Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-09 / 307. szám

1974. november 9. DUNÁNTÚLI! NAPLÓ rács Harc az influenza ellen SZÜLETTEK Mókus Krisztián, Ats Gergely, Né Wöth Ivett, Orosz Roland, Sohái Ta­más, Czakó Erzsébet, Farkas István, Csonka László, Torna Sándor, Köny­ves Károly, Könyves László, Sztnyik Zoltán, Tóth Brigitta, Zag Szilvia, Orosz Gábor, Kovács György, Jáksó Róbert, Szabó József, Rokolya József, Wolf Krisztián, Bodor Norbert, Ker­ner Zoltán, Orsós Imre, Nagy Lajos, Sebestyén László, Horváth Csaba, Gál Tímea, Eötvös Miklós, Cserti Eri­ka, Újvári Júlia, Halász László, Tóth Richard, Somogyi László, Amigya Tibor, Gelencsér György, Milkovics Sándor, Csizmár Tibor, Kővári Zol­tán, Böröcz Tünde, Hajnal Kinga, Tö­rök Andrea, Fekete Tamás, Szol'ár Anita. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Kormos Gyula és Duga Katalin, Kanalas Pál és Filipovics Mária, Rajnai György és Tóth Ilona, Kraj- csovits Béla és Simon Éva, Szűcs Já­nos és Porrogi Anikó, Horváth Csaba és Haller Nóra, Nagy-Révész Dezső és Kemmel Janka, dr. Mészáros Tibor és Pongrácz Mária, Czukor József és Szicsák Erzsébet, Hucker Ferenc és Nyikos Éva, Marké Nándor és Mol­nár ^ Éva, dr. Szabó Mihály és dr. Moró Zsuzsanna, Schleier László és Horváth Ibolya, Kutas László és Bá­nyai Klára, Kiss András és Szegvári Erzsébet, Pápay Ferenc és Nagy Va­léria, Decsi József és Keilhauer Má­ria, Bank Dezső és Eismann Györgyi, Mi séta István és Horváth Ibolya, Adóm Miklós és Balogh Zója, Hőgye Lajos és Bedegi Éva, Lukácsi Károly és Baumgartner Mária, Ácsai József és Zana Irén, Harth József és Szöcs Julianna, Szekeres Péter és Bencze Gerda, Farkas István és Söjtör Sára, dr. Rózsaheqyi László és Komáromi Marianna, Nagy Antal és Reichert Erzsébet, Molnár Ferenc és Tóth Gvöngvi, Jónás Miklós és Kálőczi Va­léria, Piti Sándor és Baranyai Rozá­lia, Novak Attila és Sági Éva, Arató László és Szász Erzsébet, Csötöiyi Péter és Wie zner Eszter, Szabó Csa­ba és Gadó Tünde, Gergely Ferenc és Orsós Mária, Dorozsmai József és Maráczí Klára. MEGHALTAK Zsigóvíts Józsefné Zászló Julianna, Kreb^z Gvőrgvné Morovitzky Rozália, TorriSi Laiosné Schubert Jozefa, Ka­dar Pá'né Varaa Zsuzsanna, Bile ties And-'ósné Goiák Mária, Szerdahe'vi Józsefné Rolider Erzsébet, Varga Gé­zán« Marth Maado'na, Bodor Imre, Szi»ártó István, Ámán János, Pataki 0*1?. Szalai András, Fazekas Bá­láz* Kasza János, Gecz Ferencné Vi- l'»*h Katalin, Szikinger Józsefné Sza- ux N-u'tőrfler Ferenc, Bár­d’ Dobosi Teréz, Schaffer M ' ‘anné Balo’inácz Anna, Kcndricz Ján-sné Csánvi Mária. Balog József, Németh Lukács, Szél József. Tökéletes lesz az oltóanyag? Tabletta a betegség ellen? 2tf moziban 20 szovjet fiim A várakozásnak megfelelő si­kerrel, nagy látogatottság mel­lett folyik a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat filmszínhá­zaiban a szovjet filmek feszti­válja. A megye közel húsz mozi­jában eddig körülbelül 20 fil­met mutattak be a fesztivál ke­retében. A legnagyobb érdek­lődést a Nagyezsda című film váltotta ki, a tegnapi napig csu­pán a pécsi mozikban köze! nyolcezren tekintették meg. A világjárványok közül az influenza tartja magát a legszí- vósabban. Pedig négy évtized­del ezelőtt, amikor sikerűit meg­találni a betegség vírusát, nyomban felmerült a gondolat, hogy oltással kellene védekezni ellene. Mindezek ellenére még ma sem értük el, hogy akként tudnánk védekezni vele szem­ben, mint a diftéria, a himlő, a gyermekbénulás és egy sor más fertőző betegség ellen. Az influenzavírusnak három változata ismert. Az A-típusút 1933-ban fedezték fel, a B-típu- sút 1940-ben ismerte meg a tu­domány, a C-típusúnak pedig 1949-ben bukkantak nyomára. Eddig az A-típusú kórokozók hozták a legtöbb bajt az embe­riségre. Minden bizonnyal ennek köszönhető az 1918-19. évi „spanyo!nátha"-járvány, amely több áldozatot követelt, mint az első világháború. De maaunk is emlékezhetünk az 1957-ben pusztító „ázsiai” influenzára, vagy az 1968-ban elterjedt „hongkongira". Az A-típusú ví­rusnak sokféle változata fordul­hat elő, ami rendkívüli módon megnehezíti az ellene való vé­dekezést. A B-típusu vírus sokkal „sze- lídebb”, legfeljebb kisebb he­lyi járványokat okoz. Leautóbb 1953-ban „támadott” Magyar- országon. A B-vírus okozta influenza általában könnyű le­folyású, szövődményekkel csak ritkán jár együtt. A három vírus­típus közül a C a legártalmat­lanabb: csak gyermekeket bete- gít meg — enyhe lefolyással —, akik azután egy életre védettek­ké válnak a fertőzéssel szem­ben. A „sokarcú“ A-vírus A fertőző betegségek elleni védekezés — mai ismereteink birtokában — tulajdonképpen igen egyszerű: olyan elölt vagy legyengített kórokozókat tartal­mazó oltóanyagot (vakcinát) kell a szervezetbe juttatni, amely nem kelt betegséget, hanem „félrevezetve” a szervezetet, mozgósítja a védekező erőket. Ekkor olyan saiátos ellenanya­gok (antitestek) jelennek meg a vérben, amelyek képesek megtámadni és elpusztítani a fertőzőképes „vad” vírusokat. Az influenzavírusokkal, azok közül is az A-típusúakkal az a probléma, hogy antigénszerke­zetükben szinte évente bekövet­keznek változások, tehát a ko­rábban kidolgozott oltóanyag nem nyújt védelmet az újabb vírusváltozat ellen. Amikor pe­dig mór felütötte fejét a jár­vány, csak jelentős késedelem­mel lehet előállítani az új vak­cinát. Nem marad tehát más hátra, mint felkutatni az influenzavíru­sok változásainak minden ^tör­vényszerűségét, és így következ­tetni arra, hogy a jövőben mi­lyen módosulatokra számítha­tunk. Már tudiuk, hogy a változá­soknak kétféle formáia van. Az egyik az, amikor a vírust burko­ló „köpenyben” (az ún. burok- fehériébsn) ugrásszerű módosu­lás következik be, ami új „szub- típus” megjelenését vonia ma­ga után. A másik változás a bu­rokfehérjéknek a fokozatos, ál­landóan e!őreha!adó módosulá­sa. Ezt a változást — a mután­sok kialakulását — pontosan nyomon kell követni, mert ez a kezdete az új járványos variáns létrejöttének. A francia Pasteur Intézet ku­tatói mór odáig jutottak, hogy- gyorsított formában - sike­rült leutánozniuk a változások természetes folyamatát. így olyan vakcinához jutottak, amely tartalmazza a mutánso­kat (a várható zárványos varián­sokat azonban még nem). Kísér­leteiket az A5 Honakong-törzs ví­rusaival végezték, és állítólag olyan oltóanvaq birtokába jutot­tak, amely telies védelmet nyújt az Ai-vírus eddiq ismert és a iövőben lehetséges minden vál­tozata ellen. Oltcanya? — por alakban Szovjet kutatók azon fára­doznak, hoav minél rövidebb idő alatt sikerüliön előállítaniuk az énoen szükséqes oltóanyaaot. Rájöttek arra, hoqy — az eddigi gyakorlattól eltérően — nem csirkeembrióban, hanem mes­terséges tápfolyadékkal megtöl­tött üvegcsékben levő szövette­nyészetben kell szaporítani a vírusokat. Az üvegcsékbe csirke­vagy füriembrió veséjéből szár­mazó sebeket telepítenek, ame­lyeket influenzavírussal fertőz­nek meg. így viszonylag rövid idő alatt sok vírus tenyészthető ki, és belőlük vakcina állítható elő. Kiderült, hogy a szővettenyé- szetben élő influenzavírus ke­vésbé fertőző, mint a csirke­embrióban tenyésztett változót. Az így készült oltóanyag nem vált ki mellékhatásokat, gyer­mekeknek, sőt még g csecse­mőknek is beadható. Az újfajta oltóanyagot por­alakban hozzák forgalomba. Vízben való feloldás után szá­jon át kell bevenni. Eredeti cso­magolásban egy évig is eláll a vakcina, közben nem veszíti el hatékonyságát. Nemcsak a be­tegség kitörését akadályozza meg, hanem akkor is hatékony, ha valaki már influenzás — fel­téve, hogy az elpusztításra „ki­szemelt” vírus okozta a fertő­zést. Megelőzés kémiai szerekkel Az influenza megelőzésére ma már másféle szerek is alkal­mazhatók. Például olyan anya­gok, amelyek fokozzák a szer­vezetben annak az interferon nevű fehérjének a termelődését, amely megakadályozza a víru­sok elszaporodását. Magát az interferont is be lehet vinni a szervezetbe, de a szedését négy­óránként ismételni kell, mert hatása csak igen rövid ideig tart. Az általánosan alkalmaz­ható megelőzésre tehát ez alig­ha iöhet számításba. Kémiai szerek — az adaman- tin, vagy hozzá hasonló vegyü- letek — adagolásával is értek már el jó eredményeket a kuta­tók. Ezeknek az a veszélyük, hogy helytelenül alkalmazva mérgezőek lehetnek. A kémiai meqelőzés még további kísérle­tezést igényel. Szép änuua, motorkerékpár1. Amikor ősziesre válik az idő és fúj a szél, nem öröm a mo­torkerékpározás. Mikor pedig havazik és csúszós jég borít­ja az utakat, végképp le kell mondani erről. Mindenkinek ugyanakkor tennie kell egyet- mást motorkerékpárja téli ál­mának biztosítására. Miként lehet elkerülni a kor­rózió okozta károkat és meg­őrizni a motorkerékpár forgal­mi és üzembiztonságát? A tá­rolóhely száraz és levegős le­gyen, elsősorban azonban a tűzvédelmi szempontoknak megfelelő. A benzintartályból és a karburátorból ki kell ürí­teni az üzemanyagot és kanná­ban őrizni, tavasszal azonban nem szabad az első startnál el­használni, mert a hosszabb tá­rolás minőségcsökkenést okoz. Hogy a motorban elkerüljük a rozsdásodást, ki kell csavarni a gyújtógyertyát, néhány köbcen­timéter olajat a motorba kell önteni és a berúgó segítségé­vel néhányszor átforgatni, hogy az olaj jól eloszolhasson. Azon­kívül ellenőrizni és szükség esetén kiegészíteni kell a haj­tómű olajszintjét. A hajtólánc különleges fi­gyelmet érdemel, elsősorban akkor, ha nem teljesen burkolt. A szétszerelést, a benzinfürdőt és az utána következő beolajo- zást, vagy melegített zsírral va­ló bekenést hosszú élettartam­mal és üzembiztos működéssel hálálja meq. Amíg a motorkerékpár téli ál­mát alussza, az akkumulátor- telepnek nem szabad elalud­nia! Kiszereljük és levegős, rozsdamentes helyiségben őriz­zük. Az elektrolit-szintet 6—8 hetes időközökben megvizsgál­juk és szükséq esetén desztil­lált vizet öntünk hozzá, lehető- séq szerint utántöltést hajtunk végre. A kerekeket, a küllőket és más csupasz fémrészeket úgy konzerváljunk, hogy vékony zsír- vagy viaszréteggel vonjuk be, a lakkozott felületeket a ke­reskedelemben kapható iakk- ápolószerekkel kezeljük. Aki szereti motorkerékpárját, ne sajnálja ezt a fáradság0*­Komolytalan rovat Felebarátom a tévénél ölsz és bemutatnak valamilyen ide­gen filmet. Címe, írta, rendez­te, vagy rendezte, irta mert itt fontossági sorrend van, de té­ged ez felebarátom egyáltalá­ban nem érdekel. Hogy milyen nemzetiségű Hím, kinézted a műsorból, a rövid tartalmát is tudod, a rendezőt is, te csak a filmet várod, hogy elkezdődjék már. Hacsak nem arról a mindjob­ban elharapódzott alamuszi eljárásról van szó, hogy leját­szanak előtted egy történetet, ami már a filmhez tartozik és mire elkezdenél izgulni, akkor jön a fenti, hogy ki rendezte, irta stb. Aztán jön egy hosszú lista, hogy kik játszanak. Nagyjából ez érdekel a legkevésbé, de egy Ideje nálam döntő változás következett be. Kiguvadt szem­mel lesem, hogy a szereplők között akad-e magyar? Akad!! Mindig! Szinte csoda az a film, ahonnan valamelyik idegenbeszakadt hazánkfia ne­ve ne villogna elő. Persze ez nem ilyen egysze­rű. Szalad a felsorolás: Arien, a szobalány: Juliette Fekete. Ha odafigyel az ember, ak­kor tudja már, hogy ez a Feke­Magyarok a nagyvilágban (! ) te Julis Gödöllőről, aki vállára vetette világotjáró tarisznyáját és elment szerencsét, próbálni. Nyilván sokat próbált. Végül kikötött a szobalányságnál és mert jóval kifizetődőbb, hát lett belőle szobalány a filmen, bíz­va abban, hogy szobalányból majd előbbrelép és lesz a vár­kastély úrnője. Szintén a filmen. Csak akkor majd így írják, — nem a tizen­ötödik sorban, hanem a máso­dikban: Madame Rochfort, a herceg neje: Juliette Fekete. Nem túlzottan valószínű, de előfordulhat. Én mindenesetre akkor is figyelem majd a tévé­filmet és őszinte öröm tőit el, hogy egy volt és lélekben nyil­ván még ma is honfitársam, mire vitte? Figyeljék Önök ;s kedves ol­vasóim I Most ezért felsorolok néhány érdekes történetet. a kínai Egy amerikai űr feladott egy hirdetést, hogy szeretne meg­tanulni kínaiul Egy jelentkező akadt. Egy magyar, Ő vállalkozott rá, hogy Sodrásban A Duna fölött csípős szél fúj, a csontig hatoló nyirkos hideg megmerevíti, türelmetlenné te­szi az embert ők ketten nyu­godtan teszik dolgukat. Ami­kor megérkeztek, mindenki fel- lélegzett, pedig már nem segít­hettek, a tragédia bekövetke­zett Litter Ferenc és Rodán László pécsi könnyűbúvárok kimért mozdulatokkal készülődnek. A kishajó kabinjában felveszi* neoprém ruhájukat, tőrt, mély­ségmérőt, ólomsarkakat, 40 ki­lós mellsúlyt csatolnak fel. Ki­próbálják légzőkészüléküket, derekukra kötik a biztosító kö­telet és rövid megbeszélés után lemerülnek .. Munkájukban van valami lehangoló, mert ér­kezésüket megelőzte már a pusztítás és van valami fel­emelő, mert éppen ők bizonyít­ják az ember győzelmét A baleset november 6-án reggel a Gemenci Erdő- és Vadgazdasóg bédai erdészeté­ben történt. A partot komp kö­tötte össze az uszállyal. Amikor a 20—40 mázsás fa rönkökkel megrakott DDT traktor rágör­dült a kompra, az megmozdult a kompfeljáró vízbe csapódott és a munkagép a Dunába csú­szott. Vági Andor vezető pró­bálta kézzel feltépni az ajtót, hiába volt minden erőlködés, a zár nem engedett A biztosító kötelek pillanato­kon belül megfeszülnek, a har­madik ember, a biztosító, fél­kézzel tartja, felső teste átha­jol a komp oldalán. Ügy mond­ják, a Duna ezen a szakaszon a legsodróbb. Éktelen káromkodás jelzi: Utter Ferenc kidugta a fejét a vízből, arca rákvörös és mond­ja: — Kőtömegbe akadt meg a vasmacska, 12 méter mélyen voltunk, nagyon erősen sodor a víz és öt foknál melegebb nem lehet. Számításom szerint itt az uszály felső végénél keli lenni a traktornak. Felszedik a horgonyt, az uszály lassan eltávolodik a komptól, a résen végighúzzák a vasmacskát, egyszer-kétszer, eredmény nélkül. Délután fél 5. Köd telepszik a vízre, szürkül, az emberek éhesek és az igazi munka csak akkor kezdődhetett, amikor a búvárok megérkeztek, nincs egy órája. Rodán László ismét lemerül, hiába. Ketten húzzák ki. A sod­rásra jellemző» hogy aaásod­percenként hat métert megy a víz. November 7-e kemény mun­kát jelentett a Gabriella-szige­ten. A szél még csípősebb, még dermesztőbb, a búvárru­ha már nem nyújt védelmet a hideg ellen és mégis újra le­merülnek ... Semmi. Órák múl­tán a vasmacska megakad, minden valószínűség szerint a traktorba kapaszkodott. Erről nem tudtak megbizonyosod-ii, mert a víz mélysége ezen a szakaszon eléri már a harminc métert is. Nehéz-búvárruha kell. Csütörtök, dél elmúlt. A par­ton a rakodó csoport vezetőjé­vel, a munkavédelmi megbí­zottal és az erdésszel beszél­getünk. Két éve fekszik a Gabriella- szigeten a kitermelt fa, sok csapadékot szívott magápc. Súlyuk a 40—50 mázsát is el­éri, egy-egy rönköt 15—20 em­ber se tud megmozdítani, ezért jött a farakodó DDT. A kompot azonban csak a sodrás irányában, egy oldalon rögzí­tették, s amikor a megrakott traktor a kompfeljáróra ért — az alacsony vízszint is hozzá­járult — az elmozdult és a rög- zitetlen oldalon támadt résen a traktor belecsúszott a Dunába. November 5-én két uszályt rak­tak meg, a munkagép a feljó­A két vakmerő pécsi könnyűbúvár alámerul. Itt félelmetes sodrása van a víznek, mélysége meghaladja a 20 métert. róra ment és kötéllel óvatosan az uszályba eresztette terhét. * A terepjáró kerekeit ellepi a sár. Litter Ferenc és Rodán László visszament Pécsre ne­héz-buvórruháért, hogy legyőz­zék a vizet és kiemeljék a ve­zetőfülkében rekedt Vági An­dort és a munkagépet. A baleset üqyében tovább fo­lyik a vizsgálat Horváth Tej'&í Illő díj fejében megtanítja a fejlődni kívánó yenkit. Egy hiba akadt. Ő sem tu­dott kínaiul. Valahogy áthidalta. Kialakí­tott egy nagyjából egytagú szótagokból álló nyelvet. Hozzá egy eléq bonyolult nyelvtant és végül a yenki és 6 is perfekt beszélték ez érdekes és fordu­latos nyelvet. Magyarunk felvette a sikeres befejezésért kitűzött külön pré­miumot és eltűnt. A yenki meg elutazott Kínába, Magyarunk nem adta meg a címét. Nem várta meg, hogy a yenkitől hálatelt levelet kap­jon, mondjuk Sanghaiból. Pedig hálás lehetett volnál Kínaiul kissé nehezen értette meg magát. Izomlázat kapott a sok mutogatástól. De valami­ről elfeledkezett: Ő volt azok egyike, aki azt a nyelvet tudta, amit a világon a legkevesebben beszéltek. És nem csak ■ egyik, hanem egyúttal ötven százaléka is. £s ez nagy dologi A SVÉD KÖNYVTÁROS Magyar könyvtáros küldöttség volt Stockholmban. Ahogy ez szokás már, megmutatják a vá­ros nevezetes helyeit, minden érdekes látnivalót (sertéshizlal­dát nem, ez nem az a szakma) és természetesen mutogatják a könyvtárakat. Ilyenkor az ember több könyvtárat lát, mint amennyi egészséges. Ez a fog- lalkozási ártalom. Minden nemzet büszke szép, hipermodern könyvtáraira, de az, amire igazán rátarti, az a múltjára vonatkozó legrégibb anyag. Kódexek, régi nyelven írt alapító levelek, az első nyomtatványok. Na, itt is elvitték magyar­jainkat az ó-svéd anyag könyv­tárába. Ahogy nézegetik a ra­vasz írással irt, kacifántos könyveket és hallgatják az an­gol nyelvű tolmácsolást, ez egyik magyar küldött megszó­lal, magyarul. Odaszól a má­siknak: — A szentségit, de kacifán­tos könyvek ezekI Itt se szeret­nék könyvtáros lenni I Erre megszólal az ó-svéd könyvtár őre és tudora: — Te jó isteni Maguk ma­gyarok? Tehát a rendkívül ravasz, nagy tudományos, ó-svéd Iro­dalom tudós böngészője Is magyar volt. Valamikor pesti könyvelő. Idegenbeszakadt. El­ment könyvtárosnak. Lehet, hogy a svédek se tud­ják elolvasni az ó-svéd anya­got? Mert ha nem akkor magya­runk folyékonyan olvassa. SzőHősy Kéliaéuj I ♦ >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom