Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-21 / 259. szám

6 1974, szeptember 21 DUNÄNTOU NAPLÓ Zselici \„Különös énékkel lelnek egymásra" tanilmányak H ||ygrj jyOrSm0r|eg" a fiatalkorúak bűncselekményeiről — „Zselici tanulmányok H." címmel egy olyan kiadványt je­lentet meg a Baranya megyei Tanács, amely az 1973. novem­ber 18-án Szigetváron megtar­tott második zselici tanácskozás előadásanyagát tartalmazza. Az első tanácskozás: az 1971. augusztus 23—24-én Szennán és Almamelléken megrendezett zselici napok előadásai még ki­adásra várnak, bár erről egyéb­ként a tervek megszülettek a Somogy megyei Tanácson. Már korábban elhatározták, hogy a Somogyia és Baranyára kiterjedő Zseliccel tudományos alapon foglalkozó embereket támogatják, vagyis munkáikat, kutatási eredményeiket egy ösz- szefoglaló jellegű kötetben pub­likálják. S ez a nyilvánosság elé tárt kutatás hasznos segítséget jelent a honismereti szakkörök­nek is, hiszen az északi és déli Zselic feltárása, értékeinek nép­szerűsítése számukra is feladat a szakemberek mellett Tíz íven, több mint 160 olda­lon át sorakoznak az elhang­zott előadások, a különféle tér­képvázlatok, grafikonok, kimu­tatások, táblázatok és elsősor­ban gazdaságilag elemzik ezt a szép baranyai tájegységet Dr. Kopasz Gábor, a Zselic ne­véről, a zselicszentjakabi apát­ság gazdálkodásáról ír, míg dr. Kapronczay Józief a Zselic talajföldrajzi jellemzőit érde­kességeit vizsgálja. Hasonló a témája dr. Lehmann Antalnak, aki a tájegység talajeróziós problémáival foglalkozik. A vízi­malmokat tanulmányozza dol­gozatában Benkő Péter, Vas István pedig az Országos Véd­egylet szigetvári osztályának tör­ténetét dolgozza fel. T. Mérei Klára munkájában a jobbágy­felszabadítás somogyi eredmé­nyeit közli. A tanulmánykötet szerkesztő­je és lektora dr. Vargha Károly, a Zselici Munkabizottság Bara­nya megyei vezetője. A „Zselici tanulmányok II.” című kötet a napokban hagyta el a Pécsi Szikra Nyomdát Fiatalkorú lány a 20-as autó­busszal Üjmecsekaljára utazott a közelmúltban délelőtt — Te is Uránba mész? — kérdezte tőle egy fiatalember. A lány csak úgy „félvállról” visszakérdezte a számára ismd- retlen megszólítót: — Oda. Miért, te is? — Igen, de én nem vagyok Uránban ismerős és egy .bará­tomat keresem . .. Valahol a posta mellett laknak. De azt sem tudom, hol a posta . . . — Majd ón megmutatom, én is addig utazok — mondta készségesen a lány. II fgy „ismerkedett Együtt szálltak le, aztán a lány — mivel a fiú nagyon kér­te — segített a keresésben. — Ahogy leírta a barátom az épületet, azt hiszem, ez lesz — mondta a fiú az egyik épü­let előtt. Beléptek a lépcsőhóz- ba és .. . Idézet a lány vallomásából: „ . . . A lépcsőházban hirtelen elkapott, erőszakoskodott, du­lakodtunk, alig tudtam elmene­külni ... Mire észbekaptam, a fiú már elfutott. .." A rendőrség két napon belül megtalálta a 15 éves fiatalem­bert, újmecsekaljai lakost. Meg­szeppenve mondta el; ilyen és hasonló trükkökkel szokott lá­nyokkal ismerkedni. Több mint 20 esetben erőszakoskodott... Az apa kétségbeesve hallgatta fia viselt dolgait. „Láttam, hogy nagyon dühös pz apa, jóformán már csak arra vár, hogy elmenjek lakásukból és akkor ő is feltesz néhány kérdést fiának...” — mondja a Baranya megyei Rendőrkapi­tányság fiatalkorúakkal foglal­kozó előadója. Nyári „gyors­Esti beszélgetés — Egy órára kilátogatunk Villányba Virányi Endréhez — mondotta telefonba Mar- t y n Ferenc Kossuth-dijas fes­tőművész — egy kis es'.i beszél­getésre. Szóljál Soltra Ele­mérnek is. Megnézzük a Vi­rányi legújabb képeit. így indult tegnapi kirán­dulásunk, amely nem volt for­mabontó, hiszen Martyn Fe­renc minden évben módot ta­lál arra, hogy a baranyai vé­geken élő festőművészeket felkeresse, megnézze leg­újabb alkotásaikat és elmond­ja véleményét a látottakról, valamint a pécsi művészkö­zösségbe való bekapcsolásra serkentse őket. Virányi már várt bennün­ket, nagy műterem lakásában állványa mellett álltak a be­forgatására váró képek. Algyői dráma, haldokló tanyavilág, Villány, zebegényi táj, vízi­malom, részeg fák, erdélyi, olasz, svájci jegyzetek egy­mást követték és a maguk ér­téke szerint vándoroltak egyik vagy másik sarokba. Közben szó esett a tégi mesterekről, Aba-Novák tech­nikájáról, Rudnayról, Csókról Szőnyiről. Csak intimen sza­bad az embert és a termé­szetet megfigyelni mondta egyszer Szőnyi. Én a lecsu­kott zsaluk mögül figyelem I meg az embereket, mert ha kinézek rájuk észrevesznek és mindjárt másképpen viselked­nek, akkor már nem igaziak, nem ők, nem azok akiket ke­resek, Újabb kép kerül a tes- töállványra, zebegényi duna- táj. Pillanatnyi csendes figye­lés után újból felröppen a beszélgetés madara kérdés formájában. — Mi a véleményed — kérdi Martyn — Szőnyi zebe­gényi képeiről, mit tartasz ta­nulságosnak, követendőnek, milyen a társadalmi háttér, stílustörténet, festői világné­zete. Halkan, hosszasan gombo- íyodik a beszéd fonala, egész és félmondatok váltják egy­mást. Mestered volt..., van rokonság benne, Szőnyi ké­peiben omlós, párás az at­moszféra, magukban rejtik a mester fáradékpny, megértő és ráhagyó világát, a te ké­pedben küzd a dunántúli pik- túra az élménnyel, de nehe­zen emészti azt meg. Majd c sapongóan a festéstech­nikáról esik szó, a szinérté- kek organikus egymásbakap- csolódásáról, hatalmas belső dinamizmusáról. — Ezt a képet nem lehet így hagyni, van benne bizony­talanság, ne tárgyi konk­rétságra, a festői megoldás konkrétságára törekedj, a té­ma szép, remekművet sejtet. — Nem fogadjuk el ugye — lordul felénk Martyn. — Tanulságait átmentve újból meg kell festeni. Érlelni kell a témát, dédelgetni, a kép legyen magához ölelő, érlelő eggyéválás és annak vissza­adása legyen a jellemzője. Inkább kevesebb festményt, huzamosabb érleléssel, saját és művészi kontrollal a sok­kal szemben több a kevés. Újabb kép, Villány, kemény­ség, határozottság, összeérett ismeret és szeretet van ben­ne. Kemény, szép és festői­én konkrét, a festék az or­ganizmusban megszólal és megszűnik festék lenni, élő táj, amelybe csak be kell lépni. A két sarok megtelt a beforgatott és megválogatott képekkel, az egyikben több van mint a másikban. Ott ahol a kevés van, ott van az emberi méret, élő a mé­retismeret, az legyen az irány­adó, a többiek félúton van­nak az érettség felé. Szeret­ni, dédelgetni, foglalkozni kell velük. Az ablak alatt egy késői szekér zakatol el és vidám nevetgélés jár nyomában. Szüretelők térnek haza, nyo­mukban ott bandukol az ősz. Az egyórás beszélgetésből sokórás alkotó és segítő pi­henés lett. Dr, Takács József mérleget készítünk" a fiatalko­rúak bűncselekményeiről. Különbségek — Az elmúlt évek nyári idő­szakaihoz viszonyítva ezen a nyáron megyénkben csökkent a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. De nemcsak számszerű csökkenés tapasztalható, hanem vannak „minőségi” különbségek is. Né­hány évvel ezelőtt nyáron elég­gé mozgalmas volt a munkánk. Az iskolai nyári vakáció „tétlen unalma" is nagymértékben hoz­zájárult a fiatalkorúak csopor­tokba szerveződéséhez is. Gon­dolok itt például a Kálvária téri galerire, amelynek tagjai betör­tek, autókat loptak. Vagy a szi­getvári „Vár-galeri" tagjaira, akik a városba turistaként láto­gató lányokkal szemtelenked- tek. Most nem azt állítom, hogy semmi probléma a fiatalkorúak­kal, de — legalábbis a júniust, júliust, augusztust, tehát lénye­gében a nyári hónapokat te­kintve megdöbbentő, fiatalko­rúak által elkövetett bűncselek­ményekről nincs tudomásunk. Szervezett galerik nem működ­tek. Idén elmaradt — Nyaranta gondot jelentett — különösen Pécsett a Séta téren — az úgynevezett „pad- galerik" kialakulása. Unatkozó fiatalemberek esténként össze­jöttek beszélgetésre, artáin a beszélgetés során valamennyi­kőjüknek „ötlete támadt”, — javasolta a betörést. Nem egy élelmiszerbolt látta ennek ká­rát. A megelőző jellegű tevékeny­séghez tartozik többek között a gyakori ellenőrzés is. Többször körülnéztek a Séta téren nyári délutánon, esténként. Egyik al­kalommal három fiatalembert láttak egy pádon ülni, beszél­getni. Az igazoltatás során ki­derült, hogy korábban kettőjük­nek volt már ügye az igazság­szolgáltatással. Az egyik: körül­belül 3 éve teherautót lopott este, aztán világítás nélkül haj­tott Hidas felé. Ott kapták el. A másik fiatalember tiltott ha­tárátlépési kísérlet miatt került bíróság elé. A harmadikkal nem volt semmi baj. „Beszélgetünk csak, nem csinálunk semmit, ami pedig volt, hát volt, el­múlt ...” -— mondták. Az egész­ben csak az az érdekes, hogy a már büntetett előéletűek — abban az időben egymást nem ismerve követték el tettüket — valamilyen különös érzékkel lel­nek egymásra... A rendőrtiszt mint egy cso- , mag kártyát, úgy tartja kezében a fiatalkorúak kartonlapjait, akikkel a rendőrségnek volt in­tézkedni valója. Ami történt — Azért korántsem állítom, hogy ezen a nyáron munka nél­kül maradtunk — mondja. — Itt vannak a régi ismerőseink kartonjai is, meg az újaké is. 1 Szigetváron például egy lezá­ratlan motorkerékpárt vitt el egy fiatalkorú — a másikat ve­rekedésért kellett „előállítani", — a harmadikat pedig lopásért. Komlón üresen hagyott lakásba tört be három fiatalkorú, a kár 500 forint. Egy társaság a bol­tokra specializálta magát — hárman lekötötték az eladók fi­gyelmét, miközben ketten pedig „bugártak”. Rendőrkézre kerül­tek. Mohácson egy büfébe tör­tek be — egy fiatalkorú lány pedig a közös háztartásból ié- pett meg 13 000 forinttal. Tör­téntek egyéb cselekmények is: Siklóson például egy fiatal lány a személyi igazolványában ki­javította a születési évét, 1958- at 1953-ra, mint mondta: „Azért, hogy idősebbnek iga­zolhassam magam a társaság­ban . , ." Pécsett egy-két vere­kedésben részt vett néhány fia­talkorú és a gépjárműlopás bűncselekményét is elkövették néhányon. Tehát a betörés, a lopás bűncselekményét említhe­tem ezen a nyáron a fiatalkorú bűnözők főbb „területeként", de korántsem olyan mértékben, mint korábban. A „nyári gyorsmérleg” tehát pozitív tendenciát mutat a ko­rábbi évekhez viszonyítva. A közrend, közbiztonság további szilárdulásának örvendetes ten­denciája ez. Garay Ferenc A szovjet autóipar új terméke az IZS—2125 típusjelzésű személy- gépkocsinak sok nézője akadt a 3NV-n A Moszkvics 412-es kom­bira emlékeztető külsővel, a 80 LF-s motorjával öt személlyel órán­ként 140 kilométeres sebességgel lehet utazni az új szovjet autóval. — Szokolai felv. — Az előzésről A Nemzetközi EXLIBRIS-kong- resszust az idei évben szeptem­ber 19—22 között a jugoszláviai Bledben rendezik meg. A Kis- grafikai Barátok Köre országos vezetősége három fős delegá­ciót jelölt, amelynek tagja töb­bek között Szentesi Flórián pé­csi grafikusművész is. A nem­zetközi találkozón Pécsről részt vesznek még dr. Hetey Ottó, dr. Hoós Elvira, Kovács József, No- votarszky István és dr. Pallay László, a Kisgrafikoi Barátok Köre pécsi csoportjának tagjai Minden jármű vezetője tudja és vallja, hogy az előzés gz egyik legveszélyesebb közleke­dési művelet Éppen ezért az előzés végrehajtását a KRESZ szigorú feltételekhez köti. Ezek a következők: a) Az előzni szándékozó ve­zető szabad kilátása biztosítva legyen. b) Az előzés a közlekedés más résztvevőit, elsősorban a szembejövő forgalmat nem aka­dályozhatja. c) A vezető a visszapillantó tükörből vagy egyéb módon köteles meggyőződni arról, hogy járművének előzésébe nem kez­dett-e bele más jármű. d) Az előzésre :— a sebessé­get is figyelembe véve — ele­gendő hely és oldaltávolság álljon rendelkezésre. e) A vezető az előzés befe­jezése után járművével a fo­lyamatos forgalomba haladék­talanul vissza tudjon térni oly módon, hogy ez által sem a megelőzött járművet sem a köz­lekedés más résztvevőit a köz­lekedésben ne akadályozza. A közúti közlekedésben kü­lönböző képességű és gyakor­lattal rendelkező emberek ve­zetnek. Ugyancsak sokfélék a közlekedésben résztvevő jármű­vek is. Szokás mondani, hogy a közúti közlekedés „heterogén” , és ez így is van. Közútjainkon megtalálható a taposókerékpár­tól a legmodernebb országúti cirkálóig minden fajta jármű. E tényezők bonyolítják, nehezítik a helyzetet. Vagyis az előzést gyakran szükségessé teszik. Az előzés végrehajtásához minden jármű vezetőjének joga van abban az esetben, ha az előzés feltételei biztosítottak. To­vábbá ha a végrehajtásával egyéb szabályszegést nem követ el. Pl.: a megengedett sebes­ség túllépése, vagy az előzési tilalom megszegése. Mikor az előzéshez való jogról beszélünk, feltétlen fel kell hívni a figyel­met arra is, hogy a jog nem jelent kötelezettséget is. Illetve nem jelenti azt, hogy a jármű­vek vezetői a jogukra való hi­I vatkozással mindenáron végre- hajthatják az előzést. Az előzés gyakorlati végrehaj­tása során a járművezetők ve­gyék figyelembe és tartsák be az alábbiakat: Az előzés végrehajtása irány- változtatással jár. Éppen ezért a KRESZ előírásainak megfele­lően az irányváltoztatás meg­kezdése előtt kellő időben és jól láthatóan irányjelzést kell adni. Sokan ezt igen helytele­nül úgy teszik, hogy jelzik ugyan az irányváltoztatást, de azzal egyidőben már meq is kezdik az előzést, vagyis áthúzódnak a menetirány szerinti baloldalra, mitsem törődve a mögöttük köz­lekedőkkel. E művelet végrehaj­tásakor akkor cselejcs^k a jár­művezető helyesen,' Ka mór az irányjelzés megkezdése előtt a visszapillantó tükörből vagy más módon meggyőződik arról, hogy járművének előzésébe nem kezdett e más jármű. Ugyanis a már előzésben lévő jármű ve­zetőjét könnyen zavarba hoz­hatja, ha az általa előzött jár­művön hirtelen irányjelzést ész­lel, az irányváltozásról már nem is beszélve. Az előzést végrehajtó jármű vezetője feltétlen figyeljen arra is, hogy milyen járművet előz. Mivel a kerékpárok, segédmo­torkerékpárok és a szóló motor- kerékpárok előzése sorón vi­gyázni kell a járművek sajátsá­gos oldalirányú mozgására is, és az oldaltávolságot ennek megfelelően kell megválasztani. Az állati erővel vont járművek előzésekor számolni lehet a hir­telen jelzés nélküli irányváltoz­tatásra és az állatok megijedé- séré. Továbbá óvatosan kell megelőzni a nagyterjedelmű gépjárműveket. Mivel a megfe­lelő' szabad kilátást nagyban gátolják, valamint ha szűk az úttest a jobbra kanyarodást csak úgy tudják végrehajtani, ha előbb az úttest közepére vagy esetenként a menetirány szerinti baloldalra áthaladnák. Támadás Sándor rendőr hadnagy Komolytalan rovat Két horgásztörténet HOGYAN LETTEM HIRES HORGÁSZÁT RÉVÉN Fonyódon este horgászni men­tem. Ekkor éjjel egy óráig ül­tem már a mólón. Kellemes me­leg volt, halk zene szólt Meg­okosodtam és kényelmes széket is vittem, úgyhogy ennyi jó mel­lett meglepődtem volna, ha ha­lat is fogok. Nem volt okom a meglepő­désre. Másnap szembetalálkoztam egy idősebb barátommal. Fo­nyód középpontjában és beszél­getésbe elegyedtünk. Hogy és mint vagyunk, hol és merre járunk, ahogy ilyenkor szokás ez. A végén fel teszek egy sablonos kérdést; — öcséd mit csinál? — Halat pucol! — Halat? Mit?! — kérdem elhűlve. — Két ekkora süllőt, meg egy ekkora csukát! — mutatja. És mutat akkorát, hogy én ek­korát mondani sem merek. — Add át üdvözletemet és jó étvágyat! — mondom fájó szív­vel. Este, éppen a Karenina Annát néztük, autóberregés, beállít az öccs és azt mondja: — Hoztam egy autó süllőt! Kinyitjuk a kaput, az autó bejön és leraknak három cso­dálatosan szép süllőt Mit sül­lőt? Fogast! Azóta megnőtt a( horgósz­tekintélyem, nem mint aktív horgásznak, hanem olyannak, akinek imponáló horgász bará­tai vannak. Hátba csak ennyire futja! HORGASZVERSENYEN VOLTAM Horgászni szeretek, versenyez­ni nem. Legalábbis azt a fajtá­ját nem szeretem, amelyikben minél több kis halat kell a ver­senyzőnek kifogni. Tíz ember ne- kiáll, kifog három óra alatt tíz­ezer kis halat és még jó, ha a kacsák megeszik, rosszabb eset­ben el kell ásni, vagy mit tu­dom én, mit kell vele csinálni. Nem szeretem azt a versenyt, ami élőlények bőrére megy. Ida már kénytelenek vagyunk meg­enni azt a vadat, halat, tegyük egy kis lelkifurdalással. Egyfajta horgászversenyt sze­retek, amikor leülünk a víz mel­lé, kialakítunk egy becsületes kaszinót, egymástól nem mesz- sze és hajnal lévén, védőital­ként behajítunk egy féldecit (mellesleg célzó víznek is jó) és igyekszünk megfogni a le­hető legnagyobb halakat így indultam én is az idei egyesületi versenyünkön. Eszmé­nyi környezetben bedobtuk a célzó vizet, hessegettük a szú­nyogokat és igyekeztünk a le­hető legnagyobb halat megfog­ni. Indultunk ■ vagy negyvenen. Sajnos, a kondíciómmal vala­mi baj lehetett, a tavalyi verse­nyen negyedik voltam, az idén lecsúsztam a nyolcadikra. Hogy ez hogyan volt lehetsé­ges? Tavaly hárman fogtak halat, az idén heten. Tavaly sokan voltunk negyedikek, az idén so­kan nyolcadikak. Szőüősy Kálmán A

Next

/
Oldalképek
Tartalom