Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)
1974-11-27 / 325. szám
6 Dunántúli napló 1974. november 27. szerda iliiiiii!! hajtottuk Baranyáról A fasizmus „végnapjai” Baranyában... Szálasit fogadják a pécsi főpályaudvaron A Magyar Mezőgazda- ság-ban Präger György írt a mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezetről. A cikkből megismerhetjük a tsz fejlődő szarvasmarha-tenyésztését és az ezzel kapcsolatos tömegtakarmány- termesztést. Jelenleg 1800 szarvasmarhájuk van, s ezt az állományt egyrészt saját szaporulatból, másrészt vásárlás útján szeretnék növelni. Természetesen ez komoly takarmánytermesztési és tenyésztési feladatokat ró a szövetkezetre. Fontosnak tartják az egyedek szétválasztását és szakosítják a takarmánytermesztést, hiszen a várhatóan emelkedő tejtermeléshez, s a nagyobb súlygyarapodáshoz meghatározott mennyiségű és minőségű takarmányok szükségesek. 216 hektáron termelnek silókukoricát, 628 hektár a lucerna és 920 hektár a szemeskukorica területük. Ez mellett megbecsülik a 150 hektáros legelőt is. A vetést minden esetben szakszerű talajvizsgálat előzi meg, így előre tudják, hogy az adott területről milyen ösz- szetételű takarmány várható. Saját szárítóüzemükben lucernalisztet, granulátumot, pogácsát és fűlisztet állítanak elő a szálastakarmányok egyensúlyozására. ♦ A Népszabadság november 3-i számában olvashatjuk, hogy a pécsi postaigazgatósághoz havonta 25—30 reklamáció érkezik a magas telefonszámla miatt, s ezt az új Crossbar automata „rovására írják”. Az igazság az, hogy az új központ egyszerűen nem tud tévedni, hisz külön áramkörrel saját magát is ellenőrzi, távhívásoknál 15 másodpercenként ugrik egyet ugyanúgy, mint a kilométerszámlálók. Pontos működését külön áramkörrel folyamatosan ellenőrzik, a panaszos vonalára pedig külön számlálót állítanak, amely regisztrálja a hívásokat, sőt a hívott fél telefonszámát is. A számlák elkészítésénél pedig jnég a kezelők téves leütését is a gép korrigálja. ♦ November 14-én a Petőfi rádió foglalkozott a Pécsi Nemzeti Színházzal. A beszélgetésből megtudtuk, hogy Sík Ferenc rendezésében következő napon bemutató előadás lesz Sárospataki István Zára című darabjából. Az író, aki egyébként a Duna Cipőgyárban dolgozik és fogorvos — égető és nagyon aktuális problémához nyúlt. Lipóczki József 24. — Félnek? Nem harapják le az orrát egyiküknek se! — Félünk?! — csapott Miklós a barátja vállára. — Mit szólsz hozzá? Félünk? — Attól függ, öregem, mii értünk azon, hogy félelem? — Ne csavard, te szőrös farizeus, csak el ne kezd csavarni I Indulni akartam: — Mondtam, hogy nem harapják le az orrukat! — Aranyos vagy ezzel a makacskodással! — fogott Miklós karon. A megyében és a városban állomásozó német-magyar reguláris haderők, az SS törzsparancsnoksága, a német tábori csendőrség 1944. november utolsó hetében tervszerűtlen menekülésbe kezdett. A nyilas kerületi pártszervezet november 23. óta szinte megszakítás nélkül ülésezett. Naponta jelentek meg a megyeházán és a városházán olyan követelésekkel, amelyek végrehajtása esetén Pécsről többszáz embert kellett volna útnak indítani munkaszolgálatra. Fegyveres nyilasok A Nyilaspárt kerületi vezetője azt követelte a honvédség ideiglenes városparancsnokától, hogy a „nemzetárulók” összefogására bocsássa rendelkezésükre az úgynevezett „Mecseki zászlóalj” legénységét. E szerencsétlen, rosszul felfegyverzett, főleg fiatalokból álló egység Pécsett állomásozott. Becsületére legyen mondva a helyőrség parancsnokának, a többször is megismételt követelést megtagadta. Hasonlóképpen később, 27- én, a szovjet csapatok ellen sem vetette be. Később a német kommandó mégis bevetette őket Kaposvár alatt. Egy visz- szaemlékezés szerint zömükben megadták magukat, kisebb részük azonban elpusztult az esztelen ellenállás nyomná n. A fegyveres nyilas csoportok a belváros több házában erőszakoskodtak. Az exponált polgárság és munkások azonban 26-án éjjel elmenekültek. Legtöbben szőlőkben, présházakban bújtak meg. A munkás- mozgalom szervezetei szétzúzva. Minden baloldali vezető vagy internáló táborban, vagy összeköttetés nélkül, mélyen illegalitásban hallgatásra kényszerült. Nyilasok törtek rá 1944. november 27-én éjjel a Márton utcai 12. szám alatt bérelt kis szobára, ahol a német megszállás óta a munkásság még itthonmaradt és bátrabb része szakszervezeti tagdíjait fizette be. Irodaszereken kívül £s az öreg takarítónőn, özv. Kallós Jánosnén kívül senkit nem találtak. Az apró szobácska berendezéseit összetörték és az idős asszonyt kidobták. Ugyanezen az éjszakán Bobanovits A barátja még visszatartotta: — Két férfi nem való egy női öltözőbe — okoskodott. — Én legalább úgy érzem, hogy nem. Erre ő is: — Nem hiszem, hogy túl nagy örömmel hordozna körül az anyád! — Ekkora nagylány! Nem éppen dicsőség ez szép primadonnának I Elvártam volna Miklóstól, hogy a pártomat fogja. — Úgyvéli? — fordultam hozzá még egyszer segítségért. De ő most is a barátjának tromfolt: Jenő Lánc utca 18. szám alatti lakost, aki a szakszervezetek megbízott elnöke volt halálra keresték. A nála lévő tagnyilvántartást szerencsére nem sikerült megszerezni. A pánikszerű menekülés idején november 28-án éjjel az idős elnöknek sikerült a városháza pincéjéből megszöknie. Szabad rablás Igen jellemző az utolsó napok hangulatára és helyzetére vitéz Kisvárday őrnagy, a IV. csendőrkerület nyomozó parancsnokának jelentése a Belügyminisztériumhoz. Ű maga fogalmazta meg drámai hangú jelentésében, hogy a Pécs és környéke „végnapjai jöttek el”. A helyi közigazgatás ügymenetében minden a legnagyobb rendben van, legalábbis úgy tűnik. A hivatalok működnek, és a rendeletek továbbítása még folyik, de foganatja minimális. Az élelmezés terén olyan katasztrofális a helyzet, hogy nem látszik szükségesnek az üzletek nyitvatartása sem, mert abban semmilyen áru nincs. Ismeretlen tettesek a külvárosban több üzletet feltörtek. Mindenesetre fegyveresek voltak, de nyomozás megindítása illuzórikus. „Az itteni nyilas terület ve— Szó, mi szó: tapintatosabb csemetét érdemelne. — Akkor maradjanak! Ezzel éles szögben elfordultam tőlük. Meg se próbálták, hogy utolérjenek. ... Cornides Mia nem fogadott senkit. Az öltöztetőnőt se találtam. Azon az ajtón, gombostűvel átbökve, egy névjegyni cédula: Kérem, ne zavarjanak. A folyosó is alig élt. Aki föltűnt a derékszögű kanyarodóból, sietett is tovább, rám se nézett. Előkotortam tehát a szemöldök-ceruzámat, és odarajzoltam a cédulára: — Csókollak, anyu. Apró betűkkel akartam, de a puha kihúzó nagyon vastagon fogott. Az már alig fért alá, hogy: — Médi. Lassan indultam. Nem laktunk túlságosan távol, de alighanem a szokottnál is jobban elbámészkodtam, és bőven kapuzárás után értem haza. Csöngetnem is többször kellett, s elég hosszú idő telt el, mizére kérte a destruktív elemek letartóztatásához együttműködésünket — írja Kisvárday csendőrőrnagy. — Erre azonban a jelen körülmények között aligha kerülhet sor, mert egy esetleges hirtelen bolsevista előre-törés és ennek netán, megállapításának lehetetlensége, az ilyen szétszórt akciókban tevékenykedő állományt összegyűjteni akadályozza, netán lehetetlenné tenné. Minden más megtorló intézkedésbe természetesen a szükséges együttműködést a legmesz- szebbmenőkig támogatom ..." A jelentés a továbbiakban rámutatott arra is, amire egy korábbi, november 4-én készített tájékoztatóban részletesen írt a csendőrparancsnok. Nevezetesen arról, hogy az itt állomásozó és átvonuló német (Wehrmacht és SS) egységek az üzemek és raktárak készleteit elrabolják. „Szabadrablás a város disszociális elemeit is bátorítja, és elindult a végkifejlet felé a város. Rend csak a legerélyesebb fegyveres fellépéssel lehetséges. Azonban az itt re csoszogást, motozást hallottam odabentről. Gyuri bácsi nem gyújtott villanyt, hiszen a háborús készültség követelte elsötétítés parancsainak legfőbb őre a házban éppen ő volt. Sűrű gyalázkodások közepette döf- ködte a kulcsot a zárba, rángatta a kaput, nem nyílt köny- nyen, tovább ügyetlenkedett a kulccsal, és szidta rendületlenül az olyan herélni való garázda elemeket, akiknek ezekben az órákban, ilyen áldozatos és kemény időkben is a kicsapongáson jár az eszük, hogy éjszaka eszi őket haza a nyavalya! Szélütötten tántorodott egyet, amint meglátta, hogy én állok az utca sötétjében. Az óriási rántástól szédült-e hátra, ahogy végre fölszakadt a kapu szárnya, vagy a hosszú káromkodásokat nyelte volna túl hirtelen vissza — mindenesetre nyertem egy félpillanatnyi időt arra, hogy megugor- jak mellőle, s nem tudott elkapni. most lehetetlen, mert olyan tömegek mozognak, melyekben kárt tenni nem célunk.” Jelentésének befejező sorai a pánik és a zűrzavar képét a maga teljességében mutatják: ........a n yomozó alosztályhoz tartozó vidéki kirendeltségek nem jeleztek vissza. Gálád módon megszöktek és erre még példa nem volt egységünk húsz éves fennállása óta. Mély alázattal szabadjon kérnem Főméltóságú Urat, hogy a Pécsi Állomás Őrséget kivéve, azonnal nyugatabbra helyezhessük át támaszpontunkat egységeink rendezésére." Minden ami az ellenforradalom évtizedeire emlékeztetett szétbomlóban volt. 28-a a fejetlen menekülés napja. Az ágyúk moraja töltötte be az estét. A nyilas városvezetőség menekült először. Követte őket a hivatalok és üzemek nyilas és karhatalmi egységei, a legénységgel együtt. Bár sokan — mint egykori visszaemlékezés feleleveníti — ezen az éjszakán átöltöztek és megbújtak. Hasonlóképpen az államrendőrség sok tisztje A kivilágítatlan lépcsőházban talán már a körvonalaimat se látta, hanem csak a tárt kapuból kiáltozott utánam, összevissza nyúlkálva és tehetetlenül hadonászva. — Ekkora sötétben az utcán!... Tel... Az istentől se félsz?! — Nem voltam egyedül! — bosszantottam csakazértis. — Nem?!... Miféle lány az ilyen?!... Ketté hasítanálak! A lépcső korlátja mögül, a láthatatlanság védelméből visszakiáltottam neki: — A kapupénzt holnap lehozom ! — Pokoli idők! — csapott egy jókorát a falra. — El fog pusztulni a világ! Mindenki megérdemli! — Jó éjszakát, Gyuri bácsi.. . — Szégyelld magad! Te... te ... Végre elkiáltotta azt is, amit annyira akart: — Bestia! (Folytatása következik.) és a legénységi állományból is többen. A pánik csúcsa az állomáson volt. A menekülők elégséges vagon hiányában visszafordultak. Akik elszánták magukat a menekülésre, vagy akik jobbnak látták szökni, a kiürítési kormánybiztost ostromolták, intézkedéseket követelve. Az úr az állomáson is a német tábori csendőrség volt. Fegyverrel kényszerítette a kiürítési kormánybiztos mellé rendelt magyar katonai és civil őrséget a vagonok átadására. Három szerelvény már így is elindult a bizonytalanság felé. Este nagyon sokan visszafordultak, nem bánták meg. Kifosztva a város Amikor a felszabadulás után az új városvezetőség számba- vette lehetőségeit, döbbenettel kellett megállapítania, hogy a németek, nyilasok és valameny- nyi „honmentő szervezet” alapos munkát végzett. A városi kassza csaknem üres maradt. A pénzt a nyilas városvezetőség elrabolta. A városi közüzemek és a tőkés üzemek nyersanyag- készleteinek 70 százalékát elrabolták, elsősorban a német csapatok tették rá kezüket... Az Állami Dohánygyárnak és a dohányraktárnak dohánykészletét a német—magyar visszavonuló egységek és a civil lakosság fosztotta ki. A bőrgyár nyersanyagának 70 százalékát a németek vitték el. Az erőmű és több nagyüzem szíj-apparátusát is a német csapatok parancsára gyűjtötték össze a kisállo- máson, de a gyorsan megjelenő szovjet előőrsök miatt már elszállítani nem tudták. Mindössze négy-öt nap eseményeinek drámaian alakuló helyzetéről villantottunk fel néhány jellemző epizódot. Az előrenyomuló szovjet csapatok 29-én hajnalban vonultak be Pécsre. „A város végnapjai” — fogalmazta helyzetjelentésében a kerületi nyomozó parancsnok. A rákövetkező napon a jelentést maguk a tények helyesbítették: „A fasizmus végnapjai voltak ezek a városban.” Sz. L. Pályázat a Szovjetunióról Hazánk felszabadulásának közelgő 30. évfordulója és a pártkongresszus alkalmából — c magyar—szovjet barátság jegyében — országos vetélkedőt hirdetett az Oktatási Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, valamint a Szovjetunió című lap szerkesztősége. A pályázat címe: „Ki tud többet a Szovjetunió-ból, a Szovjetunióról?” A 19 nyelven — magyarul is — megjelenő színes képes folyóirat, a Szovjetunió ifjú olvasóinak és terjesztőinek versenye novemberben kezdődött és április 4-ig tart. A vetélkedő fődíja: szovjet gyártmányú Latrija mikrobusz a győztes csapat iskolájának. SS-toborzás Baranyában 1944 nyarán KENDE SÁNDOR
