Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)
1974-09-12 / 250. szám
é DUNANTOll N»nö 1974. szeptember 12* NÉPI MŰEMLÉKEINK. 1. A 18. században épült mozsgői magtár. 2. Gabonás Magyarbólyban, 3- Fa harangláb Erzsébeten. 4. Parasztház udvara Bogdasan. A falu egyetlen útban reménykedik... Korpád Elhagyott házak Gyűrűfü sorsa? Mondják, hogy az úristen ugyancsak elmélázhatott, amikor Korpádot „megteremté”, más teendőjéből kifolyólag a településről meg is feledkezett, úgy eldugta a Mecsek nyugati vonulatának enyhe hajlatai közé. Nem is nőtt nagyra soha, cse- nevész kis falucska maradt — meg kell hagyni — szép, csendes környezetben. Bükkösdön ké ;áz között van egy benyíló, a íj: kocsifordulónak is nézné •rz ember s ha nem figyel oda, el is szalad előtte, pedig ez annak a jó négy kilométeres útnak a torkolata, amely meredd "ül visz föl a tetőre, Korpádra iá mély hasadék alján ve- ze az út — .amely a föléje borúit iák miatt talán soha sem szárad ki teljesen, örökké nyirkos és síkos, úgy táncol a „Zsiga alattunk, mintha a szurdok ördög-lakói űznének gúnyt belőlünk. A két oldalt magasodó homokfalon számtalan apró lyuk, amelyeket itt-ott sűrű folyondár takar el, mintha az égbői csüngene alá. A gépkocsivezető: — Méhészmadarak fészkeltek c lyukakban. Régen persze. N .i egyet sem látni. Valami madár-élet azért most is van itt, a kis üregek nyílásából ürülék-csatornák fehérlenek. — Ismerős vagy erre? — Gyerekkoromban éltem Ibafán, meg Korpádon. De akkor még népes volt ez a falu. Ha leereszkedtünk a bükkösdi vasútállomásra, hajnalban indultunk el, rossz fazékba állítottuk a gyertyát, azzal világítottunk, az asszonyok a felső szoknyájukat a fejükre húzták, úgy óvták széltől a lángot. Fehér alsójuk derékig látszott, a mögöttük lépkedőket a fehér folt vezette. Már rég a tetőn megyünk, ki- szélesedett a látóhatár, erdősávok tarkítják a kukoricást, a nagy táblákat néhány szál kifeszített drót védi a vadaktól. Ebben a paradicsomi nyugalomban a vadak szinte zavartalanul zabálnának fel mindent, ha a nép nem riogatná őket. A faluvégi kő-Krisztusnál savany- kás földiszedret „prambert” csipegetünk a bokrokról, van itt csipke, meg fanyar kökény is, aztán apró, fekete bogyós „esete", amelynek levével silányabb vörös borokat lehet festeni, meg vászonkötényt, budai földdel vegyítve pedig falusi vécé hátulját, a szomszédék felől. A kőkereszt lábazatán felirat olvasható: „Építette: Johan Lang und Familie 1926." Az élősövény mögött Tom Jones énekel, ami már Bükkösd utcáin sem tűnne fel, csak itt fura, az át- hághatatlanul sűrű bozótos környéken. A harsogó dal aztán eltávolodik, míg egy gyalogösvényen meg nem pillantom a kis cigánygyereket egy óriási gerezd görögdinnyével, vállán lógó táskarádióval. — Mintha tűzvész vonult volna végig a falun — mondom a gépkocsivezetőnek, mert a korpádi házaknak — egy-kettő kivételével — csak a falai állnak, tető nélkül, csupaszon, vigasztalanul. — Jöjjenek „szívót” szedni... Szikkadt, sovány férfi hív át a szilvafák alá, sárga és kék gyümölcs a lehajló ágakon és a fűben szanaszét. Azt mondja, „ipszilonnal" írjam a Pólyák Pétert, vagyis a nevét, de várjunk csak, „...hívom a Bözsit is!”, előkerül a felesége, alacsony, sovány asszony. — Mi lesz ezzel a faluval? — Semmi. Elpusztul. Már alig vagyunk, Vajdáék laknak még itt, aztán Milánkovicsék, meg a milyen Feri is? Tudod Bözsi, akinek a tüdejével volt baj... na mindegy, de itt vannak az Angyal testvérek, akik Szentlő- rincen épülnek, Papp József is odaköltözik Lőrincre, új házba... — Eladók az elhagyott házak? — Venni akar? Árulják némelyiket, ha akad vevő. Ezt itt egy bükkösdi illető vette meg. — Rendbe akarja hozatni? — Fenéket! Lehet, hogy garázst épít, kétezer-ötszázért megéri, nem? Elhordta a gerenDS 613 TIPUSŰ DIESEL ELEKTROMOS 60 kW-os erőműberendezés stabil kivitelben, igény esetén helyszíni szereléssel, KEDVEZMÉNYES ÁRON A repülés századai A ma helikopterei eladó Ganz-MAVAG gyáregysége, Kiskunhalas. Ügyintéző: Deák Sándorné Telefon: 122. Telex: 26342 dát, cserepet, java téglát, többit ott egye a rosseb. — Maguk maradnak? A férfi egy marék szilvát vág a vödörbe, eléggé ingerülten, minden keserve, bánata most tör föl belőle. — Én nem akarok! Felesége: — Hát hová mész? Nekünk jó itt. Ami kell megterem, ott a bolt, van sör, kenyér hetente háromszor, rizsa, fűszer, mit akarsz? Nem néz az asszonyra, csak panaszkodik: — Ez olyan, mint a börtön, smasszerek nélkül. Nappal csend van. nem igen jár erre senki, éjjel vigyázom a kukoricát, a múltkor egy szarvas majd hogy nem elütött, a kutyáim vo- nyítanak éjjel... Hát uram, ez a városiaknak lehet hogy izgalmas, de nekünk, akik jóformán idegent nem látunk ... Polyákné mondja — vigasztalva — hogy azt hallotta, pestiek akarnak itt házat venni, akkor még sem olyan istenverte hely ez: — A minisztériumból tba- fán vagy hol, nyaralt egy fejes, kerek-perec kijelentette, nem szabad Korpádot elbitangolni, meg egyáltalán ezt a vidéket... És igaza is van. Tudja, hogy a gyűrűfűiek — akik néha erre- vetódnek — sírva mennek el előttünk, ezt mondták, bár csak maradtak volna ők is a helyükön... Átmutatnak a túloldalra —, ahol leszámítva néhány cserjét és gyümölcsfát — tulajdonképpen kopár minden, pedig szépen látható a szőlőkultúra nyoma, de a fű benő mindent. A terület után a tulajdonosok még fizetik az adót, de ott jóformán semmi sem terem. — Azt is hallottuk — folytatja az asszony, szinte lélegzet nélkül egyszuszra —, hogy utat építenek Ibafa és Bükkösd között, s akkor mi beleesünk a vonalba, meg van oldva minden. A férfi csak legyint, otthagy bennünket. Saját és falujának sorsát reménytelennek látja. Szekér ritkán jár erre, a fű lassan benövi a korábbi csapásokat, amit aztán traktorok ugyan ismét kivájnak, de ez már csak átvonulási területe a mezőgazdasági gépeknek- Ha éppen erre vetődnek. Ezek a „lenyesett” tetejű hawk — nem tudok a gondolattól szabadulni — már a visszavonha- tatlant, a megmásíthatatlant jelzik. A nagyméretű pajták, tágas, nagy sertésólak, baromfiházak hajdani jómódról árulkodnak valamelyest. Az elhagyatott, szép nagy kertek is ontották valaha a gyümölcsöt — szilva most is van annyi egyikmásik kertben, hogy hétvégi piacnapon Pécsett nem árulnak ilyen nagy mennyiségben, de volt itt zöldség is, amott lefejezett mákszárak sorakoznak ki vagy két-háromszáz négyszögöl- i nyi parcellából. Szép cigánylány lép ki a házból, az ajtónyíláson ót látom, hogy a mennyezetet — a padlást — szekrény tartja, a foghíjas tetőn minden bizonnyal becsurog az eső. Űk is költözés előtt állanak. Ahogy hallom. De itt mindig sok mindenről hall az ember s nem tudni, mikor mi igaz. Akik elköltöztek vagy készülőben vannak, — számukra Korpád nem több nosztalgiánál. Akik maradnak, reménykednek. Egy útban. Egyetlen útban, amely nem baj ha köves is, lehet kátyus is, csak kösse őket össze akár Ibafával, akár Bük- kösddel, valami olyan fix ponttal, ahol megkapaszkodhatná- nok, ahol élet van. Mert az út... tulajdonképpen nem is olyan nagyon hosszú -.. Rab Ferenc A közelmúltban adták híiül az újságok, hogy Amerikában elhunyt Mr. Helikopter, — a világ Igor Sikorskyként ismerte — akinek sok nagynevű tervezőtársával együtt nagy része volt abban, hogy ma korszerű helikopterekről beszélhetünk. A második világháború befejeztével a nagyhatalmak vezető katonai körei megbizonyosodtak arról, hogy a repülés nélkülözhetetlen a korszerű háború megvívásában. A világméretű verseny a sebesség és tűzerő fokozódására irányult, amikor megjelentek az első használható helikopterekkel a tervezők. A gyakorlati eredmények azonban sokáig késtek. A lassan lebegő helikopterek sebezhetőbbek voltak, mint az elsp világháború lassú harcigépei. Egy-egy légi szerencsétlenség esetén, a személyzet aligha maradt életben. A helikopterek teljesítmény hatásfoka elmaradt még a leggyengébb — hagyományos értelemben vett — dugattyús motorral rendelkező repülőgéphez képest is. Ugyanakkor a helikopter olyasmit tud, amihez hasonlót egy repülőgéptől soha nem várhatunk: hosszának megfelelő nagyságú körből függőlegesen le- és felszáll. Terheket emel és más közlekedési eszközzel leküzdhetetlen terepen, hegyeken, vizeken és mocsarakon át azokat célba juttatja. A Szovjetunióban neves kutatók egész sora foglalkozott és foglalkozik ma is békés és katonai célokra alkalmas helikopterek tervezésével. A nevének kezdőbetűivel jelzett, világhírű Ml helikoptereket Mihail Mii szovjet konstruktőr a második világháborút követő években tervezte. 1947-ben megkezdték az igen jól bevált Ml—1. helikopter sorozatgyártását. A turbólégcsavar és a gázturbina gyakorlati megvalósítása lehetővé tette, hogy az építendő helikopterek teljesítménye ugrásszerűen megnövekedjék. A nehézhelikopterek családjába tartozó Ml—6 és későbbi társai már ilyen motorokkal voltak fölszerelve. A szovjet helikopterek az elmúlt tizenöt évben számtalan világrekordot értek el, mind az emelési, mind az egyéb teljesítmény kategóriákban. A nagy építkezések számára tervezték a Mi—loK helikoptert, amely le- pülő emelődaruként szolgál olyan, népgazdaságilag fontos munkáknál, mint a vízierőművek, hatalmas kohók építése, távvezeték oszlopok szereiébe. A képünkön is látható V—12 óriás helikopter igazi világszenzáció: nem kevesebb, mint 10 tonna terhet képes sokszáz kilométerre szállítani. Angliában, Amerikában és a többi nagyobb repülőgépgyártó államban ma már szép számban állítanak elő helikoptereket. Az amerikaiak fejlesztették ki a „repülő harckocsi”-nak becézett páncélozott helikopterek nagy családját. Ismert helikoptergyártó cégek: a Sikorsky, Bell, Lockheed, Boeing-Vertol és a Hughes több ajánlott típusa közül választották ki az úgynevezett AAH programot képviselő gépeket. Ebben a programban olyan egyrotoros páncélozott gépeket szándékoknak készíteni, amelyek átvennék a kétes hírnevet szerzett Bell HueyCob- ra szerepét. Ezt a páncélozott helikopterfajtát az amerikaiak a dél-vietnami fronton vetették be tömegesen, és a hazafiak ezeket lőtték le — ugyancsak tömegesen. Érdekes azonban, hogy a nagyszámú veszteség ellenére a stratégák kedvezően értékelték a harci helikopterek alkalmazását. Ezzel a típussal mintegy új helikopterfajtát teremtettek meg. A haxi helikopterek erős páncélzattal, valamint különféle rakétákkal, géppuskákkal és gépágyukkal is rendelkeznek. A harci rakétákkal felszerelt „repülő harckocsik" előállításának a sürgősségét talán az magyarázza, hogy a szovjet csatahelikopter valamennyi jellemzője jóval kedvezőbb, mint az eddig bevált NATO és amerikai típusok. A helikopterépítés a repülés történetének új szakaszába érkezett. Már nem „szegény rokon" többé, mindinkább megköveteli a maga részét a békés, és háborús felhasználás területén egyaránt. Békés felhasználására szép számú hazai példa is akad: számos szovjet helikopter permetez földjeink, gyümölcsöseink és szőlőink felett (Folytatás a koddi szántunkban) A V -12 ?$ szovjet őrfás helikopter. i 4
