Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)
1974-08-14 / 222. szám
F augusztus 14. mnyit kapunk a közművelődési alapból?... Meg kell teremtenünk a kn.tnra helyi anyagi bázisait! A párttagok meggyőző szava Ezen a téren még sok a tennivalónk. Különösképpen a kulturális célok értelmezésében, a szűk vállalati szemlélet — társadalmi síkon való — kiterjesztésében. S ebben a szemléletformálásban nem kis feladatok hárulnak a helyi párt- szervezetekre. Igen nagy szükség van meggyőző szavukra ahhoz, hogy az elkövetkezendő években gyökeresen megváltozzék a közművelődés anyagi ellátottsága Baranya megyében is. Wallinger Endre A 18. és 19. század fordulóján a vándorló asztalosmesterek kezük nyomát otthagyták a Baranya megyei református templomok fa-felületein. „Mog- magyarosított" szegfűket, tulipánokat, rózsákat, napraforgókat és indákat festettek a berendezési tárgyakra. A csigaszerűen vagy mértani formában elhelyezett virágdíszek az ormánsági Drávöiványiban, Adorjásban, Kovácshidán, Kémesen és Kóróson erdélyi eredetűek. Erdélyben a virágformák a református templomokban a 18. század végén Itezdtek feltűnni, hogy a református vallás rideg , puritanizmusát és a katolikus barokk túl-díszítettségét ellensúlyozzák. Jnnen juttatták el a vándorló mesterek az új színeket, alakokat megyénk déli szegélyére, a lyeknek falát kicsempéztélc, bekötötték a vízvezetéket. Itt felállították a mosdókagylókat, az ivó csapokat, sőt az egykori olajos padlók helyén már ragyogó mozaiklapak sorakoznak. Az átalakított hajdani lomtár mg már tágas öltöző; csapokkal, ruhaakasztókkal. Méq ebben az évben egyebek között a többi folyosót is kikövezik és létrehozzák a pihenő parkot az udvaron. Nem feledkeztek meq az Iskola 35 tanulót foglalkoztató napközijéről sem. A falu AFÉSZ-e tízezer, a tanács pe- diq ötezer forinttal járult hozzá a felújítás költségeihez. Az önzetlen munka eredménye a négy mosdó, a bojler és a korszerű háromfázisú mosogató. — Előny? A tanulók számára párthatározat területi megvalósulása ráépül a gyakorlatban — több, mint 50 százalékban állagára, felszereltségére nézve egyaránt korszerűtlen. (Az állami költségvetésből sokszor az intézmények legszükségesebb működési kiadásaira sem futja ...) Megoldásképpen a több szektorú anyagi eszközök koncentrálása az egyetlen járható út. Ezt sürgetik művelődéspolitikai célkitűzéseink, ezt mondI ja ki az MSZMP közművelődési határozata. És erre ösztönöz a Minisztertanács legutóbbi döntése is a közművelődési alap létrehozásáról, amely kiegészítő támogatást ad meghatározott célokhoz, amennyiben azok előzményei; a kezdeményezések, az anyagi-szellemi erők összefogása, a művelődési otthonok, intézmények közös fenntartása, a vállalati kulturális alapok valóban kulturális célokra történő felhasználása stb. a támogatást indokolttá teszik; 1 amennyiben egy-egy város, község javaslata valóban méltónak bizonyul rá. Megmentik a műemlékeket Nagyarányú helyreállítási munkálatok a Dráva menti köz&.gekben „Több pénz jut ezután a kultúrára” — olvastuk a napokban az országos sajtó kommentárjaiban, amelyek méltán örömmel köszöntötték a Minisztertanács közművelődési alap létesítéséről szóló döntését. A támogatás feltétele Amint a határozatból is kiderül, a közművelődési alap olyan pénzösszegeket jelent, amelyekkel a Kulturális Minisztérium — a Közművelődési Tanács elbírálása alapján — kiegészítő jellegű támogatásokat nyí|jt művelődéspolitikai célok, elsősorban a közművelődési párthatározat feladatainak gyakorlati megvalósításához. (Munkáslakta települések intézményekkel való ellátása; már működő intézmények, színvonalának javítása, körzeti köz- művelődési centrumok fejlesztése stb.) Mi a jelentősége ennek a döntésnek? Nemcsak az, hogy eddig nem volt, most pedig van ilyen ösz- szeg. ösztönző, jövőbe mutató erejét elsősorban fölhasználásának kiegészítő jellegében látom. Vagyis abban, hogy a városok, megyék beterjesztett igényei közül (a szükségesség mellett) elsősorban azok javaslatait veszi figyelembe, akik már kezdeményeztek valamit, hozzákezdtek valamihez. Közülük is bizonyos fontossági, sürgősségi rendet tartanak majd a pénz elosztásában. És miután országosan is nagyon hiányosak a művelődés anyagi bázisai, elképzelhető, hogy sok javaslat nem találhat meghallgatásra. Ahol viszont megadják az igényelt közművelődési cél- támogatást, ott nyilván nagyon alaposan megnézik: mi is az a cél és mit is tettek érte a helyi szervek, intézmények. A köz- művelődési alap felhasználásának tehát feltétele a helyi erők összefogása, a tanácsok, vállalatok, intézmények, szövetkezetek stb. együttes erőfeszítése, — amit kiegészít a közművelődési alap. A támogatás elnyerését tehát alapvetően befolyásolhatja c helyi erők ősz- szefogása, a művelődés közös anyagi bázisának megteremtése — és mértékei — egy-egy községben, városban. Ebben pedig kilátásaink nem biztatóak, helyzetünk rózsásnak éppen nem mondható itt, Baranyában. Miért nincs „közös kasszan? Szóvá tettük a falusi termelőüzemek, elsősorban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek hozzáállását, nem megfelelő szemléletét a közművelődésre gyűjtött pénzalapjaik (a kulturális alap) — pontosabban: azok rendeltetésétől eltérő — felhasználásával kapcsolatban. Köztudotton ezek nagyobb részét nem a tágabb közösség érdekeit szolgáló közművelődési célokra használják fel. Ami pedig a célokat illeti, a legteljesebb káosz és tájékozatlanság uralkodik. Kulturális kiadások címén összekeveredik egy sor szociális támogatás (öregek napja, ünnepségek, üdültetés, pihenést szolgáló kirándulások) a gazdasági fejlesztés egyébként alapvető céljaival (pl. a termelési kultúra kiadásai, szakfolyóiratok, szaktan- folyamok, előadások stb.) Csak kis hányad jut — már ahol jut — a szoros értelemben vett közművelődés céljaira. Legtöbb helyen ezt sem tervezik meg előre, még ritkább, ha valahol más szervek, (tanács, Áfész stb.) kulturális pénzösszegeivel együtt „közös kasszába” kerül a kulturális alap. Szóltunk mindennek az okairól is. Amíg az állami vállalatok és gazdaságok „R”-alap- juk egy bizonyos részét kötelesek dolgozóik művelődésére fordítani, addig téeszeinknek szuverén joguk, hogy mekkora tömegű kulturális alapot mire fordítanak. Ezt a jogukat tőlük ezután se vitatja el senki. Most se a beavatkozás szándéka vezet bennünket. Csupán azt szeretnénk elmondani itt is, hogy nem helyes, ha a művelődésre szánt (néhol igen tekintélyes) összegek felhasználásáról kizárólag a gazdasági szakemberek döntenek. És helyesebb lenne, ha a tsz-kulturális alapok hova- fordítását nem egy-két vezetőségi tag szűkebb vagy tágabb horizontú elképzelése, illetve érdeke, hanem inkább a lakóterület, a helyi lakosság érdekei, kulturálódása — elsősorban a lakóterületi művelődési intézmények rendszeres, szerződésszerű támogatása — határozná meg. Koncentrálni az anyagi eszközöket! A közművelődésre szánt anyagi erők változatlanul szét- forgácsolódnok, jóllehet együttesén szinte csillagászati számoknak tűnnek. A Megyei Tanács két éve végzett felmérése szerint Pécsett és Baranyában a különböző vállalatok, intézmények, szövetkezetek stb. kulturális alapja az állami költségvetéssel együtt már az 1971- es évben közel 70 millió forint volt... Elképzelhető, ml minden épülhetne, fejlődhetne ezzel az összeggel — évente I —, ha széles körben, megyeszerte létre hoznánk a közművelődés helyi közös anyagi bázisait! Figyelembe véve, hogy a megye közművelődési intézményhálózata — amelyre végső fokon a A társadalmi összefogás szép példája Korszerűsítik Vókányban az iskolát — A közös összefogás, Jószándék sok pénzt pótol. Segítségükkel előbbre léphetünk a mi iskolánkban. Idejét múltak az ósdi felszerelések, berendezések, ezért új oktatási formákat alkalmazunk — magyarázza a Vókányj Körzeti Általános Iskola igazgatója, Pelle Gyula. Müller István, a helyettes igazgató még hozzáfűzi: Az új ' bevezetése qyakran jár gazda- i sági gondokkal. Két új ivó csap után — értéke ezer forint ! — több mint tíz helyen kilincseltünk épp háromnegyed ; éven át. Sikerült megszerezni és az a forítos, hogy őszre kel- i lemes, szép iskola-környezetbe járhat majdnem másfélszáz gyerek. A Vókányi Körzeti Általános Iskolát, amelyhez a kistótfalui körzet tartozik, nyolcvanezer forint értékű társadalmi munkában félszáz helybeli ember korszerűsíti. A községi tanács költségéből húszezer forintot biztosított a rekonstrukcióra. A modern kabinet-rendszerű oktatás termeit alakítják ki és felszerelik az audió-vizuális eszközöket is. Tavaly ősz óta folyik a munka és most a nyári szokásos tatarozás alatt felgyorsult tempóval, Általában szülők segítenek, akiknek a munkahelye a helyi Új Élet Tsz, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, a Pécsi Pályafenntartó Igazgatóság. Derekasan kiveszik részüké^ a falu KlSZ-fia- taljai és a vakációzó iskolások is. Bejárjuk az iskolát. Büszkén mutatják a magyar—orosz kabinetet. Ez teljesen kész, A régi, selejtes asztalokat, padokat átfestették, a földre műanyagszőnyeget borítottak és G kor- moló kályhákat olajkólyhákkal váltották fel. Az ablakokra pedig bordó sötétítő függönyök kerültek. Magnót, lemezjátszót, rádiót építettek be az asztalba. A Baranya megyei Tanács harmincezer forint értékben diavetítőket, filmeket, kémiai és fizikai egységcsomagokat küldött A szomszéd helyiségben — igaz még üres — a történelem és az ének oktatás központja lesz. A harmadik osztályban a kémia-fizika, a negyedikben pedig a biológiaföldrajz szakterem kap helyet. Folyosókra, zsibongókba, amehaszon? Főleg a szaktantermi oktatás. Kialakul a tantárgyak légköre, mert a szemléltető eszközöket a tanárok — egyébként 14-en vannak — előre kikészítik, kirakják. Nem* költöztetik egyiket sem. A jól látható modellek, táblázatok, összefoglaló jellegű rajzok rögzítik, ismételtetik a tanultakat észrevétlenül is. Az osztály fala, mint egy nyitott, felnagyított tankönyv. Ezenkívül helyben rengeteget kísérletezhetnek a diákok — mondják kísérőim örömmel. A vókányi összefogás példa arra, hogy miként lehet az új, korszerű oktatás feltételeit megteremteni, mégha nehézségek, áldozatok árán is. Csuti János A körösi templom kézi festésű, kazettás mennyezete. — Szokolai felv. Dráva-menti magyarlakta területre. A fenti őt helyen a festett fa- táblás mennyezettel és fabetétes kórussal rendelkező református templomok országos hírű műemlékeknek számítanak. A népi fafaragás és -festés ezen értékeinek a megóvására, megmentésére sokat áldoz a Baranya megyei Tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség. Drávaiványiban például 1971- ben tataroztak és azóta folyik a restaurálás. Hol a helyszínen, hol Budapesten, ahová a speciális munkát igénylő darabokat szállítják el. A 164 merni yé- zettáblával készen vannak. Átlós irányban a kazetták kék, zöld, fehér, okker és rozsda- színűek. Geometrikus keretben, vagy egy nagyobb virág körül helyezkednek el az indák és az apró virágok. Az egyetlen sellő- fiqurás kazetta is itt látható. Ritkaság, hiszen a reformátusok sem embert, sem állatot nem ábrázoltak templomaikban. Tavasszal a kórusmennyezet is a helyére került Augusztus végére felújítják a festett padokat Az Országos Műemléki Felügyelőség saját hiteléből 200 ezer forint értékű rekonstrukciós munkát végez, amelyet a tervek szerint ez évben befejez. Adorjásban jelenleg az OMF és a Megyei Tanács 100 ezer forintos támogatásával vakolnak, meszelnek, javítják a tető- szerkezetet Festett fafelületeihez jelenleg nem nyúlnak. Saitz Jakab, „tisler-mester”, akinek a neve az egyik kazettában lapul, más színezést használt. Az ormánsági festett templomok II. József császár vallási türelmi rendelete után, 1781-től épültek. Külsőjükben o katolikus népi barokk templomok formáit viselik. Belül, a hajótérben viszont a népi fafaragók és festők csodálatos virágdíszeket alkottak. Kóróson sajnos pereg le a festék a szúette fáról és a korábban becsurgó esővíz elszíneződést okozott. Megóvásuk érdekében sürgős intézkedésre van szükség. Itt a virágmintás festés emlékei két korszakból maradtak fenn. Az 1835-ből származóak — ekkor toldották meg az éoületet — sokkal színesebbek, mintásabbak. Ko- vácshidón az ősi magyar motívumok: fehér alapon a fekete- píros-kék indaszerű viráqok kerültek túlsúlyba. Nemrégen itt is, — mint Kóróson -r- felújították az épületet; meszeltek, vakoltak, cserepeket cseréltek, javították a toronysisakot. Kémesen a századfordulón a kórus csodálatos táblaképeit .lefestették”, de szerencsére a primitív famintákon azóta átütnek a régi színek és formák. Az elképzelések szerint az egykori, népművészeti értékű réteget felszínre kell hozni. A Baranya megyei Tanács sok pénzt fordít a festett műemléktemplomokra. Drávaivónyibcn például a felhasznált összeg csak milliós értékben fejezhető ki. Cs. r Mély | gyökerek \ Német nyelvű ) irodalmi antológia > „Mély gyökerek" (Tiefe r Wurzeln) címmel irodalmi S antológiát jelentet meg a s Magyarországi Németek De- s mokratikus Szövetsége. A í felszabadulás óta ez az első ? olyan jellegű kiadvány a ) Í magyarországi németek kö- i rében, amely az írással nem ( hivatásszerűen foglalkozók t tollából verseket, elbeszélő- ^ seket, humoros népi alkotó- i sokat közöl. s Az ország különböző vé- 1 széből: Győr-Sopron, Pest, Komárom, Tolna és Baranya Í megyéből összesen 12 szerző mutatkozik be. Baranyát öt szerző képviseli az antológiában. A pécsi Fath György helyi mondákat, népmeséket dolgoz fel balladisztikus, mesés hangvételű verseiben. Témái { például a Nagyharsányi- i hegy, a Zengő kincsei. Egy > népmese-feldolgozása ,A < Í bodzabordájú leány” (Das < Mädchen mit der Holunder- < rippe) címet viseli. Rittinger > Egelbert, kiskassai tanár £ költeményeiben a német anyanyelv és a magyar haza iránti hűségről vall, valamint ír a népfrontmunkáról is. Környei Elvira, a pécsi leö- wey Klára Gimnázium tanára két rövidebb prózai munkával jelentkezik. A felszabadulás előtti bányász-miliőből veszi témáját, de emléket állít egy sok-szoknyás sváb nagyrgama és modem, egyetemista leányunokája szép barátságának. Hecker Inge- borg NDK-ban született, most Pécsett óvónő. Elbeszélésének témája a családi élet boldogsága és gondjai. Az antológiában helyet kaptak még Koch Valéria, szederkényi származású fiatal német tanár modem hangvételű versei is. A „Mély gyökerek” antológia előreláthatólag ez év utolsó negyedében hagyja el ; a nyomdát t i
