Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)
1974-10-20 / 288. szám
Déry Tibor QO éves A köszöntésre készülő szó elhalkul az idő múlására eszmélő csodálkozástól: lehetséges, hogy az író, aki fiatalokat megszégyenítő munkabírása folytán új meg új művekkel, s mindig érettebb, teljesebb alkotásokkal gyarapítja irodalmunk kin- csesházát, 80 éves volna? Déry Tibor kivételes jelenség, és nemcsak a páratlan alkotóerő tekintetében. Kivételes a szintetizáló képessége is, amellyel mint valami fókuszpontba gyűjti önmagába a század annyi kiemelkedő irodalmi irányzatát, hogy aztán e sugarakat felfogva, egészen újat, s egyénit teremtsen, a XX. sz. európai emberét kifejezőt, de úgy, ahogy kort és embert csak a Duna tájáról lehet meglátni. Ha röviden akarnánk jellemezni, moralistának és humanistának neveznénk, akinél az írás a gondolat szolgálatában áll, a gondolat pedig az emberi szenvedés csökkentésének kérdésére keresi a választ »Az emberi szenvedésnek se kezdete, se vége, s hogyha egyik közbülső szakaszán meg is akasztják - mint a vándorló hangyák menetét —, egy pillanat múlva újra összefut és sürgősen folytatja útját a történelem változatos, sajnos mindig vérszagtól bűzlő síkján” - írja. Élete deléig az emberiség nagy kérdéseire adandó írói választ tekinti életcéljának. Versek, novellák, kisregények az életút e szakaszának kilométerkövei, majd két nagyregény zárja e korszakot: A befejezetlen mondat a magyar nagypolgárság és a munkásmozgalom körképe, melyben a két szélső pólust a főhős önéletrajzi ihletésű személye kapcsolja össze; és a magyar munkásság időben-térben hatalmas ívű ábrázolásának szánt, ám befejezetlenül maradt Felelet A Felelet megírását követő korszak élményei fordulatot hoznak az író gondolkodásában, szándékaiban. Válaszoló emberből kérdezővé vált, önmagában, sőt saját kételkedésében is kételkedővé. „Minek írsz? — kérdi önmagától. — Ha tudnám! Nyilván, hogy kérdéseket tegyek fel, amelyekre nincs válasz. A küzdelem az elérhetetlen válaszért, talán ez a kultúra." Űj korszaka kis remekművekkel indul, ekkor születik a Niki (a kort egy kutya sorsában tükröztető kisregény); a filmen is tökéletes hűségű elbeszélések, a Szerelem s a Két asszony; majd a G. A. úr X.-ben, a modern anti-utópia, a regény, amely- lyel a tudományt évtizeddel megelőzve előlegezi korunk világméretű problematikáját: a nagyvárosi lét veszélyeit, a természeti világ pusztulásának ökológiai következményeit, a technika emberpusztító lehetőségét, a manipuláció egyéniségsorvasztó hatását stb. Mégsem adja meg magát a kísértő pesszimizmusnak; „...hogy milyen lesz a jövőnk? Ez az ember sorsdöntő kérdése, én csak azt írtam meg, hogy milyen ne legyen. Az emberiség és a szocializmus iránti bizalmamról tanúskodik, hogy megírtam”. Az Irónia derűsebb színeivel, de épp ilyen mély, gondolkodtató szándékkal írja meg A kiközösítő c. „áltörténelmi regényt”, melyet szatirikus kulcsregénynek, o szektás korszak szerkezeti ábrázolásának is tekinthetnénk, ha az író enyhén gúnyos távoltartása és a valóságos történelmi tények nem folytatnák a káp- rázat játékát velünk: mégiscsak a régi időkről van szó, viszont eszme és megvalósulás, ideológia és cselekvés ellentéte a központi kérdés. Főművének azonban mindmáig az ítélet nincs című önéletírást érezzük. őszintesége a világirodalom nagy gyónóitól, főként Rousseau- tól kapja a példát, szerkesztésmódja a középkori Haláltánc énekét követi: szeretett halottait vonultatja föl, és személyükhöz kapcsolja emlékeit. Aztán újabb regények következnek: Képzelt riport egy amerikai pop- fesztiválról, a túliparosodott kapitalista világ Dante poklát idéző képe; majd az öregség pontos kórképe, a Kedves bópeer, melyben a kontraszthatást a jelenlévő fiatal nő tündérbája adja. Közben folyamatosan készül a napló, A napok hordaléka, tanúbizonysága a szüntelen, minden apró eseménytől indítást nyerő töprengésnek. „A természet vétette el bennünk célját, ha ugyan volt célja, vagy mi hamisítottuk meg, amit kezünkre bízott?" — kérdezi az író, a kozmikus rettegés azonban mégis mindig és újra a reménybe torkollik, mert számára „az ember szinonimája a remény". Déry Tibor világméretű kérdésekkel viaskodik, világirodalmi jelentőségű alkotásokban; léte, alakja egész szellemi életünk büszkesége. Köszöntéséhez forró óhaj társul: őrizze meg egészségét az emberi élet legvégső határáig, s hirdesse példájával a teremtő okarat diadalát a múló évek fölötti Bozóky Éva Alapításának 175. évfordulójára készül a Nemzeti Múzeum Balettek fehérben A Pécsi Balett vendégszereplését Budapest közönsége immár több, mint egy évtizede mindig feszült érdeklődéssel várja és várakozásában sose csalódik. A Budapesti Művészeti Heteken hórom pécsi programot ígértek, de a végén csak egyet nyújtottak: a „Mikrokozmosz” és a „Balett 1961” elmaradt Nyilván megfelelő objektív okok miatt. Mégis nagyon sajnáljuk, mert a Pécsi Balett robbanó indulását jelentő első három Eck-mű és Tóth Sándor Ma hier-estjének összehasonlítása igen sok tanulságos következtetésre adhatott volna alkalmat, ami a koreográfus! nézőpontokat és tartalmak megfogalmazását Illeti. Reméljük, hogy az együttes ezt a lehetőséget előbb-utóbb Budapesten vagy Pécsett meg fogja adni a nézőknek és kritikusoknak. Három nappal a pécsi, s egyben magyarországi bemutató után, október 14-én a budapesti Operettszínházban láthattuk Tóth Sándor, a Pécsi Balett igazgatója és koreográfusa három új művét Gustav Mahler zenéjére „Balettek fehérben” címmel. A művész valóban a színek hatásának teljes mellőzésével, kizárólag a mozdulatiságra koncentrált, a táncoló emberi testeken keresztül kívánta mondanivalóját kifejezni. Érzésünk szerint ez a legjobban a másodiknak előadott „Si- koltások"-bon sikerült (Mahler IX. Szimfóniájának 4. tételére), ebben a legbensőbb titkokat boncolgató mozdulati elemzésben, ahol egy-egy seb felszakadása táncos sikollyá válik. Uhrik Dóra — aki most a Pécsi Balettben a kontinuumot képviseli, aki végigharcolta és ujjongta az együttes életének minden mozzanatát — valami fanyar pszichoanalitikus önelemzés súlya alatt magosfeszültségű művészetben fogja össze a koreográfus mondanivalójának lényegét A 14 évvel ezelőtti Éck-i „Találkozások" távoli képe ötHk fel as emberben kérdőjelesebb kimenetelű megfogalmazásban, ahol az egymást-keresés vergődése és a közönnyel folytatott harc az Induláshoz vezet vissza ... de talán egy más induláshoz? A műsort bevezető „Szimfonikus Balettben" (az I. Szimfónia 1. és 2. tételére) a koreográfusnak nem volt az előbbihez hasonló kifejező képességű és mélységű modellje, akiben gondolatait megformálhatta volna. Ez a balett inkább mozdulati vázlat, kettősök és csoportok esztétikus mozgatása. Inkább dekoratív igényű munka, mintsem vallomás. A meleg hangú zene dallamainak térbeli áttételeit látjuk eléggé hűvös mozdulati leképezésben. Az est utolsó balettjében, a „Körtánc-”ban (a IV. Szimfónia 3. tétele) ismét több a fűtöttség, ami közelebb hozza a mondanivalót: az élet nagy körtáncában mindenki részt vesz. de az egyéni boldogságok és tragédiáié senkit sem érdekelnek. Olykor egyesek — egyedül vagy ketten — kiválnak, de a körtánc közönyös és sodró forgatagában nincs kívülállás és nincs megállós. A sodrásban végül mindenki egyforma lesz, egyformán sóhajt egyformán jajdul; az élet szinte értelmetlenné válik és hosszúra nyúlik, mint ahogy Mahler lassan apadó dallamhullámaira a mozdulati uniszónók. Az együttes tagjai közül a már említett Uhrik Dórán kívül (sajnos, Stimácz Gabriellát nem láthattuk) ki kell emelni Horváth Irén harmonikus technikájú színes játékát Kuli Ferenc magas technikájú ugrásait és emeléseit valamint a többiek (különösen a fiúk — Koronczay László, Gallovits Attila, Vóradi M. István, Körmendy László, Herda János stb.) színvonalas produkcióit, amelyekkel Tóth Sándor igényes koreográfiáit megjelenítették. A fehérbe komponált jelmezek Gombár Judit művészi ízlését dicsérik. Dr. Dienes Gedeon Erb János felvétel« A márciusi ffjak Konganak még ma is képzeletünkben, ha ezt a szót halljuk: Nemzeti Múzeum, de mintha Petőfi is csak épp most lépett volna le a pillérről, miután elmondta Nemzeti dalát és ott hullámzik a pesti nép ezer és ezer esernyője is a bőven hulló koratavaszi esőben. Végül innen indultak útra 1849 júliusában az utolsó népfelkelők Arad felé. Történelmünknek e jelentős korszakának ma is meglévő tanúja: a Nemzeti Múzeum. Javában tart a múzeumi és műemléki hónap, országosan zajlanak a rendezvények s o nemzeti történelmünk legjelentősebb értékeit őrző Nemzeti Múzeum alapításának 175. évfordulójára készül, amelyet két év múlva ünnepelhetünk. A felszabadulás óta csaknem hétmillió látogatója volt. Arról sajnos nincsenek adatok, hogy korábban hányán tekinthették meg. A turista, legyen az hazai vagy külföldi, ha Budapesten ár, szinte kötelességének érzi, ogy ellátogasson a Nemzeti Múzeumba. ti Születés és újjászületés A Nemzeti Múzeumot 1802. november 25-én alapította Széchenyi Ferenc. S méltán lehetünk büsrkék arra, hogy Magyarországon létesült a kontinens legelső nemzeti múzeuma. Széchenyi Ferenc ekkor adományozta hazája számára a Magyarországra vonatkozó gyűjteményét, melynek korabeli értéke meghaladta a 160 ezer forintot összehasonlításul mindössze annyit hogy a Széchenyi- palota építésének költsége alig 40 ezer forintba került így 1803-ban a Pálos kolostorban megnyílhatott az első kiállítás, amely egy könyvteremböl, olvasószobából, érem- és régiség- gyűjteményből állt 1813-ban megvásárolták Batthyány herceg telkét, amelyet József nádor a jövendő Nemzeti Múzeum helyéül szánt. Pollack Mihályt, a városi polgári építészt szemelték ki tervezőül, akinek munkái nemzetközi viszonylatban is rangosak voltak. S ahogy a Nemzeti Múzeum történetének írója Fejős Imre megállapította: „művészi gyakorlata a görög—római hagyományokra épülő klasszicizmus nyugodt megjelenítésével, könnyen áttekinthető arányaival, megfelelt a magyar vérmérsékletnek.. Ezt követően az első jelentős átalakításra csupán a két világháború között került sor, amikor is LechnerJenő nagyszerű ötlete nyomán a padlástér beépítésével a belső terület mintegy 20 százalékkal megnövekedett. A felszabadulás után a helyreállítást végző szakemberek 75 sérülést találtak a falakon, a raktárok jelentős része kiégett, s a tárgyak nagyrésze a gondos óvás ellenére is megsérült (Jellemző a tűz pusztítására, hogy az 1942-es felújítás során több mint három és fél mázsa arany-ezüst és bronz került elő, összeolvadt állapotban.) Az 1945. végére Ismét tető alá került épület három ♦ első emeleti helyiségében nyílt meg az első kiállítás az Orosz —magyar kapcsolatok címmel. Pollack és Lechner müve Ismerkedésünket kezdjük egy sétával a Múzeum-kertben, amely mór nemzeti kegyhellyé vált Évszázados fái alatt irodalmi emlékek is megelevenednek. Molnár Ferenc Pál utcai fi ük jónak „Pásztorai” Itt csináltak „einstandot”, az üveggolyóval játszadozó gyerekekkel. A Múzeum-kert telepítése már csaknem az épület felépülte után felötlött, megvalósítására azonban csak a század második felében kerülhetett sor. Az anyagi fedezet megteremtéséért 1858 áprilisában maga Liszt Ferenc dirigálta Esztergomi miséjének bemutatóját a díszteremben. A főbejárattal szemben áll Stróbl Alajos Arany Jánost ábrázoló szobra, amelyet 1881-ben állítottak fel. Bizonyára nagyon sok látogatót fogott el a szédülés egy pillanatra, amint az épület'elé érve föltekintett az óriási oszlopokra, melyek a homlokzati timpanont tartják. A ránkzuhanó látvány Raffael Monti müncheni szobrász alkotása. Középütt Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorú, melyeket jobbról a tudomány és a művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt ót. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal pedig a Drávát szimbolizálja. Induljunk el a két történelmi nevezetességű támfal közötti lépcsőkön a nyolcoszlopos római stílusú portikuszhoz. Innen jutunk a csaknem vízszintes boltozató előtérbe, amely a hozzákapcsolódó benyílókkal kedvező természetes fényhatáshoz juttatja a termet. Padlózatán az 1934- ben ide helyezett balácai római kori villa mozaik padlózatát helyezték el. A csarnokból a háromkarú lépcsőzeten o karzat- szerűen egybefoglalt, nagyszabású helyiségbe jutunk, amelyet 1875 óta Lotz Károly és Than Mór falfestményei díszítenek. A díszterem főpárkányAlmási Zsuzsa felvétele fríze és rekeszes mennyezetdí- szítése még Pollack Mihály idejéből való. Az első és második emeleten helyezkednek el a tulajdonképpeni kiállítási termek. Jelenleg két bemutató látható: Magyarország története a honfoglalástól 1848-ig; a másik pedig hazánk ásvány- és őslénytani emlékeit őrzi 1967 óta. /. Endre koronája A Múzeum jelenlegi kiállítási anyagáról dr. Fülep Ferenccel, a Nemzeti Múzeum főigazgatójával beszélgettünk. — Hány darabos a Múzeum gyűjteményének állománya s melyik tekinthető a legértékesebb darabnak? — A raktárakban és a kiállítási tárlókban őrzött tárgyak száma ma már meghaladja a 800 ezer darabot. Természetesen, ennek csupán egy töredéke mutatható be. A pillanatnyilag legértékesebb darabunk talán az a XI. századból származó monomachos korona, melyet egy bizánci császár ajándékozott I. Endre királyunknak. — Melyek a legkedveltebb részei a kiállításnak, ahol a legtöbben és a legtöbbet időznek? — Emlékezzen csak vissza, hogy történelmi tanulmányai során melyek voltak a legizgalmasabb fejezetek. Nos, a látogatóknak is ezek a legkedveltebb helyei. Kezdhetném a honfoglalást bemutató anyaggal, majd a tatárjárással, Dózsával, a török hódoltság időszakával, a Rákóczi-gyűjteménnyel befejezőén az 1848-as szabadságharc tárgyi emlékeiig. EzenBalettek fehérbe». kívül említhetném még nagy történelmi személyiségeink relikviáit is, amelyek legjobban megragadják a látogatót Az már viszont szinte természetes, hogy mindenki megcsodálja a kincstárunk remekbeszabott ötvösmunkáit Ha valaki megtekinti a Nemzeti Múzeum kiállításait és kifelé jövet a tágas oszlopsor között meglegyinti a szél; úgy érzi, hogy a történelemkönyvek lapjainak élettelen leírása után végre végigzarándokolhatta nemzeti történelmünk csaknem ezeréves útját Füzes János Első volt a kontinensen ♦ l