Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)

1974-08-02 / 210. szám

1971. migusrhn 2. DUNÄNTOll NAPLÖ Hol tart ma Baranya mezőgazdasága? Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Huszonöt szakosított sertéstelep Népünk táplálkozási hagyo­mányaiból fakadóan az ossz húsfogyasztáson belül országo­san, és ezen belül Baranya me­gyében is jelentős, mintegy 50% a sertéshús részaránya. Az utóbbi években lehetőség adó­dott hízósertések exportálására is. Ennek megfelelő állattenyész­tésünkön belül a sertéstenyész­tés szerepe. Baranya megyében az összes számosállatból jelen­leg 30%-on felül van a serté­sek aránya. A háború előtti években a fenti arány 20% kö­rül mozgott 180 ezer hízó évente A mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt természetesen, de az átszervezést követő idő­szakban is a sertéshústermelés (saját vágás és értékesítés) zö­mét a kisüzemi gazdaságok biztosították. Ez természetes is, hisz például 1960-ban a koca­állomány 71.4%-ót, még a ház­táji, kisegítő és egyéni gazda­ságokban tartották. A kocaállo­mány fajták szerinti megoszlá­sa ebben az időszakban még igen változatos képet mutat. Az intenzívebb fehérhús-fajták mel­lett még jelentős a kevésbé igé­nyes, vágóminőség tekintetében azonban jóval gyengébb faj­ták részaránya. (Mangalica, Berkshire és Corwall). A háztá­ji, egyéni és kisegítő gazdasá­gok szerepe a sertéstenyésztés terén ma is jelentős. Igaz, hogy az ossz kocaállományon belül 57.7%-ra csökkent részarányuk, ezt azonban örvendetesen "nem a kisüzemi kocaállomány csök­kenése, hanem a nagyüzemi állomány emelkedése okozta. Megváltozott a kisüzemi gazda­ságokban tartott állomány faj­taösszetétele is. E szektorban is előtérbe került az intenzívebb hússertés fajták aránya. Baranya megye sertés, illet­ve kocaállományának alakulását a következő táblázat szemlél­teti: Összes gazdaság ' E b b 6 I b Sertés ebből: db Koca db Állami Gazdaság Sertés db ebből: Koca Termelőszövetkezet Sertés db ebből: Koca 1963 289 050 27 070 45 22C 4 270 88 090 10 020 1964 349 120 33 320 50 150 4 110 96 390 11 590 1966 326 840 28 280 50 910 4 590 106 070 10 960 1967 337 060 29 290 53 180 4 280 100 140 10 020 196« 367 170 31 710 55 440 4 390 100 780 10 360 1969 287 880 22 320 47 910 3 520 87 170 . 9 250 1970 340 200 28 710 59 440 4 150 102 200 10 480 1971 440 850 35 470 67 620 4 610 118 010 11 680 1972 436 530 34 170 66 290 4 710 105 440 10 420 1973 416 810 36 740 72 010 5 250 109 030 10 390 A megye kocaállományának alakulását szemléltető táblázat az egyes szektorok részarányán kívül mutatja azt a dinamiz­must is, mely Baranya megyében a tenyésztés alapját képező kocalétszám vonatkozásában végbement. Átmeneti visszaesé­sek járványos állat megbetege­déseket követő években adód­tak, még abban az esetben, amikor a megyei állategészség­ügyi szervek és az üzemek által szakszerűen megszervezett meg­előző intézkedések következté­ben megyénket a járvány elke­rülte. A megye sertéstenyésztésének jelentős állomása volt az 1967. őszén meghirdetett sertésprog­ram. A program keretében ho­zott kormányintézkedések jelen­tős támogatást nyújtottak sza­kosított sertéstenyésztő telepek építéséhez. Nagyüzemi gazda­ságaink éltek a lehetőséggel és a 70, illetve később 50%-os vissza nem térítendő állami tá­mogatás igénybevételével húsz termelőszövetkezet és öt állami gazdaság kezdet hozzá, részben teljesen új szakosított sertés­telep építéséhez, részben pedig a már meglevő telepének szako­sított teleppé történő fejleszté­séhez. 1972. év végéig vala­mennyi telep alkalmas volt leg­alább a részleges betelepítés­re. E huszonöt iparszerű sertés­telepen átlagosan 10 700 koca tenyésztésben tartásával a megtervezett rotáció alapján évente 185 ezer hízósertést tud­nak előállítani. Ezen belül is jelentős a termelőszövetkezetek szerepe. A húsz termelőszövet­kezeti sertéstelep teljes bete­lepítettség esetén évi 120 ezer darab hízósertés kibocsátására képes, mely meghaladja a me­gye ossz termelőszövetkezeté- nfek 1969. évi hízóértékesíté- sét. Kitűnő minőségű állomány Az új telepek üzembe állósá- val a megye sertéstenyésztésé­ben is más növénytermesztési és állattenyésztési ágazatokhoz hasonlóan, nagyfokú koncent­ráció következett be. Különösen termelőszövetkeze­teknél erőteljes ez a folyamat. Amíg 1960-ban 62 termelőszö­vetkezetben tartottak száznál kevesebb kocát, addig ugyan­ebben a kategóriában 1973- ban már csak 28 termelőszövet­kezet szerepel. Ezzel egyidőben 18-ra emelkedett a kétszáznál több kocát tartó telepek szá­ma. Az állomány ilyen mértékű koncentrációja lehetőséget nyújt az ágazat hatékonyságának je­lentős növelésére. Ennek egyik tényezője a szakosított telepek­re a betelepítés során felvásá­rolt korszerű, magas genetikai képességekkel rendelkező koca­állomány. Ennek legnagyobb ré­szét az Állattenyésztési Felügye­lőség által kijelölt és ellen­őrzött, brucellózistól és lep- tospirozistól mentes törzste­nyészetekből biztosították. Kitű­nő minőségű állományt kaptak azon telepek is, melyek orszá­gosan, sőt, az ország határain túl is elismert „Ka-hyb" kocasül­dőket szereztek be. Igen fontos feladat, hogy a telepekre került álomóny tervszerű szelekcióját folyamatosan biztosítsák. Az állomány genetikai képes­ségének javítására a legna­gyobb hatást az Állattenyész­tési Felügyelőség hízékonysóg- vizsgáló állomásain tesztelt ősöktől származó, kiváló minő­ségű tenyészkanokon keresztül lehet gyakorolni. Külön említést érdemel, hogy a szelekció során ma már a legkorszerűbb eljá­rások, így az ultrahangos sza- lonnavastagsóg vizsgálat lehe­tőségei is biztosítottak. A szakosított sertéstenyésztő telepeken a termelékenység emelésének egyik tényezője, a genetikailag jó minőségű álló- j mány, tehát, biztosított. Ezek tervszerű szelekciójával az ered­mények tovább fokozhatok. A telepek rentábilis működé­sének másik fontos tényező cso­portja az állomány termelőké­pességének kifejtéséhez szüksé­ges környezeti feltételek bizto­sítása. Elmondhatjuk, hogy ma már ezek jórésze szakosított te­lepeinken biztosított E téren el­ső helyen kell megemlíteni a takarmányozás kérdését. Ma már valamennyi telepen a Ga- bonafelvásárló és -feldolgozó Vállalattól vásárolt vagy saját keverőüzemben előállított, a kü­lönböző állatcsoportok biológiai igényeit kielégítő antibiotiku­mokkal, premixekkel és szinte­tikus aminósavakkal kiegészített tápokat etetnek. Rendelkezésre állnak a malacok felneveléséhez ielmagyakazat; <7r O pa v/14*49# .r£h- rö'^tab'j' 360 Ári. JcocAterst, szükséges starterek is, amelyek etetésével lehetőség adódik a korai malac elválasztásra. Kvalifikált szakemberek A telepek technológiájában szereplő fűtő- és szellőzőrend­szerekkel biztosítani tudjuk a nagy teljesítmények kifejtéséhez szükséges optimális hőmérsékle­tet és relatív páratartalmat. Mindezek ma természetesnek tűnnek, azonban 1966-ban a sertésprogram meghirdetését megelőző évben egy felmérés adatai alapján a sertéstelepe­ken lévő fiaztatók 75%-ában még nem volt villany 3fem. Fűtés pediq a fiaztatóknak csak mint­egy 8 százalékában volt bizto­sított. Kedvezően alakult szakosított telepeinken a szakszerű üze­melést biztosító személyi feltéte­lek megteremtése is. 1973-ban e telepeken 32 mezőgazdasági mérnök, 22 technikus, 169 szak­munkás és 137 betanított mun­kás dolgozott. Az említett kedvező feltételek ellenére a telepek „beüzeme­lésének" időszaka nem volt mentes problémáktól. Legtöbb gondot a betelepítéssel járó pénzügyi problémák leküzdése jelentette. Ugyancsak gátló té­nyezőként jelentkezett, és a te­lepek rentábilis működését ve­szélyeztette a beépített tech­nológia helytelen használata és a szükségszerű rendszeres karbantartás elhanyagolása. Egyes telepieken nem volt bizto­sítva a telep szakszerű üzeme­lését elősegítő szakember és szakmunkás gárda sem. Az em­lített gondok ellenére szakosí­tott telepeinken 1972-ben mint­egy 86 ezer, 1973-ban mintegy 160 ezer malac született. A ja­vuló szakmai munkát bizonyít­ja az is, hogy az 1972. évben elért 19.2 kg-os választási át­lagsúly 1973-ban már elérte a 22 kg-ot, 1973-ban már kielé­gítő volt a hízók napi átlagos súlygyarapodása és kedvezően alakult az 1 kq súlygyarapo­dáshoz szükséges abrak felhasz­nálása is, mely megyei átlag­ban 4.08 kq volt. Voltak olyan szakosított telepiek is — p|. a szentegáti ÁG, a szalántai ter­melőszövetkezet' telepe —, ahol ez a mutató jóval a 4 kg alatt alakult. 1 Forrásokból folyam Szakosított telepeink zöme gazdaságosan működik. 1973. évben azonban hét telep külön­böző okok miatt veszteséges volt. Az irányító és üzemi szak­emberek igen fontos feladata, hogy a jövőben ezen telepek rentábilis működését is bizto­sítsák, Ennek megvalósítása ér­dekében az érintett telepeken bizonyos rekonstrukciót kell végrehajtani, A telepek eddigi üzemelési tapasztalatai felvetik annak szükségességét, hogy egyéb ágazatokhoz hasonlóan a sza­kosított sertéstelepek működé­sét is úgynevezett rendszergaz­dák irányítsák. Ezzel kapcsolat­ban felsőbb és megyei szinten is történtek intézkedések, mely­nek eredményeképpen az ISV (Ipiarszerű Sertéstenyésztő Szö­vetkezetek Közös Vállalkozása), mint rendszergazda több ter­melőszövetkezetünkkel felvette a kapcsolatot. Említést kell tenni a háztáji» egyéni és kisegítő gazdaságok szerepéről is. Ennek jelentősé­gét aláhúzza az a tény is, hogy kocaállomány több mint fele még ma is e szektorban talál­ható. Ma már a megye legtöbb termelőszövetkezeti vezetősége biztosítja a háztáji sertéstartás­hoz szükséges tápokat és még­szervezi a közös értékesítést. Nem egy olyan gazdaságunk van, ahol a háztáji állattartást külön ágazatként kezelik és szakember irányítja. Fejlődés a háztájiban Az utóbbi években a sertés­tenyésztés területén is megértek a feltételek a mesterséges ter­mékenyítés széleskörű elterjesz­tésére. Külön jelentőséget ad ennek, hoqy mesterséges ter­mékenyítés esetén a kisüzemi állományról teljes áttekintést kaphatunk, a kan kihasználás piedig a jelenleginek 8—10-sze- resére emelhető. Ebből követke­zik, hogy a tenyészkanok sze­lekcióját szigoríthatjuk. A mes­terséges termékenyítés beveze­tésével a községekben amúgy is problémát jelentő tenyész­kan tartás megszüntethető és a kisüzemi állomány brucella- mentesítése is megoldható. Hideg Gyula tenyésztési osztályvez. '■ Igaz, igaz, ahogyan Eötvös József sok évtizede megfogal­mazta, ,,a demokráciát nem ki­mondani, hanem organizálni kell". Persze, azért kimondása, szükségességének hangsúlyozá­sa sem fölösleges. Legalábbis jónéhány munkahelyen. Mert tart és eqyre élénkebbé válik róla a vita. Azt, hogy kell-e, inkább csak gondolják a ta- máskodók, szükségességét két­ségbevonni — annyiféle hangos ösztökélés közepette ~ aligha tudják. Miként létezzen, hogyan erősödjön, ezen ál| valójában a disputa. De nemcsak disputa kell. Tett is! A hatalom formája Szocialista társadalmunk alapvető jellemzője a demok­rácia, s nem akármilyen, hanem a szocialista demokrácia. Ma­gunk választjuk társadalmi éle­tünk legkülönbözőbb területei­re képviselőinket, mi birtokoliuk a termelőeszközöket, jogunk és lehetőségünk, hogy közvetve és közvetlenül is mind jobban „belebeszéljünk" közös dol­gainkba. Gazdasáqi terveink ki­alakításába, az életszínvonalhoz kapcsolódó intézkedések meg­hozatalába, a törvények kidol­gozásába. Ez eddig rendben van. A munkahely azonban nem cserélhető fel a népfront-vita- klubbal, a falugyűléssel, a ta­nácsüléssel. Ki akarja összecserélni? Ter­melési fegyelem és munkahelyi demokratizmus, egyszemélyi ve­zetés és kollektív gondolkodás nem ellentéte, hanem kiegészí­tője a másiknak. A munkásosz­tály hatalma sokféle formában ölt testet. E hatalom gyakorlá­sának közvetlen, minden nap bejárható terepe a munkahelyi demokratizmus. Léte, vagy nem léte politikai kérdés tehát. El­sősorban. Am rögtön utána gazdasági. Rossz légkörben nem lehet jól — hatékonyan — dol­gozni. Követelmények, lehetőségek Napjainkban az üzemi, mun­kahelyi demokrácia nemcsak a kívánalmaktól, követelmények­től marad el, hanem a lehető­ségektől is. A tulajdonosok, — s a gyárban, a vállalatnál min­denki egyformán azl — külön­böző csoportjai nem ritkán csak véletlenszerűen értesülnek ar­ról, ami munkahelyük jelené­ben, jövőjében döntő tényező, s kellő információk híján nem tudnak arról érdemi véleményt alkotni, mondani. Azaz a de­mokratizmus mindennapi gya­korlásának intézményesített rendszere kell, hogy legyen. Ez az első, alapvető követelmény. A második, s előbbinél alig ki­sebb; az információ-, a véle­ménycsere minél több „csator­nán" bonyolódjék le. Tehát le­hetőleg ne kész. megmásítha­tatlan tényeket közöljenek az emberekkel, hanem döntési vál­tozatokat, egyaránt bemutatva ezek előnyeit, hátrányait. Ha ez megtörtént, akkor kerülnek előtérbe a lehetőségek. A vélemény nyilvánításra, ja­vaslattételre lehetőség egyebek mellett a munkásgyűlés, a ter­melési tanácskozás intézmé­nyekben a munkaértekezlet, a brigádgyűlés, s természetesen a közvetett fórumok szintén, a pártbizotísági üléstől a szak- szervezeti és KISZ taggyűlésig. Ha ezek lezajlottak, okkor is­mét a követelmények szabják meq q teendőket. Mérlegelni, elemezni kell az elhangzotta­kat, mihamarább választ adni érdemben, meghozni és végre­hajtani az intézkedéseket. Egyenlő jogok I Elvi sémaként egyszerű, köny- nyen áttekinthető hálózat a munkahelyi demokratizmus szervezete. A gyakorlatban azonban bonyolultabb. Hiszen például a demokratizmusra jo­ga nemcsak a munkásoknak, a beosztottaknak van, hanem a vezetőknek szintén. S mély ká­tyú ez, benne reked meg sok­szor a haladás szekere. Mert ha a munkahelyi irányítóknak — az üzemvezetőnek, műveze­tőnek például — nincs megfe­lelő hatásköre, tájékozottsága, ha maguk sem vesznek részt a gyár, a vállalat teendőinek ki­alakításában, qondjainak meg­vitatásában, akkor „lefelé" ugyanezt gyakorolják. Pusztán postások lesznek: továbbítják az utasításokat, s mivel az ön­álló cselekvésre módjuk kevés, vagy nincsen, nem igénylik befv osztotta ik véleményét. Lényeges jellemzője tehát a munkahelyi demokratizmusnak a jogok egyenlősége. Ahogy o fegyelmezett munka kötelezett­sége szintén. Csakis akkor van értelme ugyanis a vitának, ha döntés után fegyelmezett a végrehajtás. És mmdervki ré­széről az! A demokratizmus, mint jog, kötelességekkel pá­rosul. A közösségben érvényesü­lő munkamegosztás méri ki­sebbre, vagy nagyobbra ezeket a kötelességeket, de; minden­kinek vállalnia kell a maga ré­szét! Napjainkban ezt még nem mindig és nem mindenkivel si­kerül elfogadtatni. Ez fe a ha­ladás akadályainak egyike, Sémák nélkül Sokféle formája von a mun­kahelyi demokratizmus közvet­len és közvetett gyakorlásának. Az adott munkahelyen alkal­mazható legjobb formák meg- lelése közös feladat. Nem a sémák babonás tisztelete teszi élővé a demokráciát, hanem a formákba csorgp — némelykor ma még csak csepegő — tarta­lom. A szavak és a tettek egy­sége minősíti; egy-egy közösség érettségét, a demokratizmusra való alkalmasságát. Mert vannak, akiket „semmi sem érdekel”. Tehát a demokratizmus gyakor­lását is tanulni kell. Tanítani, Példaadással. Fokozatosság­gal. Egyebek között azzal is, hogy a közvetett demokrácia fórumainak a jelenleginél több jog, hatáskör jusson. Amire for­málódnak a tervek; itt nagy lehetőségek rejlenek. Ahogy el­képzelhető a közvetlen demok­rácia egyik fórumának, a ter­melési tanácskozásnak a fej­lesztése Is. ráruházva bizonyos döntései, meghozatalát. Sátorhely A Bátyi Állami Gazdaság szakosított telep*. Részből egész Társadalmi rendszerünk alap­ja a munka. Ebből egyenesen következik, hogy hazánkban a társcadalmi elismerés megszer­zésének legfőbb színtere a munkahely. A társadalmi akti­vitás felkeltésének ugyancsak. Aki érzi, élvezi, „csinálja” a munkahelyi demokráciát, az a gyár, a vállalat kapuján kívül is szívesen vállal közéleti sze­replést. Aki belekóstolt a közös gondolkodás örömébe, az la­kóhelyén sem csukja be az aj­tót, a hívó szó előtt Mészáros Ottó » ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom