Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-07 / 184. szám

Ke-ti plasztikák és padlóvázák a kerámia kiállítás gazdag anyagából: 1. Kopjafák. Zahaiszky László iparművész munkája. 2. Gádor István Kossuth-díjas keramikus művész porcelán plasztikája. 3. Muzeális értékű pcdlóváza. 4. Zahajszky László padlóvázái. 5. Pcrce'án váza a Zsolnay Porcelángyárból. Gazder Antal munkája. 6—7. Geometrikus pirogránit kerti plasztikák. Gazder Antal ipar­művész második dijas alkotásai. Fotó: Szokolai István Százharminc éves az Adria idegenforgalma Az apátságtól Opatijáig Opatija újkori népvándorlásunk is­mert és gyakran felkeresett úticélja. A szállodák előtt, a pálmák árnyéká­ban egyre több magyar rendszámú autó hűsöl, míg utasaik ugyanezt te­szik a Kvarner égszínkék vizében. A hajdani osztrák és magyar arisztok­rácia előkelő fürdőhelyén, Abbáziában, évről évre több magyar tölti szabad­ságát. Az Expressz, az IBUSZ és a Volán panoráma Ikarusai naponta többször is feltűnnek a Karlovactól Ri- jekáig tartó szerpentinen. S nemcsak azért, mert az opatijai Riviéra Lete- nyétől mindössze 300 kilométer, de árai sem elérhetetlenek. Nemcsak a nap és a tenger szubtrópusi növényzete. A hegy lábá­nál babérfa-erdők, mediterrán fenyők tenyésznek, s a medvejai völgyben te­rem a legjobb maróni egész Jugoszlá­viában. Ez persze nem is csoda; Opa- tijában 5,8 fok a januári, 23,3 fok a júliusi középhőmérséklet, s a napsüté­ses órák száma évi 2230. A kezdet Opatija a jugoszláv Adria északi részének idegenforgalmi központja. Mindene megvan ehhez: évszázados fákkal teli parkjában, a szabadtéri színpadon egyik rendezvény követi a másikat: tánczenei fesztiválok, ope­rák, balettok, hangversenyek, folklór­fesztiválok, divatbemutatók, kongresz- szusok, szimpóziumok. De lehet itt vitorlázni, vízisielni, horgászni, teni­szezni, nemzetközi sport- és kulturális rendezvényeken részt venni, ilyesmit rendezni, kirándulni a szép környékre, vagy körutazást tenni a szigeteken, hajnalig bárban szórakozni, eljárni a casinoba, egyszóval: üdülni, pihenni, szórakozni olcsón vagy drágán. És egy kicsit tanulni is: így kell idegenfor­galmat csinálni... Természetesen Opatija népszerűségében az sem utolsó szempont, hogy minden irány­ból minden közlekedési eszközzel meg­közelíthető. Az opatijai tengerpart az Isztriái félsziget'keleti partján, az Ucka hegy csúcsai alatt terül el. Szélvédett, buja növényzetű szegélye a kvarneroi nyílt tenger, valamint Krk és Cres szigetek felé nyúlik. A 30 kilométer hosszú opa­tijai Riviérán gyöngysorként sorakoz­nak a fürdő- és üdülőhelyek, köztük Opatija, amely nyári és téli üdülő­helyként külön hírnévre tett szert. Egy 12 kilométer hosszú, a maga nemé­ben páratlan tengerparti sétány kóti össze Voloskoval és Lovrannal, míg a hegyre vezető országút és a számta­lan erdei ösvény az Ucka csúcsára csábítja a látogatót Érdemes is fel­menni, mert legmagasabb csúcsáról, az 1396 méter magas Vojakról nem mindennapi panoráma tárul a turista elé. Az Ucka egyébként klimatikus gátként védi a partot az északi sze­lektől, nagyrészt ennek köszönhető Opatija és a környék mediterrán és A mai Opatija helyén valamikor kis templom és bencés apátság állt. Már a XIV. században, s később is Szent Jakab preluki apátsága — Abbatia S. Jacobi ad Preluka — néven emlí­tik az írásos emlékek. A preluki Szent Jakab apátság környékén kis telepü­lés alakult ki, mert a vidék termékeny volt és gazdag. A települést már a XV. században is megemlítik, s egy XVIII. századi krónikás már 40 környékbeli birtokosról szól. Ily módon a kis ben­cés apátság egyre nagyobb és ismer-, tebb településsé fejlődött, s névadója lett Opatijának. Abbatia — apátság. Ivan Fiamin kapitány feljegyzései­ben említi, hogy 1840-ben 35 házikót és 250 lakost talált. A XIX. század derekán Opatija községként is, ide­genforgalmi helységként is elindul a lendületes fejlődés útján. 1843-ban megépül a Rijeka és Opatija közti kocsiút, új korszakot nyitva a telepü­lésnek. Még ennél is többet adott Opatijának — tán akaratán kívül — Higin Scarpa rijekai patrícius, aki 1844-ben villát építtetett itt, s ezt fe­lesége nevére, Angiolinára keresztel­te. Ebben, a Ikasszicizáló épületben működik ma az opatijai Turisztikai Szövetség, az itteni idegenforgalom legfőbb szervezője, irányítója. Hosszú ideig azonban csupán Ri­jeka kirándulóhelye maradt Opatija. Mégis az első villa, a körülötte épült park, az első vendégek ösztönözték a vendéglátást: hamarosan két ven­déglő és három üzlet várta a több napig is itt tartózkodókat. „Az ízléses Angiolina villa” — ahogy Ivan Mile- tic horvát író jellemezte, amikor 1873- ban Opatijában járt, — idegenfor­galmi objektumként aztán is hasonló szerepet töltött be, miután ugyaneb­ben az évben Chorinsky gróf megvá­sárolta. Hálójárót és útikalauz Bár az Adrián már 1837-ben meg­indult a rendszeres gőzhajó-járat Tri­eszt, Dubrovnik és Kotor között, a ha­jó egészen 1844-ig évente mindössze háromszor kötött ki Rijekában. Csak miután 1873-ban Zágráb és Rijeka között megépült a vasútvonal — s ezáltal Béccsel is megteremtették a vasúti összeköttetést -r, sűrűsödtek a gőzhajó-járatok. S amikor Opatijában felépült az első szálloda, a Kvarner, a hajójáratok már itt is kikötöttek. Még ebben az évben az egyik rijekai gőzhajótársaság rendszeres járatot indított Opatija és Rijeka között Ab­bázia nevű hajóján. A korabeli lapok a Rijeka környéki hajókirándulásokról is említést tesznek. Az 1869-ben Rijekában rendezett or­vos- és természettudós kongresszus Opatijót is érintő hajókirándulást szervezett az osztrák Lloyd társaság hajóján, pedig a településnek akkor még nem is volt kikötője. 1882-ben pedig a Bakar város nevű gőzhajón 142 kirándulót szállítottak Opatijába, Szent Jakab egyházi ünnepére. Az újabb kirándulásokon viszont már egyre többen vannak a bécsiek. Az Angiolina megépülésétől a múlt század nyolcvanas éveiig Opatija fo­kozatosan fejlődött. Djuro Matija Sporer horvát író és orvos — aki idő­sebb korában Rijekában telepedett le — a XIX. század hetvenes éveitől szüntelenül azon fáradozott, hogy Opatiját jobban fejlesszék. Opatijáról, mint gyógy- és fürdő­helyről, az íiők és orvosok már a múlt század dereka óta cikkeztek, de a fürdőhely szépségét és jellegzetessé­geit ecsetelő írások a nyolcvanas évek. ben szaporodtak meg a horvát és a bécsi sajtóban. így hát elérkezett az idő, hogy Opatijáról megszülessék az első útikönyv, aprít 1888-ban Josef Rabi írt meg, az egészségügyi mellék­let pedig dr. Glax munkája. Az a tény, hogy az első opatijai bédeker német nyelven jelent meg, idegenfor­galmi éi gazdasági szempontból két­ségtelenül hasznos volt, de egyben a helyi lakosságot fenyegető „elnem- zetfeniesedést” is idézi. Opatijának azt a korszakát, midőn a horvát. ten­gerparton egy osztrák Riviéra kezdett kialakulni Azt a kort, amikor Isztriá­ban harcot kellett folytatni az anya­nyelvért. Gyógyhely és kultúrközpont Az adriai fürdőhelyekkel foglalkoz­va dr. Djuro Matija Sporer író és or­vos sokszor említi Opatiját, mint für­dő- és gyógyhelyet, s szinte megszál­lottként tevékenykedik elgondolása megvalósításán. Opatija sokat kö­szönhet lokálpatriótájának. Sporer külön levelezést folytatott egy bécsi professzorra/, aki megígérte, hogy be­tegeket küld, mert szerinte is kelle­mes, klimatikus téli üdülőhely. Sporer akciót indít egy opatijai balneológiái intézet létrehozására, kérvényt intéz Bécsbe, s az akció meg is hozza ered­ményét: 1892. május 21-én egészség- ügyi rendelkezés jelent meg, amely megszabta az opatijai gyógyászati járás területét, a gyógyászati bizottság összetételét, illetékességét és felada­tát, valamint a gyógyászati illeték — a kurtaxa — nagyságát így jött létre Opatija első idegenforgalmi szerve­zet«. A hajdani Libumija — a mai Iszt­ria — területén fekvő Opatija kimon­dottan idegenforgalmi központ, de fontos szerepet játszott a horvát kul­túrtörténetben is. A vidék írása a glo- golito abc volt, s a városoknak meg­voltak a maguk statútumai. Amikor a XIX. században megnőttek az érdek- ellentétek a Monarchián belül, az Isztrián lakó, de Bécs fennhatósága alá tartozó horvátoknak harcot kellett folytatniuk nemzeti fennmaradásukért A művelődés és kultúra vált hát — mint a történelemben ilyenkor annyi­szor — a nemzeti lét, az anyaország­gal való kapcsolat szinte egyetlen eszközévé. Kastav városkában meg­alakult az első nemzeti olvasókör, az­tán egyre szaporodtak a hasonló szer­vezetek. Folyt a harc, s Opatija ebben sem maradt el. Volt népháza, olvasó­köre, Szent Cirill és Metód társulata, nyomdája, s időnként itt készített könyvek, lapok is napvilágot láttak. Opatijában letelepedett néhány iro­dalmár, s gyakran jártak ide más mű­vészek, tudósok is. Világhír az új Jugoszláviában Az első világháború alatt Opatiját először megszállták, majd 1920-ban az Olasz Királyság annektálta, s egé­szen 1945-ig olasz fennhatóság alatt működött. 1919 után azonban a fejlő­dés megtorpant, s az idegenforgalom nem tudott felvergődni 1914-ig elért színvonalára sem. 1945-ben, az új Jugoszlávia kere­tében csatlakozhatott anyaországához. Visszatérése után az új nemzeti, poli­tikai és kulturális környezetben, új feltételek között Opatijában megkez­dődött az idegenforgalom fejlődésé­nek új szakasza: a világhírű gyógy- és üdülőhely szintjére törekvés. S napjainkra, amikor idegenforgal­mának 130. évfordulóját ünnepli, va­lóban azzá vált Mediterrán növény­zete, híres arborétuma, gyönyörű szál­lodái, az egymást követő rendezvé­nyek, a környékbeli hegyek, szigetek, kirándulóhelyek, no és nem utolsó­sorban a napfényes Adria turisták, üdülők százezreit vonzza évről év Panics György 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom