Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-30 / 328. szám

Egy népművelő portréjához Matusek László./ Lágyan ívelő dombhajlatok ölén apró falucska, üde­friss levegőt szippant az em­ber a tetőn, igézetes csönd­ben, hová a negyedórányi vaspályától a vonatfütty is épp, hogy odaér. A falu: Áfa. Két sor háza közt ketten bal­lagunk Matusek Lászlóval, aki a falu tanítója és nép­művelője immár 35 éve. A kiskapuk mögül innen is on­nan is ráköszönnek: „Dobar dán goszpodin ucsitelj . . Ejtenek pár szót, ahogy illik, itt-ott magyarra váltva olyan természetességgel, miként a csermely vize fut a dombok alatt. Matusek Lászlót na­gyon szeretik és tisztelik itt, és ez az érzés kölcsönös. Aranyfedezete van. Fiatal tanítóként jött ide 1939-ben a bosnyák lakta Kökényből, ahol meglegyin- tette a még élő népművészet: a viselet, a tánc, a dalok varázsa. (Ő maga magyar­ajké, de szlavóniai ősei nyel­vét is bírta a nagyszülőktől. Ez pedig kulcs az emberek­hez, a népművészet csodá­latos értékeihez.) Átán ugyanezek a hatások érték. Akkor határozta el, hogy mindezt a sok szépet meg kell őrizni a jövőnek. Megtanulta valamennyi táncukat. A magnószalagok több mint 200 népi dallamot őriznek. Leírva-följegyezve már az átai lakodalmi, ka­rácsonyi vagy a halálozási népszokások anyaga; a gyógymódok; építkezésük, né­pi viseletűk; továbbá köz­mondások, a falu története (a XVIII. századtól); földrajzi nevei és az iskola története csakúgy. Matusek László még idejében kezdte el a gyűj­tést: három és fél évtizede. Az akkori 70—80 évesektől.. . Egy-egy magvas szólás ma is megüti a fülét, az átaiak pe­dig büszkék rá, hogy a taní­tó úr följegyzi. Sőt, évek so­rán bennük is. tudatosult a népművészet érték-fogalma. Ma már nem egy átai lakás legszebb szobadísze egy-egy szőttes ing, hímzett mellény, vagy ing, a „rukávé”, mely azelőtt a „szökröny” mélyén pihent. Van persze a falu­múzeumban is: a legszebb darabokat odaadták. A tár­gyi anyagot itt őrzik, szere­tik, tisztelik. Nagy lakodal­maknál beöltöznek; színes viseletében együtt táncol, dalol ilyenkor a falu apraja- nagyja. Áta népművészete már ré­gen túljutott a megyehatá­ron és úgy, ahogy van, ez is Matusekék nevéhez fűződik. 1960-ban alakult meg a táncegyütes. Kisiskolásokból, akik közben felnőttek, cseré­lődtek, de a táncok, a dalok maradtak, sokasodtak. Most tíz éve pedig megalakult az átai énektrió — a két Matu- sek-lány ma is itt énekel. Az utóbbi években tizenötször szerepeltek sikerrel a televí­zió műsorában. A falu tanítója és nép­művelője nyugdíjba készül a jövő évben. Végre hozzájut, hogy a felgyűjtött — aligha­nem teljesnek mondható — folklóranyagot rendszerezze. De addig is még gyakran ta­núja lehet az átai magvetés beérett gyümölcseinek. Ebben a faluban nemcsak szeretik, őrzik a népművészet több év­százados hagyományait. Sike­rült élővé tenni és életben is tartani őket. Eszéki vendégegyüttes sze­repelt minap az átai kultúr- házban. Műsor után a ven­dégek muzsikáltak, az átai lányok szomorkás boszniai nótákat daloltak, majd szét­húzták a székeket és tüzes kólóra perdült a falu fiatal­sága. Ez nem volt megren­dezve. Ez jött magától. Be­lülről ... És a nagy kör közepén alig 6-7 éves pöttöm kislá­nyok járták a kólót. Boldo­gan, kipirult arccal. W. E. Vár a Mecsek... fl belföldi turizmus fejlesztésének tervei 1974. márciusában és ápri­lisban vizsgálták a turizmus fejlesztését elősegítő és aka­dályozó tényezőket, a közleke­dés, a szállás és az ellátás problémáit. Az egyéni turizmust főleg az Autóklub és a Természetbarát Szövetség segíti. Baranyában 38 sportegyesületi szakosztály­ban mintegy 2500 igazolt ter­mészetbarát van. Ez a szám országosan jónak mondható, de helyileg nagyon kevés. Ide­genforgalmi és közegészség- ügyi szempontból is fejleszteni kellene. A fejlődést főleg az gátolja, hogy kevés az 1—2 napi igényeket kielégítő szál­láshely. A kulcsosházak építé­sével még a helyi igényeket sem tudták kielégíteni. Elő­segítené a fejlődést, ha a Me­csekben lévő megüresedő köz­ségeket üdülőfálvakká alakíta­nák. Hiányos a turisztikai felsze­relések választéka. Elsősorban sátrakból, kerékpárokból, kem­ping- és nyugágyakból van hiány. Komló, Mohács és Szi­getvár zöldövezete egy-két na­pos tartózkodásra alkalmas, de az ellátást, főleg a reggelizési lehetőségeket javítani kell. Harkányban, az új téli üdülő­ben még ebben az évben el­készül egy gyorsbisztró, Orfűn is új bisztró épül. A szállásgond megoldását a következő évekre tervezik, 1990-ig a szállodai helyek szá­mát Pécsett 628-ról 1500-ra növelik. A felső- és középfokú kollégiumok nyári hasznosítá­sával további 800—1000 fiatal elhelyezésére nyílik lehetőség és épül két újabb kemping is. A Nádor Szállodában a fize­tővendég szolgálat szabad szobáinak bejelentésével az esti órákban érkező turisták­nak tesznek jó szolgálatot, va­lamint így kívánják biztosítani a szobák jobb kihasználását. A megyében összesen 1094 szobában 5474 hely van. Pé­csett csak azért nem kataszt­rofális a helyzet, mert csúcs- forgalomban a diákszállók szállodai funkciót töltenek be, ez viszont nem segíti az ifjú­sági turizmus fejlesztésére ho­zott rendelet végrehajtását. A Mecseken a turistautak rendezettek, 1974-ben a Ten- kes hegyen is megkezdték a turistautak kialakítását. QHÉTVÉGE A baranyai népművészet kincsei Látogatóban a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán l/ A, néprajzi kiállítás egyik része: a lakószoba. Csapravert egy szilfát, ha megszomjazott az erdei ember. Az üdítő nedvet vékony csö­vön szívta ki a törzsből. Hogy ez nem mese, azt a népraj­zi múzeumban látható — szil­facsapoló embert ábrázoló — fénykép tanúsítja. Erdők-mezők, vizek voltak a táplálékadói a baranyai falu­si lakosság jelentős részének még néhány évtizede is. A gyűjtögetés, a méhészet, a ha­lászat és a pásztorkodás esz­közei láthatók a Janus Panno­nius Múzeum néprajzi osztá­lyának első kiállítótermében. Haló$z<éh Az 1874-es folyamszabályo­zás előtt g mai Dél-Baranya nagyrészét élővizek hálózták be. A szeszélyesen kanyargó folyamok gazdag halállománya jelentős foglalatossággá, meg­élhetési forrássá emelte a ha­lászatot. Merítőhálók, varsák, vastag fatörzsből kivájt csó­nak és különböző szigonyok idézik ennek a kornak az em­lékét. A halászoknak Pécsett külön céhük volt. Ebben a te­remben látható a pécsi halász­céh pecsétje is. Hasonló fon­tosságú volt a sertés-, szarvas- marha- és juhtenyésztés. A szilaj- és istállózó állattartás eszközeit, a juhászkampót, birkanyíró ollót, karikásostoro­kat, ivócsanakokat ugyanitt szemlélheti meg a látogató. A csillogó ünnepek kellékei csak később ötlenek szemünk­be majd. Ezzel a kiállítás ren­dezőinek, Füzes Endrének és Mándoki Lászlónak az volt a céljuk, hogy a termeket végig­járni viszonylag teljes képet alkothassunk a baranyai népek életéről — tájékoztat Sáfrány Zsuzsa, a néprajzi osztály munkatársa. A jelenlegi kiállí­tás éppen ezért a Baranya né­pe címet viseli. A megyét — mint az köztu­dott — három fő népcsoport lakja, a magyar, német és a délszláv. Ide tartoznak még a második világháborúval Bara­nyába sodródott bukovinai szé­kelyek és moldvai csángók, akik voltaképpen szintén ma­gyarok. Külön népcsoportot, je­lentős néprajzi tényezőt képez a cigányság is. Ezeknek a cso­portoknak az elhelyezkedését — a múlt század utolsó nép- számlálása alapján készült tér­kép szemlélteti. Különböző történelmi és tár­sadalmi adottságok következ­tében négyfajta településtípus alakult ki az évszázadok so­rán. Kemse — elrendezését te­kintve körfalu. Mecsekpölöske kertes település. Szórt telepü­lés például Dinnyeberki volt — rendezés előtt. Pincenegyeddel egybeépült utcás falutípus Né- metpalkonya. A mezőgazdaság, amelynek fejlődését a gabonanyomtatás­tól a kézi csépektől, szalmából, vesszőből fonott sárral tapasz­tott gabonatartó edényektől kísérhetjük nyomon — idősza­kos elfoglaltságot jelentett a parasztságnak. A télen felsza­baduló idő az otthoni tevés- vevés, szövés-fonás, szerszám­készítés és -javítás lehetőségét kínálta. De egyben kényszer is volt az efajta foglalatosság. A parasztember nem szaladhatott minden apró-cseprő javítaniva­lóval a mesterekhez. Asszony­ként is aligha jöhetett szóba az olyan fehérnép, aki szőni- fonni ne tudott volna. Radonok .>< A kiállítás tengelyének te­kinthető látnivaló az ormánsá­gi parasztház, amelybe dísze­sen faragott kapufélfa mellett érkezünk. A rakodóban helyez­ték el a gabonatartó bodono- kat. Itt volt a morzsolószék és a köpülő. Kéziszerszámok lóg­tak a mestergerendán — sar­lók, kapák, kaszák, szekercék, kaszakő-tokmányok. De ide ke­rültek a kiselejtezett, megko­pott, korábban díszes szökrö- nyök is. A füstös konyhának kéménye nem volt. Sárból ta­pasztott boglyakemence ma­gasodott az egyik sarokban. A másik oldalon szabad tűz ro- tyogtatta a tűzikutyákra helye­zett fazékban a levest, töltött­káposztát. Innen fűtötték a szoba szeneskályháját, amely­nek sutjában a beteg gyerek, vagy az öreg szülő tartózko­dott. Lebontják Mándoki László azt mondta, hogy a jelenlegi kiállítást ha­marosan lebontják, mert el­avult, Elavult? A szőttesek kis­sé porosak ugyan itt-ott, de azért amit az ember itt lát, fölöttébb tanulságos. És velem együtt sokaknak így is tetszik. A házi szövés kellékei és szerszámai. — Szokolai felv. — Bebesi Károly Pécsi decemberi esték SZÍNHÁZ A Pécsi Nemzeti Színház­ban Offenbach Hoffmann meséi című operájának be­mutatójára kerül sor. Meg­tartják a fiatal vendég-ko­reográfusok: Tímár Sándor, Kricskovics Antal, Györgyfal- vay Katalin „Gondolatok néptáncformában” című alkotásának ősbemutatóját. A műsoron szerepel még a „Három a kislány”, „Dupla vagy semmi, azaz két életet vagy egyet se", „Don Juan”, „Zára”, valamint a „Balet­tek fehérben — Gustav Mahler zenéjére" című al­kotás. A Kamaraszínházban továbbra is játsszák a „Csu- dakarikás” ördögűző és a „Gyere velünk Betlehem­be!" című szeretetvarázsoló játékot. FILMSZÍNHÁZ A színes, szovjet film, a „Vágtass, lovam!" két gyer­mekcsapat háborúját mond­ja el. „Verseny a Veszély­kategóriában” című cseh­szlovák film a bűnöző fia­talokról szól. Egy másik szovjet film. „A párbaj” Csehov novellája alapján készült. „A Mattéi ügy” cí­mű olasz film a maffia elle­ni harcot ábrázolja. ZENE A Pécsi Filharmonikus Ze­nekart 1—2-án Ajmone Marson (Olaszország) ve­zényli, míg ugyanez a ze­nekar 15—16-án Nagy Fe­renc vezényletével hangver­senyezik, ekkor közreműkö­dik Nora Grumlikova (Cseh­szlovákia). Pécsett koncerte­zik 4-én a Bartók Vonósné­gyes. Majd 6—7-én a vá­ros vendége Szvjatoszlav Richter, a világhírű szovjet zongoraművész. Kocsis Zol­tán zonaoraestjét 11-én ren­dezik meg. KIÁLLÍTÁSOK A Déryné utcai kiállító­teremben 4-én a Pécsi Gra­fikai Műhely I. tárlat, a Rá­kóczi út 15-ben pediq 13- án dr. Lózár Béla műgyűj­teményéből kiállítás nyílik. A Doktor Sándor Művelődé­si Központban 13-án Stje- pan Kés eszéki fotóművész munkáit tekinthetik meg a látoaatók. Halász Károly grafikus mutatkozik be 5-én a Ságvári Műv. Házban. RENDEZVÉNYEK A Pécsi Nemzeti Színház­ban 9-én a „Csendül a nó­ta” című műsor a dalok kedvelőit vonzza majd. A József A. Műv. Házban „Ta­lálkozás vezetőinkkel”-soro- zat vendége 9-én Lukács János, az MSZMP Pécs vá­rosi Bizottságának titkára. Duqa Ilona maqyar népda­lokat énekel 12-én a folk- beat klubban. A tízéves műv. ház iubileumi ünnep­ségén 16-án közreműködik Keres Emil és Madaras Jó­zsef. Bessenyei Ferenc és Győri Franciska estie 20-án lesz uavanitt. A Gárdonyi Műv. Házban a Mecsek Tánceavüttes a Nemzedé­kek című kamaraműsorral szereDel 14-én. A Doktor S. Műv. Központban 2-án a retorikapálvózat városi dön­tőiét tartiák meg. A Buda­pesti K-Stúdió a Pécsi Ka­maraestéken 7-én a Ban­kett című kollektív alkotást adja elő. A Csepeli Mun­kásotthon Csepel Tánc- eqyüttese vendégszerepel 7-én a Kodály Z. Műv. Ház­ban. A Csontváry-matinén 22-én Lázár Ervin felnőttek­nek szóló meséit Pásztor Er­zsi tolmácsolja, a csellóiro­dalom leaszebb remekeit Závorszky Kálmán és Bodó Árpád szólaltatja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom