Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-03 / 302. szám

A szovjet keleti köztársaságok ünnepe Történelmi ugrás Gyakorló foglalkozás a dusambei (Tádzsikisztán) műegyetem Számítástechnikai laboratóriumában — Milyen eredményei van­nak az SZKP nemzetiségi poli­tikáiénak a közép-ázsiai köztár­saságokban? — Az eredmények lenyűgö- zőek. Amikor L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára Taskentben átnyújtotta az Dzbég SZSZK- nak a Népek Barátsága Érdem­érmet, megelégedéssel állapí­totta meg: „Amikor visszatekin­tünk a megtett útra, teljes jog­gal beszelhetünk történelmi ug­rásról, amelyet Közép-Azsia né­pei vittek véghez társadalmi fej­lődésükben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szocializmus győzelem^ eredmé­nyeképpen”. A közép-ázsiai népek a szov­jet népek testvéri családjában megszerezték nemzeti államisá­gukat, szocialista nemzetekké formálódtak és átugorván a ka­pitalista fejlődés gyötrelmes stádiumát, a feudalizmusból a szocializmusba jutottak. Üzbe­gisztán, Kirglzsztán, Tádzsikisz­tán és Türkménisztán ma szu­verén szovjet köztársaságok, ahol tartós gyökeret eresztettek a szocialista termelési viszonyok. Sokágú iparral és nagyüzemi, jól gépesített mezőgazdaság­gal rendelkező köztársaságok, ahol jgen fejlett a tudomány, kultúra és az egészségügy. Azokban a köztársaságokban, amelyekben az út kezdetén képtelenek voltak ellátni az ipa­ri építkezéseket és a vállalato­kat helyi szakemberekkel, meg­született a saját munkásosztály, értelmiség, közte a műszaki ér­telmiség. A népgazdaságban foglalkoztatottak között a mun­kások aránya Üzbegisztánban 50 százalék, Kirgiziában 57, Tádzsikisztánban 48, Türkméniá- ban 44 százalék. Az a szakadék, amely Közép- Azsiát és az ország hagyomá­nyos ipari körzeteit a gazdasá­gi, társadalmi és kulturális fej­lődés színvonalában elválasz­totta egymástól, már megszűnt. A szovjet népek egyenlősége megvalósult. 2Ű0 000 új lakás A Szovjetunió keleti köztársa­ságai — köztük az Ozbég SZSZK is — most októberben ünnepük fennállásuk 50. évfor­dulóját. A jubileummal kapcso­latban az APN munkatársa fel­kereste Sarof Rasidovot, az üz- bég Kommunista Párt KB első titkárát és megkérte, vázolja a közép-ázsiai szuverén szovjet köztársaságok létrejöttét, fél évszázados szocialista fejlődé­sük tapasztalatát. — Milyen történelmi jelentő­sége van a Közép-Azsiában 50 évvel ezelőtt létrehozott szovjet köztársaságoknak? — hangzott az első kérdés. — 1924-ig Közép-Azsia és Kazahsztán egy részének terü­letén (amelyen körülbelül há­rom Franciaország férne el, S lakossága több mlftf 8 millió) három államalakulat létezett; az Oroszországi Föderációhoz tartozó Turkesztáni ASZSZK, a Buharai Népi Szovjet Köztársa­ság és a Horezmi Népi Szovjet Köztársaság. Ezek az egykori Turkesztáni Főkormányzóság, a Buliarai Emirátus és a Hivai Kánság közigazgatási határain belül jöttek létre. A szovjet közép-ázsiai népek m nemzeti érdekeit szem előtt tart­va a kommunista párt javasolta a meglévő határok felülvizsgá­latát. A gondos előkészítés után és a népek szabadon kifej*ett akaratának megfelelően 1924 őszén szovjet Közép-Azsiában megvalósították a nemzetiségek és államok szétválasztását. E történelmi esemény ered­ményeképpen mega'akult az Ozbég és a Türkmén Szovjet Szocialista Köz*ársaság, Tur- kesztán kazah körzetéi pedig a Kazah ASZSZK-hoz kerültek, amely később szövetségi köztár­sasággá alakult át. Az Ozbég SZSZK-n belül megalakult a Tadzsik ASZSZK, valamint az Orosz SZSZK-n belül a Kirgiz Autonóm Köztársaság, amelyek később szintén szövetségi köz­társasággá váltak. —- Hogyan alakultak ki a szovjet népek nemzetek közti új kapcsolataid — A szovjet népek új kap­csolatainak alapja a lenini nemzetiségi program, amely előírja az állampolgárok teljes egyenjogúságát, valamennyi nagy és kis nép nemzeti szuve­renitásának tiszteletben tartá­sát; a nemzetek önrendelkezési jogának elismerését... Leningrádban 1971-től napja­inkig 200 000 család költözött új otthonba. A Szovjetunió má­sodik legnagyobb (3,8 milliós) városában a lakásépítés főleg állami erőből történik. A dol­gozók így ingyen jutnak lakás­hoz és a lakbér, valamint a kommunális szolgáltatások díja összesen nem haladja meg a család havi költségvetésének 4 —5 százalékát. Az új lakóne­gyedeket általában a városok külterületein, erdők és vízme­dencék közelében, illetve a ten­gertől elhódított területeken épí­tik, hogy megőrizzék a régi vá­ros építészeti arculatát. (Az európai városok egyik legszeb- bikének tartott Leningrád nem­rég ünnepelte fennállásának 270. évfordulóját.) Kincsessziget .A ■ moszkvaiaknak és a szovjet főváros vendégeinek ahhoz, hogy eljussanak Észak-Oroszország fafaragással díszített há­zakból álló falvaiba, s megláthassák a litván szélmalmokat, megcsodálják az üzbég fazekasok művészi munkáját, a kau­kázusi házakat, nem kell messzire utazniuk. Moszkva közelé­ben, a Kljázmini Víztároló partja mentén, 300 hektárnyi ki- : terjedésű mesterséges szigetet létesítenek, ahol szabadtéri mű- 1 zeumban mutatják be a szovjet népek kultúrájának és min­dennapi életének emléktál gyait. A néprajzi park a tudomá­nyos munkát és a turizmust egyaránt szolgálja. Az építmények és a használati tárgyak a valódi helyzetüknek pontosan megfelelő körülmények között láthatók, s ebben nagy érdeme van a különböző restaurátor műhelyeknek. Külpolitikai arcképcsarnok Alvaro Cunhal „Nem egy megvert párt vagy egy legyőzött ügy képviselői va­gyunk. Országunk munkásainak, parasztjainak minden elnyomott és kizsákmányolt lakosának nagy nemzeti pártját képvisel­jük. A győzelmes ügy képviselői vagyunk.” Huszonnégy évvel ez­előtt mondotta ezeket a szava­kat Alvaro Cunhal a fasiszta bí­róság előtt, amely 1950. május 9-én többéves börtönbüntetésre ítélte. Olyan szavak ezek, ame­lyekre ma különösképpen jó visszaemlékezni. A portugál kommunistáknak a szabadság visszaszerzéséért folytatott hosszú és nehéz har­cában két személy emelkedett ki: Bento Goncalves és Alvaro Cunhal. Bento Goncalvest, a párt főtitkárát 194Q. szeptem­ber 2-án Salazar börtönében meggyilkolták. Munkáját Alvaro Cunhal folytatta. Alvaro Cunhal 1913. novem­ber 10-én született Coimbra- ban. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba és 22 éves korában — a lisszaboni egye­tem jogtudományi hallgatója­ként — a Portugál Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára lett Két évvel később, 1937-ben be-í választották a párt központi bi> zottságába. A spanyol polgár* háború idején a Portugál Szó* lidaritási Mozgalom vezetői kö­zé tartozott. Abban az Időben kétszer vetették börtönbe. Ki- szabadulása után energikusan küzdött a párt újjászervezésé­ért: Duarte fedőnéven folytatta tevékenységét 1949 márciusáig, amikor ismét letartóztatták. A párt I. kongresszusán, 1943-ban Cunhal vázolta az antifasiszta egység megalakításának felté­teleit. Beszélt a munkásosztály két legfontosabb szövetségesé­ről, a parasztságról és o kis­polgárságról és hangsúlyozta a portugál gyarmatok népeivel való szövetség szükségességét. „Mi kommunisták — mondta — a gyarmati népekkel szembeni sovinizmus ellen harcolunk... elismerjük a népek jogainak egyenlőségét, a portugál és a gyarmati népek egyenlőségét.” , Megállapította, hogy a kommu­nisták úgy tekintik az antifasisz­ta egységet, mint a „győzelem garanciáját”, mivel „a demok­ratikus erők megosztottsága csak a fasizmust szolgálja”. En­nek alapján adta ki a párt a kongresszus után a felhívást a katolikus tömegekkel való egy­ségre. Ez az egység tette lehe­tővé a nagy tömegek mozgósí­tását, a sztrájkok, a munkás- és paraszttüntetések szervezését. Ez a munka a Portugál Kom­munista Pártot a szabadságért folytatott harc élcsapatává tet­te. A portugál titkosrendőrség, a PIDE 1949-ben letartóztatta Cunhalt és Salazar igazságszol­gáltatása sokévi börtönre ítél­te. Tizenkét esztendei fogság után, 1961. január 3-án Cunhal- nak és a pártvezetés más kilenc tagjának sikerült megszöknie a Peniche börtönből. Bár a fasisz­ták azt terjesztették, hogy kül­földre menekültek, a valóság­ban Cunhal és társai nem hagyták el Portugáliát. Néhány hónappal később a pártvezetőség úgy határozott, hogy Cunhal ne vállaljon több kockázatot. Titokban elhagyta az országot, azonban állandó és szoros kapcsolatot tartót): fenn a pártvezetőséggel, ameiy továbbra is illegalitásban mű­ködött Cunhal az 1974. április 25-1 fordulat után visszatért hazájá­ba és mint a párt köztisztelet­ben álló főtitkára vezeti a har­cot az újjászületett portugál demokrácia erősítéséért, a gyar­matok felszabadításáért és a haladásért Gáti István A kormánymegdöntés művészete Az amerikai szertátus külügyi albizottsága vizsgálatot kezdett orról, milyen szerepet játszott a C. I. A. Ailende rendszere meg­buktatásában. Nos, ez dicsére­tes kezdeményezés. Méginkább az lenne, ha a bizottság akkor indította volna, amikor a C. I. A. megkezdte piszkos munkáját Ha hasonló vizsgálatot kezdene arról az összeesküvésről, ame­lyet a C. I. A. jelenleg végez Portugáiában,- a bizottság föl­fedezhetné, hogy a chileihez hasonló típusú beavatkozás már megkezdődött Sőt, ha közvetle-. nül az ezredesek 1967-es athéni puecsa után kezdett volna Ilyen vállalkozásba, a chilei tragédia elkerülhetővé lett volna. Hogy Kambodzsáról ne is szóljunk! A C. L A. amriputácIAM* *mké- IH jaM, fért dt „éé-stebillMr” m. Iiwewnl Wilfred Burchett éltté ■ Le mende diplomatique, 1974. efctA- bert némában. Mridltet! szAveg. A jelenben teljes mértékben megjelentek Portugáliában: itt is gazdasági káosz provokálá- sával (akarják a rendszert alá­ásni), csakúgy, mint a santia­gói államcsínyt megelőzően Chi­lében (ahol az I. T. T. játszott elsőrendű szerepet); Görögor­szágban pedig a C. I. A. „ve- zényelt’.' jövő ezredeseinek új generációját helyezték ezek a manipulációk az öreg junta ez- »édesei helyébe, amelyet (Ka­ramanlisz kénytelen volt elhárí­tani egy ígéret biztosításával, s így a tegnap ezredesei ma bri­gádtábornokok és hadosztály- parancsnokok! A C. I. A. min­dig legvehemensebben tagadta, hogy akár a chilei államcsíny­ben, akár az ezredesek puccsá- ban bármilyen szerepe lenne. Ford elnök azonban egy lépést tett ezen ügyben hátrafelé (a probléma megvilágítására) szeptember 17-i sajtókonferen­ciája alkalmával, állítva, hogy a C. I. A. chilei aktivitására a szervezetnek felhatalmazása volt azon okból, mert „Salva­dor Ailende kormánya kísérle­tet tett arra, hogy eltörölje az ellenzékben lévő pártokat és sajtót A mi kormányunk, mint minden más kormány — tette hozzá Ford elnök — támogatja a hírszerzés terén mindazokat az akciókat, amelyek megköny- nyítik a külpolitika alkalmazá­sát és védik a nemzetbiztonsá­got". Ezek után úgy tűnik, hogy a C. I. A. akkori főnöke, Ri­chard Helms eskü alatt határo­zottan tudja tagadni a kong­resszus előtt o C. I, A. szerepét Allende megbuktatásában. Ami az amerikai kormány által elha­tározott akciók típusát illeti, bi­zonyos politikai vezetők Görög­országban néhány rendkívül ér­dekes észrevételt adtak szá­munkra. Andreas Papandreu, aki éppen most tért vissza hatéves száműzetés utón Görögország­ba, emlékeztetett bennünket a C. I. A.-val történt első össze­ütközéseinek egyikére, amelyet egyébként legújabb könyvében beszél el. 1961-ben történt Ek­kor választások voltak, és az Egyesült Államok nyugtalanko­dott öttől a népi támogatástól, amelyet az EDA, a baloldali front élvezett Andreas apja, Georges Papandreu miniszter- elnök ellenállt a király és oz Egyesült Államok nagykövetsége azon presszióinak, amelyek azt követelték, hogy fogadja el az ún. „testvérpártok" választási rendszerét, azaz támassza fel az EDA-val rivális jobboldali fron­tot „L. Campbell, a C. I. A. gö­rögországi főnöke látni akart, s azt mondja tolakodóan, hogy ő már tett kísérletet orra, hogy lássa apámat, hogy megvitassa vele a „testvérpártok” elméle­tét Támadta apámat, mondta, és ezért nem mert közvetlenül tőle találkozót kérni. Vajon én tudnám őt segíteni, és biztosí­tani számára ezt a találkozót? Azt válaszoltam neki, hogy igen, de nem látom a dolgok miért­jét. Ha azonban azt kéri tőle: fogadja el a „testvérpártok” rendszerét, bizonyos lehet, hogy válasza ozonnali és negatív lesz. Nem akar politikai önayilkossá- got elkövetni csak azúrt, hógy önnek tetszést szerezzen, mond­tam neki. Nos, Campbell ma­gatartásé ekkor tökéletesen megváltozott, fölemelkedett és dühödten azt mondta: Menjen és mondja meg az apjának, hogy Görögországban mi el­érünk mindent, amit akarunk. Azt csináljuk, ami nekünk tet­szik, és semmi nem tud ben­nünket megállítani. Elképedtem. Nos, Ilyen volt a C. I. A. igazi arca Görögország­ban. Apám sokkolt állapotban volt, akárcsak jómagam”. Múlt áprilisban a C. I. A. je­lenlegi főnöke, William Colby föllebbentette a fátylat szerve­zetének chilei aktivitásáról, em­lékeztetve, hogy a Henry Kis­singer által vezetett nagyon tit­kos „Negyvenek bizottsága” 350 ezer dollárt folyósított azért, hogy megkísérelje megvásárolni a chilei parlament tagjainak egy részét, hogy megakadályoz­za az S. Aliende győzelmét ho­zó 1970-es elnökválasztás ered­ményeinek ratifikációját (ez az összeg jelentéktelennek tűnik, különösen akkor, ha az ember ahhoz a millió dollárhoz hason­lítja, amelyet a C. I. A. folyósí­tott az 1951-es genfi konferen­cia laoszi delegációja egy tag­jának azért, hogy utasítsa vlsz- sza az egyezmény aláírását; oki így is tett, azonban a delegáció egy másik tagja, Ku Vuravong elvetette az „ajándékot" és alá­írta a szerződést kormánya ne­vében. Néhány nappal később kollegája meggyilkolta, miután az ügy a laoszi nemzetgyűlés tudomására jutott). (A szerző ezután részletesen leírja, hogy a C. I. A. Görögor­szágban hogyan vásárolt meg és korrumpált politikusokat, kép­viselőket, csoportokat, amíg vé­gül Papadopuloszt és csoportját sikerűit hatalomra ültetnie. E politikai akcióban jelentős he­lyet kapott Ciprus ügye e NA­TO-hoz való kapcsolással. Az akció mór Jonhson elnök ide­jén megkezdődött.) Görögországban ma a C. I, A. erőfeszítéseket tesz arra, hogy „elfelejtődjön” a célból, hogy megőrizze azt, amit egy­általán meg lehet őrizni a ha­talmas — egész országon vé­gigterjedő — amerikaelienes hullámmal szemben. Görögor­szági tartózkodásom során az athéni sajtó naponta beszámolt az elégetett és megkövezett amerikai autókról. Nem volt több mint 300 amerikai turista — a szokásos 1000-rel szemben az év ilyen szakaszában —, és az amerikai nagykövetség 300 turlstapanaszt regisztrált, akiket inzultáltak és összevertek, és akik akarták tudni, hogy el tud­ják-e hagyni az országot vagy sem. A görög sajtó szerint a C. I. A. felére redukálta személyi állományát. De testvérszerveze­te, a KYP aktív maradt, és erő­feszítéseket tesz arra, hogy zűr­zavart keltsen és visszafordítsa az országot az óhajtott erős re­zsimhez. Az augusztus 17-i és 19-1 ut­cai tüntetések után az angol nyelvű hetilap, az Athens News kommentálva a rendőrség egy közleményét, amely azt állította, hogy a tüntetés alatti erősza­kosságok a kommunista fiatalok szervezetének a műve volt, o KNE azt írta: „jól informált for­rós szerint a vasárnap esti tün­tetések felelősei a KYP B-szek- ciójánok főnökei 4S bizonyos tisztjei által irányított provoká­torok.” Miután Kissinger vezeti a Por­tugália „számára" létrehozott 40-ek bizottságát, ezért nagyon jó lenne, ha az amerikai szená­tus külügyi bizottsága sürgősen megvizsgálná tevékenységét, ha azt akarja, hogy a portugálok higgyenek őszinteségében. A Lisszabonban jelenlévő diplo­maták és újságírók kevéssel az április 25-i államcsíny után már tudták, hogy a C. I. A. fölállí­totta főhadiszállását, egy, a főváros kikötőjében horgonyzó hajón. Megerősíthetjük, hogy oz amerikai intézetek és vállalatok jelentős szerepet játszottak a két fő gazdasági szabotázshulr Iámban, amelyek máig hatóan sújtották az új rendszert. (Az egyik a túlhajszolt bér- követelés volt, a másik a hite­lek leállítása oz amerikci érde­keltségű bankoknál, hogy mes­terségesen gazdasági és fizetési csődöt idézzenek elő.) Augusztus közepétől világos volt, hogy a helyi monopóliumok és a nemzetközi társaságok jól összehangolt kampányt Indítot­tak abból a célból, hogy gaz­dasági káoszt idézzenek elő Portugáliában. Az amerikai vál­lalatok meggyőzésére irányuló minden kormánykísérlet, amely a munkáról és a minimumbér fizetéséről szóló új előírások el­fogadását kéri, az amerikai nagykövetség tiltakozását vonta maga után, amihez az ország legmagasabb hatóságai ad­ták felhatalmazásukat a minisz­tériumok felelőseinek és szolgá­lati főnökeinek a feje felett. A szélsőjobboldali portugál nacionalista párt szeptember 18-i betiltása után (ez a párt a diktatúra visszatérésének elő­készítője), a C. I. A. bizonyosan aktivitásba kezd, hiszen Ford elnök definíciója feljogosítja a beavatkozásra. Egy vizsgálat azonban kimutatná, hogy pz az intervenció rögtön az április 25-i fordulat után megkezdő­dött, Fordította. Senke József

Next

/
Oldalképek
Tartalom