Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)

1974-08-18 / 226. szám

■ DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1974. augusztus 18. THÄLMANN Mottó: Ma harminc éve ölték meg a nácik Ernst Thälmannt NAGYHARSANY A SZARSOMLYÓRÓL . i Tánóra volapükből Már ezt csakugyan nem tudom szó nélkül megállni — elmondom hát, mi nyomja szívemet Lelkem rajta: ne­vezetes embereket bántok meg, sőt, okos embereket, akik sokmindent nagysze­rűen tudnak. De magyarul beszélni — nem. Miféle ördög bújik egy felszólalóba akkor, amikor száz komoly tanárember előtt javasol valamit— nevezete­sen azt, hogy változtatni ké­ne a tantárgyon. De nem ezt mondja ám, hanem: vál­toztatásokat kellene eszkö­zölni a tantárgy vonatkozá­sában. Ezt mondja, s én rö­vid ideig tűnődöm, hogy vajon most mit is mondott? ördögöm nem aludt e kis összejövetelen. A másik fel­szólaló szintén javasolt vala­mit a minisztériumnak — de nem ezt mondta, nem bi­zony. Ezt mondta: javaslat­tal kellene élni a felsőbb hatóság felé. Egy másikuk tanulmányt továbbítana a minisztérium felé, harmadi- kuk pedig jelzést adna a ve­zetés felé ... Lelki szemem­mel azt láttam, hogy repül a javaslat, a tanulmány és a jelzés a minisztérium felé, de csak felé repül, soha nem ér oda. De szép karriert futott be három röpke óra alatt a „terén", a „vonalán” és a „képezi" is. Szomorúságom akkor érte el tetőpontját, amikor felszólalt egy fiatal lány, és egymaga több „vo­natkozásában”-!, „terén "-t és „felé”-t mondott, mint ad­dig valamennyien. Igaz is, £ gondoltam magamban, kitől ' tanulná a helyes magyar beszédet, ki az, aki felnőtt korában is ápoltatja vele a nyelvet? Mert az általános iskolában, meg a gimná- t ziumban tananyag, a vizsgák utón pedig kötelező mindent ? elfelejteni. Z Egy pedagógus egyszer > „nyelvi botlással” vádolt, t ám, fejet hajtok, botlanom ) nekem is legyen szabad, so- 5 ha nem feledem hajdani jó í tanárom szavait, aki hibát | ejtett a táblai feliratban, s s észrevéve a következőket mondotta: „A ló is megbot­lik, kérem, mégis négy lába van .. .” üsse kő, soroljanak nyugodtan a négylábúak kö­zé, vannak azok között is rendes emberek. De csak­ugyan: csattanjon rajtunk is egy kicsit az ostor. Kollégám kritikát írt és égnek emelt arccal mormolt egy szót. — Orfikus... — mondta ólmatagon — ez jó ugye? — Nem tudom, mit jelent — válaszoltam, — de jól hangzik. Használd nyugod­tan. Be is dolgozta irományá­ba, s elégedett volt. A szerkesztő kihúzta, hiányát senki sem vette észre. Csak ó. De nem háborgott. Lassan art hiszem, hogy nyelvünknek több köze van a volapük nyelvhez, mint a magyarhoz. Kezdődjék meg hát a tanóra volapükből, is­merkedjünk vele, találgas­suk: hogyan fogunk száz év múlva beszélni, írni? Magyarul? Kampíkus Péter 1921 augusztusa Pécsett FORRO NYÁR €€ Több mint fél évszázada, 1921 augusztus havában „forró * nyár" atmoszférája nehezült Pécs városára. Nemcsak a légkör heve, hanem a „kiürítési láz" forrásága is a legmagasabb fokra hágott. Ezer napos, politikai eseményekben változatos, for­dulatokban és izgalmakban gazdag szerb megszállás megszűnése előtt állott a város. Ezért nevezetes és emlékezetes napjai a város történetének az 1921. augusztus 11-töl augusztus 20-ig 'er­jedő időszak, amelynek iorrpontja az augusztus 14-én történt í Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság kikiáltásában tetőzött. j Visszafelé forgatva emlékezéseim lapjait, — mint az események j szem- és fültanúja, a helyszűke miatt megszabott korlátok között — a történések sűrűjéből a forrásmunkákban eddig nem publi­kált néhány tény megörökítésére szorítkozom, természetesen ■ fi­gyelemmel a már ismeretes összefüggésekre. Az események kronológiáját követve azzal kell kezdenem, hogy a trianoni békeszerződést 1921. július végén mind a ma­gyar, mind az SHS kor­mány ratifikálta. Ennek kö­vetelményeként Magyaror­szágnak a nyugati Burgenlan- dot, az SHS királyságnak pe­dig Pécs és környékét ki kellett ürítenie. Vita folyt arról, hogy e két követelmény junktimban van-e, azaz mindkét fél egyidő- ben vonja-e ki megszálló csa­patait Ez a probléma Magyar- ország javára dőlt el, amint azt jóval Pécs kiürítése után a Sop­ronban megtartott népszavazás igazolta. Ilyen előzmények utón augusz­tus 11-én megjelent Pécsett Gosseth angol ezredes, akit az antant hatalmak Pécs és Bara­nya kiürítésének végrehajtásá­val és ellenőrzésével bíztak meg. Az angol ezredes küldetése nyilvánvalóvá tette, hogy a koc­ka el van vetve, a kiürítés határ­ideje rövidesen elérkezik. A Horthy-hadsereg gyilkos daru­tollas tiszti különítményeinek bosszúállásaitól joggal rettegő munkásság még halvány remé­nyeket táplált, hátha segít ma­gán azzal, hogy felkeresi az angol ezredest a kiürítés elha­lasztása végett. Többszáz főnyi munkásküldöttség kereste fel, amelynek szónoka vázolta a be­következő munkásüldözést és bosszút. Gosseth annyit mon­dott, hogy ő katona, nem poli­tizál, de megnyugtathatja a munkásságot, hogy a magyar kormányzattól kapott felhatal­mazása alapján kijelentheti, nem lesz bántódása a munkás­ságnak. A történeti hűség oká­ból nem mellőzhető, hogy Gos- sethnél burzsoá küldöttség is járt, sok „honleány” virág bu­kótokkal üdvözölte a hidegvérű angolt, aki előttük már sokkal közlékenyebb volt, még a kiürí­tés határnapját is közölte és kérkedően kijelentette, neki már gyakorlata van, hisz Karintiában a szláv lakosság tiltakozása el­lenére simán kivonult az SHS katonaság. A Munkás c. pórtlap Gosseth megjelenésével valószínűsített kiürítés ellen „Tiltakozunk” cím­mel vezércikket közölt és a vá­ros munkásságát demonstratív felvonulásra hívta fel. Ez 12-én meg is történt, közel 15 000-es tömeg indult délben a Széche­nyi térről, élén Doktor Sándor­ral, a menet a mai Kossuth Lajos utcán át békésen tüntet­ve tiltakozott a kiürítés ellen. A Nemzeti Kaszinó erkélyéről durva sértésekkel provokálták a felvonulókat, amire néhányon a menetből kiválva, az áporo- dott levegőjű úri fellegvárba be­özönlött és elhallgattattá a hangoskodó hazafiakat. A na­gyobb összetűzést, amely s»ór tettlegességig fajult, mint ügyeletes rendőrkapitány aka­dályoztam meg. Gosseth Pécsre érkezésével egyidőben dalmáciai útjáról vá­ratlanul beállított Dobrovics Pe- tár szerb származású neves pé­csi festőművész, aki eddig is háttérből irányította az ún. an- nexionistákat, akik szemben a pécsi munkásság amaz állás­pontjával, hogy a megszállást öt évvel hosszabbítsák meg, Pécs és a megszállt, baranyai területeket az SHS, ha kell, fegyverrel is annektálja. A helyzet Dobrovics megérke­zésekor már pattanásig feszült volt, hiába hangzottak el a szerb kormánybiztos Rajics Szve- tiszláv, majd Linder Béla pol­gármester részéről megnyugta­tások, hogy nem lesz kiürítés, a tömegek hite megrendült és el­szánttá vált az elhatározás, hogy Horthy bosszút lihegő ha­daival, ha kell fegyveresen is ellentállnak. E hangulat hatá­sától Dobrovics Petár fellelke­sülve felkeresett és a tőle szo­kásos túlfűtött temperamentu­mával előadta, hogy danun- ciádóval megmenti a város munkásságát, a baranyai szláv lakosságot a Horthy pribékek­től. Dobrovicshoz évek óta ba­rátság fűzött, ismertem egyéni­ségét, sokszor fellángoló vér- mérsékletét, kételkedve mondot­tam, ehhez fegyver kell és nem hiszem, hogy az SHS akár kato­nai, akár kormány támogatást nyújtana egy ilyen akcióhoz. Blöffölésnek vettem. (Ismeretes, hogy D’Annunzio olasz fasiszta és ultrasovmiszta költő a béke- konferencia által SHS-nek ítélt Fiúmét puccsal elfoglalta és olasz uralom alá helyezte.) Augusztus 14.-re a párt nép­gyűlést hirdetett, előzőleg szak- szervezeti kongresszus tanácsko­zott. Már e kongresszus is ha­tározatban tiltakozott Horthyék bevonulása ellen. Majd tanács­kozását félbeszakítva vezetősé­ge a városháza erkélyére sie­tett, mert már közel 20 000 fő­nyi tömeg a népgyűlés megnyi­tását várta, amelynek meghir­detett napirendjén a megszállás meghosszabbítását kimondó ha­tározat volt Megnyitották a népgyölést, amelynek elnöke Jandó György vasmunkás átadta a szót Bod­nár Zsigmondnak, őt követte Gyenis Ferenc szigetvári párt- küldött, majd Pázmány Zoltán barcsi küldött szólalt fel. Dr. Fekete Ferenc és Berki György bányász nyilvánította ki a vö­rös katonai múlttal okkal féle­lemben lévő 4—500 bányász til- I tokozását Ezután következett a megle­petés. Már a gyülekező helyi­ségben láttam, hogy Dobrovics, akinek kezében egy papírlap volt, az egyik sarokban félre­vonulva tárgyal dr. Fekete Fe­renccel, Pázmány Zoltánnal és Boros Imrével. Berki beszédje után Dobrovics az erkélyre rob­bant és szenvedélyes, dinami­kus szónoklata befejezéseként szinte harsogta: „Vegye tudo­másul a világ, hogy innen ki­áltjuk ki a Baranyai—Bajai Szerb—Magyar Köztársaságot, amelyet vérünkkel fogunk meg­védeni”, Az énunciáció freneti­kus hatást váltott ki, a tömeg éljenzett, tapsolt Fekete Ferenc lépett az erkély mellvédéhez és kérdést intézett a népgyűléshez, [ hogy elfogadja-e a szuverén köztársasá<j kikiáltását. A tö- | meg bői a karok ezrei nyúltak ! ki a köztársasáq kikiáltásának ! határozattá emelésére. Fekete Ferenc felolvasta az esküt, amelyre visszhangként zúgott a tömeg esküje: „Becsületünkre és lelkiismeretünkre fogadjuk, hogy vérünket testünket-lel- | künket, mindenünket áldozzuk a köztársaságért’’ . A gyűlés befejezése után 21 tagú intézőbizottságot alakítot­tak, amelynek Dobrovics Petár lett az elnöke. A terv az volt, hogy az éppen Dalmáciában tartózkodó Károlyi Mihálynak ajánlják fel a köztársasági el­nökséget. Elhatározta az inté­zőbizottság, hogy háromtagú küldöttséget meneszt az SHS kormányhoz a köztársaság elis­merése céljából, amelybe be­választották Doktor Sándort is. Ámde ő ,ezt nem vállalta és itt kell megcáfolnom egyes forrá­sok ama téves állítását, hogy Doktor Sándor a köztársaság elnöke lett volna, A háromtagú bizottságban sem vállalt szere­pet, nem ment Dobroviccsal, Borossal Belgrádba. Helyette Radosánovics baranyai* szerb kisgazda egészítette ki a kül­döttséget. El kell mondanom, hogy Doktor Sándorral jugo­szláviai emigrációmban volt al­kalmam a kérdésről beszélget­ni, omelynek során kijelentette, egy magyar terület leszakítása szerinte már a hazaárulást sú­rolta. Ez történt 1921 forró au­gusztusában. A kérész életű köztársasáq csak Ideig-órálg állt fenn papíron. Hosszas len­ne annak elemzése, hogy mi­lyen tényezők játszottak közre az SHS kormány negatív állás­pontjának kialakításában, csu­pán egyet emelek ki. Meg kei| jegyeznem, hogy Dobrovics tett előkészületeket a köztársasáq életbentartására azzal, hogy a katonaság támo­gatta s Vinkovcin összpontosí­tottak erre a célra fcb 5000 dobrovoljácot. Az már közismert, hogy Hor­thy darutollasai augusztus 21- én bevonultok Pécsre, a pécsi munkásság pedig tömegesen közel 4000 ember az emigráció keserves útjára kelt. Végül idézek a Munkás au­gusztus 20-i utolsó számából. „Elvtársak! Utolsó szavunk is ez hozzátok: bízzatok a prole- táriótus győzelmében s. ennek tudata megerősít bennünket a szenvedés elviselésében is úgy, ahogy a harcban egyek voltak, s akkor fel fogunk tá­madni, a reakció igáját le fog­juk rázni egyszer véglegesen. Proletárok! Jó szerencsét! A prófécia valóra vált! Dr. Cserfa Béla Volt egy férfi a két világhá­ború között Némeiorszagoan, akit tíz- meg tízmillió ember csak a keresztnevén, a becező- nevén szólított. Teddy — mond­ták a hamburgiak, akik emlé­keztek a szélesvóllú. fiatal szál­lítómunkásra, de a keresztnevén szólította, becézőnevén emle­gette Ernst Thälmannt, a német kommunisták vezetőjét, nem­csak a párt tagsága, hanem a párt politikájával rokonszen/e- zők sokszázezres tömege is. Thälmann, a párt elnöke az 1SÍ23-as hamburgi munkásfelke­lés vezetője,v a kommunista köztársasági elnökjelölt, a né­met nagytőke elleni küzdelem-tl ben felismerte a fasizmus ve­szedelmét. A szektás tévedések, hibás helyzetfelmérések, az egy­ségfront-politika elleni beiső támadások és mindenekelőtt a szociáldemokrata opportunizmus ellenére is kitartóan hirdette: mindent meg kell tenni a mun­kásosztály egységéért, az anti­fasiszta egységért, Thälmann volt az, aki a hitleristák hírhedt „egy nép, egy birodalom, egy vezér” jelszavára úgy felelt, hogy pártkülönbség nélkül anti­fasiszta harcba hívta a munká­sokat. „Egy ellenség, egy front, egy harc” — ez volt Thälmann felelete a fasiszta kihívásra. A nácik uralomrajutása előtti utolsó, 1932. novemberi válasz­táson Thälmann pártja, a Kom­munista Párt 5 millió 980 ezer szavazatot kapott, (a szavazók csaknem 17 százaléka választott kommunista képviselőt). A szo­ciáldemokratákkal együtt több mint 37, a harmadik, magát köztársaságinak mondó párttal, a Centrummal együtt több mint 52 százalékos arányban voltak jelen a Reichstagban a nem­náci pártok. Ha hallgatnck Thälmannra, itt, a parlament­ben is gátat állíthatnak Hitler elé ... Amikor a nagytőke hatalorma segítette Hitlert, a fasiszta ban­dának egyik első gaztette Thäl­mann letartóztatása volt. A Ges­tapo 1933. március 3-án fogta el — és két nappal később, a náci-terror közepette megrende­zett választáson a má' rab Thälmannt újra képviselővé vá­lasztották a munkások. A kom­munisták — akiket már meg-, fosztottak a gyűlések, a tájékoz­tatás lehetőségétől, még mindig 4 millió 800 ezer szavazatot kap­tak ! Hitlerék ekkor egyszerűen semmisnek jelentették ki a 81 kommunista képviselő — közöt­tük Thälmann — mandátumát Ez volt a kezdet — hamarosan sor került a szociáldemokraták­ra is. A kencentrációs táborok­ban, börtönökben a korhmunis- tqk mellé lökik a szociáldemok­rata munkásokat is; a többi pol­gári meg jobboldali pártot le­nyeli, átveszi a nácipárt — megkezdődik a fasizmus tizen­két évig tartó éjszakája. Ernst Thälmann ebből a tizen­két évből százharminchét hóna­pon át börtönceliák kétszeres zárral őrzött rabja volt. A má­sodik világháború előtti évek­ben, s aztán a háború idején is, egyetlen nap sem múlt el, hogy a nemzetközi munkósszo- lidaritás jegyében ne folyt vol­na érte, kiszabadításáért a küz­delem. A nácik — ezt a fasiz­mus leverése után előkerült ok­mányokból, feljegyzésekből tud­juk — végesvégig rettegtek a gondolattól, hogy Thälmann szava, harci felhívása kijuthat a börtönrácsok mögül, 1944. augusztus 18-án éjjel titokban a buchenwaldi kon­centrációs táborba vitték börtö­néből Thälmannt és nagy titok­ban, éji órán agyonlőtték. Né­hány nappal később ezernyi né­met üzemben, sokszáz német katonai egységnél terjedt sut­togva a hír: Teddyt megölték. A munkásosztály soha nem fe. lejti el a német kommunisták vezetőjét, a bátor forradalmárt, az osztály vértanúját S szovjet léc idollá napja Bill m i Üzemanyag felvétele a levegőben A szovjet nép augusztus 18- án ünnepli a szovjet légiflottá napját 1933-ban elhatározták, hogy a hazai repülés%fejlesztésében el­ért kimagasló eredmények tisz­teletére minden augusztus 18- án megünneplik a szovjet légi­flotta napját. A szovjet repülők, Cskalov, Kokkinaki, Gromov és más hős repülők távrepüléseik­kel bebizonyították, hogy a Szov­jetunió nemcsak kitűnő repülő­gépekkel, hanem mesterségüket értő, bátor pilótákkal is rendel­kezik. A szovjet légierő jelentéke­nyen hozzájárult a német fa­sizmus feletti győzelem elérésé­hez. Köztudott, hogy a fasiszta légierők háborús veszteségének I jelentős része a szovjet—német fronton történt A szovjet piló­ták ugyanakkor nagy segítséget nyújtottak a partizánoknak, és a nemzeti felszabadító erőknek. A háború után, a negyvenes évek derekán megjelentek a kü­lönböző lökhajtásos motorok. A modern szuperszonikus rakéta­hordozó gépek óránként 3000 ki­lométert is meghaladó sebesség, gél repülnek. Hasonló fejlődés és technikai forradalom tapasz­talható a polgári repülésnél is. A szovjet légitársaság az utóbbi években jelentősen bővítette nemzetközi járatait: gépei ma már a világ több mint 60 orszá­gát kötik össze a Szovjetunióval. SZÁMVITELI KÉPZETTSÉGGEL ÉS GYAKORLATTAL, LEHETŐLEG SZÁMÍTÁSTECHNIKÁI ISMERETEKKEL RENDELKEZŐT KERESÜNK FELVÉTELRE iigyvitelszervezöi munkakörbe Jelentkezés: „Ipari nagyvállalat” jeligére, e Hunyadi úti hirdetőbe. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom