Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)

1974-10-20 / 288. szám

Galambosi László Szirmok zuhannak Porlad az Ősz ökörnyálba pólyáit koponyája. Szikráznak a gallyak, az emberi csontok. Görnyed a hát. Emel dér-cifrás kölöncöt A temetők négyszögéből messzire lát a tűnődő. Kifordul egy láb vagy gerinc a jéghideg földből. Szirmok zuhannak szélfútta krizántémtőrőL Mánránylapok alatt fekszenek sorba: fátyolba csavart apó és anyóka. Csillagos lámpát lóbál a gyermek. Varjúhang késel! a meztelen csendet Odahajolsz két bronzbazárt ághoz. Szótlanul közelitsz apádhoz, anyádhoz. A Miatyánk gyöngye nem csorog már. Hol már a bizalom, a szögletes oltárf Kard függ az égen. Lőtt madár szárnya: véreres csipke hull kőkelyhű virágra. Tüzet gyújtsz. Járkálsz, töprengő virrasztó. Fehér az ablak, parányi havas tó. Fordul felé a fejed. Sugárba forduL A magány pléh-kakasa magasba csikordut Makay Ida Októberi csendélet A déli napban fölparázslanak a vázában a vörös levelek. A száradó gally utolszor lobog. Csöndes mementó. Csokornyi máglya: Elégnek mind az évszakok s korok. Pártay Márta Veronikakendő Kezedben a veronikakendő, gyötrött arcom így magaddal viszed. Aztán — mivel az ember esendő. — Pilátussal jól megmosod kezed. Mig én járom a Golgota-hegyet, te már ülöd a halotti tort S hogy csituljon a lelkiismeret hangosabbra veszed a minivixort Ha útközben ablakodhoz érek, vedd elő a veronikakendőt; tőled függ a halál és az élet ne kiáltsd rám, .feszítsd meg öt" 1 Trischler Ferenc rajza Negyvennégyben, a tanyán Legjobban a teleket szeret­tem. Fejembe nyomtam öregapám báránybőr sapkáját, felkapasz­kodtam a szánkóra, térdemre terítettem a lópokrócot és indul­tunk az erdőbe, hasábfáért. Körülöttünk nagy-nagy fehérség, fölöttünk károgó varjúfelhő és a hasábfák között néha nyúlok lapultak. A hóolvadás két hétig, három hétig tartott és a hóié néha na­pokra elzárta a tanyát a külvi­lágtól. Ilyenkor behúzódtunk az istállóba és a tehenek faránál vártuk a tavaszt. Az öreg béres ráült a fölfordított vizesvödörre és órákig mondta történeteit a nehezen ellő tehenekről, a vér­szopó denevérekről, a bátor bé­reslegényről, aki éjfélkor ment végig a temetőn és bevitték a városba, a sárga házba, ahol a kőművesek lábszárvastag rá­csokat raktak az ablakokra, az ápolók meg láncos ostorral jár­nak fől-alá, föl-alá. A háborúról Mihály, az öreg béres azt a nézetét juttatta ki­fejezésre: a minisztereket kell összeeresrtenl. Magam elé kép­zeltem a harcmezőt: a sereg előtt a díszmagyarba öltözött minisztert karddal, érdemrendek­kel és pajzzsaL — Megtehetnék, de gyáváb­bak annál, hogy megtegyék — vélekedett az öreg béres és egykedvűen mosta a tehenek farkát. Közős Vonyhoszomszédunk cséplés után SAS-behívót ka­pott Mihály, az öreg béres első világháborús tapasztalatait fel­emlegetve elmesélte, a kato­nák félnek, szuronyroham köz­ben rosszul lesznek, és akinek esze van, az föltartja a kezét megadja magát — Hőre rukel Hőre rukel Megtanultuk. Megtanulja Lajos is. De ha fogoly, akkor szokjon le a dohányzásról, mert éhen pusztul. A foglyok a kenyeret dohányra cserélik és felfordul­nak. Apám szerint a foglyokat munkára adják és némelyik megkanolja a gazdasszonyt — A lukat mindenütt megta­lálja magának a katona — szólt az öreg béres, s kiköpött - Ki­kergetnek a lövészárokba, ke­zedbe nyomják a puskát, rád parancsolnak, és te szaladsz, megmártod a szuronyt a fele­barátod hasába. Ot is anya szülte, téged is anya szült és kieresztitek egymás belét Gyerünk itatni. Itatás közben megállapítot­ta : — Az orosz jószívű, a szerb kanos, a román bocskorban jár és olyan amilyen, de az összes között a német a legrosszabb. A tanya mögött lezuhant egy Liberator. A pilóta megszene- sedett testét másnap reggel vitték el, furcsa, ídegenszerű kö­zönnyel. A katonák leszálltak a gépkocsiról, rágyújtottak, el­szívták a cigarettát és a hullát a platóra dobták. Puff. — Megszokták — magyarázta az öreg béres, s elmondta, ti­zennégyben a bakák a hulla hasán ették meg a babgulyást. Vállat vont: — Megszoktuk. A tábori csendőröket e gaz­da borral és füstölt sonkával^ kínálta. Ittak, ettek és a gazda nyugtatta őket, hogy a tanya körül gyainús személyek nem Jártok. Nem hitték el. Mihályt, az öreg bérest az itatávályúhoz parancsolták. Az egyik csendőr belemarkolt az öreg béres ha­jába, fejét belenyomta a víz­be. A másik rámordult: Felelj I Hol bújtatjátok a partizáno­kat? Mihály vizes hajjal, lágő-cső- pögő bajusszal szívósan hallga­tott. Szeged felől Időnként ágyú­zás hallatszott Másnap a kocsisok reggeli után azt mondták, egyszer mi Is urak leszünk, és visszafeküdtek az ágyba aludni. Apám röviden és tömören felvázolta a teendőinket El­mondta: Fehér zászlót kell lo­bogtatni és kézfeltartással je­lezni, hogy megadjuk magunkat — De mi lesz az asszonyok­kal? — kérdezte komoran Mi­hály, az öreg béres. A gyalogúton Podone'sz fu­tott, az asztmás harangozó, hó­na alatt cirokseprővel. — Maguk vetni akartak? — kérdezte csodálkozva. A cirokseprő nyelét a szántás­ba szúrta, s szaporán magya­rázta: a faluban felfordult a világ, a leventéket viszik, a köz­ségházán pakolnak, az asszo­nyok sírnak, és ölik a barom­fit — Hergott krucifixl Félreve­rem a harangot Kirántotta a szántásból a sep­rőt és szaladt A katona ruhát kért. Ccska nadrágot foltos Inget húzva magára, a tanya mögött bele­feküdt a magavájta lyukba, la­pult és figyelte a karavánt a menekülőket A maga részéről a hadviselést befejezte. A kocsik port kavartak, a por lerakódott a fűre. A vásározók, a rófösők, a sza­bók, a csizmadiák, a rongyos- zsidók, a bazárosok és a mész­égetők szoktak szekereikre pony- wasátrat húzni, a ponyvák alatt most menekülők kerekeztek Ba­ja felé. A kútnál megálltak inni, itat­ni és mesélni. Előző este verődtek össze a jánoshalmi vásártéren: széke­lyek, dél-bácskaiak és kiskun­sági homokiak. A székelyeket dobszó ugrasztottá ki ez ágy­ból. A gatyára nadrágot rántot­tak és futottak befogni a lova­kat. Az asszonyok a ponyva alá dugták a gyerekeket, belerúgtak a macskába, saroglyához kötöt­ték a tehénkét és indultok. Ne­ki a vakvilágnak. A nap egyre feljebb kúszott ez égen. A kukoricás fölött se- regélyesapat körözött, Repültek a hegybe szüretelni. A völgy tiszta, párátlan volt és feltűnően csendes. Ez most a senki földje, mond­ta apám és kiállt a tanya elé. Mihály, az öreg béres meg ki­hozta a gombos harmonikát, és leült az árokpartra. Oda, ahol a fűben négylevelű lóhere után szokott kutatni. SZÉKÜLITY PÉTER Nászút után O dor Gábor annyiban kü­lönbözött a többi tizen­nyolc-húsz év körüli társaitól, hogy érettségi után nem jelent­kezett sem az orvostudományi, sem pedig a jogtudományi egyetemre, hanem két hónap pihenő után belépett egy nagy­kereskedelmi vállalathoz minő­ségi ellenőrnek. A szakvizsgá­kat hamarosan letette és pél­damutatóan végezte minden­napi tennivalóit. Munkatársai örültek, hogy ilyen szorgalmas és tisztelettudó fiú került közé­jük. A lányok is szemet vetettek a jóképű fiatalemberre. Kiváló férjalanynak látszott a Gábor gyerek, aki minden valószínű­ség szerint o házimunkában is leveszi a nagyobb terhet a hölgy válláról. Ezt egyébként Gábor Is hangoztatta, amikor a csa­ládi élet szürkébb perceiről cse­vegtek a Szőlőfürtnek, vagy köz­ismertebb nevén „Bogyózónak" elkeresztelt pinceborozóban. A pincébe csak kéthetenként járt 6 BBHM Dn el, pénteken estefelé, amikor szabad szombat következett. Ekkor is csupán egy liter szaty- mazi rizlínget engedélyezett Ön­magának, s igy a húszasából még maradt is. Nem dohány­zott, o nőkhöz nem Járt Sza­bad idejében legfeljebb ping­pongozott a szomszédos üzem kultúrtermében. S mivel nem csupán a rossz hír, a jó is szár­nyon jár, hamar elterjedt, hogy Odor Gábor példaképe lehet bármelyik ifjú fiatalembernek, s irigylésre méltó az a nösze- mély, aki „férjül veszi” ót Az idősebb kolléganők gyak­ran megtoldtók, egyre több jó­tulajdonsággal ruházták fel Gá­bor erényeit Tudni vélték, hogy odahaza ő mos és főz a csa­ládra, s minden szombaton dél­után úgy feltakarítja a lakásu­kat, hogy három asszony se tudná különben. Persze kór most a szót szaporítani, lássuk a tényeket és a lényeget. Odor Gábor sem kerülte el sorsát: hamarosan megnősült A vál­lalati szakszervezeti bizottság titkára kijárta a felsőbb szak- szervezeti bizottságnál, hogy kéthetes beutalót kapjanak, és az esküvőről egyenesen az üdü­lőbe menjenek. Minden ment simán, mint a karikacsapás. A nászút édes volt, akár a méz. Semmire gondjuk, se fő­zés, se takarítás, se mosás. Any- nyl fehérneműt vittek magukkal, hogy ne kelljen egyetlen egyet sem kimosni. S amint minden véges, a nászút sem tart örök­ké, két hét múlva hazaérkeztek QZ üdülőből. Az ifjú asszonyka csak kirámolt a bőröndökből, a szennyest a fürdőszobába dobta és első útja a szüleihez veze­tett Gábort magára hagyta. Az ifjú férj gondolt közben egyet, hogy meglepi feleségét és kimossa annak minden fe­hérneműjét. Bár gondot oko­zott neki, hogy még életében sohasem mosott. Édesanyjq el­kényeztette, még a nászútra is a mama készítette «I csomag­ját Nagy gonddal és kedvvel ra­kosgatta a különféle színű női fehérneműket Forró vizeit enge­dett a lavórba, és mosószer után nézett Leemelt a polcról egy zacskó trísót és felét bele- öntötte a lavórba. Anyjától lát­ta, hogy ő is szokott néha trísót önteni a vízbe. Az újdonsült menyecske finom, színes holmi­jait előbb ázni hagyta o trisós vízben, mojd alaposan meg­gyúrta, megdörzsőlte. Egy kis öblítés utón kiteregette a kód fölötti zsinegre. Észrevette ugyan, hogy a piros színű alsó­neműn nagy fehér foltok ékte­lenkednek, de arra gondolt, mosás után előfordulhat ilyes­mi, majd száradás rendbe hoz­za. Meszelésnél is látott mór ilyet, foltos volt a fal, de ami­kor az egész meqszáradt, a szín is azonos lett. Az ifjú asszonyt azzal fogadta, mindent kimo­sott, s ezután is így lesz majd. A menyecske léiké megtelt örömmel, szeme pedig könnyei Ilyen szerencse is csak őt érhet­te. Kibontakozott férje ölelésé­ből és megnézte a kiteregetett ruhákat Amikor meglátta, mi­lyen munkát végzett az újdon­sült férj, elsikította magát lei­kéből kiröppent az öröm, csak a szemében maradt meg a könny. Ez mégiscsak sok — jaj­gatott bánatában, látván, hogy a drága fehérneműit mind tönk­retették a trisával. Hülyének mondta a szerelmes férjet, oki viszont nagyon megsértődött er­re a Jelzőre. Az asszonyka zo­kogva kérte, többet az életben meg ne próbáljon mosni. H ót azóta nem Is mosok én, drága barátaim — mondta, miközben mindannyi- tmk egészségére emelte szaty- mazi rizlinggel teli poharát A takarítástól pedig úgy szaba­dult meg, hogy a porszívó csö­vét fordítva dugta a gépbe, és az nem szívta, hanem fújta a port. Azt is kivették a kezéből örökre. Az első papríkáskrump- lit feketére leégette. De meg­maradt mintaférjnek. GAZDAGH ISTVÁN Zendül az osztály cimmel for­gat filmet Szemes Mihály. Eb­ben az új művében Szegváry , Menyhért is szerepet kapott. , * Marczis Demeter a Magyarok Világszövetségének szervezésé­ben Belgiumba utazik, és az ottani magyarok számára több hangversenyt ad. * Prepeliczay Annamária alakít­ja a Mahler IX. Szimfóniájának 4. tételére írott Tóth Sándor-ba- lettben, a Körtánc-ban az egyik jelentős szerepet (képünkön: Prepeliczay Annamáriái. A bácskai topolyai művészié- lep alkotóinak kiállítását rende­zik meg november 14-én Pé­csett, a Déryné utcai kiállitóte- remben. Idők kezdete címmel rendez filmet Rényi Tamás. A film két szerepét Petényi Ilona és Bódis Irén alakítja. * Tilos csillagon címmel adja elő önálló műsorát Horváth Ist­ván színművész, Pilinszky János verseiből. A műsor ma, október 20-án délelőtt 10 órakor kezdő­dik a Csontváry Múzeumban. Oboán közreműködik Kircsl László. (Képünkön: Horváth Ist­ván.) a DN művészeti krónikája * Szabadkán kiállítás nyílik Si­mon Béla festőművész alkotá­saiból november 18-án. * Szflvássy Annamária Is fátszik Bacsó Péter Ereszd el a szakál­lamat című új filmjében. * Keresztét a elme annak az új televízió-filmnek, amelyet Hor­váth Tibor rendez, és amelyben Dávid Kiss Ferenc játszó az egyik szerepet. ♦ Petényi Ilona is szerepet ka­pott a Televízió szilveszteri mű• sorában-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom