Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)

1974-08-23 / 230. szám

1974. augusztus 23. DU NA NTQU NAPLÓ 5 Pannónia ’7A Harkány Deklarációk helyett szorosabb együttműködést? Dr. Kovács Sándor, SZÖVOSZ elnökhelyettes előadása Harkányban a szocialista országok szövetkezeteinek tevékenységéről „A szövetkezeti építés időszerű problémái a szocialista orszá­gok jelenlegi fejlődési szakaszában" címmel tartotta meg előadá­sát szerdán délelőtt Harkányban, a Pannónia '74 résztvevőinek dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese. Ugyanezen a címen tartották meg 1973 decemberében Moszkvában egyhetes tanács­kozásukat a szocialista országok szövetkezetei. Ez volt a szocialis­ta országok szövetkezeteinek első kongresszusa, melyet a szovjet Centro Szojuz kezdeményezett, s melynek munkájában dr. Kovács Sándor, a magyar delegáció tagjaként elejétől a végéig részt vett. Rendszeres többoldalú kapcsolatok Az eddigi kétoldalú kapcso­latok a moszkvai tanácskozás­sal a több oldalú kapcsolatok fázisába léptek — a jövőben rendszeressé teszik ezeket — melynek célja, hogy- a szocia­lista országok integrációja szö­vetkezeti vonalon is megvaló­suljon, hangsúlyozta bevezető­jében a SZÖVOSZ elnökhelyet­tese. Más szóval a szocialista országok szövetkezeti együtt­működésének fel kell zárkóznia a KGST-együttműködés szint­jére. Ez nem könnyű feladat, hisz a szocialista szövetkezeti elméletnek igen eltérő vonásai érvényesülnek az egyes szocia­lista országokban. A fejlődő országok egyre nagyobb érdek­lődést tanúsítanak a szövetke­zeti eszme iránt, és ezekben az országokban a tőkés államok szövetkezetei igen nagy akti­vitást fejtenek ki. Sok fejlődő ország választja mégis szíve­sebben a szocialista szövetke­zeti modellt — Tanzánia pél­dául kifejezetten a magyar mo­dell Iránt érdeklődik — de ma még zavarólag hatnak azok az eltérések, amit a szocialista or­szágokban tapasztalnak. A moszkvai kongresszus legfőbb jelentőségét az adja meg, hogy az előadásokban — egy hét alatt 20 előadás hangzott el — és a vitákban nem az el­térésekre, hanem az azonos­ságra helyezték a hangsúlyt, a tanácskozás a közös vonások erősítésének az irányába mu­tatott. Teljes az egyetértés a szövet­kezeti tevékenység helyének, szerepének és jövőjének meg­ítélésében. A szovjet álláspont szerint a szövetkezet szerepe a kommunizmus építésében nem csökken, hanem nő, ezért a két tulajdonforma szembe állítása káros és helytelen. A Szovjet­unióban megszüntették ugyan az ipari szövetkezeteket, de rá­jöttek, hogy ez hiba volt, s most munkájukat a Centro Szojuzon — fogyasztási szövetkezeteken belül — újra szervezik. A szö­vetkezetek tág perspektívát kaptak a moszkvai tanácskozá­son, ahol kimondták, hogy a fejlődés az egységes szocialis­ta tulajdon felé tart ugyan, de ez nem úgy valósul meg, hogy egyik forma beolvad a másik;- ba, hanem oly módon, hogy a kettő közeledik egymáshoz. Az állami és szövetkezeti forma legjobb vonásaiból, ötvözeté­ből alakul ki egy harmadik teljesen új forma, a szocialista tulajdon. Végletek nélkül Minden szocialista ország­ban előtérben levő kérdés a szövetkezeti önkormányzat, a szövetkezeti demokrácia erő­sítése, amely része a szocialista demokráciának. Hazánkban már korábban napirendre ke­rült a szövetkezetek társadal­mi, politikai funkciójának erő­sítése, de e téren még nálunk is sok a teendő. Még több a pótolni való azokban a szocia­lista országokban, amelyekben eddig a szövetkezeteknek csalj gazdasági jellegét erősítették. A szövetkezetek koncentráció­ja és centralizációja is minden szocialista országban napiren­den van. A lengyelek például egy év alatt egynegyedére csökkentették szövetkezeteik számát, hasonló méretű kon­centráció zajlik például Bulgá­riában is. E kérdésben élénk vita alakult ki a moszkvai kongresszuson, sokan képvisel­ték azt az álláspontot, hogy a gazdasági hatékonyság egye­nes arányban női az üzem éte- gek növelésével. E kérdésben nálunk is két végletes állás­pont alakult ki. Az egyik sze­rint „minden nagy szövetkezet jó”, a másik véglet azt mond­ja, hogy csak olyan szövetkeze­tét szabad létrehozni, amit a tag, mint tulajdonos még át tud tekinteni. Mindkét véglet merev, egyesülni akkor kell, ha értelme van, ha a nagy szö­vetkezet feltétlenül jobb lesz. A hatékonyság növelésének nem egyedüli útja a koncent­ráció. A Szovjetunióban a Centro Szojuz a szövetkezetek horizontális és vertikális együtt­működését szervezi egy-egy megyére kiterjedően igen jó eredménnyel. Az azonosságok mellett meg­lévő eltérések az egyes orszá­gok eltérő gazdaságirányítási rendszeréből fakadnak. Azokban a szocialista országokban, ame­lyekben kötelező terv utasításos rendszer van, ott az alá- és fölé­rendeltségi viszony a szövetke­zetekben is érvényesül. A Szov­jetunióban például a Centro Szojuz bontja le a tervet me­gyékre, a megyék járásokra, a járások szövetkezetekre, úgy, mint nálunk az új mechanizmus előtt. Bár az utóbbi időben ta­pasztalható egy erős törekvés a kötelező tervmutatók számának csökkentésére. A szövetkezetek csak felvásárlási tervet kapnak, beruházásoknál és egyéb terü­leten már csak keretszámok vannak. A szovjet állam óriási befektetést eszközöl a kolhozok termelésének növelésére, főként most, miután 1973-ban a kol­hozok rekorderedményt értek el. Megkezdték a szovjet Kolhoz Tanácsok szervezését — ez a magyar területi szövetségek ot­tani megfelelője — számuk ma már 2500 és az apparátusban S0 ember dolgozik, látja el az érdekképviseletet. Konkrét cselekvésre van szükség A moszkvai konferencián le­szögezték, hogy a szocialista or­szágok szövetkezeteinek együtt­működésében most már nem­csak az elméleti egyetértésre, hanem konkrét gyakorlati cse­lekvésre van szükség. Egyeztetni kell ,a tervező és kutató tevé­kenységet, közös törekvésre van szükség az oktatás és vezető- képzés terén, ki kell alakítani az együttműködést az adatfel­dolgozás terén. Nemzetközi | együttműködésre van szükség a szövetkezetek gazdasági és kül­kereskedelmi tevékenységében. A magyar szövetkezetek java­solták, hogy a szocialista or­szágok szövetkezetei hozzanak létre egy közös Külkereskedelmi Irodát, hogy a tőkés piacon egy­ségesen léphessenek fel. Közös feladat a fejlődő országok szö­vetkezeteinek támogatása első­sorban a szakember- és vezető- képzés terén, máskülönben ezek az országok kénytelenek a tőkés — svéd, NSZK, francia, angol — országokban működő szövetke­zetek ajánlatait elfogadni. Mindennek érdekében a szocia­lista országokban ma még meg­lévő eltérő szövetkezeti elvek­nek és gyakorlatnak mindinkább közeledniök kell egymáshoz. — Rné — Tudományos szenzáció a szekszárdi ásatásoknál Tudományos szenzációt hoztak a szekszárdi ásatá­sok, az avarkori temető több, mint ötszázadik sírjának fel­tárásán munkálkodtak a ré­gészek, amikor a már ismert sírmező alól jóval korábbi le­letek kerültek elő. A sírmező a népvándorlás korára jel­lemző, míg az alatta elhe­lyezkedő, eddig feltárt kilénc hamvasztásos urnasir másfél­ezer évvel korábbi, a középső bronzkorból származó. Mind­ez megváltoztatja a Szek- szárd múltjával kapcsolatos eddigi elképzeléseket Munkaidő-csökkentés a kulturális intézményeknél és vállalatoknál A kulturális miniszter és a munkaügyi miniszter együttes lendelete alapján szeptember 1-től heti 44 órára csökkentik a kulturális szolgáltatási ága­zatba'tartozó intézmények és vállalatok mindazon dolgozói­nak munkaidejét, akiknek addig heti 48 óra volt az elfoglaltsá­guk. Az átlagos heti 44 órás mun­kaidő kereten belül a dolgozók részére elsősorban kéthetenként egy szabad szombatot kell en­gedélyezni. Azoknál az intézmé­nyeknél, ahol nem biztosítható kéthetenként a szabad szombat, a napi munkaidőt kell csökken­teni. Az olyan idényjellegű in­tézményeknél, amelyeknél a két­Kilenc prózai mű — öt új magyar darab Pécsett hetenkénti szabad nap nem biz­tosítható, illetve a napi munka­idő nem csökkenthető, a sza­badnapok egy része legkésőbb a következő idény kezdéséig összevontan is kiadható. Legfeljebb átlagban heti 66 óráig terjedő munkaidőben fog­lalkoztathatók — a polgári fegy­veres őrök kivételével — a ka­pus, portás, vagy egyéb őrszol­gálatos tevékenységet végző dolgozók. A heti 44 óránál hosszabb munkaidővel foglal­koztatott — kapus, portás, vagy egyéb őrszolgálatot végző — dolgozók alapbérét a munkaidő­vel arányosan kell megállapí­tani. Azoknál a színházaknál, ame­lyeknél a munkaidő csökkentés szervezeti változás nélkül, önerő­ből valamennyi munkakörben nem valósítható meg, továbbá a Magyar Állami Operaháznál, a Fővárosi Moziüzemi Vállalatnál, valamint a Magyar Cirkusz és Varieténél a munkaidő csöken- tésre csak további szervezési intézkedések után kerülhet sor. Az intézmények a munkaidő csökkentés bevezetésére vonat­kozó fe'készülési térvet a Kultu­rális Minisztérium külön kiadan­dó szakmai irányelvei alapján készítik el. Ebben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a mun­kaidőcsökkentést az intézmény valamennyi dolgozójára azonos időpontban kell bevezetni, to­vábbá: azoknál az intézmények­nél, ahol a központon kívül há­lózat is működik, a munkaidő­csökkentés a központban és a hálózatban csak egyidejűén va­lósítható meg. MWWMm^mtww Évadnyitás a színházban PÉCS Üj Focsánylapositó-gépet helyezett üzembe a Pécsi Dohánygyár. Az angol berendezést az elmúlt napokban szerelték föl a gyár elő­készítő üzemrészében. Az üzem 16 napos karbantartása ' be­fejeződött, s ismét megkezdődött a termelés. Felújították a do- hányelökészítő gépi berendezéseit, valamint korszerűsítették az üzem villamoshálózatát. kus egyénisége révén emléke­zetes sikerek állnak mögötte. A Pécsi Nemzeti Színház — mint a színház igazgatója elöl­járóban megállapította — a magyar színházi életben rangos helyet vívott ki. Jelentékeny el­ismerésben részesült erkölcsi és anyagi szempontból és a sajtó­véleményekben egyaránt. Az elmúlt évadban a kívánt mér­tékben sikerült teljesítenie mű­vészet- és kulturális politikai küldetését. A siker azonban Ja- nus-arcú. Az ösztönző erejű egészséges öröm érzésétől nincs messze az önelégültség, ám van ennek egy kitűnő ellen­szere: emeljük magasabbra a mércét... Mindjárt nehezebb keresztülvinni: nagyobb és el­mélyültebb munkát igényelnek a magasabb követelmények. A Pécsi Nemzeti Színházban az idei évben is öt tagozat, il- leve négy társulat működik. Művészi céljaik, törekvéseik azonosak. Ezeknek három fő irányát jelölte meg a színház igazgatója. A korábbi hagyo­mányokat követve, szoros kap­csolatot kell fenntartani a ma­gyar irodalmi és zenei élet él­vonalával — további eredeti művek bemutatására vállalkoz­va. Továbbá: a darabok szín­padra állításában jusson ér­vényre a színházművészet szuve- rénitása, végül a társulatoknak művészi együttműködésre kell törekedniük. A továbbiakban a színház igazgatója felhívta a figyelmet a párt Központi Bizottságának közművelődési határozatára. Ennek végrehajtása több síkon feladatokat ró a színművészek­re is. Mindenekelőtt küzdeni kell a maradiság és a szélső­séges arisztokratizmus ellen, továbbra is ápolva a színház- kultúra és a befogadó közön­ség kapcsolatait: részt venni, jelen lenni Pécs közművelő­désének egészében. A most induló évadban kilenc prózai művet mutatnak be. Eb­ből nyolc bérletes. Hat darab a nagy színházban, kettő a Kama­raszínházban kerül színpadra, ahol esténként rendszeresen lesznek előadások az idén. A nyolc bérletes prózai mű közül öt eredeti bemutató: Illyés Gyu­la: Dupla vagy semmi, azaz két életet vagy egyet sem; Garai Gábor: Szemben a szörnyeteg­gél (ideiglenes cím); Páskándi Géza; Szeretők hullámhosszán; Sárospataky István; Zára és Szüts Bernát; Istenek csatája című új művének pécsi előadá­sa. Köztük különös helyet fog­lal el Illyés Gyula új színpadi műve: ez az utóbbi években a negyedik alkotása, amit irodal­munk élő klasszikusa a pécsi színházra bízott. A szovjet drámai ciklus idei bemutatója; Rozov Szituációk. A hagyományos Shakespeare- bemutató sora a Viharral foly­tatódik. Ezenkívül színre kerül még Moliére Don Juan című alkotása és egy új lengyel da­rab is. (Kiválasztásáról a na­pokban döntenek.) Operaberrfutatók: Offenbach: Hoffmann meséi; Puccini: Tosco, és Leoncavallo: Báláz­zák. (Utóbbi a Parasztbecsület­tel együtt szerepel műsoron.) A Pécsi Balett a Mahler zené­jére készülő Balettek fehérben; a Gondolatok néptáncformá­ban és a három szovjet verseny­műre koreografált Tavasz, 7975 című új produkciókkal lép a közönség elé. Két könnyűzenei bemutatót láthatunk: a Három a kislányt és a nagy sikerű Képzelt ri­port . . ,-ot. A gyermekszínház bemutatója: Benedek—iarbai Profán misztérium c. darabja. Nógrádi Róbert ezután bemu­tatta a színház új tagjait. A színház új színművészei: Ba­logh Zsuzsa, Galántay Alice, Petényi Ilona, Szilvássy Anna­mária, Unger Pálma, Bárány Frigyes, Harkányi János, Korok- nay Géza, N. Szabó Sándor, Vallai Péter; Kecskés Sándor magánénekes, valamint Németh László karmester. Új táncmű­vészek: Móger Ildikó, Farkas Katalin, Kovács Zsuzsa, Tersák Agnes, Heuser Gábor, Stefan Gábor és Koronczay László, aki visszaszerződött Pécsre. A zenekar és a kórus 10 új taggal gyarapodott. A társulati ülés végén dr. Nagy László, a Kulturális Mi­nisztérium főosztályvezető-he­lyettese a jelenlevő kulturális vezetők és szervek, intézmények képviselői nevében is őszinte jókívánságait fejezte ki az új évad kezdetén, W, E, SZÜLETTEK: Sólyom Zsolt, Kerekes Andrea, La­katos Atiila, Solty László, Molnár Zoltán, Takács László, Gyurák László, Borsány Tamás, Borsány László, Uze- nyi Tamás, Regele Tímea, Vallovits László, Géder Béla, Herczog Gábor, Kovács Szilvia, Ohlmüller Éva, Csala Viktor, Spil János, Dongó Tímea, Sel- mi Adrienn, Gyurák László, Fizi Mó- nika, Horváth Mónika, Kövesdi Nor­bert, Szikora Károly, Takács Edit, Si­pos Beatrix, Lőrinc Anikó, Pölöskei Zsolt, Mihólyfy Klára, Pusztafőldi Gábor, Böröcz Gábor, Radics Anett, Világos Attila, Csetneki Adrienn, Varga Ottilia, Bogáthy Tamás, Ma­linger Melinda, Vajda Edit, Nagy Angéla, Dunai Teréz, Höss Zoltán, Víg Melinda, Rice Zoltán, Dranko- vics Róbert, Kisgadó Balázs, Gadár Roland, Szauer Péter, Ziener Tamás, Kollár Boglárka, Kerner Agnes, Rad- nai Imre, Zóka Benjamin, Martin Iringó, Tóth Szilárd, Vasvári Anikó, Kertész Adrienn, Bán László, Garai Timea, Fodor Agnes, Andreli Barba­ra, Bódi Ildikó, Bencze Szilvia, Nenzt Csilla, Szepesi Agnes, Untersteller Agnes, Tar Péter, Grósz Balázs, Gá­lái Mónika, Balogh István. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Király Tibor és Kooa Erzsébet, Ró- nics István és Mohai Márta, Rucsnik Antal és Máj Cecília, Orovica Márk és Bors Viima, Török Ferenc és Koch Anna, Miolkovics Ferenc és Pénzes Mária, Makai Gyö-gy és Mái Márta, Bihar Andor és Simon Gizella, Sza­mot János és Schön Éva, Nikolics Gusz*áv és Kúszik Zsuzsanna, Balázs László és Sörös Zsuzsanna, Gyük Jenő és Kovács Mária, Link Ferenc és Csiszár Mária, S-ilveszter Tamás és Zátrok Katalin, Schindler László és Czepek Mária, Ambrus Gyula és Szondi Anna, Debertin Béla és Ko- rilák Mária, Szász István és Veiner Éva, Varga Ferenc és Linb-un Mária, Jaklovics Ferenc és Benkő Zsuzsanna. MEGHALTAK: Stmonfaj I — ins, Belek! Knro'y, Ivánt! I Kálmánná Be"»--'ék Teréz, Ráa®r Luj­za, Meayeri Vilmos. Havasi István, Getencsér Károlyné Berkies Teréz, ( Törtelv Istvánná Feias Erzsébet, Ma- tancs! István, Duda G'-rőr-wné Lemmer ] Erzsébet. Tnrr Janosné Vö-ö--Mihály . Pá-sa. T—-Sder Antu'né Je-t Gertrud, I GSn—»I i:nt,i.„rd' Gizella, I «OV"- <*-*-------,t nz| Ma­i tor kn-s-t-. t»s.„ I - —ö, “-’én Jó­I wn‘ P'n**r «-------n.-i L-Ios, j p á'-é T-*-l '■■■l-sno. Bod­nár M'trál-ná M-'nér On-ó'íe, Stolcz Mártonná G-n*r Porá'!*-. Red»iró VII- j mos, S-en-'éri Eán-terné Kis i.-'lanna, ' L'tovszkv Gé-áné. G-n-er MA-jn, dr. M-theov-ts c-*--r.-oé énr-'er Teréz, Hánem-m A-1-". M-<-s "nno. Iván­| István. V—'A ls—r'. »-■' lános, Heran* E-nS-si !~-v Má.;ap Unbauer Károlyné. Vl-tb »'á-!o. Ben—e Lósizlé, öiscbof Józsefné Hn-'monn Kntolin, Kis-Bagoly Szendémé Tímár Mária, O-váth Imréné S-h'enek Ad-I, yor. zsánv József, dr. Tö-ök Gw'—. Borsos Intsél. Tnan iá—.«. He—--’■: !,tyán, Sá-!,S-i MISáts.,4 Mo’nór Vendn'n- I'onb, Ka­csar József, Selónyi Géza. dr. Rthmer Zoltánné Csizmadia Erzsébet, Stikrát István, Haász Ernő, Putz János, Péltx Józsefné Hofeker Margit. Tegnap délben ünnepélyesen megkezdődött a Pécsi Nemzeti Színház 1974/75-ös színházi évada. A nyitó társulati üiés efolöke, Eck Imre, a Pécsi Ba­lért művészeti vezetője köszön­tötte a társulat valamennyi táp­ját es dolgozóját; köszöntötte a minisztérium, továbbá a me­gye es a város itt megjelent kulturális vezetőit, valamint a színház igazgatóságát. Az ün­nepélyes társulati ülés résztve­vői egyperces néma felállással emlékeztek meg a magyar mű­vészeti élet nagy alakjáról, a napokban elhunyt Rábai Miklós Kossuth-díjas koreográfusról, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjéről. Nógrádi Róbert igazgató évadnyitó beszámolójában hi­vatalosan közölte a színház fel­ügyeleti hatóságának dönté­sét: Dobai Vilmos főrendezőt érdemei elismerésével fölmen­tette, és a helyébe Sík Feren­cet nevezte ki. A volt főrende­zőnek a színház igazgatója fá­radozását megköszönve minden jót kívánt további művészi mun­kájához. Az új főrendezőt né­hány szóban jellemezve, kiemel­te, hogy Sík Ferenc rendező­ként itt nőtt fel. A művészi mun­kában ideális partner; kezde­ményező ereje, színes, dinami-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom