Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-07 / 306. szám

Három hivatás... Volt Kazalé varrónő, gyári munkás az Elzettben, személyze­ti vezető, kávafényező, diszpé­cser MEÓ-s, vasalónő, két éve pedig bőrválogató. Vargabetűk­kel tűzdelt életút, amelyhez leg­alább úgy hozzátartoznak a csa­lódások, mint a feleség apró örömei. Mert amellett, hogy Zalai Frigyesné, a Pécsi Bőrgyár munkásnője közéleti ember, csa­ládanya is egyben. Férjéért, a családért vállalta a vándorlást, akit mint katona­tisztet időről időre új szolgálati helyre szólított a hivatás ... Amíg beszél, kézmozdulatok­kal ad nagyobb hangsúlyt sza­vainak a törékeny osszon/. El­nézem az egykori újpesti mun­kásnőt, aki tulajdonképpen már egy éve nyugdíjban lehetne. . — Félnék a négy fal között Megszoktam az örök mozgást, n futkosást, azt, hogy intézem c munkatársak dolgait, mint párt- csoportvezető és egyben verseny­felelős. Aztán vari még egy do­log. ami miatt sokéig fiatalnak kell maradnom. Későn szültem. A fiam most katona és nekem, az ő fejével is kell gondolkod­nom. Ami száméra szent: hinni az emberekben. Hinni és tudni az őszinteséget, mindennél többet ér. Mindegy, hogy ki hol telje­síti a rábízottakat ö a váloga­tóasztal mellett, más, másutt — Elégedett...? — A lakkosban dolgozók Ide­gesebbek az átlagosnál. Tudja miért? Az oldószer gőzei miatt Aki ide kerül közénk néhány év múlva izgága lesz. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy ma ezt csináljuk, holnap meg amazt — Ezt hogyan érti? — Ma bőrt feszítünk, holnap akasztunk, utána megint mást kell elvégezni. Aki megszokott egyfajta mozdulatot, a mósiró- nyú igénybevételtől izomlázat kap. A bőrgyárban bármit is csinál a nő, nehéz. Nem asz- szonynak való munka, amit vég­zünk. Sokat gondo kodtam mar azon, hogy .nié-t nem lehet job­ban gépesíteni. Emellett az is igaz, hogy a gyár sokat tett és tesz a munkásokért Másutt még arról vitatkoznak, hoqy a nők miért keresnek kevesebbet ugyanazon munkáért mint a fér­fiak. Nálunk a munka van be­sorolva, nemre való tekintet nél­kül. Zalai Frigyesné tegnap dél­előtt a Parlamentben átvette a Munka Érdemrend arany foko­zatát Mindegy, hogy k! hol telj®*'?' a rábízottakat. S. Gy. MSZBT-elismerés a sörgyáriaknak Idén először adományozott az MSZMP Baranya megyei Bizott­sága propaganda és művelő­désügyi osztálya a Magyar— Szovjet Baráti Társaság legered­ményesebben dolgozó tagcso­portjainak emlékplaketteket. Töb­bek között a Pannónia Sörgyár tagcsoportjának ügyvezető el­nöke is átvehette kedden dél­után a kitüntetést — Hogyan kezdtek hozzá? — Nem volt nehéz dolgunk. A gyár korábban is szoros kap­csolatot tartott a Magyar—Szov­jet Baráti Társasággal. így per­sze azért más volt Szervezetteb­bé, tudatosabbá kellett tenni a kapcsolatot szovjet barátainkkal. — Sikerült? — Remélem, nem tűnik kérke­désnek, ha azt mondom: igen. Talán o Szovjetunió megalaku­lása 50. évfordulójának megün­neplése volt az a vonzerő, amely azóta is tart. Ha a gyár dolgo­zói MSZBT-rendervényről halla­nak, szívesen és nagy számban jönnek el. Köszönő sorok, szép élmények és nemkevésbé szép elismerések. A tagcsoport 1971-ben alakult, 1972-ben már elnyerték az MSZBT Országos Elnökségének elismerő plakettjét — Jelenleg a gyár személy­zeti és oktatási vezetője. Sok a munkahelyi feladat, esti egye­temre jár, családja van, ügyve­zető elnök. Nem sok ez? — Olyan nagyszerű segítő­társakkal, mint a héttagú, ügy­vezető elnökség, nem nehéz. A gyár pártbizottságának irányítá­sa és támogatása, az egész kol­lektíva lelkesedése, sok nehéz­ségen átsegít Magánéletemben pedig nagyon megértő társ a férjem. K. Gr­M ér tudom: nem az életraj­zi adatok között kell ke­resnem a kitüntetés ere­detét. Nagy László István-aknán mozdonyszerelő, ő1 tagú párt- alapszervezet titkára. A bánya­üzem gépészeti részlegében dol­gozik — fizikai munkásként, nem könnyű a mérnökök, techniku­sok között egyenrangú partner­ként érvényre juttatni a párt irányító és ellenőrző szerepét. A párttitkár nagyon rövid mon­dattal foglalja össze erről véle­ményét: ott edződöm, ahol üt­nek. Aztán még hozzáteszi: sze­rencsére nem sok kérdésben kell ma már vitatkoznunk, elégedett­ségre azonban csak akkor lesz okunk, ha a gazdasági és mű­szaki vezetők minden kérdés­ben kiváncsiak lesznek a párt- szervezet véleményére. A munkájáért kapott miniszteri kitüntetések, jutalmak bizonyít­ják, hogy mint munkásember is elismerésre, méltó utat járt be az elmúlt negyed század alatt. A leszerelés utón az építőipar­ban helyezkedett el, s arra ment, amerre a kőművesek vonultak. Kaposváron a Textilművek épí­tésén, Inotán, a meszesi lakó­telep építésén, aztán Komlón KIVÁLÓ PÁRTMUNKÁS dolgozott Az altóró két végé­ben egy-egy szivattyú víztelení­tette az alagutat. Egyik felén száraz volt a vágat, a másik felén bénán állt a szivattyú. Vas Zoltán a Tröszt irodaépületének ablakából nézte e furcsa játé­kot, aztán kiszólt, hogy jöjjön át a bányához dolgozni a működő szivattyú kezelője, ha már ők nem boldogulnak a sajátjukkal, így mondott Nagy László búcsút az építőiparnak. Éppen két év­tizede ennek, s annak is 19 éve, hogy felvették a pártba, novem­ber 9-én pedig. 15 esztendeje lesz, hogy az alapszervezet tit­kára. Alig múlt harminc éves, amikor az alapszervezet irányí­tását rábízták. Nem felejtette el: a mostani vezetőség-válasz­táskor a jelöltek között ismét vannak fiatalok. Nagy Lászlóval, a délelőttös műszak végén beszélgetünk, ha­ján még látszik, hogy most jött a fürdőből, a kézfogás után ér­zem kezemen a gépek szagát: az olaj, a vas illatát nem lehet lemosni. Reggel ötkor már az üzemben van, az éjjeles párt­csoportvezetővel minden nap van megbeszélni való. Délután legtöbbször háromig akad ten­nivaló a pártirodán. Hat napot biztosítanak törvényes munka­idő kedvezményt számára — a pártmunkát azonban nem lehet hat napig csinálni, azt mindig kell. így aztán napokat csak halaszthatatlan ügyben vesz igénybe, szabad idejében végzi felelősségteljes munkáját A pártmunkát nem lehet mé­terekkel, mennyiségekkel, forint­ban mérni. Talán mégsem téve­dünk, ba az István-aknai gé­pész alapszervezet munkáját a titkár kitüntetése miatt jónak tartjuk; vagy a pártszervezet jó munkájának elismeréseként ér­tékeljük Nagy László kitüntetést Csaknem mindegy. Tény, hogy ebben az alapszervezetben jól érzik magukat a kommunisták, a taggyűlésekről általában csak azok a betegek hiányoznak, aki­ket az ágy nem enged. A legutóbbi beszámoló tag­gyűlés vitája bebizonyította. hogy miért: olyan fórum volt er, ahol demokratikus szellemben beszélték meg hibáikat ered­ményeiket Elismerést érdemelnek érte. — Személyemben meg is kap­tuk — mondja a titkár. L L Most már mi is itt vagyunk... „Azt mondta, halálfélelmet érez .., Három gyerek van ott­hon, menjek el helyette. Nem volt akkor szokatlan érzés, félni a haláltól. 1944-ben, fönt Észak- Ma gyarorszá gon, Párkány tér­ségében. Hírvivők voltunk. Hét­száz közül kétszázan maradtunk életben. A vonalba kellett men­ni. Elmentem helyette..." Háborús élmények mesélésé- nél nem ritka a hasonló törté­net Csakhogy Szabó János nem élménybeszámolót tart. Emléke­zik! Nem az az ember, aki szí­nes szóval, jó fantáziával fűsze­rezi a történeteket. Nem is szí­vesen meséli, de ez nagy nap. Ilyenkor az ember valahogy kénytelen visszatekinteni. Leper­getni az eltelt évtizedeket, a megtett utat idáig: november 6-án kapta meg a Haza Szol­gálatáért érdemérem ezüst fo­kozatát. Csaknem egymillió kilométert vezetett eddig baleset nélkül. A volán mögött kezdte, amikor be­vonult katonának, s amikor ha­zatért a hadifogságból, Pécsett az Erdőgazdaságnál ismét a vo­lán mögé ült. Azóta is így kere­si kenyerét, ezzel a munkával szerzett megbecsülést És még valamivel. — 1957 tavaszán, amikor megalakult a Munkásőrség, én is beléptem. Velem együtt ti­zenegyen voltunk az Erdőqazda- ságnál, akik fegyvert akartunk fogni. Hoqy én miért? Nehéz lenne ezt megfogalmazni. Pon­tosan tudtam, hogyan éltek a szüleim, hogyan éltem a felsza­badulásig. Meg kellett védeni, amit azóta elértünk. — Mi volt a legszebb élmé­nye, mint munkásórnek? — örökre emlékezetes marad az a május elseje, amikor mint munkásőrök először vonultunk fel. Acélszürke egyenruhában, fegyverre! a mellünkön. Vala­hogy azzal a magabiztossággal: „most már mi is itt vagyunk!” — És a mostaniak? — Most békésebb. Von időnk tréfálkozni. Engem amolyan viccmesterként ismernek . . . Parancsnokaitól tudom, hogy nemcsak így ismerik, hanem mint a lelkiismeretesség, a pon­tosság mintaképét Olyan em­bert, olyan munkáőrt, akire min­dig lehet számítani, és aki sok­szor maga kéri az újabb fel­adatokat Huszonhárom évig dolgozott az erdőgazdaságnál, de a dere­ka nemigen bírta már a nehéz munkát. — Új, Ikarus 180-as csuklós autóbusszal járok. Sok utas már ismerősként üdvözöl a tízes, vagy , húszas, korábban a hu­szonnyolcai vonalán. így, is- meretenül is úgy érzem, mint­ha barátok volnánk. Nem túizás ez, nem is kell hozzá sok. Csak annyi, hogy tudopi: egy fárad­ságos nap, nyolc órai munka után hazafelé igyekeznek. Leg­alább az útjuk legyen könnyebb a buszon. így már érthetőbb az a mo­soly, amely szinte mindig ott bujkál a szája szögletén, és az a sok-sok romantikusnak tűnő áldozatvállalás, mely végigkísér­te eddigi életét K. Gy. Tanácstagi munkáért — kormánykitüntetés — Esttergályosként dolgoz­tam, közben elvégeztem a gép­ipari technikumot, aztán a So- piana Gépgyárba kerültem mű­vezetőnek. Egyik nap hivattak a személyzeti osztályra ... Elbe­szélgettek velem, végül megem­lítették: tanácstagi választások lesznek, szóba jöttem ... Török Ferenc, a Mechanikai Laboratórium pécsi gyáregysége üzemvezetője foglalja így össze „útját” a tanácstagságig. — Több mint tíz éve en­nek... Amikor megválasztottak harminc éves voltam, azt mond­ták: én vagyok Pécsett az egyik legfiatalabb tanácstag. Akkor a T:már és a Toldi utca lakóinak ügyes-bajos dolgával foglalkoz­om, A II. kerületi tanács ipari áMandó bizottsága elnöki tiszt­ségét is betöltöttem. Néqy éven át tagja voltam a kerületi ta­nács végrehajtó bizottságának is. A kerületi tanácsok átszerve­zésével városi tanócstaqqá vá­lasztottak Üjmecsekalján, a Pollack Mihály—Acsádi és a Szigeti út alkotta 101-es körzet­ben. Munkahelyet is „változta­tott” : fiatal üzem, a Mechani­kai Laboratórium kezdett mun­kához Kertvárosban, ide helyez­ték a forgácsoló üzembe, üzem­vezetőnek. — Nagyon pontos, finom munkát igényel a magnetofonok alkatrészeinek készítése, talán a hajszálnál is vékonyabb a megengedett tűrés — mondja. — Igazi aprómunka ... Az Özemben és társadalmi tisztségében is az „aprómun­ka" egyik fő feladatát képezi. — Mint tanácstagot a lakó­területről, de az üzemből is so­kan felkeresnek közérdekű és egyéni kérdésekkel, gondokkal is — mondja. — Egy-egy fo- gddóórán átlag huszonötén „ko­L emezes vaságyak, szal­mazsákok ... A szent­lőrinci gimnázium kollé­giuma szegénysorsú gyerme­kek otthona volt a háború utá­ni években. Kehidai László alig múlt 20 éves, amikor 1949-ben az in­tézmény igazgatója lett. Sze- gsnyparasztok és bányászok között nőtt fel. Nyaranta diák­ként a komlói bányába járt dolgozni. A bányászoktól és a tehetségüket földbe szántó szeqényparasztoktól tanultak érlelték pedagógussá. Pályá­ját a tanítóképző elvégzése után Mecsek pöl öskén kezdte. Egy évvel később a sásdi ál­talános iskolába került. Részt vett az államosításban. 1948. iúniusában belépett a Magyar Kommunista Pártba. Azóta — a csaknem 3 év­tized alatt — több, mint ezer diák végzett itt. Kehidai Lász­ló, aki időközben Laci bácsi­vá őszült, maqa is tanult El­végezte a Tanárképző Főisko­lát, a Testnevelési Főiskola ed­zői szakát, a Marxista-Leni­nista esti egyetem szakosító­Hinni a fiatalokban... jót és az Eötvös Lőránd Tudo­mányegyetem speciális kollé­giumát Már az ötvenes évek elején o DISZ egyik vezető tanára volt. 1957 áprilisában Irányítá­sával alakult meg az akkor még csak 7 fős iskolai KISZ- szervezet, amelynek — igaz­gatói teendői ellátása mellett — ma is ő a tanácsadó tanó­ra. Sokat tett a falusi sportért. Húsz évvel ezelőtt — pálya nélkül — kézilabda csapatot szervezett Szentlőrincen. Fog­lalkozott atlétikával futballal. Leány kézilabdásait az orszá­gos középiskolai bajnoksóq ütőképes csapataként tartották számon. Tevékenysége nemcsak az iskolára és a kollégiumra kor­látozódik. A Nagyközségi Ta­nács tag iáként Szentlőrinc „ifjúság politikusa". Nagyrészt ennek az eredménye a termé­keny együttműködés az iskola és a művelődési ház, a falusi és az iskolai-kollégiumi ifjú­ság között. Az Újhelyi Imre mezőgaz­dasági szakközépiskola KISZ- qlapszervezete 1960 óta kap­csolatban áll NDK-beli, len­gyel és bolgár oktatási intéz­ményekkel. A kapcsolat ered­ményeképpen a német és a lengyel diákok nálunk, a szent­lőrinciek pedig az NDK-ban, illetve Lengyelországban tölt­hetik üzemi gyakorlatukat. Az utóbbi időben bevételeikből már bulgáriai turistautakra is futja. Hisz a gyerekekben, akik mint oly sokszor, ez év őszén is megálltak a helyüket, ami­kor segíteni kellett. Egyénen­ként a legkisebbet, a legkeve­sebbet is értékelni tudja. Nem várja meg, hogy mások el­mondják neki, mi /lakik egy- egy tanulóban. Szenvedélyes kutatója ar egyéni képessé­geknek. Alapelve az, hogy a közösség munkájában ki-ki egyéni képességeit bontakoz­tassa ki. Kehidai László szervezte meg 20 évvel ezelőtt az isko­la — azóta többszörös — he­likoni ezüst- és bronzérmes énekkarát Meg kell'emlékez­ni még az úttörő fúvószene­karról is, amely azóta beépült az általános iskola zenei ta­gozatába. Két gyermeke van. A fia gya­korló pedagógus Királyegyhá­zán. M ivel telnek a kollégium­igazgató napjai? A vá­lasz szerény és egysze­rű. ( — Reggel 6-kor ébresztő. Azután végigjárom a (fiú és leány) kollégumokat. Megné­zem a betegeket. Következnek az iskolai órák. Éjed. Délután visszamegyek a kollégiumba, és este lefekvesiq a gyerekek­kel foglalkozom. Kehidai Lász­lót az Ifjúságért Érdemérem­mel tüntették ki. B. K. pognak", de van amrkor negy­venen is megjelennek. Szó esik itt a központi tévé-antennák meghibásodásától a gyerekek játszóteréig sokféléről. Intézked. ni kellett többek között a lakó­terület kitőrt fáinak pótlásáról, az Acsádi iskolánál a gyalogát­kelőhelynek táblával jelölésé­ről... — Sikerült elintézni a kérése­ket? — Általában igen. Jól eqyütt- működünk a Hazafias Népfront­tal is. Széles kézmozdulat kíséreté­vel folytatja: — Tudni kell, hogy mit, hol lehet elintézni. Nem feltétlenül fontos, hogy minden problémá­val például a tanácselnököt ke­ressem meg. Sok kérést lehet tel­jesíteni a tanács szakigazgatási szervei előadóinak segítségével. Igaz, a tanácstagság társadal­mi megbízatás, az ügyek inté­zése „utánjárást" igényel, de ha már megtiszteltek ezzel a feladattal, a leqjobb tudás sze­rint kell megoldani. — Es ha nem sikerűt? — Akkor minden lehetőséget igénybe kell venni. Az interpel­lációt is. Volt már erre példa munkámban. Mint városi tanácstagot dele­gálták a megyei tanácsba. A megyei tanács ügyrendi bizott­ságának tagjaként időnként te­rületi feladatokat is ellát. Mint mondja, legutóbb a vaiszlói ta­nácsnál járt „ügyrendi" meg­bízatással. A közösség érdeké­ben tevékenykedik a gyárban is: az ÜB titkára. Néhány napja — este, ami­kor munkájából hazatért — ott­hon levél várta. „A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából az Elnö­ki Tanács tanácstagi munkájá­nak elismeréséül kormánykitün­tetésben részesíti . , ,\" , A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kedden vette át a Me­gyei Tanácson. G. F. STTil ünnepi WBTB&L W ^ E l t f. X l í h é

Next

/
Oldalképek
Tartalom