Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)
1974-10-20 / 288. szám
Spanyolországban erőszak nélkül is legyőzhető a irancóista rendszer Interjú Santiago CartUóvalr a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával Az elmúlt hónapok spanyolországi eseményei Jogosan keltették fel a demokratikus erők figyelmét és érdeklődését a spanyol nép életében bekövetkező politikai fejlődés iránt. A Spanyol Kommunista Párt főtitkárának. Santiago Carrilo elvtársnak feltettünk ezzel kapcsolatban néhány kérdést. A „szabadságpaktum”, amelyet a Spanyol Kommunista Párt 1972-ben megtartott VII. kongresszusa is jóváhagyott, meghatározta a különböző politikai és társadalmi erők többé-kevésbé átmeneti, de megegyező érdekeit és felvázolta a Franco utáni időszak demokratikus perspektíváját. Kié a hatalom? — Ma már általános az a meggyőződés, hogy nem Franco kezében van a hatalom kulcsa Spanyolországban. De ha valóban igy áll a helyzet, akkor hol van a hatalom középpont- ja» — Ezt nehéz lenne pontosan megmondani. Egy azonban bizonyos: bár Franco még él, politikai szempontból halottnak tekinthető. A Franco nélküli fran- cóizmus teljében vagyunk. Juan Carlos pontosan úgy lépett akcióba, hogy azt előre kitervezték azok, akik előkészítették a „Mozgalom” monarchiáját. Azért lehet szó Franco nélküli „kontinuitásról", mivel Franco még életben van. Amelyik napon lehunyja a szemét, a fran- cóizmus folytatására — nélküle vagy az árnyéka nélkül — gyakorlatilag nem lesz lehetőség. Ügy vélem, ezzel minden spanyol politikus tisztában van, a kormány tagjait és Juan Carlost is beleértve. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi időben Juan Carlos és a kormány miért tapogatózik különböző politikai csoportok felé, és miért kutatja, hogyan lehetne a francóis- ta kontinuitást összeegyeztetni a spanyol társodalom demokrácia iránti aspirációival. Ez azonban nehéz, ha ugyan nem lehetetlen kompromisszum volna. A francóizmus nem érhet véget azzal, hogy „sántító” kompromisszum születik a demokratikus erők és a rendszert az utolsó pillanatig támogató elemek között A francóizmus szükségszerűen a fasiszta múlttal való nyílt szakítás révén érhet csak véget Ezt a szakítást pedig kizárólag azok az erők hajthatják végre, amelyek hátat fordítottak a rendszernek, vagy amelyek állondóan ellenzékben voltak. Lényegében tehát azok ez erők, amelyek félreérthetetlenül demokratikus álláspontot képviselnek, és készek arra, hogy a népre bízzák a Spanyolország jövőjére vonatkozó döntéseket A hatalom középpontjában — ismételten hangsúlyozom — már nem Franco ÓH. De még kevésbé Juan Carlos. Jelenleg minden mozdulatlanságba merevedett bár a közigazgatás gépezete működik, a rendőrség pedig folytatja az elnyomást. De ez a mozdulatlanság azonnal megtörik, mihelyt az első akadályba ütközik. Ilyen akadályt jelenthet Franco halála, vagy bármilyen népi tüntetés, amely kifejezésre juttatja a népnek a polftikai változás végrehajtására irányuló elszánt akaratát Kettős hatalom? — Ityen körülmények között hogyan jött létre és milyen feladatot hajt végre • Spanyolországi Demokratikus Tanács? Es vajon feltételezhető-e, hogy Spanyolországban bizonyos mértékig kettős hatalom körvonalai bontakoznak lei? — Sietve kell leszögeznem, hogy a néhány héttel ezelőtt megszületett Demokratikus Tanács nem jelent még kettős hatalmat. Ha azonban a hatalmi válság elhúzódik (és ehhez nem fér kétség), lehetséges, hogy a Demokratikus Tanács második hatalomként lép fel és ez jelenti majd az egyetlen alternatívát: a diktatúrából a demokráciába súlyos erőszak és A francóizmus kirívó — A jelenlegi nemzetközi helyzet, pontosabban az Európában és a Földközi- tenger térségében végbement események milyen hatást gyakorolnak a spanyol- országi helyzet alakulására? — Ha erre a kérdésre kimé. rftő választ akarnék adni, az jóval meghaladná egy Miterjü kereteit Ezért csak arra szorítkozom, hogy vázoljam a nemzetközi helyzet néhány aspektusát Az első aspektus a nemzetközi enyhülés: a franeóista rendszer — fennmaradása érdekében — támogatta a hidegháborús politikát, és ezért kiváló eszközzé vált az észak- amerikai imperializmus kezében. A francóizmus anakronisztikus jellege ma még kirívóbb, mivel Spanyolországban továbbra is azok kormányoznak, akik a második világháború poklába taszították a világot, vagyis Hitler és Mussolini szövetségesei. Van azután egy további fontos aspektus is: a világgazdasági válság hazánkra gyakorolt hatása arra ösztönözte az uralkodó osztályokat, hogy olyan nyitást eszközöljenek, amely lehetővé teszi a válság leküzdését. A katonák szerepe — A Görögországban és Portugáliában lezajlott eseményeknél maradva — bármennyire eltérő is ezek dinamikája és a katonaságnak a fejleményekben játszott szerepe —, feltenném a kérdést; milyen hatást gyakoroltak ezek a spanyol közvéleményre és a spanyol katonai körökre? — A portugál, majd utóbb a görög események gyorsítják a Spanyolországban mór megindult folyamatot A portugál események kétségkívül nagy hatást gyakoroltok a közvéleményre és a hadseregre egyaránt Egyfelől a spanyol „demokratikus mozgalmak”; másfelől a hadsereg magas rangú, ún. liberális elemei arra a következtetésre jutottak, hogy a hadsereg egységének fenntartása, valamint az alacsony- és magas rangú katonatisztek között szakadás elkerülésére legcélszerűbb, ho a hadsereg a döntőbíró szerepét játszhatja a spanyol politikai helyzet demokratikus megoldásában. Az állami közigazgatásban általában megváltozott a légkör, és egyfajta közeledés tapasztalható a demokratikus államrendszerhez. Minél tovább tart a jelenlegi „kontinuitás” mozdulatlansága, annál nyilvánvalóbbá válik a közigazgatásban máris jelentkező válság, valamint a spanyol nép nagy többsége által követelt változás és demokratikus átalakulás szükségessége. Kilátások a közeljövőre — Ha hosszabb távra nem is bocsátkozhatunk jóslatokba a jelenlegi átalakulási folyamat időtartamát és formáját illetően, talán a közeljövőre vonatkozóan mégis lehetne valami pontosabbat körvonalazni? — Véleményem szerint legalább két dolog biztos és elkerülhetetlen. Mindenekelőtt a népi megmozdulás egyre hevesebbé válik és egyre nagyobb tömegeket mozgósít Másodsorban a Demokratikus Tanács megerősödik és maga köré tömöríti mindazokat a társadalmi rétegeket amelyek érdekeltek a politikai változásban. Ehhez hozzáfűzhetnénk még azt a véleményem szerint vitathatatlan tényt hogy a jelenlegi politikai rendszer egyre tovább zül- lik, amin még az sem segít, ha Juan Carlost juttatják hatalomra. Nagyon jól tudom, hogy vannak egyesek, akik egészen más eshetőségre, a kormány és a mérsékelt ellenzéki körök „sántító” kompromisszumára számítónak. Egyes külföldi saj- tóorgánumok még azok nevét is közölték, akik egy esetleges új kormányban tárcát vállalnának. Erősen kételkedem azonban abban, hogy a magát szocialistának vagy kereszténydemokratának nevezők közül bárki is hajlandó lenne részt venni egy olyan kalandban, amellyel el- jótszaná tekintélyét a spanyol közvélemény előtt, és ezzel olyan helyzetbe kerülne, hogy már semmilyen szerepet nem vállalhatna egy elkövetkező demokratikus rendszerben. Fkr Ilyesmire sor kerülne, az a jelenlegi rendszer további bomlásához vezetne, és egyben a jelenlegi rendszer elleni offenzíva új kiindulópontját és szilárdabb platformját jelentené. Nem, „sánta” kompromisszumokra nem kerülhet sor. mert a diktatúrából a demokráciába való átmenetet nem lehet elképzelni a jelenlegi „törvényesség" felszámolása nélkül. A fasiszta politikusokból sohasem lesznek demokrata politikusok. A jelenlegi „törvényességet** meg kell szüntetni, a régi emberek és politikai erők helyébe újakat kell állítani. Spanyolországban jelenleg úgy alakul a helyzet, hogy lehetőség nyílik a jelenlegi „törvényesség" megszüntetésére és arra. hogy erőszak nélkül váltsuk le a jelenlegi gárdát És ezt a lehetőséget meg ♦s kell ragadnunk. Azok, akik ez elé akadályokat gördítenek, — akár tudatoson teszik, akár nem , elősegítik az erőszak alkalmazásót, mivel ma már világos, hogy Spanyolországban sem a fasiszta rendszer, sem annak liberális-fasiszta karikatúrája nem maradhat fenn. A kommunista párt meg van győződve arról, hogy politikája a munkásosztály, a dolgozó tömegek és a haladó értelmiség érdekeit szolgálja. Reme Lapfedrella December 20-án lesz egy éve, hogy Madridban felrobbantották Luis Carrero Blanco miniszter* elnököt szállító gépkocsit, amelyben a kormányfő szörnyethalt Az esemény azzal is járt, hogy fel* hívta a világ figyelmét Spanyolországra. Tizenötmillió párttag Megvalósulnak az SZKP XXIV. kongresszusának határozatai Az SZKP az azonos gondolkodású embereknek, a kommunistáknak politikai tömegszervezete, s a dolgozók jelentős részét fogja össze. Az SZKP 15 millió tagot számlál, vagyis az ország felnőtt lakosságának mintegy 10 százalékát A párt tagságának csaknem háromnegyed része az anyagi termelés szférájában dolgozik; a tagság mintegy 56 százalékát munkások és kolhozparasztok teszik ki. Vannak a kommunisták között alkalmazottak, értelmiségiek, akiknek a részaránya körülbelül 44 százalék, több mint kétharmaduk mérnök, ogronómus, tanár, orvos, tudományos dolgozó, az irodalom és a művészet képviselője. Párt a népért A kommunisták pártja nem olyan erőt jelent, amely a nép felett áll, eszköze magának a népnek, hús a húsából, vér a véréből, a nép szervezetének elidegeníthetetlen része. Az SZKP, tekintetbe véve, hogy a hatalom jellege szorosan függ a társadalmi bázistól, egész politikai és szervező tevékenységével orra törekszik, hogy biztosítsa a megfelelő társadalmi összetételt az állami szerveken belül is. A tanácsokban a döntő többséget nem a szakmai „Irányítók", hanem mo- guk a munkások, kolhozpaiasz- tak, értelmiségiek alkotják. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttei közül 32,8 százalék munkás, 17,9 százalék kolhozparaszt. Az államigazgatás felsőbb szeneiben 31,3 százalék nő, 18,4 százalék 30 éven aluli fiatal. Azt, hogy a párt valébon demokratikus módon közelítsen a társadalmi problémákhoz, ideológiai orientációja biztosítja. Az ország demokratikus fejlődése szempontjából elsőrendű jelentősége van annak, hogy az SZKP ideológiai bázisa a marxizmus—leninizmus: az emberiség által ismert leghumánusabb és legigazságosabb társadalom, az önigazgatáson, az egyetemes társadalmi és nemzeti egyenlőségen alapuló társadalom megteremtéséről szóló tanítás. A kommunista párt társadalmi bázisa, elvi célkitűzései, politikai programja, valamint a társadalmi-gazdasági rendszernek a szocialista építés folyamatában kialakult jellege alapvetően, döntő módon meghatározta a párt tevékenységének szocialista irányvonalát és tartalmát Ez azonban nem valamiféle automatikus meghatározottság. A dolgok rendkívüli leegyszerűsítése vólna, ha azt képzelnénk, hogy a felsorolt okoknál fogva a politikai döntések kidolgozása a párt, az állam és a társadalom számára könnyű és egyszerű feladat az állami és társadalmi irányítás demokratikus jellege fjedig magától értetődő jelenség. A történelmi gyakorlat azt mutatja, hogy a társadalmi- gazdasági és ideológiai bázis minden olyan nagy és elvi jelentőségű vonatkozásánál, amelyre a politika, a politikai irányvonal közvetlen kialakítása támaszkodik, a politikai döntések előkészítése és a gyakorlatba való átvitele bonyolult sokoldalú folyamatot jelent Akkor, amikor a párt irányítja a társadalom és az állam életének valamennyi területét nagy jelentősége van annak, hogy milyen mádon hozza döntéseit, milyen folyamatban alakul ki a párt irányvonala. Az, hogy e folyamat biztosítja-e a különböző társadalmi rétegek érdekeinek és nézeteinek szükséges figyelembevételét és egyeztetését — a demokrácia kulcskérdésének mondható. A dolog nemcsak abban áll, hogy a pártnak a társadalmi fejlődés számára reális perspektivikus célokat kell kitűznie, amelyek mind a tömegek érdekeit, mind pedig az összes történelmi időszak konkrét feltételeit tekintetbe veszik abból a célból, hogy kiválaszthatók legyenek a leghatékonyabb utak és módok a kitűzött feladatok megoldására. A dolog attól is függ, hogyan biztosítja a párt a szavak és a tettek egységét 110 millió embernek lakás Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott 1971—1975. évi kilencedik ötéves népgazdaságfejlesztési terv irányelveinek megfelelően a szovjet államnak biztosítania kell a lakosság egy főre eső reáljövedelmének további 30 százalékos, a társadalmi fogyasztási alapok 40 százalékos növelését, az egészségügyi ellátás javítását, a munkások, alkalmazottak, kolhozparasztok nyugdíjának és a tanulók ösztöndíjának emelését, a lakásviszonyok továbbjavulá- sát Hogyan teljesítjük e terveket? A lakosság reáljövedelmei az ötéves terv első három évében 20,5 százalékkal növekedtek. A jelenlegi esztendőben további 5 százalékkal nőnek. Az országban felemelték minden harmadik munkás és alkalmazott fizetését, megnövelték a diákok ösztöndíjának mértékét Az utóbbi négy esztendőben több mint 45 millió ember kapott új lakgst, vqgy javultok meg lakáskörülményeik, az elmúlt tíz esztendőben pedig összesen 110 millió szovjet állampolgár költözött új lakásba — többen, mint Anglia és Franciaország lakossága. Milyen módon teremti meg az SZKP a társadalmi-politikai és gazdasági problémák demokratikus megoldásának lehetőségét? Milyen szervezeti-politikai garanciák vannak arra, hogy a párt és a pártszervezetek helyesen közelítsék meg a népgazdaság, a dolgozók jóléte, a szellemi élet problémáit? E garanciát mindenekelőtt a pártvezetés kollektivitása jelenti. A fontosabb problémákat az SZKP-ban valamennyi szintű vezető szerv és pártalapszervezet nem egyszemélyi módon, és nem is a pártvezetők szűk csoportjai szintjén vizsgálja, hanem széles körű demokratikus pártfórumok előtt. Ilyenek az SZKP kongresszusai, a szövetséges köztársaságok kommunista jártjainak kongresszusai, határvidéki, körzeti, városi és kerületi pártkonferenciák, amelyekben a döntő szó a párttagság teljhatalmú képviselőit — a legtapasztaltabb, legkompetensebb és legtekintélyesebb emberek közül kiválasztott delegátusokat — illeti meg. A munkakollektívákban ilyen fórumok a párt- gyűlések, amelyeken a pártszervezet valamennyi tagja részt vesz. Másodszor: c munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek közül való kommunisták széles körű képviselete az összes vezető pártszervben. Azt, hogy a párt figyelembe vegye o demokratikus elveket, alapvető módon biztosítja az is, hogy a vezető pártszervek periodikusan beszámolni kötelesek a kommunisták és küldötteik előtt, az összes szintű párt- fórumokon. E szigorúan megszabott határidőkön belül megtartott beszámolók gyakorlatilag nyilvánosak. A demokrácia kötelező A párt, a pártszervezetek tevékenysége nyilvános jellegű, s a kommunisták és pártonkívü- liek szeme előtt zajlik. Minthogy a szovjet emberek a sajtó, a rádió, a televízió révén eiő- információt kapnak a párt munkájáról, ezért nem csupán arra képesek, hogy megítéljék a párt erőfeszítéseinek irányát és tartalmát, hanem arra is, hogy aktív résztvevőként tevékenykedhessenek a [járt politikájának végrehajtásában. A társadalmi problémáknak a párt — mint o nép élcsapata — által történő megvitatása kiegészül és elmélyül azáltal, hogy e problémákat össznépi szinten megvitatják. Fjod« Fjodor®» i háború veszélye nélküli effektiv átmenetet. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Demokratikus Tanács egészen eredeti módon született meg. Azzal kezdődött, hogy a munkásosztály autentikus képviselői, és azok az elemek, amelyeket a „dinamikus neokapitalis- ta" jelzővel illethetnénk, felvették a kapcsolatot egymással. Más körülmények között ilyen szervezetek a különböző politikai pártok közötti megegyezésből születnek. Spanyolország esetében azonban a neokapita- listák és a munkásság (s ez utóbbiak között elsősorban a kommunista párt) képviselőinek találkozása volt az első lépés a junta megteremtésében: a politikai pártok és a regionális szervezetek a két, történelmileg antagonisztikus társadalmi osztály képviselőinek egymásra találása után csatlakoztak a tanácshoz.
