Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)

1974-10-10 / 278. szám

6 DUNANTOLI NAPLÓ 1974 október 10. JÖÍZLÉS — HARMÓNIA, Családi házak Hetvehelyen, Helesfán, Kacsótán és Kishajmáson. Szokolai felt. Az egyik ok: petrezselyem-komplexus Ház a Surányi úton Aki szállítószalagot akar ven­ni, talál magának egyet a Su­rányi úton. Egész jó kis szállí­tószalag, s talán nem is drága. Ott áll, rajta fityegő tábla hir­deti, hogy eladó. Egy félig kész garázs előtt Várja a kuncsaftot, egy újonnan épült és nagyon szép ház alatt. Sokszor megbá­multam a ház külső faburkola­tét, elképzeltem, milyen lehet belülről, végignéztem a hozzá vezető lépcsőt, az erődítmény- szerű kerítést, garázst, és csak nagyon óvatosan mertem arra gondolni, hogy: te jó isten, mi­be kerülhetett mindez? Elhatároztam, hogy erről a házról írok. Hetekig halogattam az odamenetelt, féltem attól, hogy látogatásom rövid lesz, tarozásom pedig látványos. Az­tán rászántam magam, s egy ismerősömmel nekivágtunk a Magaslati útnak. Ismerősöm te­le van konfliktusokkal, állandó gondokkal küzd. — Nem ismersz egy jó ideg- , orvost? — kérdezte sóhajtva felfelé menet —, nagy szüksé­gem lenne most rá. Ugyanis... Szórakozottan megígértem neki, hogy majd keresünk egyet. Már a ház, s a ház gazdáia foglalkoztatott. Ki lehet? Miből építette? Miért építette? Ki ter­vezte ezt a szép házat? Aztán körbejártuk a házat, mert csen­gő még nincs, némi zörgésre pedig tárult az ajtó és — előt­tünk állt dr. Kött Béla, ideg- gyógyász főorvos. Egy hamutartót piszkálgatok e betegek számára készült vá­rószobában. Ott telepedtünk meg — belátni a dolgozószo­bába a félig nyitott ajtón. Köny­vek, könyvek, apró íróasztal. Semmi fehérség, semmi „dok- torbácsi”-szerű a rendelőben. Hja, az idegekkel csínján kell bánni. A házigazdával való is­meretségem régi keletű: tizen­két esztendős. Csak éppen azt nem tudtam, hogy ő építtette ért a házat. Nevetve magyará­zom: úgy érzem magam, mint egy ügyész, aki bűnök után szi­matol, s mindenáron bizonyíté­kokat akar. De készséggel vá­laszolnak minden .keresztkér­désemre'*. — Nem fogja elhinni: a konyhákért utáni vágy — mond­ja és ő is nevet —, nevezhet­jük petrezselyem-komplexusnak is, ha akarja. Ez már régóta megvan. És szép lassan kibontakozik a kezdet. Az öröklakás tíz éve megvan... pardon, megvolt a Magaslati úton, azt adták el, összefogott a család is, és megkezdték a házépítést. A te­lek háromszázötven négyszögöl, az! százhúszezerért kapták meg. — Aztán már a tanács haj­szolt a kétéves beépítési határ­idővel. Megvolt a telek, terv kellett — A tervet? Mufics Jóska barátom készítette, elárulhatom, hogy nem került semmibe. A kész tervdokumentáció, s az építési engedély birtokában már „csak” kivitelezőt kellett találni. — Egy évig hitegetett egy maszek nagymenő, ' maradjon inkognitóban, aztán kibökte, hogy a földmunkáért negyven­ezer forintot kér. Sokalltam. S a földmunkát megcsinálta •z állami vállalat, az ÉPFU, fe­| léért. Arról nem is beszélve, ! hogy kereken ötször annyi föl- | det mozgattak meg, mint j amennyire a maszek szerződni j akart. Végül sikeredett egy má­sik maszek. — Suvák Györgynek hívják és csak jót tudok mondani róla. Technikus, igen jóképességű mesterember. Nagyszerű ötletei voltak menet közben. És nézze meg, milyen szép munkát vég­zett. Ha voltak is gondok, csak a segédmunkásokkal ... Na, igen. Baleset is volt, Pis­ta bácsi belezuhant az aknába. Súlyosan meg is sérült. De hát három liter bor és fél liter pá­linka után bizonytalanná válik az ember, nem igaz? Józsi úr viszont rácáfolt erre az igazság­ra. — A baleset után kérdeztem tőle: remélem, Józsi úr, kérem, hogy amikor a kéményt építik, nem iszik semmit, ugye? Azt felelte felháborodva: node dok­tor úr, hogyan képzeli, hogy jó­zanul fel merek menni olyan magasra? 1972. május 15-én volt az alapkőletétel. Idén áprilisban költözött a holmi, júniusban a család az új rezidenciába. Ahol van egy kisméretű dolgozószo­ba, amit rendelőnek is használ, mellette a parányi váró, kazán­ház, tágas előszoba, egy óriási nappali szoba, aminek nagy tere van, virágok, néhány bútor, fúgázott klinkertéglás fal dí­szíti, amelyben kis, fehérre me­szelt szoborfülkék vannak. Azt mondhatná valaki, hogy temér­dek pénzbe kerülhetett, ped;g ez volt a legolcsóbb. Mert csak egy ötlet az egész. Jó ötlet, s jó ízlés. A tetőtérben két háió- helyiség, odalent egy harma­dik. Van egy kis étkező, s a mellékhelyiségek. Az alapterü­let nem haladja meg a száz­negyven négyzetmétert, sőt, bő­ven alatta marad. Luxuslakás­nak tehát nem minősíthető. Már csak azért sem, mert hatan él­nek majd itt, három család és három generáció. Az, hogy az öregek is ide fognak költözni, a „petrezselyem-komplexuson” kívüli, Igen nyomós ok volt a házépítéshez. — Az épületgépészeti mun­kákat kik végezték? Harsányan elneveti magát. — Most nem fog hinni ne­kem. A víz-csatornamunkót egy régi osztálytársam, a villanysze­relést a változatosság kedvéért egy hajdani osztálytársam vé­gezte. Természetesen, baráti alapon. A feleségem meq is jegyezte: de jó, hogy iskolába jártam valaha... És azon kívül, hogy sok-sok osztálytársa volt, akik a legkü­lönfélébb területen dolgoznak és segíthetnek, nem utolsó szempont az sem, hogy tizen­nyolc éve praktizáló ideggyó­gyász Pécsett. Mindenki ismeri, szereti, s aki jól ismeri, tudja, hogy ha felbukkan valahol, az a dolog biztosan el van intéz­ve. Rendkívül agilis ember, egyetlen pillanatra sem áll meg, azt hiszem, ő még pihenés köz­ben is intéz valamit. És egy házépítésnél van mit intézked­ni. Sok bontási anyagot vásá­rolt, olcsón, azt fel kellett ku­tatni, meg kellett találni az odavezető utakat, és az olcsó­nál még olcsóbban hozzájutni, ha lehet. Hatvanezer tégla, aj­tók, miegymás, — Ez a szállítószalag... — próbálkozom. Megélénkül. — Eladó — mondja. — Mennyiért? Egy kis ideig hallgat. — Hát — vonja meg a vál­lát — amennyiért elviszik. Ren­geteg segédmunkát spóroltam meg a segítségével. Tudja, ami­ért kifejezetten sajnáltam a pénzt, az a fuvar, a segédmun­ka és a folyamkavics volt. Azok kerültek sokba. A szalagot a Bizományi Áru­házon keresztül vásárolta meg az Építőipari Vállalattól. Nyolc­ezerért. — Higgye el, bőven meg­dolgozta az árát. Elhiszem. — Az asztalosomat is egy osztálytársam ajánlotta — mondja — valóságos művésze a szakmának. Ezt bizonyítja az is, hogy a gyári, bontott ajtó­kat is csukhatóvá varázsolta. Az ablakokról pedig, amiket maga készített, el lehet mon­dani, hogy nyílászárók. Való­ban zárnak. Stécz Jánosnak hívják, azóta Amerikában von. — Disszidált? — Dehogyis. Kaliforniában született, gyerekkorában került Magyarországra, kettős állam­polgár, s most kitelepült. Azt mondta: tíz évem van nyugdí­jig, azt odakint ledolgozom, az­tán a nyugdíjammal hazajö­vök. A látogatás vége felé azon kezdünk tűnődni, hogy mennyit érhet most ez a ház? Az épít­tető bevallása szerint idáiq va­lamivel több, mint hatszázezer forintba került. De biztosan többet ér. — Mindent, A világ minden kincséért nem adnám oda sen­kinek. Nem azért, mert olyan sokat ér, számomra, valameny- nyiünk számára van ennek a háznak felbecsülhetetlen érté­ire. Évek óta, az első kapavá­gástól nagyon a szívünkhöz nőtt... Amikor elbúcsúztunk egymás­tól, az ajtóban megkérdeztem, hogy van-e kifogása, ha meg­írom mindezt? Találó közmon­dással válaszolt. (Érdekes, hogy mindenre van találó közmondá­sunk!) — Miért ne? — kérdezett vissza — akinek nincsen vaj a fején, nem fél az a Naptól ... Kampis Péter Huszonöt éves a szervezett magyar vérellátás Huszonöt éves a szervezett magyar vérellátás. Ebből az al­kalomból szerdán ünnepi ülést rendeztek a Kertészeti Egyetem dísztermében, melyen a többi között jelen volt dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter is. Dr. Simonovits István profesz- szor, az Országos Haematoló- giai és Vértranszfúziós Intézet főigazgatója üdvözölte az ün­nepség résztvevőit, majd dr. Schultheisz Emil mondott meg­nyitót Kiemelte, hogy a haema- tológia a vér tulajdonságaival, összetételével és betegségeivel foglalkozó tudomány, az utóbbi évtizedekben önálló diszciplíná­vá vált. A haematológia és az országos vértranszfúziós szolgá­lat működése és együttműködé­se nélkül az egészségügyi szol­gálat és a gyógyítás elképzelhe­tetlen. A miniszter e gondola­tok jegyében üdvözölte a 25 éves Haematológiai és Vér­transzfúziós Intézetet, majd ki­tüntetéseket nyújtott át. Az Elnöki Tanács az Országos Vérellátó Szolgálat fennállása óta kifejtett eredményes munká­jáért a Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetést ado­mányozta dr. István Lajosnak, a Vas megyei Vérellátó Alközpont vezető főorvosának és dr. Valló Dezsőnek, az Orvostovábbképző Intézet vérellátó állomása vezető főorvosának. A Munka Érdem­rend ezüstfokozatát négyen, bronzfokózatát hárman kapták meg. Kerti utak a bólyi parkban Szépülő parkok Baranyában A MÉM lehetőséget adott a parkok, arborétumok, élőfagyűj­temények és botanikuskertek fenntartási költségeinek állami támogatásból történő finanszí­rozására. Az utasítás végrehaj­tásával az Állami Erdőrendező­ségeket bízták meg. 1973-ban elkészült a megye területén található parkok, ar­borétumok, élőfagyűjtemények tételes felmérése. Ezután kivá­lasztottuk az első ütemben tá­mogatásban részesülő területe­ket. A bólyi, püspőkszentlászlói, vásárosdombói (margitmajori), Az egyik legrégibb nemzetközi szervezet, az Egyetemes Posta Egyesület megalakulásának szá­zadik évfordulóján, a Magyar Posta rendezvénysorozatának keretében XVIII. századbeli deli­zsánsz hajtott végig a budapesti Népköztársaság utján. sellye!, mozsgól és csertői par­kokat. A támogatás megítélésénél szempont volt g park, arboré­tum jelenlegi állapota, botani­kai értéke, megközelíthetősége, távlati szerepe, látogatottsága, a növényanyag életkora, a nö­vényanyag egészségi állapota, a kezelő szerv anyagi lehető­ségei, hozzáállása a park-re­konstrukció végrehajtásához. Idén a bólyi és a mozsgól parkban kezdődtek el a mun­kák. Bolyban a Tanács Költségve­tési üzeme kivitelezésében 200 000 forint értékű sétautat építenek. Már elkészült 100 000 forint értékben 1800 folyómé­ter hosszú kerti út. Még idén elkészül a támogatás teljes ösz- szegéig további 1700 folyómé­ter út. A páratlan adottságú, festől­en szép mozsgól parkban a Szentlőrinci Tanács Költségve­tési üzemének kivitelezésében kezdődtek el a felújítási mun­kák. A roskadozó kerti lépcső lebontásával megfiatalodik és harmonikusabb, egyszerűbb for­mát kap. Az idei munkákban szerepel még kerti utak építé­se, és az idős vadgesztenye fa­sor védelme betoninjektálással, a rendezett területek füvesítése és az előírt növényanyag ki­ültetése. A megye területén támoga­tásban részesülő többi parkban a felújítási munkák a fejleszté­si tervek elkészülése és jóváha­gyása után indulnak be, Bobánovics Lesz?®

Next

/
Oldalképek
Tartalom