Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)

1974-10-19 / 287. szám

é 1974. október 19. DUNANTOLI NAPLÓ Egy nyelven feeszélve Hosszas, tervszerű előké­szítő munka után megindult az 1974/75-ös politikai ok­tatási év a Mecseki Szén­bányáknál. Három évvel ez­előtt hoztak határozatot ar­ról, hogy milyen formában, milyen összetételben való­sítsák meg a párttagok, szer­vezett dolgozók rendszeres továbbképzését, melyek azok a módszerek, amelyekkel a legjobb eredményeket érhe­tik el. A munka tervszerűen haladt. Az első évben 8 ok­tatási formában 2212-en kezdték el, 2072-en be fs fe­jezték a 77 tanfolyam vala­melyikét. 1973-ban 9 volt az oktatási formák száma, 78 tanfolyamon 2017 hallgató végzett Az Idén stabilizáló­dott ez a létszám, a jelent­kezők most is kétezer felett vannak. Persze nemcsak pártokta­tásra járnak a dolgozók, na­gyon sokan jelentkeztek a szakszervezeti, vagy KISZ- oktatás valamelyik formájá­ra. Az 1974/75-ös tanév kü­lönösen jelentős a politikai oktatásban, hiszen a tanév első felében fejeződik be a X. pártkongresszus határo­zatainak végrehajtása: a párt számvetést készít az el­múlt négy év munkájáról. Ezt a számadást a maga ré­széről a pártpropagandának is el kell végeznie, az ered­ményeket összegezve aktívan részt kell venni a pártszer­vezetek kongresszusi előké­szítő munkájában, elemeznie kell a párttagság eszmei- ideológiai fejlődését, azt az utat, amelyet a X. kongresz- szus határozatainak során megtettek. E munka lényege nagyon fontos, hiszen a ha­zánkban folyó szocialista építőmunkának olyan idő­szakát éljük, amikor több, elvi jellegű kérdéssel is szembe kell néznünk, s azok­ra marxista—leninista vála­szokat kell adnunk. Éppen ezért helyes és kö­vetésre méltó az a kezde­ményezés, amelyet a Mecse­ki Szénbányáknál az idei oktatási év nyitányaként ve­zettek be. A tanfolyamok megkezdése előtt összehív­ták a vezető propagandistá­kat, előadásban ismertették az időszerű gazdaságpoliti­kai kérdéseket, s az azokra adandó helyes, a pórt politi­kájával összhangba« álló válaszokat Persze, nemcsak a párt propagandistái voltak jelen a tanácskozáson. Meghívást kaptak a szakszervezet és a KISZ-szervezetek vezető elő­adói is. Hogy miért volt er­re szükség? Az elmúlt évek­ben néhány helyen találkoz­ni lehetett olyan jelenség­gel, hogy egyes kérdésekre, amelyeket a hallgatók tet­tek fel a konzultációkon, az előadók vagy nem tudtak válaszolni, vagy csak rész­kérdésekben foglaltak állást A Mecseki Szénbányáknál az oktatásokon például nagyon sckan érdeklődtek a szén­bányászat helyzetéről, hogy milyen lesz szűkebb környe­zetük, a vállalat perspektí­váiéi. Ennek megválaszolása, a helyes vélemény kialakítá­sa, valamint a témák egysé­ges feldolgozása érdekében ható'óztak úgy, hogy még az oktatási év kezdete előtt ismertetik a párt aazdaság- politikáiával összefüqgő leq- fontosabb kérdéseket Az csak természetes, hogy a té­mák feldolgozása, megköze­lítésének úttal nem egyfor­mák a különféle oktatási formákon. Ezt a kőrös ta­nácskozás után külőn-küiőn is megbeszélték a oárt-, a szakszervezet és a KlSZ-srer- veretek vezető propaqandis- tói. És az is természetes, hogy ezzel nem fejeződött be a felkészítés. Egy nyelven beszélni — ez a kezdeményezés lényege. A cé! unvanar minden oktatási formábnn: a gazdasági .épf- tőmunkában, a szocialista demokrácia fejlesztésében, a kulturális életben előttünk álló f“ladatokat minél haté­konyabban kell megoldani. Békéssy Gábor Már lerúgtam a cipőt is, az ágy előtt tipródtam, sarkammal vakartam a lábom szárát... úristen...! ez a rengeteg pár­na, a felső sor majdnem a ge­rendáig ért, mire gz összesét leszedte — éppen kilenc volt — megtelt velük az asztal meg a sarokpad az ablaknál. — Minek ez a sok vánkos mama? öreganyóm csak cihelődőtt, most emelte le a felső duny­hát, az alatta lévővel takaróz­tam éjszakánként, mert ebből is kettő volt ágyanként , — Kell kisfiam, ha szakad valamelyik, ne kelljen venni. Ezt a hímzett szélűt Treszka ángyomtól kaptam, lepedőket is hozzá, nálunk a rokonság adta össze a kelengyét, isten óldia meg őket holtukban is, pedig szegények voltak ugyancsak, de nem fukarkodtak. — Mit adtak? — Csak amit maguk tudtok előállítani. Sok itt a len meg a kender, nekünk is van lenföl­dünk Mikefa alatt a pataknál, szóval itt az asszonyok leszá- rftják a lent, tilolják, gerebe- nezik, fonalat csinálnak a rok­kával, majd megmutatom egy­szer. És meg is szövik. így jött össze egy tucat abrosz, lepe­dő, vánkoshuzatnak meg sifont vettünk Egerszegen a zsidónál. Olcsón adta. Ez volt a hozo­mány. — S óregapám mH hozott? — A házasságba? Egy rossz lovat, amit Jancsi bátyáddal el is ittak a gutorföldi vásáron éppen karácsony előtt, hogy az isten veszejtené el azt >$, aki kitanálta a noha-bort! öregapóm meg szótlanul tá­maszkodott a kemencének, fe­jével intett a mama felé s köz­ben rámnézett, hagyjam csak, hadd beszéljen, ezt emlegeti fel már jó negyven esztendeje, be nem áll a szájuk a fehér- népeknek. Pedig beállt S érmék Is van már néhány évtizede... A Tiborc utcai és környék? űj házakhoz már viszonylag kisebb kertek tartoznak, a be- épülési ütem zsugorította, osz­totta a nagyobb gyümölcsösö­ket, szőlőket H. Lajos gépko­csivezető megvette a szomszé­dos telek felét, így a meglévő családi házhoz ragaszthatnak majd kétszoba összkomfortos lakást a — lánynak. Aki majd férjhez megy. Most tizenhat esztendős. Tenyérnyi csipketerí- tők az öreg rekamién, fotele­ken, a behemóí kombiná't- szekrény vitrinjében porcelán­apróságok, a családi képek mellett Gross Amoldnak egy bájosan komikus rézkarca, amit részletre vásároltak a „művé­szeti boltban”. A gépkocsiveze­tő egykedvűen nézi a tévé mo­noszkópját, aztán lekapcsolja, fölhúzott térdekkel ül a reka­mién. Ma szabadnapja van, de ilyen ramaty esőben nem tudja mit kezdjen az idejével. — Volt-e hozományuk? — Semmi. Persze attól füge,, mit nevezünk hozománynaK? Esküvőnk előtt vagy két hónap­pal összehoztunk hatezer fo­rintot, valami gönc kellett ne­kem is, az asszonynak is. Egyetlen gyűrűt vettem a meny­asszonyomnak, magamnak meg a nagybátyámét kértem kölcsön s amikor háromnapos „nászúira" mentünk Harkány­ba egy barátom vityillójába, ki­derült, hogy a gyűrű nem is aranyból volt, a vízben mindjárt megfeketedett Felesége — alacsony, fekete asszony — férjétől kérdi: — Lányod hova kérezkedett? — Barátnőjéhez. Nyolcra itt­hon lesz. HOZOMÁNY Körülvisznek a lakásban, mu­tatják a két szobát — a kiseb­bik a lányé, magnó, zsinórok- kábelek összevissza, az aszta­lon lemezek — a konyhát, amely hagyományosan nagy­méretű — a verandát, alul pin­ce, mosókonyha, a verandáról átlátni arra a kis parlagra, ahol majd építenek a lánynak és jö­vendő férjének. — De az még messze van — mondja a gépkocsivezető. — Ezt húsz év alatt hoztuk ösz- sze, a lányunk meg egyik nap­ról a másikra beleül. — Nem lesz gondja, mmt nekünk — mondja az asszony. — Vajon meghálálják-e vala­mikor? De hát hiába, nem aka­rom, hogy egy repedt kombl- néra házasodjon ... Ércbányász fiúk. a szálló presszójában. Négyük közül egyikük született városi környe­zetben, a többiek alföldiek, kubikos és tanyásgazda család­ból. — Mit gondoltok a hozomány fogalmáról? — Ha megnősülök, néhány ezer forintom mindenesetre lesz kezdésnek. Most is van. — És a lánynak? — Nekem mindegy. Talán jobb, ha semmije nem lesz, csak annyi pénze mint ma­gamnak. S akkor nincs vita. Egy a lényeg: dolgozzon ő is. — Olvastam, vagy a tévé­ben láttam egy nagy lako­dalomról, ahol összeverődött vagy háromszáz vendég, már nem is tudom. De ezt minden­képpen a jólét fitogtató sónak, „ki ha én nem?” gőgnek tar­tom. Csak a menyasszony és a vőlegény jár jól, mert a ven­dégsereg összehord nekik min­dent. A szülők meg legatyá- sodnak a naqv kiadás miatt. Van értelme? Az íqy szerzett holmiknak nem sok becsülete van. — A tanvaviláaban, nálunk, még apámék ideiében is volt, ahol a szülők először a borjú­ra, lóra, terményre alkudtak, utána állaoodtak meq az es­küvő napiában, az ifjú háza­sokról alig esett szó. — Én, ha megnősülök egy­szer, keresek egy albérletet, ahol lefekszek a feleségemmel, de annyi pénzem lesz, hogy el­vigyem előtte két hétre a ten­gerpartra. S utána mindenért, sóért, kenyérért, együtt dolgo­zunk meg. Két Irodai lány a szomszéd asztalnál, ebéd utáni dupláju­kat fogyasztják, egy-egy almás­pitét csomaaoltatnak be szal­vétába, későbbre. — Hozomány? A nagyanyám üzent Siklásról, hogy két „dun­na” nyolc vánkossal rámvór. És nem merem neki megmon­dani, hogy a mai modern kis­lakásokban, kisheverőkön sem­mit nem kezdhetek az óriási ,,dunnákkaP', meg vánkosokkal, azt sem tudnám, hova tegyem? Különben is: eszemágában sincs még férjhez menni. Barátnője: — Karácsony előtt esküszünk, a Tátrában töltjük a napokat. Anyám már most sír-rí, hogy nem (eszünk itthon, meg min­den. — Mitek von? — Ruhanemű. Abból éppen annyi, ami kell. Fölhalmozni nem érdemes, mert közben vál­tozik a divat. Egyelőre apéso- méknál lakunk itt kint egy pa­nelház kisebbik szobájában. Anyósom főz ránk Ingyen, így többet tudunk félretenni, aztán majd lesz bútorunk, később la­kásunk. Elhiheti, három eszten­deje Járok együtt a vőlegé­nyemmel, de soha hozományról még csak szó sem esett közöt­tünk. Villanyszerelő az építő­iparban, esténként technikumba jár, megvan neki is a maga gondja. A hozományként kapott répedények, máktőrő famozsa­rak, öntöttvas-vasalók, korsók, köcsögök, háziszőttesek már csak idézik a nagyszülék szél­ieméi Kopotton, némán beke­rültek a modem városi ottho­nok szobáiba a múlt idők relik- viumaiként A feketére pácolt ötfiókos ..sifonért” pedig meg­ette a szú. Rab Ferenc , ,' ' ,,'fßißß _ K é S Hl Seregélyek gyülekeznek a magasfeszültségű vezetéken. Szokolai felv. Életmentő manőverek A baleseti statisztikákban az okok között a gyorshaj­tás áll az élen. Ez legtöbb esetben nem a megenge­dett maximum túllépését jelenti, hanem a látási, for­galmi és útviszonyok hely­telen megválasztását A balesetet okozó járműveze­tők ugyanis ugyanazzal a sebességgel közlekednek síkos, sáros úton, mint szá­raz, jó állapotban lévő úton. Pedig az autó az esőtől áz­tatott utakon, az utakra felhor­dott sáron és a lehullott nedves leveleken a legkiszámíthatatla­nabb módokon megcsúszhat és kétségbeejtő mutatványokat ké­pes véghezvinni. Ha az autó­vezető az autó és az út óital közösen előadott mutatványok­ra nem tud megfelelő ellenmu- tatványokkal válaszolni, oqY pil­lanat alatt — és a legjobb esetben — az árokban talál­hatja magát „Egy nőt a csók soha nem érheti váratlanul, legfeljebb ké­születlenül" — tartja egy szelle­mes mondás. Talán hajmeresztő a képzettársítás, de ebbe a mondásba be lehet helyettesí­teni a csók helyére a megcsú­szást a nő helyére pedig ez autóvezetőt A vezetőt soha ne érje váratlanul a csúszás, ha pedig készületlenül éri, reflex- szerúen válaszoljon a rendelle­nes mozgásra. Arról talán már felesleges Is beszélni, hogy lefutott, rossz gumikkal, rosszul beállított fé­kekkel, helytelen guminyomással szinte törvényszerű a megcsú- | szás, tehát a védekezés alap­vető követelménye az autó meg­felelő műszaki állapota. A műszakilag tökéletesen Jó állapotban lévő autóval is elő­fordulhat azonban, hogy vala­mely váratlan, zavaró körülmény hatására — hirtelen fékezés, ol­dalszél, bakhátas úttest, sáros szakasz — megcsúszik a síkos úttesten. A védekezés legjobb receptje természetesen a meg­előzés, azaz a sebesség ésszerű csökkentése. Ehhez nemcsak az utat kell éber szemmel figyelni. Komolytalan rovat Csak annyi ttdvariassé­goi másoknak. mint amennyit magadnak el­vársz. A műit héten arről beszéltem, amikor én is a pult másik ol­dalán álltam. Most folytatom. Ez a könyvtárban történt, A könyvtár érdekes hely. Szép, világos, a könyvek leve­gője mintha halk szelídséggel töltené meg a légkört, ahol egy igazán hangos szó el nem hangzik és ahol öröm a kiszol­gálás. Mindkettő csalókai Aki hangos akar lerml, an­nak a könyvtár és a patika épp olyan jó, mint a hentesüzlet vagy a zöldségbolt A másik csalódás, hogy a ki­szolgálás könnyebb. Egy áru­házban, ha a keresett pulóvert nem találja a vevő, akkor szid­ja az egész kereskedelmet, az áruházat, külön az elárusítót és elrohan. A könyvtárba az igényét hoz­za, tehát maga se tudja, mit akar. Ha aztán dacos termé­szetű, akkor csak egyet tud biz­tosan, hogy azt nem akarja, amit a könyvtáros. A pult túlsó oldalán Ekkor törnek IH a konfliktu­sok. Ebből mesélek el kettőt Járt oda egy nő. Csinos, kelle­mes arcú, a termeiével se lett volna hiba, de a szemel Bazi­liszkusz szeme volt! Merev, rez­zenéstelen tekintetű és volt benne valami a hideg késpen­géből. Ez a furo szemű nő pusztí­totta a kölcsönzők idegeit Semmi sem volt jó neki és a csinos arc egyetlen rándulás, pillantás nélkül nézett szembe az emberrel. Panaszkodtak is a könyvtárosok cefetül. Amikor bejött, menekültek már. — Na, adják ide nekemT — mondtam. Részint szakmai ró- tartiságból, részint kíváncsiság­ból. Az lehetetlen, hogy én meg ne birkózzak vele! Amikor legközelebb bejött azonnal odamentem, átvettem tőle a könyveket és mondtam: — Parancsoljon, asszonyom! Rezzenéstelen tekintetével hoszan végignézett, majd nagy fáradtsággal a hangjában megszólalt: — Valami Jók! Ez a legrosszabb! Ha a könyvtárban valaki, valami jót kér, annak jót nem szabad ad­ni. Attól fejreóll. Ilyenkor ki kell keresni az érzelgős bóvlit és azt a kezébe nyomni. Talán si­kerül. Talán... ttt nem sikerült! Akkor még nem voft önkl- választórendszerű, szabadpol­cos a kölcsönzés, tehát egy kölcsönzési nap alatt legyalo­goltuk fejenként a Szentlőrincig menő távolságot. Ezért a nehéz esetek számára volt egy közeli sarokban egy polc, vagy kétszáz könyvvel, amiből csak végszük­ség esetén volt szabad odaad­ni egyet-egyei, Ért kihoztam az összesét! Nem egyszerre, egymásután. Ő meg a kezébe vett egyet-egyet, ránézett a borítólapjára és un­dorral visszalőkte: — Valami jót kértem! Volt egy másik szövege üss — Nem kell! A türelroem még megirao­•radl, de ttem ttidtam mit csi­nálni mór. Megkérdeztem: — Asszonyom, mondjon egy könyvet legalább, ami tetszett Képtelen vagyok kitalálni az íz­lését! Végigmért, mint a lótetűt és undorral mondta: — Azért van itt, nem? Ekkor pörögtem be, pedig nem akartam: — Nem asszonyom! Én azért vagyok itt, hogy az olvasók igé­nyét elégítsem ki és ne a sze­szélyét! Először láttam a tekintetében valami élénkséget Nem jó élénkség volt, de feléledt: — Bárcsak maga ne lenne Ht! Most már nyugodt lettem. Nagyon udvariasan, minden él (nélkül mondtam: — Asszonyom, én ebből élek. Csak szerdán kölcsönzők. Ké­rem, kerülje el ezt a napot Elment azonnal és el is ke­rült A többieket gyötörte. Né­ha ádáz purparlé keletkezett, mert ha nők állnak nővel szem­ben, ilyenkor nincs sok kö­nyörüld! Négy hónap múlva visszajött Kardunkkal tisztelegtünk egy­másnak, de többé nem volt baj közöttünk. Kompromisszumot kötöttünk. Szőllűiy Káinért hanem a környezetét is. Szántó­földeken dolgozó traktorok, er­dőgazdaságok mellett — ahol földút vezet a műútra — egé­szen bizonyosra vehető, hogy a gépek alapos mennyiségű sarat hordanak fel az aszfaltra. Más kérdés persze, hogy ez tilos. Mi a teendő, ha már megcsú­szott az autó? Az első és leg­fontosabb, hogy a csúszást so­ha nem szabad fokozni, sem hir­telen kormánymozdulattal, sem durva fékezéssel, de még erős gázadással sem. Pontosabban: fékezni egyáltalán nem szabad, de enyhe gázadással lehet pró­bálkozni — fronthajtásnál erő­sebb gázzal is —, természete­sen egyéb manőverek mellett, Ezek pedig a megfelelő kor­mánymozdulatok. Tilos kinyom­ni a tengelykapcsoló pedált is — kivéve a gyors visszakapcso­lást —> b’los a gázt hirtelen el­venni, sőt, a helyzettől függően gázadással kell segíteni az autó stabilitását A legfontosabb teendő azon­ban a megcsúszáskor a helyes kormánymozdulat azonnali al­kalmazása. A szabály közismert: mindig a csúszás irányában kell kormányozni, azaz ha az autó — többnyire az autó fara — jobbra csúszik, még akkor is jobbra kell kormányozni, ha ez a művelet a vezető valamiféle „természetes” ösztönével ellen­kezik. A szabály magyarázata minden vezetéstechnikai tan­könyvben megtalálható: az úgy­nevezett ellenkormányzással a centrifugális erőt igyekszünk „kiegyenlíteni". Az autóverse­nyeken egyébként szinte min­den élesebb kanyarban tanul­mányozható a művelet: félelme­tes tempóban fordulnak a ko­csik, szinte keresztben álló mell­ső kerekekkel, azaz a versenyző az ellenkormányzással tartja rajta a sodródó kocsit a kanyar ideális ívén. A szabályt viszonylag könnyű megtanulni — elméletben. Ez azonban nem elég. Ha mór megcsúszott az autó, nincs idő a gondolkodásra, reflexszerűen cselekedni kell. A reflexet pedig csak gyakorlással lehet „kiépí­teni”. Vásártéren, egyéb, forga­lommentes helyen. Megéri, mert a mozdulat életmentő, * Ma és holnap tártjaik a dró- '«szabolcsi új híd terhelési pró­báit A mérésekhez 32 darab nyolctonnás Skoda — kocsin­ként nyolc tonna teherrel — hajt c hídra. A próbaterhelés­sel egyidőben kerül sor a mű­szaki átadásra is, a hidat pedig október 25-én ünnepélyesen át­adják a forgalomnak. Mára ígéri a VILAT1 a Rózsa Ferenc utca—Rákóczi út keresz­teződésében a forgalomirányító berendezés üzembehelyezését. A csomópontban a megengedett mozgásirányok az eddigivel azo. nosak lesznek, s a tervek szerint csak a Regős utca elkészülte utón tiltják meg a Rózsa Fe­renc utcából a Rákóczi útra tör­ténő balra nagyívű kanyarodást Panics György Olcsóbb lett e W«! ARUHAZAIBAN ÉS SZAKUZLETEIBEN AZ IRANI JERSEY 373 Ft helyett 312 Ft VARJUK SZAKUZIETEINKBEN és Áruházainkban« « 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom