Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)

1974-08-04 / 212. szám

t974. augusztus 4. OUNANTOll NAPLÓ 3 Alapvető változásokra nyílt lehetőség Újra vonzóvá kell tenni a lL* JL JL. M. ^ H1 Tízezer bányászlakás DCIBly CISZCITOl ■ Maximális gépesítés MEGVALTOZOn A GONDOLKODÁSMÓD A SZÉNBANYASZATTAL KAPCSOLATBAN. A JÚLIUSI KORMÁNYHATÁROZAT ÚJ TÁVLATOKAT NYITOTT —A LEHETŐSÉGEKKEL MOST ÉL­NI KELL A mecseki szénbányászat | helyzetét ebben a szellemben | elemezte a vállalat pártbizott- i sága a héten és dolgozta ki in­tézkedési tervét a bányászok életkörülményeinek további ja­vítására, társadalmi szerepük növelésére. „Alapvető változásokra nyílt lehetőség a beruházások, lakás­építés, bérügyi intézkedések te­rén. Rajtunk múlik, hogyan vált­juk aprópénzre — mondotta Garamvölgyi János, a vállalat igazgatója. — Ha jobban dol­gozunk, most nagyobb lehető­ségeket tudunk teremteni, ami o bányászok életszínvonalában is kell, hogy jelentkezzék”. A bánya ma is jól fizet Tizenötezer ember dolgozik a mecseki szénbányászatban. Ez c iétszám kevés és elöregedett, l'j, fiatal munkaerőt kell biz­tosítani mindenütt, nemcsak a fold alatt. Ez az egyik feladat. A másik: megtartani azokat, ci'iik vannak és elérni, hogy s vesen maradjanak. Újra von­zóvá kell tenni a bányászatot. A bánya ma is jól fizet. A munkások átlagos személyi jö- v;delme tavaly 49 524 forint volt, a földalatti nettó műszak­kor 215 forint — 26 százalékkal tcbb, mint 1970-ben. A vállalat az utóbbi három é'. ben is élt a rendelkezésére ól'ó lehetőségekkel: 20 forint- tr I növelte a szakmányos bér­tarifát, rendszeresítette a szak- mányos pótlékot (10 százalék), ez állandó földalatti dolgozók c etében bevezette a munka- ki -Ni pótlékot (5—10 százalék), t 'ségesítette a földalatti pót- K/.ot (30 százalék) és emelte ez éjszakai pótlékot (20 Száza­id). Mégis a bónyósrbérek és más iparágak bérei között szű­kült az olló, a korábban jelen­tősen kiemelt bányászjövedel­mek mellett oly mértékben nö­vekedtek bizonyos iparági és mezőgazdasági szakmák bérel, hogy a bányamunka bérben megtestesült vonzása gyakor­latilag megszűnt. A mecseki szénbányászok bére ma 40 szá- salékkal magasabb, mint az át­lag, de ha a 30 százalék mély­ségi és 10 százalék liász pótlé­kot levonjuk — 200—300 forint marad a különbség. A társadalmi elismerést, ame­lyet a bányamunka különös ve­szélye és nehézségei miatt ma is joggal megérdemel, a jövede­lem — előnyben is újból meg kell és meg fogják teremteni. Négyszáz lakás kell évente A munkaerő megtartásának és utánpótlásának jelentős té­nyezője a lakáskérdés. A jogos lakósigénylők száma a Mecseki Szénbányáknál jelenleg több, mint 500 — túlnyomó többsé­gük munkás. Az utóbbi három évben évente csak 50—60 la­kást tudott a vállalat valami­lyen formában, segítséggel dol­gozóinak juttatni. Tavaly mind­össze 1.4 millió jutott munkás- lakás vásárlásra és építésére. A bányászok jogos igényeit, az utánpótlás előrelátható igényeit csak évi 350—400 lakással lehet kielégíteni. A kormányhatározat a kővet­kező ötéves te ívben tízezer bá­nyászlakást irányoz elő. Remél­jük, hogy ebből jelentős tétel Pécsett és Komlón épül. A kor­mány nagyobb támogatóst kíván nyújtani a munkáslakás építési akcióhoz és sajótház építéshez is. A sajátház építők például 130 ezer forint hitelt kaphatnak. Javultak a munkakörülmények A Szénbányák az utóbbi évek erősen behatárolt lehetőségei •llenére jelentős intézkedéseket tett a bányamunka könnyítésé­re, a munkakörülmények javítá­sára, a bányabiztonság fokozá­sára. Gázkitörések előrejelzésére mikroszeizmikus műszereket al­kalmaznak. Széles körben alkalmazzák a könnyű fejtési páncélkaparókat. Jelentősen könnyítették a bá­nyabeli anyagszállítással kap­csolatos fizikai munkát a felső­vezetékes szállítás — egyelőre szűkebb körben alkalmazott — megoldásával. Az átlagos vágatszelvény to­vábbi növelésével a bányabeli klimatikus viszonyokat — a mélység felé haladás ellenére — sikerült szinten tartani. A meddő munkahelyek telje­sen el vannak látva rakodógé­pekkel, a gépi felrakás lehető­sége az elővájásokban 90 szá­zalék. A hidraulikus támállományt az 1970-es 1100-ról 7700-ra nö­velték. Könnyebbség a fejtési jövesz- tq munkánál a már rutinszerűen alkalmazott nagy nyomású sű­rített levegős jövesztés. E mód­szer meredek terepekben is al­kalmazva megoldás lehet a Me­csekben a gépi jövesztés meg­valósítására. Injektálással való kombinálása révén a fejtési por­képződés is jelentősen csökkent­hető. A munkakörülményekkel kap­csolatban a vállalat pártbizott­sága két problémát tett szóvá. Az egyik: az utóbbi években a vágatállapot romlott. A másik: nem volt lehetőség a munkaidő csökkentésére. A produktív munkahelyeken 1957 óta vál­tozatlanul 42 óra heti munkaidő. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az elmúlt három évben tartósan 4 százalék felett volt a túlmű- szakok aránya, tavaly 5.1 szá­zalék. A júliusi kormányhatározat a bányamunka maximális gépesí­tését szorgalmazza. A követke­ző hat évben kiemelt szerepe lesz a műszaki fejlesztésnek. Ez azoknak a problémáknak meg­oldására is reményt nyújt, ame­lyeket a vállalat önerőből meg­oldani nem tudott. A bányászok hatvankét százaléka szakmunkás Jogos büszkeséggel hívta fel a figyelmet a vállalat pártbi­zottsága azokra az eredmé­nyekre, amelyeket a munkások szakmai képzésében, az általá­nos műveltség emelésében el­értek. Az iskolai végzettséget tekintve a 12 000 munkás 5 százaléka technikumot, vagy kö­zépiskolát végzett, 54 százalé­ka befejezte a 8. általánost. Az általános iskolát el nem vég­zett bányászok aránya 3 év alatt 50-rő| 41 százalékra csök­kent. 1970-ben a munkások 50 százalékának, 1973-ban 52 szá­zalékának volt szakmája. Ta­valy 4232-en végeztek alapfo­kú, cél- és továbbképző tan fo­lyamot jelentős vállalati segít­séggel, műszakcsere lehetőség­gel, anyagi ösztönzéssel. Munkás-jelenlét minden döntésnél A Mecseki Szénbányákban 12 000 ember dolgozik fizikai munkakörben, 960 pedig a ter­melés közvetlen irányításában résztvevő műszaki. A 13 ezer munkás szervezetein keresztül és a különböző fórumokon a vállalati tevékenység minden területén megfelelően érvénye­síteni tudja akaratát, érdekeit. A vállalat dolgozóinak 20 százaléka párttag, a párttag­ság 78 százaléka munkás. A munkások képviselete a válasz­tott üzemi és központi párttes­tületekben megfelelő. Az üzemi pártbizottságokban, csúcsszer­vekben tisztséget betöltők 68 százaléka ma is munkás és a párt-vb 11 választott tagja kö­zül eredeti foglalkozását tekint­ve 10 munkás. A pártbizottság 44 taqja közül 37 munkás ere­deti foglalkozását tekintve. Az üzemi és a központi gaz- ' daságj vezetőtestületekben dol- | gozó 84 vezető közül eredeti foglalkozása alapján 26 mun­kás. Mindezek alapján a bánya pártbizottsága úgy ítéli meg, hogy a vállalati döntéseknél a munkás-jelenlét minden eset­ben biztosított. Minden jelen­tős vállalati döntés egy részét a kommunisták széleskörű vé­leményén, másrészt a párt­szervek állásfoglalásain alapul, s a döntések végrehajtásának megszervezésében is egyre na­gyobb szerepük van a pártszer­vezeteknek. A pártbizottságok és pártszer­vezetek jelentős feladatuknak tekintik, hogy szervezzék és tá­mogassák azokat a lehetősé­geket, amikor a munkás bele­szólhat a* üzem, a vállalat dol­gaiba. A termelési tanácskozá­sok és műszaki konferenciák mellett eredményes és jelen­tős fórumnak bizonyultak a szo- cialista brigádok értekezletei, a szocialista brigádvezetők érte­kezletei és a rétegtalálkozók — műszaki középvezetők vállalati tanácskozása, fiatalok parla­mentje. A szocialista brigád­mozgalom a dolgozók 70 szá­zalékát tömöríti és széles ke­reteket biztosít a munkahelyi demokrácio fejlődésének. Külön figyelemre méltó o vezetés és a munkások kapcsolatának megvalósításában az igazgató és néhány szocialista brigád közti szerződéskötés. A „kerítésen“ kívül A szénbányák pártbizottsága erőteljesem aláhúzta: tovább kell lépni a „kerítésen kívüli” életkörülmények javításában js. A kereskedelmi bolthálózat és a szolgáltatások színvonala ugyanis a bányósziakta terüle­teken — különösen Pécsett és Szászváron — alacsonyabb, m'mt más körzetekben. Nem ki­elégítő a szakbolt hálózat, a zöldség- és gyümölcsellátós. Ugyancsak nem megfelelő fő­leg Pécsett a szociális és kul­turális ellátottság és a közleke­dés. E lehetőségek csak addig fejlődtek megfelelően — álla­pítja meg a pártbizottság, ómig azokat a bányavállalat kellő­képpen támogatni tudta. A fej­lődés 10—15 éve megrekedt. A bányászok közéleti súlya változatlan Bár az elmúlt években a bá­nyászatra nehezedő problémák­kal párhuzamosan mérséklő­dött a* anyagiakban kifejezett társadalmi elismerés, változat­lan azonban a bányászok tár­sadalmi életünkben betöltött szerepe, közéleti súlya. 110 ta­nácstagunk — közülük 60 fi­zikai dolgozó — és 1 ország- gyűlési képviselőnk szénbányász. A megyei pártbizottságnak 5 tagja bányász. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetőségében heten képviselj Baranyát. Van ba­ranyai bányósz tagja a KISZ Központi Bizottságának. az M5ZBT Elnökségének, az Or­szágos Béketanácsnak és az Országos Nőtanácsnak. Mun­ka érdemrendben részesült az utóbbi 3 évben a vállalat 20 dolgozója, o Bányász Szolgála­ti Érdemérmet 3099-en kapták, miniszteri kitüntetésben 107-en részesültek. Az energiahelyzet téves meg­ítélésén épülő néhány éves megtorpanás tehát véget ért Az új lehetőségek több és jobb munkát jelentenek, de ezzel a következő években alapvető változásokat valósíthatnak meg a mecseki szénbányászat min­den területén. 53000 tonna zöldség és gyümölcs Címzett — a Harmincöt éves a Szigetvári Konzervgyár Arra emlékszem gyermekko­romból, hogy a nagymama egy tízliteres fazékban főzte a szil­valekvárt. Furcsa buborékokat vetett az édes massza, és mi gyerekek mindig ott sündörög­tünk, hiszen nincs is annál fino­mabb, mint amikor az ember levakarhatja a lábos szélére odasült lekvármaradékot Eben a hatalmas konyhában, itt, a Szigetvári Konzervgyárban a fél ország és csaknem egész Európa, Közel-Kelet piaci szá­mára készítik a télire valót A szigetvári gyárbon Idén lesz harmincöt éve, hogy elkészítet­ték az első befőtteket. 1939- ben, Andrássy gróf mezőgazda- sági majorjában meggylét és gyümölcsvelőt gyártottak, ezt exportálták. Hamarosan kitört a háború és a „piac” mást kö­vetelt A katonaság számára pótkávét készítettek, gyümölcs­ízt, sőt még Húskonzervet is. így írt akkoriban a Szigetvári Néplap: „Naponta nyolc mor- hát vágnak .. Az igazi fejlődés 1960-ban indult meg. 83 millió forint ér­tékben vásároltak gépeket ka­zánházat építettek, felszerelték az ivólégyártó vonalat. Az ad­dig csaknem manufakturális jellegű üzem kezdte magára ölteni egy korszerűsörő gyár ar­culatát. 1967-től újból két évig az építők és a szerelők „csatateré­vé" vált a gyár, ekkor kezdték el a 220 millió forintos rekonst­rukciót 1969-re elkészült az új gyártócsarnok, az alumínium tanktelep, a raktár, a szállítás­hoz szükséges létesítmények és a térburkolás. A Szigetvár! Konzervgyár nagy gyár lett. Átlagosan 1400 dolgozónak biztosítanak munka- lehetőséget. Zöldség és gyü­mölcs feldolgozásával, tartósítá­sával foglalkoznak. Évente átla­gosan 30 ezer tonna zöldség és 12 ezer tonna gyümölcskon- zervet készítenek. A négy üzemrészben — két konzerv, egy tartósító és egy fémfeldolgozó üzemben — 23 egyetemet, főiskolát, több mint nyolcvan középiskolát végzett szakember és 269 szakmunkás dolgozik. * Akár egy hatalmas, szabad­téri éléskamra — olyan a gyár udvara. Ezerszám a sárga- és őszibarackkal, zöldbabbal telt láda, rekesz. Na és az üvegék! Idén, a borsószezonban hétmil­lió üveget töltöttek meg bprsó- konzerwel. Emelővillás és elektromos tar­goncák sürgölődnek az udva­ron és a gépek között a csar­nokokban. Sokat segítenek, de az emberi erőt még nem sike­rült teljesen kiszorítani. Arany­sárga lekvárral telt tartálykocsit húznak-tolnak hárman. Saska Sándor technológus elnéző mo­sollyal kiigazít: — Mi ezt ágy hívjuk, bogy sárgabarack íz. Hogyan is készül a sárga­barack ízt A szállítószalag emeletnyi magasságba emeli a beöntött gyümölcsöt Gőzzel fűtött hen­gerekben továbbítják — elő­főzik — aztán paszírozzók, a magok egy nyíláson kihullnak, egy másik nyíláson folyik ki az áttört gyümölesjiús, a gyümölcs- velő. Hogy azért a gyermek­korhoz fűződő nosztalgia se szenvedjen csorbát, a régi csar­nok szélén ott a múlt: dupla- falu üstökben főzik fel az alap­anyagot. A „felfőzésben“ már ismét a korszerű eszközök segítenek, vákumüstökben válik véglege­sen barackízzé. Közben citrom­savat és pektint adagolnak hozzá. Ez utóbbi szilárdítja, ko- csonyásítja a híg masszát. Az új csarnokban — ez már a rekonstrukció eredménye — éppen a friss zöldbabot dolgoz­zák fel. — Elképzelhető-e, hogy egy­szer nem lesz szálkás a natúr vágott zöldbab? Saska Sándor mosolyog: — Tulajdonképpen igen. Csakhogy ehhez egyszerre érő fajtákat kellene nemesíteni, és azt elérni, hogy egy napnál to­vább ne álljon itt a nyersanyag. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy egyre kevesebb az ilyen­panasz. Hogy hányfajta terméket gyártanak a szigetvári konzerv­gyárban, arra még a legjobban informált szakemberek sem tudnak kapásból válaszolni. Mindenesetre, a szezontól füg­gően 100—200 között mozog a vá laszték. — Szezon? ■— Az, hogy szezon, itt már nem a régi fogalmat takarja — mondja Bernáth Béla, a gyár igazgatója. — Természetesen van úgy, hogy egyszer tömegé­vel, más napokon ritkábban ér­kezik az áru, de olyan már nincs, hogy télire ellogy a mun­ka. A kormány zöldségprogram­ja a konzervgyárakat sem hagy­ta feladat nélkül. Igen szoros kapcsolatban vannak a környe­ző termelőszövetkezetekkel, álla­mi gazdaságokkal. Segítséget nyújtanak a vetőmagok és a gé­pek beszerzésében. Külön hang­súlyt kap a zöldségtermesztés gépesítése. Ha a gazdaságok 50 hektárnál nagyobb területei« termesztenek zöldséget, továbbá ha 3, illetve 5 éves szerződést kötnek a konzervgyárral, akkor a gépek beszerzésénél 47-|-40 százalékos ártámogatásban ré­szesülnek és a beszerzést is a gyár bonyolítja. — Ez természetesen csak egyik oldala a kapcsolatnak, ennél jóval szélesebb az együtt­működés — monja az igazgató. Érdekünk közős: minél gazda­ságosabban, minél többet ter­melni. Legjobb eredményeket a borsótermesztésnél értünk el, teljesen megoldottuk a bab, megkezdtük a paradicsom gépi termesztésének bevezetését. Je­lentős elöieholadást értünk el az uborkánál. A zöldpaprika gé­pi termesztése viszont még sem a fajta, sem a megfelelő gép tekintetében nincs megoldva. Mindent összevetve, a jó kap­csolatnak köszönhető, hogy az 1974-re tervezett 53 ezer ton­nás nyersanyag mennyiséget biz­tosítani tudjuk. Akkor pedig nem lesz fenn­akadás a Baranya—Tolna és a Somogy—Zala megyei FŐSZERT ellátásában, és jut a szigetvári zöldség, gyümölcs konzervből szinte valamennyi szocialista or­szágba, Nyugat-Európába, Kö­zel-Keletre és az USA-ba is. Kurucz Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom