Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-26 / 324. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! D nantult llaplö XXXI. évfolyam, 324. szám 1974. november 26., kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Céltudatosan Közös közleményt és nyilatkozatot írtak alá Befejeződött a szovjet—amerikai csúcstalálkozó Ford meghívta Brezsnyevet az USÁ-ba A lágyra ázott kukoricaszárak sok bosszúságot okoznak szán­tás közben a traktorosoknak. A képen: Borkő József, a remény­pusztai tsz traktorosa tisztítja munkagépét. A termelőszövetkezetek felének van már szárítója Esős hétvégi műszak a kukoricaföldeken Két nap alatt négyezer hektár kukoricát arattak és 715 hektár búzát vetettek el A céltudatosság vagy a céltudat fogalma a filo­zófiában. az etikában és a pszichológiában központi he­lyet foglal el. A két fogalom lényegében azonos, mégis he­lyes, ha utalunk a köztük lé­vő (különbségre is. Ez a kü­lönbség a pszichológiában nem jelentős. Itt a „céltudat” és „céltudatosság" fogalma — megkülönböztetés nélkül — mint az ember akarati cselek­vése előkészítésének fontos szakasza használatos. A mar­xista filozófiában és etikában viszont a két fogalom, meg­ismerési, fejlődésbeli fokozato­kat is jelöl. Céltudata tehát — helyes vagy hamis — min­den embernek van, cél tuda­tossága viszont csak a hozzá­értő, tudatosan cselekvő em­bernek lehet. A cél elképzelése, elgondo­lása, az ember elméleti és gyakorlati fejlettségétől függő­en történhet ösztönös, „közna­pi” érzelmi-képzeleti szinten, de történhet a logika, az eti­ka és ismeretelmélet maga­sabb, tudatos szintjén is. Ettől függően cselekvéseink is na­gyon különbözhetnek abban, hogy milyen világosan, meg­alapozottan áll előttünk cselek­vésünk motívuma és célja, il­letve célkitűzéseink megvaló­síthatósága. Sohase tűzzünk ki magunk vagy gyermekeink elé olyan célt, melynek megvalósításá­hoz hiányoznak a külső vagy belső feltételek. Az irreális célkitűzések és az azzal járó kudarcok előbb-utóbb lelki nyomorékká teszik az embert. Sajnos napjainkban elég gyak­ran találkozunk ilyen nem kí­vánatos jelenséggel. Ahhoz, hogy az ember min­dig, mindenütt és minden kö­rülmények között megtalálja helyét, és állandóan új erőt gyűjtve, ha ikell, dacolni tud­jon az élet legkeményebb vi­haraival is, nem akármilyen céltudatra, hanem a realitá­sokra építő céltudatosságra van szüksége, mind egyéni, mind társadalmi méretben. Az embernek tudnia kell, hogy mit akar és hogyan sze­retné elérni céljait. Ezt a cél- tudatosságot csak tanulással, rendszeres munkával a min­dennapi élet gyakorlatában szerezhetjük meg. Az erkölcsileg pozitív irány­ba fejlődő ember az élet min­den kérdésében, íqy a maga számára is, szeretné megtalál­ni a helyes cselekvés kulcsát. Azt szeretné, ha körülötte és vele együtt minden ember bol- doq lenne, eqyre szépülne szo­cialista hazánk, s a viláq va­lamennyi népe megtalálná itt a földön a boldogulásához ve­zető utat. Nem könnyű feladat ez, egyedül hiába is harcol­nánk érte. A kommunistáik több mintegy évszázaddal ezelőtt írták fel zászlójukra az ember anyagi és szellemi felszabadításának cél­ját. Az anyagi és szellemi nyo­mor az emberi boldogtalan­ság szülőanyja, s a megszün­tetéséért folytatott kollektív küzdelem az ember legneme­sebb célja és feladata. Nem könnyű megszerezni ehhez a harchoz, a céltudatossághoz, a morálisan is helyes cselekvés­hez szükséges ismereteket, nem könnyű doloq céltudato­san cselekvő emberré válni. Ehhez nem csupán az kell, hogy az ember megismerje és magáévá tegye korunk legha­ladóbb tudományát, a marxiz­mus—leninizmust, de az is, hogy az élet kicsiny dolgaiban is tudjon erkölcsösen, felsza­badult ember módjára, céltu­datosan cselekedni. Mivel érhetjük el ezt? Szorgalommal, állhatatosság­gal a tanulásban és a mun­kában. Arra kell törekednünk, hogy g tanulásban is, a mun­kában is erőnkhöz és tehetsé­günkhöz mérten a legtöbbet, a legjobbat nyújtsuk és má­soktól is ugyanezt követeljük. Emellett egész sereq olyan jellembeli jó tulajdonságra kell szert tenni, melyek nélkül bár lehet valaki gazdag, irigyelt ember, esetleg elismert ember is, de megbecsült, köztisztelet­nek és közszeretetnek örvendő ember soha. Ezek közül a jellembeli jó tulajdonságok közül az egyik a szerénység. Figyeljük csa.k meg az élet­ben : az emberek nem szeretik a dicsekvő, nagyhangú, hence­gő, öntelt, beképzelt alakokat. A hivalkodást méq akkor is nehéz elviselni, amikor a di- csekvőnek erre alapja van. Hát méq ha nincs! Igaz, van­nak esetek, amikor a nagy­hangú, a dicsekvő ember lát­szólag elismertebb, mint sze­rény társa, de ez csak ideig- óráiq tart. A hivalkodás olyan, mint a szappanbuborék, a sze­rénység olyan, mint a pillér: építeni lehet rá. Az egész ember sohasem ön­magát tekinti a viláq közepé­nek, mint ahogy egyik ember sem az. Méq a leqnagyobbak, az emberiséq óriásai is csak ideig-óráig pótolhatatlanok. Ami az emberiséget naggyá teszi, a viláq és maholnap a természet urává avatja, ami útnak indítja a világegyetembe, az mind az emberi céltudatos­ság, alkotókészség, az emberi munka és energia összefogá­sának eredménye. A céltudatos ember legfőbb jellemvonása az elvhűség. El­vei vannak, s ezeket az elve­ket szilárdan képviseli. Véle­ményét sohasem hallgatja el, egyenesen megmondja. Ter­mészetes, ihogy a neki mondott egyenes szón sem sértődik meg. Az ember politikai-erkölcsi el­veihez legyen következetes, vé­leményéből ne engedjen elv­telenül sem hatalom, sem te­kintély kedvéért. Erre azonban csak akkor képes az ember, ha szilárdan a marxizmus—leniniz- mus alapján áll. gy mási.k idetartozó jel­lemvonás a példamu­tatás. Sajnos, vala­mennyien ismerhetünk olyan embereket, akik azt mondják: „Fogjuk meg emberek és vi­gyétek.” Pedig a legjobb ser­kentő g személyes példamuta­tás. Nem a marxista etika fe­dezte fel a „Fogjuk meq és vigyük” elemi erkölcsi elvet. Ez a dolgozó emberek évezredes elve és gyakorlata. A céltuda­tos ember akkor lehet valóban élenjáró társai között, ha a munkában és tanulásban, a nevelésben (példát mutat, ha nem csügged és a pillanatnyi sikertelenségek is új cselek­vésre ösztönzik. A morális céltudatosság fo­kán álló ember számára a leg­fontosabb g szavak és a tet­tek egysége. S ez nem memó­ria kérdése. Itt nem arról van szó, hogy emlékszem-e rá mit mondtam korábban, hanem, hogy aszerint cselekszem is. Következetes szilárd jellemekre, világnézetre van szükség nap­jainkban. Mindennél fonto­sabb, sürgetőbb, hogy vérünk­ké váljék a szavak és tettek egysége, hogy ne tudjunk más­ként élni, csak emelt fővel, céltudatosan. Dr. Kiss István Gerald Ford, az Egyesült Ál­lamok elnöke vasárnap eluta­zott Vlagyivosztokból. Az ame­rikai elnököt Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára bú­csúztatta. A távol-keleti szovjet város körzetében november 23—24- én zajlott le Leonyid Brezsnyev és GeFald Ford találkozója. A találkozón részt vett Andrej Gromiko a Szovjetunió és Hen­ry Kissinger, az Egyesült Álla­mok külügyminisztere. A tár­gyalások során áttekintették a két ország kapcsolatainak ál­talános helyzetét, valamint né­hány fontos nemzetközi prob­lémát. Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford találkozójának eredményeként közös szovjet— amerikai közleményt írtak alá, amely többek között hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok irányvonala meg­felel mindkét ország népei, va­lamint más népek létérdekei­nek. Nyilvánosságra hozták még egy szovjet—amerikai nyilatko­zatot a stratégiai támadó­fegyverek további korlátozásá­ról szóló új hosszúlejáratú meg­állapodás kidolgozásával kap­csolatban. A találkozóról kiadott közös közlemény leszögezi, hogy a két ország kapcsolatai a nem­zetközi béke megszilárdítását, az enyhülés elmélyítését és a különböző társadalmi rendsze­rű országok közötti kölcsönösen sét célozzák, s megfelelnek mindkét ország népei és más népek alapvető érdekeinek. A közlemény szerint a talál­kozón különös figyelmet szen­teltek a háború veszélyének el­hárítását és a fegyverkezési hajsza beszüntetését szolgáló intézkedéseknek. A közös köz­lemény szerint megvan a lehe­tősége, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet a közeli jövőben sike­resen befejezhesse munkáját. (Folytatás a 4. oldalon) Fock Jenő vidéki körútja Indiában Hivatalos delhi tárgyalásai befejeztével az indiai főváros­ból vidékre utazott Fock Jenő miniszterelnök, felesége és a kíséretében lévő személyiségek. Fock Jenő .és kísérete az in­diai légierő különgépén elő­ször az Uttar Dradesh állam­ban levő Agrában szállt le. Itt a város vezetőinek társasá­gában megtekintette az egyko­ri mogul főváros világhírű mű­emlékét, a Tadzs Mahalt és a szomszédságában lévő Vörös Erődöt. Fock Jenő vidéki látogató kőrútjának következő színhelye Andhara Pradesh állam fővá­rosa, Hydarabad- volt. A hétvége időjárása nem kedvezett az őszi mezőgazda- sági munkáknak, különösen a búza vetésének. A munka mégis nagy lendülettel folyik tovább. A pár milliméteres eső miatt egyedül a vető brigá­dok nem tudták tartani az előző hetekben megszokott ütemet, de azért szombat reg­geltől vasárnap estig így is több, mint 700 hektáron föld­be juttatták a magot. így a búzavetés pillanatnyi állása 87,6 százalékos. A cukorrépa betakarítás, mint az egyik legnehezebb őszi munka befejezéshez köze­ledik. A termés 93,5 százalé­kát takarították be. A megye 40 cukorrépa termelő gazda­sága közül 19 már befejezte a répa szedését és szállítását. A visszalevő 21 gazdaság víz­problémákkal küzd, ezekben a gazdaságokban változatla­nul kézzel szedik a répát. Az elmúlt két napban újabb 182 hektár termését szedték fel. Pillanatnyilag összesen 300 hektáron van még a földben a cukorrépa Baranyában, és az említett gazdaságok 4300 vagon répával adósak a Ka­posvári Cukorgyárnak. Napon­ta két irányvonat indul a me­gyéből a gyárba, emellett közutakon is szállítják a répát. Megjött a fólia Legkevésbé a kukorica be­takarítást akadályozta a nyir­kos, esős hétvége. Megállás nélkül, nyújtott műszakban dolgoztak a kombájnok és szombat-vasárnap újabb 4000 hektár termését takarították be. így a pénteki 69 százalék­kal szemben hétfőn reggel már 73,5 százalékra állt ez a munka. Ez azt jelenti, hogy ma már mintegy 63 ezer hek­tár kukoricaterület termése biztonságban van. A hétvégi műszakot elősegítette az a körülmény is, hogy végre meg­érkezett Baranyába a fólia, 240 mázsát vettek át múlt hé­ten a termelőszövetkezetek, így a kombájnoktól a nyers kukoricát most már nemcsak a meleglevegős szárító üze­mekbe, hanem az előkészített műanyag fólia silókba is hord­hatják. Négy újabb szárító Az elmúlt napokban négy újabb bábolnai szárító lépett üzembe a szigetvári, a nagy- dobszai, a sellyei és a vejti termelőszövetkezetekben. Mű­szaki átadásuk majd csak de­cemberben lesz, ideiglenes működési engedéllyel azon­ban máris dolgoznak, s ezzel enyhítik a térség szárítási gondjait. Ma már a szövetke­zetek 50 százalékának van saját terményszárítójuk, a má­sik felének még nincs. Ezen az őszön azonban szinte nincs is olyan termelőszövetkezet, amely ne ajánlaná fel segít­ségét a szomszédjának. Éjjel­nappali műszakban üzemelnek a szárítók. előnyös együttműködés bővíté- | Ma délután új lakótelepet avatnak Mohácson a város nyugati térségében, ahol összesen 300 lakás épül. A város közel 90 millió forintot fordít a beruházásra. A lakótelep első épülete harminc családnak ad új otthont. Arató Tamás felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom