Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)
1974-10-06 / 274. szám
Bárdosi Németh János: Levél a faluról Szavaitok paraszti csokra ide esett az asztalomra, akár a zsálya illatozott, eszembe hozta a földet, a jámbor tehenek esti ballagását, a tej melegét, macskák nyujtózásót a porban, itt vannak mind körülöttem: emberek, állatok arca világít, hold a szalmakazal tetején, kicsi betűkben rokonaim szive dobog, friss kaszálók felől a szél megsimogat: a haza van itt velük és én e haza karjaiba merülve alszom el. Murányi Zsófia: Pécsi Balett Lovász Pál: Kisgyerek „Aj emberiség egy harmada éheztt,i az éhhalál mindennapos“ ilyen csúfságot ki űzött vele? Pálca-lábon pókhas, száradt keze bénán semerre sem kapaszkodik, arcán seb-vonta álarc, melle, háta hüllőpikkely iszonyát fakasztja Testében bibor áramok helyett vizenyő duzzad, szája céltalan, már anyja méhében is éhezett (kunyhó-lakóknak nem volt más parancs: — marék kölesnél többet nem ehetsz) Millió kisgyerek, mind ilyen a tág földi övezeteken — mindegyikük lélegzetvételét figyelem Tömegsír Mind, aki itt fekszik lent büntelen: testben, végzetben, vádban egybehullt. Köröttük a Kor fertőjének lengő lidérce száll, megfoghatatlanul A könyv az emberek közötti érintkezés, a gondolatcsere — ma is — egyik legfontosabb eszköze. A könyv lehetővé teszi, hogy eljussunk idegen tájakra, letűnt korokba, hogy több életet éljünk egyetlen életünknél. S a könyv teszi lehetővé azt is, hogy mélyebben, gazdagabban éljük egyetlen életünket A könyv árucikk. A könyvet boltban vásároljuk. Hátlapjára rá van nyomtatva: Ára 15,—Ft vagy 28,50, vagy 36,— Ft Ha a használt könyvet el akarjuk adni az antikváriumban, már kevesebbet kapunk érte. Ugyanakkor vannak könyvek, a nagyon ritka és régi példányok, amelyek ma értékesebbek, mint hajdanán. 5 mindemellett a könyv szép tárgy, művészeti alkotás. Az asztalon hever egy könyv. Még nem ismerem a tartalmát. Még nem tudom, mennyibe kerül. Mégis odalépek, kezembe veszem, szívesen elnézegetem burkolóját, kötését, belelapozok, megszemlélem betűit, kiváncsi vagyok a könyvben lévő képekre. Martyn Ferenc: Petőfi olvasása közben — rajz- sorozat. Csokonai. Milyen lehetett az első könyv? Mi volt az anyaga? Ha még megvan, melyik könyvtárban őrzik? Kérdések, amelyekre nincs felelet. Bizonyosan csak azt tudjuk, hogy a nyomtatott könyvet megelőzte a kézzel írott könyv, a kódex. S a kézzel írott könyvek előtt is voltak jelek, eszközök, amelyek az emberi emlékezést és emlékeztetést szolgálták, A legelső könyv maga az élő, eleven ember volt. Az ember, aki beszélt és énekelt, táncolt és a barlang falára képeket karcolt Már az ősember különféle jeleket használt élményei rögzítésére, ismeretei megőrzésére és átadására. Ilyenek voltak a csomók, gz út mellett elhelyezett botok, a színes kagylófüzérek, a fába tett rovások. Ma, amikor hatéves korában mindenki megtanulja már nálunk a betűvetést és az olvasást, amikor tengerként önt el bennünket a nyomtatott papír, az írás mellett még mindig van szerepük az ősi jeleknek. A feledékeny ember csomót köt a zsebkendő sarkára. A fehér zászló békét, a fekete gyászt, a vörös forradalmat jelent. A vasúti közlekedés biztonságát jelzők szolgálják. Az utak mellé közúti jelzőtáblákat helyeznek el. A tengerészek zászlóval üzennek egymásnak. A távirásznak ismernie kell a morse- ábécé jeleit... A legősibb írás a képírás volt. A tárgyak helyett a tárgyak képét jegyezték le, őrizték meg, vagy küldték el egymásnak az emberek. •Részlet a szerző TESTVfSMÜZSAK c., o Móra Kiadó- •iái megjelenő könyvéből. Tüskés Tibor: A könyv művészete* Lerajzolták a csónakot, a szarvast, a napot, az embert, a dobot, a folyóvizet. A képek persze kisebbek voltak az eredeti tárgyaknál, s formájukat, alakjukat megszabta az anyag (a kő, az agyag, a viasz, papirusz, a pergamen stb.), amire vésték, karcolták vagy írták, A képírásban egy-egy jel egész fogalmakat, szavakat fejezett ki. Ezt hieroglifa-írásnak nevezzük. A rajzok idővel egyszerűsödtek, alakot változtattak. Néhol — például a kínaiak — még ma is hie- roglifa-íróst használnak. A képírásból fokozatosan alakult ki a betűírás. Itt egy-egy jel csupán egyetlen hang rögzítésére szolgál. A betűírásnak számtalan formáját is ismerjük: Ilyenek — hogy csak az Európában ma használatosakat említsük: — a latin, a cirill és a görög ábécé betűi. Valamikor a kép, a rajz volt az írás. Később a képírást fölváltották az elvont jelek, a betűk. Ma a betűknek ismét képi jelentést ad az ember. Minden betűnek van valami sajátos rajza. Az I magas és karcsú. Az O telt és kerek. A D dagadó félholdra emlékeztet. A T két szára az ember kiterjesztett karjához hasonlít De nemcsak o magános betűk, hanem a betűsorok, a különféle teljes ábécék is rendelkeznek valamiféle képi jelentéssel. Más egy latin, egy görög, egy ciril, egy gót, egy arab betűkkel írt szöveg képi hatása. Hasonló ez a hatás ahhoz, amit akkor érzünk, amikor a rádió keresőgombját forgatjuk, és különféle nyelven beszélő emberek szava szűrődik a készülékbe. Anélkül, hogy bármelyik nyelvet értenénk, a bábeli zűrzavarból is kierezzük, hogy az egyik nyelv lágy és zenei, a másik kemény és pattogó, a harmadik recseg-ropog. A hang leírt képe-másának, g különféle ábécének is eltérő képi hatása van. A gót betűk szögletesek és szálkásak. A görög betűk lágyak és hajlékonyak. A latin betűk arányosak és é'esen metszettek. A könyvnyomtatás elterjedése óta egy-egy ábécén belül különféle betűtípusok fejlődtek ki. Nyomdászok, betűmetszők, képzőművészek készítik el egy-egy betűcsalád tervét. Gyakran a betűtípus is róluk kapja nevét. A latin betűs könyvnyomtatásban használatos ismertebb betűtípusok: Primus, Garamond, Bembo Basker- ville, Romulus, Bodoni, Gill. A betűk jellegének (álló vagy dőlt), méretének, a sorkőzök szélességének, valamint a fehéren hagyott papír és a nyomtatott felület arányának megváltoztatásával tovább lehet árnyalni a könyvoldalak képi hatását. Egy-egy különlegesen szép kiállítású könyv végén, a nyomdai adatok között külön is fel szokták tüntetni, hogy milyen betűvel készült. „Szedték az Antiqua Nyomda Old Kentonian Cicero betűiből” — olvassuk az egyik könyv vé- ,.Megjelent 9,6 (A/5) ív terjedelemben, Romulus betűvel" — találjuk a másikon. „Betűtípus Mono Plantin’* — áll a harmadikon. Az írás, a betű képi Jelentését használják fel azok a költők, akik ún. képverset írnak. A képversben két műfaj, a költészet és a grafika találkozik. A betűk és a sorok valamilyen világosan fölismerhető — többnyire a szöveg tartalmával egybehangzó — ábrává állnak össze. A képverset egyetlen színész se tudná elszavalni. A látvány, a grafikus forma képi többletet ad a vers jelentésének. A költő kézírásos szöveggel vagy nyomdai betűkkel egyaránt kelthet képi hatást. A francia költők közül különösen Apollinaire kedvelte a képverset. A megsebzett galamb és a szökőkút magyar fordítója, Radnóti Miklós a vers képi jelentését is igyekezett visszaadni. Radnóti egyébként Virág című kis versében maga is kísérletet tett képvers írására. A költemény nyomtatott sorai a virág kelyhét, szárát és sziromleveleit rajzolják a papírra. A kortárs magyar költők közül Illyés Gyula és Nagy László képverseit emeljük ki. Illyés Újévi ablak-át a „hó” és megfordított, ékezet nélküli alakja, az „oh" szavak jégvirága borítja be. Erre az egyhangú mezőre karcolja a költő kiáltó szókapcsolatait, mondattöredékeit. Nagy László kézzel írott Hegyi Beszéd e (illetve a Kass Jánossal közösen készített plakátterv) a költemény soraiból egy leányarc köré fon szívalokú hajkoszorút Az illusztráció nem elégszik meg a betű képi jelentésével. Az illusztráció a szöveg mellé helyezett, a szöveg tartalmi-hangulati mondanivalóját képi eszközökkel visszaadó, szemléltető rajzok gyűjtőneve. Már az írásbeliség kezdeti fokán kép kísérte a szöveget. A kézírásos könyvek, a kódexek topjait rajzok, miniaturák díszítették. A rajzokat a miniátorok készítették. (A minium eredetileg színtartó cinóbervörös festék neve; a kézi könyvfestészetben gyakran használták.) Különösen a fejezetek élén álló kezdőbetűket díszítették gazdagon. Ezeket a rajzokat iniciáléknak hívták. Egy-egy betű köré egész jeleneteket fontak. A lap szélén, a margón a marginális rajzok - többnyire karcsú indák, virágmotívumok — futottak. Az illusztráció szerepe különösen a nyomtatott könyvben nőtt meg. Rajzot, főként fametszetet, már a könyvnyomtatás előtt is sokszorosítottak. Gutenberg találmánya azonban megoldotta a szöveg és a rajz együttes sokszorosít- hatóságát A könyvben sokszorosított kép egyszerre nagy példányszámban, sok emberhez jutott el. A nyomtatott könyvekben közölt első illusztrációk főként fametszetek voltak. Az illusztráció két művészet, az irodalom és a képzőművészet találkozásából születik. Irodalomnak nem tisztán irodalom, mert anyaga nem a szó, hanem a vonal, a szín. S képzőművészetnek sem egészen önálló művészet, mert mindig valamilyen nyelvi-irodalmi műhöz kapcsolódik. A könyvnek ma is elválaszthatatlan része az illusztráció. A kép nélküli, a képtelen könyv ön. magában kicsit képtelenség. Az illusztráció segíti a könyvben kifejtett gondolat megértését, amellett a képzőművészet örömébe is beavat. A képekkel díszített könyvet mindig szívesebben forgatjuk, mint a kép nélkülit Nem az alapmű szorul rá a rajzos kíséretre. A képre az olvasónak van szüksége. Nem az irodalomnak kell a rajz, hanem az emberi szemnek. Az illusztráció latin eredetű szó; világosabbá tételt jelent Milyen a jó illusztráció? Amely megvilágít világosabbá tesz. Olyan, mint a röntgeniámpa: átvilágítja a szöveget föltárja mélyebb rétegeit. Nem éri be a díszítgetéssel, a puszta helykitöltéssel. Tartósabb és tartalmasabb élvezetet ad. elmélkedésre sarkall. Nem mást mutat, mint a szöveg, csak világosabbá teszi az írásban kifejezett gondolatot Babits Mihály író volt és költő nem pedig festőművész vagy grafikus, mégis érzékenyen és árnyaltan szólt az illusztrátor munkájáról: „Aki egy könyvhöz a képeket rajzolja, nem akarja éppen ugyanazt mondani, mint az, aki megírta: ugyanazt a képpel, amit az író mondott a szavakkal. Mert kép és szó közt nincs meg az a párhuzamosság, ami például a különböző nyelvek között mégis megvan.. A kép nemcsak más módon fejezi ki a mondanivalóját: hanem egészen mást tud kifejezni a valóságból, mint a szavak. Az író elmondja alakjainak érzéseit gondolatait, beszédét. A rajzolóra most már az maradna, hogy ezeknek az alakoknak arckifejezését mozdulatait testi attitűdjét mutassa meg." Babits valójában nem is az illusztrációról írta tanulmányát amelyből a fenti sorokat idéztük, hanem az előadóművészetről. Az előadóművész munkáját hasonlította az illusztrátoréhoz. Milyen Babits szerint a jó előadóművész? Olyan, mint a jó illusztrátor. Nem „műfordító", aki csupán egy másik nyelvre teszi ót az író gondolatait. Az előadóművész a szöveget a maga egyéniségének és művészetének színeivel, hangulataival is kiegészíti... Fordítsuk meg a hasonlatot! Milyen a jó illusztrátor? Olyan, mint o jó előadóművész. Nemcsak lefordítja az író művét, hanem ki is egészíti. Azt mondja el, amit a* író elhallgat. Azt közli, amit a költő a nyelvi anyaggal nem képes kifejezni. „Kell lennie lehetőségnek — írja a továbbiakban Babits —. hogy az illusztrátor, az illuminá- tor egy magasabb egységbe olvassza azt, amit kapott, és azt, amit ő ád. Igaz, hogy amit kapott, az maga egy tökéletes mű, kész és hiánytalan egész. De a világon mindenütt azt látjuk, hogy kész és tökéletes egységek is továbbépülhetnek és kiegészülhetnek még nagyobb egységekké. Az Isten művészete is ezen az elven alapul: miért ne alapulhatna ezen néha az emberé is? Minden sejt magában egy kész és egész szervezet: mégis kiegészülhet tovább, nagyobb szervezetté. így az illusztrátor azt a kész és szerves műalkotást, amit az írótól kapott, úgy egészíti ki képeivel, hogy avval együtt, amit ő ad hozzá, egy másik kész és szerves művet alkosson. Persze ez az új mű más természetű lesz, mint a tégi volt: nem is tisztán irodalmi mű és nem is egészen és csupán az író intenciói szerinti.” Az illusztráció nem önálló művészet, de nem is elégedhet meg annyival, hogy egy másik művészet — a grafika, a festészet — nyelvén tolmácsolja az irodalmat. A jó illusztráció nem képi „nyersfordítást" ad, nemcsak díszít és szemléletessé tesz, hanem hozzá is ad valamit az alapműhöz, ki is egészíti azt. A jó illusztrációban az irodalmi mű kiváltotto élmény festői visszaadása valósul meg. Jó illusztráció akkor születik, ha a festő az íróval rokon érzékenységgel merül el a műben, ha a festőt ugyanolyan minőségű ihlet serkenti alkotásra, mint az írót. A jó illusztrációt nagyon nehéz meghatározni. Ami rajznak kiváló, művészileg kifogástalan, nem biztos, hogy jó illusztráció is egyben. Ellenkezőleg: a képnek tökéletes, de a szövegtől független alkotások illusztrációként felhasználva gyakran félrevezetik a nézőt, az irodalmi mű és a kép alapgondolatát összekuszálják. Egy valami azonban biztos: A rossz rajz sosem lehet jó il1 usztráció. Ami képnek csapnivaló, illusztrációként sem állhatja meg a helyét V annak olvasók, akik a könyvekben csak a képeket nézik, a szöveget átlapozzák. Mások csak a nyomtatott betűt falják, és észre sem veszik, hogy a szöveget csodálatosabbnál csodálatosabb rajzok kísérik. A jó olvasó betűt és képet szöveget és illusztrációt együtt olvas és néz, a könyv tartalmára és művészi megjelenésére egyaránt figyel. Az illusztráció, a szép könyv továbbépíti az író gondolatát s maradandó képi élménnyel gazdagítja ax olvasót Martyn Ferenc: Petőfi olvasása közben — rajt- sorozat A tintásüveg.
