Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-11 / 249. szám

1974. September 11. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Országosan rendezni kellene... A művelődés anyagi alapjai (2.) Sorozatunk első írásában jó példákról számoltunk be a mo­hácsi járásból. Olyan községe­ket mutattunk be, ahol a helyi termelőszövetkezet és más he­lyi szervek, szövetkezetek kul­turális alapjainak összefogásá­ból művelődési házak épültek; illetve ahol a tanácsi költség- vetéshez megajánlott összegek­kel — évente rendszeres anya­gi tárriogatással — a helyi szervek és intézmények közös fenntartásba vették a község művelődési házát. Ezzel bizto­sították az egész falu művelő­désének anyagi alapjait. Most olyan helyekre látogattunk el, ahol a kultúra közös anyagi bázisát még nem teremtették meg. Csányoszróit Vida Istvánt, a csányoszrói összetartás Mg Tsz elnökét igen alapos gondok közt találtam. A tsz 4900 kát. holdon gazdál­kodó ún. kedvezőtlen adottsá­gú üzem. A terület közel 60 százalékán növénytermeléssel foglalkoznak; tervük, hogy a jövőben egyhasznú húsmarha tenyésztésre átállnak. Ehhez egy 10 millió forintos beruhá­zásra volna szükség, mivel a kaposvári főiskola — még nem jóváhagyott — kezdeményezé­sét („KAHUS”) szeretnék kö­vetni. A felépítendő könnyű- szerkezetes telepen 150 dajka­tehén mellett egy helyett két borjút nevelnének. Az elképze­lés sok szakmai vitát kavart; a minisztérium eddig egyedül a pacsai tsz-nek engedélyezte kísérletképpen. Csányoszró a második szeretne lenni. Anyag és kapacitás volna a telep föl­építéséhez, csak az állami tá­mogatás, illetve jóváhagyás hiányzik ... És az idő telik ... Erről beszélgettünk, miköz­ben megtudtam: a tsz-ben 262 tsz-tag dolgozik, 45 százalékuk nyugdíjas. Az ezer lakosú község mintegy fele tsz-dol- gozó, a többi keresőképes rész­ben ingázik, részben a helyi szövődében Van alkalmazás­ban. A jövedelmek általában jó közepesnek mondhatók, a tsz dolgozóknál is. Az tsz elmúlt évi eredményei alapján 80 000 forint szociális, és 40 000 forin­tos kulturális alapot képezett. A kulturális alap felhasználá­sára külön terv készült. Ezt a tsz-vezetőség beszélte meg. A zárszámadó közgyűlésen, ahol a tagság jóváhagyta, nem esett szó arról, hogy tételesen mire is költsék el a kulturális ala­pot. Ebben, mint a vezetőség később megállapította, ország­járó kirándulás, KRESZ-tovább- képzés, szakmai ismeretterjesz­tő előadás és két zenés műsor szerepel; utóbbi egy-egy hakni­brigád előadásában. Erre a megbeszélésre, ahol elosztották a kulturális alapot, a község népművelőjét nem hívták meg. Az országjáró ki­rándulásra sem, ahol pedig az ő segítségével valóban közmű­velődési programmá válhatna egy országjárás. A különböző szakmai továbbképzések, elő­adások megtartását — ezt a tsz elnöke is elismerte — in­kább a termelési költségek ter­hére kellene megtervezni, nem a kulturális alapból. Ennek a nagyobb részét (kb. 40 dolgozó részére) a kirándulás és a két műsor viszi el. Vagyis kevesen részesülnek belőle, nem a falu egész lakossága ... Itt egy kis vitánk támadt Vida István tsz- elnök így fogalmazta meg a véleményét: — Ha veszek az Országos Rendező Irodától két műsort, azt a tsz-dolgozók nézhetik meg. Kirándulni is a mi dol­gozóinkat visszük el. A tsz-ben a falu lakosságának csupán a fele dolgozik. Ha én a kulturá­lis alapból a művelődési ház­nak adnék, akkor juttatást ad­nék idegeneknek, vagyis nem tsz-dolgozóknak. Akkor már inkább a KISZ-nek adunk a pénzből. Szentlászlón már másképpen gondolkodnak a termelőszövetkezet vezetői, jóllehet a kultúra közös anyagi bázisát még itt sem teremtették »eg. Hasonlóképpen kedvezőt­I len termelési adottságú tsz ez is, 514 tsz-tagból 214 a nyug­díjjáradékos, a keresőképesek fele itt is eljár dolgozni vagy nem a tsz alkalmazottja. A tsz-t mostoha viszonyai következté­ben 1972-ben szanálták. Azóta ismét lábrakaptak már; fiatal szakembereket szerződtettek és szakmunkás gárdájuk létszáma is megközelíti a hetvenet. Egy tízórás munkanapra 97 forint munkabért tervezlek az idei év­ben. Beszélgető társaim — Neiczer iózsel elnök, Karsai József főkönyvelő és Mazaga Jenő párttitkár — ezután el­mondták, hogy a szociális alap­ra 150 000, a kulturális alapra 50 000 forint felhasználását ter­vezték az idei évben. Egy héttel ezelőtt a falu MSZMP csúcsvezetősége meg­tárgyalta a közművelődés hely­zetét Szerftlászlón és a hozzá­tartozó négy tagközségben. Eszerint a tárgyi ellátottság a tagközségekben közepes, az anyaközségben kifejezetten rossz. Szentlászlónak, miután életveszélyessé nyilvánították, jelenleg nincs művelődési há­za, Mégis van KISZ-klub, asz- szonyklub; az őszi-téli időszak­ban TIT-előadásokat tartanak; német nyelvtanfolyam, honisme­reti szakkör működik, jórész­ben a tagközségek bekapcso­lódásával. A különböző szóra­koztató műsorokat szolgáltató haknibrigádokkal szemben nem túl nagy a bizalmuk. ,,A la­kosságnak itt már vannak bizo­nyos színvonalbeli igényei, a kultúra kiticamitóira ebben a községben nincs szükség. Ugyanakkor az adott körülmé­nyek mellett amit lehet, igyek­szünk elvégezni a közművelő­désben" — mondotta Mazaga Jenő, a község párttitkára. A jóváhagyott 50 000 forint kulturális alapból mintegy 12 000 forintot a sportkör. cél­jaira, 2—2000 forintot a tagköz­ségek klubjainak fenntartására, kisebb összegeket iskolai ün­nepségekre, TIT-előadásokra; nagyobb összegeket itt is ki­rándulásra terveztek. — Voltunk egy csoporttal Keszthelyen —> mondta a tsz elnöke. — Igen jó idegenveze­tőt fogtunk ki; megtekintettük a keszthelyi Balaton Múzeumot is, azt hiszem, mindenkinek él­ménye marad. Az a fiatalem­ber tudott a parasztok nyelvén szólni. Színesen, érdekesen is­mertette a látnivalókat, ez va­lóban élmény volt. Utána per­sze fürödtünk egy jót. Volt ezenkívül más kirándulásunk is, kifejezetten pihenési céllal: a fiatalok Balatonra, az időseb­bek Harkányba mentek. Ügy gondolom, erre is szükség van. Hit, miből-. * Nekem is ez a véleményem. Ebben nincs vita közöttünk, hi­szen az előbbi, a csányoszrói példa esetében sem az ország­járó kirándulás szükségességét vitattam. Más itt az, ami sze­rintem probléma: jobban dif­ferenciálni kellene, hogy mit — miből... Egy pihenés jellegű kirándulás visszaadhatja az emberek erejét, jókedvét. De ez szociális juttatás, csakúgy, mint az üdültetés. Minderre sajnos — csakúgy, mint a kulturális alapok mér­tékére — ma sincsenek orszá­gos normatívák. Ebben is egyetértünk: jó lenne ezt a kérdést általánosan, egysége­sen rendezni végre. W. E. Az aprófalvakban is színvonalas oktatást l Kerékasztalnál, a miniszterrel Az Oktatási Minisztérium ta­nácskozó termébe voltunk hiva­talosak hétfőn es^e a Kossuth rádión elhangzott Sajtókonfe­rencia című adás résztvevője­ként. A nagy asztalt mintegy 35— 40 újságíró és oktatásügyi szak­ember ülte körül. Az asztalion házigazdánk, dr. Polinszky Ká­roly oktatási miniszter, valamint dr. Gosztonyi János államtit­kár, és dr. Garamvölgyí Károly miniszterhelyettes válaszolt a kérdésekre. Ott voltak a minisz­térium főosztály vezetői, eqy-egy „fogasabb” kérdés miniszteriá­lis szakértői, velük szemben pe­dig a rádió, a televízió és az egész magyar sajtó meghívott képviselői, köztük három megyei napilap (Kelet-Magyarország, Petőfi Népe és a Dunántúli Napló) munkatársai. Mintegy száz kérdésből vá­lasztották ki a legfontosabba­kat. Akik hallották a műsort, érzékelhették, hogy a fel'ett kérdések — Holakovszky István szerkesztő jóvoltából — szinte áttekintették a magyar oktatás­ügy mostani legfontosabb terü­leteit. Nagyobb részükben ezek a kérdések és válaszok a szü­Szenvedély Népi stílusú bútor — mai ízlésre Amikor a Tolna megyei Nagy- dorogon bognárinaskodott, alig sejtette a fa természetét, és megmunkálásának alapvető fogásait. Az inasévek hirtelen félbeszakadtak. Aztán úgy tűnt, hogy örökre megvált az évgyű­rűktől, a göcsörtöktől és a gyaluk sikolyától Krausz György építészmérnök, aki a nyáron Balatonlellén vett részt me­gyénket képviselve a fafaragók országos kiállításán. Az idei fafaraqópályázatra 162 faragó 642 alkotást küldött el. A mun­káknak csupán egyharmadát állították ki, Krausz Györgyét az eszközfaragás kategóriában. Sikondán találkoztam a 43 éves férfivel, aki szabadidejé­ben kedvtelésből farag, mind­össze fél évtizede. Műhelye a háza mellett található, évszá­zados tölgy- és cserfák árnyé­kában. — Erdőben kaptam telket, és újra találkoztam a fával mint megmunkálható anyaggal. Csak a limlom került tüzelésre, a szép, hasított lapokból er­kélykorlátok, polcok, bútorok, székek, tékák készültek. „Teli- faragtam" a lakást. Gondol­tam, készek a berendezések, majd megnyugszom. Tévedtem, Eddig ismeretlen szenvedély lobbant fel bennem. Újra ked­vet kaptam a faragáshoz. Szemem régiségeken akad meg: kolomp csüng az ablakon, suta formájú sarló és bárd szo­rítva a téglák közé. Sok-sok el­felejtett szerszám, mind a gye­rekkor küzdelmeit jelzik. Maga köré gyűjti a még fellelhetőket, figyelmeztetik az indulásra, a kezdetre. Faragó, gyaluló szen­vedélyének is ihletöje ez a régmúlt világ: a népművészet elevenebb, sokhajtású korsza­ka. — A hajdani falusi paraszt­bútorok kivitelezésének, szép­ségének titkát keresem, és úgy vélem, a népi stílusú bútor to­vábbél nem merev, kényelmet­lobbant fel.. | len formákkal, hanem mai íz­léshez igazodva. Apám, nagy­apám még otthon faricskálta a fagereblyéket, szerszámnyeleket. Mozdulataikat, tervrajzok nél­kül méricskélő szemük villaná­sait ma is őrzöm. Tudást, fo­gást adtak át némán, vagy ke­vés szóval. Aztán a pajták, a házak faragott oromdeszkáinak stilizált, kezdetleges motívumai is megmaradtak emlékeimben. Utólog fedezem fel a népművé- szetileg értékes nagydorpgi fa­luközösséget és a györkönyi otthont. Nem szeretem az elké­nyeztető, elpuhító szobaberen­dezéseket, az agyondíszítettsé- get, amely megöli a fa termé­szetes szépségét. Nemes, finom vonalú szék- támlákat mutat. Embert és ál­latot nem vés, nem karcol a jól meggyalult fafelületekre. Egy-két rozetta, csipkézés, tu­lipánra és liliomra emlékeztető stilizált virágok, kopjafák kon­túrjai, régi textilmunkák buk­kannak fel szigorúan zárt, na­gyon puritán egységben. A részleteket nem engedi tobzód­ni, hogy a figyelmet ne von­ják el. — Nem kacsingatok jobbra balra, mert úgy munkám nem tudom befejezni. Sokáig izgat egy vonal, egy forma, egy kon­túr, és addig rajzolom, amíg le nem tisztul a szem előtt. Majd természetes nagyságban papírra vázolom, és innen a síkbeli kiterjedést mutató sab­lon, vagyis farostlemez-minta következik. Ekkor már sejtem, hogy miként mutathat az elkép­zelés a gyalult fában, de a nyugtalanság még - mindig nagy. örülök, ahogy a gyalu- kés és a kéz öleléséből kifej­lődik a képzelt forma. S per­sze nem elég, ha csak nekem tetszik. Krausz György szabad idejé­ben a fagyalulás és fafaragás hobbyjának él. Teljesen egye­dül, szakkönyvek nélkül egy mesterséget tanult, és sokat kínlódott, amíg eljutott eddig. Fagöcsörtöket, gyökereket őriz, amelyek újabb ötletek forrásai is egyben. Néha kinéz az abla­kon az erkélyre. Virágait és madarait figyeli. Akkor a leg­boldogabb, ha a középső fiú bejön a fürészpor-illatú műhely­be. Mert szerinte fontos, hogy a gyerek ne féljen a gépektől és^érzéke legyen a szerszámok­hoz. Németh László Az új karmester Szobor termet és nyugalom. Ezzel a joviális Csortos Gyu­la megjelenéssel reggel be­jön a színházba és késő es­tig korrepetál. Furtwőnglerre hivatkozik, aki sohasem volt goromba. Nincs az a színész. aki őt, Németh Lászlót ki­hozza a sodrából. Legfeljebb addig hcza nem engedi, amíg az énekórán nem megy minden rendben. A Dohnányi tanítvány, Rajter Lajos po­zsonyi karmester-növendéke­ként Csehszlovákiában vég­zett, mint ösztöndíjas. Rövid pécsi indítás után végigdiri­gálta a békéscsabai, a kecs­keméti és a Déryné Színház félszáz zenés darabját és csapatnyi énekesszínészt kor­repetált Volt zenei vezető, sikerrel vitt színre és vezé­nyelt operákat, Mozartot, Of- fenbachot és most visszatért Pécsre.- Hogyan fogalmazná meg zenei hitvallását? — Hadd válaszoljak egy névsorral; Bach, Mozart, Bee­thoven, Brahms, Verdi, Wag­ner, Bartók, Kodály, Prokof- jev és Sztravinszkij. Ez ben­nem a sorrend és az S mü­veiknek a kottáit hordom mindig magammal, akárhová vet a sors. Egy szonáta min­dennél jobban segít küzdeni, vagy — mert néha ilyen is van — elviselhetővé tenni az életet- Nyilván sok tapasztalata van a zenés színpadi játékok­ban? — Munkám javát ezek a művek jelentették, vacjyis az operett, a zenés komédia és a mai szóval musical-nak nevezett műfaj. Ez utóbbit ál­talában tánczenés vígjáték­nak tartják, pedig sokkal több annál. Egyáltalán — a zenés színpadra nem figyel oda a színművészeti közélet. Pedig hatalmas tömegek ülnek a nézőtéren a színészi előadás­lélektan szempontjából sok­kal nehezebb, mint a próza, vagy az opera. Hiszen a ze­nés játékban váltakozik a prózai beszéd és az ének. Nincs nehezebb, mint egy szép muzsikával felhangolt közönség előtt egyik pillanat­ról a másikra prózai beszéd­del megszólalni. Egy karmes­ter számára, aki színészeket korrepetál, tehát pedagógus is, nehéz, de szép feladat olyan alakítást kifaragni, amelyik a kétféle, tehát éne­kes és prózai színészi eszkö­zökkel szoros eredményt hoz. Kár, hogy erre az igen nehéz és igen népszerű zenés mű­fajra nem figyelnek kellőkép­pen. örömmel jöttem vissza Pécsre. Szeretem a Schubert muzsikát és nagyon örülök, hogy a színház igazgatósága a szereposztás során a köz­kedvelt pécsi színészeket jól tudta összeilleszteni a fiatal színházi tagokkal. Kétszer volt Salzburgban, nemzetközi karmesterkurzuson. Elve: világviszonylatban ke­vés az olyan művész, aki egy­szerre énekes is, és jó prózai színész is, ezért az ilyen al- katúakat nagyon meg kell becsülni, még középszinten is. Földessy Dénes lök és tanulók százezreinek tan­év eleji qondjaival és gondola­taival is harmonizáltak. A má­sik, amit a műsor javára írha­tunk, az az adás légköre. Az, amit adás közben a kitűnő mű­sorvezető-riporter Petrer.s István is úgy foqalmazott mr>g, hogy mennyire rokonszenves az együitgondolkodásnak ez a mindannyiunkban spontán mó­don együttható törekvése. Nem arról van szó, hogy minden el­hangzó t kérdésre tökéletesen „körüljárt” és kimerítő választ kaphattunk, de ahogyan a mi­niszter is utalt ró, többségben két síkon találkoztak össze a gondolataink — a szakmai kér­déseket jobbára szülők fogal­mazták meg. Azt hiszem kivétel nélkül valamennyien — kérde­zők és válaszadók — egy vagy több gyermekesként ültük körül a miniszteri tanácskozóasztalt. Néhány kérdésre és válaszra úgy gondolom, érdemes vissza­pillantani, arra a gondolatra is, amivel a miniszter bevezette ezt a sajtókonferenciát: „Az el­múlt év nagy horderejű intéz­kedései nyomán leiadataink nem újak" — mondotta. A tan­anyagcsökkentés, a rendtartá­sok ezúttal is megszabják a tennivalókat a munkafeltételek, illetve az iskolai légkör javítá­sában. Elkészültek az iskolai házirendek, amelyek, mint Gosz­tonyi államtitkár hangsúlyozta, nem egységesek, nem is lesz­nek, nem is' lehetnek azok, Egy- egy iskola helyi feltételei alap­ján kellett a szülői munkakö­zösséggel együttesen kidolgoz­ni azokat. Bármilyen változta­tás rajta, helyi hatáskörbe tar- tozik. Természetes módon a do­hányzás, a szeszesital mind­egyik iskolában tilos. A hajvi­selet hosszába viszont senki nem szólhat bele. Ugyanakkor a tiszta, rendes, ápolt külső to­vábbra is alapkövetelmény a diákokkal szemben ... A továbbiakban« sző esett a tananyagcsökkentésről, amely­nek a szükséges korrekciójáit, (mintegy 100 iskolában elvég­zett kontroll alapján) ezen a nyáron már kialakították. Meg­kezdődött a 70-es évek végére sorrakerülő gimnáziumi fakulta­tív tárgyak rendszerének foko­zatos bevezetése is. Ennek cél­ja segítséget nyújtani a tovább nem tanuló gimnazisták elhe­lyezkedéséhez (pl. gép- és gyorsírás oktatásával). Egy má­sik fontos témaként gyakran szóbo került a dolgozó felnőt­tek tanulása. Ezzel kapcsolat­ban eqy kormányhatározat nyo- mán ma már miniszteri rende­let szabályozza a felnőttoktatás­ban résztvevő dolgozók kedvez­ményeit — hangsúlyozta a mi­niszter. örömmel szólunk arról, hogy a gyorsan pergő kérdések és válaszok egymásutánjában az adási idő vége felé a Dunán­túli Napló feltett kérdéseire is választ kaphattunk. Már csak néhány perc volt hátra, amikor a szerkesztő hozzám lépve az előttem levő cédulát bocsánat­kérő mosollyal kettéhajtotta. Jelezve, sajnos, csak az első kérdésre jut idő. Ez így szólt: „Az apró falvas megyék nem tudják önerőből felszámolni a kis iskolák elma­radottságát, Tervez-e a minisz­térium ilyen célú központi tá­mogatást?" Dr. Garamvölgyi mi­niszterhelyettes válaszának lé­nyege: Az apró falvakban is biztosítani kell a színvonalas oktatást. Több millió forintos pénzügyi alapok állnak rendel­kezésre erre a célra. És ugyan­ezt szolgálják más központi pénzügyi alapok — a tansze­rek, felszerelések pótlását, az ellátottság javítását szolgáló összegek is. Ezek az eszközök biztosítják a kis iskolák színvo­nalasabb oktatási feltételeit Az már Petress István mű­sorvezető figyelmességén és jó­akaratán múlott, hogy az utolsó előtti percben sort kerített a Dunántúli Napló elmaradt kér­désére is. Mikorra várható a régóta megígért nemzetiségi tanterv megjelenése? A válasz- szal a rádió nyilvánossága előtt egy - számunkra különösképp fontos információ birtokába ju­tottunk. A szlovák és román nemzetiségi tantervek elkészül­tek, a délszláv és a német tan- terv kidolgozás alatt áll, s a jö­vő tanévtől ez is életbe léphet. Waüinger Endr*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom