Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-25 / 323. szám

HÉTVÉGE A NAGYVILÁGBAN Gerald Ford elutazott | Vlagyivosztokból Fock Jenő vidéki körúton Indiában Fock Jenő és felesége a Tadis Mahal előtt Magyar pártkütdöttség utazott Bukarestbe A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására vasárnap Bukarestbe utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának küldöttsége, amely részt vesz a Román Kommu­nista , Párt november 25—29 között sorrakerülő XI. kong­resszusán. A küldöttséget j Aczél György, a Politikai Bi­zottság tagja, miniszterelnök- helyettes vezeti. A küldöttség tagjai: dr. Gergely István, a Szolnok megyei Pártbizottság első titkára, dr. Szűrös Má­tyás, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és dr. Biczó György, a Magyar Népköztár­saság nagykövete a Román Szocialista Köztársaságban, aki Bukarestben csatlakozik a küldöttséghez. ♦ TŰZ A REPÜLŐN. Kény­szerleszállás közben tűz ütött ki egy jugoszláv DC—9-es utas­szállító repülőgépen a belgrá­di repülőtér közelében. Sikerült azonban földet érnie, s a 44 utas és a személyzet még ide­jében elhagyta a fedélzetet. + ZAVARGÁSOK. Újabb halálos áldozatai vannak az észak-írországi zavargásoknak. Vasárnapra virradó éjszaka ismeretlen fegyveresek táma­dást indítottak egy belfasti taxi-központ ellen, s a tulaj­donost és annak feleségét meg­gyilkolták. Lapzárta Aman Andom tábornok, az etióp ideiglenes katonai kor­mány vezetője, akit 62 más volt etióp vezetővel szomba­ton este kivégeztek A hazai szocialista váro­sok között kialakult kapcso­latok során vasárnap „Kom­lói nap"-ot rendeztek Ka­zincbarcikán. A Kazincbarcika várossá alakulásának 20. évforduló­ja alkalmából megtartott találkozó egyik eseménye­ként kiállítás nyílt az Egres- sy Béni Művelődési Köz­pontban „Városunk Komló” címmel, ahol fotó-, képző- és iparművészeti szakkörök munkái mutatták be Komló fejlődését. A két szocialista város találkozója alkalmá­ból nagyszabású kultúrmű­sort rendeztek a borsodi bányász és a komlói művé­szeti együttesek részvételé­vel, majd klubtalálkozóra került sor a komlói és ka­zincbarcikai fiatalok között. * Nyíkolaj Faggyejev, a KGST titkára Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár meghí­vására vasárnap New York­ba utazott. Faggyejev be­kapcsolódik az ENSZ-köz- gyűlés 29. ülésszakának munkájába, annak a köz­gyűlési döntésnek értelmé­ben, hogy megfigyelői stá­tust biztosítsanak a világ- szervezetben a KGST-nek. a nettöt (Folytatás az 1. oldalról) ruktív párbeszédre, a nemzet­közi biztonság és az egyete­mes béke szilárdításának ko­moly tényezője lett. A közös erővel létrehozott politikai és jogi alapokon bő­vülnek — méghozzá nem is rosszul — a különböző két­oldalú kapcsolatok, bővül az országaink közötti együttmű­ködés. Ez felöleli a gazdasági életet, a különféle műszaki ágazatokat, a mind jobban élénkülő kulturális cserét, va­lamint a különböző állami és társadalmi szervezetek képvi­selőinek kölcsönös látogatá­sait. E kapcsolatok által még jobb feltételek jönnek létre a két nép közötti kölcsönös megértés és a bizalom erő­södése szempontjából. Itt az ideje, hogy közösen dolgozzunk ki olyan újabb lé­péseket, amelyek — a már^. megteremtett bázisra támasz­kodva — lehetővé tennék to­vábbi előbbrejutásunkat. Véle­ményem szerint mindketten eb­ben látjuk találkozónk fő fel­adatát, elnök úr. Természetes, hogy figyelmünket elsősorban az a létfontosságú probléma köti le, hogy miként állapod­junk meg a fegyverkezés kor­látozásában, majd csökkenté­sében, főképpen az olyan fegy­verek tekintetében, amelyeket mostanában hadászati fegyve­reknek szokás nevezni. Ha va­lóban együtt kívánunk működ­ni a nukleáris rakétaháború ki­robbanása és minden pusztító következménye veszélyének el­hárításában, akkor erre feltét­lenül szükség van. A nemzet­közi feszültség enyhítésének igazán tartóssá tétele érdeké­ben az enyhülést a politikai enyhüléssel kell megoldani. Ha ezen az úton továbbjutunk, ak­kor ennek óriási jelentősége lesz az egyetemes béke szem­pontjából. Úgy gondolom, hogy ebben az értelemben hasznos munkát végeztünk Vlagyivosz­tokban. Ha ezt a munkát be­fejezzük, és aláírjuk az új meg­állapodást, akkor, elnök úr, ezért nemcsak a szovjet és az amerikai néptől, hanem föl­dünk valamennyi népétől is kö­szönetét kapunk. Még egy fontos mozzanat. Mi, a Szovjetunióban meg va­gyunk győződve arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok a béke érdekeitől vezé­relve más békeszerető álla­mokkal együtt tevékenyen köz­reműködhet, és köteles is köz­reműködni a mindmáig nyitva- maradt súlyos nemzetközi prob­lémák rendezésében, a feszült­ség és a konfliktusok veszedel­mes tűzfészkeinek lokalizálásá­ban. E téren egy és más tör­tént már a múltban is. A béke és a népek biztonsága szilárdí­tása érdekében kifejtett együtt­működésünk azonban, vélemé­nyünk szerint, jóval hatéko­nyabb lehetne. Mint ismeretes, sok mindent kell még tennünk annak érde­kében, hogy valóban megtisz­títsuk a két ország közötti egyenlő kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésé­nek útját. Ez annál inkább is szükséges, mert nem egysze­rűen a kölcsönös anyagi előnyről van szó, hanem arról, hogy a szovjet—amerikai kap­csolatok stabil megjavítása számára egészében létrehoz­zuk a megfelelő anyagi alapo­kat. Nekünk, elnök úr, önnel együtt, sokat kell még fáradoz­nunk, hogy biztosítsuk a szov­jet—amerikai kapcsolatok szakadatlan és fokozatos fej­lesztését, visszafordíthatatlanná tegyük ezt a folyamatot — mondotta Leonyid Brezsnyev a későbbiekben. — A cél érdeké­ben erőnket nem kímélve kell fáradoznunk, örülünk, hogy ta­lálkozónk lehetővé tette újabb lényeges lépések megtételét ebben az irányban. Pohárköszöntője végén Leo­nyid Brezsnyev Gerald Főid, Henry Kissinger, az amerikai vendégek egészségére, vala­mint a szovjet és az amerikai nép közötti békére és barát­ságra, a tartós világbékére ürí­tette poharát. Gerald Ford, az Egyesült Ál­lamok elnöke pohárköszöntőjé- ben többek között ezeket mond­ta: Az a tény, hogy találkozóink rendszeresebbé váltak, mutatja azt a jelentőséget, amelyet or­szágaink ezeknek a találkozók- I inak tulajdonítanak. Ezeken a találkozókon tárgyszerű és konstruktív szellemben folytat­hatjuk megbeszéléseinket. Lehe. tőségünk van arra, hogy tovább jussunk a bennünket érdeklő kérdésekben. Bízom a két or­szág vezetői között kialakult szoros és hatékony kapcsolatok további kiszélesítésében. Első kongresszusi üzenetem­ben megígértem a Szovjetunió­nak, hogy Amerika tovább foly­tatja azt az irányvonalat, ame­lyet az utóbbi három esztendő­ben folytatott. Főtitkár Úr! ma személyesen megismétlen ön előtt ezt az ígé­retet. Mint óriási erővel ren­delkező országok, nemcsak né­peink előtt, hanem az egész emberiség előtt is osztozunk a felelősségben. El kell kerülnünk a háborút és azokat a pusztu­lásokat, amelyeket a háború okozhat. Folytassuk munkálko­dásunkat a fegyverzetellenőrzés terén, azon a területen, ahol véleményem szerint, meglehe­tősen lényeges haladást értünk el, az utóbbi 24 órában. Az élelmiszenprobléma, a né­pesedés és az energetika prob­lémája nem csupán egyes or­szágokat, nem csupán olyan országokat érint, amelyek a gazdasági fejlődés korai stádiu­mában vannak, ezek a problé­mák mindenütt érintik a népe­ket, ha századunkat pozitívan értékeli majd a történelem, ak­kor ez csak azért lehetséges, mert mj felelősségről teszünk tanúságot népeink és az egész emberiséq előtt. Engedje meg, hogy poharat ürítsek az emberiség előtt álló problémák megoldására, lehe­tőségeinek együttes kutatására, az ön egészségére, Főtitkár Úr, mindazok egészségére, akik ön­nel együttműködnek a szovjet kormányban, valamint arra, hogy megoldást találjunk az előttünk álló összes problémára, ♦ Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke vasárnap el­utazott Vlagyivosztokból. Az amerikai elnököt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára búcsúztatta. A távol-keleti szovjet város körzetében november 23—24- én zajlott le Leonyid Brezs­nyev és Gerald Ford találko­zója. A találkozón részt vett Andrej Gromiko, a Szovjetunió és Henry Kissinger, az Egye­sült Államok külügyminisztere. Ralf Bialla magabiztosan lé­pett be a londoni Lloyds bizto­sító társasághoz, semmi kétsége sem volt afelől, hogy minden nehézség nélkül köthet életbiz­tosítást. Amikor azonban az ügyeletes tisztviselő kérdésére elárulta foglalkozását, az felug­rott a székről, mint akit a kígyó mart meq és rémülten nézett Biallára. Rögtönzött igazgatósá­gi ülést hívtak össze, amelynek végeredményeként közölték az ügyféllel: nem köthet életbizto­sítást, mert túlságosan veszé­lyes a foglalkozása. Az 50 éves Ralf Bialla egy lo­vas cirkuszban lép fel, mutatvá­nyának lelkesen tapsolt már a perzsa sah és felesége, Hussze­in, Jordánia királya, Erzsébet ki­rálynő, Konstantin görög király és Charles de Gaulle. Ralf Bialla harminc éve min­den éjfélkor élő céltáblává vál­tozik, akinek bármelyik jelentke­ző néző egy 22-es kaliberű pus­kával a szájába lőhet. A „cél­tábla” a jelentkező nézőtől négy méter távolságban állva várja a lövést, nem mozdul, nem lepi el hideg veríték a homlokát, semmiféle jelét nem adja idegességének. Bialla az Hivatalos delhi tárgyalásai befejeztével vasárnap reggel az indiai fővárosból vidékre uta­zott Fock Jenő miniszterelnök felesége és a kíséretében lévő személyiségek. Hazánk minisz­terelnökét ünnepélyes külsősé­gek között Indira Gandhi mi­niszterelnök búcsúztatta Új- Delhi repülőterén. Fock Jenő és kísérete az in­diai légierő különgépén először az Uttar Pradesh államban levő Agrában szállt le. Itt a város vezetőinek társaságában meg­tekintette az egykori mogul fő­egyelen ember a világon, aki ezzel a számmal léo fel. Megjelenését diadalmas har­sonaszó jelzi. A közönség felé fordulva bejelenti: „Hö’gyeim és uraim, bárki önök körül ide állhat'elém, és belelőhet a számba. Én a fogaimmal elka­pom a lövedéket.” A vállalkozó szellemű né­ző csupán morbid játékot űz, Bialla számára azonban ko­rántsem játék ez a fellépés. Valóban az életét teszi kockára. Maga adja a puskát a néző kezébe, majd négy méter távol­ságra elhelyezkedik tőle. Kettő­jük közé egy üvegtáblát helyez­nek. A néző céloz, majd meg­húzza a ravaszt. A lövedék má­sodpercenként 207 méteres se­bességgel vágódik ki a csőből. Átlyukasztja az üveglapot, amely csökkenti sebességét. Az üveglap másik oldalán áll Bialla, aki mosolyogva várja a puskagolyót, amelyet végül is fogai közé szorít. Felcsattan a taps, a mutatványnak vége. „Természetesen speciális go­lyóálló fogsorom van — mond­ja Ralf Bialla. Ára 5000 dollár. Ezenkívül olyan szemüveget vi­selek a műsor alatt, mintha csak teleszkóp lenne. Kezemre speciális kesztyűt húzok, ezzel védem a fejemet és a nyaka­mat. Sohasem lehet tudni, hát­ha rosszul céloz a néző. A szám rendkívül veszélyes, de ezt nem közlöm a nézők­kel, hiszen akkor senki sem jelentkeznék. Éveken át minden este pontosan megjelentem a közönség előtt, csupán hat hé­tig hiányoztam. E hat hét le­forgása alatt valóban szembe­néztem a halállal, és meg kell mondanom, nagyon lehango­ló élmény volt. Egy előadás előtt rosszul lettem, az orvosok megállapították, hogy infarktu­som van. Le is mondtak rólam. Mégis magamhoz tértem és ta­nácsuk ellenére ismét fellépek a porondon.” város világhírű műemlékét, a Tadzs Mahalt és a szomszédsá­gában lévő Vörös Erődöt. Fock Jenő vidéki látogató kőrútjának következő színhelye Andhara Pradésh állam főváro­sa, Hyderabad volt. A város repülőterén a magyar minisz­terelnököt katonai tiszteletadás­sal fogadta az állam főminisz­tere, J. Vengalrao és a helyi kormány számos magasrangú képviselője. Fock Jenő és fele­sége üdvözlésére megjelentek a helyi magyar kolónia képviselői is. Az osztrák születésű Bialla — két fe’ zp's kört — Bécsbsn él. Ele1» merő önfeláldozás. Nem ihai, nem engedhet meg ma­gának semmi „lazítást”. Sokat kell aludnia, .p'honnie. Minden­képpen óvnia kell idegei épsé­gét. Ahhoz, hogy sikert arathas­son, rengeteg áldozatot kellett hoznia. „Még ma is nagyon sokat kell tanulnom, ha for­mában akarok maradni. Leg­fontosabb, hogy az ember a másodperc töredékét is érzé­kelni tudja.” Bialla az egyetlen, akinek mind a mai napig sikerült túl­élnie ezt a mutatványt, amely- lyel elsőként eqy kínai művész próbálkozott mintegy kétszáz évvel ezelőtt. Előadás közben érte a halálos fejlövés. 1869-ben a német Epstein halt meg hasonló körülmények között egy párizsi cirkusz po­rondján. Majd következett a legtra­gikusabb baleset. Egy bizonyos Grisy, aki hosszú éveken át lé­pett fel ezzel a számmal, elha­tározta, hogy fiából utánpót­lást nevelt ki. Hosszú gyakor­lás i^án egy nap végre kije­lentette: „Megpróbálkozhatunk a dologgal, vállalkozom rá, hogy elsőként én lövök.” Cél­zott és agyonlőtte a fiát. Hét évvel ezelőtt az ameri­kai Ted Annemannt a televízió számára készített dokumentum­film felvétele során érte a ha­lálos lövés. Vajon Bialla valóban nem fél attól, hogy valamelyik fel­lépése során agyonlövik? — „És ha félnék, mennyiben változtatna ez a helyzeten? — kérdi filozofikusan. — Tudja, a művész akkor hal meg, amikor leparancsolják a színpadról. Számomra az jelentené a ha­lált, ha nem léphetnék fel töb­béi Addig vagyok boldog, amíg találkozhatom a közön­séggel.” GRANIFLEX VÁGÓKORONG GRANIFLEX TISZTÍTÓKORONG széles választékát kínálja, azonnali szállításra a 9. sz. Vasbolt Pécs, Kossuth Lajos u. 9. 58. sz. Vasbolt Pécs, Rákóczi út 38. 201. sz. Vasbolt Mohács, Szabadság u. 8. Éjfélkor élő céltáblává változik... A világ legvakmerőbb embere

Next

/
Oldalképek
Tartalom