Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)
1974-11-24 / 322. szám
Mosoly és gondtalanság... Egy reklámkép a sok millióból Ne gondolkozz: Tizenhárom millió amerikai nem tévedhet'... ? Manipulált fogyasztók — manipulált lázadók Ho meg akarjuk érinteni az elmúlt évtized lázadó, tiltakozó, a mindennel való szembeszegülés, a kontesztálás legváltozatosabb megjelenési formáit megteremtő és alkalmazó; hol a társadalom intézményei ellen vakmerő „végső" nagy rohamra induló, hol a társadalomból csendesen vagy zajosan kivonuló ifjú generációjának pólyáját, a pálya fellendülését és ellapo- sodását, fel kel! vázolnunk a „fogyasztói társadalom” és a manipuláció társadalmi-gazdasági gépezetét Hiszen a fogyasztási manipuláció gépezete által termelt ideológia az a start • és az a finis, amely a középréteg lázadásának pályavonalát mindkét végén elhatárolja. A lázadók töb&sége a fogyasztói társadalomtól megcsömörülve (Rudi Dutschke nyugatnémet di- ókvezér szavaival „az egzisztenciális undor által összetartva”) került szembe a tőkés renddel. Kispolgári, a munkásmozgalomtól elszigetelt mozgalmuk tendenciájában ugyanide — a magánéletbe való begubózós konformizmusába, megalkuvásába vezet vissza. Mindez a mai. viszonyokra is igazolja Lenin megállapításait a kispolgári anarchizmus és a kispolgári opportunizmus rokonságáról, elválasztható tlanságáról A három M két értelme Az 1968-as párizsi diáklázadás óta vált közismertté, mint az anarchizmus sajátos elméleti eklekticizmusának (össze nem illő nézetek keveredésének) kifejezése a „három M": „Marx, Mao, Marcuse". Az azonban már jóval kevésbé ismert, hogy az 50-es évek olasz fiataljainak, illetve ezek egy rétegének a jellemzésére is alkalmazták a három M-et. Csakhogy ez a három betű a párizsi ultraradikálisokkal ellentétben az uralkodó viszonyok előtti behódolás, a passzív konformizmus kifejezője volt s azoknak az olasz szavaknak a kezdőbetűit jelölte, amelyek szó szerinti jelentése; nő, gépkocsi, hivatás, átvitt jelentése pedig; közélet, a politika, a társadalom ügyeitől való elfordulás, begubózás a szűk magánélet a szakbarbárság és a fogyasztás szférájába. Ez az a „szkeptikus” vagy „jól temperált" generáció, amelynek pasz- szivitását oly sok szociológus regisztrálta és kárhoztatta. Persze itt nemcsak az olasz fiatalok egy rétegének a jellemzéséről van szó, hanem általában a nyugat-európai tőkés országok — elsősorban a gazdaságilag fejlett országok — általános tendenciájáról: arról, hogy a magánfogyasztás növekedése széles társadalmi csoportoknál egyfajta privatizálódáshoz (magánéletbe meneküléshez) vezetett Az óllammonopolista kapitalizmus viszonylag új vonása az életmód és az ideológia szféráinak összefonódása. Míg korábban az életmód és a fogyasztás a burzsoázia szempontjából politikailag semleges vagy mellékes területnek számított és az uralkodó osztály eszméinek terjesztése közvetlenül az ideológiai befolyásolás eszközeivel történt, addig napjainkra a tőkésosztály stratégiája módosulásokon ment keresztül. Az áru mágikus hatalma Nemcsak annyiban történt vál. tozás, hogy a fogyasztás területét is közvetlenebbül vonták be az értéktöbblet-termelés, tehát a kizsákmányolás mechanizmusában, (ami egyébként azzal is összefügg, hogy a tőkés egyre nagyobb mértékben — Engels szavaival —, mint „eszmei össztőkés", a burzsoázia kollektív érdekképviseletében kerül szembe a munkássággal), hanem abból a szempontból is, hogy az ideológiai ráhatás egyik legfőbb eszközének a fogyasztáson, a szükségleteken, a szabad idő felhasználásának módján keresztül történő befolyásolást, kondicionálást tekintik. Az a közismert marxi tétel, hogy minden fogyasztás egyben termelés is (és fordítva), most abban a burzsoá törekvésben is megnyilvánul, hogy a munkás fogyasztásán keresztül a polgári értékek hegemóniáját, a fennálló viszonyokat Illúziók, ideologikus látszatok elfogadása révén megerősítve — konzerválva újratermelje. A fentiekhez hozzá kell tenni azt is, hogy a munkás életszínvonalának emelése és munkaidejének lerövidítése (mindkettő feltétele annak, hogy az életmódon keresztül egyáltalán meg lehessen kísérelni a munkásság forradalmasodásának leszerelését), korántsem következett be a burzsoázia valamely önkéntes gesztusaként, hanem amilyen mértékben és ahol bekövetkezett, ott a proletariátus szervezett harcának eredményeként történt. Ugyanakkor jelentős munkásrétegek generációról generációra újratermelődő fizikai nyomorát még a leggazdagabb tőkés országokban sem sikerüli felszámolni. Fel kell vetni azt a kérdést is, milyen meghatározott ideológiai tartalmat hordoz magában, milyen értékrendet szolgál a manipulált fogyasztás? Azt mondhatnánk, hogy a manipulált fogyasztás a burzsoá individualizmus és az árufétisizmus ideológiáit hivatott közvetett módon újratermelni és terjeszteni. Az árufétisizmus a kapitalizmusnak azt a jelenségét foglalja magában, hogy a társadalmi viszonyok, az emberek közötti kapcsolatok dolgok formájában jelentkeznek, azt, hogy az áru, a tőke, a pénz látszólagosan mint dologi hatalom elfedi az emberek, osztályok közötti viszonyokat, ellentmondásokat. Nem tévedhet A manipuláció, a fogyasztási tömegpszichózis, a reklám-ára- dat egyrészt az óruvilág értéke és használati értékké való megkettőzése mellé az áruknak egy harmadik megjelenési formáját rendeli: az áru konkrét, félrevezető eszmei képét — reklám- képét —, amely az árut szinte mágikus hatalommal kísérli meg felruházni: X üdítőital „felpezsdít”, Z kozmetikai cikk „megfiatalít”, Y cigaretta „az erős férfivá”, V kölni „az ellenállhatatlan nővé” varázsol. A tárgyak bírása, megszerzése mint mindenek elé állított egyéni cél jelenik meg. Másrészt a fogyasztás társadalmi felemelkedésnek tűnik, mintha bizonyos áruk fogyasztása biztosíthatná a „menők" soraiba való tartozást. A burzsoá individualizmus kezdetben az önmegtartóztató puritanizmus önzéseként jelentkezett A tőkés tömegtermelés viszonyai között ez az individualista önzés a tobzódás, a pazarlás formáját ölti. Egy amerikai reklám így toboroz újabb vásárlókat: „Tizenhórommillió amerikai nem tévedhet.” Tehát ne gondolkozz túl sokat, sőt egyáltalán ne gondolkozz — érződik ki a manipulációt szolgáló reklámszövegekből és formatervezési, csomagolási fogásokból —, engedj az ösztönös felbúz- dulásnak, egyszerűen, meditál- gatás nélkül tedd azt, amit a többiek tesznek: sorolj be. Az életmódon, a kondicionált (tehát nem tényleges, hanem csak feltételes) szabad időn keresztüli burzsoá befolyásolás alapvető társadalmi funkciója így rajzolódik ki: a munkásokat a társadalmi folyamatok lényegében látó és forradalmi cselekvésre kész, szolidáris, tudatos osztályból az adott állapotokba beilleszkedő, a partikuláris (egyéni-kiscsoporti) korlátáikon túllépni nem kívánó, passzív, depoiitizált, atomizált', egymással mint fogyasztókkal versengő egyének halmazává változtatni át Kétségtelen, hogy a burzsoázia vázolt stratégiája bizonyos sikerekre, részeredményekre is vezetett Elég, ha utalunk az amerikai munkásság túlnyomó többségének passzív és konzervatív beállítottságára, a nyugatnémet opportunista szociáldemokrácia és az angol reformista munkáspárt nem jelentéktelen tömegbázisára. A nyugateurópai munkásság akciói, politikai aktivitása, az olasz és francia kommunista pártok növekvő súlya és befolyása azt bizonyítják, hogy a manipuláció nem válhatott és ezután sem válhat átfogóvá. A fogyasztói társadalom alapjait ingatja meg a tőkés világban kirajzolódó energiaválság, a környezeti válság, a tőkés körülmények közötti gazdasági növekedés forrásai kimerülésének fokozódó veszélye. Az is elképzelhetetlen, hogy a tudományos-technikai forradalom kibontakozásának objektív követelményei (a munka jellegének megváltozása, az általános műveltség, a kultúra, a minőségi tényezők szerepének növekedése) távlatilag összhangba kerülhetnének a manipulált fogyasztás burzsoá stratégiájának folytatásával. A szabadidő értelmes felhasználását eleve akadályozó tőkés „konzumgaz- daság” egyre kevésbé képes biztosítani a munkaerő minőségileg is bővített újratermelését Konzum-ideológia A fogyasztói szükségletek manipulálásának törekvése egyre több objektív társadalmi és gazdasági akadályba s a célba vett társadalmi osztályok és rétegek részéről egyre nagyobb szubjektív ellenállásba ütközik. Mindennek dacára . a munkásoknak és különösen a munkásfiataloknak, valamint a középrétegeknek az életmódon keresztül történő ideológiai befolyásolása még mindig a burzsoázia fő fegyverei közé tartozik. A fejlett tőkés országokban nemcsak az öntudatos munkások, de a középrétegekből kikerülő fiatal értelmiségiek, diákok is tömegesen elutasítják a „konzumideológiát”. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban egyértelműen megmutatták, hogy a munkásosztálytól elszigetelt és csak az életmódra koncentráló, az életmód „forradalmát" a politikai forradalomtól, c társadalmi viszonyok tudatos és szervezett megváltoztatásának programjától elszigetelő romantikusok és anarchisták kísérletei nemcsak hogy sikertelenségre vannak kárhoztatva, hanem többségükben éppen a nagy garral megtagadott fogyasztói társadalomba történő reintegrólódással (újra beépüléssel) végződnek. A szocialista országokban Jelenleg előtérbe kerül a szocialista életmód, a szocialista fogyasztási modell tudatos kialakításának kérdése. Igazán csak akkor tudunk előre lépni, ha egyrészt leküzdjük a tőkés fogyasztói társadalom jelenségei beáramlásának és hazai talajon történő spontán újratermelésének tendenciáit, másrészt elutasítjuk a szocialista társadalom anyagi bőségét lebecsülő, önmegtartóztatást és oszké- tlzmust hirdető, szektás nézeteket 6. Márkus György Üllő, kalapács... Közéleti emberek..; A mi embereink... Sorozatunk fölé a címszavak bármelyike illik. Beszélgetéseink résztvevői foglalkozásukat, iskolai végzettségüket tekintve nagyon is különbőzé emberek, egy dologban azonban hasonlítanak egymáshoz, s ez a közéleti érdeklődés, a politikában való aktív részvétel. Egyikük-másikuk életútja tévedésektől, buktatóktól sem mentes. Ezek ez életutak azonban mind egy dolgot bizonyítanak: az él csak emberhez méltóan, aid nemcsak magának Fefizzik a porózs, surrog a transzmisszió. Az ekevas acélkékje narancssárgára vált, lesújthat a gépkalapács. A félig földbesüllyedt öreg kovócsműhely megtelik az izzó faszén semmi másra nem hasonlítható vasszogú illatával, s miközben dong a gép, pattog a szikra, Lábadt Géza arca furcsa változásokon megy át. Mint a zenész, aki saját muzsikáját hallgatva meg- mámorosodik. Kezei a hosszú szárú fogót markolják, jobb lába a jó öreg villanykalapócs pedálján, s dong a gép. Pedál, fel, oda neki.. Az ekevasról dühös szikrák szállnak felé, az égő narancssárgán izzófehér virágok nyílnak. S aztán szürkülni kezd a vas, de mór ugrik is a fogó, s mint a vízből kicsapó hal, az ekevas átszáll a fujtatón vöröslő parazsak közé ... De a java még csak eztán jön: az üllő és a háromkilós kalapács ... Cseng-bong a vas, száz hangon zúg a fülünk.., S aztán csend (esz, megcsodálhatjuk az eke újjászületett élét. — Hót valamikor ilyen volt o kovácsmesterség ... — És most? — Most? - Lábadt Géza kissé félrehajtía a fejét, úgy néz ránk a szemüvege mögül. — Most is ilyen, ha kovács csinálja . .. A műhelv műszersarka ez a hely, ahol a hatalmas üllő áll. A viílanykalapács pótolja az ember erejét, a finom munkához azonban ráve- trőkalaoócs kell, s persze üllő. — Heten vagyunk a gazdaságban kovácsok, de kavdcsmunkót már csak én végzek. Ekevasak, boronahegyek, no meg itt van az öt ló rs... Megcsodáljuk a fogókat: éppen negyvenöt féle van. Ez lemezfogó, ez szögfogó, ezzel a rudakat lehet megmarkolni... — Amikor ide kerültem, két fogó volt mindössze ... Ha van egy kis időm, csinálok egyet, mert minden anyag mást kíván ... Ugyanígy van ez a kalapáccsal is. Van az is vagy ötven féle... Lábadi Géza, a Bikali Állami Gazdaság kovácsa, most ötvennégy éves. Somogyi uradalmakban kezdte annak idején: uradalmi kovács volt az apja is. — Bejártuk Somogyot, Zalát, míg végül Baranyába keveredtünk. Akkoriban ez így ment — hol ide, hol oda szerződött az' ember. Itt, a gazdaságban, én voltam az első vasmunkás. 1949 őszén alakult az ÁG, én ötven tavaszán jöttem. Voltam én persze ennvi idő alatt minden, csak kéményseDrő nem. Traktoros, brigádvezető, szakszervezeti elnök, éoítőmunkós. Minden, ami kellett. Egyszer eséolő-brigódvezető is voltam, a munkásaim meg úttörő gyerekek. Versenyben voltak a géoek; s én első lettem a gyerekekkel. Akkor két hétre elküldték Harkányba. Ez 1951-ben volt. pontosan emlékszem, mert ekkor láttam először Harkányt No. de ez is régi dolog. — Néha jönnek a gyerekek, a fiatal kollegák, morognak, perlekednek, ilyenkor elő szoktam hozakodni a régi dolgokkal, hogy is volt a mi időnkben, de persze ez kétélű dolog... Mindenesetre én nem tudom elfelejteni, ami volt. Nyolcán voltunk testvérek: voltam én még lelenc-gyerek is, aztán jött o háború, sebesülés, a rengeteg szenvedés... Valaki azt kérdezte egyszer: mitől lett maga ilyen, Géza bátyám? Hát ettől, gondolom ,.. Lábadi Géra kovács, a sásdl lárásl pártbi- zotsán és a Bikali Állami Gazdaság csúcsnárt- vezetőséoének tarria, a községi népfront elnöke, járási népfront bizottsági tag. a helvi ŐFÉSZ intéző hiznttsáqának tagja, önkéntes létesítményi tűzoltóparancsnok... — Nem sok ez? — Azt csak az tudná megmondani, aki értékeli a munkámat... — 1970-ben lett pártbizottságI tag. Ez nyilván nagy esemény volt a műhelyben. — Hát nem mondom. Kérdezgetnek az emberek, várják, hogy egy-egy értekezlet után hazaérjek. A párttagoktól azt várja mindenki: tudjon többet a dolgokról, mint mások, feleljen, ha kérdezik. Ez persze nem könnyű dolog. Van amikor sikerül, van amikor nem. Néhány évvel ezelőtt olyan is volt hogy már mindenki mindent tudott, mi meg csak ráztuk a fejünket ezt nem hisszük el, mondván, hisz nekünk nem szólt erről senki. Most újabban ilyen mór nincs: sokat javult a belső tájékoztatás. — Miről folyik a legtöbb vita? — Hát talán az árakról. — És a párttagok közötti — A nyáron pártbizottsági ülésen tárgyaltuk a káder- és személyzeti munkát. Erről szép nagy vita volt. — Felszólalt? — Muszáj volt — Mert? — Mert az ember néha furcsa dolgokat Iát és hall. Egy vjzető lebukik valamiért mennie kell — megy is, de hová? Magasabb beosztásba, másik fényes irodába. Ennek aztán óriási híre von, beszéli boldog-boldogtalan. Aki nem felel meg a bizalomnak, vagy nem tud ellátni vezető jbeosztást azt ne dugdozzuk irodáról irodára ... Nekitüzesedik, egy régi emlék is előbukkan. — Itt történt, ebben a gazdaságban, úgy húsz évvel ezelőtt. Vasárnapi munkán volt mindenki, az asszonyok is. Én akkor SZB-elnök voltam, s egyszercsak látom: áz ebédlő efőtt sír egv kisgyerekes asszony. Mi bal? Azt mondja, elvette az igazgató az ebédieavét, mert vasómao lévén elment, hogy meakaoália saját részeskukoricáját... Elvette? Ezért? De hisz az ő kukoricáiét munkaidőben munkások kapálták .. .? Hát látja, szerintem, ez a menbocsáthatatlan bűn ... Óriás Kirovec-traktor húz ót a aazdasógi udvaron, a legkedvesebb téma jön elő ismét: a gép. — Amikor Baranyába kerültem, két Hoffer -sóit a járásban, Szalatnakon egy, meg Mocsoládon .. Most egyedül nálunk vagy nyolcvan traktor van, teherautó nem is tudom, mennyi. Ez a Kirovec 200 lóerős.. Gépek és fiatalok - övék a jövő ... — Róluk ml a vélemény? — Látni kellett volna, mi volt itt aratáskor. A kombájnok örökké mentek, nem volt se vasárnap, se búcsú, de nem volt zokszó se. Az aratás már jóideje a fiataloké ... Nézzük a hatalmas traktort, amint beáll e javítószínbe. Az ember eltörpül a kerekei mellett, s eltörpül mellette a kovácsműhely alacsony épülete is. — Szerettem volna, ha kapok egy Inast, de egyik gyerek se akart kovács lenni . . . Még öt év, aztán nyugdíjba megyek, s gondolom, a kovársműhelvnek is vége . .. — Nem fél a nyuqdíjtól? — Miért? Vasmunka akkor is lesz, s lesz végre elegendő időm is, mert sok idő kell ám ahhoz, míg a magamfajta ember meqír egy bestédet..«, Békés Sándor
