Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)
1974-11-30 / 328. szám
Képek Eszékről, Pécs testvérvárosából. Stanislav Sebalj: Emberek, technika az útépítésnél. Dragutin Cejler: Barátság Eszék és Pécs között. Stanislav Sebalj: Vasárnap a Dráva partján. Jugoszlávia nemzeti ünnepén 20-25 hadosztályt kötöttek le a partizánok 180 millió dolláros kereskedelmi forgalom A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népeinek november 29-i legnagyobb nemzeti ünnepét sokan a felszabadulás évfordulójával tévesztik össze. Történelmi tény azonban, hogy bár a nácik által megszállt európai országok népei közűi a jugoszlávok az elsők között fogtak fegyvert a hitleri „új rend" ellen, Jugoszlávia teljes felszabadulására legutoljára került sor. A délszlávok földjén az ellenség elkeseredetten, szinte az utolsó töltényig harcolt és csak 1945. május 15-én, vagyis hat nappal a hitleri Németország hivatalos kapitulációja után tette le a fegyvert. A Köztársaság napja November 29-én a Köztársaság Napját ünnepük Jugoszláviában. Olyan évfordulóról emlékeznek meg, amely két történelmi dátumhoz kapcsolódik. Mindkettő annak a hősi ellenállási harcnak a során nyerte el a történelmi jelzőt, amelyet a jugoszláv népek a hitlerista megszállók és csatlósaik ellen vívtak 1941—45. között. Röviddel azt követően, hogy a német hadigépezet 1941 áprilisában lerohanta Jugoszláviát, amelyet a korrupt királyi rendszer szinte védtelenné tett, a Jugoszláv Kommunista Párt a megszállók elleni fegyveres harcra szólította fel a tömegeket. A párt irányításával futótűzként terjedt a felkelés, s a gombamódra elszaporodott partizán-alakulatok tevékenysége nyomán egy új európai hadszíntér nyílt meg, amely a nácik és szövetségeseik 20—25 hadosztályát kötötte le állandóan. Szabad szigetek A felszabadított területeken — megyényi nagyságú, vagy ennél kisebb „szabad szigetek” tucatjai -— a népi hatalom szervei alakultak meg, s ezekből nőtt ki 1942 tavaszán a forradalmi parlament csírája, a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (AVNOJ). Második ülésére a boszniai Jajce városkában került sor 1943. november 29-én. Joszip Broz Tito, a Jugoszláv KP első tiktára, a Népfelszabadító Hadsereg fő- — parancsnoka tartotta a beszámolót a fegyveres küzdelem állásáról. Ezt követően a 208 delegátus olyan fontos határozatokat hozott, amelyek megvetették az új Jugoszlávia alapjait. Kimondta, hogy a jövendő HÉTVÉGE államnak demokratikus, szövetségi alapokon kell nyugodnia. Végül — Tito vezetésével — ideiglenes kormány felállítását határozta el az AVNOJ. Nem egészen egy évvel később a forradalmi kormányzat szervei már Belgrádba költözhettek, amelyet az előnyomuló szovjet hadsereg harcosaival vállvetve szabadítottak fel a partizánok. 1945. november 29-én pedig az újonnan megválasztott alkotmányozó nem- zetqyúlés egyhangúlag a monarchia megszüntetésére, a köztársaság kikiáltására szavazott. Az újjáépítés keserves munkája a maga módján nem kevesebb áldozatkészséget követelt a tömegektől, mint a felszabadító háború. Ma már jogos büszkeséggel tekinthetik át építőmunkájuk nagyszerű sikereit a jugoszláv dolgozók. Az egykori paraszti ország immár ipari-agrár állammá alakult át. 1947-hez viszonyítva a nemzeti jövedelem tavaly négy és félszer volt nagyobb, az ipari termelés pedig ezalatt hétszeresére emelkedett. Új városok, lakások százezrei épültek fel. Baráti együttműködés Az 1965-ben életbe lépett gazdasági reform - lendületet adott a termelékenység növekedésének, az áruválaszték bővítésének. A továbbiakban azonban a gazdaság fejlesztésének túlfeszítése, s ennek kísérő jelenségei, a beruházási tőkehiány és az inflációs tendenciák jutottak kifejezésre. Jelenleg az ország ezek felszámolását célzó átfogó stabilizációs program megvalósításán fáradozik. Nagy segítséget nyújtanak ebben a tavasszal elfogadott új alkotmány és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége májusban megtartott XI. kongresszusának útmutatásai. A z utóbbi másfél évtized so- rán hazánkat és Jugoszláviát a baráti együttműködés egyre több szála köti össze egymással. Rendszeressé váltak vezetőink legmagasabb szintű találkozói; legutóbb ez év tavaszán Tito elnök volt Kádár János vendége. Gazdasági árucserénk volumene az idén eléri majd a 180 millió dolláros ösz- szeget. Élénk a kishatár-for- galom, s mindkét országból turisták százezrei látogatnak el a szomszédba. Az ideát élő délszláv ajkú lakosság és az odaát élő magvar kisebbség egyenrangú családtagként boldogul hazájában és a két ország közötti híd szerepét tölti be. Egy okkal több ez, hogy nemzeti ünnepükön baráti jókívánságainkat fejezzük ki a szocializmust építő déil szomszédainknak. Eldördülnek az agyuk Történelmi lecke a sátorban Kísérőnk, a Koreai Néphadsereg őrnagya Keszontól velünk tart Panmindzson felé. Közben, amíg a Volgák végigzötyögnek a keskeny betonúton, elmondja, hogy a háború végén, a fegyverszüneti tárgyalások előtt és alatt véres ütközetek dúltak itt minden négyzetméternyi területért. Győzelem Most csodálatosan békés a táj két oldalt rizsföldek, a vízzel árasztott táblákon eleven zöld palántasorok, helyenként még egyengetik a földet (pontosabban a kátyút), térdig vízben hajladozó parasztlegények és — lányok nagy csoportokban, brigádokban, körülöttük pedig — mint mindenütt másutt az ország rizsföldjein — színes zászlók és vörös transzparensek tucatjait lengeti a szél, feliratok, győzelmi jelszavak és jelentések virítanak üde tarkán a bokrokkal, gyér ligetekkel szegélyezett tájban. Sofőrünk (fehér kesztyűben vezeti a fekete Volgát), a háború alatt terepjáróval barangolta végig ezt a frontszakaszt, ismer minden kanyart, követ, dombot; két barátunk és állandó kísérőnk Kim Szün Dzse és Kim Gjon Szu (mindketten a Koreai Újságíró Szövetség nemzetközi osztályának munkatársai ugyancsak sokadszor látogat a fegyvermentes övezetbe. Így hát azon sem nagyon csodálkoztak — amire mi éjszaka megütközve felütöttük a fejünket, — hogy huzamos ideig dörögtek az ágyúk valahol a közelben. Azt mondják, az ilyesmit megszokja a fül ezen a tájon. „Odaát", ahova innét a dombról már átlátni, rendszeresen „gondoskodnak” egy-egy éjszakai tűzijátékról. Mi is... A sátor felé tartunk. Tűző napsütés, végtelen csönd, 30 fok árnyékban. Néhány kilométerrel a 38. szélességi fok olatt, gondosan ápolt pázsitos térségen, a szűkszavú felirattal ékes márványoszlop előtt fényképezünk. A majdnem negyedszázada, 1950. június 25- én kezdődött háború végére (1951-től 1953 nyaráig tartó tárgyalások után) ezen a helyen tettek pontot a tárgyaló felek 1953. július 27-én. A sátorban körülüljük az asztalt, ahol két éven át vívtak kíméletlen szópárbajt egymással a delegátusok, miközben a domb alatt, puskalövésnyire a tárgyalóasztaltól kézitusák, páncélos ütközetek folytak. Aki nem ismeri az 1950— 1953 közötti hadijelentésekből a koreai háborút, itt most alapos leckét kaphat belőle. Nem az a legfontosabb ebben a leckében, ami minden háborús kiállítás közös vonása; a sok fénykép, írásos okmány fotója és a számtalan tárgyi emlék, hanem az, hogy egy kis nép (az északi országrész lakossága akkor alig haladta meg a tízmilliót), hogyan mért súlyos csapásokat a kitűnően felszerelt amerikai csapatokra. A koreai nép győzelmét segítették a szocialista országok. A tárlókban ott látni a magyar szolidaritás emléktárgyait és okmányait is. Az őrnagy meleg hangon köszöni meg a segítséget, amiért — mint mondja — mindig hálásan gondolnak hazánkra, népünkre. Mielőtt elindulnánk a nagyobbik táborba, a semleges övezetbe, ahol egymás mellett telejsítenek szolgálatot északiak, déliele és amerikaiak, mellettük a semleges megfigyelők katonái, az őrnagy négy, kemény kötésű katonát ad mellénk kísérőül. Néhány perc múlva a tárgyalóterem padlóján konganak lépéseink. Az asztal egyik oldalán két évvel ezelőtt az északiak, a másikon a déliek küldöttsége foglalt helyet, hogy a KNDK javaslatai alapján megkezdjék a tárgyalásokat a két országrész békés egyesítéséről. Ores a terem, félbeszakadtak a tárgyalások. Kim Ir Szén javaslatai a megbékélésre, a haza egyesítésére, a szétszakított családok közti kapcsolatok helyreállítására akkor a világlapok első oldalára kerültek. A déliek két év alatt zátornya futtatták az eszmecserét. De nem az ügyet! A mi népünk — Nincs két Korea! — búcsúzik tőlünk az őrnagy a pan- mindzsoni látogatás után- — Túlról, az is a mi népünk. Ez a demarkációs vonal — kezével felemeli az asztalon végigfektetett fehér mikrofonvezetéket — csak addig marad a térképen, amíg az idegen csapatok kivonulnak Dél-Koreá- ból . . . Bertalan Lajos Hírék a Szovjetunióból „AHOL HOMOK, OTT VÍZ IS”... Az ellentmondásosnak tűnő ősi kazah közmondás igazát bizonyították be kazahsztáni hidrogeológusok. Megállapították, hogy a köztársaság homokpusztái egyedülálló természetes víztárolók. A hosszú évek során folytatott kutatások kiderítették, hogy a homokdűnék alatt föld alatti folyók születnek a téli-tavaszi csapadék utón, s ezeket a felszín folyói is táplálják. E föld alatti folyók aránylag közel vannak a felszínhez. A Kazah Tudományos Akadémia Hidrogeológiai és Hidrofizi- kai Intézeteinek adatai szerint a dünék alatt 1,4 trillió köbméter víz — a Balhas tó területén ennek 14-szerese — található. A köztársaság kutatóinak felfedezése az aszályos Kazahsztán mezőgazdasága szempontjából rendkívüli jelentőségű. VIRÁGPARÁDÉk Kazahsztáni szakemberek által kitermesztett új rózsa-, orgona-, nőszirom-, gladió- lusz- és más virágfajtákat mutattak be Alma-Atában egy botanikai kiállításon. E fajták mindegyike jól elviseli a helyi rideg éghajlatot, amelyet száraz nyár és hideg tél jellemez. A tearózsa például most már a Mangislak-félsziget köves talajú, a Kaspi-tenger só- talanított vízével öntözött rózsakertjeiben is virul. Ezen kívül a kazah botanikusok több mint száz hegyi és pusztai virágot honosítottak meg a köztársaság városaiban. SZOVJET DIPLOMÁVAL ... Több mint 50 észak-vietnami hallgató fejezte be ebben az évben tanulmányait Ogyessza felsőoktatási intézményeiben. Mérnöki, hajóstiszti, hajógépészi, hajóépítő, fizikusi, vegyész és biológus diplomákat kaptak. Az utóbbi 15 év alatt Ogyesszában több mint 400, magasan kvalifikált szakembert képeztek Vietnamnak. Ugyanebben az időszakban 30 vietnami aspiráns védte meg kandidátusi disszertációját olyan szakterületeken, amelyek fontos szerepet játszanak hazájuk népgazdaságában. A Szovjetunió főiskoláin és technikumaiban jelenleg mintegy 5000 vietnami tanul. Ugyanennyi azoknak a száma is, akik már befejezték tanulmányaikat a Szovjetunióban. GYÓGYÍTÓ CSÖND Haliásjavító Központ építését kezdték meg Kijevben. A. Kolomijcseko, az Ukrán Tudományos Akadémia levelező tagjának vezetésével a tudósok jó eredményeket értek el az utóbbi években a megsüketült emberek gyógyításában. Az országban először ők alkalmazták a halláscsökkenés megállapítására és gyógyítására az ultrahangot, az elektronikus berendezéseket és a lézersugarat. Az új gyógyászati intézmény felépülésével még nagyobb ges akusztikai körülmények lehetőségek nyílnak. Az épülettömb belsejében különle- uralkodnak majd. A külső, utcai zajokat először fákból és bokrokból álló növénysáv szűri meg. A zajvédelmet szolgálják a megvastagított ablaküvegek és o szivacsos gumiszigetelők. A liftek, a légkondicionálók, ventillátorok teljesen zajtalanul működne.k. A falakat és a mennyezetet lyukacsos hangszigetelő lapokkal burkolják. A történelmi nevezetességű „sátor”, ahol a fegyverszüneti egyezményt aláírták.
