Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)

1974-10-20 / 288. szám

Déry Tibor QO éves A köszöntésre készülő szó elhalkul az idő múlására eszmélő csodálko­zástól: lehetséges, hogy az író, aki fiatalokat megszégyenítő munkabírá­sa folytán új meg új művekkel, s mindig érettebb, teljesebb alkotá­sokkal gyarapítja irodalmunk kin- csesházát, 80 éves volna? Déry Tibor kivételes jelenség, és nemcsak a páratlan alkotóerő tekin­tetében. Kivételes a szintetizáló ké­pessége is, amellyel mint valami fó­kuszpontba gyűjti önmagába a szá­zad annyi kiemelkedő irodalmi irány­zatát, hogy aztán e sugarakat felfog­va, egészen újat, s egyénit teremt­sen, a XX. sz. európai emberét kife­jezőt, de úgy, ahogy kort és embert csak a Duna tájáról lehet meglát­ni. Ha röviden akarnánk jellemezni, moralistának és humanistának ne­veznénk, akinél az írás a gondolat szolgálatában áll, a gondolat pedig az emberi szenvedés csökkentésének kérdésére keresi a választ »Az em­beri szenvedésnek se kezdete, se vége, s hogyha egyik közbülső sza­kaszán meg is akasztják - mint a vándorló hangyák menetét —, egy pillanat múlva újra összefut és sür­gősen folytatja útját a történelem változatos, sajnos mindig vérszagtól bűzlő síkján” - írja. Élete deléig az emberiség nagy kérdéseire adandó írói választ tekinti életcéljának. Ver­sek, novellák, kisregények az életút e szakaszának kilométerkövei, majd két nagyregény zárja e korszakot: A befejezetlen mondat a magyar nagypolgárság és a munkásmozga­lom körképe, melyben a két szélső pólust a főhős önéletrajzi ihletésű személye kapcsolja össze; és a ma­gyar munkásság időben-térben ha­talmas ívű ábrázolásának szánt, ám befejezetlenül maradt Felelet A Felelet megírását követő korszak élményei fordulatot hoznak az író gondolkodásában, szándékaiban. Válaszoló emberből kérdezővé vált, önmagában, sőt saját kételkedésé­ben is kételkedővé. „Minek írsz? — kérdi önmagától. — Ha tudnám! Nyilván, hogy kérdéseket tegyek fel, amelyekre nincs válasz. A küzdelem az elérhetetlen válaszért, talán ez a kultúra." Űj korszaka kis remekművekkel in­dul, ekkor születik a Niki (a kort egy kutya sorsában tükröztető kisre­gény); a filmen is tökéletes hűségű elbeszélések, a Szerelem s a Két asszony; majd a G. A. úr X.-ben, a modern anti-utópia, a regény, amely- lyel a tudományt évtizeddel meg­előzve előlegezi korunk világméretű problematikáját: a nagyvárosi lét veszélyeit, a természeti világ pusztu­lásának ökológiai következményeit, a technika emberpusztító lehetősé­gét, a manipuláció egyéniségsor­vasztó hatását stb. Mégsem adja meg magát a kísér­tő pesszimizmusnak; „...hogy mi­lyen lesz a jövőnk? Ez az ember sorsdöntő kérdése, én csak azt ír­tam meg, hogy milyen ne legyen. Az emberiség és a szocializmus irán­ti bizalmamról tanúskodik, hogy megírtam”. Az Irónia derűsebb színeivel, de épp ilyen mély, gondolkodtató szán­dékkal írja meg A kiközösítő c. „áltörténelmi regényt”, melyet szati­rikus kulcsregénynek, o szektás kor­szak szerkezeti ábrázolásának is te­kinthetnénk, ha az író enyhén gú­nyos távoltartása és a valóságos tör­ténelmi tények nem folytatnák a káp- rázat játékát velünk: mégiscsak a régi időkről van szó, viszont eszme és megvalósulás, ideológia és cse­lekvés ellentéte a központi kérdés. Főművének azonban mindmáig az ítélet nincs című önéletírást érez­zük. őszintesége a világirodalom nagy gyónóitól, főként Rousseau- tól kapja a példát, szerkesztésmód­ja a középkori Haláltánc énekét követi: szeretett halottait vonultatja föl, és személyükhöz kapcsolja em­lékeit. Aztán újabb regények következ­nek: Képzelt riport egy amerikai pop- fesztiválról, a túliparosodott kapita­lista világ Dante poklát idéző képe; majd az öregség pontos kórképe, a Kedves bópeer, melyben a kontraszt­hatást a jelenlévő fiatal nő tündér­bája adja. Közben folyamatosan ké­szül a napló, A napok hordaléka, tanúbizonysága a szüntelen, minden apró eseménytől indítást nyerő töp­rengésnek. „A természet vétette el bennünk célját, ha ugyan volt célja, vagy mi hamisítottuk meg, amit kezünkre bí­zott?" — kérdezi az író, a kozmikus rettegés azonban mégis mindig és újra a reménybe torkollik, mert szá­mára „az ember szinonimája a re­mény". Déry Tibor világméretű kérdések­kel viaskodik, világirodalmi jelentő­ségű alkotásokban; léte, alakja egész szellemi életünk büszkesége. Köszöntéséhez forró óhaj társul: őriz­ze meg egészségét az emberi élet legvégső határáig, s hirdesse pél­dájával a teremtő okarat diadalát a múló évek fölötti Bozóky Éva Alapításának 175. évfordulójára készül a Nemzeti Múzeum Balettek fehérben A Pécsi Balett vendégsze­replését Budapest közönsége immár több, mint egy évtizede mindig feszült érdeklődéssel várja és várakozásában sose csalódik. A Budapesti Művé­szeti Heteken hórom pécsi prog­ramot ígértek, de a végén csak egyet nyújtottak: a „Mikrokoz­mosz” és a „Balett 1961” el­maradt Nyilván megfelelő ob­jektív okok miatt. Mégis na­gyon sajnáljuk, mert a Pécsi Balett robbanó indulását jelen­tő első három Eck-mű és Tóth Sándor Ma hier-estjének össze­hasonlítása igen sok tanulsá­gos következtetésre adhatott volna alkalmat, ami a koreográ­fus! nézőpontokat és tartalmak megfogalmazását Illeti. Remél­jük, hogy az együttes ezt a le­hetőséget előbb-utóbb Buda­pesten vagy Pécsett meg fogja adni a nézőknek és kritikusok­nak. Három nappal a pécsi, s egy­ben magyarországi bemutató után, október 14-én a buda­pesti Operettszínházban láthat­tuk Tóth Sándor, a Pécsi Ba­lett igazgatója és koreográfu­sa három új művét Gustav Mahler zenéjére „Balettek fe­hérben” címmel. A művész va­lóban a színek hatásának tel­jes mellőzésével, kizárólag a mozdulatiságra koncentrált, a táncoló emberi testeken keresz­tül kívánta mondanivalóját ki­fejezni. Érzésünk szerint ez a legjob­ban a másodiknak előadott „Si- koltások"-bon sikerült (Mahler IX. Szimfóniájának 4. tételére), ebben a legbensőbb titkokat boncolgató mozdulati elemzés­ben, ahol egy-egy seb felsza­kadása táncos sikollyá válik. Uhrik Dóra — aki most a Pé­csi Balettben a kontinuumot képviseli, aki végigharcolta és ujjongta az együttes életének minden mozzanatát — valami fanyar pszichoanalitikus ön­elemzés súlya alatt magosfe­szültségű művészetben fogja össze a koreográfus mondani­valójának lényegét A 14 év­vel ezelőtti Éck-i „Találkozá­sok" távoli képe ötHk fel as emberben kérdőjelesebb kime­netelű megfogalmazásban, ahol az egymást-keresés vergődése és a közönnyel folytatott harc az Induláshoz vezet vissza ... de talán egy más induláshoz? A műsort bevezető „Szimfo­nikus Balettben" (az I. Szimfó­nia 1. és 2. tételére) a ko­reográfusnak nem volt az előb­bihez hasonló kifejező képes­ségű és mélységű modellje, aki­ben gondolatait megformálhat­ta volna. Ez a balett inkább mozdulati vázlat, kettősök és csoportok esztétikus mozgatása. Inkább dekoratív igényű munka, mintsem vallomás. A meleg hangú zene dallamainak tér­beli áttételeit látjuk eléggé hű­vös mozdulati leképezésben. Az est utolsó balettjében, a „Körtánc-”ban (a IV. Szimfónia 3. tétele) ismét több a fűtött­ség, ami közelebb hozza a mondanivalót: az élet nagy kör­táncában mindenki részt vesz. de az egyéni boldogságok és tragédiáié senkit sem érdekel­nek. Olykor egyesek — egyedül vagy ketten — kiválnak, de a körtánc közönyös és sodró for­gatagában nincs kívülállás és nincs megállós. A sodrásban végül mindenki egyforma lesz, egyformán sóhajt egyformán jajdul; az élet szinte értelmet­lenné válik és hosszúra nyúlik, mint ahogy Mahler lassan apa­dó dallamhullámaira a mozdu­lati uniszónók. Az együttes tagjai közül a már említett Uhrik Dórán kívül (sajnos, Stimácz Gabriellát nem láthattuk) ki kell emelni Hor­váth Irén harmonikus techniká­jú színes játékát Kuli Ferenc magas technikájú ugrásait és emeléseit valamint a többiek (különösen a fiúk — Koronczay László, Gallovits Attila, Vóradi M. István, Körmendy László, Herda János stb.) színvonalas produkcióit, amelyekkel Tóth Sándor igényes koreográfiáit megjelenítették. A fehérbe kom­ponált jelmezek Gombár Judit művészi ízlését dicsérik. Dr. Dienes Gedeon Erb János felvétel« A márciusi ffjak Konganak még ma is képzeletünkben, ha ezt a szót halljuk: Nemzeti Múzeum, de mintha Petőfi is csak épp most lépett volna le a pillérről, miután elmondta Nemzeti dalát és ott hullámzik a pesti nép ezer és ezer eser­nyője is a bőven hulló korata­vaszi esőben. Végül innen in­dultak útra 1849 júliusában az utolsó népfelkelők Arad felé. Történelmünknek e jelentős kor­szakának ma is meglévő tanú­ja: a Nemzeti Múzeum. Javában tart a múzeumi és műemléki hónap, országosan zajlanak a rendezvények s o nemzeti történelmünk legjelentő­sebb értékeit őrző Nemzeti Mú­zeum alapításának 175. évfor­dulójára készül, amelyet két év múlva ünnepelhetünk. A fel­szabadulás óta csaknem hét­millió látogatója volt. Arról sajnos nincsenek adatok, hogy korábban hányán tekinthették meg. A turista, legyen az hazai vagy külföldi, ha Budapesten ár, szinte kötelességének érzi, ogy ellátogasson a Nemzeti Múzeumba. ti Születés és újjászületés A Nemzeti Múzeumot 1802. november 25-én alapította Szé­chenyi Ferenc. S méltán lehe­tünk büsrkék arra, hogy Ma­gyarországon létesült a konti­nens legelső nemzeti múzeuma. Széchenyi Ferenc ekkor adomá­nyozta hazája számára a Ma­gyarországra vonatkozó gyűjte­ményét, melynek korabeli érté­ke meghaladta a 160 ezer fo­rintot összehasonlításul mind­össze annyit hogy a Széchenyi- palota építésének költsége alig 40 ezer forintba került így 1803-ban a Pálos kolostorban megnyílhatott az első kiállítás, amely egy könyvteremböl, olva­sószobából, érem- és régiség- gyűjteményből állt 1813-ban megvásárolták Batthyány herceg telkét, amelyet József nádor a jövendő Nemzeti Múzeum he­lyéül szánt. Pollack Mihályt, a városi polgári építészt szemel­ték ki tervezőül, akinek munkái nemzetközi viszonylatban is ran­gosak voltak. S ahogy a Nem­zeti Múzeum történetének írója Fejős Imre megállapította: „mű­vészi gyakorlata a görög—ró­mai hagyományokra épülő klasszicizmus nyugodt megjele­nítésével, könnyen áttekinthető arányaival, megfelelt a magyar vérmérsékletnek.. Ezt követően az első jelentős átalakításra csupán a két vi­lágháború között került sor, amikor is LechnerJenő nagysze­rű ötlete nyomán a padlástér beépítésével a belső terület mintegy 20 százalékkal megnö­vekedett. A felszabadulás után a helyreállítást végző szakem­berek 75 sérülést találtak a fa­lakon, a raktárok jelentős ré­sze kiégett, s a tárgyak nagy­része a gondos óvás ellenére is megsérült (Jellemző a tűz pusztítására, hogy az 1942-es felújítás során több mint há­rom és fél mázsa arany-ezüst és bronz került elő, összeolvadt állapotban.) Az 1945. végére Is­mét tető alá került épület három ♦ első emeleti helyiségében nyílt meg az első kiállítás az Orosz —magyar kapcsolatok címmel. Pollack és Lechner müve Ismerkedésünket kezdjük egy sétával a Múzeum-kertben, amely mór nemzeti kegyhellyé vált Évszázados fái alatt iro­dalmi emlékek is megelevened­nek. Molnár Ferenc Pál utcai fi ük jónak „Pásztorai” Itt csi­náltak „einstandot”, az üveg­golyóval játszadozó gyerekek­kel. A Múzeum-kert telepítése már csaknem az épület felépül­te után felötlött, megvalósításá­ra azonban csak a század má­sodik felében kerülhetett sor. Az anyagi fedezet megterem­téséért 1858 áprilisában maga Liszt Ferenc dirigálta Esztergo­mi miséjének bemutatóját a díszteremben. A főbejárattal szemben áll Stróbl Alajos Arany Jánost áb­rázoló szobra, amelyet 1881-ben állítottak fel. Bizonyára nagyon sok láto­gatót fogott el a szédülés egy pillanatra, amint az épület'elé érve föltekintett az óriási osz­lopokra, melyek a homlokzati timpanont tartják. A ránkzuha­nó látvány Raffael Monti mün­cheni szobrász alkotása. Közé­pütt Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorú, melyeket jobbról a tudomány és a művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítő­jének nyújt ót. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal pedig a Drávát szimbolizálja. Indul­junk el a két történelmi neve­zetességű támfal közötti lépcső­kön a nyolcoszlopos római stí­lusú portikuszhoz. Innen jutunk a csaknem vízszintes boltozató előtérbe, amely a hozzákapcso­lódó benyílókkal kedvező ter­mészetes fényhatáshoz juttatja a termet. Padlózatán az 1934- ben ide helyezett balácai római kori villa mozaik padlózatát he­lyezték el. A csarnokból a há­romkarú lépcsőzeten o karzat- szerűen egybefoglalt, nagysza­bású helyiségbe jutunk, ame­lyet 1875 óta Lotz Károly és Than Mór falfestményei díszíte­nek. A díszterem főpárkány­Almási Zsuzsa felvétele fríze és rekeszes mennyezetdí- szítése még Pollack Mihály ide­jéből való. Az első és második emeleten helyezkednek el a tulajdonképpeni kiállítási ter­mek. Jelenleg két bemutató lát­ható: Magyarország története a honfoglalástól 1848-ig; a má­sik pedig hazánk ásvány- és őslénytani emlékeit őrzi 1967 óta. /. Endre koronája A Múzeum jelenlegi kiállítá­si anyagáról dr. Fülep Ferenc­cel, a Nemzeti Múzeum főigaz­gatójával beszélgettünk. — Hány darabos a Múzeum gyűjteményének állománya s melyik tekinthető a legértéke­sebb darabnak? — A raktárakban és a kiál­lítási tárlókban őrzött tárgyak száma ma már meghaladja a 800 ezer darabot. Természete­sen, ennek csupán egy töredé­ke mutatható be. A pillanat­nyilag legértékesebb darabunk talán az a XI. századból szár­mazó monomachos korona, me­lyet egy bizánci császár aján­dékozott I. Endre királyunknak. — Melyek a legkedveltebb részei a kiállításnak, ahol a leg­többen és a legtöbbet időz­nek? — Emlékezzen csak vissza, hogy történelmi tanulmányai so­rán melyek voltak a legizgal­masabb fejezetek. Nos, a láto­gatóknak is ezek a legkedvel­tebb helyei. Kezdhetném a hon­foglalást bemutató anyaggal, majd a tatárjárással, Dózsával, a török hódoltság időszaká­val, a Rákóczi-gyűjteménnyel befejezőén az 1848-as szabad­ságharc tárgyi emlékeiig. Ezen­Balettek fehérbe». kívül említhetném még nagy történelmi személyiségeink re­likviáit is, amelyek legjobban megragadják a látogatót Az már viszont szinte természetes, hogy mindenki megcsodálja a kincstárunk remekbeszabott öt­vösmunkáit Ha valaki megtekinti a Nem­zeti Múzeum kiállításait és ki­felé jövet a tágas oszlopsor között meglegyinti a szél; úgy érzi, hogy a történelemkönyvek lapjainak élettelen leírása után végre végigzarándokolhatta nemzeti történelmünk csaknem ezeréves útját Füzes János Első volt a kontinensen ♦ l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom