Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-19 / 317. szám

Í974. november 19. DUNANTOll NAPIO 3 Bérezésről, gyári támogatásról, munkakörülményekről Nőpolitika - munkásközellien Ankét a Pécsi Dohánygyárban Egy kollektíva véleményét kértük a nőpolitikái határozat meg­valósulásáról, azokról a változásokról, amik összességükben a fej­lődés kilométerkövei. Nőpolitikái ankétünk résztvevői a Pécsi Do­hánygyár előkészítési osztályának dolgozói, az Ady Endre I. szo­cialista brigád tagjai: Hiv Mihályné brigádvezető, Nagy Józsefné IV. bontónő, Molnár Jánosné bontónő, pártcsoportbizalmi, Uher Györavné bontónő és könyvterjesztő, Farkas Jánosné félgyárt­mány-átvevő és Bartos Ilona adagoló. Az ankéton részt vett Vár­helyi József főmérnök, a csúcsvezetőség termelési felelőse, Kár­páti Károlyné oárttitkár és Széli Gyuláné nőfeleiős, párt-csúcs- vezetőségi tag. Egyenlő munkáért egyenlő bér Azt mondják az asszonyok, ha közülük valaki valamit mond, azt úgy kell tudomásul venni, hogy az a brigád véleménye is. Egyébként ha valamivel nem értenek egyet, azonnal rekla­málnak. Néhány mondatváltás után kávét kapunk s a kérdés máris adott: mindig ilyenkor kávéznak? Az asszonyok össze­néznek, mosolyognak. Kiderül, hogy régi vágyuk a kávéfőzés megoldása. Az ígéret már el­hangzott: az egri gyár példá­jára a pécsi asszonyoknak Is megfőzik majd a kávét külön presszógépen. Ezen megnyugod­va már jóval komolyabb dolgok­ról folytatják a beszélgetést, szin­te csak egymásnak címezve a mondanivalójukat Sokan közülük már évtizedek óta itt dolgoznak s ma a fiatal, azaz a nem régen idejött lá­nyokkal, asszonyokkal azonos fizetést — 1700—1900 forintot kapnak havonta. Hiv Mihályné: — Hogy ez szokatlan és meg­lepő? Miért lenne az? Egyforma munkáért egyforma bért kell fi­zetni. Ha férfiakat helyettesí­tünk, ugyanazt a pénzt kapjuk, mint ők. Egyébként is azt, hogy közülünk nagyon sokan évek óta itt dolgoznak, egészen más­ként köszönik meg. A törzs- gárdatagsággal, a több nyere­séggel. Nem vagyunk vándor­madarak. Amíg egészségileg bírjuk, itt maradunk. Ha kezdet­ben győztük emelgetni a 30— 50 kilós ládákat, akkor most a szalag mellett csak-csak job­bon eiegy. Nagy Józsefné IV.: — Na persze az is igaz, hogy nem kevesen vannak olyanok is, akik szinte csak azért jöttek ide dolgozni, mert felvették a gyereküket óvodába, bölcsődé­be. Most már évek óta két mű­szakban dolgozunk — csak a férfiaknak van három műszakjuk — és az egyik legnagyobb gondunk a gyerekek elhelye­zése. Érdekes, hogy az utóbbi években egyre inkább. A lényeg persze az: kinőttük az óvodát Most már építjük az újat. Hatvan gyereket lehet majd itt elhe­lyezni. Sokat dolgozunk érte társadalmi munkában is. Azok az asszonyok, akik jelenleg ott­hon vannak a kicsikkel, már az új óvodába hozhatják majd az apróságokat Néhány hónappal ezelőtt jelent meg az első gyári újságunk, azóta rendszeresen küldjük nekik is haza. Ismerjék meg, mi minden történik a gyár­ban, ne legyen nekik furcsa a vissza jövetel! _ A most várandósok Is kérik, hogy ne feledkezzünk meg ró­luk — veszi át a szót Molnár Jánosné. — Nagyon sokan vé­gig akarják dolgozni a terhes­ségüket Igaz, a művezetőnk még egy vödör vizet sem enged nekik emelni. Azokról az asszo­nyokról sem feledkezik meg a gyár, akiknek ugyan már na­gyobb a gyerekük, illetve ahol sok a gyerek. Ősszel a tanév­kezdéskor és év közben is tá­mogatják őket pénzzel. Ugyan­ez érvényes a gyereküket egye­dül nevelőkre k, Bevásárlás a gyárban Könnyebbség az b, hogy ftt a gyárban van egy boltunk —, folytatja a gondolatot Farkas Jánosné. —■ Itt vesszük a friss reggelit, vagy uzsonnát, s egy­két dolgot még az otthoni fő­zéshez is bevásárolhatunk. Űsz- szel meg alma- és krumplivá­sárlást szervez a gyári szak­szervezet _ szál közbe Bartos I lona. — Ebédet « vihetünk haza a gyárból. Hív Mihályné: hz «clőban nem rossz dolog, hiszen sok idő elmegy a bevásárlásra, különö­sen azoknak, akik Kertvárosban laknak. Ott legtöbbször pont azt nem lehet kapni, amit az ember éppen keres, vagy ha igen, akkor csak hosszú sorbán- állás után. — Sok idő elmegy a fodrász­ra Ss — szói szinte egyszerre Uher Györgyné és SzéW Gyufá­mé. — Az bizony nem ártana, ha a gyárban lenne egy üzlet Ügy tudjuk, akarták már, csak nincs megfelelő helyiség. Igaz, hely kellett az orvosi rendelőnk­nek is, de talán nincs ilyen szép rendelő és ilyen já üzemorvos mindenütt mint a miénk. De a gyár is megteszi, ami tőle te­lik. Kapjuk a védőitalt az osz­tályokon hűtőszekrények, pihe­nők vannak, s ha nagy a me­leg, naponta többször is zuha­nyozhatunk hideg-meleg vízzel. — Különben ml amolyan lépcsőzetes munkakezdésben dolgozunk — mondja Széli Gyu­láné. — Reggel negyed héttől háromnegyed kettőig és délután háromnegyed kettőtől háromne­gyed tízig. Nagy Józsefné IV.: A kesz­tyűsök is sokan vannak, mi bi­zony sokszor nem fértünk fel esténként a buszokra. Ők ugyanis az előbb lévő megál­lóknál tudtak felszállni. Este pe­dig ugye mindenki rohan haza. Sokszor még főzni is kell más­napra. Ilyenkor azért legtöbb­ször félkész ételből vagy kon- zervből csinálunk valamit. — Patyolat és más szolgáltatás? Nem, nem vesszük annyira igénybe, mint azt gondolja — mondja Uherné. — Legtöbben csak azért, mert nincs hol szá­rítaniuk. Azért sokszor eszünkbe jut, hogy nem ártana. A mosás helyett még többet tudnánk ol­vasni, tanulni. Bartos Ilona: Lesz egy szak­munkásképző tanfolyamunk is. Hivné: — El akarjuk végez­ni, mert az új gépekhez új tu­dás is kell, de pénzben sem mindegy. Továbbképzés politikailag Lassan kifogynak a szóból, Kárpátinénak azonban még eszébe jut valami: — Egyéves marxista középiskola is indult a gyárban idén két osztállyal. Tavaly még csak egy osztály volt, jövőre pedig mór most elő­jegyeztették magukat a tanulni akarók. A párttagok részére kü­lön szerveztünk ismeretbővítő tanfolyamot Nem is tudjuk pontosan felsorolni, hogy az el­mondottak mellett mi minden van még a gyárban a könyvtá­raktól a KISZ klubig, a kispá­lyás női focicsapattól a polgári védelmi oktatásig. Lassan per­sze minden az eszünkbe jutna, de ahhoz idő kellene. Talán méfl több, mfnt „amennyi idő alatt mindezt elértük! Törők tva Odilfifalaidonok bejelentése A Me* vérasf Yemdc* pénz­ügyi osztálya a H. kerületi ta­nácshivatal pénzügyi osztályá­nak nyilvántartásából megálla­pította, hoqy az állampolgárok csak részbem tettek eleget a 45/1971. (XII, 30.) PM számú rendelet előírásának, amely sze­rint be kell jelenteni az egynél több üdülőtulajdont. A Dunán­túli Napló 1974. november 5-I számában megjelent cikk tar­talmazta, hogy Pécs területén az érvényes jogszabályi előírá­sok mit minősítenek üdülőnek. Ennek alapján hívja fel a pénz­ügyi osztály a város lakossá­gát, Hogy azok, akik bejelenté­si kötelezettségüknek eddig nem tettek eleget, azt legkésőbb 1974. november 30-!g pótlólag tegyék meg. A mulasztók ellen — akik a módosított határidőig sem teszik meq a bejelentést — szabálysértési eljárást kez­deményeznek. adottságú tsz-ekben Irta: dr. CSIZMADIA ERNŐ, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője Termelőszövetkezeteink túlnyo­mó többsége közepes és jó qdottságok között gazdálkodik s termelésük gyors ütemben, ki­elégítően fejlődik. A közös gaz­daságok csaknem egyharmada azonban rossz termőképességű, kedvezőtlen domborzatú földe­ken működik, ahol esetenként meg a munkaerő is több an­nál, mint amennyi ezekből a földekből átlagos színvonalon meg tudna élni. Helyenként a hozzánemértő vezetés, a munka­képes korú dolgozók vagy ép­pen a szakmunkaerő hiánya ne­hezíti a helyzetet. Zalában, So­mogybán, Nógrádban, Borsod­ban és; Szabolcsban a termelő- szövetkezetek túlnyomó többsé­ge kedvezőtlen adottságú és elég jelentős az ilyen gazdasá­gok szánig Hajdú, Csongrád, Bács-Kiskun, Pest, Veszprém és Vas megyében is. A párt vezető szervei még a nyáron foglalkoztak a kedvezőt­len adottságú termelőszövetke­zetek helyzetével és állást fog­laltak a tennivalókról. A kor­mány most Intézkedéseket dol­gozott ki, amelyek alapján meg­indulhat a program-készítő mun­ka ar érintett megyékben és te rrrve I őszővetkezetek ben, A munka fő irányai Az első és leglényegesebb tennivaló az adottságok és a kialakult helyzet reális felméré­se. Mivel ez megyénként, sőt megyéken belül tájkörzetenként is eltérő, ezért a helyi szervek­re hárul a fejlesztés konkrét céljainak és ütemezésének a ki­alakítása. A központi szervekés intézményiek minden tőlük tel­hető segítséget megadnak eh­hez, omit a megyék bizonyára igényelni I* fognak. A központi döntések oíopjén e munka fő Irányai máris kije­lölhetők. Ilyen mindenekelőtt az, hogy népgazdaságunkban az el­következő években nemcsak több, hanem hatékonyabban előállított élelmiszerre, merő­gazdasági eredetű nyersanyag­ra van szükség. Az élet által támasztott új követelmény te­hát a szövetkezeti gazdálkodás­sal szemben is — és ez egy­aránt érvényes a kedvezőtlen adottságú nagyüzemekre — a többtermeléssel egyidőben a gazdaságossáq fokozása. A ki­egyensúlyozott élelmiszerterme­lés és ellátás pediq megfelelő alapot ad ahhoz, hogy a gaz­daságtalan termelést a mező- gazdaságban bs fokozatosan visszaszorítsuk. Korábban — ® termelés ala­csonyabb színvonalén — elke­rülhetetlen volt, hogy a helyi ellátás számára a kedvezőtlen adottságú vidékeken is lehető­leg minden alapvető élelmiszert megtermeljenek, sőt ezekből Miért csak az Idősebbek? A nagyközségnek csaknem kilencven véradóját tüntették ki a minap Pécsváradon, a tiszteletükre rendezett ünnep­ségen. Az okleveleket és az ajándékokat — vagy mondjuk így: apró kis figyelmessége­ket — dr. Gergely László, a járási Vöröskereszt elnöke ad­ta át. A véradás jelentőségé­ről egy igazi illetékes szólt, olyan ember, aki nap mint nap láthatja a vér fontosságát, — dr. Kummerländer Lajos onko­lógiai főorvos. Az ünnepség után Balázs Józsefiével, a Vöröskereszt Baranya megyei Szervezeté­nek titkárával beszélgettünk. — Nem először veszek részt többszörös véradók kitünteté­sén és ilyenkor mindig várom, hogy a hosszú sorban meg­Véradók kitüntetése Pécsváradon lássak néhány fiatalt rs, aki kilép és átveszi jutalmát. De ez csak a legritkább esetben fordul elő. A legtöbben a 40 és 60 év közöttiek vannak — mondja Balázs Józsefné. — Ez azt jelenti, hogy a fiatalok kevésbé tekintik szív­ügyüknek a véradást? — Korántsem így gondol­tam, nem is ilyen egyszerű a dolog. Hiszen a főiskolák, fel­sőfokú intézmények, vegy mondjuk a honvédség egysze­ri megmozdulásával máris helyrebillen az egyensúly. A fiatalokat a vállalati, üzemi véradásokon, vagy a különbö­ző területeken megrendezett véradónapokon hiányoljuk. Mint itt Pécsváradon is láthat­juk, közel száz ember között nem akadt fiatal. — Mi lehet az oka? Nehe­zebb meggyőzni, beszervez­ni a fiatalokat? — Sokat töprengtünk rajta. A fiatalabb generáció tanul­tabb, fogékonyabb, — hama­rabb megérti, hogy rrfi miért szükséges. Talán az volt a baj, hogy propagandaakcióink so­rán eddig elsősorban érzel­mekre kívántunk hatni. Ez az idősebbeknél bevált. A fiatal­ságnál talán inkább értelmi síkon kéne próbálkoznunk. Ta­lán ... Pedig mindenképpen meg kell nyernünk őket miha­marabb, mert a mostani véra­dók lassan kiöregednek. A fia­talok pedig sokan vannak, vé­rük is egészségesebb. Valóban. Á 20—30 évesek körében még kevesebb a be­tegség, használhatóbb a vé­rük, és sok területen megmu­tatták, bizonyították, hogy le­het rájuk számítani. A véradó­mozgalomban predig mindin­kább rájuk kell hogy számít­sanak, — a huszonévesekre. Bízunk benne, hisszük, hogy rövidesen itt is bizonyítanak. A kishojmási termelőszövetkezet agyagipari üzemének gépi ko- rongozó részlege. Erb János felvétele ' méq a központi árualapokhoz Is hozzájáruljanak. Ebben az idő­ben a mezőgazdasági terme­lésben is még a mennyiségi követelmény volt az első, de hogy ez mibe került, csak másod­lagos szempont lehetett. Ez a kedvezőtlen adottságú vidéke­ken, a termelés szétaprózásá­hoz és egyúttal kisebb hoza­mot adó, gazdaságtalan terme­léshez vezetett. Fejlődésünk mai szintjén már változtathatunk ezen. Célul tűzhetjük ki, hogy minden nagyüzemben olyan élelmiszereket termeljenek, ame­lyek ott termelékenyen, gazda­ságosan előállíthatok. Mindebből világosan kirajzo­lódik a kedvezőtlen adottságú vidékek élelmiszertermelésének fejlesztési iránya: az adottság­nak nem megfelelő gazdaság­talan termelés fokozatos felvál­tása a helyi adottságokat jól hasznosító, a helyi erőforráso­kat minél jobban kiaknázó gaz­daságos élelmiszertermeléssel. Az előállításra megfelelő termé­kek választéka természetesen változó lesz: oz egyik vidéken a juh és a húsmarha, máshol valamilyen gyümölcs vagy zöld­ségféle, de lesz olyan hely is, ahol csak a legelősítés, erdősí­tés »eg it. Az Is egésze* világos, hogy « kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek gazdaságos termelésének kialakítását nem mindenáron, hanem csakis a népgazdaság erőforrásaival és a jobb adottságú nagyüzemek fejlesztésével összehangoltan le­het megvalósítani. így kerülhe­tő el, hogy valamely élelmiszer­ből tartós hiány keletkezzék és az Is, hogy a kedvezőtlen adott­ságú vidékek fejlesztésére in­dokolatlanul lekössük a nép­gazdaság egyébként sem bősé­ges forrásait Komplex fejlesztési programokat Pártunk politikájának határo­zott törekvése, hogy nem vala­miféle szociális segélyezés út­ján, hanem a gazdálkodás rendbetételével, a lehetősége­ken alapuló fejlesztésével moz­dítsa k| mai állapotukból a kedvezőtlen adottságú termelő­szövetkezeteket. A fő cél tehát a gazdaságos termelés kialakí­tása, amelynek bázisán a sze­mélyi jövedelmek is arányosan emelkedhetnek, javulhat az ott dolgozók életszínvonala. Ennek megfelelően a központi intézke- désekbe'n a termelés fejleszté­séhez kötődő feltételek, a helyi szervek munkájában pediq a termelési koncepciók, progra­mok kidolqozásq és megvalósí­tása kerül előtérbe. Korábban nem egy megyében készültek már fejlesztési progra­mok a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzeté­nek megváltoztatására. Ezek megvalósításával születtek ered­mények, gyökeres változás azonban kevés helyen követke­zett be. Ennek több oka is volt. A korábbi programok eovik leg­szembetűnőbb foqyatékossága a komplexitás hiánya volt. A legtöbb fejlesztési elgondolás elszigetelten, egy-egy qqzdaság helyzetéből, adottságából és le­hetőségéből indult ki A terve­zők rendszerint egyenként egy- egy termelőszövetkezet keretei között maradva igyekeztek meg­oldást keresni, ahelyett, hogy nagyobb körzetek adottságaiból, lehetőségeiből kiindulva, na­gyobb összefüggő területek —• egész tájkörzetek — átfogó (me­zőgazdaságot, ipart, kereskedel­met, szolgáltatást, infrastruktúrát egyaránt felölelő) fejlesztésébe illesztették volna az elgondolá­sokat. Részben a komplexitás hiányával magyarázható a ko­rábbi tervek nagy beruházásigé­nye is, amely gyakran irreálii volt. Mindebből le kell vonnunk a tanulságokat. A helyi adottsá­gokkal és népgazdasági forrá­sokkal reálisan számoló, egy- egy tájkörzet átfogó feljesztésé- be jól illeszkedő komplex fej­lesztési koncepciók és progra­mok készüljenek, mégp^ig olyan ütemezésben, ahogy azok az ötödik ötéves tervben, és prt követően megvalósíthatók («le­gyenek. Állami támogatással és öntevékenységgel A megye! szervek által kidől- gezott komplex fejlesztési prog­ramok képezik az üzem fejlesz­tési tervek alapját, amelyek el­készítése az üzemi vezetők fel­adata. Ezek jelöljék ki részlete­sen a termelésfejlesztési célokat és üzemi tennivalókat Az üzem­fejlesztési tervekkel szemben tá­masztott alapkövetelmény, hogy azok a termelés gazdasá­gos megszervezésére egyértelmű és végrehajtható feladattervet adjanak. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek feljesztését szolgá­ló gazdasági ösztönzők oz ötö­dik ötéves terv szabályozó rend­szerének szerves részeként, csak a következő esztendőben kerül­nek részletes kimunkálásra. Az elvek azonban már kialakultak, ezért a komplex helyi progra­mok és üzemfejlesztési tervek kial-' ításában azokra már épí­teni lehet. A kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek továbbra is megkülönböztetett állami tá­mogatásban részesülnek, amely­nek fő formái a rosszabb adott­ságok miatti nagyobb költsége­ket ellensúlyozó árkiegészítés és a gazdaságos termelés kialakí­tását segítő fejlesztési hozzájá­rulás. Átmenetileq fennmarad a jövedelemkiegészítő állami tá­mogatás is, ennek szerepe azon­ban fokozatosan csökken. A szociálpolitikai célú támogatás Helyébe fokozatosan a termelés fejlesztését szolgáló támogatás lép. Mindezt kiegészítik azok az adó és egyéb feljesztési célú kedvezmények is, amelyek egy része az eddigi ayakorlatból jól ismert. Fontos követelmény lesz azonban a következő években, hogy állami támogatás csakis a népgazdasági célokkal össze­hangoltan folytatott termeléshez, továbbá a népgazdasági és te­rületi fejlesztési programokba il­leszkedő koncepció megvalósí­tásához nyújtható. A jó hagyományokat és a ta­pasztalatokat felhasználva cél­szerű felkarolni az olyan kezde­ményezéseket, amelyek eredmé­nyeként egy-egy „erős" gazda­ság rendszeresen segíti a „gyen­gébbet“,. V Á jövő útja a kedvezőtlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom