Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-07 / 245. szám

WTI. szeptember T. DUNANTOLI NAPLÓ Beszélgetések pártéletünk demokratizmusáról (3.) n taggyűlések a kommunisták vitafórumaivá váltak Jó kezdeményezések a Pécsi Hőerőmű Vállalatnál „A megye pártszervezetei­ben a taggyűléseket a szer­vezeti szabályzatban rögzített előírásoknak megfelelően tartják meg, azokon a tagság 70—90 százaléka rendszere­sen részt vesz.'* A fentieket állapította meg a megyei párt végrehajtó-bi­zottságának jelentése a párt­demokrácia szélesedéséről ké­szült felmérés eredményeként. A Pécsi Hőerőmű Vállalat párt­bizottságának tapasztalatai megegyeznek a megyei értéke­léssel. Erről beszélgettünk Fól­iák Dezső elvtórssal, a pártbi­zottság titkárával. A taggyűlések tartalma — A vállalatunknál négy párta la pszervezet van, melyek­ben 165 párttagot tartunk nyil­ván. A legkisebb alapszerve­zetnek 23, a legnagyobbnak 68 tagja van. A legutóbbi alap­szervezeti vezetőségválasztások óta a pórtélét színvonala so­kat növekedett; ennek egyik megnyilvánulása, hogy a tag­gyűlések mindinkább a kommu­nisták vitafórumaivá, munka- megbeszélésekké, a tagság in­formálásának lehetőségeivé váltak. Mindjárt elöljáróban szeretnék arra utalni, hogy ez csak részben az üzemi pártbi­zottság érdeme. Igaz ugyan, hogy mi is több segítséget adunk az utóbbi években az alapszervezeti pártélet meg­szervezéséhez, de a legtöbb munkát, az eredmény elérését alapszervezeteink vezetőségei­nek tulajdoníthatjuk. Ami a vállalatnál fontos — Hogyan készítik elő a vál­lalat alapszervezetei a tag­gyűléseket? — Alapszervezeteink vezető­ségei 2—3 hetenként tartanak vezetőségi üléseket. Ezeken ha­tározzák el, féléves munka- programjaiknak megfelelően, hogy a kéthavonként sorra ke­rülő taggyűléseken milyen na­pirendi pontokat vitassanak meg. A pártbizottság segíti az alapszervezetek vezetőségeit, hogy a taggyűléseket jól elő­készíthessék. Ennek egyik be­vált módszere, hogy az alap­szervezetek párttitkárai az üze- . mi párt-végrehajtóbizottság üléseinek állandó meghívottjai és azokon sok hasznos infof- mócióhoz jutnak. Ez könnyíti számukra a vezetőségek, a tag­ság tájékoztatását a legfon­tosabb soronlevő politikai és gazdasági feladatokról. Véle­ményem szerint a vezetőségek körültekintően választják ki azo­kat a témákat, melyek a tag­gyűlések elé kerülnek. Rendsze­res, hogy az illetékes terület, Uj fényképész­műterem nyílt! RÓKUS U. 5. St ALATT az új üzletsorbon­Portréfotők, igazolványképek, esküvői és családi felvételek FEKETE-FEHÉR ÉS EREDETI SZÍNES FILMRE Amatőrfelvételek kidolgozása. Filmárusitás. Nyitvatartás : naponta 9—18 óráig. B, m. FÉNYSZÖV, Pécs. gazdasági vezetője tájékozto- tást ad a taggyűléseken a kommunistáknak a termelési eredményekről, feladatokról, ezek megvalósításához kérik a pártszervezetek segítségét. Na­gyon sok, a vállalat életében fontos, a termeléssel összefüg­gő kérdéseket vitattak meg taggyűléseink a közelmúltban. Példának említem meg, annak vitáját, hogyan lehet minél ke­vesebb hőmennyiséggel, minél több energiát előállítani, a jó keverési arányok betartásával, tű zt óriással. Többször foglal­koztak alapszervezeteink tag­gyűléseiken a szállítás, anyag- mozgatás gépesítésének kérdé­seivel, az újítási mozgalom fejlesztésével. Ennek is tudha­tó, hogy ez évben már eddig kétszeresére növekedett az el­múlt évhez viszonyítva a be­nyújtott újítások száma. A fon­tosabb MSZMP . Központi Bi­zottság határozatairól, a Ba­ranya megyei Pártbizottság ál­lásfoglalásairól is rendszeresen tájékoztatjuk párttagjainkat a taggyűléseken. Végrehajtó bi­zottságunk évente egy alkalom­mal értékeli valamennyi párt- alapszervezetünk vezetőségé nek munkáját, és a kialakult állásfoglalásról a vezetőség köteles tájékoztatni a kommu­nistákat. Rendszeresen értékelik a taggyűléseken az alapszerve­zet tagjainak tevékenységét, mindenekelőtt azt, hogyan hajt­ják végre pártmegbizctásaikat. Részvétel és felelősség — Milyen tapasztalatokat szereztek a taggyűléseken va­ló részvétet, aktivitás terén? — A kéthavonként megtartott taggyűléseken nálunk a tagság 80—85 százaléka rendszeresen részt vesz, de a terven felül összehívott rendkívülieken is legalább 70 százalékos a meg­jelenés. Itt említem meg, hogy a megjelenést nagyban segítik a pártcsoportok, ahol előre is­mertetik a kommunistákkal a napirendeket, felhívják figyel­müket a részvételre. Alapszer­vezeteinkben hagyományos, hogy azok akik taggyűlésről távolmaradtak, ennek okairól számot adnak a következő tag­gyűlésen. A taggyűléseken a részvevők számához viszonyítva aktivitást tapasztalunk, általá­ban 5—6 felszólaló van. A leg­nagyobb érdeklődés a személyi kérdéseknél van, a kinevezések­kel kapcsolatban a vezetősé­gek, a párttagok rendszeresen elmondják véleményeiket. Ha­sonló aktivitás tapasztalható a termelési kérdések vitájában is. Mint már említettem sok javaslat hangzik el ezzel kap­csolatban. Nagy az érdeklődés a várospolitikai intézkedések iránt is. Kevesebb aktivitást tapasztalhatunk az olyan napi­rendeknél, melyek eszmei kérdé­sekkel, a politikai neveléssel függnek össze. A vezetőség beszámol — A pártalapszervezetek ve­zetőségei hogyan hasznosítják munkájukban a taggyűléseken elhangzottakat? — Minden taggyűlés nálunk azzal kezdődik, hogy a veze­tőségek a két taggyűlés között végzett munkájukról, a hozott határozataikról beszámolnak a párttagságnak. Választ ad­nak az előző taggyűlésen el­hangzott javaslatokra, tájékoz­tatják a kommunistákat arról, hogy a taggyűlési határozatoKat hogyan hajtották végre. Ha a végrehajtás késik ónnak okai­ról is számot adnak. A taggyű­léseken nem ritka, hogy a ve­zetőségeket bírálatok érik. Arra azonban a legutóbbi vezetó- ségválasztások óta nem került sor, hogy közülük valakit fel­mentettek volna választott tiszt­ségéből. Arra volt példa, hogy vezetőségi tagok munkájuk so­rán a korábbihoz képest más reszort megbizatóst kaptak, mert az jobban megfelelt ké­pességüknek, érdeklődésüknek. E kedvező jelenségeket azzal - magyarázom, hogy a vezetősé­gek munkájában érvényesül a kollektivitás elve, s valóban megfogadják azokat a kritikai megjegyzéseket, melyeket a kommunisták o taggyűléseken tesznek. Mitzki Ervin Az útkaparók viselik ezt az elnyűhetetlen viharkabátot, [ amelynek oldalát fényesre kop­tatta a vállról szíjon lelógó [ öreg aktatáska. A férfi — tár­saival — a Ima bort iszogat kint a lépcső mellett. A komor-sötét i Mecsekről érkezett qyors zápor már elült, lehűtötte a levegőt, az útszélen várakozó lovak há­táról póra száll fel és eső-sza­got árasztanak az emberek is. — Honnét ikerült ide? — A bolt elé? — Dehogyis a bolt elé. Gör- csönybe! — Klozett-faIvóról. Tudja hol van? Nem ez az igazi neve, de hagyjuk, ott éltem gyerekkoro­mat, szép férfiéveimet. Bent van Nógrádban a hegyek között, af­féle kis kolónia, ahol a klozett- nek naqyobb becsülete volt an­nakidején a tisztiorvos elötj, mint a lakásnak, aho| egymás hegyén-hátán éltünk mint a macskák. A vécét mindig mész­szel kenette velünk, a vizes szo­bafalakkal nem volt mit kez­denie. — A bányászokkal jött? — Igen. Aztán kikoptam a bányából, de nem baj, itt a környéken építettem eqy házat, olyat, hogy az úristen is hajtott fővel állhat meg a kapu előtt Ez a Görcsöny se falu, se vá­ros, éppen nekem való, oki mindig a hegyek ölén, vagy ép­pen környékén élt. — Nyugdíjon kívül van vala­mi? — Persze. Véletlenül nagyobb kertet találtam venni, szóval piacozunk az asszonnyal. Sem szebb, sem silányabb árum nincs, mint másnak. Csak az a lényeg, hogy az ember ízlésesen terít­se a standon a portékáját. Ná­lunk a gyökér, sárgarépa súrol­va van, a paprika, paradicsom mosva, a gyümölcsöt is mosot- tan rakom a kosárba, vagy lá­dába. Tír óra körül mi már jö­vünk haza a piacról, mindenen túladtunk. • A tanácstitkár: — Sokan piacoznak? — Pontosan nem lehet tudni, hányán használják ki így Pécs közelségét, mert vannak akik rendszeresen bejárnak, de so­kan csak időszakosan hordják a gyümölcsöt, zöldségféleséget, tojást, baromfit. Annyi viszont biztos, hogy az áru beszállítá­sának módja is megváltozott Fején cipekedő, kosaras öreg­mamákat már kevésbé látni. Körülbelül minden ötödik ház­‘ ban van autó, sok áru elfér a I csomagtartóban, de a buszjá- I rat is jó. A téesz persze teher­kocsival fuvaroz, van vagy húsz holdnyi barackosuk. — ön szerint milyen nívón élnek a qörcsönyiek, Pécs szom­szédságában? — Nyilván azt várja, azt mondjam, hogy jól. De tényleg komolyan mondom, jól élnek, gazdaq közséq ez. Hozzáteszem mindjárt: vannak szélsőségek is, mint mindenütt. A téeszben egy tagra jutó havi részese dés jóval kétezer forint fölött Húsz perc Pécstől... Fotó: Szokolal Új házak Görcsönyben. van, ami jelenthet egyik-másik­nál — mert ugye ez átlag — szóval három-négyezer forintot, de jelenthet ezerötszázat is. At­tól függ, hogy egy-egy család­ban hány kereső van? S attól is, hogy mit hoz a háztáji? Ez is szélsőség: tudok olyan csalá­dot, aho| csak a napi tejből három-négyezer forint bejön ha­vonta. Aztán a bika és a ser­tésnevelés. De hogy ezek meny­nyit „güriznek”, az más lapra tartozik ... Valóban: mennyit? Görcsöny lakóinak száma — tagközségeket nem számítva — 1373 fő. Nyolcvanöt százaléka itt helyben talál munkát ma­gának, többsége a téeszben, aztán a téglagyárban, az ÁFÉSZ különböző részlegeinél. A többi naponta utazik Pécsre. Busszal húsz-huszonöt perc az út. Vasipari munkás, bejáró: — Nekem qyakran mondják bent Pécsett az üzemben, hogy „Könnyű nektek!” A háztáji ad­ja az igazi jövedelmet, a té- esz-kereset csak zsebpénz!" De ezek nem tudják, hogy ez meny­nyire nem igaz! A téesz-munka számomra ismeretlen, mert már a szakmát is bent tanultam a gyárban, ott is maradtam, bár itthon is akadna munka. Nem számít. De, hogy apámék mit dolgoznak azért a háztáji „ plusz-ért", azt nézni is sok. Belebolondulnak az állatokba, az öregem éjszaka is fölugrik, ha a bika „köhög”, nincs-e baja, nem kell-e doktort hívni, nem veszik-e kárba a sok mun­ka, takarmány, pátyolgatás ... aztán se vasárnap, se ünnep­nap, mert a bikát meq disznó­kat Szilveszterkor is etetni kell, nem csak hétköznap... Rám nem bízhatja, mert nem értek hozzá, de nem is akarok. Ami­kor így beszélgetünk az üzem­ben, akkor,azzal érvelnek, hogy ugyan munkaidő nincs a ház­tájiban, lehet hajnaltól késő es­tig dolgozni, de viszont „bér- plafon" sincs, mint például az üzemben. — Mi köti szülőfalujához? Vállatvon. — Mit mondjak? Inkább meg­fordítanám o kérdést: mi kötne Pécshez, ha mondjuk ott tele­pednék le? Emeletes-bérhózas lakótelepre nem költöznék, mert zsúfolt és rideg. Csak egy csa­ládiházas környék jöhetne szá­mításba. De hiszen most is csa­ládiházban lakunk, négy esz­tendeje ragasztottunk hozzá még egy szobát, fürdőszobát is. Kell ennél jobb „kertváros”, mint Görcsöny? Ne a.dj isten, szüleim egyszer elmennek — ezzel min­denkinek számolnia kell az élet­ben — akkor majd megnősü­lök, itt akarom felnevelni gye­rekeimet én is. Ezzel a „hitvallásával” nem egyedüli itt a fiatal szerszám­lakatos. A szép termetű, Ma­donna-arcú fiatal asszonykával beszélek munkahelyén, a ta- nácsházán. — Szőke közséq ide vagy öt kilométer Onnét jártunk be Pécsre munkára, sőt, egy ideig albérletben laktunk a város­ban. Én a kisáruházban, férjem a Centrumban dolgozik most is. Visszajöttünk, mert a lakásépí tési akció megindult — Mikor? — Két esztendeje. A községi tanács kijelölt egy nagy terü­letet, amit később közművesítet­tek. Több mint száz lakás épül, az első harmincat rövidesen át­adják. Mi is ott kaptunk. — Mennyiért? — Nagyon jók voltak a fel­tételek. Minden gyerek után 30—30 ezer forint, eltartott után pediq 20 ezer forint ked­vezmény, a fönnmaradott rész­nek pediq 25 százalékát kel­lett befizetnünk készpénzben. A maradékot azt hiszem harminc év alatt törlesztjük. Valami hat­vanezret fizettünk be. Ennyiért Pécsett szóba sem álltak volna velünk. A lakások nagyon szépek. Tervezője ötvös Gusztáv mér­nök. Eredetileq kettő, kettő és fél, három, három és fél szo­bás lakásokról volt szó, de két­szobás senkinek sem kellett Egyemeletes házak ezek, a föld­szinten konyha, hall, emeleten fürdőszoba és hálószobák, a mérettől, típustól függően. Min­den lakás fürdőszobás, jár hoz­zá olajkályha, gáztűzhely, vil­lanybojler, a fürdőszobában elektromos fűtőtest, a szobák parkettásak. Még egy kis — néhány talpalatnyi — kertecs- ke is jut. — Hogy jött össze a „belé­pésre” szánt összeg? — Gyűjtöttünk, aztán nyulafc- ka| is foglalkoztunk, eqy kicsi­ke szőlőn túladtunk, szüléink se­gítettek ... — Ezek szerint itt maradnak végérvényesen. — Igen. A férjem motorral jár be Pécsre, munkahelyére, ha rossz idő van, akkor busszal. Nem olyan nagy távolság, Pes­ten sokan háromszor ilyen hosz- szan is utaznak. — Mindent megtalál itt Gör­csönyben, ami mondjuk egy vá­rosi lakó igényét fedezné? — Ha beköltözünk az új la­kásba, akkor már nagy különb­ség nem lehet. Legföljebb az áruválaszték szűk itt nálunk. Nagyon kellene például egy zöldségesbolt, mert a község­ben sok havifizetéses lakó él, például mi is, akik mindent csak a boltban tudnak besze­rezni. Egyébként úgy tudom, jö­vő évben nyílik eqy zöldséges üzlet. Aztán: nagyobb bevásár­lást Pécsett bonyolítunk íe, akár csak a peremvárosiak. Mozi, művelődési ház is van, aki szórakozni akar ott a presz- szó. Tanácselnök: — Művelődés? Nem vagyunk elégedettek. Szólás-mondás ná­lunk: „A görcsönyiek nem jár­nak templomba, — de kultúr- házba sem". Ez túlzás persze, de valahogy így volt az utóbbi időkig. Most a község vezető­sége egy országos minta alap­ján — vagyis a közművelődési alaphoz hasonlóan — Gör­csönyben is szeretnénk egy ilyen alapot létrehozni, ami ma­gyarán annyit jelentene, hogy a községi tanács által évente kul turális célokra fordított több tízezres összeget megtoldanák különböző gazdasáqj szervek is még, mint például a téglagyár, vagy a termelőszövetkezet. Egy ilyen megfelelő anyagi alapra aztán megtervezhetjük a „fel építményt”, valóra válthatjuk közművelési elgondolásainkat. ( • Görcsöny ősi település, az ős­ember tűzi-szerszámainak ma­radványait megtalálták. Aztán éltek itt rómaiak, Sasvári Ignác pedig — szőlőforgatós közben — kelta eredetű sírt talált. A tp tárj órást ez a vidék sem úsz­ta meg persze... a törökdú- lást szintén nem. Történelmére vonatkozó fel­jegyzésekben olvasom, hogy Görcsöny (Gerchin) ki-min­denkinek a tulajdonában nem volt?! Nem is tudom fölfogni, hogyan mondhatott magáénak bárki is eqy községet lakóival, házaival, barmaival, gyümöl­csöseivel, földjeivel, patakjaival, erdeivel és vadjaival együtt mindent, talán még a napfényt is, ha rajta múlott volna? íme, a „tulajdonosok”: III. Endre, az­tán 1333-ban Miklós győri püs­pök, majd Vörös Tamás, 1551- bén Lénáit Tamásé q vidék, az­tán Szőlősi Lőrinc és Zolath Máté szigetvári tisztek kapják királyi jutalomként, 1702-ben I. Leopold császár a jezsuitáknak adományozza q települést.. . Nem is akarom tovább sorolni, mindenesetre a felszabadulásig Benyovszkyo-k birtokához tarto­zik a terület legnagyobb há­nyada. 1946-ban felosztották « grófi birtokot. 1974, opgusztus 29-én, déle­lőtt olvasom a közséq króniká­jában — többek között: televí­ziók szómo 291, rádiók száma 421, napilapok száma 383, fo­lyóiratok száma 378. Az utób­bi nyolc-tíz évben ötven új la­kóház épült. Ezek a házak már nem régi paraszt; portákra em­lékeztetnek: garázsok vannak kocsival, vagy — egyelőre — anélkül, az előkertekben kard­virág és őszirózsa féle virágzik. Ami épült: utcák lekövezése, villanyhálózat-bővítés, gyógy­szertár, kastély-rekonstrukció — száz szociális gondozásra szo­rult öregnek — új iskola, víz­levezető árkok, törpevízmű, presszó, kisvendéglő, férfi-női fodrászat, állatorvosi-rendelő, 120 fős étkezde az iskolánál. Az elhunytak életkora: 80,79, 77, 72. 86, 77, 76, 77, 71, 55. 65, 64, 49, 84 . . . stb. Néhány­tól eltekintve —, gyönyörű kort éltek meg. Az óvodások névsorából szár­mazó utónevek: Zsolt, Csaba, Beatrix, Rita, Kinga, Norbert Csilla. . Tehát „divatosak”. Sajnos. Julika egyetlen egy sincs. János, József, István alíg- aliq. De hát ez mindegy. Csak úgy mondom. Végül is, a gör- csönyiek is saját portájukon él­nek. Rab Ferenc A KESZTYŰGYÁR KÖZPONTI GYÁREGYSÉGE felvesz hegesztő vizsgával rendelkező LAKATOSOKAT, gépi és kézi varrásra NŐI MUNKAERŐT (otthon varrókat is). Betanulási időre 1000, Ft átképzösbért fizetünk. Jelentkezés; Pécs, Sörház utca 36. Görcsöny i -­iPerem­város? i ..........

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom