Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)

1974-10-06 / 274. szám

Az NDK negyedszázados születésnapján A szocialista országok nagy családja ezekben a napokban igaz testvén érzésekkel és őszinte tisztelettel emlékszik meg a szocialista német ál­lam, a Német Demokratikus Köztársaság születésnapjáról. Huszonöt évvel ezelőtt, 1949. október 7-én történelmi sors­fordulóra került sor Berlin­ben: az egykori porosz parla­ment helyiségeiben a német néptanács kikiáltotta a Német Demokratikus Köztársaságot Ma, amikor a világ egy vi­rágzó, iparilag rendkívül fej­lett NDK-t Ismer, amikor a berlini külügyminisztériumban száznál több ország diploma­tái adják egymásnak a kilin­cset, bizony sok embernek — különösen a fiatalabb nemze­dékek tagjainak — még el­képzelésük is alig lehet arról, hogy milyen merész vállalko­zásnak számított ez az 1949, október 7-i lépés. Az egykori hitleri rémuralom és rablóhá­ború bűnéből nemcsak az or­szág hevert romokban, hanem milliókban és milliókban, két­kedőkben s kétségbeesettek­ben is el kellett ültetni a hi­tet: új utat választva eljön a felemelkedés. De azoknak a német harcosoknak — minde­nekelőtt a Német Szocialista Egységpártba tömörült kom­munistáknak, szocialistáknak — akik vállalták ezt az iszo­nyatosan nehéz munkát, nem­csak a belső bizalmat kellett megteremteniök. A néptöme­gek legnemesebb alkotókész­ségének felkeltésével, a fasisz­ta métely írmagjának is a ki­irtásával, a szocializmus esz­méi elplántálásával újra meg kellett nyerni Európa és o világ lakosságának bizalmát és rokon szenvét. Huszonöt esztendő erőfeszí­tése, nagy emberi teljesítmé­nyei nyomán a baráti NDK ál­lampolgárai büszkén jelenthe­tik a világnak: íme teljesítet­tük azt a vállalást, amelyet a2 államalapításkor tettünk! Elv­társaink, barátaink az NDK- ban élni tudtak a szabadság­gal, a történelmi lehetőséggel, amelyet a szovjet hadsereg és az antifasiszta koalíció bizto­sított számukra azzal, hogy szétzúzta a fasiszta német im­perializmust Az NDK ebből az anti­fasiszta harcból született; abból a szent elhatározásból, hogy azon a német földön, amelyet a szovjet hadsereg szabadított fel, soha többé ne emelhesse fel a fejét a há­ború, az elnyomás, a hóditós szelleme — és mindeme rossz szülője: az agresszív német • imperializmus sem. Az NDK tiszteletre méltó következetes­séggel nemcsak mindvégig ki­tartott ezen a maga válasz­totta antifasiszta úton, hanem amikor annak feltételei meg­teremtődtek, a történelmi szük­ségszerűség parancsát követve megtette a befejező lépést is: szocialistává formálta az ország társadalmi berendezkedését. Az út nehézségeinek és a végbement változás jelentősé­gének értékelésekor számítás­ba kell vennünk a kiindulás adottságait, és a szocialista átalakulás külső körülményeit. Az NDK az egykori német bi­rodalomnak nemcsak területi­leg, valamint a lakosság szá­mát tekintve kisebb, hanem gazdasági szempontból is az elmaradottabb része volt. Kü­lönösen a hidegháború évei­ben zúdult az NDK-ra — el­sősorban a másik német ál­lamból, az NSZK-ból kiinduló, hatalmas propagandaappará­tus által tüzelt lélektani há­ború. S az NDK állta a sarat: szívósan fejlesztette gazdasági hatalmát, szocialistává formál­ta társadalmi életét, szüntele­nül erősítette az új munkás­paraszt államot. Ma az NDK erős szocialista állam, megbízható, hű szövet­ségese o Varsói Szerződés rendszerébe és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­ba tömörült szocialista álla­moknak. Az elmúlt 25 évben a nemzeti jövedelem több mint öt és félszeresére nőtt. Tavaly az államosított ipar áruterme­lése 200 milliárd márkánál is több volt. A lakosság életszín­vonala egyenletesen emelke­dik, s ma már egyre hatástala­nabb az a propaganda, amely az NSZK „fogyasztói társa­dalmát" próbálja például ál­lítani a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárai elé. Az NDK-ban az állam, a tár­sadalmi berendezkedés ugyan­is olyan lehetőségeit biztosít­ja az ember sokoldalú kitelje­sedésének, amelyet egyetlen kapitalista ország sem nyújt­hat állampolgárainak. Az ok­tatásra, kulturális célokra, az egészségügyre és szociális biz­tonságra 1973-ban az NDK költségvetése fejenként 2000 márkát irányzott elő. 1950-ben egy lakosra 404 márka jutott ezekből a költségvetési kiadá­sokból; 1956 és 1970 között 1,1 millió új lakást építettek, il­letve korszerűsítettek. Az NDK negyedszázada a Magyarországgal való kapcso­latok minden irányú fejlődé­sének és kiszélesedésének is meghatározó időszaka volt. Az eszmék, célok közössége és az érdekek tökéletes azonossága nemcsak a két szocialista or­szág szövetségét erősítette meg, hanem kialakította a két nép, az NDK és g magyar állampolgárok százezreinek, millióinak barátságát, emberi, elvtársi kapcsolatát. S ezek az igaz baráti szálak évről évre sokasodnak és erősödnek. Születésnapján nagy meg­becsüléssel és feltétlen biza­lommal köszöntjük a testvéri Német Demokratikus Köztár­saságot, s kívánunk minden állampolgárának sikeres előre­haladást és sok boldogságot! Nemes János Egy szocialista város Különbség a régi és új között Magyar munkásnők Brand-Erbisdorfban Szívélyes beszélgetés: Orosz Jó losné, Kopo Erzsébet és Alfred Kau elvtárs. Cseresznyepaprika — virágcserépben öt- és tizenegyemeletes, vi­lágos lakótömbök végeláthatat­lan. sorai, közben itt-ott tizen- nyólcemeletes toronyházak. Ren­geteg nagyméretű ablak és bal­kon. Előtte pázsit meg virág- szőnyeg. Minden, amit a szem itt átfog, előregyártott elemek­ből épült Ez Halle-Neustadt. A város alapkövét 1964-ben rakták le, s ma már 20 000 la­kásában 65 000 ember él. TERVSZERŰ ÉPÍTKEZÉS Halle-Neustadt az NDK-ban jól megfontolt, pontosan terve­zett szocialista urbanisztika ter­méke. A feladat úgy szólt, hogy a Buna- és Leuna Művekben dolgozó vegyipari munkásoknak legrövidebb időn belül modern, komfortos nagyvárost kell terem­teni. Legyen lehetőleg közel a munkahelyekhez, viszont kívül a vegyi gqzzal szennyezett körze­ten. Várost kellett építeni olyan dolgozóknak, akik addig jórészt messze laktak üzemeinktől, fal­vakban, vagy kisvárosokban és a napi ide-oda közlekedéssel —■ busszal, vasúttal, kerékpárral, vagy mopeddel —- szabad ide­jük értékes óráit áldozták fel. Vajon miben különbözik még egy tervszerűen felépített szo­cialista város az évszázadok fo­lyamán kapitalista viszonyok kö­zött „felnőtt' testvéreitől? Táv­fűtéssel, melegvízszolgáltatással rendelkező, szemétnyelőkkel el­látott lakások másutt is vannak. Mindenesetre rendszerint jóval többe kerülnek — s ez már egy igen lényeges különbség — mint or a 75—110 márka, amelyet egy Halle-Neustadt-i lakos két-, vagy négyszobás lakásért fizet Az itteni urbanisztikai szakem­berek a rendelkezésükre álló építést területtel is másként gazdálkodtak, mint a nyugati peremvárosok legtöbb építője. Halle-Neustadt tervezőinek 927 hektárnyi területet bocsátottak rendelkezésre. Ebből eddig alig a felét használták fel. Az összes építési munkálatok befejezése után, 1978 felé, már 31 000 la­kás lesz itt, amely körülbelül 110 000 embernek nyújt otthont. Négyzetkilométerenként 11 650 lakos — ez városi viszonylatban egyáltalán nem magas arány. De még ez a viszonylag laza, levegős telepítés sem jelenti az új város jellegzetesen szocia­lista ismérvét. Hiszen egy lakás­hoz, hogy tulajdonosa örömét lelje benne, a lehetőleg komfor­tos négy falon kívül még sok minden szükséges: iskolák, üz­letek, szolgáltató üzemek, étter­mek, könyvtárak és sportlétesít­mények,- poliklinikák stb. GONDOSKODÁS A GYEREKEKRŐL ' Halle-Neustadtban ezeket a társadalmi berendezéseket már eleve beillesztették az építési tervbe és ezek a lakótömbök­kel - párhuzamosan épültek fel. Az öt lakónegyed mindegyiké­ben gyorsan és könnyen elér­hető központ van, ahol a lakók mindent megtalálhatnak, amire szükségük van. A város lakóinak (átlagos ko­fák 24 év!) kedvező vásárlási lehetőségek mellett elsősorban pedagógiai intézményekre van szükségük minden korosztály részére. Eddig a következők áll­nak rendelkezésükre: 31 bölcső­de, ahol a három évet még be nem töltött gyerekek valamivel több mint 60 százalékát gondoz­zák, 29 óvoda, amelyek a még nem iskoláskorú gyerekek több mint 80 százalékának biztosíta­nak helyet, 16 politechnikai fel­sőiskola és egy érettségit nyújtó kibővített felsőiskola, valamint több szakiskola. Arról, hogy a bölcsődék és óvodák nemcsak megőrzőhelyek, beszédesen ta­núskodik az alkalmazott peda­gógusok és egyéb gondozók magas száma. A bölcsődékben 80 gyermekre 32 felnőtt jut és az óvodákban 170 gyermekre 37. Váltott műszakban dolgozók gyermekei számára egészhetes Otthon áll rendelkezésre. Gyer­mekkórház is van a városben. Ezek az intézmények ugyan sok­ba kerülnek, de kifizetődnek a társadalomnak: a Halle-Neu­stadt-i asszonyok 90 százaléka engedheti meg magának, hogy szakmai munkát vállaljon. GYORS, BIZTONSÁGOS KÖZLEKEDÉS Halle-Neustadtban nagy gond­dal és szakértelemmel igyekez­tek a közlekedési problémákat a lakosok érdekében a lehető legjobban megoldani. Elsőrangú autóúton, vagy gyorsvonattal tíz perc alatt elérhető az anya­város, Halle. Ugyancsak tíz, il­letve 18 percig tart az út a Leuna és a Buna Művekig. A menetrendeket úgy állították össze, hogy a műszakban dolgo­zók se veszítsenek időt várako­zással. A városon nem vezetnek át tranzitutak, s ennek hatása erősen jelentkezik a baleseti arányszámban, meg a zajszint­ben. Bosszúságot — átmeneti­leg — csak az okozott, hogy kevés volt a parkolóhely. Á várostervezők eredetileg a lakó­épületek közvetlen közelében akarták a parkolóhelyeket léte­síteni, de a lakosság „nem mo­torizált" része erélyesen tiltako­zott ez ellen. Erre o parkoló­helyeket a város peremére tet­ték. Az új városban nincs hiány sportlétesítményekben sem. Itt van például az NDK egyik leg­szebb fedett uszodája, de a kulturális intézmények is min­denirányú érdeklődést kielégíte­nek. ÖNIGAZGATÁS A város saját magát igazgat­ja. A 85 városi képviselő közül 43 vegyipari munkás, a mellet­tük végrehajtó szervként működő városi tanács 15 tagia ezt a tisztséget részben főállásban és részben mellékfoglalkozásként tölti be. Halle-Neustadt tehát ilyen szempontból sem valamely távolfekvő nagyváros bürokrá­ciájának poliiikai-adminisztratív függvénye, hanem egy teljesen önálló, autonom, saját magát igazqató egység, amelynek adó­bevételei vannak s azokat <a lakosok reális szükségleteinek fedezésére fordíthatja. Egyetértés és barátság Allred Kau elvtárs brigádve­zető egy futószalagnál a Karl- Marx-Stadt körzetében fekvő Brand-Erbisdorf-i Lámpa és Vi­lágítótest Gyárban. 1969 óta dolgoznak felügyelete alatt ma­gyar munkásnők is. Csak di­csérő szavakat talál számukra. Alfred Kau barát és tanácsadó egy személyben a 18 magyar munkásnő számára. És hogy látja ezt Kau elvtórs maga? — Tudom, hogy a lányokban és asszonyokban mindig meg­bízhatok. Mindig megértésre ta­lálok magyar barátaimnál. Ter­mészetesen akadnak még nyelvi problémák, ezeket azonban mindig sikerül áthidalni. Amikor mi a debreceni Orosz lánosnét kérdezzük az üzemi együttműködésről, így válaszol: — A brigádvezető nagyszerű ember, tökéletesen megértjük egymást és problémáinkkal na­gyon sokszor felkeressük őt. Sok kis epizód jellemző erre a barátságra és bizalomra. Be­szélgetésünk alatt jött oda Ko­po Erzsébet, hogy valami sze­mélyes dolgot beszéljen meg o brigádvezetővel. Félbeszakítot­tuk a beszélgetést és Kau elv­társ megkérdezte a lányt, hogy mi a problémája. — Hosszú lesz - mondta és kezével mutatta, hogy a beszél­getés hosszabb ideig fog tarta­ni. — Mit sem számít — szólt a brigádvezető és a lánnyal meg­beszélte a problémát. Egy másik példa. Röviddel műszakváltás előtt Oroszné jött oda Alfrédhoz, s emlékeztette őt szabadságára. — Július 11 én repülők haza szabadságra — mondta. Alfred Kau kissé meglepődve válaszolta. — Ez nem megy, ki dolgozik majd helyetted? Oroszné megmarad állításá­nál, mire Alfréd utánanéz o dolognak a műszakkönyvben. Nincs semmi beírva. Hirtelen a fejéhez kap és felnevet. Orosz­né július 11-et mondott és ő jú­lius elsejét értett. Már megint azok a nyelvi nehézségek! A zwickaui posta- és távíró­hivatalban, pontosabban az üzemi szakszervezeti vezetőség elnökének, Gerhard Sammler- nek szolgálati szobájában, a* ablakban cseresznyepaprika te­rem virágcserepekben. Néme­tek számára meglehetősen fur­csa növény. Sammler elvtárs rögtön megmagyarázza: „Ki merné tagadni, hogy a papri­ka kitűnő fűszer? Az, hogy én ezt termesztem, az főleg a Pé­csi Postaigazgatóság és a he­lyi posta közötti együttműkö­déssel, üdülök cseréjével függ össze." 1970 óta magyar postások utaznak rendszeresen Rebes- grünbe, Zwickauiak pedig a Pécs melletti Sikondára, Mind­két helyen pihennek, szórakoz­nak, erőt gyűjtenek a továb­bi munkához. A baráti kapcsolatok 19 év­vel ezelőtt kezdődtek, amikor a Martin Hoop Művek küldött­ségének közvetítésével élénk le­velezés kezdődött a két város postásai között. Ma már vastag irattartókból olvashatunk az el­múlt két évtized üdülő- és ta­pasztalatcseréinek eredményé­ről. Sammler elvtárs és barátai nagyon szívesen emlékeznek Sikondán eltöltött szabadsá­gukra. A siklósi, harkányi, pé­csi kirándulások, a szívélyes be­szélgetések magyar emberek­kel és nem utolsó sorban a köz­mondásos magyar vendégba­rátság mindig emlékezetesek maradnak számukra. Minden évben tartanak Re- besgrünben és Sikondán bará­ti találkozót, ahol elbeszélget­nek. táncolnak és természetesen magyar módra jókat esznek. Ahogy ezt Sammler elvtárs el­mondta, nevetve nézett az ab­lakban álló cseresznyepapriká­ra, s elmesélt egy kis történe­tet, amely a paprikájáról ju­tott eszébe: az előző évben tör­tént, amikor a magyar lányok Rebesgrünben a búcsúestre va­lódi gulyást akartak főzni, ter­mészetesen paprikával. De hon­nan szerezzenek ebből az ott ritka növényből? Szerencsére Sammler elvtárs utolsó magyar- országi látogatásáról vitt ma­gával néhányat, s ennek segít­ségével sikerült kitűnő gulyást főzni, amely remekül megfért a wemesgrüni borral. S hogy a paprikából mindia legyen elég készlet, maga termeszti a vi- rógeserépben. rxj NDK-mozaik Tovább javították az orvosi ellátást Karl-Marx-Stadt kör­zetében. Neijyven új orvosi és húsz fogorvosi állás léte­sült. A járóbeteg ellátás há­lózatot öt rendelőintézettel és 25 rendelővel bővítették. Az üzemek segítségével is to­vább folyik a betegellátás tö­kéletesítése. Négy körzetben felújítják, illetve bővítik a kórházakat. Hohenstein- Ernstthal városban kórházbő­vítést végzett 12 üzem. A Európa legnagyobb füg­gönygyára működik Plauen- ben. A város egyébként a közelmúltban ünnepelte 730 éves fennállását. Nevét a csipkék és függönyök készí­tése tette ismertté. A plaueni függönygyár hatezer munkást foglalkoztat. 1974. évi füg­göny készítménye mintegy négy és fél millió ablakra elegendő. A 90 százalékát szintetikus anyagokból készí­tik. * Fejlődik Karl-Marx-Stodt kulturális élete. Számos tár­sadalmi intézmény támoga­tásával a képzőművészek több új kiállítási teamet léte­sítettek, amelyekben rendsze­resen bemutatják a fiatal grafikusok, szobrászok, festők legújabb alkotásaikat. A felső qaléria teremben 1973- ban 50 kiállítást tartottak. Rendszeres időközökben ren­deznek iskolás fiataloknak hangversenyeket. Az ifjúsági filmszínház vitaestjei is köz­kedveltségnek örvendenek VASÁRNAPI Mttlf KIM Szeretettel íni Gerhard Sammler efvtárs a magyarországi kap­csolatok dokumentumait

Next

/
Oldalképek
Tartalom