Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-18 / 346. szám
1974. december 18., szerda Dtmcmtuli napló 3 Képes-e befogadni agyunk a sok új ismeretet? A kultúra jövője Szabolcsi Miklós akadémikus előadása a PAB székhazában Izgalmas előadás hangzott el a múlt héten a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában. Szabolcsi Miklós akadémikus, az MTA Irodalomtudományi In- tézenének igazgatója mondta el gondolatait A kultúra szerepe a következő évtizedekben címmel. A történetiség fontossága A civilizáció révén felbomlanak a zárt közösségek, a falvak, a városrészek a foglalkozási rétegek belterjes kultúrája — mondotta az előadó. — A művelődéspolitikának a mozgó emberrel kell számolnia, az utazó, sokfelé járó, számtalan kommunikációs eszközzel jól és gyorsan tájékozódó emberrel. Ez a tény nyitott gondolkodási szerkezetű embert kíván. A művelődésnek tehát alapot kell teremtenie arra, hogy az átlagember gyorsabban és rugalmasabban legyen képes új kultúrák, új művelődési eszközök befogadására, használatára. Ez pedig nem csak biológiai és pszichológiai kérdés, hanem a kulturális szerkezet problémája is. Szabolcsi Miklós második alapvető kérdése volt: szükség lesz-e a jövőben is a kultúra folyamatosságának, történetiségének tudatára? Hiszen a kultúra fogalma alatt mindig az előző korok hagyományait is nyilvánvalóan értettük és sohasem azoktól elszakítva, hanem azokra építve fejlesztettük. A nyugati újbaloldali mozgalmak ezzel szemben a teljesen gyökértelen kultúrának a lét- jogosultságát hirdetik. De egyáltalán, sokfelé, így Magyarországon is a fiatal nemzedéknek már érezhetően tompult a történeti érzéke, a folytonosság és hagyomány tudata. Szabolcsi Miklós véleménye: a jövő emberének is szüksége van a történetiség tudatára, mert e nélkül nem látja a saját helyét. Hiszen a jövő emberének is igénye a saját pszichológiai helyzete fölé való emelkedés, az hogy folyamatosan több legyen korábbi önmagánál. Ezt meg kell tanítani az ifjúsággal, és erre igen alkalmas a kultúra sokféle szervezete. Érdekes gondolatokat mondott el a jövő kultúrájának tartalmáról. Ez elsősorban a Magyarországra jellemző irodalomközpontúság miatt figyelemre méltó. Hiszen nálunk a kultúra magja, bázisa általában az irodalom, amely mellett néha még a zene kap meghatározó szerepet. Ugyanakkor a jövő kultúrája, a technika fejlődése révén egyre inkább az auditív és vizuális művészeteknek nyújt elsődleges szerepet, lehetőséget. Kérdés, vajon a képmagnó korában a sajátosan irodalomközpontú magyar művelődés hogyan tud átalakulni, a széles tömegeket miképpen tudja felkészíteni ennek értő befogadására?! A probléma másik vetülete: neveljünk, vagy szórakoztassunk? Hiszen a gépesített kultúra több lehetőséget ad az átlagembernek arra, hogy a kényelmesebb a szórakoztatóbb alkotásokat élvezze. Szabolcsi Miklós azt is hangoztatta, hogy e téren is meg kell tartani a helyes arányokat. Hiszen a nagy nevelő hatású, gondolkodtató kathartikus élmények mellett a szórakozás is az ember fontos pszichológiai szükséglete. Végül kifejtette, hogy a természettudományok aránya a kultúrán belül a jövőben növekszik majd, a társadalomtudományokon belül pedig az irodalom és a művészetek mellett az egyéb tudományágak, például a szociológia is nagy szerepet kap. A folklór pedig, bár néha frissítőleg hat a művészetekre, várhatóan veszít majd egységes paraszti-nemzeti jellegéből. Az előadás kapcsán felmerült néhány kérdés, amelyekre külön kértünk választ Szabolcsi Miklóstól. így a növekvő ismeretanyag és az emberi befogadó képesség ellentétének kérdése. Hiszen a tudományok gyors fejlődése következtében a megismernivaló hatalmas mértékben növekszik. Sőt, az utazások révén más világok régebbi hagyományos kultúrájának megismerése is izgató feladatként áll az ember előtt. Ugyanakkor az emberi agy befogadóképessége ilyen arányban nem nőhet. — A megismernivaló tényleg igen nagy és egyre több. De az emberi pszichikum befogadóképessége kihasználatlan. Ezt a természettudomány már igazolta. Nem baj tehát, ha az agy kapacitása nem nő, mert a meglevő befogadóképesség teljesebb kihasználásával lépést lehet tartani a tudományok fejlődésével. Orvosok, pszichológusok, szociológusok feladata, hogy kísérletekkel keressék az utat, amelyen az ember pszichikai válsága nélkül be lehet fogadni a megnövekedett ismeretanyagot. Már most foglalkozni kell ezzel, pedig a probléma csak 20—25 év múlva lesz ilyen időszerű. Másfelől viszont az ideális ember nem a mindentudó, mindenben szakember lesz, hanem az, aki adott helyzetben képes az újat, a változót befogadni. A lényeg — mint azt a korszerű pedagógia annyit hangoztatja — nem a hatalmas tudás, hanem a nagy fokú készség. Ha a pedagógia képes a gondolkodás és a beszéd alapelemeit nemcsak nyelvtani fokon megtanítani, akkor elképzelhető, hogy a jövő nemzedék bírja majd a megterhelést. Ezért tanítunk már a kísérleti iskolák harmadik osztályában eredményesen idegen nyelvet, és ugyancsak kisebb korban afféle kézikönyv kezelési önállóságot. Földessy Dénes Múzeumba kerülnek a híres malomipar dokumentumai A bakonyi múzeum társadalmi aktívái vállalkoztak arra, hogy összegyűjtik Veszprém megye hajdan híres malomiparának értékes dokumentumait. A gyűjtőmunka során a Balaton és a Bakony vidékén eddig 130 malomról készítettek fény- képfelvételeket és 70 malom múltjának teljes adatgyűjtését fejezték be. A malmok jelenlegi állapotát rögzítő vázlatokon, fényképeken kívül a fellelhető tervrajzokat és iratokat is múzeumba helyezik. A tudást nem lehet elvenni Gondolatok a grafikai műhely kiállításán Sokszorosított műalkotások r% V i Horváth Olivér: Tóparti vízió December 5. óta érdekes tárlat fogadja a látogatókat a Déryné utcai kiállító teremben. Az itt szereplő művészeket ugyanis azonos lehetőség kovácsolta együvé. A pécsi művészek már régóta szorgalmazták, hogy egy jól felszerelt grafikai műhely álljon rendelkezésükre, ahol sokszorosított grafikát tudnak majd előállítani. Komoly gépi berendezést igényel egy ilyen műhely, mert pl. kőnyomatot, litográfiát nem lehet csak úgy a lakószoba, vagy a műterem egyik sarkában csinálni. Kollektív munkát igénylő műfaj, egyedül nehezen művelhető. Ugyanis savval, vízzel, súlyos kőlapokkal, kizárólag az erre a célra kialakított műhelyben lehet dolgozni. Maga a grafika, jóllehet nem kis fizikai erőkifejtést kíván a művelése, szellemi tevékenység eredménye. Különböző korok más-más sokszorosító technikát részesítettek előnyben. Manapság szinte valamennyi a reneszánszát éli, talán éppen az egyre tökéletesedő ofszet-eljárások ellensúlyozásaként. A sokszorosítás az egy példányban készült műalkotással szemben azzal az előnnyel rendelkezik, hogy számos egyenértékű laÉvszázadokban mérve tíz év nem nagy idő. Egy köz- művelődési intézmény életében viszont mindenképpen olyan mérföldkő, ahol érdemes megállni és visszatekinteni a megtett útra. Tíz esztendeje egy újonnan felnőtt munkáslakta városrész centrumában - sok társadalmi munkával, a Pécs Városi Tanács és a Szénbányák összefogásával - megkezdte a működését a bányászok meszesi művelődési háza. Szerény tárgyi feltételekkel, de nagy lendülettel és ambícióval törekedett magához vonzani a környék fiataljait és a felnőtteket. Törekedett a gazdája és ösztönzője lenni a munkások művelődésének, a 15 000 lakosú városrész kulturális ellátásának. Jó gazdának, jó ösztönzőnek bizonyult. ÉvenJubileum te mintegy nyolcvanezren keresik fel az intézmény rendezvényeit és programszerű foglalkozásait. Ifjúsági klubjukat immár tíz éve példamutató közösségnek ismerik a városban és az országos klubmozgalomban is: háromszor nyerték el a „Kiváló" címet. Ifjúsági színpad, fotószakkör, népművészeti szakkör, folk-beat klub, filmklub és egy népszerű új kezdeményezés: táncház működik falai között ma is. Színes programok, kirándulások, .irodalmi és képzőművészeti rendezvények sora fémjelzi az intézmény működését. Itt alakult meg a város első szocialista brigádklubja. A Mecseki Szénbányák újhegyi üzemével építették ki ezt a valóban szocialista kapcsolatot: részükre helyiséget, szolgáltatásokat nyújtanak, a brigádok pedig a felújítási-karbantartási munkákban segédkeznek. Az intézmény színes, vonzó programokkal népszerű tevékenységre törekedett. Frissen és bátran kezdeményezve mindig meg is találták a munkások számára vonzó, tartalmas közművelődési formákat. Ezt a friss, újat kereső munkát köszöntjük a József Attila Művelődési Ház jubileumán. További sok erőt, és eredményt kívánva dolgozóinak a munkásművelődés gyarapításában. pót lehet így előállítani, ötven, száz, százötven példányt is akár. A művész az egyes lapokat aláírásával, számozásával hitelesíti. A mai fejlett technikák mellett ez a kis példányszám tulajdonképpen egyedinek is számíthat. A rézkarc, a rézmetszet, a fametszet esetében például határt szab a nyomódúc, vagy a rézlemez fizikai volta, kopása a festé- kezés kézműves, egyedi jellege. No meg az ésszerűség, mert túl nagy szám esetén elveszítené varázserejét, vagyis a létjogosultságát. 1972-ben valósult meg a pécsi művészek régi álma. A Nevelők Háza pincehelyiségében felállítottak egy, a MÁV-nál kiszuperált, litógépet. A Művészeti Alap anyagi támogatósához a Városi Tanács is hozzájárult. Jelenleg egy rézkarcprés egészíti ki a szerény műhely berendezését. Az alap tehát adott, most a művészeken^ a sor, hogy dolgozzanak. Sajnos, a manuális feladatok megoldása során saját kárukon kell okulniuk, mivel a műhelyhez elengedhetetlenül szükséges gépmesteri teendőket is, művezető szakember hí- jpán maguknak kell elvégezniük. A továbbiakban még, éppen a munka eredményességének fokozása érdekében újabb grafikai technikák alA pécsi művészek ezzel a kiállítással bizonyítani kívánnak. Bizonyítani a műhely lét- jogosultságát, életképességét, egyúttal azonban a további igényeket is szeretnék reflektorfénybe állítani. Mert az imént emlegetett lehetőségek és az elért eredmények közötti feszültség áthidalására a rendezés inkább a lehetőséget hangsúlyozta. Ezzel természetesen módosult is kissé az összkép. Mert nem véletlenül kerülhetett a kiállításba Martyn Ferenc Petőfi rajzainak néhány ofszet eljárással készült lapja, Erdős János Xylographie 972 c. relief linósorának három lapja, Valkó László három li- tó-aquája, Eija Markkanen pár rézkarca. Ezek a munkák ugyanis nem itt készültek. A finn művésznő egyébként a jövő évben személyesen is ellátogat Pécsre, a grafikai műhely vendégeként. Tervezik ugyanis hogy a siklósi és a villányi művésztelep mintájára a Pécsett élő művészeken kívül más magyar művészeket és külföldieket is vendégül látnak. Ehhez azonban az is kell, hogy a jelenlegi állapoton javítsanak. Éppen Siklós és Villány példázza, művésztelepet csak megalapozottan érdemes működtetni. Végül is, milyen a kiállítás összképe? Bizse János: Pécsi látkép kalmazását lehetővé tevő gépi berendezésekkel is gazdagítani kéne a műhelyt. A Pécsi Műhely (nem tévesztendő ösz- sze a szóbanforgó grafikai műhellyel), tehát a Ficzek, Halász, Kismónyoky, Pinczehelyi és Szíjártó alkotta művészi közösség használja egyedül ez- idő szerint Pécsett a szita eljárást. Ez ma az egyik legelterjedtebb sokszorozó technika. Tiszta, foltszerű színhatásával mind a geometrikus, mind a fotografikus hűségű, mind pedig a rajzos megoldások terén kiválóan alkalmazható. Egyébként Vasarely nyomatai is ezzel az eljárással készülnek. Szitagép felállítása mindenképpen a grafikai műhelyben munkálkodók kifejezési palettáját színesítené. Tetszett Bérezés Gábor litó- sorozata, Feledy Gyula vegyes technikával készült 3 lapja, Schubert Péter és Valkó László kiállított anyaga. Par exel- lence grafikusok ők, a technikai készség birtokában vannak, így tulajdonképpen a mondanivalóra összpontosítanak. Tetszett még Simon Béla bemutatkozása, mert tusrajzainak, diópácainak varázslatosságát a litográfiában is érvényesíteni tudta. Bizse János és Soltra Elemér munkáin viszont éppen az a szembetűnő, hogy rajzban gondolkodnak, a sokszorosító technika sajátosságait nem érzik kellőképpen. Kísérleteznek, keresik a megfelelő hangot. Romváry Ferenc Jf »»Öreg’ diákok között Egerágon — Mindnyájunk elé tették a tanulás lehetőségét, hogy „parancsolj!”. Nem furcsa idős fejjel tanulni és nem is felesleges időtöltés, annál inkább rossz érzés elmaradni a többségtől, az élet menetétől. „Papiros ember" vagyok, vagyis, könyvet olvasok, rejtvényt fejtek szórakozásból. A kalapács- emelgetés után majdnem pihentető az iskolábajárás — magyarázza Bán János, az egerá- gi dolgozók esti gimnáziumának legidősebb hallgatója, aki 47 éves és tsz-kovács. A hidasi esti gimnázium példájára szervezte meg Korpa Sándorné, a művelődési ház vezetője Egerágon a dolgozók hároméves középiskoláját. Október 15-től helybeli pedagógusok oktatják az 53 dolgozót, akik között legtöbb a tsz-tag. Kedden és csütörtökön tartják a foglalkozásokat a művelődési házban, ahová Áfáról, Lot- hárdról, Kisherendről, Mária- kéméndől, Újpetréről jönnek a diákok. Ezen kívül kiskassai, kozármislenyi, sőt, pécsi is jócskán akad az esti gimnazisták között. A Gyöngyvirág Termelőszövetkezet a két napon két óra fizetett munkaidő-kedvezményt nyújt diákjainak, a vizsgához pedig biztosítja a hat nap tanulmányi szabadságot, valamint minden alkalommal a mikrobusszal hazaviszi a kishe- rendieket. Kétgyermekes családanya, tejátvevő a 29 éves Bolyi Sándorné. Korareggel lapozza fel füzeteit munkábaindulás előtt. — Ha nem készültem, most is félek, mint kisdiákként régen. Falunkban az iskola, ami nagy előny, hisz időt nyerek. Amióta újra iskolás vagyok, jobban megértem a gyerekeimet, mint diákokat. A 12 éves fiammal például együtt számtanozunk. Több dolog kezd a rádióban, a tévében érdekelni, például a komoly zene. Vida Erika viszont a könyvet értékeli másként, mert feltűnik mindjobban számára a jó stílus, a költői képek hangulata is. Alig húszéves, a vendéglátónál eladó. — A nehéz családi körülmények akadályoztak a tanulásban. Néha hiányát éreztem az érettséginek az emberi kapcsolatokban és ehhez kisebbségérzet is társult. Később szeretnék vendéglátóipari ellenőrként dolgozni. Fider László 30 éves, autószerelő a tsz-ben, hórom gyerek édesapja. — Az ember értékét a tudás is adja, amihez nélkülözhetetlen az általános műveltség. Sok lemondással jár az esti iskola, szabad időmet is csökkenti, de megéri, mert technikus akarok lenni. Hidason és Egerágon, immár két helyen Baranya megyében a művelődési hóz szervezi a felnőttoktatást. Fontosnak tartják az önművelés mellett főként a zene, a képzőművészetek iránti érdeklődés felkeltését, ezért a tanév programjában színház-, tárlatlátogatás, koncert-meghallgatás, országjárás is szerepel. i||!ÍÍl|l!!l llilliii!
