Földdarabka. 24. Régi ma­gyar fúvós hangszer — Gyógyszertári segéderő — Uborka jelző — Nagy alakú vagy papírszalagra festett ösz- szecsavarható kép. 25. Zárkában van­nak — Rácsos madárházikó — Fran­cia vallástörténész és orientalista (ford.) — Michaelis dán írónő sze­mélyneve. 27. Árkus — Kén és hid­rogén — Kiejtett betű — Nagy Sán­dor. 28. GOP — A légnyomás mér­tékegysége — Csak félig csalók — Függőleges síkú épületrész. 29. Mag­lód közepe — Országos Tanács — Molibdén — Szovjet repülőgéptípus. 30. Divatjamúlt — Heveny — Igaz ál­lítás — Élete részeként eltölt. 31. Darabokra zúzza — Csüngő — Hol­land sajtváros — Egyik szülőm. 32. Uszályok rakodásánál használják — Gerle — Kemény, feddő, elítélő szavakkal mutatok rá hibáira — Beatzenekarok fontos tagjai. 33. Az olimpiai játékok műsorán szerepel — A Guadalquivir folyó alföldje Spa­nyolország DNY-i részén — Rokon­értelmű szó — Gond nélküli, mun­Elfordult, és a falnak dőlt. A homlokát oda szorította. Ar­ca a penészes pinceclettől szürkén megnyúlt, a haja kendővel lekötve. Vastag ha­risnyában, viseltes férfi ba­kancsban. Kapkodtam. Kapkodtunk. Ö sírt. — Tudtam, hogy ez lesz a vége! Médi rákiáltott: — Mi közöd hozzá?! — Apa küldött föl... hogy nem történt-e veletek vala­mi .. . — Beszakadt a szekrény. Lég­nyomás. Eljött a faltól, és kezdett kö­rülnézni a szobában. — A csillár megmaradt. A hintaszék is .'.. Mondd meg ne­kik. Az asztalon, a tányérokban vakolatdarabok. Hedvig kiborí­totta némelyik tálból, vázából, pohárból a törmeléket. A húga meg sorjában ki­vette a kezéből a tányérokat, a vázát, a poharakat. — A szőnyeget elfelejtettem föjhajtani... telehullott min­dennel. Nem tudom, hogy fo­gom kiverni belőle. (Folytatása következik.) kával nem járó hivatal, latin eredetű szóval. Függőleges: 1. Enyhén ittas — Csuklya — Orvosság is van ilyen — Körömmel munkálkodni. 2. Térbeli megjelenési forma — Fundamentum — Női név — Nagyon kis mérték­ben. 3. Sasztri nevében szerepel — Kalarábé részlet! — Hogy, hogyan, oroszul — Nem használ fésűt (ford.). 4. Titánia férje — Lendület, régiesen — Amely időben — Fehér színű, tű alakban kristályosodó, elöhívószer- ként használt anyag. 5. Végtelenül fáj! — Tehénhang — Frankfurt.. Main — Személynévmás. 6. Kímélet­lenül taposva — Varietéműsort adó zenés szórakozóhely volt — Álmos­ság vesz rajtad erőt, táji rago­zással — Magas hőfokra hevítő. 7. Ond betűi — RZN — Becézett Irén — Régi cégtáblákon előfordult rö­vidítés. 8. Mély zümmögő hangot ad — A testvérbátya felesége — Kis skóciai sziget a Hebrida-tengerben — Római 2x1 és 2x500. 9. ősi kul­túrájú indián nép volt — Félretett kártyalapok — Nobel-díjas (1922) an­gol vegyész — Helység Karl-Marx- Stadt közelében. 13. Egyszólamúan (zenei műszó) — Dologtalanul uras- kodó — Rudolf trónörökös mayerlin- gi-tragédiájában volt szerepe (Má­ria) — ..Ebbe" kötik a retket a piaci árusok. 15. Az 1932. évi olim­pia 100 m-es síkfutásának bajnoka — Filmcsillag — Mulatóhelyek — Kidomborodó has. 16. Nemesgáz — Zárt társadalmi csoport — Erősen vágyakozó — Kíméletlenül kitesz va­lakit valahonnan. — 17. Fordított rostnövény — A kemence sarka — Hegyekben található! — Tibeti há­ziállat, idegen helyesírással. 18. Me­gye és folyó Franciaországban — Sárga színű, gyúlékony elem — Hurkolással csomót hoz létre — Neves szovjet illuzionista. 20. Költé­szettan — Zsoltár (...... Hungari­cus) — Olyan modortalan, mint a pokróc — Ólyan (dolog), amely té­vedésbe ejt. 22. Áz elnyomatás jel­képe — ő mondja a verébnek, hogy nagyfejű — Keleti népek fér- fiviselete — Belgiumban és Fran­ciaországban élő népcsoport tagja. 23. Csúszok a jégen — Két szó: Ilyen cső a mikroszkóp és a ,.ma­gyar ezüst” rövid neve — Angol költő (Elveszett paradicsom) — Ha­sadó. 24. Korhadó, taplózódó — Az üstökös fényes nyalábja — Nincs megenqedve — Bütykök, angolul (SNAGS). 25. Pénzért szerez — Gépkocsimárka (ford.) — Férfinév — A tarokk legerősebb laoja. 26. Baranya megyei község — öregasz- szony, néni, bizalmas szóhasználat­ban — Borodin opera ,,herceg”-e — A hegy teteje. 28. Azonos római számok — Csigafajta — Közterület­tel kapcsolatos — Talál. 29. Lózung része! — Naqyon régi — ... szli (tacskó) — Béke, spanyolul (PAZ). 31. Rangjelző — Állatszállás — Meg­szid — Szolmizációs hana. Aczél László Megfejtésül beküldendő mind a négy ábra vízsz. 10., 11., 19., 32., 33., függ. 1., 13. és 20. számú so­rainak megfejtése leqkésőbb decem­ber 30-án (hétfő) déli 12 óráig be- érkezóleq LEVELEZŐLAPON. Dunán­túli Napló 7601 Pécs, Pf. 134. címre. A feladó neve és iránvítószámmal ellátott címe fölé a REJTVÉNY szó írandó. A december 7-i számban közölt rejtvény megfejtése: ültetvényes — agyafúrt — párbaj — diadal — ürügy — sortűz — szerelem — buk­tató — stukatur — kancsuka — pia­nista — sivatag — portéka. Könyvjutalmat kapnak: Búzás Imre, 7622 Pécs, Szalai A. u. 8/a. I. 2., Kárpáti Józsefné, 7800 Siklós, Sza­badság u. 20., Moór Ágnes, 7624 Pécs, Kodály Z. u. 6., Sorosics Fe­renc, 7633 Pécs, Bihari J. u. 3., dr. Szüts Árpádné, 7728 Somberek, Kossuth L. u. 141. A könyveket postán küldjük el. HÉTVÉGE j7] Válassza ki..., A jövőt nehéz kikerülni. (Oscar Wilde) •k A boldog évek elveszte­getett évek. Szenvedésre vá­runk, hogy dolgozhassunk. (Marcel Proust) * Az Író számára a legjobb munkahely a saját leje. (Ernest Hemingway) * A gondolatok visszatér­nek, a nézetek terjednek, a körülmények végleg meg­szűnnek. (Goethe) * Aki nem emlékezik a múltra, arra ítéltetik, hogy még egyszer átélje. (Santayana) Állni nem nehezebb, mint guggolni, nagy célokra tör­ni nem nehezebb, mint nemtelen, alacsony célokat szolgálni. (Pierre de Boi sd elf re)

Next

/
Oldalképek
Tartalom