Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)
1974-11-30 / 328. szám
Á. 1974. november 30., szombat Dunántúli napló Eltűnő villanykörték új lámpatestek Közvilágítás korszerűsítése 33 millióért Öt év alatt megkétszereződik Pécs villanyszámlája „...városunkban is felépült az impozáns villamos telep és pár hét múlva villamosságban úsznak a kirakatok. Megkezdődik tehát a verseny nálunk is. Az ország egyik legrégibb gázvilágítóssal bíró városa száll szembe az ifjú villamossal. A ritka szép Auer-féle izzólámpa a vakító elektromos ívlámpákkal . . .” A Fürst Sándor utca esti fényben. Az úttesten az elhaladt gépkocsik lámpáinak fénye látszik. Nehéz évek után, új feladatok előtt Kritikus hangú párttaggyűlés a Vízműveknél Alaposan rácáfoltak a Pécsi Vízműveknél dolgozó kommunisták eddigi önmagukra: hosz- szú esztendőkig néma, hiányos sorú párttaggyűlések zajlottak ennél a vállalatnál, amelynek működése, mint azt a csütörtöki taggyűlésen a városi párt- bizottság munkatársa is megállapította messze túlnő az itt dolgozó 70 kommunista ügyén. A mostani, négy esztendő munkájáról beszámoló taggyűlésen alapos, minden fontos kérdést kielemző összefoglalót terjesztett a pártvezetőség a kommunisták elé. A világítás Az ifjú „villamos”, vagyis elektromos energia legyőzte az Auer-égőt. A hajdani gázvilágítás emlékét az itt-ott még felfedezhető lámpakarok idézik (milyen kár, hogy legalább műemléki környezetben nem • helyezik ismét üzembe — „vil- lamos”-sal), a rég volt vakító ívlámpák helyett pedig sokkal nagyobb fényerejű, korszerű lámpatestek világítanak, s mégis azt mondjuk: gyenge a közvilágítás. De hát valóban gyenge-e? Milyenek egy Pécs-nagyságú város közvilágítási követelményei? Hogyan elégíthetők ki ezek a követelmények? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szabó Antallal, a DÉDÁSZ műszaki igazgatóhelyettesével, aki nemrégiben a városi tanácsülés előtt számolt be Pécs közvilágítás-fejlesztési terveiről. Ezt a soha véget nem érő munkát sötétedés után lehet lemérni. Lássuk hát, mit mutat az esti városkép — mondjuk a Mohács, vagy Siklós felől érkezőnek? A hegyre kúszó utcák villanyfüzérei legalább olyan szép látványt nyújtanak, mint nappal a napfényben fürdő város. A nagy területen erősen-gyengén hunyorgó lámpák nagyvárost sejtetnek az idegennel is. A sok egyforma fény közül szinte vakító fényességével válik ki néhány vonal: a Tolbuhin út, az Engel János út, a 6-os út egy szakasza és legújabban a felüljáró... Ma ezek Pécs igazán korszerű világítású útvonalai, s ahogy távolodunk ezektől, úgy gyengül a fény, s a nagy fényerejű higanygőz- lámpákat sárgásán pislákoló villanykörték váltják fel. Nincs abszoiüt mérce — A város igényét az határozza meg, hogy éppen hol áll a város közvilágítása — mondja Szabó Antal az iménti kérdésre. — Bármilyen kulturált és korszerű, az igény megvan a még kulturáltabbra, a még korszerűbbre. Abszolút mércét nem lehet felállítani, ami egyértelművé tenné, hogy jó, vagy nem jó a közvilágítás. Az országosan érvényes irányelvek az egyes útvonalak forgalmi terhelése alapján határozzák meg a közvilágítás iránti igényt. A pécsi utak. utcák mintegy 45 százalékának megvilágítása nem felel meg a mai követelményeknek. A kiemelt útvonalak némelyikének megvilágítása (mint pl. az említettek), meghaladja az előírásost, de ez két okból sem lesz sokáig érvényes. Az egyik: a lámpatestek óhatatlanul piszkosodnak (a tisztántartás nemzetközileg is megoldatlan gond), tehát veszítenek az eredeti fényerőből. A másik: a közvilágítási szabványok átlag 10 évenként változnak — felfelé. Tehát ami ma korszerű, az egy évtized múlva már szinte sötét. A szabványváltás, illetve az ezt követő korszerűsítés nemegyszer költséges hálózatátépítéssel is jár. Ezért lehet ezen az úton csak lassan, módszeresen járni. Pécs közvilágításának beépített teljesítménye 1973 végén 2600 kilowattóra volt, a fogyasztás mértéke éves szinten meghaladta a 9,5 millió kilowattórát, a város „villany- számlája" pedig 11,5 millió forintot tett ki. A folyamatban lévő korszerűsítésekkel a jövő év végi beépített teljesítmény 6200 kilowattórára emelkedik, a fogyasztás 11 millió kilowattórára, a számla összege pedig 15 millió forint lesz. Az ötödik ötéves közvilágítás-fejlesztési terv végrehajtása esetén a teljesítmény értéke 10 400 kilowattórára emelkedik, az éves fogyasztás 20 millió kilowattóra lesz, a számla pedig 29 millió forint További ::: Hol és milyen fényerónöve- kedés lehet e hatalmas számok mögött? Az említett, fényárban úszó útvonalakhoz hasonló megvilágítást szánnak a Bajcsy-Zsilinszky útnak, az új autóbuszpályaudvarnak, a Szalai András útnak, a Lenin térnek, valamint a jelenlegi 6-os útnak a Szigeti vámig terjedő szakaszon. Előreléphet több olyan út és utca, ahol jelenleg még csak közönséges villanykörte jelenti a közvilágítást. Ilyenek pl.: a 6-os útnak Patacsig terjedő szakasza, a Marx út és az Engels út, a Felsővámház utca, a Keszüi út, a Táncsics Mihály utca, az Aradi vértanúk útja, a Verseny utca, a Megyeri út, Vörös hadsereg útja, Hősök tere, a tü- d ószanatórium—állatkert—Dö- mörkapu, az üdülő—Dömör- kapu útvonal — hogy csak néhány fontosabbat említsünk a sok közül. Mindezek 47,15 km útvonalon, 1970 lámpatestet jelentenek, s a korszerűsítés tervezett végösszege meghaladja a 33 millió forintot. Ez óriási beruházási összeg, amit némileg talán lehetne csökkenteni — legalábbis a Belvárosban és néhány nem túlzottan exponált forgalmú útvonalon — a Pécsett még mindig csak gyerekcipőben járó reklámvilágítással, aminek kedvezményes tarifája van. A fényárban úszó kirakatok, a pazar fényreklámok sokszor feledtethetik a közvilágítás hiányosságait. Hársfai István :íK-K' . - ^íí:V-Í:: .; Fut« t len Jellemző számok „Fekete” dosszié Ki fpfifl? Az ország egyik legnagyobb kereskedelmi és vendéglátóipari tanulóiskolája működik Pécsett. S mégis, az ezerhatszáz diákot „foglalkoztató” intézmény húsz éve kénytelen albérletben oktatni a jövő szakembereit — a bérleti díj évi 340 000 forint. Amíg másutt már gyakorlattá vált a kabinet rendszerű oktatás, ennek az iskolának tanulói kénytelenek beérni a „vándor- órákkal”. A mintegy tizennyolcmillió forintba kerülő nyolctantermes iskola megvalósítása évek óta húzódik. Hiába áll rendelkezésre a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint a Megyei Tanács által biztosított pénz, kivitelezőt ez ideig nem találtak. A húsz éve alakult intézménynek a volt Közgazdasági Technikum adott otthont a Rét utcában. Az évek során azonban egyre inkább megnövekedett az érdeklődés a kereskedelmi szakmák iránt, azért az „anya- intézmény” szűknek bizonyult. A Köztársaság téri Általános Iskola fölépülte után annak nyolc tantermét is igénybe vették a kereskedelmi tanulók oktatása céljából. Egy ideje pedig a Petőfi utcai Általános Iskola is bérbe adott öt tantermet. A Közgazdasági Szakközépiskola fűthetetlen alagsori helyiségében, a földszinti zsibongó sarkában is órákat tartanak. A tanárok pedig az óraközi szünetben rohannak át egyik iskolából a másikba. Elképzelni is nehéz, hogy ilyen körülmények között az iskola 21 tanára hogyan képes eleget tenni az oktatás szabta követelményeknek. Nevelési téren még rosszabb a Albérleti, oktatási gondok Mikor épül kereskedelmi és vendéglátói szakiskola^ helyzet. A diákok közül kilenc- százan bejárók. Szabadidejük, üres óráik lekötéséről szó sem lehet, hiszen az iskolába csak az óra megkezdése előtt néhány perccel érkezhetnek meg, egyébként zavarnák a társintézmények oktatási munkáját. Az iskola fejlődését szemléletesen bizonyítják a következő adatok: évről évre átlagosan száz fővel emelkedik az első osztályokba beiratkozok száma. Ebben a tanévben 570-en kezdték meg tanulmányaikat, s mintegy ötszáz végzős hallgatója van az intézetnek. A szakmák között az élelmiszereladók vezetnek (40 százalék), őket a vendéglátósok (30 százalék) követik. A tanulók tizenkét százaléka a ruházati szakma valamelyikét sajátítja el, a többiek híradástechnikai eladók, vegyesiparcikk, lakberendezés, látszerész-optika-fotócikk, óra- ékszer-díszműáru eladó képesítés megszerzését tűzték ki célul. Több mint négyszáz felnőtt hallgatója is van az iskolának, akik különböző szakmai, tanfolyamokra járnak ide. Hegedűs Miklós igazgató dossziét vesz elő, a majdani iskola terveit. Lelkesen magyarázza, hogy milyen lesz majd az új intézmény. Az UNIVÁZ szerkezetű épületet a Köztársaság téri iskola, valamint a Közgazdasági Szakközépiskola közé „ékelik". Az emeleten alakítják majd ki a termeket, a tankonyhát, a cukrászműhelyt, az ugyancsak oktatási célokat szolgáló éttermet. A földszinten kapnak helyet az irodák, a tanári szoba: ez lesz az igazgatósági szárny. Mellette úszómedence épül (a magas talajvíz miatt nem süllyeszthető). A nyolc tanterem azonban nem lesz elegendő — még ha majdan szét is választják a kereskedelmi és vendéglátóipari tanulóképzést — mert az új termek 35 gyereknél többet képtelenek befogadni. Ebből következik, hogy nem csökkenthetik a jelenlegi 41 osztályt, sőt többet kell létrehozni. így a bérelt termek egy részére továbbra is szükségük lesz. De ez csak a gondok egyik része. — A helyzetünk a testnevelés szempontjából is igen kedvezőtlen — mondja az igazgató. — Nem vagyok ellene a tanmedencének, az úszásoktatást magam is helyesnek tartom. Mégis! Hol tartjuk a tornaórákat? A két Közgazdasági Szakközép- iskolának közös tornaterme van. Nekik is kevés. Jó időben még megtartjuk szabadban az órákat, egyébként a folyosóra kényszerülünk. Ezért lenne célszerűbb, ha kialakíthatnánk saját tornatermünket. De ha ez végképp nem megoldható, akár a másik két iskolával megegyezve könnyűszerkezettel befedhetnénk a jelenlegi kézi- labdapályát. Mindannyiunk gondját megoldaná. A Megyei Tanács kereskedelmi osztálya átérezve az iskola példátlanul rossz — Pécs második legnagyobb szakmunkás- képző intézetéről van szó — körülményeit, maga is több kivitelezőt keresett meg levélben, hogy vállalják az iskola fölépítését. Legutóbb a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalathoz fordultak, hogy adjon végleges választ: megépíti-e a Kereskedelmi és Vendéglátóipari tanulóiskolát, vagy sem. Megjegyzendő, hogy a tanácsi cég 1973. december 1-én kapott megbízást a beruházás megvalósítására, de még nem nyilatkozott. Ha mást nem is, de azt figyelembe vehetnék, hogy diákokról, a mi gyerekeinkről van szó. Akiknek egy része kénytelen füstös vasúti várótermekben, vagy az utcán tölteni szabadidejének egy részét. S mindezt azért, mert nincs egyetlen kivitelező, amely fölépítene egy nyolctantermes iskolát. Salamon Gyula A gazdasági munkáról szólva kritikusan állapították meg, hogy a munka- és üzemszervezésről szóló határozatokból eddig keveset sikerült megvalósítani. Még 1972-ben megalakították a szervezési munka- bizottságokat, működésük azonban a laza, általánosságokat tartalmazó programok miatt nem járt sikerrel. Most az ágazati szervezési intézettel kötött együttműködési szerződés keretében készül az új program: 1974. december 31-re kell elkészíteni a vállalat adottságainak legjobban megfelelő, s alkalmazható tervet. A Vízművek pártszervezete és a vállalat mögött nehéz esztendők állanak: a gazdasági vezetők gyors cserélődése önmagában is megrázkódtatás a több mint 600 dolgozót foglalkoztató 40—60 kilométer távolságban szétszórt telephelyeken működő gazdasági szervezet számára. Két esztendeje átvették a mohácsi vízkiemelő-mű- vet és a pécs—mohácsi Duna- vezetéket: megnőttek a feladatok, gyarapodott a dolgozók és párttagok száma, egyben a pártszervezet gondja is. Üzemi demokrácia nélkül Ezért is örülhetünk a mostani önkritikus hangú, nagy aktivitású párttaggyűlésnek: a vitában résztvevők szinte valamennyien belátták a korábbi passzivitás tarthatatlanságát, jónéhányan tovább is léptek, s az okokat keresték. Az üzemi demokrácia érvényesülése nélkül, a dolgozók véleményeinek, javaslatainak meghallgatása nélkül egyetlen munkahelyen sem alakulhat ki olyan ígkör amelyben a kommunisták jól érzik magukat. A vitában kiderült, hogy sok mindent csinált a pártszervezet, amely nem kapott hangot. Mint egyik hozzászóló elmondotta, apró ügyekről van szó, de a munkások, a kommunisták számára az apró dolgok is fontosak. A beszámoló például kemény ihangon bírálta a szervezeti élet néhány hiányosságát, (nagyon helyesen) ugyanakkor a dicséretről megfeledkezett, pedig az elmúlt években a kommunisták tucatjai kaptak kitüntetéseket, erkölcsi és anyagi elismerést. Kellően nem figyelve a párttaggyűlés valamennyi résztvevője arra is gondolhatott: a vitában, a beszámolóban sok a kritikus hang, nem mehetnek túlságosan jól g dolgok a Vízművek kommunistái között. Jól átgondolva éppen ez volt a taggyűlés legfőbb erénye. Egymás hibáiról szemtől szembe beszéltek, a taggyűlésen tisztáztak számos félreértést, javítottak ki esztendők mulasztásait. Eredményes pártépítés 1971-től csaknem megkétszereződött az alapszervezet létszáma. Igaz más vállalattól is sok kommunistát vettek fel a vállalathoz, de önmaguk is sokat tették a pártépítésben: a KISZ-szervezet ajánlására kilenc fiatalt vettek fel. Rajtuk kívül még tizenkét fő kérte és nyerte el a felvételt. Az sem lebecsülendő, hogy a 640 fős vállalatnál 500-an vesznek részt a különböző szintű politikai oktatásban, szakmunkás- tanfolyamokon, továbbképző előadás sorozaton. Néhány nap múlva, mint a párttaggyűlésen elmondották elkészül a vállalat 5, ötéves tervének vázlata, amelyet természetesen a dolgozókkal is megvitatnak. Ezután öntik végleges formába. Ebben az időszakban fejeződik be a tettyei rekonstrukció, új tárolókat, gerincvezetékeket építenek, a tervidőszak végére készül el a szennyvíztelep bővítése. Szó van az újmecsekaljai és kertvárosi strandok építéséről, új tisztasági fürdő létesítéséről is... L. J.
