Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-11 / 188. szám

6 DUNANTOtl NAPlö 1974. július 11. Pécsi szerzők I • • ff ft a ■■ kitűnő könyve Bezzegh Zoltán, Debitzky István, Juhász Antal: Műszaki rajz. Tankönyv az építőipari szakkö­zépiskolák I. osztálya számára A könyv nem most jelent meg, mégis írni kell róla. An­nak ellenére, hogy egyszerű iskolai tankönyv, szerény külső­vel, kissé fakó, ofszet nyomás­technikával, fapapírra nyomott ábrákkal — , tartalmával, ki­tűnő szerkesztésével és kiválóan koncentrált példáival kiemelke­dik a szokványos tankönyvek közül. A szerzők sok évtizedes gya­korlatuk alapján a legfonto­sabb, legszemléltetőbb példák segítségével érhetik meg az építőipar leendő „katonáival” a rendkívül sokrétű téma (be­tűírás, mértani test szabadtéri ábrázolása, műszaki ábrázolás, az ábrázoló geometria elemei, perspektíva, építészeti szerke­zetek ábrázolása) minden tu­dományát. Ha csak ez volna a könyv érdeme, nem szólna róla a kritikus. De a metodika is kitűnő. Fényképekbe belerajzolt irányvonalak, szabadtéri vázla­tok mellé helyezett gyufásdo- boz-kompozíciók fényképei, majd szakszerű ábrázolások, színes vonalakkal kiemelt „eredményábrák” és nem utol­só sorban a szakszerű és mégis könnyed olvasmányos szöveg egyszerű, minden tanáros fölé­nyeskedéstől mentes nyelve­zet. Egymillió tonna magyar áru lentivel hírekor» A MASPED szállítmányozási vállalat első ízben kötött szer­ződést közvetlenül a lengyel ki­kötői egyesüléssel. Eddig c- MASPED a magyar tranzit árut a C. Hartwig lengyel szállítmá nyozási cégen keresztül juttat ta el a három nagyforgalmú, Balti-tengeri kikötőváros — Gdynia, Gdansk és Szpzecin — kereskedelmi flottájával a ten­gerentúlra. A magyat tengerentúli kül­kereskedelmi áruforgalom csak­nem 40—45 százalékát e há­rom lengyel kikötő kereskedel mi hajói bonyolítják le. A ma­gyar tranzitáru szempontjából a legjelentősebb kikötő Szcze­cin, itt rakják át a magyar ex­port és import tömegá{u nagy­részét. Gdyniából elsősorban darabárut szállítanak, Gdansk forgalma a következő években emelkedni fog ugyanis nem­rég fejezték be az új rakpart építését, ahol a foszfátot és az apatitot automatizált berende­zésekkel rakják át. Ezekbe a , kikötőkbe futnak be többek kö­zött szójabab-, kávé-, nyers­bőr-, foszfát és egyéb szállít­mányok. Exporttermékeink kö­zül acél és vasgyártmányokat, alumíniumtermékeket, síküveg­árut továbbítanak a tengeren­túli államokba a lengyel hajók. Az év első hat hónapjában ösz- szesen több mint 300 000 ton­na magyar tranzitárut szállítot­tak Gdanskból, Gdyniából és Szczecinből, s az év végéig ez a mennyiség várhatóan eléri az egymillió tonnát is. Á Lapis-tefßf&l, a Remete-rétig Meglepő és a címből követ­kezően nem várt új fejezettel is találkozunk a könyv 27. feje­zete után „Az ismerekdés a művészettel" amely <j 430 olda­las kötet 180 oldalát foglalja el. S milyen meggyőzően és jó didaktikai érzékkel szerkesztett fejezet! Megismerhető belőle szinte minden fontos mozzanata a képzőművészetnek. Az egyszerű optikai tényezők, az optikai csalódások, a művészi nyelv alapkérdésein, a történeti stí­lusok vázlatos ismertetésén túl o legigényesebb műélvező ál­tal is alig ismert kifejezések, fogalmak, tárgyalására is sor kerül. A belső kép, a művészi sűrí­tés, a kompozíció, harmónia, művészi igazság, a jelképek és allegóriák, a pártosság, a mo­dernség, a szocialista realiz­mus, iparművészi formálás, funkcióélmény ismertetése utón sor kerül a művészet eredeté­nek tömör tárgyalására, majd a stílusok ismertetésére is. Az építészettel foglalkozó rész győzte meq leginkább a kri­tikust, hogy a szerzők helyes és széles körű ismeretek birto­kában foglalnak álást az alap­kérdésekben és a bonyolultabb problémák megértetését is vilá­gos okfejtéssel, kitűnő példák­kal érik el. Talán az arányokkal lehetne vitatkozni. Például a római épí­tészetről alig olvashatunk a szövegben. Helytelen az is, hogy egyes képek aláírása hiá­nyos, avagy hiányzik. Ha már bemutatnak egy kitűnő épüle­tet, illő annak megnevezése is. Miért r*e lehessen megjegyez­ni a jellegzetes és szép művek nevét, szerzőjét (358., 366, ol­dal stb.). Ugyancsak több jó példát kellett volna mutatni modem városnegyedekről, ha mór a 3000 éves Babilon re­konstruált képe látható. Kisebb hibák: a „Palazzo” rövid ó-val írandó, az Atreus kincsesháza ólboltozatos, nem boltozat fedi. összességében a könyv jó­val többet nyújt az eddig megszokottnál, érdemes volna a művészettel foglalkozó részét kibővítve, szélesebb körben ter­jeszteni. & e. Gomba után nézelődtünk fönt Lapis mögött — meglehetősen sikertelenül — és szakállas ba­rátom, önvigasztalásul beleszi­matolt a gyönyörű erdő tiszta levegőjébe. A lombokon átszű­rődött a, nap, a fényesebb fol­tokon üdén világoszöld volt a fák alatti pázsit. Aljanövényzet itt szinte nincs is, így ellátni a gyertyán- és bükk-sorok egy- pontba futó párhuzamainak vé­géig, ahol meg ritkább, ott vi­lágoskék a horizont, csalókán sejtet valamiféle tengert, amely mintha hirtelen bukkanna elénk. Dehát nincs itt tenger, per­sze (bárcsak lenne . . .) hanem magasan vagyunk, s ott a szé­len megtörik a hegy, utána me­redek lejtő következhet. — Szinte megható ez a ter­mészetes csend — mondja. Én meg ezt mondom neki: — Ez a csend már nem ter­mészetes ... — Hogy-hogy? — Csak figyelj jól — felelem. — Olyan nagy itt a csend, hogy még a madárcsipogást sem hal­lod ... Fülel: — Valóban nem... — mond­ja döbbenten. Egy esztendeje én is hitetle­nül hallgattam a megyei főva­dászt és társait, akik mesélték, mennyire elnémul egy-egy vi­dék, mert ritkul — (vegyszere­zés miatt?) — az énekesmadár- állomány. Az a bizonyos madár énektől hangos haj­nali erdők hangulata" hova-to- vább nosztalgiává válik. Elhihe­ti bárki — próbálják csak meg — mennyivel hangosabb még a belvárosi sétatér, mint fönn az erdőség. Bár... nem tudom, hogy a város parkjaiban ma­napság történt vegyszerezés mennyiben bolygatja majd meg a madárvilágot? Hát, ilyesmin tűnődünk itt a lapisi vadászház környékén, amelynek ugyan nyoma sincs már, hacsak nem az alapozás­ról maradt kövek, sziklatömbök jelzik a hajdani épületet. Az erdész 1— ki lakta családjával valamikor — irigyelhető volt e gyönyörű környezet végett. Most egy eső-beálló van itt, éppen a kanyar hurokjában, mélyen a fák alatt. Mégis forgalmas hely ez, részben mert autóval tovább menve percek alatt eléri az ember a Fehérkúti turistaházat, amely nemcsak idegnyugtató környezetével nyújt kellemes órákat a . kirándulónak, hanem rendszeresen és kitűnően elké­szített máj-ételeivel, jó tájjelle­gű boraival. Lapisnál jártam már télen is, „akkoriban még”, amikor decemberben, január­ban — ahogy ez illő! — hó is volt. A kanyar után az országút északi irányban fut Fehérkút felé és a szélvihar szabadon su­hant le a lejtőn, magával so­dorva a roppant nagy hómeny- nyiséget, betemetve vele az utat félméternyi vastagságban. Ez a Lapis, aztán amolyan tu­rista-csomópont is, amelyet a térkép is eképpen jelöl. Az erdei — eléggé tönkrement — aszfaltos úton kívül méq itt ta­lálkoznak a 2., 12., 7., illetve 4. számmal jelzett turistavonalak. A hajdani Sopianaeből is erre vonultak vándorok, kereskedők, katonák, meg kinek éppen dol­ga akadt, s valahol itt a közel­ben állt is egy emeletes őrto­rony. Lapistól — tehát pontosan a hurok alakú kanyartól vissza a város felé néhány lépésnyire egy kövesút ágazik be jobbra, a lapisi mészkő-fennsík pere­mén. Ez járható is egy darabon, talán másfél kilométerig elju­tunk, azon túl már leszűkül, s végül mintha el is tűnne. Nincs tovább. Pedig — légvonalban — né­hány ezer méternyire van Re­mete-rét, ami itt fönt hihetet­lennek hangzik. Hogy lenne itt a közelben az a kitűnő, szép pihenőhely, amely ott terül el az Orfűre, Abaligetre vezető or­szágút mentén? Egészen más irányban? Aki nem szokott hozzá a tá­jékozódáshoz, nem is ismeri ki magát a Mecseken. Somogyi Béla, a Városi Ta­nács mezőaazdasági osztályá­nak vezetője: — Utat építünk Lapis és Re­mete-rét között. A hossza nem több, mint két és fél kilométer, így aztán a belvárosból is Köz­vetlenül elérhetik a kirándulók Remete-rétet, vagy fordítva, akik Abaligetről érkeznek, mindjárt átvághatnak a Mecseken. Az ötlet kitűnő. így talán eny­hül valamit a Daindoli út, Szi­geti út, Doktor Sándor út for­galma, amely főleg hétvégeken szinte idegtépőén forgalmas és veszélyes. Lapisról lecsurgunk a városba és- az említett vonalon végig megyünk át Remetére. Pontosan 20 kilométer. Remete-rét képe kissé meg­változott. Északi szélétől — ha jól „saccolom” keleti irányba — több méter széles utat vágott már a dózer, amely pillanatnyi­lag most „pihen", a tolólapát három vashordón fekszik: — A társam eresztette ró — mondja a dózeres-váltó —, ne­hogy elvigyék. A hordókban üzemanyag van. — „Elvigyék”? Kicsoda? — Ami biztos, az biztos. A múltkor a fára akasztott kaszát emelte el valaki, egyik éjjel meg eltűnt egy nagy láda gépzsír .. Jól megtermett, kedélyes férfi a dózer kezelője, a Sellye! Víz­gazdálkodási Társulás dolgozó­ja. A fák alá sebtiben megépí­tett fahóz előtt nyársat farag, szalonnát tűz rá-és forgatja a parázs fölött. — Mennyire jutottak már? — Négy-ötszáz méterre. Me­hetne gyorsabban is, de a fa­vágók nem bírják az ütemet. A tuskókat is mi rántjuk ki a gép­pel. A csapás persze szélesebb, az úttest talán négy-öt méternyi lesz majd, de rá kell hagyni a vizesárkot is kétoldalt. Ha a nyomvonalat megtisztítják, jö­vőre elkészítik az úttest alapo­zását és majd csak 1976 első felében húzzák ró az aszfalt- réteget. Nem mintha ilyen rö­vid szakaszt nem lehetne gyor­sabban rendbetenni. De a hat és fél millió forint egy összeg­ben nem áll rendelkezésre. Az idén, csak 600 ezer forint jut rá. Nem baj. Annyira nem sür­gős. Most már kivárjuk, míg — I a keleti irányú Fehérkút—Ar- i pádtető—Tolbuhin úthoz hason- [ lóan — megépül a nyugati irá­nyú mecseki körforgalmi vonal is. Megismerhetjük a Mecsek­nek ezt ö szép vidékét is. Rab Ferenc Az oktatásügy története Baranyában Eskeiapelitika a reformkor vezetőinek programjában A közoktatás egészének át­alakítása fontos helyet kapott a reformkor vezető politikusainak programjában. Széchenyi úgy látta, hogy gazdasági és mű­velődéspolitikai célkitűzéseit csak európai műveltséggel és nemzeti öntudattal rendelkező emberekkel lehet megvalósíta­ni. Kossuth is helyet biztosít széleskörű koncepciójában a magyar iskolarendszer átalakí­tásának. így kerül előtérbe a szakoktatós ügye is, és ennek hatására szervezik meg az ún. ismétlő (vasárnapi) iskolákat, elsősorban az iparos tanulók számára. (Ezekből lesznek maid az „iparostanonc iskolák”, inas­iskolák, illetve később — nap­jainkban a szakmunkástanuló is­kolák.) Az 1795 szeptember 25- én kiadott helytartótanácsi ren­delet kimondja, hogy minden városban és faluban, ahol nem­zeti iskolák vannak, felállítandó az ún. vasárnapi ismétlő isko­la, és abba hetente 2—2 órát kell minden iparos és kereskedő tanulónak járni. Pécsett az 1800 évek elején alakulnak az első ilyen iskolák. A megyében a nagyobb helységekben (Mágo- cson, Németbólyban, Mohácsonr Szigetváron) találkozunk ilyen intézményekkel. A reformkor törekvései sorá­ban a gimnáziumi oktatás mel­lett az ún. alsófoku oktatás is nagy szerepet játszik. Mindin­kább előtérbe kerül az az állás­pont, hogy az oktatás nem „fe­jedelmi jog", hanem állami. Ilyen formában foglal állást az utolsó rendi országgyűlés és ezt az álláspontot sugározzák áz 1848-as törvények is. Az 1848. évi XIX. te. az egyetemet a val­lás- és közoktatásügyi minisz­ter alá rendelte, és kimondta az egyetemi tanszabadságot. Az 1848. évi XX. te. leszögezte, hogy az iskolák anyagi fedeze­téről az államnak kel! gondos­kodnia. Ezt a törvényt azonban nem követte gyakorlati megva­lósulás. 1848. június 20-án kezdődött az első egyetemes tanítógyűlés, amelyen több pécsi tanító is részt vett. Ennek a hatására fog Nyugdíjasok, figyelem! NŐI KONYHAI SEGÉDMUNKÁSOKAT KERESÜNK 4, 6 vagy 8 órás munkaidővel. Jelentkezői: Pécs, Perczei u. 8. Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat, munkaügyi osztály. Pécsett majd megjelenni a Nép- tanoda című lap, amely majd negyven éven keresztül szolgál­ja nemcsak a pécsi, hanem az ország egész területén az okta­tásügyet. A magyar forradalom és sza­badságharc elbukott. Az elnyo­matás korában megyénkben is­kolai fejlődést nem látunk. Leg­jobb pedagógusaink vagy hall­gatnak, vagy igyekeznek átmen­teni a régi értékeket egy új kor­ba. Változások azonban csak vannak, (gy ebben az időben alakul ki a 8 osztályos gimná­zium, és Pécsett 1852-ben az országban az első tíz között Pé­csett tartanak érettségi „szigor­latot", érettségi vizsgát. A ta­nítás a népiskolákban ingyenes. A fiúk általában 12 éves koru­kig, a' lányok 10 éves korukig járnak iskolába, Egyébként ezt a tervet dolgozza ki az első magyar kultuszminiszter — Eöt­vös József is. Pécsett ebbőí a korból több ún. zugiskoláról is tudunk, ahol elsősorban kislá­nyok járnak. Érdekes, hogy a külvárosokban is találunk ilyen iskolákat, különösen a budai külvárosban. Ezek között több a horvát — ahogy Pécsett mond­ják: bosnyák — iskola is. Fejlődésnek könyvelhetjük el a pécsi Rudolfinum árvaházat is, amelyet 1858-ban alapítot­tak ... Ennek az árvaháznok kü­lön iskolája is volt, és ebben állandóan kb. 60 gyerek járt. Az árvához egyébként a mai megyei kórház tartozékaként működő ápolónőképző volt. Pécsett a város tartotta fenn ebben az időben az iskolákat, illetve a népoktatási intézmé­nyeket. Felekezeti népiskolája egyedül az izraelita hitközség­nek volt, akik 1841-ben létesí­tettek egy népiskolát. Az iskola célját szolgálta a mai Mátyás király utcában levő épület (je­lenleg az ált. iskola épülete), és tanulóinak száma 100 felett volt. Mindig igen kiváló taní­tóik voltak, akik jelentős szere­pet vittek a fent említett pécsi tanítóegyletben és a Néptanoda szerkesztésében is. Az „alkotmányosság” 1867- ben visszaállítván, 1868-bnn megjelent a világ első népok­tatási törvénye: az 1868. évi XXXVIII. tc„ amely megint egé­szen új fejezetet nyit oktatás­ügyünk terén. Dr. Rajczi Péter Pályázat A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudo­mányos Intézete (7601. Pécs, Pf. 199. Kulich Gyula u. 22.) Somogy, Baranya és Tolna megyék pedagógusai száma, ra szerződéses munkaviszony­ban pályázatot hirdet a kö­vetkező témák kidolgozására: 1. Egy dunántúli terület (4—5) egymás melletti, lehe­tőleg gazdasági egységet ké­pező falu (gazdálkodásának és társadalmának alakulása 1935—1972 között. (Gazda­ságtörténelem.) 2. A szennyeződés és ön­tisztulás folyamata egy víz­folyás hossz-szelvényében Délkelet-Dunántúlon. (Hidro­lógia.) A feladatok részleteit az intézet igazgatója határozza meg. Az elvárt eredmény: dokumentáció, és ennek, va­lamint a vonatkozó irodalom felhasználásával készült ta­nulmány. A munkaviszony tartalma: 1974.’ szeptember 1.—1975. augusztus 31. A prémium minden egyes té­mára 6000 Ft, amit 500 fo­rintos havi részletekben fizet ki az intézet. Pályázhatnak felsőoktatás: intézményekben képesítést szerzett pedagógusok, akik alsó- vagy középfokú okta­tási intézményekben, vagy a művelődésügyi igazgatás te­rületén dolgoznak, kutató munkára alkalmasak, szak­területük tudományos kérdé­sei iránt érdeklődnek és a kutatómunkában való részvé­telüket munkahelyük vezetője is támogatja. Nem pályáz­hatnak tudományosan minő­sítettek. Csak egy téma pá­lyázható meg a hirdetett ket­tő közül. A pályázatokat az intézet igazgatójához 1974. augusz­tus 10-ig kell beküldeni. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom